Az egyik legkörnyezetbarátabb kisállat a tyúk. Nekünk is van kettő, és életünk egyik legjobb döntése volt, így útban az egyre zöldebbé válás tekintetében.

Van tehát két tyúkunk: Tinky és Winky, alias a Chickentubbiek.

Falun töltöttem gyermek- (és fiatal) korom legjavát, imádtam a nagyszülők lába alatt téblábolni. Fejtem tehenet, aktívan részt vettem a disznóvágáson (én voltam a bezacskózott húsokon a címkeragasztó), krumplit ástunk, szőlőt szüreteltünk, dughagymát ültettünk. Tudok kukoricát morzsolni kézzel, diót törni… Ez mai napig hiányzik. Az ételek minősége (biza itt külhonban is) igencsak hagy kívánni valót maga után. A farmboltok árui megfizethetetlenek, a bolti húsok ízetlenek. Nekem már a tojás, a zöldségek és gyümölcsök is természetellenesen színesek, és tökéletes formájúak, ízük azonban szinte nincs is.

Mikor párom előállt az ötlettel, hogy az interneten gazdát keresnek két tyúknak, és adnak hozzá ingyen tyúkólat valamint kerítést is, enyhén szólva megkérdőjeleztem mégis mit fogunk kezdeni velük. Hiába az ő, és saját falusi kötődésem, természet iránti szeretetünk, mégis féltem belevágni. Sorházban lakunk. A házak egymás hegyére hátára épültek, a saját kertrészeket sem nevezném privát zónának. Mindent látsz és hallasz, ami a szomszédjaidnál történik. A tyúkok ugyan nem hangosak, de mégis kotkodálnak. Mi lesz, ha nyaralni megyünk? Sok-sok kérdés fogalmazódott meg a fejemben.

Azóta rájöttem, a tyúktól kedvesebb és hasznosabb háziállatunk nem is lehetne.

• Évek óta képtelenek voltunk gaztalanítani a kertet. Minden évben brutál nehéz munkával kitisztítottuk, és pár hét után, mint egy dzsungel úgy nézett ki a kert. A tyúkok megoldották! A kert sosem volt még ennyire tiszta. Imádnak kapirgálni.
• Nagyon kezesbárányok, és okosak. Felismerik a hangunkat, tudják, ha a fészer felé megyünk, az ételosztást jelent. Rendkívül tisztán tartják magukat. Van, aki annyira kezesbárány, hogy simogathatod, cipelheted, beszélhetsz hozzá.
• Semmi nem vész kárba a konyhában – imádják a gyümölcshéjat, almacsutkát, körtét, spenótot. A magvak ára sincs az egekben, és nem esznek ki minket a vagyonunkból.
• Nem utolsó sorban: tojnak. Eleinte kellett egy kis idő míg megszokták a helyüket, és megérkeztek az első tojások. Azóta napi két tojásunk van így.
• A trágya és tojáshéj a komposztba kerül. A körforgás szépen beindul, mindennek van szerepe.
• Nem büdösek, és néhány kis kotkodálást leszámítva, csöndesek.
• Nem igényelnek óriási figyelmet, fontos azonban, hogy többen legyenek, ugyanis társas lények. Figyelj a féregtelenítésre, tetvekre, fertőtlenítésre (ekkor a tojás sem minden esetben ehető).

Zseniális kisállatok, nem igényelnek nagy gondoskodást. Heti egyszer takarítjuk az ólat, és naponta kapnak friss vizet,magvakat, gyümölcsöt, néha szárított bogarat. Heti egyszer kicsit átforgatjuk a földet, akkor fel alá száguldoznak örömükben, és kapirgálnak egész nap.

Sokat fogsz tanulni tőlük: legfőbbképp, hogy a tojás és hús nem magától kerül a boltok polcaira, és nem is olyan természetes, hogy mindig “van”. Ahogy említettem, ha jó “szezonod” van, akkor naponta egyet tojnak, a tojás azonban lehet, puha héjú, sérült. Ha gyógyszer kapnak, akkor nem is ehető a tojás… A hús pedig pláne óriási munka. Az öregebbik tyúkunk, (Winky, aki pár hete, idős kora miatt elhunyt) kis élete végére 1,5 kilót is alig nyomott. Doktor ellenőrizte, a táplálkozása megfelelő volt. Gondold el: hány tyúknak kell meghalnia, hogy 1 kiló csirkemell filé kerüljön az asztalodra, ha az egész tyúk 1,5 kiló volt? (Természetesen nem a húsáért tartjuk őket, ők sosem lesznek húsok az asztalunkon, soha.)

Meg fogod tanulni, hogy nem szabad mohónak lenni, és mindennap húst és/vagy tojást enni. Hiszen ahhoz, hogy a bolygónk óriási mértékben növekvő lakosságának élelmezését le lehessen fedni, ezeket a kisállatokat futószalagon kellene tenyészteni, természetellenesen hizlalni, idő előtt levágni stb. Ez nem a természet rendje. A természet nem magától értetődő, és nem szabad erőszakkal lecsapolni, beleszólni a természetes medrébe. Nem azt mondom, hogy mondj le a húsról és tojásról, hanem hogy legyél kicsit tudatosabb.

Mellette ültethetsz fűszernövényeket, melyek ténylegesen nem igényelnek gondozást, mégis jó körülmények között bokrokban burjázanak. Nyáron frissen, télen szárítottan főzhetsz velük. Paradicsom, uborka, rendkívül kis törődést igénylő növények és ideális körülmények között óriási termést hozhatnak. Nálunk megtermett még a cékla is, rengeteg eper, káposzta, kukorica, zöldbab (persze két-két tő, több nem fért).

Zöldfülű (részleges) önellátóként rengeteget tehetsz a bolygónkért, környezetünkért, s hidd el a közérzeted is sokkal jobb lesz.

Akinek van lehetősége (pár négyzetmétere) a kertben, és szeretne egy kicsit természetközelibb életet élni (igen, ez is óriási lépés), jószívvel ajánlom a tyúkokat és a fűszernövények, paradicsom, uborka ültetését.

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével és kiegészítéseivel itt is közzétesszük.

“A múltban mindent tartósabbra terveztek” – gondolhatod. Ennél jobban nem is érthetnék egyet, de azt is be kell vallanom, hogy sokat tehetünk otthonaink, fogyasztási cikkeink, ruháink, elektronikai eszközeink védelméért. Röviden: környezetünkért, és azért, hogy ne vásároljunk minden évszakban újat, és megszabaduljunk a régitől.

Íme néhány példa.

Ruhák, ágyneműk, textíliák

Kerüld a felesleges mosást, és moss alacsonyabb hőmérsékleten. Az alacsonyabb hőmérséklet használatával a ruhák tartósabbak lesznek, és a villanyszámla is alacsony marad. Ha otthonodban nincs magas páratartalom, kerüld a szárító használatát (károsítja a ruhákat, és növeli az áramszámládat, továbbá az a finom mosás utáni illat is könnyen elillan). Ruhaneműk esetében ne feledkezz meg arról, hogy a varrónő és cipész még létező fogalom.

Bútorok, szőnyegek, függönyök

Ami befér a mosógépbe, egyszerűen mosd ki. Még a párnák, takarók, függönyök is ebbe a kategóriába tartoznak. Nagyobb tárgyak, például szőnyeg esetén bérelj tisztító gépet, és tisztítsd őket meg. El sem képzelnéd, hogy mennyi port gyűjtenek magukba a szőnyegek és a függönyök, akár a kanapé is. A kanapé esetén érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a nedves-száraz tisztítógéppel sem lehet felelőtlenül bánni: könnyen eláztatható a kanapé, amibe belerohad a víz. Mindenesetre egy szakember is olcsóbb, mint egy új kanapé, érdemes időnként kitisztíttatani. Meghosszabbíthatod ágyad/kanapéd életét, ha takaróval takarod le őket, főleg akkor, ha rendszeresen eszel az ágyban / a kanapén, vagy hajlamos vagy arra, hogy olyan ruhákban ülj rajtuk, amelyeket éppen kint viseltél (esetleg munkában).

Kerti bútorok

Ne habozz a fészerbe telepíteni őket télire, vagy ha erre nincs lehetőséged, alaposan fedd le. A téli időjárás súlyosan károsíthatja a bútorokat, pazarlás lenne minden évszakban cserélni őket.

Szellőztetés

Minden nap legalább 30 percig kinyitod az ablakot? Ez elengedhetetlen, főleg akkor, ha a házban magasabb a páratartalom. Az idősebb házak könnyen penészednek, és a bútorok könnyen elnyelik a penészes bűzt, és nehéz megszabadulni tőle.

Elektronikus eszközök

Mosógép, laptop, kerékpár, autó, mobiltelefon, konyhai eszközök – ügyelj a karbantartásra. Mosás után tartsd nyitva a mosógép ajtaját, és hébe-hóba kapcsolj be egy higiénikus mosást. Az airfryert se felejtsd el kitisztítani használat után, esetleg rögvest használj a sütés elején egy sütőpapírt, amire a zsír lecsöpöghet, így kevesebbet kell mosogass. Vidd autódat időről időre egy megbízható szervizbe, hisz olcsóbb a probléma megelőzése, mint egy lerobbant autó vontatása az autópálya közepéről.

Ezekkel az apró példákkal megakadályozhatod, hogy gyakorta kelljen cserélni háztartási eszközeidet, bútoraidat, ruháidat. Fontos, hogy értékeld, amid van, és vigyázz rájuk.

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével és kiegészítéseivel itt is közzétesszük.

A Barbie című óriási hírveréssel beharangozott film, július 19-én debütált a holland mozikban (Magyarországon július 20-án) és jómagam is kíváncsi voltam mit alkothatott a Warner Bros. 

Cselekményleírást tartalmazhat a cikk közepétől! 

A Warner Bros számomra a piac minden idők legigényesebb filmjeit jelentette (Harry Potter, Gyűrűk ura stb.), akik többet tudtak alkotni az egyszer-megnézős-futószalagon-gyártott filmeknél. Így hát ténylegesen nagy reményeket fűztem a mozilátogatáshoz, amitől igencsak távolmaradtam a Netflix és Disney+ térhódítása óta (tehát a 2019-es Oroszlánkirály film óta), de bevallom fogalmam nem volt mire számítsak a szekrény aljáról előtúrt rózsaszín ruhákba öltözött nézőközönségen kívül. Ténylegesen nem tudtam elképzelni mégis miről szólhat a film, így hát két nappal az egyik esti vetítés előtt lefoglaltam a jegyemet egy holland város városszéli mozijába az utolsó sor közepére, gondolván, rosszul nem szórakozhatok. 

Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. (Még olvashatod, nem jön cselekményleírás). 

Moziélményként hozzá kell tegyem, hogy itt Hollandiában pont annak a totális ellentétje valósul meg LMBTQ téren, mint odahaza. Amíg odahaza fóliázzák a témába vágó könyveket, addig itt a képedbe tolják a film előtti reklámban a Meki (McDonalds) új lokális reklámját, amiben két lány csókolózik. Nekem amúgy ezzel az égegyadta világon semmi bajom nem lenne, ha nem ez folyna a csapból is. Engem kifejezetten zavarnak a nyilvánosan cuppogó párok (teljesen hidegen hagy a cuppogók neme), de az életemnek egy olyan órája sincs (talán kivéve amikor alszom), amikor valamilyen formában nem tolják a képembe valamilyen formában ezt a jellegű propagandát, mert itt ténylegesen most már minden csak erről szól. Szerintem ezek az élet totálisan normális dolgai és ténylegesen az kezd idegesítővé válni, hogy egy órám sem telik el, hogy valami ilyesmi jellegűt ne lássak, halljak, olvassak, tapasztaljak stb. Egyébként a Meki reklámjától csak még jobban rájöttem, hogy e moziban árult nachosnak semmi köze sincs az otthoni isteni finom Cinema City-s nachoshoz és ebben a moziban sajnos megtöltős-igazi-mozis-üdítő sem volt. Tehát a moziélményem már az elején sérült.  

A reklámokban is csalódnom kellett, hiszen régen jobbnál jobb filmeket reklámoztak a film előtti negyedórában, jelenleg kizárólag vásárláshoz kapcsolódó reklámokat vetítettek. Mire a film végre valahára elkezdődött, a nachosomnak a felénél jártam és bevallom az egyetlen, amit vártam az Aqua Barbie Girl című száma sem csendült fel. 

Cselekményleírás jöhet! 

A film alapvetően egy számomra kicsit érdekesen kezdődik – hiszen évtizedekkel ezelőtti kislányokat mutat be valahol a puszta közepén, akik unalmas babákkal játszottak, kiemelve, hogy minden kislány akkor anyaszerepben érezhette magát – s már akkor kezdődött a túltolt feminizmus, hiszen arra helyeződött a hangsúly, hogy a lányok csak anyák lehettek akkoriban a babáikkal játszva. Na ekkor levágtam miről fog szólni az egész film, de még reménykedtem az ellenkezőjében. 

Majd felvillant az igazi rózsaszín plasztik Barbieland és Barbie (igen, gondolkodj jól, ismerheted ezt a színésznőt, na de honnan is? Bingó, Ő volt a Wall Street farkasának felesége a filmben). Egy erőltetett dal közben bemutatja a tökéletes Barbie életét, a Barbie szomszédjait, megjelenik egyszer Ken is és a film első fél órája arról szólt, hogy a Barbie-k, akik a női nem megtestesítői, bármik lehetnek az életben: pilóták, ügyvédek, orvosok, sőt a fekete Barbie is lehet elnök. Nagyon szép, ha egy filmnek van mondandója, sőt én abszolúte a női egyenjogúság elvét vallom, követem, terjesztem, de ez a film szerintem kicsit sok volt. Na de még hol van a vége… 

A film sztorija egyébként az eszmék terjesztésén túl az, hogy eltűnjön a tökéletes Barbie imázsa bemutatván azt, hogy Barbie egy esti mulatozás után – mikor is az elmúlás gondolata eszébe jutott-  “lapos talppal” ébred fel (hiszen eddig mindig magassarkúban járt, úgy állt a lábfeje is). Ekkor összeomlik és elmegy megkeresni a “Fura Barbie-t”, aki szembesíti a valósággal: fel kell kutatnia azt, aki vele játszott/hozzá kötődik és aki valamiért a múlandóság gondolatával játszott, hiszen ez okozta azt, hogy Barbie a tökéletes, minden gondtól mentes életét elveszítette. Elindul a való világba Kennel és mindenféle galibába kavarodva eltöltenek egy kis időt a valóságban, ahol Ken teljesen megváltozik és visszamegy Barbieland-be (magára hagyva Barbie-t), amit átalakít Kenland-dé. Közben a Barbie gyártója, a Mattel tudomására jut, hogy a játékok kijutottak a játékvilágból és küldetésüknek tekintik, hogy visszacsomagolják őket a dobozukba (így visszajuttatva őket Barbieland-be), de Barbie ez elől elmenekül. Menekvés közben találkozik egy idős hölggyel, akiről kiderül, hogy Ruth Handler, a Barbie baba megálmodója. 

A sztori itt még a felénél sem tart, de ekkor már úgy éreztem, ez a történet eléggé erőltetett és gagyi – nem tudok rá diplomatikusabb szót kitalálni. Barbie megtalálja a már felnőtt személyt, akihez “kötődik” és aki múlandósággal játszó gondolata elindította az egész kalamajkát Barbie életében. Együtt visszamennek Barbieland-be, ami közben Kenland-dé változott és a többi Barbie (minden lány Barbie) teljes mértékben a Ken-ek (minden fiú Ken) befolyása alá került. A Barbie-k szolgálják a Ken babákat, elvesztették azt, amiben hittek: a függetlenségüket, az önállóságukat. Hosszas folyamat (óráknak tűnő cselekmények sorozata) után a Barbie-k persze visszanyerik önállóságukat. Megegyeznek a Ken-ekkel, hogy egyik sem alárendeltje a másiknak. Fokozva a függetlenséget Barbie elutasítja Ken-t, mondván ő önálló, független, boldog nő.  

A rendezés, a díszlet, a ruhák egyébként nagyon igényesek, tényleg igazi színes, vidám, minden kislány gyermekkori Barbie babáját és annak díszleteit juttatja eszünkbe. A sztori jól kezdődött, szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle. Egyszer megéri megnézni, de készülj fel, mert nem rövid film. Az is pozitív, hogy az évtizedeken át támadott tökéletes nő Barbie imázsát próbálják megdönteni, ezt mi más is prezentálhatná jobban, minthogy Barbie a film végén Birkenstock lapos papucsba bújik és feladja a tökéletes és gondtalan életét. A film egyenjogúság eszméjének terjesztése egyébként példaértékű, de mint említettem, szerintem kicsit túlzásba estek vele, de ez szerény véleményem. 

Összességében 10-ből 6-ra értékelném a filmet. 

Kiemelt kép: https://www.themoviedb.org/movie/346698-barbie/

Mindig szerettem a különböző kultúrákat, legfőbbképp a kultúrák találkozását. Nagyon fontos, hogy elfogadóak legyünk más kultúrákkal szemben, de az is, hogy tanuljunk egymástól. Elkeserít, mikor Magyarországról ismeretlenül is egy olyan képet alkotnak külföldiek, akik a saját országukból sosem mozdultak ki, vagy legfeljebb pár napra ellátogattak a fővárosba és mindenben ragaszkodtak a saját szokásaikhoz, kicsit sem voltak nyitottak új ételekre, vagy a kultúrára. S egy nagyon érdekes dolog történt velem az utazás alatt: mindig mindent úgy magyaráztam külföldi páromnak, hogy közben iszonyatosan büszke voltam a kultúrámra, szokásainkra, értékeinkre, nevezetességeinkre, a szülőhazámra. Külföldön élő magyarok: ne hagyjátok, hogy Magyarországon sosem járó külföldiek lenézően beszéljenek Veletek, mi több legyetek büszkék honnan származtok, vagy próbáljátok meggyőzni őket, hogy látogassanak el Magyarországra és ismerjék meg az igazi kultúrát, ételeket, értékeket- amik a fővároson túl kezdődnek.

Holland nemzetiségű párom először látogatott velem Magyarországra, amit sok tervezés előzött meg, hiszen egy hetes látogatásunk alatt szerettem volna a lehető legélménydúsabb mégis pihenésre is alkalmat adó nyaralást szervezni számára.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származom, a családom, rokonságom is kisvárosokban, falvakban él megyeszerte. Sokak talán legyintenének mégis mit lehet ott csinálni, de érdekesség, hogy Borsod megyébe rengeteg külföldi költözik (magas számban hollandok), s nem csak az alacsonyabb lakhatási költségek, hanem a természet szépségei miatt is. Hegyek, völgyek, folyók, tiszta levegő, alacsony népességű falvak, megfizethető árak és vendégszeretet, így jellemezném pár szóban élményeinket.

Az ország északi/keleti/déli részébe látogatóknak érdemes kihasználni a debreceni repülőtérre landolás lehetőségét. Kicsi reptér, perceken belül elhagyható (távozáskor becsekkolható), és sokkal közelebb van, mint Budapest, aki ténylegesen ezekben a régiókban tervezi eltölteni a szabadságát.

Természetesen szüleimnél szálltunk meg, ez is egy előnye a más országban élő családtagoknak – kvázi ingyen potyázó nyaralás, hiszen szállásra hírből sincs gondod. Lehet számodra születési helyed unalmas, de gondolj bele milyen élmény egy külföldi számára, aki még sosem járt közép/kelet- Európában. Érkezésünket egy kiadós igazi magyar ebéd követte (gulyásleves és palacsinta) majd biciklire pattantunk és körbevezettem őt kisvárosomon, Kazincbarcikán, ahol két nemzetközi vonatkozást fedezett fel: az egyik a Don Bosco Sportcsarnok révén maga Don Bosco (ő is Don Bosco iskolába járt Hollandiában), a másik pedig egy ital automata oldalán mosolygó Bruce Willis plakát volt. Sajnos következtetésként vontuk le (az egész hét folyamán, nem csak az első napon), hogy az utak minősége katasztrofális, a bicikliút sem ér a közelébe a holland bicikliutaknak. A panelházak java a szép festmények ellenére is rendkívül régies és pünkösd vasárnap lévén az egyetlen kikapcsolódási lehetőség a fagyizás volt, így minden fagyizó előtt kígyóztak a sorok, máskülönben a város elég kihalt volt. Este szalonnát sütöttünk, ami szintén új egy külföldinek, de érdemes kipróbálni, neki nagyon ízlett.

Igazi magyar húsleves

El sem hinné a kedves olvasó, hogy második napunk túrájának első állomásánál rögtön hollandokba botlottunk (benyomásom szerint nem turisták voltak, hanem a környéken letelepedettek), mint említettem sok külföldit vonz a környék szép természeti adottsága. Hová máshová is vitt utunk, mint az Aggteleki Cseppkőbarlangba, ahol rengeteg külföldi látogató tette meg velünk együtt az egy órás túrát ebben a csodálatos, föld alatti természeti képződményben. A nap további részét a környékbeli rokonok látogatásával töltöttük, elsőosztályú ellátásban részesülvén. Talán a legtöbben el sem hiszik, de nem minden Nyugat-Európai országban természetes a bőséges és laktató étkezés, a terülj-terülj asztalkám pedig pláne nem. Megtekintettük a bódvalenkei freskófalut, keresztszüleim méhészetét, a tornanádaskai kastélyparkot s természetesen a szívemhez legközelebb álló kisfalut, nagyszüleim faluját, Komjátit. Ez az a pont, ahol egy külföldi az igazi magyarországi életet láthatja, ami Budapesten túl kezdődik.

Méhészkedés, Tornanádaska

A keddi napon a Lillafüredi Palotaszállóba látogattunk, ahol a wellnessezés és a Hámori-tóra néző teraszon elfogyasztott ebéd után megtekintettük a vízesést. Számomra Lillafüred mindig egy hegyekben-völgyekben elterülő kis ékszerdoboz volt, főleg nyáron csodaszép. A kastély pedig visszarepít kicsit az időben, a történelemben.

Lillafüred

Szerdán természetesen ellátogattunk Budapestre, bár a nap legjava – be kell valljam- az utazásról szólt. Borsod megye egyébként még nincs is olyan elérhetetlen távolságba Budapesttől, de így is az út három és fél órába telt (csak oda!). Érdemes egy 24 órás BKV jegyet beszerezni, hiszen 2500 forintért korlátlanul tömegközlekedhetünk a fővárosban. Remek időjárást fogtunk ki és sikerült – ha futtában is-, minden főbb nevezetességet megmutassak külföldi vendégemnek. Nálam a legfontosabb látnivalók az alábbiak voltak: Hősök tere, Vajdahunyad vára/ Városliget, Zoo Cafe (ez nem számomra volt a legfontosabb, de párom mindenképpen szerette volna kipróbálni milyen is lehet- erről később), Erzsébet híd, Molnár kürtőskalácsos, Vigadó tér, Dunapart, Cipők a Dunaparton, Parlament, Széll Kálmán térről a Budai várba, Mátyás templom, Halászbástya, Budai vár udvara, gyalog le a Clark Ádám térre, Lánchíd, kései ebéd a Nyugati környékén.

A Zoo Cafe-nak hadd áldozzak egy bekezdést. Nem szeretném promótálni a helyet, mert nincs ínyemre az állatok egész napos simogatása, s számomra az sem világos, hogy hogy nem zárta még be ezt a helyet a “Köjál”, hiszen miközben eszel-iszol a kisállatok szaladgálnak az asztalodon, akik elég gyakran oda is pipilnek/kakkantanak (ez tény). Ettől a rejtélyből eltekintve, rendkívül sokan látogatják a helyet, főleg külföldiek. Ami engem az állatok agyonsimogatásán kívül zavar, hogy a rendelhető ételek rendkívül gagyik, megkérik rendesen az árát, de tényleg nagyon amatőr étkeket kapsz cserébe. Például a melegszendvics, ami véleményem szerint gagyibban néz ki, mint amit odahaza futtában csinálsz magadnak, vagy a limonádé 2400 forintért, amiben semmi íz sincs. Az emberek nyilván azért rendelnek, hogy a kávézó létezni tudjon, s bőven kapnak kisállatot simogatni, fotózni, de ennyire az ételek, italok minőségét (főleg ennyi pénzért) nem kellene lehúzni. A fényviszonyok egyébként rémesek (legalábbis, ahol mi ültünk), nem készültek jobb minőségű fotók rólunk.

Zoo Café, Cipők a Dunaparton

Budapesten egyébként nem szabad bedőlni a turistacsalogató túlározott éttermeknek, ha igazán magyarosat akarsz enni, ajánlom a Lecsó Éttermet, ha pedig “magyaros törököt”, akkor a Lecsó-val szembeni Szeráj éttermet, óriási adag meleg étel jó árban. Sose röstelld a maradékot hazavinni, hiszen kb. három kisebb adagnyi ételt adnak és kérésre szépen becsomagolják.

Szeráj étterem

Ezek voltak a hetünk főbb programjai, a többi nap inkább a pihenésről szólt. Természetesen újdonságként hat egy külföldinek, ha elviszed egy nagyobb üzletbe (például itt Hollandiában hírből sincsenek olyan óriási boltok, mint a Tesco vagy az Auchan) és hidd el külföldi vendégeknek még ez is újdonság lehet (akkor is ha egyébként “gazdagabb” országból jönnek). A hét folyamán próbált édesanyám igazi magyaros ételeket főzni, mindegyik sikert aratott, hiszen egyszerű, mégis tápláló ételek voltak (sárgaborsó főzelék, zöldbab leves, tejfölös paprikás csirke stb.), de egy nap vettünk lángost is, az nr. 1 kedvenc volt. Mielőtt kifelejtem, játszottunk a “Gazdálkodj okosan” régi, eredeti verziójával, amit úgy konferáltam fel, hogy a “szocialista Monopoly”, mire párom közölte “hát nem igazán, mert abba minél több vagyonod kell legyen, ebben meg gazdálkodni kell”.

