Az emberiség soha nem látott tempóban rombolja a Földet. David Attenborough erre hívja fel a figyelmünket  tanúvallomásában, Egy élet a bolygónkon ¹ című kétórás dokumentumfilmjében is. A mostani helyzet a továbbiakban már nem fenntartható. Ennek következményeként változtatnunk kell, különben a felnövekvő generáció már nem tapasztalhatja meg a természeti világ csodáit, sőt lehet, hogy magát az életet sem. Ez a misszió nem a bolygó megmentéséről szól, hanem az emberiség megmentéséről, mert a természet újraéled, de az emberiség nem.

A gyors fejlődések okozta változások eredményeként a Föld is változik. Élőhelyek pusztulnak el, az erdeink rohamosan csökkennek, a biodiverzitás²  egyre kisebb  és az óceánjaink megtelnek műanyagszeméttel. A világ lakossága maga sem tud lépést tartani ezzel az eszméletlenül gyors változással, ami már egy emberöltő alatt is óriási méreteket ölt. A fejlődésből teljesen kizártuk a természetet, így mostanra eljutottunk oda, hogy a természet nem a szövetségesünk, hanem az ellenségünk kezd lenni. A cél az, hogy megértsük ennek működését, és egy olyan életet alakítsunk ki, amelyben harmóniában tudunk együttműködni a természettel. A következőkben azt próbálom összefoglalni , hogy mik ezek a negatív változások és hogyan lehet tenni ellenük, mindezt David Attenborough 93 éves tapasztalata alapján. 

Sokszor éledt már újra a világ. Voltak már tömeges kihalások (egészen pontosan ötször), a dinoszauruszok idején a fajok 75%-a kihalt. A hatodik kihalási folyamat már megkezdődött és csak rajtunk múlik, hogy megállítjuk-e. Miért fontos ezt megállítani? Ha csökken a biodiverzitás, akkor a Föld ökoszisztémája felbomlik, nem tudja már megfelelően ellátni a feladatát. Olyan ez, mintha egy nagy tornyot állítanánk építőkockákból. Ha kiveszünk egy alkotóelemet alulról, vagy ledől az egész vagy nem, mindenesetre a torony meggyengül.

Az pedig kétségtelen, hogy az ember a felelős sok állat kipusztulásáért. Közép-Afrika eldugott erdejében mindössze 300 vadon élő gorilla maradt, akiket fegyveres őrök vigyáznak éjjel-nappal, megóvva őket az orvvadászoktól. Azért maradtak mára ennyire kevesen, mert a kölykök rengeteg pénzt érnek a fekete piacon, egy állat megszerzéséért képesek leölni egy tucatot. Az élőhelyek termőfölddé alakítása is nagy szerepet játszik a fajok eltűnésében, ha nincs hol lakniuk és mit enniük, akkor nem a legkönnyebb a túlélés. De rengeteg más tényező is hozzájárul ehhez a folyamathoz: az átlaghőmérséklet növekedése, az esőerdők kivágása, a túl sok szén-dioxid a levegőben, a műanyagszennyezés, a túlhalászás és még sorolhatnám a további okokat, de ezek a legmeghatározóbbak.

Fontos egészében látni a Földet, megérteni a működését, mert ez egy olyan tökéletesen kialakított rendszer, ahol minden kis elem nagyon meghatározó. Az esőerdeinkben él a szárazföldi fajok több, mint fele és a szén-dioxid megkötése is elsődlegesen a fák feladata. Manapság egyre több szén-dioxid van a légkörben, köszönhetően a túlnépesedésnek, az iparnak, a közlekedésnek és az állattenyésztésnek. Ha ez a szén-dioxid ilyen nagy számban a légkörben marad , az növeli az üvegházhatást, és ezzel a Föld felmelegedését is gyorsítja. Ez a felmelegedés pedig többek között az óceánok élővilágára is hatással van.