Gazdálkodj okosan

A nyelvi akadályokról is hadd szóljak néhány szót, hiszen hazánkban sajnálatos módon alacsony az idegennyelvet beszélők száma. Szerencsére napról napra kevesebbet kellett tolmácsolnom, hiszen édesanyám önszorgalomból fejleszti angol szókincsét és a legfontosabb dolgokban ki tudta fejezni magát. Meglepődnél, de édesapám ősrégi némettudása is előjött, s sok német szó/kifejezés rendkívül hasonló a hollandhoz. Párom is vette a fáradtságot, hogy néhány fontosabb szót, kifejezést megtanuljon magyarul, s az első napok feszültsége után magabiztosan utasította vissza az ötpercenként rátukmált ételeket magyar nyelven.

Mindig szerettem a különböző kultúrákat, legfőbbképp a kultúrák találkozását. Nagyon fontos, hogy elfogadóak legyünk más kultúrákkal szemben, de az is, hogy tanuljunk egymástól. Elkeserít, mikor Magyarországról ismeretlenül is egy olyan képet alkotnak külföldiek, akik a saját országukból sosem mozdultak ki, vagy legfeljebb pár napra ellátogattak a fővárosba és mindenben ragaszkodtak a saját szokásaikhoz, kicsit sem voltak nyitottak új ételekre, vagy a kultúrára. S egy nagyon érdekes dolog történt velem az utazás alatt: mindig mindent úgy magyaráztam páromnak, hogy közben iszonyatosan büszke voltam a kultúrámra, szokásainkra, értékeinkre, nevezetességeinkre, a szülőhazámra. Külföldön élő magyarok: ne hagyjátok, hogy Magyarországon sosem járó külföldiek lenézően beszéljenek Veletek, mi több legyetek büszkék honnan származtok, vagy próbáljátok meggyőzni őket, hogy látogassanak el Magyarországra és ismerjék meg az igazi kultúrát, ételeket, értékeket- amik a fővároson túl kezdődnek.

Emlékeim szerint a 90-es évek végén jelent meg a televízió csatornák között a “Minimax” nevű gyermekműsorokat sugárzó adó, mely mesék számomra az igazi, tartalmas, igényes, kreatív, szórakoztató műsorokat jelentették. 

Sajnos véleményem szerint nem sokan emlékeznek eme mesékre, hiszen csak pár évig futottak, amíg kiszorították őket a gagyi, “modern”, fantáziátlan és erőltetett “mesék”. 

Az elsők között debütált a Minimaxon a Sharon naplóka, Willy Fog kalandjai, Mackóshow a kék házban, A varázslatos iskolabusz, Marsupilami, Simsala Grimm, az Egyszer volt…sorozat, Clifford a nagy piros kutya, Slapaj, Babar, Merlin a csodakutya, Rolie Polie Olie, Kimba, Franklin, Elhagyott játékok, A nyomorultak és számomra a legkedvesebb, a Tüskeböki és pajtásai. 

Ezen mesék jellegzetessége, hogy nem igazán találhatóak meg az interneten a régi részek és a Tüskeböki és pajtásait teljesen véletlenül, évtizedes keresgélés után egy Facebook csoportban leltem meg (a csoport neve: Tüskeböki és pajtásai). Mind a tizenhárom része megtalálható a csoportban, ha nem is a legjobb minőségben, de számomra a gyermekkoromba repített vissza ideig-óráig mikor a részeket gyermeki lelkesedéssel végignéztem.  

A mai kor gyermekei szerintem szimplán nem is tudják milyen érzés a TV előtt ülni és várni mikor adják le újra a Tüskebökit vagy hogy leadják-e még valaha. Én több, mint húsz évet vártam arra, hogy újra láthassam a részeket, ugyanis egyszerűen a Tüskeböki és pajtásai nem létezik semmilyen adathordozón, vagy online formában. Anno próbáltam németül megtalálni, úgy sem sikerült. Egyetlen egyszer bukkantam rá VHS formájában egy adásvételi oldalon, de valamiért az adásvétel meghiúsult. Régi Tüskeböki rajongók – irány a csoport és élvezzétek a sorozatot! Aki pedig nem ismerné, szívből ajánlom, hiszen szöges ellentéte a jelen kor irritálóan idegesítő, semmiről sem szóló, gagyi meséinek. Remek grafika, kedves kisállatok, kellemes magyar szinkron, számomra fél óra garantált kikapcsolódás. 

Kíváncsiságból rákerestem néhány fentebb említett mesére, vajon online elérhetőek-e? 

Az Elhagyott játékok, a Nyomorultak, Sharon naplója, Varázslatos iskolabusz, Franklin mesékre, s néhány részüket megtaláltam Youtube-n. Azt hiszem tudom már mi lesz az esti program. Jó nosztalgiázást.  

Update: a Tüskebökit feltöltötték Youtube-re is egy évvel ezelőtt.   

Kiemelt kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:MinimaxLogoHistory.png

Sokak a lábukat sem teszik be gyorséttermekbe, mások nehezen tudják legyőzni a kísértést, főleg, ha az étterem mellett elsétálva a “Meki-illatot” megérzik. 

Magyarország (úgy vélem) legelső gyorsétteremlánca a McDonald’s volt, mely nekem is a kedvenceim közé tartozik, bár meg kell hagyni, egy kisebb menü árából már tisztességes ételt lehet főzni, vagy ilyen bolti élelmiszerárakkal mégsem? Nyilván senki sem jár naponta a McDonald’s-ba, mégis hébe-hóba egy sajtburger vagy menü belefér, de ne felejtsétek el használni a kuponokat, mert IRTÓ sokat lehet velük spórolni. 

Mutatom is mi a különbség. 

A jó öreg papíralapú kuponok már nem léteznek, viszont létezik a McDonald’s applikáció, ahol a kuponok mellett hűségpontokat is gyűjthetsz.  Az applikációs árakat a Foodpanda.hu oldalon feltüntetett McDonald’s árakkal hasonlítom össze (ha ezeket a termékeket egyenként rakom a kosárba). 

Mai áron (2023. február 7 – hisz sosem tudjuk holnap már mennyit fizetünk ugyanazért a termékért): 

Applikáció kupon: 2 db közepes burgonya 950 Ft (+80 Ft mindegyikhez az elviteli díj) 
Foodpanda.hu: 1920 Ft 

Applikáció kupon: Filet-O-Fish + kis burgonya + kis üdítő + almás pite 1750 Ft 
Foodpanda.hu: 3570 Ft 

Applikáció kupon: 6dbos Chicken McNuggets + nagy burgonya 1250 Ft 
Foodpanda.hu: 2520 Ft 

Applikáció kupon: Sertés McFarm + kis burgonya + kis üdítő + almás pite 1390 Ft 
Foodpanda.hu: 3630 Ft 

Applikáció kupon: 3 db McChicken + 3db kis burgonya + 3 db kis üdítő + 3 db almás pite 5400 Ft  
Foodpanda.hu: 10920 Ft 

Nekem annyi hűségpontom gyűlt össze, hogy ingyen kapnék egy McFlurry-t, amivel 1290 Ft-t spórolnék. 

Hangsúlyozom mégegyszer, igen, ezek a gyorséttermek nevetségesen drágák (bár még Nyugat-Európai árakat nem is hoztam, az még nevetségesebb), de lássuk be, én még nem láttam McDonald’s-ot üresen, hozzátenném a legcsóróbb, legszegényebb települések egyikén is most nyílt McDonald’s és állandóan dugig van. Tehát van rá igény, akárhogy lázadozik a társadalom egyik fele és ítéli el a gyorséttermeket. 

A cikk mindenesetre azért készült, hogy bemutassa SOSE vegyél “külön üdítőt” és “spórolásképp csak egy burgert”, mert valószínűleg többet fogsz fizetni, mintha kuponnal vennéd valamivel együtt. 

Amúgy nekem sem igazán jön be ez a csak applikációs elérhetőség, nem egyszer merült már le a telefonom a kuponommal várakozva és a régebbi telefonokon szimplán hely sincs már ennyi különböző applikációnak…  

Egy szó, mint száz: a kuponozás rendkívül hasznos és tudatos is tud lenni!  

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével itt is közzétesszük. 

Vigyázat, cselekményleírást tartalmazhat! 

“Előfordul, hogy egy lánybúcsú rosszul sikerül. Halálosan rosszul…” – idézet a könyv borítójáról 

Ruth Warne Sötét erdő közepén című könyvét egy internetes könyvcsoportban láttam először. Újabban szokásommá vált a csoportban az eladó könyveket böngészni s listára írni, ha valami megtetszik. Így kaptam meg karácsonyra a Sötét erdő közepén című könyvet, mely elolvasását épp a napokban fejeztem be. 

A könyv egyébként árban középkategóriás, 2990 Forintért szerezhető be újonnan, a GABO könyvkiadó gondozásában jelent meg. Számomra a könyv kötése elég furcsa, alig tudtam nyitva tartani olvasás közben, de az izgalmas sztori ezért kárpótolt.  

Maga a történet rendkívül lebilincselő, körülbelül három-négy este alatt elolvastam. Nagyon szeretek olvasni, de ezer éve nem kötött le annyira egy sztori sem, hogy éjszakába nyúlóan olvassam, mint a Sötét erdő közepén-t. Az is különlegessége, hogy bennem (főleg este olvasva a sötét szobában kislámpa fényénél), egy ponton eléggé félelmet keltett, ami szintén nagyon régen esett meg velem. 

A cselekmény hamar izgalmassá válik, bár a vége felé kezd az egyébként remekül induló sztori átesni egy kicsit a ló túloldalára.  

Néhány kritika fogalmazódott meg bennem: simán kikerülhető lett volna ez a néhány realitástól igen távol álló dolog, némi “életkor módosítással”. Mondom is, ezt hogy értem. Ami végig rettentően irritált, hogy ez a könyv is azok közé tartozik, amit, ha valaki elolvas, hajlamos lúzernek érezni magát, hiszen a könyv képes azt a benyomást kelteni, amit az amerikai filmek, sorozatok legjava: huszonhat évesen mindenki jólmenő, jólkereső, saját házzal, befutott karrierrel, éppen világraszóló lakodalomra készülve. Mivel jól tudom, hogy a valóság igen ritkán működik így, ezért nem vágott földhöz, inkább rendkívüli módon bosszantott, hogy egy jó könyvet ennyire el lehet szúrni ilyen bakikkal… Ha mindez mondjuk a harmincas éveikben történik, már rögtön hihetőbb lett volna.  

Példának okáért: a főhősnő huszonkét évesen adta ki élete első könyvét és hellyel közzel simán megél huszonhat évesen Londonból könyvei kiadásából. Azért lássuk be, főleg jelen korunkban ennek az esélye igencsak csekély. Továbbá a további főszereplők, akik kivétel nélkül jólmenő, jólkereső, jólélő, karrierjüket befutott emberek, de egyikük sem érte el még a harmincat! Ezt kár is kommentálni.  

Az egész sztori alapja egyébként, hogy a főhőslány tíz éve nem tudja kiheverni tinédzserkori szerelmét, akivel egyébként, ha jól számoltam mindössze pár hónapot járt… Igen, kiemeli: valóban ez nonszensznek tűnhet a legtöbb ember számára, bár tudom, nem szabad egy kalap alá venni az embereket. Ahány ember, annyiféle érzelmi világ, de számomra annyira bugyuta volt, hogy valaki huszonhat évesen (állítólag befutott könyvíróként) egy pár hónapos kapcsolatot gyászol tizenöt éves korából. Sajnos ezek a “bakik” elég sokat húztak a szememben a könyv értékelésén, hiszen egy huszárvágással komolyabbá válhatott volna a történet, ha a szereplők egy kicsit “felnőttebbek” és ez a “nagy szerelem” egy komolyabb életszakaszban talál rá s mondjuk pár év kapcsolat elgyászolása áll a háttérben.  

A főszereplő lány karaktere is eléggé furcsa, a látszólag totálisan introvertált, aki a lakásából sem szívesen lép ki és anno egy napról a másra tizenévesen egy pár hónapos kapcsolat szakítása után maga mögött hagyott csapot-papot, a lánybúcsún simán felszippant egy csík kokaint… Forogtam én is egyetemi körökben éveken keresztül, s kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott a csoporttársaim viselkedésének, hajlamainak megfigyelése. S amit levontam belőle: ilyen nebáncsvirág, száz százalékban a világ elől elbujdokló lánykák, a tipikus “jó lányok”, akik egy pár hónapos tizenéves szerelem miatt végigdepizik a húszas éveiket – az ilyen lányok nem szippantanak csak úgy holmi kokainokat lánybúcsúkon (látszólag gyakorlott mozdulatokkal), amiről alig várják, hogy egyébként hazamenjenek. 

Nem állítom, hogy nem létezik ilyen személyiség, de a könyvben – egy egyébként leleményes sztorit felépítve, az olvasót folyamatos olvasásra kényszerítő cselekménysorozathoz képest, ez a fent említett néhány “baki” szerintem sokat ront a könyv értékelésén. 

Egyébként ajánlom a könyvet, rengeteg krimit olvasok és a Sötét erdő közepén-t meglepően jó könyvnek tartom. 

Moly.hu értékelés: 81% (238 szavazat) Sötét erdő közepén · Ruth Ware · Könyv · Moly 

Saját értékelésem: 5/4  

Borítókép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-erdo-fak-sziluett-23547/

Neked mi lapul a könyvespolcodon? Várjuk képes és/vagy írásos beszámolóitokat, melyet örömmel osztunk meg weblapunkon egy cikk keretében. Írhattok hosszabban-rövidebben, mellékelhettek fotókat, mi pedig összerakunk egy cikket belőle, kíváncsian várjuk mi lapul a Ti könyvespolcotokon, mi a legkedvesebb olvasmányotok, mi a legféltveőrzöttebb könyvetek, ki a kedvenc írótok és miért? Néha adtok-e el könyveket, hogy az újaknak hely jusson, vagy szentélyként tekintetek minikönyvtáraitokra? Az alábbi cikkben Kinga enged bepillantást a könyvei közé. 

Kinga:

Végleges lakhellyel nem rendelkezőként, szüleim észak-Magyarországi házában tárolom régi gyerekszobámban könyveim legjavát. Nagy szívfájdalom ez, hisz ha tehetném az összes könyvemet mindig magammal vinném aktuális lakhelyemre, de jelenleg még nem találtam meg a helyet, ahol letelepedhetnék és elszállíthatnám azt a tetemes mennyiségű könyvet, ami az évek során felhalmozódott minikönyvtáramban. Néhány, főleg az új, olvasatlan könyvek természetesen mindig nálam vannak, de sóvárgom arra az érzésre, hogy végig simíthassam, megszemlélhessem őket, belelapozgathassak amikor csak kedvem szottyan. A lehetőség híján csak képekről nézegetem őket, ezeket osztom meg Veletek némi kommentárral.  

Itt meg is kell jegyezzem, ez nem az összes könyvem. Szívemhez közel állnak az egyetemi tanulmányaim alatt beszerzett könyvek, mai napig szívesen forgatom néhányukat, illetve kimaradtak a jelenlegi lakhelyemen “elolvasásra” vagy a “szülői házba hazaküldésre” váró státuszú olvasmányaim. 

Könyvet szinte sosem adok tovább, ha mégis megteszem, akkor kizárólag azért, mert abszolúte csalódást okozott a könyv és elképzelhetetlen, hogy valaha is újra belelapozzak. Álmom, hogy egy nap saját könyvtárszobám lehessen. 

Azt hiszem, a Skandináv krimikre vagyok a legbüszkébb, hiszen látható egy teljes polcnyit szereztem be belőlük (Frei Tamás könyve természetesen nem képezi a sorozat részét). Nem holmi olcsó, egyszeri olvasmányok, rendkívüli alapossággal, igényességgel megírt, Skandináv tájakra elkalauzoló történetek. A legelső Skandináv krimit az egyetemi évek alatt az egyik téli szemeszter végén másodkézből vásároltam, s nagyszüleimnél a meleg szobába bekuckózva körülbelül másfél nap alatt a végére értem. Számomra egy a hátulütője egyhuzamban rengeteg hasonló témájú könyvet olvasni: egy idő után abszolúte összefolynak melyikben mi történt. 

A Skandináv krimik után nem meglepően a krimik koronázatlan királynőjének, Agatha Christie-nek következnek a könyvei. Klasszikusok. Iskolákban kötelezővé tenném bármely választott művét, garantáltan megszerettetné bárkivel az olvasást. Agatha Christie-re nagymértékben hasonlítani próbáló, de valamivel “gyengébb”, mégis szórakoztató olvasmányok M.C. Beaton Agatha Raisin-sorozatának könyvei. S a szüleimtől elcsent (kisajátított), számomra meglepően szórakoztató Evelyn Marsh könyvek. A polc jobb szélén néhány klasszikus zsebkönyv (ha jól emlékszem ezeket anno automatákból is lehetett vásárolni, az olvasás népszerűsítésére, hozzátenném, nem mindegyik könnyű olvasmány). 

Ezen a polcon kezdetét veszi a “vegyes” kategória, könnyed és komoly könyvek egyvelegével. Nagyon szeretem a második világháború viszontagságait feldolgozó olvasmányokat (Eoin Dempsey Fehér rózsa, valamint Viola Stern Fischer/ Veronika H. Tóth A Mengele-lány című könyvei kiemelkedően kedvenceim). A polcon látható könyvek közül sokat a Postán vagy Coop üzletekben vásároltam pár száz forintért, rendkívül pozitívan csalódva (Rebecca Shaw Turnham Malpas sorozata, Susan Mellery Buchanan család sorozata), illetve Ulpius-ház kiárusításon is remek könyveket fogtam ki (Diane Mott Dandson Goldy és a svédasztalos gyilkosság). 

Az egyetemi évek elején megszállottan közel-keleti nők igaz történeteit elmesélő könyveket bújtam. A polc felét ilyen és ehhez hasonló témájú könyvek teszik ki. Szintén kötelezővé tenném Bernhard Schlink A felolvasó című művét (filmben is zseniális). Sokak számára ismerős lehet a magyar Bonnie és Clyde kifejezés – a bűnözőpáros női tagja papírra is vetette történetüket, Novák Tünde Miskolci Bonnie és Clyde című műve érdekes és a kilátástalan, pénztelen sokak számára ismerős magyar valóságot ismerteti, ami sajnos a könnyű pénzszerzés reményében bűncselekmények garmadájába csapott át. Gillian Flinn Holtodiglan-ja pedig rengetegszer látható a televízióban, szórakoztató, letehetetlen a könyv is! 

Régi kiadású Harry Potter sorozat (az utolsó még mindig hiányzik, s egyre nehezebb hozzájutni). Akárhányszor képes lennék megnézni a filmeket, újraolvasni a könyveket, annyira szeretem Harry Pottert. Tinédzserként óriási rajongója voltam a fiatal filmszínészeknek, s a könyv keltette fel először bennem az érzést, hogy rendkívüli módon szeretnék angolul tanulni és talán egyszer Angliában élni. Asperján György A Labancz Anna gyilkosság című könyve tudomásom szerint kuriózum, ha jól emlékszem rengeteg példányt lezúztak belőle, mert a könyv valótlan álltásokat tartalmazott. Leslie L. Lawrence szinte mindenki számára klasszikusnak számít, egyszer nagyszüleimnél nyaralva végére értem minden könyvemnek és ez tűnt a polcon a legszimpatikusabbnak. Remek olvasmány volt, senki sem értette olyan fiatalon miért olvasok LLL-t. Vujity Tvrtko-t rendkívül tisztelem, mind munkásságát, mint személyét. Volt szerencsém néhány előadásán résztvenni, közvetlen, igazi, hiteles ember, mai napig emelem kalapomat előtte. Könyvei rendkívül tanulságosak.  

A következő cikkben folytatom könyvespolcom bemutatását, addig is várjuk a fentebb említett módon képeiteket és/vagy beszámolóitokat nektek mi lapul a könyvespolcotokon?  

A Véleményhuszárok közül többen is külföldön élünk és szinte a “hazai csapatból” is valamennyien nemzetközi cégeknél dolgozunk. Ami közös bennünk, hogy nagyon szeretjük a rengeteg különböző kultúrájú kolléga hétköznapi, étkezési, ünnepi szokásait megismerni.  Munkatársaink a világ különböző tájairól hozzák magukkal hagyományaikat és vesznek fel új szokásokat is az új lakhelyük szerinti országban egyaránt. Nem csak az ebédnél, étkezési szokásoknál fedezhető fel a sok-sok egyediség, hanem az ünneplés, ünnepi készülődés tekintetében is. Nagyszerű látni, hogy a kollégáink, s külföldi barátaink is mennyire tisztelik és követik otthonról hozott szokásaikat, s e cikkben ízelítőt adunk hogyan is töltik az adventi készülődést, majd a karácsonyt. Az első részben Kinga egy holland barátja mutatja be hogyan is töltötték gyerekként Hollandiában az ünnepeket, illetve betekintünk Kinga félig holland-félig magyar ünnepi szokásaiba. 

Jasper: Hollandia, ahol a Mikulás (Sinterklaas) már novemberben fehér lovon érkezik  

A mi családunk nem mondható éppen átlagosnak – négy testvéremmel egy farmházban nőttünk fel dél-Hollandiában. Itt inkább Sinterklaas (a Mikulás) nagyobb ünnep, aki már november közepén megérkezik Spanyolországból a gőzhajójával és egészen december 6-ig itt tartózkodik. December ötödike Pakjesavond (ajándékok estéje). [Megj.: mint nálunk a karácsonyeste ajándékokkal]. Egészen addig ünnepeltük komolyabban Sinterklaast, amíg a legkisebb öcsém, Mathijs hitt benne. Amíg el nem jött a december ötödike, minden este dalokat énekeltünk és kitettük a cipőnket benne rajzokkal Sinterklaas részére. Sinterklaas másnap reggelre némi cukorkát, édességet hagyott bennük a szép rajzokért cserébe. Néha kockacukrot vagy répát is helyeztünk a cipőnkbe Sinterklaas lovának, persze ezek is eltűntek a rajzokkal együtt. Persze így öten gyerekek annyira sok répát tettünk a cipőkbe, hogy másnap “meglepő” módon répapüré volt vacsorára. [Megj.: tipikus holland étel a krumplipüré valami másmilyen zöldséggel összetörve.] 

Tehát a nagy ajándékozásra december 5-én este került sor, a nagyszüleink is átjöttek vacsorára. A vacsorát követően énekeltünk és az édesapánk mindig megkért egy szomszédot, hogy zörgessen be az ablakon, mintha Fekete Péter (Sinterklaas segédje) érkezett volna éppen csak meg az ajándékokkal. Egyszer az egyik kopogtató szomszéd a nagy sietségben fejre is bukott. Néha maga Fekete Péter is eljött a családunkhoz és még pepernoten-t is dobált közénk [Megj.: tipikus ünnepi karika alakú kicsi, édesen fűszeres ropogtatnivaló]. Az ajándékok mindig a jutazsákokban érkeztek, épp olyanokban, amikben Sinterklaas és a Fekete Péterek hozzák az ajándékokat. Emlékszem az illatára, mindig nagyon kellemes illatot árasztottak a zsákok és úgy tűnt mindig legalább ezer ajándékkal vannak megtömve. Minden ajándék nagyon szépen be volt csomagolva s felcímkézve névvel együtt. Egyszerre kaptuk meg az ajándékokat, majd visszaszámoltunk 3.2.1.. És a lehető leggyorsabban kicsomagoltuk őket. Mindig nagyon – nagyon szép ajándékokat kaptunk, egyiküket sokáig őriztem – egy gumilabdát benne egy műanyag bogárral-, s nemrégiben Kristófnak adtam [Megj.: Kinga keresztfia]. Tehát volt benne mindenféle ajándék kezdve a cukorkától, a csoki cigarettáig (tudom, ez nem volt jó példa), csokibetűkön át, a marcipánig, Legó – szettekig, mikroszkópig, színezőkönyvekig. Következő reggelen persze mindig volt még némi ajándék elrejtve, mintha Sinterklaas elfelejtette volna őket és ezek még jobb ajándékok voltak, mint előző este. Ezek olyan ajándékok voltak, amit mi gyerekek magunk között elosztottunk, vagy együtt használtuk, mint például Playstation, Xbox, ezekhez sok-sok játék, a legőrültebb dolgok, amiket csak el tudsz képzelni. 

Miután a legkisebb öcsém nem hitt többé Sinterklaas-ban, új szokásra tértünk át. Beledobtuk a nevünket egy tálba, amit körbeadtunk, mindenki húzott egy nevet és csak az adott személynek készült egy aprósággal, valamint egy minimum 15 mondatos személyes versikével. Megállapodtunk egy összeghatárban, kb. 25 euró értékben. Ez igazából nem is annyira az ajándékról szól, hanem a versikéről és hogy együtt legyünk. Régebben nem írtunk “kívánságlistát”, most már igen, így mindenki azt kapja, amit kért. Az anyukám például mindig egy követkető évre szóló naptárat kér, valami aprósággal együtt. Ez tehát fontosabb ünnep nálunk, mint a karácsony.  

Karácsonyra sosem ajándékoztunk, csak fát állítottunk, ami mindig ugyanaz a műfenyő volt a padlásról, valamint fenyőgallyak az ablakok körül. Viszont ezt kizárólag azután, hogy Sinterklaas elment. Minden december 6-án lehoztuk a padlásról és feldíszítettük a házban a műfenyőt, minden évben ugyanazokkal a műanyag díszekkel. A házunk előtt szintén volt egy óriási, élő fenyőfa, biztos volt vagy 10 méter magas és egy idő után már az édesapám le sem szedte a fényfüzéreket róla, mert képtelen volt leszedni, még egy jó hosszú bottal sem sikerült. Így hát egész évben rajta lógtak az óriási fénygömbök.  

Hogy mit szeretek a karácsonyban? Legjobban a karácsonyfát, nem számít igazi vagy mű, de inkább a műfenyőt szeretem, mert nem hullik a levele és mindig a legszebb fának tűnik az erdőből, éppúgy, mintha élő lenne. A fények és díszek is szépek, főleg a sötét szobában. Szeretem látni, hogy az emberek dekorálják a házaikat, főleg, akik minden négyzetcentimétert feldíszítenek fényekkel. Nem is értem, hogy tudnak aludni, mikor 24/7-ben égnek a fények, de nem idén, valószínűleg ez drága mulatság lenne. De mégis a legjobb a karácsonyban együtt lenni a családdal és szeretteinkkel.  

A szöveget angol nyelvről szabadfordításban magyar nyelvre fordítottam.  

Kinga: Magyar szokások holland hagyományokkal keveredve 

Öt éve élek Hollandiában és zömmel magyar hagyományokat követek az adventi készülődés és a karácsony során. A Mikulást nem igazán tartom, hiszen itt a Sinterklaas már november közepén megérkezik és december 6-án már távozik, nekem ez kicsit furcsa. Mi odahaza mindig december hatodikán ünnepeltünk, a cipőink tele voltak mikuláscsomagokkal. Ha a családom csomagot küld, mai napig telepakolják finomságokkal Mikulás alkalmából. 

Számomra a karácsonyvárás fontosabb. Advent első vasárnapján kikerül az ajtóra a saját készítésű ünnepi koszorú, kidekorálom a lakást és az ablakot. A díszítőelemek között van minden, például kisebb méretű fa hintaló, cipősdobozból készített masnis ajándékdobozok, hógömb, saját készítésű miniatűr téli falu világítással… Az asztalon négy gyertyás karácsonyi “tál”, s sok-sok fényfüzér (bár idén lehet takarékoskodni kell a felkapcsolásukkal). Minden vasárnap meggyújtok egy gyertyát, de sokszor hétköznap este is égnek, s karácsonyi dalokat hallgatok (régi magyar klasszikusokat). Ajándékok terén próbálok személyes és nem túl drága ajándékokat adni, de mindenképpen hasznosakat, amikre remélhetőleg nem a szekrény mélye, vagy a továbbajándékozás sorsa vár.  

Az egyetlen holland szokás, amit átvettem, az a karácsonyfa vásárlásának időpontja, hiszen itt december elején kiárusítanak minden fát és a karácsony előtti napokban már ténylegesen csak elvétve találni egy-kettőt. Karácsony előtti héten díszítjük és folyamatosan locsoljuk, le ne hulljanak a levelei idő előtt.  

A karácsonyi menü eddig minden évben más volt, de talán idén a tavalyit ismételjük meg. Itt a divat inkább az, hogy mindenki magának főz és a boltok, éttermek csak a recepteket és az alapanyagokat állítják össze, csomagolják egybe, esetleg magát az ételt félkészre főzik, odahaza csak sütőbe kell berakni. Tavaly isteni vacsoránk volt: egy cég négyfogásos vacsorát állított össze, receptekkel, alapanyagokkal, főzési tervvel. Ugyan szerintük két óra alatt kényelmesen kész lett volna a négy fogás, nekünk csapatmunkával telt kb. két és félbe. Az eredmény viszont isteni volt és a közös főzés volt a karácsony egyik legjobb pontja.  

Efteling, dél- Hollandia messze földön közkedvelt élményparkja az év minden napján óriási tömegeket vonz. Egy mesepark, amit képtelenség megunni, amit nem csak a legkisebbek, de a tinédzserek, felnőttek és idősebb korosztály is szívesen látogat. Aki azt hinné egy vidámpark csak az őrült hullámvasutakról szól, annak bemutatjuk eme csodás meseparkot, ahol egy napra mindenki elfeledkezhet az őrült hétköznapokról és meseországban érezheti magát.

Számomra Efteling az egész napos igazán felüdítő és aktív kikapcsolódást jelenti. Egy mesepark, ami Magyarországon abszolúte hiányzik, amit sajnos nem tudnak pótolni a vásári, utazó vidámparkosok dodzsemjei, körhintái. Eftelingbe csak a belépő és parkolójegyet kell megváltani, s utána korlátlanul kipróbálható bármelyik attrakció.

A belépőjegyek ára a szezontól függ: hétvégén, iskolai szünetekben, ünnepnapokon 41-46 euro, hétköznapokon főszezonon kívül 38 euro per fő, 3 éves kor alatt ingyenes. Sokak körében népszerű az éves bérlet, amivel korlátlanul látogató az év folyamán a mesepark és már négy-öt belépőjegy árából visszatérül az egész éves parklátogatás ára (205 euro per fő per év, havi részletfizetéssel).

Hogy miért váltanak tömegek éves bérletet Eftelingbe? Eleinte én sem értettem, majd első látogatásom alkalmával világossá vált.

Sosem voltam még Disneyland-ben, de Efteling hasonló sémákra épült, hasonló attrakciókkal, beöltözött sétáló mesefigurákkal, megannyi varázslatos kis ösvénnyel, dekorációval, kedves zenékkel, vízi show-val, színházi előadással, lovagi tornával, kastélyokkal, meseerdővel, játszóterekkel, óriási tóval, tavon sikló kishajókkal, kísértetkastéllyal, kisvonattal, vurstlival, kalandparkkal, hullámvasutakkal, 4D-s mozival, megannyi étkezdével… Egyszóval van itt minden, mint a búcsúban, egy viszont biztos: egy nap alatt képtelenség mindent kipróbálni.

Efteling népszerűsége töretlen, így több a park területén épült mesebeli szállás is lehetőséget nyújt az ottalvós több napos kikapcsolódásra. Családok számára a már fentiekben említett éves bérlet rendkívül népszerű, hiszen a gyerekek képtelenek megunni a megannyi különböző attrakciót, játszóteret, meseerdőt – a “mit csináljunk a hétvégén” kérdés igazából egy éves bérlettel megoldható, ami elsőre valóban nem olcsó (205 euro per fő per év három éves kor fölött), de minden hétvégén moziba, étterembe, játszóházba, állatkertbe stb. menni sem olcsóbb mulatság.

A parkbéli étkezdék tipikus holland ételeket árulnak (amiről tudni kell, hogy tápanyagban nem valami gazdag, annál inkább egészségtelen harapnivalók, tipikusan zacskós leves felmelegítve, mélyhűtött áruk kiolvasztva s megsütve stb.)  elég magas áron. Így hát nem ritka az óriás szatyrokat cipelő nagyszülők, szülő látványa, esetleg a gyermekek szállítására szánt kis taligák otthoni készített szendvicsekkel, üdítővel, rágcsálnivalóval való megtömködése sem, ami egyébként abszolúte érthető, ésszerű megoldás.

A park folyamatosan épül, szépül, megújul, az üzemeltetők bizonyosan gondoskodnak arról, hogy minden látogatásunk alkalmával valami új élménnyel gazdagodhassunk. Az attrakciók modernizálása, megújítása mellett, minden évszak nyújt valami extrát: télen a “Winter Efteling” csodálatos téli hangulattal, megannyi karácsonyfával, pattogó tüzű kályhákkal, téli öltözetbe öltöztetett bábukkal, igazi karácsonyi hangulatot kölcsönöz. Nyáron extra hosszú nyitvatartással, tavasszal virágba borult parkkal vár az élménypark, ősszel pedig hangulatosan sárguló levelek között bandukolhatunk.

Egy dolgot viszont érdemes figyelembe venni: a park rendkívüli népszerűsége miatt, nagyon hosszúra is nyúlhatnak az egy-egy attrakcióra való várakozási idők. Nem ritka a legnépszerűbb “Symbolica” varázslatos kastélyába való bejutást megelőző 1-1,5 órás várakozási idő sem. Érdemes hétköznapokra, iskolai szüneteken-, ünnepi időszakokon kívülre időzíteni a látogatást, hogy egy nap alatt minél több élménnyel gazdagodhassunk. A vidámkodás garantált, a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálhatja a maga számára érdekes, örömet okozó programokat.

A teljesség igénye nélkül egy kis ízelítő az attraciókból, kikapcsolódási lehetőségekből:

• Sirocco, körbeforgó hajók
• Max & Moritz, családi hullámvasút
• Fabula, 4D mozi
• Baron 1898, Python óriás hullámvasutak
• Droomvlucht, “darkride” manóországban
• Sprookjesbos, meseerdő (amely során a jól ismert mesék figurái, házikói elevenednek meg)
• Pirana, vadvízi sodrás
• Különböző szabadtéri és fedett körhinták
• Gondoletta, tavi kishajók
• Gőzvasút
• Vurstli, céllövölde, horgászós ügyességi játékok, célbadobás stb. nyereményekért
• Pagode, “lebegő templom”, levegőbe emelkedő lassan körbe forgó szerkezet
• Villa Volta, fordított ház, ahol minden forog és életre kel
• Játszóterek különböző tematikával (mászó kalandpark, vízi, totyogóknak stb.)

Hivatalos weblap: www.efteling.com

A Zoo2 Animal Park egy egész színvonalas kialakítású, kedves, szórakoztató számítógépes (telefonon is használható) játék, melynek célja, hogy különböző feladatok teljesítésével az állatkert benépesítődjön, látogatókat vonzzon, az állatok szaporodjanak, a terület és bevétel egyre növekedjen. Nem nevezném teljes mértékben gyermetegnek, hiszen több, mint egy képernyőt nyomogatós időtöltés, de sajnos hátulütője, hogy lehetetlen folyamatosan egybefüggően kikapcsolódni, hiszen minden folyamathoz az állatkertben pénzre van szükség (játékbeli pénzről beszélünk ez esetben), ami gyűjtésének folyamata nem felgyorsítható, s felettébb időigényes.

Elöljáróban meg kell jegyezzem, hogy én kizárólag számítógépen / Steamen keresztül játszom, a telefonos verzióval kapcsolatban minimális tapasztalatom van.

A történet kezdetén levél érkezik a nagypapától, aki sajnálattal közli Terka nagynéni eltávozását, s szomorúan kéri (valószínűleg az unokát ?), hogy a Terka néni által hátrahagyott állatsimogató üzemeltetésében segítsen be, hiszen valakinek foglalkoznia kell az állatokkal, egyedül nem győzi…. Az állatsimogatóra tehát az első körben eléggé rendezetlen körülmények között találunk rá, mindössze egy ló, egy kecske és egy nyúl található az üresen tátongó karámokban.  Az első három körön gyorsan végig lehet haladni, utána következik az igazi (türelmeseknek való) játék.

A feladatok elvégeztével (etetés, karám kitakarítása, játék az állatokkal) csillagok szerezhetők, mely csillagok (tapasztalatpontok) gyűjtögetésevel pályát ugorhatunk. Minden szintugrás valamilyen ajándékot jelent (ajándék állat, karámbeli eszköz, pénz, tapasztalatpont) és újabb és újabb állatokhoz, épületekhez, díszekhez férhetünk ezáltal hozzá. Minnél több állattal, karámmal, karámdísszel, növénnyel rendezzük be a parkot, annál több látogató érkezik. Ebből egyértelműen következik, hogy minél több a látogató, annál több a beszedett belépő díj, elköltött pénz az italos, jégkrémes, édességes standokon, ajándékboltokban, egyre jobban és színvonalasabban fejleszthető a park.

A játék különböző feladatokat is magába foglal, melyek teljesítésével extra tapasztalatponthoz jutunk, némi pénzhez, esetenként kisebb- ritkán nagyobb mennyiségű gyémánthoz, különleges állatfajokhoz, ritkaságszámba menő díszekhez. Eleinte a feladatok könnyebbek (helyezz ki állatokat, szülessenek utódok), de a pályák előrehaladtával egyre nehezednek. Extra célkitűzéseket is rejt a játék magában, ami a “minél több” elvre épül: minél több megszakítás nélküli napot játszol, annál több pénzt és tapasztalatpontot kapsz, vagy minél több füves/szavannás/ erdős stb. karámot állítassz fel, annál több pénzt és tapasztalatpontot kapsz és így tovább.

Az állatkertes játék eleinte ténylegesen jól halad előre, természetesen minél többször etetsz, takarítasz, játszol az állatokkal, szeded be a bódék és bejárat kasszájából a pénzt, annál gyorsabban haladsz előre: újabb és újabb állatokat, ólakat, díszeket vásárolhatsz, teljesítheted a feladatokat. Ezáltal egyre több a látogató, egyre több a bevétel. Sajnos egy idő után viszont minden gyémántba kerül és lényegében lassan elmúlik a játék varázsa s a motiváció. A gyémántbeli árak rendkívül aránytalanul vannak megszabva – s ne felejtsük el, hogy ez a játék elsődlegesen gyerekeknek készült.

Míg egy igazán igényes játék megvásárlása a Steamen kb. 40-50 euróba kerül, ami egyszeri befektetés (hiszen a Steam-en keresztül örökös a hozzáférés), addig a Zoo 2 ugyan ingyen letölthető és játszható, de egy-egy elvétett “gyémántvásárlás” ami a játékot előregördíti végső soron sokkal többe kerül, mint egy bármiféle más fizetős játék megvásárlása, amivel mindenféle funkcióhoz hozzáférünk és a későbbiekben esetlegesen csak a kiegészítő, újonnan megjelent részeket szükséges beszerezni.

Példának okáért: egy kígyó a Zoo 2- ben 100 gyémántba kerül. Szintugráskor átlagosan 1-2 gyémánt jár, ritkább esetekben nagyobb összeg. Szaporításhoz már két darab állatra van szükség ugyanabból a fajból, valamint az óluk fejlesztése is további gyémántokba kerül (ólfejlesztés nélkül nem kezdhető meg a szaporítás). Egyre több állat kerül gyémántba, valamint a területek vásárlása, ezáltal a terjeszkedés is véges, hiszen a játék “trükkösen” úgy van kitalálva, hogy egybefüggő területeket egy idő után ne is tudjunk a játékbeli pénzzel megvásárolni, hanem mindig akad egy kizárólag (bődületes nagyságú) gyémántba kerülő terület, ami a terjeszkedés útját állja. A végén feltornyosulnak azok a feladatok is, melyek végrehajtásához gyémántra lenne szükség, s egy feladat elvégzése automatikusan életre hív egy másikat. Így egy idő után tehát már csak azok a feladatok maradnak elvégezetlenül, amelyek végrehajtása kizárólag gyémánt vásarlással történhetne, ami végül útját állja az újonnan felbukkanó feladatoknak is.

Aki gyémánt vásárlásra adja a fejét is hamar rájön, hogy a 10 euróért vásárolható 100 darab gyémánt lényegében semmire sem elég. Több adag gyémánt vásárlásakor – ahogy fentebb említettem – már ott tartunk, hogy egy fizetős, színvonalas játékot is megvásárolhatnánk korlátlan hozzáféréssel, funkciókkal, mely lehetőséggel szülőként én bizonyosan szívesebben élnék egyszeri kiadásként, s semmiképpen sem vásárolnék a gyermekem számára százasával gyémántokat, amik végső soron szinte semmire sem elegendőek.

A játék egyébként rengeteg kihívást, lehetőséget rejt eleinte magában: más Steam-es felhasználókkal együttesen lehet extra jutalmakra szert tenni (egymásnak segítve), klubot alapítani, csapatmunkával extra állatokra, díszekre szert tenni. Valamint a felhasználót motiválhatja a “havi jutalomnaptár”, amiben a hónap minden napjára belépéskor jár egy jutalom: ritkább állatok, ingyen munkaerő pár napra az állatok s park gondozására, pár darab gyémánt stb.

A Zoo 2 Animal Park valóban egy könnyed s színvonalas játék, gyerekek szórakoztatására kiváló, de komolyabb szándékú játékosok számára egy idő utám egyszerűen csak egy pénznyelő. Megkérdőjelezendő, megéri-e több tíz eurót kifizetni egy darab kihívás teljesítésére, egy darab terület megvásárlására (a sok között), mint a Zoo 2- ben. Vagy esetleg inkább egyszeri alkalommal egy nagyobb összeget kiadni egy fizetős játékra, amiben egyedül a játék kihívásaival kell szembesülnünk és nem merülnek fel későbbi valós pénzbeli kiadások az előrehaladás elősegítése érdekében. Én utóbbira szavazok, a Zoo2 Animal Park játszását pedig addig folytatom, amíg minden téren akadályba ütközök – amiket csak gyémánt vásárlásával lehetne elhárítani.

Hollandiában élve nem újdonság, hogy a magyar ízeket el kell felejtsem és új vizek, ez esetben új konyhák felé kell evezzek. Magyar ízeket képtelenség reprodukálni nem magyar alapanyagokból, főleg olyannak, aki kevés konyhai tehetséggel van megáldva, mint szerénységem. Így hamar búcsút kellett intsek a jól megszokott, laktató, tápláló magyar konyhának és immár ötödik éve kísérletezem holland konyha híján, a hollandiai nemzetközi ételkínálattal. Egyik személyes kedvencem a koreai barbeque – avagy a Kimchi Boulvard étterem, Tilburgban, dél-Hollandiában.

Természetesen nem napi szinten látogatjuk az éttermet, de ha alkalom kínálkozik, esetleg vendégünk érkezik, szívesen látjuk vendégül a koreai étteremben. Jó magyar ízekhez szokott Húgom először próbálta ki ezt az új élményt.

Az étterem névadó kimcshi/kimcsi szó egyébként a koreai konyha tradicionális ételét jelenti, a koreai barbeque pedig esetünkben az a koncepció, amikor az asztalba egy grilltábla van beépítve és ízlésünk szerinti húsokat, halat, zöldségeket sütünk rajta – illetve más finomságokat rendelhetünk az “all you can eat” keretein belül (ez utóbbiakat készen tálalják).

Hat alkalommal, alkalmanként háromféle ételt választhatunk az étlapról – ahol helyet kapnak hideg-, és meleg előételek, levesek, rizs-és tésztafélék, főételek, a grillezős sütnivalók s végül desszertek. Minden étel egy számot kap az étlapon, így a választott ételek számát egy papírlapra írjuk minden “kör” alkalmával. Az ételeket inkább “kóstolónak” mondanám, pont olyan adagok, ami nem telít el túlságosan, mégis alkalmat enged kiélvezni egy-egy fogás ízét. Az étkezésre két és fél óra áll rendelkezésre, az ital nem foglaltatik az árban, az ár hétköznap és hétvégén eltérő (32,90 euró- 34,90 euró per fő, gyermek 7-11 éves korig 19,90 euró per fő). A pazarlást nem nézik jó szemmel, így teljesen érintetlen ételekért 3 euró/fogás díjat számolnak fel. Természetesen velünk is megesett már, hogy valami nem ízlett, vagy szimplán már nem bírtuk megenni – úgy véljük, hogy az esetleges sorozatos érintetlen fogások esetén kezdenek extrán számlázni – ami érthető is. A hat “kört” természetesen nem kötelező kimeríteni, tapasztalataink alapján körülbelül 3 kör (tehát körönként 3 fogás, összesen 9 fogás per fő) plusz a desszert bőségesen laktató.

Az asztalon már érkezéskor két féle mártás, fejes saláta levelek, valamint négyféle köret (kimchi, azaz erjesztett káposzta, csípős uborkasaláta, spenót szezámolajjal és édes-svanyú taugé) van feltálalva, melyek bennefoglaltatnak az árban.

Igazi magyarként mindig levessel kezdem az étkezést, viszont érdemes valamennyi “all you can eat” étteremben vigyázni azzal, hogy a leves ne telítsen el. A koreai étteremben is választható a könnyed, kis adag paradicsomleves, csípős halleves, vagy az ún. “maaltijdsoep”, ami egy nagyon tartalmas, főételnek beillő leves (mint odahaza a gulyás), amikkel könnyen jóllakhat az, aki nem bír egyszerre sokat enni. Vállalkozó szelleműek részére nagy a választék ezen levesekből, legyen az: csípős kimchi-, tengeri hínár-, csípős tofu-, marhahús-, vagy csirkeleves.

Szintén tapasztalat, hogy érdemes eleinte könnyed, főként vegetáriánus ételeket kipróbálni, amik nem telítenek hirtelen el. A választék bőséges, nekem személyes kedvencem a garnéla saslik, grillezett óriáskagyló (2 darab), sós szójabab, szusi, de ki lehet próbálni a tökös-, zöldséges palacsintát, füstölt lazacsalátát, szezámgolyókat, loempiát (zöldséges tekercs), grillezett makrélát, a teljesség felsorolása nélkül.

A könnyed kóstolók után érdemes rendelni grillezni való húsokat, halakat, zöldségeket, melyek előkészítve, sütésre készen érkeznek (kacsa, csirke, bárány, marha, garnéla, kolbász, tintahal), s a személyzet minden “kör” után új sütőpapírt hoz a grillre. Elkészített ételek közül ízletes fogás a báránysaslik, grillezett lazac, csirkeszárnyak, édes-savanyú sertésborda, köretként sült rizzsel, tésztával, sült édesburgonyával.

A desszertet megelőzően édes harapnivalók is kósolthatóak, mint például a sült banán vagy a “rizstorta”, amit a hazai nudlihoz hasonlítanék diós, cukros szórással.

Zárásként két darab desszert választható az alábbiak közül: zöldteás fagyi, fekete szezámos fagyi, vanília/citrom fagyi, gyümölcs, meglepetés sütemény.

Az étterem első olvasásra drágának tűnhet, de észben kell tartsuk azt, hogy itt nyugat-Európában az átlag fogások ára manapság 15-20 euró között mozog (főfogás leves nélkül) és ehhez képest az “all you can eat” éttermek a bőség zavarát kínálják. Érdemes egy “all you can eat” étterem látogatása előtt azt is felmérni az ital bennefoglaltatik-e az árban, hiszen az innivalók néha többe is kerülhetnek végül, mint a fogyasztás, illetve, hogy mennyire éri meg gyerekekkel érkezni. A koreai étteremben a desszert limitált, más helyeken ellenben korlátlan, akár csokiszökőkút, vattacukor, korlátlan mennyiségű fagylalt, sütemény is várja a vendégeket. A koreai barbeque egy igazi kulináris élmény olyanok számára is, akik alapvetően keveset esznek, hiszen a fogások “kóstoló” jellegükkel kisebb adagok egy normál főfogáshoz képest. Olyanoknak sem kell megijedniük, akik ódzkodnak a “nem megszokottól”, hiszen az étlapon teljesen átlagos csirkehúsok, vegetáriánis fogások is találhatóak, nem csak ínyencségek.

Húgom, Nóra véleménye:

Legutóbbi hollandiai látogatásom alkalmával felmerült az ötlet, hogy menjünk el a Kimchi-be, amely számomra eddig csak egy koreai étel nevét jelentette, amelyről nem igazán tudtam eddig semmit. Azonban magáról az étteremről már hallottam, főleg azt, hogy saját magunknak kell megsütni az ételeket, amelyet el sem tudtam képzelni milyen lehet, hiszen még soha nem jártam hasonló helyen. 

Magamat ismerve nagyon nehezen döntök, ezért felkészülten szerettem volna érkezni az étterembe, így jó előre letöltöttem a honlapon fellelhető menüsort, amely csak hollandul volt elérhető, így fordítóval utánanéztem melyik név mit is takar. Persze, ez esetben is voltak olyan fogások, amelyek nem fedték fel mi is az az étel, de a Google segítségével a különleges koreai fogások eredetére is sikerült rákeresnem, ilyenek voltak például a már korábban is említett “Bibimbap” vagy “Koreai carpaccio”. Ezek az előkészületek segítenek eligazodni a széles választékban. 

Az étterembe érkezve, felkészültségem ellenére is, a bőség zavarával küzdve, egy kis segítséggel, sikerült kiválasztani körről körre a változatosabbnál változatosabb ételeket. Alá tudom támasztani azt, hogy aki nem kedveli a tenger gyümölcseit, vagy a nagyon extrém étkeket az is megtalálja a számára megfelelő harapnivalókat.

Az élmény pedig garantált, hiszen akár csak egy grill-partin magunknak sütögetve tudunk jó kedvűen beszélgetni, így el is repül az étterem által megadott időintervallum.

A képek sajnos nem élesek a füst miatt, hiszen az asztalon sültek közben a sütnivalók, teltház volt látogatásunkkor, s mindenki “sütögetett”.  A hely egyetlen hátránya, hogy a hajunkat, ruhánkat teljes mértékben átveszi az olajszag, érdemes télidőben a kabátokat a bejáratnál felakasztva hagyni (vagy a parkolóban az autóban), táskaként pedig egy mosható textiltáskát magunkkal vinni. A koreai barbecue koncepció világszerte elterjedt, érdeklődés esetén érdemes utánanézni tartózkodási helyed nagyobb városaiban elérhető-e az étterem.

Link: Kimchi Boulevard – Asian Boulevard

Belgiumra gondolván, legtöbbünknek a waffel, a pisilő kisfiú szobra, az Európai Unió megannyi intézménye jut elsőként eszünkbe. El sem hinnénk, hogy ez a kulturálisan, nyelvileg megosztott ország mennyi kincset, látnivalót rejt magában – mindehhez viszont magunk mögött kell hagyjuk a fővárost, Brüsszelt.

Idei nyarunk dilemmája az egekbe szökött repülőjegy árak, a reptereken száz métereket kígyózó sorokból kifolyólag az volt, hollandiai lakhellyel merre is induljunk nyaralni. Fent említett okok végett, a tengerparti üdülés teljesen kiesett a szamításból, így arra gondoltuk ismerjük meg jobban Belgiumot, annak is a déli részét. Minden számításunkat, elképzelésünket felülmúlta, alapos kutatómunka, rengeteg tervezgetés után – milyen csodákkal rendelkezik az ország déli része (Vallónia, francia anyanyelvű lakosokkal). Nem csak a látnivalók, hanem a számunkra új szállás koncepció, a B&B (bed and breakfast = szállás és reggeli) is tízből tíz pontot kapott. 

B&B Hedera, Herne: a www.booking.com – on keresgélve bukkantam rá erre a mesébe illő, 9.4-es értékelésű családi üzemeltetésű szálláshelyre, Brüsszeltől kb. egy órára dél-nyugati irányba. Öt éjszakára két főre reggelivel 530 eurót fizettünk (nincs extra idegenforgalmi adó), óriási, teljes felszereltségű, átlagon felül tiszta szobával és fürdőszobával. A szállás udvarán egy tavacska, ping pong asztal felszereléssel, óriási medence, megannyi nyugágy, étkezőasztalok biztosítják a tökéletes pihenést. A reggelinél mély benyomást tett rám, hogy a tulajdonosok figyelemmel kísérik mi van fogyóban, mit kell feltölteni – és ellene vannak a pazarlásnak. Annyit tálalnak frissen, ami várhatóan elfogy. Házi készítésű lekvár, joghurt, továbbá frissen facsart narancslé, frissen kisütött pékáru, változatos felvágottak, sajtok, gyümölcsök kerülnek a reggeliző asztalra. Remek tanácsokkal szolgálnak a környéket illetően, de mégsem zavarják meg a kikapcsolódást.

Durbuy: a szállás után ezt a kisvárost is mesebelinek nevezném, mely a világ legkisebb városa címet viseli. Alapvetően már az odavezető út magában egy kaland, hiszen hegyes-dombos táj tarkítja ezen régiót, a kis falvak francia vidéki rusztikus stílusú házaikkal, piros burjánzó muskátlikkal, majd a néha elő-előbukkanó chateau-k, azaz kúriák látványa magába szippant és visszarepít az időben. Durbuy-ban egyedül a modern öltözetű járókelők emlékeztetnek arra, hogy 2022-t írunk, a kisváros akár egy filmforgatás helyszíne is lehetne pár száz évvel korábbról. Kastélya magántulajdonban áll, a kisváros egyik vége a másiktól gyalogosan körülbelül tíz percre fekszik. A város méltán híres bukszus bokrokból formázott szobrait magába ölelő kertjéről, amit meseország édenkertjének neveznék (Parc des Topiaires in the Ardennes, belépő 4,5 euró per fő). A város kis utcácskáiban bolyongás garantáltan egyenlő egy időutazással. A parkolás 7 euróba került az egész napra a bukszus kert előtt.

Dinant: Durbuy-tól háromnegyed órányi autóútra található a következő lélegzetelallító kisváros, Dinant. A Maas folyó két partján elterülő város híres templomáról (Notre Dame de Dinant, ingyenesen látogatható), valamint a mögötte elterebélyesedő sziklán álló Citadelle de Dinant erődítményről, ami egyben kilátóként is funkcionál. Külön élményt nyújt a felvonó, amivel pár perc alatt a Citadelle megközelíthető, vállalkozó szelleműek részére az út gyalogszerrel, lépcsőzve (408 lépcsőfokon) is megtehető (belépő: 11 euró per fő). Az erődítmény főként az első világháborúban betöltött funkcióját ismerteti meg az érdeklődőkkel és megannyi korabeli fegyvert mutat be. Külön érdekesség az az interaktív lövészárok, ahol a kiállítás készítői ténylegesen a frontra kalauzolnak minket, fegyverropogással, felvillanó fényekkel, alagutakkal – amin a félhomályban a háború érzését szimulálva látogatóként végig lehet haladni. Dinant bőséges kínálatot nyújt különféle kulináris élményekre is, átlag ár per főfogás kb. 18-20 euró. A parkolás az utcákon 2euró / óra, este 18.00 óra után ingyenes.

Brüsszel/Gent: nyüzsgő nagyvárosok arra az esetre, ha szeretnénk egy kicsit vásárolni, hiszen a legtöbb híres márka képviselteti magát e városok bevásárlóutcáin. Belgium híres a sültkrumplijáról, de érdemes lehet kipróbálni azt az új koncepciót (Brüsszel, Wolf), melynek keretében különböző nemzetek kínálják egy fedél alatt saját konyhájuk ínyencségeit. Kipróbálható többek között az indiai, görög, vietnámi konyha különlegességei, de kapható ún. afro-food is. Az árak barátibbak, mint a turistalátványosságoknál vagy a bevásárlóutcákban (két fős afro-tál 22 euró volt, óriási menü hússal, zöldséggel, szósszal, körettel). Ha a pisilő kisfiút, kislányt és kiskutyát is alaposan szemügyrevettük, üdítő lehet Brüsszel egyik újdonsága, egy mindenki számára modern és felélénkítő élmény: az illúziós ház, Illusion Brussels (belépő 12 euró per fő). Itt semmi sem az, aminek latszik, teljesen interaktív, a személyzet nagy türelemmel rengeteg őrült képet készít saját telefonunkkal. Időpont foglalás ajánlott, különben elég sokat kell sorban állni. Brüsszelben a parkolás (más európai fővárosokkal ellentétben) meglepően alacsony. A pisilő kisfiútól kb. 5 percre 2,50 euró/óra.

The Castle of Vêves: szerettünk volna egy kastélyt belülről is megtekinteni, s elég nehéz volt a választás, hiszen eme déli vidék hemzseg a kastélyoktól. Az internetes ajánlások szerint a leggyönyörűbb kastély a Vêves-kastély, amely kedvelt vidékünkon, a fentebb említett Dinant kisváros környékén fekszik a hegyekben. A kastély valóban mesébe illő, viszont nincs kertje, s körülbelül fél óra alatt bejárható (idegenvezetés nélkül, belépő: 8 euró per fő). Amennyire megnyerő és csodálatos kívülről, annyira okoz csalódást belülről. Sajnos semmiféle tájékoztatást, brossúrát nem kaptunk a bejáratnál, a körbejárás során sem volt semmiféle tájékoztatás közzétéve. Térerő híján még az interneten sem tudtunk információt keresni, így nagyon hamar bejártuk a kastélyt, anélkül, hogy tudtuk volna a történetét. Személy szerint a megtekintést csak kívülről javaslom. A parkolás ingyenes.

Les Jardins d’Annevoie: ámulatba ejtő kert, rengeteg szökőkúttal, tavacskákkal, pihenőhellyel, konyhakerttel. Időutazás angol regények lapjain megannyi látnivalóval. Kertek szerelmeseinek kötelező program (belépő 9,5 euró per fő), szintén Dinant környékén.  Térkép jár a belépőhöz és kijelölt útvonalon lehet végigjárni a kertet, minden látványosságot megtekintve, körülbelül 1,5-2 óra alatt. A parkolás a kert mellett ingyenes.

Összességében meleg szívvel ajánlom bárki természetkedvelő, élményt kereső számára eme vidéket. Ha úgy érzed kicsit sok a nagyvárosok kötelező templom, múzeum, állatkert – látogatásából, ez a vidék tökéletes felüdülés lesz, s életre szóló élményeket tartogat. A legtöbb nyugat-európai országgal összehasonlítva, Belgium elfogadható árakon kínálja szolgáltatásait, belépőit, élelmiszereit, továbbá autópályadíjat sem kell fizetni. Nem kell tartani a nagyvárosokban jellemző óriási tömegektől sem.  

Mi az alábbi terv alapján jártuk be e látványosságokat: 

További programötletek az alábbi linken: 

Ardennen vakanties & Informatie → Ardennen.nl 

A szállás képének kivételével, minden kép saját készítésű. 

A karácsonyi kézműves posztom nagy örömömre sokak tetszését elnyerte, így úgy gondoltam a tavaszi kopogtatóm elkészítését is megosztom az érdeklődőkkel.

Számomra a tavasz, úgy, mint a természetnek, az újjászületést jelenti. Sokkal kreatívabb, üdébb vagyok és a kertészkedés mellett előszeretettel kézműveskedem. Nem csak remek időtöltés, hanem szeretem az otthonunkat is egyedivé varázsolni.

A legtöbb díszt olcsó alapanyagokból készítem. Az év egészében nyitott szemmel járok és ha meglátok bármilyen, a jövőben felhasználható kelléket, megveszem. Továbbá előfordul az is, hogy ismerősöktől, rokonoktól kapok valamilyen felhasználható alapanyagot (mint e tavaszi dísz esetében az alapul szolgáló fonott koszorút).  

E tavaszi dísz esetében az alapfelszerelés közé hozzátartozik a ragasztópisztoly és 1-2 ragasztórúd. A ragasztópisztolyom csak eszi a ragasztórudakat, de ez esetben kivételesen elég volt 1 rúd is (a koszorú kisebb, kevesebb dekorációs elemet ragasztottam rá).

Először mindig a színkombinációt találom ki, a tavasz esetében magától értetődően a rózsaszín, sárga, zöld, fehér. Az én választásom a halovány rózsaszín és fehér kombinációjára esett.

A képen látható alapanyagokból nem használtam fel mindet, de a maradék mindig jó célt szolgál valamilyen más, későbbi alkotásnál.

A koszorú hozzávalói:

• ragasztópisztoly, 1-2 ragasztórúd
• koszorú alap
• szalag (a végén fellógatni)
• virágok
• különböző, színben illő apró díszek (madárka, pillangó stb.)
• a koszorú közepére szánt figura

Első lépésként megpróbálom kitalálni hogyan is állnának jól a díszek, miből mennyi szükséges, hogyan helyezkedjenek el. Majd nekilátok.

A virágokat váltakozó színekkel egymás mellé kezdem ragasztani. Az én koszorúm relatíve kicsike volt. Tíz rózsaszín és tíz fehér virágot vásároltam, és kettő fehér megmaradt. A virágok kb. 2-2,5 cm nagyságúak.

Lépésenként ragasztom sűrűn, egymáshoz közel a virágokat. Sajnos gondolkodásra sok idő nincs, mert a ragasztó csorog a pisztolyból. Ügyeljünk arra, hogy a ragasztó ne csöppenjen rá a virágokra, mert esetlegesen sérülhetnek a virágok, ha a ragasztófoltokat megpróbáljuk eltávolítani.

Színben bármilyen hozzáillő dísszel feldobhatjuk a koszorút, ennél a koszorúnál fehér pillangókat és rózsaszín madárkát használtam (a végén hozzáadtam még egy pillangót).

Úgy véltem a koszorúra elhelyezett néhány virág nem elég, így a koszorút megdöntve, a belső ívére is elkezdtem virágokat ragasztani, ügyelve, hogy az alul elhelyezett virágok színei eltérőek legyenek a felettük elhelyezettekkel.

Ha az utolsó virág is a helyére került, nézzük meg jól minden dekorációs elem biztosan van- e rögzítve, le ne pottyanjon később.

Utolsó lépésként pedig a koszorú közepére ragasszuk stabilan figuránkat. Esetemben nem volt a legegyszerűbb középre díszt találni, mert eredetileg tavasztündért szerettem volna, ami a lábát lógatva ül a koszorú közepén, de sajnos a jelen körülmények és a javallott otthontartózkodás arra késztetett, hogy ezt az első boltban talált nyuszit illesszem középre. Színben illik: a fa mindenhez passzol, a rózsaszín fehéres virág pedig telitalálat a körülötte lévő dekorációk elemek szempontjából.

És a végeredmény:

Eredményes, szórakoztató munkálkodást kívánok!

Ha tetszett a cikk, kövesd Facebook oldalunkat, érdekfeszítő és változatos cikkekkel, beszámolókkal!

A Télapó látogatásában csak a dedósok hisznek, hisz mindannyian tudjuk, hogy a Mikulás régen annyi sütit evett és tejet ivott, hogy túlságosan elhízott szegény és képtelen bepréselni magát akármilyen kéményen. Legalábbis ezt mondta Anyu, mikor rajtakaptam, hogy a kis csizmámat ő tömi tele mindenféle földi jóval. De a Jézuska ő igenis létezik. Ő a mennyből jön és sokkal gyorsabb, mint a Télapó lehetett régen. A Jézuska csak bedobja az ablakon az ajándékokat, nem vacakol holmi kéményekkel meg sütikkel, ő nem mohó. A Jézuska anélkül is sok ajándékot hoz, hogy édességet várna cserébe, neki falatozásra nincs ideje. Ugyan néha kicsit haragszom rá, hisz miatta hűl ki a lakás, mert amikor leülünk a karácsonyi vacsorához, Anyu bemegy a nagyszobába és kinyitja neki az ablakot, nehogy elszalasszuk, mikor erre jár. Viszont olyan hosszú ideig kell nyitva hagyni az ablakot, hogy mire bemegyünk teljesen kihűl a szoba. Bár azért a sok szép ajándékért mégis megéri az a kis vacogás! Jaj, te Jézuska, hogy én az idén is mennyire várlak! Nem tagadom, felmerült már bennem, hogy bírja el ezt a sok ajándékot, meg az is, hogy a résnyire nyitott ablakon, hogy fért be tavaly a tesóm szintetizátora. Miben hozhatja azt a sok ajándékot? Vajon nagyobb lehet a táskája, mint a mi nagy gurulós bőröndünk? Kár ezen gondolkodni, hisz ő Jézus, ő mindent tud és mindenre képes.

Jellemző, hogy megint én lettem kész leghamarabb, hisz Anya mindig engem zavar el elsőnek fürdeni, majd mire törölközőbe bugyolálva kimegyek már elő van készítve az ünnepi viselet: fehér harisnya, kisegér mintával a bokájánál, bársony zöld ruhácska, a fekete lakkcipőm, s a hajamat copfba fogja. Míg a többiek elkészültére várok, bekapcsolom a tévét, benne a szokásos karácsonyi filmekkel: Télapu, Reszkessetek betörők, Grincs. Mindet láttam már a moziban, minden évben adják a televízióban, van, hogy nyáron is, kicsit unalmasak sokadjára, kívülről fújom azt a mondatot, amit ha mondok, Anyu mindig rám szól: „tartsd meg az aprót te …..”.  Anya már bement kinyitni az ablakot a nagyszobába, mi meg körbeültük a vacsoraasztalt. Jóízűen megettük a vacsorát, majd átvonultunk a kisszobába, vártuk a csengőszót, ami azt jelenti, hogy megérkezett a Jézuska. Édesanyának mindig ilyenkor kell elmennie a mosdóba, pedig mindig felhívom a figyelmét rá, hogy ne igyon annyi ásványvizet. Gondoltam most olyannyira résen leszek, hogy meglepem a Jézuskát és megnézem milyen is ő. Nem hagyom, hogy ilyen hamar távozzon, talán beinvitálom egy sütire is, amint megszólal a csengő szaladok és talán végre megköszönhetem neki személyesen az ajándékokat, nem csak a következő évi levélben. Csengőszó! És futás! Nem volt messze a nagyszoba, de alig értem fel a kilincset, mire benyitottam, csak Anyu állt ott, épp távozóban a szobából. Megkérdeztem ő találkozott-e a Jézuskával, de akkor megláttam, amint még fél kézzel a szekrény ajtaját bezárja és az utolsó ajándékot is megigazítja.

Elállt a lélegzetem és csak bámultam. Ő meg engem. Nem akartam elhinni, hogy nem a kis Jézus hozta az ajándékokat, itt csak valami félreértés történhetett! Biztos nem bírt el annyi ajándékot a Jézus és a többit beadta napokkal korábban Anyuéknak. Felkaptam a folyosón a kabátomat s a bakancsomat, kiszaladtam a lakásból és futottam amerre a lábam vitt. Minden ablakban világító Jézuska- alakú díszek, az utcák fölött, a villanyoszlopok közé hatalmas világító másai kiaggatva. Miért van vele tele a város, ha nem is létezne? Ekkora Anyu is utolért. Hazudtál! – kiabáltam rá. Majd megölelt s megfogta erősen a kezemet, de mindenáron próbáltam kiszabadítani magam öleléséből és elrohanni.  Csalódottságomban a vállára omlottam és keservesen zokogtam. Megvárta míg kicsit megnyugszom, ezután próbálta elmagyarázni azt, hogy a Jézuska létezése csak egy érzés a szívünkben, egy szép lelki állapot. Úgy kell elképzelni, mint egy ajándékot a kis szívünkben, s ez az ajándék karácsonykor életre kel. Örülünk, boldogok vagyunk, a szeretet és a karácsony szelleme átjár minket. A karácsonyé, ami a szeretet ünnepe. Ekkor kézen fogva sétálni kezdtünk s faggattam: de miért hiszik a gyerekek, hogy a Jézuska hozza az ajándékot? Anyu erre azt felelte, azért, mert tényleg létezett egyszer a kis Jézus, aki nagyon mostoha körülmények közé született, épp karácsonykor, mégis sokan meglátogatták és ajándékokat vittek neki. Úgy gondolták, a megszületésével egy ajándékot kapott a világ s ő annyi mindent tett az emberekért, hogy karácsonykor megemlékezünk róla.

Attól a karácsonytól már másképp tekintettem az ünnepre. Már nem vártam a csengőszót, már nem írtam a Jézuskának leveleket, valami mintha meghalt volna a szívemben. De helyette megszületett valami új is: ráébredtem arra, hogy az ünnep immár nem az ajándékokról szól, hanem a háláról, hogy minden évben bőségesen lakmározhatunk a karácsonyi asztalról, a családról, hogy minden évben együtt tölthetjük szeretteink körében az ünnepet, a boldogságról, hogy nem kell semmiben hiányt szenvednünk, s nem utolsó sorban a szeretetről, hiszen a szeretet ereje olyan erő, amely minden helyzetben összeköt minket.

Minden év december tizennegyedikén este, immár huszon(….) éve rendkívül izgatottan fekszem le aludni.

Kislányként még majd kiugrottam a bőrömből, annyira vártam megkapom-e a hőn áhított játékokat, mesekazettákat a születésnapomra; ekkor még eljöttek a hétvégi ünneplésre az unokatesók, keresztszülők, édesanya a nővérével együtt sütötte a tortát, bizony ám házi készítésű volt, ha nem is a legcsinosabb, de számomra a legkedvesebb, legízletesebb, melyet mi sem bizonyít jobban, mint egy régi videókazetta felvétel, melyen egy “jólnevelt kisasszony” módjára belenyomom a fejem a tányérba, úgy próbálom az utolsó falatot is megenni, kárba ne vesszen, majd a csupa csokimázas kezemet a szoknyába törlöm, s édesapa korholó kritikái is lehullanak rólam.

A számomra csak boldog békeidőnek nevezett időszakban évről- évre egyre hangosabban énekeltük a Kuckó Mackó című nótát, összekaptunk kié legyen a marcipán kiskutya feje és kié a törzse, egy Mickey Egeres törölköző olyan örömöt szerzett, hogy fel-alá rohangáltam vele a lakásban és természetesen nem maradhatott el a szál szegfű sem az asztalról, s az akkor még divatos képeslap. Kislány voltam, de a születésnap – hiába karácsony előtt egy héttel volt-, méltóan meg lett ünnepelve, s valóban arról szólt, amiről kell: boldog volt.

Az általános iskolában a szülinapi zsúrok a későbbi ereszdelahajam- bulik előfutáraiként még békében teltek: olcsó kólával, anyukák által a Coop-os boltban sebtében összevásárolt ajándékokkal, társasjátékokkal, melyek az alsó tagozatból a felsőbe lépve is új értelmet nyertek: már nem az unalmas lépegetős, kártyázós játékokkal szórakoztattuk egymást, hanem teret hódított a felnőtt szerelmi életünket bizonyosan nagyban meghatározó, összegabalyodós, különböző furcsa testhelyzeteket eredményező, (egymáson át-) lépegetős játék (leánykori nevén Twister). Élénken él az emlékeimben, mikor saját magam próbáltam egy félbevágott lepedőből és négy különböző színű tempera segítségével odahaza legyártani e játék mását, mely sikerült is, csak épp mire elkészült nem volt kivel játsszak rajta.

Az idő telt- múlt, a boldog békeidőknek immár bottal üthettem a nyomát, a tizennegyedik születésnapom alkalmából az egyik hamburgerezőben rendezett zsúr a többiek szemében unalmas és „ciki” volt. A felnőttfejjel megmosolyogtató, ám de szívből adott megannyi plüssmackót, csecsebecsét, kézzel készített ékszereket felváltották a „muszájból, a zsebpénzből félretett és vásárolt” vackok, a csokikat és kóla-meghívásokat a „meghívhatlak-e egy sörre, pohár borra” kérdések, a panellakás ötven-akárhány négyzetméterén rendezett zsúrokat a bulihelyek személytelensége. Nem csak én öregedtem, de azt hiszem a világ is megváltozott.

József Attila magának írott verse, Mr. Bean önmagának címzett születésnapi képeslapja, vagy éppen Bridget Jones magányos ünneplése, melyek ugyan nevetésre késztetnek, de valójában teljesen jól tükrözik a jelenlegi társadalmat, s annak értékítéletét. A születésnap egy rendkívül magányos alkalommá vált. E nap, évek óta – többnyire – egy virtuális térben megélt olyan esemény, melyen mindenki, aki megosztja „ismerőseivel” e fontos dátumot, egy nap erejéig azt érezheti, több száz barátja van. Elgondolkodtató egyébként ezek közül az emberek közül hányaknak jutna eszébe a közösségi oldal külön jelzése nélkül a születésnapunk, valamint az is, ezekből az emberekből hányan mennek el köszönés nélkül az utcán mellettünk, végső soron az sem elvetendő kérdés, ezen emberek közül hányan írnak csupán valamilyen érdekből, későbbi, előrelátható segítség kérésének problémamentes rendezése végett (még hogy nem vagyunk jóba? Hát a születésnapodon is mindig felköszöntelek…).

Az erőltetetten megvásárolt ajándékok, melyek legjava teljesen hasznavehetetlen vagy pedig minden különlegességtől mentes (ám sokszor hasznos! Lásd több garnitúra dezodor és tusfürdő esete…) – rég elvette a születésnap báját, kivételességét.

A napokban kezembe került annak a bizonyos Mickey Egeres törölközőnek az ünnepi csomagolása, melyet a negyedik vagy ötödik születésnapomra kaptam. Őriztem, s őrzöm, csakúgy, mint a törölközőt, ami ugyan rongyos, kopott és szakadt, de a világ minden kincséért sem dobnám ki. Őrzöm egy évekkel ezelőtt kapott virágcsokromat is, kiszárítva, hiszen a szívből jövő, csodálatos ajándékokat nem csak az emlékeimben szeretném megőrizni. Őrzök minden plüssmackót, nyuszit, ékszeres dobozt, karkötőt, melyeket szívből ajándékoztak olyan emberek, akik ha nagyon távol is vannak és ritkán adódik alkalmunk rendesen beszélgetni, örökre, hosszú évek óta a barátaim. Ezek az értékek és nem a drága telefon és tablet és utazás és ruha… Hisz ezeket magamnak is meg tudom venni, nincs benne semmilyen varázslat és igazi érték. Aki csak ilyen dolgoknak tud örülni, az az ember sosem lesz igazán boldog.

És hogy manapság mégis mit kérek születésnapomra? Évek óta kizárólag pénzzel meg nem vásárolható dolgokat: szerelmet, szeretetet, boldogságot, igaz barátságokat, szívből jövő nevetést, őszinteséget, hűséget, egészséget… és talán egy szál szegfűt, hiszen becsukva a szememet, nagyot szippantva a virág gyönge illatából, pillanatok erejéig még mindig visszarepít a gyermekkoromba, amikor a születésnap még arról szólt, amiről kellett: közösségi oldal, okos telefon és több százezres ajándékok nélkül is igazán boldog volt.

Középiskolás koromban nagyokat sóhajtozva lapozgattam a földrajzkönyvemet, álmodoztam bárcsak legalább a felét láthatnám a két szememmel a Föld megannyi csodás látnivalójának. Kiváltképpen mindig elidőztem a kölni dóm fotójánál, mely valamilyen oknál fogva ámulatba ejtett.

Múlt szombaton végre élőben is megcsodálhattam a dómot és látogatást tehettem húgommal Európa egyik talán legszebb karácsonyi vásárába.

Említenem sem kell, hogy a tömeg már reggel tizenegy óra tájban is óriási volt. A legkedveltebb úti cél természetesen a kölni dóm, mely előtt elsőként mindenki megáll egy képre, annak ellenére is, hogy az egyik tornya épp renoválás alatt áll és körbe van állványozva. A dóm bejáratánál óriási tömeg tódul a gyertyákhoz, meglepő módon nincs kiírva mennyibe kerül egy gyertyát meggyújtani – így mindenki annyit ad, amennyit szeretne és tud. Kissé elszomorító, hogy egy ima mormolása helyett kicsik és nagyok egyaránt tülekednek azért, hogy egy képet kattintsanak a gyertyák fölött lógó kegyképekről. A dóm önmagában óriási, a nagy tömeg miatt bevallom nem igazán volt élvezetes a színes ablakokat, a piétát vagy a kriptát felfedezni, tanulmányozni, így bevallom egy rövid séta után csöndben távoztunk.

A kölni vásár különlegessége, hogy valójában öt vásárról beszélünk és nem egyről. A legnépszerűbb persze a dóm melletti, megszámlálhatatlan mennyiségű fabodegáival, melyben mindent kínálnak, mi szemnek- szájnak ingere. Csodásabbnál csodásabb karácsonyi díszek, bőrmíves portékák, igazi mézeskalácsosok, plüssállatosok, sajtosok, forraltborosok, mézesek, gyertyások, édességesek, diótörősök, ékszeresek, kolbászosok, desszertesek, süteményesek, gombások, retro újságosok, egyszóval tényleg minden, ahol pillanatok alatt rengeteg pénzt el tudunk költeni. Óriási színpad, óriási fenyőfákkal, tömegeket vonzó programokkal, és természetesen égők és lámpák ameddig a szem ellát és Maria Carey fülbemászó, már-már rongyosra hallgatott dala arról, hogy mit szeretne karácsonyra a fa alá. Az ételek egyvelegének a szaga egy ponton számomra már gyomorforgató volt, így a tömeggel sodródva arrébb is álltunk és felfedeztük, hogy pár száz méterre van egy másik karácsonyi vásár is.

Hasonló témájú bódék követték egymást, 2400m2-es jégpályával, mesebeli körhintával és közepes méretű óriáskerékkel tarkítva, curling pályával és igazi ausztriai síparadicsom hangulatot idéző farönk házakkal, talponállókkal. Az egyik vásár témája a manók köré épült, szakállas, hegyes kalapos manók ültek a miniatűr sífelvonón, a bódék tetején, a ringlispilen. Mindenhol kolbászt majszoló és forraltbort szürcsölő emberek, korcsolyázó lurkók, gigantikus méretű fenyőfák. A harmadik vásárba, mely a kikötőben található nem látogattunk el, mert úgy véltük témájukban eléggé hasonló lehet az összes vásár, így kihagyván mind a kikötői, mind a Neumarkt vásárt, a Rudolfplatz felé vettük villamossal az irányt (2eurós viteldíjjal, modern és könnyen kezelhető automatából).

A Rudolfplatzon található vásárt „Mikulásfalu” néven hirdette az a kis katalógus, mely óriási dobozokban állt a dómhoz közeli egyik bolt előtt és különböző idegennyelveken ajánlotta a vásárokat, különböző adventi időszakos programokat. Ahogy már említettem, a vásárok eléggé hasonlóak egymáshoz, ez utóbbi inkább gyerekek számára tartogatott meglepetéseket, hiszen a Mikulás házában meleg helyen kézműves programokkal várták őket. Számunkra inkább a kulináris élményekről szólt, végül bratwurstot ettünk jó sok mustárral, desszertként pedig kinderbe mártott banánt. Életemben először vásároltam egy kandírozott almát, amit idehaza kíséreltünk meg megenni, és az íze a régi vásárokban kapható kakasnyalókára emlékeztetett. Az árak egy átlag vásár áraihoz igazodnak, egy kolbász zsömlében 3,5 euro, a csokis banán szintén, a kandírozott alma 2 euro, különféle módon készített gombafalatok 5 euro, viszont ajándékba szánt csokoládéért, édességért, mindig melegen javaslom a szimpla szupermarketeket pénztárcabarát áraikkal.

A tömeg délutánra, estére óriási duzzadt, a bevásárlóutcákon szó szerint sodródtunk, nem is akartunk különösebbképp semmit vásárolni, szimplán szerettük volna eltölteni az időt és minél többet látni. Egyébként gyerekkorunk húsvéti népszerű locsolóvize a kölnivíz is Kölnből származik, a Dufthaus múzeumban minden megtudható a 4711 Eau de Cologne-ről.

Kölnben egyébként legjobban a rendkívül ízletes falatok nyerték el tetszésemet a legjobban és az inkább téli, „bohém” hangulat, melyet a helyiek a városba varázsoltak.

Az áruházban nagyobb a tumultus, mint amit valaha tapasztaltam. De még csak november van, az Árgyélusát neki! Ráadásul kedd kora délután. Az ebédszünetemet direkt erre szántam, hogy eljöjjek a legközelebbi bevásárlóközpontba és az újságokban kinézett egy – egy ajándékot megvegyem a gyerekeknek. Nincs ettől csodálatosabb érzés s szeretném, ha az egész világon mindenki megtehetné, hogy teli pénztárcával indul neki a karácsonyi ajándék vásárlásnak. Teli pénztárca ide vagy oda, mégis odahaza megegyeztünk, hogy csak egy- egy ajándékot kapnak a gyerekek. Próbáljuk úgy nevelni őket, hogy a szeretet ünnepét lássák a karácsonyban és ne anyu és apu tehetősségét. Eddig ez a terv sikeresen haladt, noha tavaly karácsonykor még csak gügyögtek, most már nagyobbak s kezdik érteni mi is az a karácsony. Azt mondtuk nekik, hogy ha jók lesznek, karácsonykor a fa alá ajándékot hoz a Jézuska és hálából este elmegyünk a templomba és imádkozunk érte. Megnézzük a templom melletti kis betlehemet, majd karácsony második napján elmegyünk egy otthonba, ahol árva gyerekek laknak, ahová ajándékokat viszünk. A gyermekek tudomása szerint a Jézuska a mi családunkat is megbízta azzal a nemes feladattal, hogy segítsünk egy kicsit neki és amit küld ajándékot vigyük el mi magunk az árváknak. Karácsony harmadnapján pedig a nagyszülőkhöz megyünk.

Nálunk a Jézuskának írt levélben először is egy karácsonyfa volt rajzolva, nagyon figyelmesek ezek a gyerekek, mi lenne ha karácsonyfát nem kérnének, csak ajándékot? Úgy tudják egyébként, hogy a fát felöltöztetve bedobja a Jézuska az ablakon, utána pedig az ajándékokat. Ezt persze éjjel öltöztetjük fel, mikor javában alszanak. Kezemben szorítom a kívánságlistát és próbálom kivenni a karácsonyfán kívül mit is rajzolhattak. Egy babakocsi volt egy babával és egy összerakható sín vonatokkal. Csodálatosak ezek a gyerekek! Sosem mondtuk azt, hogy egy ajándékot kérhetnek, de próbáltuk az élet minden területén arra nevelni őket, hogy ne kérjenek túl sokat, érjék be a kevesebbel is. Erre talán a nagyszülőket nehezebb tanítani, mint a gyerkőcöket.

 A bevásárlóközpontban ámulatba ejt a játékosztály. Ilyenkor én is újra kislány leszek: lassan elveszem a sok rózsaszín ruhába öltöztetett baba között, s azon kapom magam, hogy simogatom egy baba fejét. Kislányom! És te csak egy babát kértél egy babakocsival? Szívem szerint én is vennék magamnak egy babát, csak úgy titokban… Akarom mondani neked, titkon abban reménykedve, hogy játszhatom vele én is és nem veszünk össze rajta kinél legyen a baba. Ha sokáig időzöm elkésem a munkából, de képtelenség ennyi csoda közül választani! Vékony, duci, nagyfejű, nagyhajú, kopasz, pisilős, sírós, éneklős, mesélős… Bőség zavara. A legegyszerűbbet szeretném, ami olyan, mint kislánykoromban a Ducibaba, akinek minden este egy szelet parizert tettem a szájába és reggelre elhittem, hogy megette. Holott inkább anyuék ették meg vacsorára, miután elaludtam. Kosárba a legegyszerűbbet, mégis számomra a legkedvesebbet és alig várom, hogy a kis hálás arcát láthassam karácsony este, mikor megkapja a csomagot. Még szükségem van egy babakocsira is. A legtöbb nagyobb, mint egy átlagos méretű kislány! Sőt, a legtöbb egy igazi babakocsijához hasonlít! A régi egyszerű babakocsik a játékok terén is divatjamúltak lettek. Van itt háromkerekű, tizenegynéhány biztonsági csatos, a játékbaba ki ne essen a kocsiból. Bár mi sem fontosabb attól, hogy a négyéves kislányokat arra neveljék, hogy ha gyerekük lesz jól be kell csatolni őket a kocsiba! Próbáltam ezek közül is egy kicsi, mégis barátságos kocsit választani, természetesen amibe az újdonsült babája is belefér.

Jöhet a vasút: fiús dolgokban sosem voltam otthon, de az évek múltával lassan beletanulok. Alig várom, hogy nagyobbacska legyen és legót vehessünk neki, mindig imádtam legózni! Nagy a választék, de ezeket nem lehet simogatni, méregetni, egy nagy dobozban vannak ezek a fiús játékok, csupán a dobozon található kép alapján tudok választani. Kosárba vele. Ennyi? De olyan kedves volt az a hintaló a sor elején. Méretben pont jó, leesni sem tudnak róla, felváltva játszhatnak rajta a gyerekek. Én is mindig ilyet akartam, mert annak az undok osztálytársnőmnek is olyan volt alsóban és a babazsúrjain sorba kellett állnunk, hogy hintalovagoljunk. Majdnem lemaradt a karácsonyi ezer darabos puzzle. Magunknak. Miután kibontogatta mindenki a csomagját a gyerekek úgyis egész este játszani fognak, míg az éjféli misére el nem megyünk, mi pedig újra gyerekként egész este kirakósozni fogunk. Az édesapjuk könyvet kap, mint lassan egy évtizede minden egyes karácsonyra. Az ő könyve is a kosárba kerül. Majd uzsgyi a pénztárhoz és szatyrokkal irány vissza a munkahelyre.

Meggyújtottuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún. Édesapa még nem gyújtott egyet sem, az utolsó az övé lett. A gyertyafény mellett beszélgettünk az ünnepről. Elmesélték a gyerekek az oviban hogyan várták a karácsonyt. (Édesapa is elmesélte a munkahelyén hogyan várták a karácsonyt: temérdek munkával, amit az év végéig le kellett adni.) Míg a gyerkőcök fürödtek kipakoltuk az ajándékaikat immár becsomagolva a fa alá, majd én az Övét és Ő is az enyémet odatette a többi mellé. Törölközőbe bugyolálva szaladtak a fa alá a gyerekek és sopánkodtak, hogy miért nem szóltunk mikor jött a Jézuska, látni akarták. Felöltöztettük őket, majd leültünk vacsorázni. Jóízűen falatozták a gyerekek az édesapjuk halászlevét. Az utolsó falatig megették, majd jött a második fogás: rántott hal, krumplipürével, majonézzel. Ekkor már a lurkók nagyon be voltak zsongva az ajándékoktól. Amint megették az utolsó falatot már futottak is a nappaliba. A hatalmas fenyő alatt szinte elvesztek a gyerekek. A csomagolópapírért kár volt, cafatokban hevert a földön és a kis lurkók az új játékaikkal szaladtak felénk megmutatni, mit is hozott a Jézuska. Énekeltünk. A régi dalokat, amiket mi is kislányként és kisfiúként énekeltünk a fa mellett, majd körbejártuk a fát, úgy zengtük a karácsonyi énekeket. Szerénynek tűnt az a pár ajándék, de a leggazdagabb család voltunk. Mert gazdaggá tett minket a boldogság és a szeretet. Majd előkerült hagyományosan egy nagy piros alma is: évek óta már négyfelé vágva.

Mindannyian mások vagyunk, másként tanulunk. A középiskolai évek során különösebb gondot nem okozott miből és hogyan tanuljunk, hiszen tankönyvek, munkafüzetek álltak rendelkezésünkre és az órai anyag feldolgozásához füzetet, szótárakat kellett vezetnünk. Tizenévesként mondhatni fogták a kezünket az iskolában, volt olyan tanárom, aki vásároltatott egy kihúzó filcet mindannyiunkkal az általános iskola felső tagozatában és a könyvben lediktálta mely mondatokat, esetleg szavakat húzzuk alá és tanuljuk meg. A munkafüzetek kitöltése is vagy órán közösen zajlott, esetleg egyénileg, utólag megbeszélve, vagy pedig házi feladatként, a tanóra keretében leellenőrizve. A füzetbe, szótárba is a tanító diktált, ritka volt a jegyzetelés. Idővel egyes oktatók a gimnáziumban is észrevették, hogy rengetegen nem tudnak a hallottak alapján önállóan jegyzetelni, csak diktálás alapján. Többen is próbálkoztak azzal, hogy a tankönyv adott fejezetét órán önállóan ki kellett dolgozni a füzetbe, de sajnálatos módon így is sok tanulónál hiányosságok maradtak és ezek legjobban az egyetemi tanulmányok során érhetők tetten.

Aki nem szeret tételt kidolgozni, könyvet kijegyzetelni egyszerűen tanuljon könyvből. Ennek megannyi hátulütője van: elsősorban az, hogy egy adott tárgyra jellemzően nem elég csak egy könyv, hiányosak a fejezetek, hozzá kell nézni más könyvet, esetleg órai anyagot is. Ez úgy vélem már alapvetően kisebb kavarodást okozhat a fejben. Ingázóknál ezeket a könyveket nem a legkellemesebb cipelni sem. Amennyiben a hétvégédet házon kívül töltöd, esetleg kollégista vagy, többen laktok egy szobában satöbbi, legyen a hétköznapok esti, délutáni programja a tételkidolgozás és a hétvégére nem csak a tanulás marad, hanem a vaskos könyveket sem kell magaddal cipelned. Egy tétel kidolgozásával sokkal komplexebben át tudod látni a tananyagot, egy helyen lesznek meg az órán elhangzottak, a különböző tankönyvekben előfordultak.

Jómagam öt éven át hétvégente ingáztam Budapestről és vidéki kisvárosba. Sosem engedhettem meg, hogy magam éljek egy albérletben és számomra esszenciális fontosságú a csend. Ezért is említettem, hogy a legcélszerűbb már a hét folyamán elkezdeni a készülődést, átnézni mely könyvek szükségesek a hétvégi tanuláshoz, készíteni egy-két jegyzetet, tételt és csak a szükségeket magammal vinni.

Ehelyen jegyezném meg, hogy jómagam egy kőkemény jogi egyetemen tanultam és számomra a legegyszerűbb módja az alapos tanulásnak a folyamatos tanulás volt. A későbbiekben részletesen fogok szólni arról, hogy miért nem érdemes az utolsó pillanatra tartogatni az összes tantárgy feldolgozását – lehetetlen és körülbelül 90%-ra sosem fogsz emlékezni. Egyesek persze úgy járnak egyetemre, hogy semmit nem szándékoznak elsajátítani, csak egy papírt szeretnének a kezükbe és úgy vélik a munkaerőpiacon elboldogulnak csupán azzal, hogy ahová felvételt nyernek munkahelyen úgyis mindenre megtanítják őket és beletanulnak. Vannak viszont olyan munkahelyek, ahová már a beugró egy szigorú írásbeli és szóbeli felvételi, mindazokból, amit a három-, négy-, ötéves képzés során elsajátítottál. Egyébként is minek jár valaki egyetemre, ha totálisan semmi sem érdekli? Folytatva az előző gondolatmenetemet…:

Tankönyvből is lehet szépen és rendszeresen tanulni: vedd magad elé a tankönyvet és ha szóbeli a vizsga, készítsd elő a tételsort. Különböző színű „post it”-ekre írd fel a tételek számát, amennyiben nem túl hosszú a címét is. Az egyes fejezetekhez, részekre illeszd hozzá a színes jelölő matricádat, és rögtön felosztottad a könyvet a tételeknek megfelelően.

A könyvben minden tételt dolgozz fel, különböző színekkel húzd ki a lényeget, s ugyanezen színnel a tételsorban jelöld meg a tételt, ha már megtanultad azt. A címszavakat jelölheted más színnel is a könyvben, ha van egy definíció, amit szeretnél jobban megtanulni, írd a lap tetejére, aljára ceruzával, jobban rögzül és szem előtt is van, tudni fogod, hogy ez egy esszenciális kulcsszó az adott tételnél. Ha mégis van valamilyen kiegészítendő információd tapadós cetlikre írd föl és ragaszd az adott fejezethez. Személy szerint rendkívül vizuális típus vagyok: mai napig fel tudom idézni a legtöbb tételem/könyvfejezetem kihúzófilces színét, a tétel felosztását, elosztását a papíron, papírlap típusát (kockás, csíkos, sima, színes). Rengeteget segítenek eme apróságok azoknak, akik hasonlóan vizuális típusok.

A tételek kidolgozása egy időigényes, összetettebb feladat. Rá kell szánni az idődet, de számomra mindig egyszerűség volt egy-egy papírlapról tanulni, nem egy egész könyvvel járkálni a tétel felmondása, tanulása közben. Teljesen mindegy kézzel, vagy géppel írod a tételt a legfontosabb, hogy legyen tagolt, jól átlátható. Nem kellemes olyan tételből tanulni, amely a papír bal fölső csücskében elkezdődik és tagolás nélkül a jobb alsó sarokban véget ér, összefolyó, egymásba folyó mondatok halmaza. Gondold el, ha kezedbe veszel egy könyvet szeretsz-e úgy olvasni, hogy az egyes gondolatmenetek végén nincs új bekezdés, nincsenek fejezetek, címek, alcímek, oldalszámozás satöbbi.

Vegyél egy lapot magad elé és a kijegyzetelni kívánt könyvrészletet. A papír közepére felül írd fel a tétel címét, rendszerint én nagyobb betűkkel szoktam, ha gépen dolgozom ki, akkor pedig félkövér, nagyobb betűméretet állítok, esetleg aláhúzom, variálom a betűtípusokat.

A könyvben célszerűbb először elolvasnod és értelmezned az adott fejezetet az elejétől a végéig, először is értsd meg miről is szól a tétel, mik a fontos részek, a fejedben alakuljon ki egy tagolás. A legtöbb tankönyv egyébként is fejezetekre, címekre, alcímekre tagolja a tananyagot a könnyebb átláthatóság kedvéért.

Tagold a fejezetet tehát címekre, ha szükséges alcímekre és kezdd el a kidolgozást. Ha kézzel írod, elegendő és egyszerűbb lehet félmondatokat, esetlegesen szavakat írj, gépelésnél nem vesz el jelentősebb időt teljes mondatokat gépelj. Ragadd meg a bekezdések mondandóját, a lényegre koncentrálj. Minden esetben legyen bevezetése a tételednek. Amennyiben felsorolásra kerül a sor, variálj a felsorolás jelekkel, a klasszikus kötőjelen kívül rajzolhatsz, vagy számítógépen beállíthatsz bármilyen más, változatos mintát. A tollakat is cserélgetheted, betűszínt is beállíthatsz. A címek nálam mindig nagyobb betűsek, valamilyen más színű tollal aláhúzva.

Ügyelj arra, hogy minden tételt kezdj egy bevezetéssel, foglald össze miről is fog szólni a tétel, helyezd el rendszertanilag, időben-térben, értelemszerűen ezek a tétel topikjától függenek. Majd ragadj meg két-három nagyobb részt az adott fejezetben, melyeket úgy gondolod érdemes kifejteni, ha szükséges bonts őket alfejezetekre. Mindig használj példákat (jogi egyetemen jogeseteket), hogy bizonyítsd, érted amiről tanulsz és a példák mindig jobban rögzülnek és könnyebben eszedbe juttatják a tétel többi „elméleti” részét.

Készíthetsz akár „tanulóskártyát” is, írj fel kulcsszavakat, akár egész mondatokat, fejezetcímeket. Több oldalas fejezeteket is össze lehet foglalni pár bekezdésben, akár egész mondatokkal, akár fél mondatokkal fűszerezve. Egyébként akár könyvből, akár tételből tanulsz nyugodtan készíthetsz a vizsgák előtt ilyen kis kártyákat, cetliket, melyekre egy tétel szavakkal leírt vázlatát írod le, hogy még jobban rögzüljön, mikről is kellene beszélned egy felelet során.

Végül mindig jó módszer az is, ha egy nehéz definíciót, akár latin szavakat, kifejezéseket jól látható helyre kiaggatsz a lakásban, telefonod mellé, hűtőre, nálam a legjobban bevált a „white board” – fehér tábla, amire filccel írhatsz és letörölheted. (A módszerekről részletekbe menően a következő cikkekben olvashatsz.)

Indexkép forrás: https://www.pressdemocrat.com/

A karácsony sokak számára egyet jelent a féktelen költekezéssel, ajándékáradattal, sütemény habzsolással, rokonlátogatásokkal és persze az otthonunk dekorálásával.

Ha nem szeretnéd, hogy a lakásod egészben-részben hasonlítson a szomszédokéra, és viszontlátsd a legtöbb ajtón, ablakban a sarki bazárosban, kertészetben vásárolt kopogtatókat, díszeket, mi sem egyszerűbb és élvezetesebb, ha magadnak készíted el azokat. Remek elfoglaltság, időtöltés, szemet gyönyörködtető és egyedi végeredmények.

A tavalyi évben kezdtem látványosabb kézműveskedésbe karácsony alkalmából, hiszen egy Magyarországon élő hajléktalan néninek gyűjtöttem. Gyöngyangyalkákat fűztem és árultam Hollandiában, de volt megrendelésben akkoriban Thaiföldön élő magyaroktól is! A befolyt összeget (közel 80 euro értékű forintot) a néninek adtuk át egy karácsonyi ebéd keretében. ( Az angyal-műhely, avagy hogyan varázsoltunk igazi karácsonyt egy fedél nélküli nénikének )

A legtöbb díszt fillérekből készítem. Ennek a titka: itt Hollandiában rengeteg az adománybolt, ahová bárki leadhatja jó minőségű könyveit, kellékeit, ruháit, háztartási eszközeit, játékait, bútorait, egyszóval szinte bármit, melyet minimális összegekért árulnak és a befolyt összeg jótékony célokra fordítandó. Szinte minden hétvégén az egyébként zsúfolásig telt óriási boltban mászkálok fel és alá a sorok között és töröm a fejemet, milyen is legyen a következő díszem.

Az alapfelszerelés közé hozzátartozik a ragasztópiszoly és rengeteg ragasztó, legalábbis az enyém csak úgy eszi a ragasztórudakat.

Először mindig a színkombinációt találom ki, aztán körbe – körbe járok, megnézem a választékot, míg végül összeáll a fejemben mit is szeretnék kreálni.

Így születtek meg a képeken látható alkotások.

A koszorúk hozzávalói:

• ragasztópisztoly, 4-5 ragasztórúd
• koszorú alap
• szalag (bevonni a koszorút)
• különböző méretű gömbök
• különböző, színben illő apró díszek (csengő, ajándék, csillagok stb.)
• a koszorú közepére szánt figura

Első lépésként a koszorút bevonom valamilyen szalaggal. Ezeket a szalagokat teszik például a virágboltokban is a csokrokhoz, hajtogatnak belőle masnit. A lényege, hogy szerintem jobban tapadnak a gömbök hozzá.

Második lépésként óramutató járásával megegyezően (én mindig hét óránál kezdem), a gömböket elkezdem a koszorúra ragasztani. Kisebb és nagyobb gömbök váltják egymást, fontos, hogy ne legyen látható a koszorú alapja, a gömbök fedjék egymást.

Lépésenként ragasztom sűrűn, egymáshoz közel a gömböket és tetszés szerint beilleszthetünk ízlésesen kisebb figurákat a gömbök közé. Óvatosan a ragasztópisztollyal. Juthat egy kevés a gömbök közé is, hogy szorosan egymáshoz tapadjanak, de ha nem használjuk a pisztolyból a ragasztó csorogni kezd és könnyen a gömbökre fröccsenhet, amiről nem könnyű eltávolítani a foltokat.

Színben bármilyen hozzáillő dísszel feldobhatjuk a koszorút, ennél a koszorúnál mini ajándékdobozokat használtam.

Ha az utolsó gömb is a helyére került, nézzük meg még egyszer, valahol látszik-e még a koszorú alapja és illesszünk oda gömböket. Utolsó lépésként pedig a koszorú közepére ragasszuk stabilan figuránkat.

És a végeredmény:

Hasonlóan készítettem első koszorúmat is:

Végül pedig az asztalidíszek, melyek hozzávalóit pedig csak ízlésesen össze kell állítani.

Alapnak mindig valamilyen tálcát használok, illetve a fő motívumot, figurát egy magasítóra teszem (akár egy kartondoboz is lehet). Hó hatást vagy apróra zúzott dekorkavicsokkal érek el, vagy pedig zacskós kiszerelésben kapható műhóval.

Eredményes munkálkodást, áldott készülődést kívánok!

Az első fejezetben megosztanám a kedves olvasókkal, érdeklődőkkel mindazon tapasztalataimat, amelyeket az első napok folyamán, illetve még maga az egyetem megkezdése előtt tapasztaltam. Sokak számára ismerősen csenghetnek e sorok, felidéződhetnek bennük a várakozás pillanatai az egyetemi hivatalos felvételi értesítőre és a saját első napjuk! Örömmel vesszük szerzőtársaim nevében is, ha öregdiákok megosztanák velünk élményeiket a cikk, vagy Facebook cikk alatti kommentárban, esetlegesen egyetemre készülők email-jeit is várjuk, amennyiben segítséget kérnének, érdeklődnének és kérdéseikre nem kapnak választ a cikkekben. Vágjunk is rögtön bele, megosztanám hogyan is zajlott az én első napom – eseménydúsan, szinte sodródtam az árral.

Minden kezdet nehéz, de amennyiben élelmes és körültekintő vagy, akár az első egyetemi napod folyamán kreditekkel gazdagodhatsz. Lássuk is hogyan!

A sikeres felvételi után értesítést fogsz kapni a leendő felsőoktatási intézményedtől a tanévre és beiratkozásra vonatkozó részletekről. Mi például rengeteg információt és trükköt a felsőévesektől tanultunk meg, melyről az intézmények talán azt gondolják magától értetődőek. A felsőévesektől való tájékozódás módja a legegyszerűbben a gólyatáborban zajlik, illetve másodpercekkel a felvételi pontok kihirdetése után, a Facebookon szerveződni kezdenek az egyesek egyetemek elsőéveseinek létrehozott csoportok, melyet utána rengeteg kérdés és hasznos válasz áraszt el. Minden csoportban vannak lelkes felsőévesek, akik örömmel látnak el hasznos tanácsokkal, de nem árt, ha magadnak is tájékozódsz az egyetem honlapján közzétett dokumentumok, cikkek között.

A tanulmányi rendszert kezdd el már az első tárgyfelvétel előtt tanulmányozni. Elsőre bonyolultnak tűnhet, de idővel minden csínját- bínját ismerni fogod. Manapság már minden ügyintézés elektronikus úton folyik, mi is már csak az oktatók anekdotáiból ismertük a régi rendszert, amikor a vizsgajelentkezés is az iskola falai között egy füzetbe történő feliratkozás során ment végbe. Ezek a rendszerek sajnos nem tökéletesek, sok keserűséget okozhatnak. Történt például egyik oktatónkkal, hogy feliratkozott anno egy vizsgára és valaki leradírozta a nevét onnan, így értetlenül állt, mikor közölték vele a vizsgán, ő nem ide jelentkezett be.

A tantárgyak felvétele előtt időben tervezd meg az órarendedet. A tanulmányi elektronikus rendszerben már jóval a tanév kezdete előtt meghirdetésre kerülnek a tantárgyak. Javallott letölteni az intézmény honlapjáról az éppen Rád és évfolyamodra vonatkozó mintatantervet és azt követni éveken át. A mintatanterven látni fogod, mit és mikor kell/javallott teljesítened. Vannak tárgyak, melyek ún. „egymásra épülnek” és félévre pontosan be van osztva mikor és mit kell elvégezz. Vannak egyéb tárgyak, melyek viszont fakultatív módon bármikor teljesíthetők.

Rajzolj fel egy lapra egy klasszikus órarendet hétfőtől péntekig órákra tagolva. Először írd be a kötelezőként felveendő tárgyaidat (a mintatantervben látni fogod mi kötelező). Ahogy említettem, gondosan mentsd el, akár nyomtasd ki a Rád vonatkozó mintatantervedet és vezesd egészen az egyetemi tanulmányaid befejezéséig. Hidd el, rengeteg rossz élményt tudsz így elkerülni, mindig tudni fogod milyen tárgyakat kell teljesíts, a kötelezően választható és szabadon választható tárgyak sűrűjében nem fogsz elveszni, nem lesz arra esély, hogy az egyik blokkból kevesebbet végy fel és erre csak az abszolutórium előtt derüljön fény.

A kötelező tantárgyakra minden esetben „be kell férj”, általában ezeknél az óráknál nincs is létszámhatár. A szemináriumokat, gyakorlati órákat, kötelezően választható és szabadon választható tárgyakat pedig igazítsd a kötelező előadásokhoz. Ezeknél az egyéb tantárgyaknál jellemző a létszámkorlát. Mindenképp a kötelező szemináriumokra be fogsz férni, csak nem mindegy milyen időpontra. Senkinek sem fűlik a foga pénteken este fél héttől még szemináriumra menni, így próbálj olyan órarendet összeállítani, amelyben kevés a lyukas óra és a legideálisabb abból a szempontból, hogy ne kelljen iskolába menni reggel egy előadásra, délután még egyre és este is egyre. Egyébként az a legideálisabb, ha az előadás után közvetlenül következő – amennyiben van ilyen – gyakorlati órát célzod meg, vagy én például azt szerettem a legjobban, ha volt egy előadás hétfőn és a hozzá tartozó gyakorlati órát keddre, szerdára vehettem fel, mert így az előadás anyagot át tudtam nézni a szemináriumra és az esetleges kérdéseimet feltenni.

Alaposan nézd meg melyik tárgy mire épül és csak akkor halaszd el egy tárgy felvételét, teljesítését, amennyiben a későbbiekben is lesz lehetőséged csúszás nélkül abszolválni. Ha kevés az óraszámod és úgy érzed a felvett tárgyakat különösebb nehézség sem jellemzi, nyugodtan jelentkezz be a mintatanterv szerint később teljesítendő tantárgyakra. Ez előnyös lehet abból a szempontból, ha ezáltal egy adott félévre olyan kevés tárgyad fog maradni, hogy akár dolgozhatsz is, de hátrányos is, mert ha állami támogatottsággal tanulsz, alig lesz kredited és nem leszel ösztöndíjra jogosult. Ezekről a későbbiekben szólok részletesebben. Amennyiben a szakod mintatanterve nem olyan szigorú, hogy minden mindenre épül, könnyen akár egy fél évvel, akár évvel is hamarabb végezhetsz az egyetemi tanulmányokban, ha a tárgyakat halmozod félévente, viszont ennek hátulütője lehet a kevésbé jó érdemjegy, tanulmányi eredmény.

Első félévben úgy vélem ragaszkodjunk a mintatantervhez és ne vegyünk fel előre feleslegesen tantárgyakat. Egyébként is a létszámkorlátos kötelezően választható, szabadon választható tantárgyak esetében, ha tudjuk, hogy nem fogunk tudni bejárni vagy csak azért vesszük fel a tárgyat, hogy „ha marad idő, majd megcsinálom”, ne foglaljuk mástól a helyet. Jellemzően a végzősök szoktak rádöbbenni, hogy hiányzik még egy- két ilyen jellegű tantárgyuk és úgy kell kérvényeket írni a helybővítésért, közben pedig sokszor a bejelentkezett harminc tanulóból mindössze tíz jár az órára és legfeljebb tizennégy, tizenöt teljesíti a vizsgát is. Az első félév egyébként is nehéz abból a szempontból, hogy vadidegen az egyetemi élet, a tantárgyak, a tananyag, a teljesítendő vizsgák, megszokni a gimnáziumi rendszer után a felsőoktatásét. Az elektronikus tanulmányi rendszerben megtalálsz minden információt, ezen keresztül fogsz üzeneteket kapni, esetleges befizetéseket kiegyenlíteni, az egyes időszakokat is itt látod, valamint a határidőket is. A legtöbb egyetemen már megszűnt a papírformában létező index, helyette elektronikusan vezetik az érdemjegyeidet is.

Előre tájékozódj a tantárgybefogadás rendszeréről is. Ez azt jelenti, hogy ha korábban másik felsőoktatási intézményben hasonló tárgyat hallgattál és eredményes vizsgát tettél belőle, felmentést kaphatsz az adott egyetemen, főiskolán ezen előadás hallgatása alól. Egyeteme válogatja hány százalékos egyezésnek kell lenni a másik intézményben elfogadott tanmenettel. Azzal is krediteket szerezhetsz, ha valamilyen informatika, vagy idegen nyelvi tárgyat kellene teljesíts és rendelkezel nyelvvizsgával, számítógép kezelői vizsgabizonyítvánnyal, de több esetben elegendő lehet akár egy érettségi vizsga igazolása is. Jellemzően informatika és idegennyelv minden felsőoktatási intézményben legalább egy féléven át oktatott tantárgy, járj utána bizonyítványodat, igazolásodat elfogadják-e, s rögtön szert tehetsz néhány kreditre (ahogy én tettem az első napon informatikából).

Az eredményesség kulcsa az, hogy jól térképezd fel a félévek követelményrendszerét, s a diploma minősítés rendszerét is. Mi csak az első év végén tudtuk meg milyen jelentősége van a szigorlatoknak, mikor, hol és milyen feltételekkel kell a szakmai gyakorlatot teljesíteni satöbbi. Mindent megtalálsz az iskolád tanulmányi és vizsgaszabályzatában (Tvsz.), ami hosszúnak, érdektelennek és unalmasnak tűnhet, de szánj rá egy fél órát és nézd meg a legfontosabb kérdéseket. Ez a könyv is legjelentősebb kérdéseket próbálja összegyűjteni, górcső alá venni, de a konkrét követelményt a Te iskolád fogja előírni.

A mintatantervet vezesd gondosan, ott láthatod mikor és milyen tárgyakból kell szigorlatod tenned. A szigorlat több féléven át oktatott tárgyak vizsgáját jelenti, amely a diplomajegyedet fogja meghatározni. A diploma minősítés rendszerint a szigorlatok, valamint a szakdolgozat védés és az államvizsgák érdemjegyeinek átlagából tevődik össze és a végső eredmény függvényében kerül besorolásra (magna cum laude, summa cum laude, cum laude, rite minősítések), de egyes egyetemeken más jellegű is lehet a minősítés.

A szigorlatok nem csak az átlagolás szempontjából jelentősek, egyes munkahelyeken akár az egyes alapvizsgáid eredményét is nézhetik. A diplomád minden esetben mellékletet fog tartalmazni valamennyi tárgyad érdemjegyével, melyről szintén az adott munkáltató másolatot kérhet, így nem érdemes ebből a szempontból sem alulbecsülni az „egyszerűbb” tárgyakat. Az okleveled megszerzésének nem csak a tárgyak abszolválása az egyedüli feltétele: nyelvvizsga bizonyítvány, esetleg bizonyítványok megszerzése, szakmai gyakorlatok teljesítése, szakdolgozat írása is velejárója. Ezek ne torlódjanak fel, sose hagyd teljesítésüket az utolsó félévre, lesz épp elég más teendőd, de erről szintén a későbbiekben olvashatsz.

Ha nem is szeretnél valamennyi tanórán rendszeresen részt venni, a legelső órán okvetlenül jelenj meg. Ezen fogja az oktató ismeretni a követelményeket, melyek ugyan sokszor a tanulmányi rendszerben az adott tárgy leírásánál szerepelnek, de sokszor nem fedik a valóságok, sablon szövegek. Térképezd fel milyen tankönyv, jegyzet szükséges a tananyag elsajátításához, az is lehet, hogy nincs írott jegyzet, vagy ugyan van, de hiányos és az órai anyag képezi a vizsga tárgyát. Az oktató ugyancsak tájékoztat arról lesz-e évközbeni dolgozat, mi a feltétele a vizsgára bocsátásnak, írásbeli vagy szóbeli a vizsga, hány fokozatú az értékelés.

Sokszor már a legelső tanórán kitűzik a zárthelyi dolgozatok időpontját. Több esetben megajánlott jegyet is lehet szerezni, rendszerint ez több féléves dolgozat értékeléséből áll össze, vagy az utolsó órák valamelyikén megírott beszámoló jegyéből s mentesít a vizsga alól. Azt is megtudhatod az óra „katalógusos”-e, vagy fakultatív a részvétel, mennyit lehet hiányozni. Ezek alapján meg tudod ítélni mennyire érzed szükségét az órai jelenlétnek. Arra gondolok, s erről szintén egy későbbi fejezetben részletesen, hogy amennyiben például nem kötelező az órai jelenlét van-e olyan társad, akivel felváltva tudnátok az órára járni és a jegyzeteiteket kicserélni, vagy egyébként szóbeli a vizsga és a hatvan- nyolcvan tétel valamennyijét úgy sem tudjátok előadás alatt végig venni és inkább szintén megosztva a jegyzetelést valaki odahaza dolgozza ki a tételeket, a másik órán jegyzetel, majd a következő órán fordítva és gyorsabban tudtok haladni a tananyag feldolgozásával. Tehát nem arra gondolok, hogy „buliból” nem kell órára járni, hiszen gondolom nem azért jelentkeztél egyetemre, hogy ne járj be. Senki sem szent, senki sem jelent meg élete összes egyetemi óráján, de amennyiben nem dolgozol az iskola mellett rendszeresen, a sikeres vizsgák és abszolválás legegyszerűbb módja: órát látogatni és jegyzetelni. Persze ez nem ilyen egyszerű, azért is íródott ez a cikksorozat.

Sajnos a legtöbb egyetemista fel tud idézni olyan tanórákat is, melyeken az oktató csak felolvassa elejétől a végéig a könyvet, amit egyébként otthon is meg lehet egyénileg tenni, vagy mindenről beszél, csak a tananyagról nem. Ilyen esetben a Te döntésed részt veszel-e az óráin, esetleg mást tanulsz a pad alatt, vagy odahaza inkább önállóan feldolgozod a tananyagot és önállóan készülődsz. Javaslom, hogy az olyan előadásokon, melyek írásbeli vizsgával fejeződnek be okvetlenül jelenj meg. A lehető legegyszerűbb módja az ilyen vizsgákra készülődésnek, ha viszel magaddal tollat, ceruzát, vagy laptopot és próbálod a lehető legtöbb információt lejegyzetelni, amit az oktató elmond, és nem kell a tankönyvet elejétől a végéig megtanulni. Ennek az az indoka, hogy míg a szóbeli vizsgára azt is kérik, ami az órákon nem hangzott el, hiszen tételek vannak, addig az írásbeli javarészt csak az órai anyagból áll össze, nagyon ritka, hogy kéri az oktató, hogy az órán el nem hangzott fejezeteket is meg kell tanulni. Tudod ilyen esetben mik a fajsúlyos részek, mik az évek óta ismétlődő vizsgakérdések, több esetben az oktatók elmondják azt is, mi nem kell a tankönyvből és rengeteg időt spórolhatsz meg vele, mitöbb meglepetés sem érhet a vizsgán. A legtöbb tanár nagyon szereti, akit rendszeresen lát az óráin: a szóbeli vizsgán már ismerősként köszönt, az írásbeli vizsgán pedig – ha ismer név szerint is – könnyen lehet, hogy a rendszeres jelenléted miatt fél pont helyett akár egyet is kaphatsz, ami felfelé görbíti az érdemjegyedet.

A gyakorlati órák rendszerint jelenléti ívesek, meghatározott számú hiányzás lehetőségével. Ne ijedj meg, nem minden szeminárium az aktív részvételről szól, bár alapvetően ez lenne a feladata. Sok oktató rendes előadást tart, többen a kötelező előadásokat egészítik ki, mások szigorúan gyakorlati munkát végeznek. A jogi egyetem berkein belül kifejezetten a jogesetek megoldása, a tárgyalások szimulálása, beadványok, keresetek írásának gyakorlása lenne a szeminárium célja, változó, melyik oktató melyik módszerhez folyamodik.

A legelső tanóráidon ne pánikolj be, bár tudom ezt milyen egyszerű mondani. Az utolsó államvizsgám végeztével eszembe ötlött milyen volt a legelső római jog, vagy jogi alaptan óra. Sírva mentem haza életem legelső egyetemi napja végén és zokogva meséltem Édesapámnak, hogy én azonnal feladom a felsőfokú tanulmányaimat. Római jogon a latin kifejezéseknek se szeri, se száma, a jegyzetem több tíz oldalasra sikerült, hiszen dupla római jogot tartott az oktató és nem értettem ez a tárgy miről is akar szólni. A tankönyv csak hetekkel később jelent meg, de az interneten remekül kidolgozott és megbízható jegyzetet találtam – ami ritkaságnak számít- és pár nap után már kezdtem kapisgálni a tárgy lényegét.

Jellemzően a tankönyvek az első óra után még nem fognak rendelkezésedre állni, hiszen a hatályos és új kiadásokat mindig próbálják a tanév elejére ütemezni, de rendszerint késnek vele. Ez sajnos sokszor idegőrlő, hiszen az órai anyagot nem tudod odahaza feldolgozni, kiegészíteni tankönyvből. Ilyenkor a várakozás helyett szétnézhetsz más egyetemek könyvesboltjaiban is, vagy pedig szorgosan járhatsz órára és próbálsz az órai anyagból tanulni. Én több ilyen alkalomkor felsősöktől kértem tankönyvet és az első néhány óra anyaga jellemzően még nem is az anyag legmélyebb, érdemlegesebb része volt, amit akár régi tankönyvekből is el lehetett sajátítani. Ne siesd el a tankönyvek, jegyzetek megvásárlását sem, ezekről szintén a későbbiekben lesz részleteiben szó.

Több egyetemen is lehetőség van szigorú feltételek között egyéni tanrendet kérvényezni. Ennek rendszerint indokául valamilyen betegség, külföldi tanulmány, kiemelkedő tanulmányi eredmény és iskolán kívüli tevékenység végzése szolgál. Jómagam is kiemelkedő tanulmányi eredményeim és demonstrátori elfoglaltságaim miatt részesültem e kedvezményben éveken keresztül, s mentesültem a tanórák, szemináriumok látogatása alól. Ezzel viszont nem érdemes visszaélni: általában a félévek végén vettem igénybe csak, hogy hiányzásaim igazoltak legyenek és hogy maximálisan tudjam vizsgáimat teljesíteni, az esetleges elmaradásokat pótolni tudjam. Más esetben, mikor versenyekre készültem, illetve amikor demonstrátori kötelezettségeimnek tettem eleget. Alapvetően nagyon jó kedvezmény ez, hiszen nem kell az oktatókkal folyamatosan egyeztetned, igazolásokat hoznod mikor és milyen okból nem tudsz megjelenni óráikon, csupán bemutatnod az erre jogosító dokumentumot.

Amennyiben megfelelően előre tájékozódsz nem érhet semmiféle meglepetés sem évközben, sem a vizsgán. Térképezd fel a végső követelményt! Lehetséges, hogy egy félév alatt négy szigorlatot kell teljesíts, s mellette még egyébként kollokviumok és beadandó dolgozatok tömkelegét is. Ilyen esetben trükközhetsz azzal, hogy ha valamelyik szigorlatot, kollokviumot egy évvel később is meg tudod csinálni, anélkül, hogy különösebb kockázatot vállalnál, csúsznál, nyugodtan told el egy évvel későbbre, amikor például jelentősen kevesebb tantárgy teljesítése vár Rád. Jóelőre mérd fel a követelményeket, feleslegesen ne vegyél fel tantárgyakat, ha úgysem tudod, akarod teljesíteni. A tárgyak felvételének száma is limitált, egyetemenként változó egy tárgyat hányszor lehet felvenni és hány alkalommal lehet eredménytelen vizsga esetén pótvizsgát tenni. Tapasztalataim alapján ezek egyre szigorodnak, mert rengetegen élnek azzal vissza, hogy „potyán” felveszik a tantárgyakat és ha van idejük, kedvük teljesítik, hanem felveszik még egyszer. Vagy bemennek vizsgázni, hátha szerencséjük lesz, de ha mégsem mennek máskor, és azután és azután satöbbi.

Vizsgák esetében se foglald el a helyet másoktól. Általában a vizsgát megelőző napig lehet leadni, felvenni egy vizsgát, nagyon dühítő, mikor vársz egy helyre, mert hamarabb szeretnél vizsgázni és utolsó pillanatban adják le, mikor nem tudod már felvenni. Ez teljességgel ésszerűtlen: mindenki tudja a vizsga előtt legfeljebb három- négy nappal hogy áll a tananyaggal. Közbejöhetnek természetesen váratlan dolgok, de túlnyomó többségben ennek csak a trehányság áll a hátterében.

Ha valamilyen tanulmányi ügyben segítségre szorulsz, vár a tanulmányi hivatal. Megannyi esetben tapasztaltam, hogy egyes hallgatók a tanulmányi osztályt keresik olyan kérdésekben is, amely nem tartozik a hatáskörükbe, például mikor írnak valamelyik tárgyból dolgozatot. Ezzel feleslegesen tartják fel a dolgozókat és a sorban álló társaikat is. Először tájékozódj csoporttársaktól, oktatóktól, esetleg az adott tanszék tanszéki ügyintézőjétől.

Minden félévet kezdj a követelmények feltérképezésével, a mintatanterved ellenőrzésével, a tantárgyaid harmonikus beosztásával. Rangsorold a tantárgyaidat, melyre kell a legtöbb időt fordítsd, mely tárgyból lesz szigorlat, milyen átlagot szeretnél, milyen egyéb követelményeknek kell eleget tegyél. Ne torlódjanak fel a teendők az utolsó félévre!

Cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan!

Háztartásom és személyes környezetem apró, de mégis bolygónk jövőjét befolyásoló környezetbarát megoldásai.

A minap szembe jött velem egy cikk, amelynek önmagában a címe fogott meg, hiszen még sosem láttam ezt a szót: „klímaszorongás”. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki egyre jobban aggódik (sokszor sajnos inkább csak „rinyál”) a 45 fokos nyarak és fenék-befagyasztóan hideg vagy szokatlan meleg telek miatt, de mindig felmerül bennem, a panaszkodók tesznek-e valamit a klímaváltozás elképesztően gyors megfékezése érdekében? Meglepődőm, amikor a válasz így hangzik: „nem te fogod egyedül megmenteni a bolygót”.

Kérem szépen, nem is célom, sőt tisztában vagyok azzal, hogy egy porszem vagyok a világ gyáróriásai, a több milliárd káros anyagot kibocsátó autói mellett, de pont a „nem én fogom egyedül” – kifogás vezet megállíthatatlanul oda, ahová tartunk – vagy már talán el is jutottunk.

Nem vagyok sem klímaaktivista, nem kötözöm magam fához, még csak nem is járok tüntetni és különösebbképpen nem olvasok, vagy nézek ehhez kapcsolódó dokumentumfilmeket és aggódom magam halálra, vagy éppen a trendi nyelvezettel élve „klímaszorongom”. Viszont engem is kiborít, hogy nyáron a tetőtéri szobámban 48 fokot mértem (Hollandiában, ahol nyáron amúgy sem kéne gatyarohasztóan melegnek lennie) és esett hó tavaly március közepén is. Nyáron vagy lesül rólunk a nadrág, vagy másnap már olyan hidegfront áll be, hogy néha az őszi csizmák és dzsekik is előkerülnek, jelenleg pedig majdcsak novembert írunk és a minap pólóban kertészkedtem odakint.

Lehet panaszkodni, lehet szidni az időjárás édesanyját, de a tétlenség sehová sem vezet, jobban mondva vezet: még extrémebb időjáráshoz.

Hollandiában eleve ez a kérdés elég szigorúan kezelt, mindent (ismétlem minden különböző materiált) külön gyűjtünk és semmi kihívás nincs benne, minden „kellék” adott hozzá.

Családi házban élünk – a társasházakról ekképpen nem tudok érdemben nyilatkozni- és három óriási szemétgyűjtő edényünk van a kertben. Műanyag, papír és kerti hulladék, lebomló, ételmaradék stb. gyűjtésére szolgáló. A papírost havonta egyszer, a műanyagost és zöldhulladékosat kéthetente, ez utóbbit nyáron heti rendszerességgel ürítik. Nem vagyok a híve mindent telefonos applikáción követni, de mivel néha ünnepnap vagy éppen a nyári szezon beálltakor a szállítás idejében változás következik be, az értesítés legegyszerűbb módja az applikáció. A kukák házszámmal felcímkézettek, tehát aki dugig pakolja a papírost műanyaggal, számíthat egy figyelmeztetésre. Az egyéb háztartási hulladékokat egy negyedik edénybe gyűjtjük, ami ha megtelik, az utcán kihelyezett konténerbe dobható, mely egy minden háztartás részére kibocsátott kártyával működik, használatonként két eurós költségvonzattal. Lehet szájat húzni, hogy ez persze jó nagy lehúzás, de lássuk be, működik: szelektáld a szemetedet a lehető legaprólékosabban, lassabban telik meg a háztartási hulladékos és kevesebbszer kell kidobni. Persze mindig csúszhat hiba a gépezetbe, amikor valami hirtelen bebüdösödik és kénytelen- kellettlen muszáj vagy kidobni és leperkálni a két eurot. A zöldhulladékos szemetesbe egyébként kapható környezetbarát papír zacskó, Isten ments egyenesen a kukába kaparni az esetleges maradékot, ami beleragad, tapad és főként nyáron előszeretettel tanyáznak rajta a különböző bogarak.

A PET-palackok zöme a boltokban visszaváltható, a betétdíjuk 25 cent. Számold ki, ha már veszel hat darab ásványvizet, csak a betétdíj 1,5 euro lesz (kb. 450 forint), természetes visszavinni a palackokat. Megjegyzem a fél literes üvegeken nincs betétdíj és vissza sem válthatóak. A sörösüvegek betétdíja pedig 10 cent. Az egyéb, háztartásban felhalmozott üvegeket pedig általában a bevásárlóközpontok környékén kialakított konténerekbe lehet bedobni, külön választva a színes és normál, átlátszó üvegeket. A textíliáknak szintén külön konténer áll rendelkezésre.

Ezúton említeném meg a textíliák felhasználásának, újrahasznosításának egyéb módjait. Jómagam is az egyik vezető divatcégnek dolgozom és cégünk a leadott textíliákért cserébe ajándékkuponokat ad, melyek vásárláskor felhasználhatóak. A még használható ruhaneműeket másodkézből értékesítik, a rossz állapotúakat pedig lebontják és újrahasznosítják. Én személy szerint a ruháimat eladakozom, hiszen a legtöbbnek még nagyon sokan örülnek, szimplán csak kihíztam őket, vagy vettem másikat és úgysem hordom.

Hollandiában rendkívül elterjedtek interneten az ingyenes ruházati csoportok. Rengetegen ajánlják fel megunt, kinőtt, jó állapotú ruháikat, és egyáltalán nem „ciki” jelentkezni értük. Magyarországon legtöbbször hajléktalan szállóknak ajánlottam fel, illetve Édesanyám munkahelyének, ahol fogyatékossággal élő személyek élnek. Rengetegen sosem engedhetnek meg maguknak semmiféle új ruhát. A textilipar ontja magából az olcsóbbnál olcsóbb, de sajnos zömmel rossz minőségű ruhákat, s még ezek a ruhaneműk is sokaknak luxuscikkek, elérhetetlenek. Számomra mindig óriási öröm a keveset használt, jó állapotú ruháimat másoknak odaadni, s látni az arcukon az örömöt.

Tulipánföldön szintén nagyon elterjedtek az adományboltok. Személy szerint szinte minden hétvégén benézek. Az adományboltok előtti kihelyezett konténerbe bármilyen jó állapotú ruha, kellék, játék, háztartási cikk, könyv, de akár bútor is leadható (a bútor értelemszerűen személyesen). Az adományboltok fillérekért kínálják cikkeiket és a bevételt karitatív célra fordítják. Mivel árusítás előtt a termékeket szortírozzák, így természetesen agyonhasznált, szakadt ruha, nem működő elektronikai eszköz nem kerül a polcokra. A könyveim zömét innen szerzem be, karácsonyra mindenféle dekorációt, illetve rengeteget kézműveskedem, a kézműves kellékeimet szintén, ha kertészkedem, a cserepeimet éppúgy innen vásárolom. Szombaton a reggeli tízes nyitás előtt már-már kisebb tömeg várja, hogy beszabadulhasson és megvehesse fillérekért a legtöbbször még címkés, vagy egyszer használt termékeket. Nem csak magunkat tesszük boldoggá, hogy centekért vásároltunk szuper dolgokat, hanem a karitatív szervezetet és a bolygónkat is, hogy nem a boltok új kínálatából választottunk.

Házunk táján rengeteg rendkívül apró cselekedettel nem csak a közüzemi számlánkat, hanem a környezetünket is pozitívan tudjuk befolyásolni. Rendkívül természetes- fény párti vagyok és folyamatosan baktatok párom után, aki előszeretettel húzza be a sötétítőt és kapcsolja fel a villanyt – akkor is, ha odakint hétágra süt a nap. Szintén rendszeres vitatéma nálunk a szárítógép használata. Huszonnégy évesen láttam először szárítógépet és az első használat után leszögeztem, nekem erre nincs szükségem. Az egyik új hálóingem konkrétan összement, az öblítő finom illata elillant, sok ruhámat károsította és részemről felesleges energiapazarlás. Noha őszi, tavaszi, fűtés nélküli időben rendkívül nehezen száradnak a ruhák, szerintem a Föld lakosságának legjava nem használ szárítógépet, mégis túléli és egy napon megszáradnak a ruhái, akkor is, ha néha az eltart egy-két napig. Hasonlóan vélekedem a fűtésről: napjainkban szerencsére a legtöbb radiátor állítható, a nem használt szobákban, a hallban például mi teljesen levesszük a fűtést, illetve alacsonyabbra állítjuk akkor is, ha nem tartózkodunk idehaza. A tévét, laptopot kikapcsolom, ha nem használom és a telefontöltőmet sem hagyom bedugva, ha már levettem a telefonomat a töltésről. A válltáskámban és az autómban mindig van egy textilszatyor, ritkán fordul elő, hogy a boltban kell vásároljak egy újabbat, hisz anélkül is van épp idehaza „egy szatyornyi szatyrunk”. A vizet jobb szeretem nem feleslegesen folyatni és az étterembe a kihordós menümhöz is hordom a műanyagdobozokat.

Közlekedés terén mentségemre legyen szólva, hogy Hollandiában a tömegközlekedés számomra feleannyira sem egyszerű, mint odahaza volt. Természetesen az otthoni rendkívül gyakori járatok, buszok, vonatok, megfizethetőbb jegyárak ellenére a közlekedési eszközök régiek, veszélyesek, ósdik, de valahogy mindig jobban meg tudtam közelíteni odahaza a munkahelyemet, iskoláimat stb. Talán ennek az is az indoka, hogy itt rengetegen használnak biciklit és autót a mindennapokban, egy-két autó családonként természetes és biciklivel száguldozni is. Egyébként nagyon szívesen járnék busszal, vonattal dolgozni, de ami jelenleg 25 perc autóval háztól házig, az csak a házunktól a bredai vonatállomásig lenne ennyi idő és onnan még a vonat és újra busz.

Röviden ezeket a gondolataimat szerettem volna az érdeklődőkkel megosztani. Természetesen ezek az apróságok a saját életkörülményeinkre levetítve működnek, hiszen rengetegen élnek olyan családi házakban, ahol a fűtés fával, szénnel megoldott, rengetegen nélkülöznek és azzal tüzelnek, amivel csak tudnak és csak az jár a fejükben, hogy ne fagyjanak meg. Úgy vélem, akinek a körülmények adottak, szelektálja a hulladékot, figyeljen picit jobban a közvetlen környezetére, ne dőljön be az olcsón, tömegével árult termékeknek, hiszen míg van igény rá, a gyártók még jobban fogják ontani magukból termékeiket. Ha pedig mégis vásárolunk, hisz néha muszáj, cserébe adjuk le a rászorulók részére ruháinkat, háztartási kellékeinket, ezzel is megelőzve a pazarlást és segítséget nyújtva azoknak, akiknek sajnos nem telik rá.

Napra pontosan két éve érkeztem meg tulipánföldre, ahol egészen idén augusztusig egy idős, holland házaspártól béreltem szobát, s minden este együtt vacsoráztunk. Lassan két hónapja pedig együtt élünk a holland párommal, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az érdeklődőkkel megosszam mindazon tapasztalatokat, pozitív és negatív élményeket, kihívásokat, melyekkel étkezés terén szembe kellett néznem és egyben talán kicsit ki is kupáltak és önállóbbá tettek.

Le kell szögezzem, abszolúte tehetségtelen háziasszony vagyok, ami a főzést illeti. A házunk tisztaság szempontjából kifogástalan, de a több századik nekifutás után is, még mindig az ételek legjava a kukában landol, siránkozva az elpocsékolt alapanyagokon, a kárba veszett időn és pénzen, és legfőbbképp azon, hogy ki kell ötöljek valamit, mit is együnk, ha a vacsorát képtelen voltam ehetőre elkészíteni.

Magyarországon kisgyermekkoromtól hozzászoktam a menzákhoz és természetesen szüleim, nagyszüleim, keresztszüleim finom főztjéhez. Sokak negatív élményeivel ellentétben, én rendkívül szerencsés voltam, hiszen óvodától át egészen az első munkahelyemig, olyan menzákon étkezhettem, ahol istenien főztek és mai napig összefut a számban a nyál, ha ezekre az ételekre gondolkodok. Odahaza szinte minden óvodából, iskolából, kórházból lehet hordani a „kihordós menüt”, kisebb falvakban az idősebbek részére házhoz is szállítják, a városok is hemzsegnek a napi menüt 1000-1400 Forintért árusító éttermektől. Rengeteg idő és pénz megtakarítás, főleg az abszolút tehetségteleneknek, akik nem tudnak főzni és ahogy egy barátom mondaná „Kinga, Te inkább keményen dolgozol a pénzért, hogy utána hazaúton csak felvehesd a megfőzött ebédet/vacsorát egy kantinban”. Ez így igaz.

Nem véletlenül estem pánikba, mikor arra adtam a fejemet, hogy Hollandiába költözzem (Hollandiáról szóló sorozatom első részét lásd: Hollandia – a sajtok, malmok, tulipánok hazája, a laza erkölcsök és legális fű országa, vagy virágzó gazdasággal rendelkező nyugati hatalom?).

Mit is fogok enni, hogy fogok túlélni, hiszen Hollandiában hírből sem divat a napi menü. A sors ajándéka volt, mikor olyan kiadó szobát találtam egy idős házaspárnál, akik ők maguk ajánlották, hogy főznek rám. Ők már tíz éve adnak ki diákoknak, fiataloknak szobát és a legegyszerűbb számukra is, egy kicsivel többet főzni minden este és együtt étkezni. (Ez természetesen mesebelinek hangzik, de azért adódtak elég komoly nehézségek a minden este együtt étkezésből, ennek egy teljes cikket szentelnék.) A majd két éven át, minden este együtt elköltött vacsorák egy igazi holland konyhában, valamint jelenleg pedig egy holland társsal együtt élve, úgy vélem némi rálátást adtak ahhoz, hogy megosszam személyes tapasztalataimat, melyek a holland étkezési szokásokat illetik.

Két dolgot emelnék ki elöljáróban, ami merőben eltér az otthon megszokottaktól. Az egyik az, hogy itt a főétkezés a vacsora, a második pedig az, hogy a „holland konyha” kifejezéskor véletlenül se olyat képzeljünk el, mint mikor azt mondjuk „a magyar konyha”. Érdekes ez utóbbi, hiszen két hete utaztam repülővel Magyarországra és a reptéren a Duty Free shopban bolyongva egy recepteskönyvre lettem figyelmes holland konyha címmel, angolul. Egy leves és három főétel és némi desszert, édesség receptje volt benne, mely rendes alapanyagokból, időigényesen készülő, holland sajátosság, a fennmaradó oldalakat csak a gyorsételek uralták. Ezért nem értem sosem, hogy beugratós kérdés-e, mi a kedvenc holland ételem. Hozzátenném, Hollandia olyannyira a világ legkülönbözőbb tájairól érkezők országává vált, hogy én úgy fogalmaznék helyesen a „hollandiai” konyha és nem a „holland konyha”, hiszen a mindennapokban egy átlag otthonban elkészített vacsorában jószerivel fellelhető valamely más ország alapanyaga, fűszere, ízvilága.

A reggeli annál a pontnál nehézségekbe ütközik, legalábbis számomra, hogy a boltok relatíve későn nyitnak (8 óra), és a munkavégzés is a legtöbb helyen 8-9 óra köré datálható. Odahaza megszokhattam, hogy ha reggel fél 7-kor is indultam dolgozni akár a fővárosban, akár kisvárosban a pékségek már javában nyitva voltak és frissen vásárolhattam meg a pékárumat. Személy szerint szendvicset vagy péksüteményt eszek reggelire, amit előző nap be kell szerezzek. A kenyér az, amit odahaza „papírkenyérnek” nevezünk, fél kiló körülbelül 80 cent – 1 euro közé esik, viszont, ha vasárnap beszerzem egészen péntekig rendkívül puha, így nem kell minden nap boltba mennem. A zsömlével viszont más a helyzet, akárhányszor vásároltam, másnap még ehető volt, de a rákövetkező napra már kőkemény. Vajkrém, szalámi, sajt, zöldség – bár véleményem szerint a sajtok ára borsosabb, annak ellenére, hogy a sajt hazájában élünk, a zöldségeket jobb szeretem zöldségestől beszerezni, jobb minőségű és olcsóbb, a szalámiról, sonkáról pedig elég annyi, hogy két – három tálca Pick szalámit mindig hozok, hozatok otthonról. Párom ellenben borzong a „kenyérre vaj és felvágott és sajt” egyvelegétől, ő vagy baconos tojást eszik, vagy zabot tejben. A pékáruk választéka nem olyan széles az üzletekben, a pékségek véleményem szerint drágák (egy pizzás szelet 2 euro körül), de a szupermarketek zöme rendelkezik valamilyen örökös akcióval, például négy fánk, négy croissant, vagy ezek kombinációja 90 centért. Sláger a „frikandelbroodje” – mint a virslis táska odahaza és az „appelflap” – iszonyat édes, cukros, almás táska.

Az ebéd szintén szerény háztartásunkban rendkívül más, mi szinte sosem ülünk le hétvégente együtt ebédelni, hiszen én magam igénylek valamiféle melegételt, de a párom sosem eszik meleget ebédre. Hétköznap a munkahelyi menzán eszem, ami inkább egy snackbár, rendkívül magas áron, szinte csak fagyasztóból kiolvasztott ételek kínálatával. Egy kis csészényi zacskós levesből főzött leves 85cent-1,20euro, sültkrumpli valamilyen kiolvasztott snack-kel 2,85 euro, szendvicsek körülbelül 2 euro, kibbeling (halfalatkák) 2,50-3 euro körül, lumpia (ázsiai tekercs különböző töltelékkel), pizza szelet, saláta, tészta, muffin 1,35euro, üdítő 85 cent. Nem laktató és abszolúte nem egészséges, mégis rengeteg bevételt termelnek a munkahelyi étkezdék.

Hétvégén ebédre igyekszem mindig egy csésze meleg levest enni, illetve általában salátát, bagettet eszem. Ezúton említeném meg a szupermarketek előkészített – mikrózós étel kínálatát. Rendkívül népszerű Hollandiában, széleskörben elterjedt, megfizethető és változatos. A lazacos és cézár saláta személyes kedvencem, ezeket mikrózni sem kell, minden hozzávaló belecsomagolva, ízlésesen (bár nem környezetbarát módon) elszeparálva egymástól, és csak össze kell kutyulni. Az ára körülbelül 3-5euro körül mozog. Rettentő sok olyan étel is kapható, melyet csak 5-8 percre a mikróba kell tenni és máris fogyasztható. Eleinte fenntartással voltam az irányukba, de meglepődtem, mikor igazi, frissen készült íze volt még a húsoknak is. Párom banános palacsintát készít rendszeresen magának ebédre, vagy salátát, de sokszor sajnos szimplán átugorja az ebédet, letudja egy croissanttal, mondván „nem rég ettem kiadósat reggelire”.

Napközben rengeteg gyümölcsöt fogyasztok, elterjedt, hogy a munkahelyeken gyümölcsöt raknak ki a dolgozóknak és bárki vehet belőle. Mindkét munkahelyemen (pedig az első egy raktár volt) óriási gyümölcskosarakról gondoskodtak a cégek. A szupermarketek általában 1+1 gratis-ként árulják a gyümölcsöket (dobozonként), legjobban egyébként tényleg így éri meg vásárolni, mert a gyümölcs abszolúte nem olcsó, de a banán például olcsóbb, mint Magyarországon, egész évben 1euro- 1,10euro kilója. Ahogy említettem, jobban preferálom a zöldségeseket, ahol igazából előre elkészített 8-10 féle saláta is vásárolhat, annyit pakolsz a dobozodba, amennyit szeretnél. Kedvenc ajánlatom, amikor áfonyát, málnát, ribizlit kínálnak három kisebb dobozkával 5 euroért.

Ahogy említettem, majd két évig éltem együtt egy holland házaspárral, akik minden este főztek és együtt vacsoráztunk. Rendkívül kis adagokat főznek – de nagyon igényes alapanyagokból. Itt említeném meg a „boerschappent”, ami lényegében a legfrissebb termékeket jelenti egyenesen a farmról. Különböző boxok rendelhetőek, attól függ az ára, hány személyre rendeled, például olyan box, mely elegendő három vacsora elkészítésére, benne zöldségek, gyümölcsök, húsok, tejtermék, joghurt, hal, mellékelt receptekkel, két személyre elegendő alapanyagokkal 34 euro. Ami egyáltalán nem számít soknak, ha azt nézzük három étkezésre elég. Van boltjuk is, rendszeres látogatójuk vagyok, hiszen a gyömölcsjoghurt ízén észrevehető, hogy friss tejből készült mindenféle tartósító nélkül.

Sokszor a „néniék” (akikkel éltem) vacsoraként valamilyen levest tálaltak, amit személy szerint nagyon kevésnek tartottam, mert némelyik rendkívül nem volt tápláló. Holland sajátosság egyébként az wortel erwtensoep (répás borsóleves), ami elsőre rémes ízű, aztán rendkívül ízletes. (Húgom is imádta.) Párom abszolúte nem leveses, ellenben az egyetlen, amit ízleteset tudok főzni, a krémlevesek (brokkoli, borsó stb.).

A legtöbb ételnek nem tudom a nevét, mikor Édesanyám kérdezte, mit főzött a néni, azt válaszoltam, fogalmam sincs, de finom volt és próbáltam az összetevőit elmondani. A néni relatíve kevés időt töltött a konyhában, mindent szinte félig előkészítve vett és szinte mindent a sütőben sütött, mégis ízletes ételeket készített (csak keveset…) Olyan zöldségeket próbáltam ki, amiket még sosem ettem odahaza, például cikória, spárga, spenót. Nagy hangsúly került arra, hogy ne mindennap hús legyen, szinte minden ételhez készült a párolt karfiol, brokkoli, zöldbab, valamilyen tejjel, vízzel felfőzhető porból készült mártással (isteniek). Ősszel, télen a kedvencem: egy réteg krumplipüré, egy réteg párolt piros káposzta, egy réteg dió, krumplipüré újra és a tetejére sajt, sütőben sütve. Hasonló ételek kombinálva sütőtök krémmel. Holland sajátosság a stamppot, hutspot (egytálételek „kolbásszal”), illetve sokszor ettünk sajtfondüt (lényegében sajtok olvasztva, bagettel). Nagy kedvencem és nagyon könnyű (még nekem is sikerült) a kaliforniai paprika töltve darált hússal, olvasztott sajttal a tetején. Halak közül népszerű a lazac, sütőben sütve körettel, vagy aprítva tésztával, például spenóttal és fenyőmaggal. Elterjedt a satésaus (földimogyoró szósz) csirkével, a rizottó, portobello (óriási gombafejek töltve), a kagyló. Ez utóbbit rendkívüli fenntartással fogadtam eleinte, aztán megkedveltem. Bár inkább előételnek tálalnám, mintsem főételnek. Illetve a palacsinta (bolti, csak fel kell melegíteni), aminek köze sincs az igazi magyar palacsintához, és a néniék egyszerre ették lekvárral és baconnel.

Napi menüt irtó ritkán találni, főleg egyébként a nagyobb városokban magyarok főznek és szállítják 9-11 euro per menüért, de itt Bredában is találtam hozzánk közel egy isteni éttermet – így élek túl. A hely szépsége, hogy hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak, aki rendkívül kedvesek, az étel bőséges és isteni, leves és második 5 euroért, minden nap változatos, és az egyetlen közeg, ahol magabiztosan merek hollandul beszélni (beszéddel próbálkozni), mert nem nevetnek ki (mint sok helyen tették, amiért kezdő vagyok), hanem rendkívül nagyra becsülik a próbálkozásaimat.

Ha magyaroshoz hasonló ízekre vágynék, irány a lengyel bolt, rengeteg terméket árulnak, ami odahaza is kapható (más névvel), nagyon jó áron (kedvencem a Kubu és a Topjoy üdítők). A szupermarketekben vásárlás közben ingyen ihatsz kávét, de a bankokban is. A műanyag üvegek betétdíja 25 cent, a sörösüvegeké 10 cent, az újra hasznosításra elég nagy a motiváltság (számold át, körülbelül minden üveg után 75 forint a betétdíj, egy zsugor ásványvíz után 450 forint, természetes visszavinni az üvegeket).

Idehaza általában csak hétvégén eszünk együtt, mert párom délután dolgozik. Hétköznap esténként elbiciklizem az említett étterembe a kihordós menümért, hétvégén pedig párom főzi a vacsorát. Szerencsés vagyok, mert szeret főzni, de relatíve könnyen készíthető ételek kerülnek az asztalunkra. Például előre pácolt csirke, fagyasztott röszti, vagy épp egy karika camembert fűszerezve és a sütőben megsütve. Ma lazac lesz, szósszal és bulgurral.

Nagy divat étterembe járni, melyek hétvégente szinte tömve vannak. Az árak magyar pénztárcával drágábbak számomra, de itteni keresettel jobban elérhetőek. Persze mindig megfontolva és ésszel, nem a legdrágább éttermekbe járva. Közkedvelt az „all you can eat” étterem, sokat járunk barátnőkkel, körülbelül 3 órára 35-40 euroért ehetsz, ihatsz, nassolhatsz. Személy szerint nem kedvelem annyira, mert nyilván a pénzedért mindent meg akarsz kóstolni, ha már befizetted, de hamar eltelít és a sok össze-vissza ételtől nekem mindig csak fáj a hasam. Egyébként mindenki megtalálhatja kedvencét, a levesektől, a tengeri herkentyűkön, tésztákon, frissensülteken, salátákon át, a vattacukorig, fehér csoki szökőkútig, fagylaltig. Személyes kedvencem a bredai Food Hall, ahol tizenhat nemzetközi konyha ízeit próbálhatod ki, tegnap például hamburgert ettem sült krumplival 14 euroért, előzőleg pedig a mexikóiban nachos tálat mindössze 7,5 euroért.

A legkülönfélébb helyeken is kaphatsz finom ételeket, imádom a Hema boltot, ami egyben drogéria, ruhabolt, ajándékbolt, ételbolt és étterem. Kissé bizarr, amikor a ruhák között sétálok a kolbászszagban, de az étterme isteni, gyorsétel, de lakható és finom, például a 4,5-5 euros bolognai tészta vagy az 5 euros hamburger sültkrumplival vagy a mustáros kolbász zsemlében.

Étkezési szokásainkról szóló beszámolómnak lassan a végére érek, úgy vélem egy kissé hosszasan ecseteltem és így sem tudtam a legmélyebb betekintést adni a hétköznapjainkba. Összességében elmondható, hogy az árak magyarországi árakkal összevetve nem sokkal borsosabbak, hiszen odahaza is, ha látogatásaimkor ellátogatom egy-két szupermarketbe már-már felháborítanak az árak, főleg annak a tudatában, hogy mennyi egy átlag hazai kereset és miből kell kigazdálkodni azokat a hozzávalókat, amelyek legtöbb esetben nem a legjobb minőségűek. Itt egyáltalán nem „cikis” a boltok saját márkás termékeit venni, mert minőségben teljesen elfogadhatóak. Ami rendkívül hiányzik, az a szélesebb választék a kihordós napi menükből, az igazi cukrászdák és otthoni pékáruk, a Pick szalámi, a francia drazsé, a Nógrádi ropogós, a Big pep chips, a 3bit, a Pilóta, a Győri édes, néhány tésztaféle, a tarhonya, a karika alakú babapiskóta, a sóska, a TV paprika és a rendes munkahelyi menzák. Egyebekben teljesen elégedett vagyok a kínálattal, a változatos és finom éttermekkel, a felfedezett kantinban a kihordós vacsora menüvel, párom finom főztjeivel és nem utolsósorban, hogy minden ezen finomságokat megengedhetjük magunknak és nem kell a legolcsóbb, legrosszabb minőségű alapanyagokat vásárolnunk, és mindennap friss, változatos étel kerülhet az asztalunkra.

Az európai kontinens legnyugatibb országáról sokan talán mindössze nagyon keveset tudnak, hisz Belgium egy aprócska ország, mely a legtöbb turistának mindössze „csak útba esik” Angliába, Hollandiába vagy épp Franciaországba igyekezvén. Belgium az utóbbi jó pár évben a megannyi európai uniós intézményéről, valamint a sajnálatos terrortámadásáról vált ismertebbé a köztudatban, annak ellenére, hogy az ország egy parányi kulturális, kulináris, természeti gyöngyszem az európai hatalmak ölelésében.

Dél- hollandiai lakosként Belgium számomra a „hétvégi kiruccanás”, mely autóval és vonattal egyaránt fél óra- órán belül elérhető. Érdekességképpen említeném, hogy rengeteg holland és belga használja ki a szomszédjában rejlő előnyöket és ingázik nap mint nap jobb, kedvezőbb munkalehetőség reményében. A hollandok a belgák vendégei, ha tankolásról van szó, hisz déli szomszédaink sokkal kedvezőbben kínálják az üzemanyagot. A lakásáraik is kedvezőbbek, így megannyi holland költözik át belga területre, míg a belgák a hollandiai magasabb bérekkel kecsegtetve ingáznak dél-hollandiai munkahelyeikre. A legnagyobb előny, amiért mindez megvalósulhat a közös nyelvben rejlik, hiszen az észak- belga Flamand-régióban beszélt nyelv szintén a holland.

A nyár egyik utolsó napsütéses péntekét választottam Flandria fővárosának, Antwerpennek a meglátogatására, hiszen bredai lakhelyemtől mindössze 34 percnyi vonatútra található a város. A jegyár sajnos borsos, hiszen határon átívelő utakra sajnos kedvezményt nem tudtam igénybe venni, így az oda-vissza útért 29,80 eurót fizettem. A magasabb jegyár ellenében viszont szupergyors, tiszta, pontos és kulturált szolgáltatást kapunk. A kalauzok – engem teljesen ledöbbentően- folyékonyan beszélnek angolul, hollandul és franciául is, a vonatokon pedig teljesen megszokott a kávét, üdítőt, édességet árusító mozgó-eladók látványa. Autóval körülményesebb a közlekedés és a parkolás is nemhogy csak nehézkes, de korlátozott is bizonyos autók esetében (low emission zone).

A vasútállomás a város centrumában található, rendkívül látványos és karbantartott, igazi klasszikus több száz éves pályaudvar, ahol a legtöbb turista már megáll néhány fotó erejéig. A pályaudvarról kilépve rögvest a sokakat csalogató állatkert bejáratánál találjuk magunkat, mely rendkívül vonzó a központi elhelyezkedése miatt. Főleg kisgyermekeseknek, természetimádóknak lehet akár egész napos program a látogatás. Jómagam nagy állatrajongó vagyok, de mivel az egész várost szerettem volna látni elsősorban, úgy döntöttem, e látogatáskor inkább a várost veszem szemügyre, majd következő látogatásomkor az egész napot az állatkert látogatására szánom. A belépőjegy nem olcsó, teljes áron 28 euro egy felnőtt jegy (online, elővételben 26.50 euro), míg a gyermek 21.50 euro, 12- 17 éves korig 24 euro, 18-25 évig pedig diákigazolvánnyal 25.50 euro.

Számomra Antwerpen elsőre egy nyüzsgő bevásárló város benyomását keltette, hiszen a fő utcákon végigsétálva egymást érték a világszínvonalon ismert luxus- és divatmárkák üzletei, tekintet vonzó kirakatai, illetve a vásárlástól megfáradtak részére megszámlálhatatlan éttermek uralták a sétálóutcákat.

Nem bevásárlás szándékával érkeztem, hanem Antwerpen kulturális örökségét szerettem volna jobban megismerni, így első utam a méltán ismert művész, Peter Paul Rubens festő egykori otthonába vezetett. Nem vagyok kifejezetten festmény rajongó, főleg nem, ha órákon át több száz képet kellene végignézni, de maga a reneszánsz stílusban épült épület a hozzá tartozó barokk kerttel szemet gyönyörködtető és visszarepít pár évszázadot a történelemben. A múzeumként működő épület mindent megtesz a látogatók kényelme érdekében, a belépődíj megváltásakor (8 euro a teljes árú), az érdeklődők díjmentesen helyezhetik el kabátjaikat, táskáikat egy zárt szekrényben, így teljesen átadhatják magukat a festményekben és házban való gyönyörködésnek. Több nyelvre lefordított útmutató informálja a turistákat, a legtöbb festmény, műtárgy történetét ismertetve. A ház kissé labirintus szerű volt számomra, nem egyszer tévedtem el, a teremőrök útbaigazítása segített végül a helyes utat megtalálni. Pénteken délelőtt a hely szerencsére nem volt zsúfolt és kényelmesen végigjárhattam, tanulmányozhattam a házat. Legjobban a szinte minden helyiségben fellelhető míves kandallók tetszettek, valamint a lélegzetelállító kert nyújtotta a legjobb élményt.

Rubenshuis – kultúra és művészet minden mennyiségben

Sétámat folytattam a történelmi épületek között meghúzódó kis utcácskákban, s a Hendrik Conscience könyvtár Nottebohm szobáját szerettem volna megtekinteni, de hiába tájékozódtam előre, a helyszínen azt a tájékoztatást kaptam, hogy sajnos a Nottebohm szoba csak korlátozott időpontokban látogatható. Az állatkerteken és kerteken kívül, a könyvtárak tudnak igazán ámulatba ejteni, óriási csalódás volt, hogy ki kellett hagynom a Nottebohm Hall megtekintését.

Pár percnyi sétával elértem a Grote Markt-ot, a piacteret, reneszánsz stílusú Guildhalls-ával (Gildehuizen – céh-házak, központjai a 16. és 17. században működő céheknek), a városháza, mely épp renováció alatt állt, a tér középpontjában Silvius Brabo szobrával, aki egy mítosz nyomán él az antwerpeniek tudatában és emlékére állították a szobrot. A mítosz szerint Brabo egyszer megölt egy óriást, aki a Scheldt folyón való áthaladás fejében pénzt kért az emberektől, különben levágta a kezüket és a folyóba hajította. Bosszúból Brabo levágta az óriás kezét és bedobta a folyóba. A tér ékszere a megannyi műemlék ház, kávéra- üdítőre vágyó turistákat csalogató kávézóival.

Grote Markt

Frissítőként hatott rám a Scheldt folyó menti séta, ahol sokan a padokon, pokrócokon ücsörögve próbálták kiélvezni a nyár utolsó napsütéses napjainak egyikét. A központba visszavezető úton betértem egy áruházba, ahol elsőként a belga csokoládé különlegességek sora felé vágtáztam. Belgiumban remek program az édességmanufaktúrák kirakataiban bámészkodni, de véleményem szerint az egyszerű élelmiszerboltok sokkal észszerűbb áron kínálják a belga csokikülönlegességeket. Személyes kedvencem a Galler, 70 grammos kiszerelésben, megannyi különböző ízesítéssel. Csokiimádók részére minden bizonnyal ez az egyszerűnek kis tűnő szelet pár harapással elmajszolható, számomra napokba telik, míg cikkenként elfogyasztom. Rendkívül nehéz és laktató csokoládé, a külseje rendkívül elegáns, ajándéknak különleges, az ára élelmiszerboltokban körülbelül 1.80 euro per szelet.

Nem elhanyagolandók a belga sörkülönlegességek sem, de erről brüsszeli úti beszámolómban szeretnék részletesebben kitérni. Elég annyi, hogy a belga sörök csúnyán képesek megtréfálni azt, aki nem ismeri őket. Rendkívüli módon itatják magukat, az ártatlan sörkedvelő eleinte semmit sem érez, aztán elég néhány deciliteres elkortyolgatása és felállni sem egykönnyű.

Utolsóként egy ínycsiklandozó ebédre ültem be az egyik olasz étterembe. Eleinte választani sem könnyen tudtam a megannyi étkezde közül, végül az olasz nyert, hisz imádom az itáliai ételeket. Egyébként szinte minden étterem kínálatában elsők között szerepet a „mosselen”, a kagyló, melyet eleinte bevallom én is viszolyogva néztem, majd egyszer egy vendéglátás során megkósoltam és azóta is imádom (persze nem főételként, hanem elcsipegetni étkezés előtt, leves és főétel között).

Igazi olasz Belgiumban

Az olasz étteremben rendkívül kedves kiszolgálás fogadott és könnyed, finom ételek. Előételként bagett szeletek, kruidenboter (fokhagymás vaj) és olívabogyó várt, majd tradícionális krémes paradicsom levest és spagetti carbonarát ettem, majd a végén két óriási gombóc fagylaltot. Egy kétfogásos menü üdítővel 20,80 euróba került, amit átlagosnak mondható. Mikor éttermet választok természetesen vagy előzetesen tájékozódom az interneten, ez esetben az éttermek elé nagy betűkkel kiírt ajánlatok alapján vetettem gyorsan számot az árakról és így választottam egy középkategóriásat.

Késő délután fáradtan, de feltöltődve indultam a vonatállomásra és érkeztem haza fél óra múltán Bredába. Antwerpent egy rendkívül barátságos belga városkának tartom, ahol élményekkel teli napot lehet eltölteni, hódolva a kultúrának és a kulináris élvezeteknek egyaránt. Nem egy tipikus úticél, hiszen Magyarországról a repülővel kirándulók általában egy napos úticélul Brüsszelt választják, számomra a város közelsége volt a döntő érv, amiért átrándultam Antwerpenbe. Személy szerint mindig le vagyok nyűgözve a belga városok, falvak által, valamiért mindig azt az érzést keltik bennem, hogy most kicsit elszabadultam, kizökkentem a hétköznapi életemből és csatangolhatok, barangolhatok, nézelődhetek, jókat ehetek, finom édességekkel térhetek haza egy relaxáló nap után. Aki esetleg hosszabb időre érkezik Belgiumba, vagy átutazóban útba tudja ejteni Antwerpent, vagy akár Hollandiában üdül és van egy szabad napja, amikor szeretné megismerni a szomszédos Belgiumot is, szívből ajánlom számára e kedves és barátságos várost, mely visszarepít kicsit az időben.

Tinédzser korom óta rendszeresen szívemen viselem nehezebb körülmények között élők sorsát, hiszen nem mindenkinek adatik meg az a jólét, ami nekem megadatott. Másrészről pedig, elég egy pillanat ahhoz, hogy a legtehetősebb is földönfutóvá váljék, elég egy szörnyű baleset, egy maradandó egészségkárosodás, munkaképtelenség. Sajnos hazánkban a becsületesen, életüket végig dolgozók sem örvendenek nagy megbecsülésnek, illetve a pályakezdők vagy akár hosszú évek óta rengeteg tapasztalattal rendelkezők sem gyakran kapnak munkájukhoz méltó fizetséget. Ilyen és ehhez hasonló körülmények között sajnos nem nehéz utcára kerülni és ha sokaknak fedél is van a fejük felett, a bérleti díj, rezsi, kötelező kiadások után rengeteg embernek alig marad élelmiszerre.

Millió és egy történetet tudnék mesélni, sajnos a közeli ismeretségi körömben is rengetegen vannak, akik, habár próbálják titkolni, igencsak nehezen boldogulnak, annak dacára, hogy szorgos, dolgos munkaerők, sokan elismert pozícióban dolgoznak, mégis az évekkel ezelőtt „bedőlt lakáshitelek”, vagy az évek óta szinte semmit sem növekvő bérek, ellenben rohamosan növekvő árú szolgáltatások és árucikkek végett rendkívül nehezen tudják a napi betevőre valót összespórolni.

Magamról sem szégyellem azt, hogy pont ezen okok miatt döntöttem két évvel ezelőtt arról, hogy elhagyom a hazámat és Hollandiában próbálok szerencsét. Kitűnővel végzett jogászként nettó kilencvenhatezer forintos fizetésből tengődve annyit sem engedhettem meg magamnak, hogy Budapesten társbérletben éljek, így a Szüleimhez költöztem Borsod megyébe és semmilyen jövőképet nem láttam magam előtt. Ha a Szüleim nem támogatnak legalább annyival, hogy Náluk élhessek, egész könnyen én is az ingyenkonyhán sorban állók között találtam volna magamat. És ez nem vicc.

Visszakanyarodva az eredeti témához: magyarországi éveim alatt is aktívan segítettem, gyűjtöttem, támogattam, toboroztam, megannyi karácsonyi gyűjtés szervezője voltam, de legfőbbképp individuálisan, egy-egy szegényebb családot, gyerekeket próbáltam felkarolni. A feleslegessé váló, de jó állapotú ruhákat, ágyneműket a hajléktalan szállókra szállítottam, gyerkőcöket hívtunk meg Húgommal ebédelni (akik sajnos saját bevallásuk szerint sem látnak gyakran meleg ételt) és szerény lehetőségeimhez mértem próbáltam mindig másokon segíteni.

Már javában Hollandiában éltem, mikor Húgom, aki Egerben tanult az egyetemen akkortájt, egyre többet mesélt egy néniről, akit sokáig tényleg csak „a néninek” hívtunk, aki a Bazilika vagy az egyik templom előtt üldögél, és sokszor elegyednek beszédbe. A néni egyre jobban megnyílt Húgom előtt, aki idővel mindig szívesen vitt neki némi élelmiszert, adott neki némi aprót. Idővel már nap mint nap kérdezgettem Húgomat, „és ma találkoztál vele? Mit mesélt?”, és elég sok mindent megtudtunk róla. Például azt, hogy betegsége miatt elveszítette munkáját és mivel nem tudta az otthonát fenntartani utcára került. Azóta mókuskerék az élete, hiszen betegen képtelen munkát vállalni, de munka nélkül nem tud méltó lakhatáshoz jutni. Érthető módon a hajléktalan szállókat elutasítja (amivel teljesen egyetértek, adományozásaim során jó párszor megfordultam ezen intézmények udvarában és már az is pont elég volt.). Próbál segédkezni a Bazilika tisztántartásában és a gyógyszereiről is van, aki gondoskodik így. Józan életmódot élő, mélyen vallásos néni, aki egy lépcsőházban húzza meg magát, a régi lakhelyén, ahol a volt szomszédjai kialakították részére a babakocsi tárolót és próbálnak a körülményekhez képest méltóbb fedelet biztosítani a néni számára.

Mikor 2018 februárjában hazalátogattam, rengeteg tartós élelmiszert, szalámit, kenőmájast, joghurtot, zöldséget, gyümölcsöt, kekszet, vajat, sajtot, tisztasági szereket, zsebkendőt vásároltam és indultunk családostól Eger irányába. Némi készpénzt is elhelyeztem egy borítékba, viszont amikor a Bazilikához értünk, megdermedtem és képtelen voltam belépni. Sírni kezdtem és azt hajtogattam én erre nem vagyok képes és bevallom, megfutamodtam. Húgom természetesen átadta a csomagot és a néni nagyon hálás volt. Szégyelltem magamat, hiszen ezzel azt vetítem az irányába, hogy adni adok, de nem találkozom személyesen vele. Lelkiekben rendkívül megviselt ez az egész, sajnos akkoriban valamilyen oknál fogva azon kaptam magamat, hogy folyamatosan azon agyalom, hogyan tudnék még jobban segíteni és tehetetlen vagyok.

Húgom részéről folytatódott a rendszeres beszélgetés, némi adományozás, majd 2018 nyarán ismét hazalátogattam, és ismét Eger felé vettük utunkat megpakolt szatyrokkal. Rettentően féltem, igazából a saját érzelmeimtől, nehogy elsírjam magam és tegyem még nehezebbé az amúgy is nehéz szituációt, de legnagyobb meglepetésemre óriási pozitív csalódás ért. A néni annyira jókedvű és vidám volt – a körülmények ellenére-, hogy esélytelen volt elpityeregni magamat, vagy szomorúnak lennem. Sokan megirigyelhetnék a pozitív hozzáállását és azt a szeretetet, hálát, ami belőle árad. Jót beszélgettünk a Bazilikában, és megkönnyebbült, örömmel telt szívvel távoztunk.

Nem is volt kérdés, hogy karácsonyi látogatásomkor ismét meglátogatjuk és sokáig gondolkodtam, hogyan is tudnék jelentősebben segíteni, ne csak a szokásos élelmiszer csomaggal és némi készpénzzel. Elméláztam, hogyan gyűjthetnék neki, de úgy, hogy nem kéregetve, hanem hogy én is adok cserébe valamit. Így hát gyöngy angyalkák fűzésébe kezdtem!

Éjt nappallá téve fűztem és jártam a boltokat alapanyagokért, amiket egyszerűen csak az ismerőseim között a közösségi oldalamon hirdettem meg a sztorit is mellé körítve. Senkire sem erőltettem, önként kerestek kollégák, barátok.  Hollandiában és Magyarországon (de volt megrendelés Thaiföldről is!) összesen huszonnégy darab kelt el, ezzel 25.000 Forint gyűlt össze a néni részére. Másfél héttel a karácsonyi látogatás előtt Húgom megbeszélte a nénivel az időpontot, aki csak arról tudott, hogy szeretnénk egy finom ebédre meghívni őt. Nagyon meghatódott, mikor meglátott minket, csak azt hajtogatta, nem hitte volna, hogy tényleg jövünk. Rémes időjárás volt akkoriban, Egertől busszal körülbelül 1 óra 40 percnyi távra lakunk, a hegyekben óriási volt a hó, a fagy.

Először átadtuk neki az élelmiszereket, amit a Bazilika egyik zugában tárolhat. Nagy örömünkre az egyik kedvenc éttermünk a szokásostól eltérően csöndes volt. A vendéglőben a készételek a pultnál voltak kirakva, láthatta a néni a választékot és majdcsak sírva fakadt, mikor mondtuk, hogy bármit választhat, aznap a mi vendégünk. Megható volt látni egy tányér palócleves és egy adag zöldséges csirke tésztával milyen óriási örömet okozott. Meg persze a kóla, amiből nem mert újabb adagot kérni, de ahányszor kínáltam, mindig mondta „ha lehetne kérek még”. Mikor kávéval kínáltam, felcsillant ismét a szeme „van itt kávé is?”. Persze, „rendben, két cukorral és egy tejjel kérném”.

Órákon át beszélgettünk. Nem akartam tolakodó lenni, én kevésbé ismertem, Húgom több időt tud vele tölteni. Nosztalgiázott a gyerekkoráról, és mesélt a nehéz körülményeiről is. Úgy fogalmazott, „árván maradtam” – meghaltak a hozzátartozói is már. Mesélt a lakhatási körülményeiről, s arról, hogy a lába beteg, nehezen mozog, így nem tud dolgozni, a leszázalékolásához szükséges iratokat sem adják meg neki, mondván nem elég beteg. Megleptem még egy meleg takaróval, zoknikkal, kézkrémmel, és ő is kapott egy angyalkát. Azt mondta ez lesz a remény angyalkája. Aztán átadtuk neki a pénzt egy borítékban. Illedelmesen nem nézte meg, de biztosan nem hitte el, hogy egy jelentősebb összeg lapul belül, csak azt mondogatta nem tudja, „hogy lesznek” az elkövetkező hetek, nagyon nincs pénze. Mondtam mosolyogva, hogy nyugodjon meg, biztosan kitart ez az összeg egy darabig és jutni fog mindennap meleg ételre, pékárura. Húgomnak pár hete elmondta, nagy vágya végre fodrászhoz elmenni, ebből az összegből arra is fog jutni. Aztán sétálni mentünk, forralt bort ittunk és a néni végig mosolygott. Boldog volt. Boldog volt, mert észrevettük Őt, aki mellett folyamatosan csak tovasétálnak az emberek, boldog volt, mert egy szép délutánt töltöttünk vele. És amit mindig mondogat, a legnagyobb öröm az, hogy mindezt szívből tesszük és nem kötelességből.

Óriási álmom vált nekem is valóra: legyőztem a félelmemet, hiszen folyton attól féltem elsírom magam és ezzel még jobban megbántom az illetőt. Végig én is mosolyogtam, mert tudtam, hogy valaki életébe fényt hoztunk, reményt, szeretetet, és ezt szívből tettük. Hála a Jóistennek megtehetjük és meg is tesszük és talán még nekünk nagyobb örömet okoz, amit teszünk. Azonnal küldtem a fotókat és a rövid történetet azoknak, akik ehhez hozzájárultak, az Ő napjukba is csaltunk némi örömet.

A nénivel legutóbb idén nyáron találkoztunk, a már lassan „hagyományosnak” mondható ebédünkön. Mondanom sem kell, hogy remek órákat töltöttünk együtt, a kedvenc vendéglőnkben levesezve, másodikozva, kávézva, kólázva, cseverészve, ölelkezve, meghatódva.

Sajnos már Húgom elköltözött Egerből, így a nénit rendkívül ritkán tudjuk látogatni. Én sosem kéregetek, főleg pénzt nem, de aki esetleg Egerben él, vagy odalátogat és szívesen segítené a nénit némi ennivalóval, tartós élelmiszerrel, akár egy csésze kávéval, esetleg épkézláb ötlete van, hogyan lehetne kilábalni ebből a szituációból, örömmel veszem a megkeresést és bővebb információval is tudok szolgálni.

Sokan és sokféleképpen vélekednek Hollandiáról, erről a kis területű, de mégis jelentős befolyással bíró országról. Egyeseknek a csodálatos tulipánföldek, a száz évek óta szüntelenül működő malmok, az ínycsiklandozó sajtok jutnak eszükbe, míg másokat a végtelen és féktelen lazaságra emlékezteti, hisz a legális füvezés és a kirakatban magukat áruló hölgyek, turisták millióit vonzza az országba évente. Mindemellett említésre méltó Hollandia virágzó gazdasága, a kormányzatnak és a lakosoknak a külföldieket befogadó szándéka, nem utolsósorban a megszámlálhatatlan nemzetközi intézmény, mely szintén eme kis, de rendkívül fejlett és mérföldekkel más országok előtt haladó nemzet színterén találta meg székhelyét.

Hazánkból is rengetegen érkeztek és folyamatosan is érkeznek Hollandiába – köztük jómagam is. Ki a jobb élet  reményével, mások tanulni, esetleg egy konkrét munkahelyen kaptak állást, akad olyan is, akit a szerelem hoz ide és van, akit „kalandvágy”. Személyem is ez utóbbiak csoportját gyarapítja.

Az ország óriási előnye, hogy az angol nyelv már-már hivatalos nyelvévé vált és rengeteg diák választja célpontjául a világ minden tájáról a magas oktatási színvonalú és egyébként teljesen korrekt tandíjat kérő egyetemeket, hiszen az oktatás a holland mellett angol nyelven is folyik. A munkahelyek szinte mindegyike a holland mellett az angol nyelv ismeretét is megköveteli, de játszi könnyedséggel találni az ország minden pontjában kizárólag angol nyelvtudással betölthető állásokat.

Szegényebb országokból érkező munkavállalók számára Hollandia egyfajta Kánaán, hiszen aki beéri már egy egyszerűbb, zömmel betanított munkával, már sokszorosát keresheti meg az otthoni bérének és a mindennapi kiadások között sincs óriási különbség. Rengetegen választják az országot néhány évre célpontul, akik szeretnének egy kicsit anyagilag helyrebillenni, esetleg rövidebb idő alatt nagyobb értékű pénzt megkeresni, majd néhány esztendő elteltével hazaköltözni.

Természetesen többen érkeznek a hosszabb távú letelepedés reményében, esetleg már meglévő munkahelyre. Hollandiában szinte kivétel nélkül, minden nemzetközi cég valamilyen formában fellelhető, így nem ritka, hogy „cégen belül” történik az átjárás. Hágában továbbá rengeteg nemzetközi, valamint Európai Uniós intézmény megtalálható, ahová hazánkban magasabb tanulmányokkal rendelkezők is bátran jelentkezhetnek és jelenleg is dolgoznak (Európai Rendőrség, Nemzetközi Büntető Bíróság, Nemzetközi Bíróság stb.). Nem a legegyszerűbb, de egyáltalán nem lehetetlen akár irodai munkát kapni, ahol rendkívül versenyképzés fizetés és óriási szakmai tapasztalat szerezhető. A holland nyelv elsajátítása pedig szinte minden kaput megnyit. Egy jó végzettséggel, amik közül legkeresettebbek a mérnökök, IT szakemberek, logisztikai szakértők, pedig a határ a csillagos ég.

A hosszabb-rövidebb időre telepedettek részére az ország hasonló otthonná válhat, mint egykori hazájuk. A szociális szféra rendkívül jól működő, a kezdeti lakhatási nehézségek (tömegszállások, drágábban bérelt szobák, lakások) után, az állam mindenki számára egyenlő esélyekkel hozzáférhető lakhatási lehetőséget biztosít, „lakáslottó”, ahol évi néhány euro befizetése ellenében vagy a regisztrációtól eltelt idő, vagy pedig a szerencse és gyorsaság befolyásolja, ki kap rendkívül jó állapotban lévő társas- vagy akár családi házat. A kórházak állapota kiváló, minden modern igénynek megfelel, a hivatalos ügyintézés tapasztalataim szerint hagy kívánnivalót maga után, de megfelelően működik. Hasonlóan minden intézményben, szervnél kommunikálhatunk angolul, akár a telefonos ügyintézés során is.

Természetesen nem csak a letelepedetteket vegyük górcső alá, hanem a turistákat is, hiszen szép számmal érkeznek az országba hosszabb- rövidebb időre kirándulók. Az ország földrajzi méretének köszönhetően és a rendkívül jó infrastruktúra miatt, játszi könnyedséggel felfedezhető akár az egész ország. A legkedveltebb célpont természetesen Amszterdam, valamint a világszinten ismert és elismert kulturális emlékművek, látnivalók. Eindhoven repterére fillérekből eljuthatunk budapesti vagy debreceni indulással, s a reptérről közvetlenül busszal utazhatunk a vasútállomásra, ahonnét nagy gyakorisággal indulnak a vonatok az ország különböző részeire. A menetidő a jó állapotú és komfortos vonatoknak köszönhetően rövid, jó az összeköttetés kisebb falvakkal, ahová buszjáratok közlekednek.

Látnivalók közül nagy népszerűségnek örvend a már említett főváros, ahol maga a belváros a kulturális örökség része sajátos alakú házaival, a megannyi csatorna, mely hemzseg a kishajóktól, a Királyi palota, a Madam Tussauds viaszmúzeum, a vörös lámpás negyed, vagy éppen Anna Frank háza.

Szintén attraktív a Kinderdijk-i malomrendszer, mely bejárható biciklivel, csónakkal vagy akár gyalogosan is, betekintést enged a malmok és egykori lakóik életébe, interaktív programokkal tarkítva.

A tengerpart szerelmeseire vár Scheveningen (Hága) vagy Vlissingen (Zeeland), utóbbi részen egyfajta bébi-medúza invázióval, rákokkal, kagylókkal.

A tavaszi szezon világhírű szenzációja Keukenhof, az ország nyugati részén, mely hónapokon át tulipánok és virágkülönlegességek millióival várja látogatóit.

Hosszabb utazást igényel, de garantált az élmény az északi Giethoornban, melyet méltán neveznek „észak Velencéjének”, hiszen a faluban gyakorlatilag nem található gyalogút csak csatornák. Bérelt csónakon vagy szervezett kiránduláson bejárható a falu, ahol garantáltan a száj tátva marad a csatornák fölött átívelő kis hidak, a vízen megközelíthető házikók és a tökéletesre nyírt és örökösen zöldellő gyep látványától.

Az ország megannyi nagyvárosa büszkélkedik történelmi belvárossal, csodaszép csatornákkal, melyek csónakkal bejárhatóak, a vonatról vagy akár autózás közben garantáltan mezők mellett haladhatunk el, melyekenn helyes tehenek vagy birkák legelésznek, amerikai filmekbe röpítenek a „semmi” közepén álló farmházak vagy a gombaszámra növekvő fáradhatatlanul dolgozó szélművek.

Turistaként ideérkezve talán elsőre drágának találhatjuk az országot, de talán a legtöbb tekintetben úgy vélem nem sokkal drágább, mint Magyarország, természetesen ehhez kell némi tapasztalat mit és hol érdemes vásárolni. A közlekedés összehasonlítva meglehetősen borsos, de maga a vasúttársaság rengeteg kedvezményt, vonatúttal kombinált programokat kínál, melyek rögtön filléres ajánlatnak tűnhetnek.

Az étkezés számomra – magyar konyhán felnőve – rendkívül összevissza, a sült krumpli és a mikrózós ételek, vagy a nagyon sebtében pár perc alatt elkészített vacsora, melyek egy átlag holland étkezését jelentik. Turistaként garantáltan kóstoljuk meg a „stroopwafelt”, mely egy iszonyatosan édes holland ostyaalapú édesség. (De az étkezés kérdésére a későbbiekben egy teljes cikket szeretnék szánni.)

Az utazás szerelmesei részére Hollandia elhelyezkedése rendkívüli, hiszen a szomszédban található Belgium valamint Németország, továbbá Franciaország és Nagy-Britannia is gyorsan elérhető. A közlekedés az országhatárt elhagyva is kiváló, gyorsan elérhető Antwerpen, vagy akár a belga főváros is. Hollandiában rengeteg utazási társaság szervez egy-két-több napos kirándulásokat Párizsba, Londonba, Berlinbe, karácsony idején különböző németországi városok vásáraira, amik rendkívül jól szervezettek, eseménydúsak és meglepően keveset kérnek értük.

Reményeim szerint némi ízelítőt adhattam eme kis, de annál kedvesebb országról, melyben immáron két éve élek. A személyes tapasztalatimat, az „én történetemet” jelen cikkben kihagytam, ezt a cikket egyfajta bevezetőnek szántam. A következő napokban, hetekben szeretnék egy-egy önálló cikket szentelni a holland étkezés, ételek témakörének, valamint írnék egy részletes turista mit-hogyan érdemes és mi-mennyibe kerül cikket is, harmadrészt pedig az esetleges letelepedési-munkavállalási szándékkal érkezőknek, arra az esetre, ha valaki kedvet kapna Hollandiába szerencsét próbálni.