Eddig azért nem nőtt a Föld hőmérséklete jelentős mértékben, mert az óceánok el tudták nyelni a felesleges hőt. Most viszont már eljutottunk oda, hogy erre nem képes tovább ez a víztömeg anélkül, hogy saját élővilágára hatással lenne. A korallok tömeges kipusztulása azért történik, mert felmelegedett a víz és ezek a kis élőlények nem voltak felkészülve ezekre a változásokra. A fosszilis tüzelőanyagok és más üvegházhatású gázok levegőbe kerülése okozza végső soron azt, hogy kipusztulnak a korallokon lévő algák, csontvázakat hagyva maguk után. És mi történik, ha az ökoszisztémában az egyik legkisebb alkotóelem kihalófélben van? Hatással lesz a többi nagyobb élőlényre is. Ezzel a kis halak élőhelyei és táplálékforrásai elvesznek, csökkentve a létszámukat, ami pedig az őket elfogyasztó halakra lesz hatással. Így végül önmagába fordul vissza a folyamat, mivel az emberek táplálékául szolgáló tonhal és más nagyhalak is kipusztulóban vannak. Mára a nagyhalak 90%-a eltűnt a tengerekből, ami nem csak az ökoszisztéma felborulása, de a túlhalászás miatt is van.

A természeti világ véges, nagyon könnyen ki tudjuk meríteni a Földet. A világ esőerdeinek a felét már kivágták, hogy termőföldekké alakítsák a területet, így a szárazföldek fele ma már megművelt terület. Óriási pálmaültetvények terülnek el sok száz hektárnyi területen, megfosztva a természetet a sokszínűségtől. Egyszerűen nincs elég hely a bolygón ahhoz, hogy mindenki húsevő legyen rajta. Ha mindenki vegetáriánus lenne, akkor feleannyi termőterületre lenne szükségünk, ugyanis az állattenyésztés rengeteg földterületet igényel. Gondoljuk csak el: egy marhának mire felnövekszik, rengeteg takarmányra van szüksége, hogy utána leölhessék és az ember megehesse. Ha kihagynánk ezt a folyamatot és a termőterületeken közvetlenül az embereknek szánt termények lennének, rengeteget tudnánk spórolni.

Soha nem látott gyorsasággal változik a bolygónk. David Attenborough születése óta, azaz 1926 óta, 1 °C-kal nőtt az átlaghőmérséklet. Ez egy annyira gyors változás, ami jócskán túlszárnyal minden eddigit az elmúlt 10 000 évben. A jég területe 40 év alatt 40%-kal csökkentaz Északi-sarkon. Ezzel nem csak élőhelyek tűnnek el és fajok pusztulnak ki, de a napfény sem tud olyan mennyiségben visszaverődni az űrbe. Ami annyit jelent, hogy még az eddiginél is gyorsabban fog melegedni a bolygónk. Az édesvízi populáció 80%-kal csökkent a szennyezés és a természetellenes beavatkozások miatt. Évente mintegy 15 milliárd fát vágunk ki, ami rohamos iramban vezet a pusztuláshoz. A vadállatok egyedszáma pedig a felére csökkent 1950 óta. Ezek mind óriási változások, amik az ember beavatkozása nélkül csak több ezer év alatt tudtak volna megtörténni, de nekünk sikerült ezt elérnünk mindössze néhány évtized alatt.

Egy másik óriási probléma a tengerek műanyagszennyezése. Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította⁴. Alig több mint 60 év alatt a világ műanyagtermelése a száznyolcvanszorosára (180!) nőtt, ami azt jelenti, hogy ma már 300 millió tonnát állítanak elő belőle évente, és ennek csupán 9%-át hasznosítják újra. Ebből világszerte több mint 12 millió tonna műanyag szemét kerül az óceánokba minden évben⁵.  Ez visszahat az emberekre is, ugyanis több milliárd ember fogyaszt napi szinten mikroműanyagokkal szennyezett vizet. 700 tengeri faj fertőződött már műanyaggal, kezdve a mikrorészecskék szervezetbe jutásától a műanyagpalackokat és zacskókat lenyelő bálnákig. Nem ritka, hogy egy bálna gyomrában akár 100 kg műanyagot⁶ is találnak, ami később az állat pusztulását okozza. De az általunk fogyasztott tengeri hal is gyakran műanyagszeméttel dúsított, csak, hogy mi se maradjunk ki a táplálékláncból. Még az óceán legmélyebb pontján a Mariana-árokban élő rákokban is találtak műanyag szemetet, ami a földfelszíntől 12 km-re található. A felelőtlen halászat is rettentően szennyezi a vizeket, a halászhálók ugyanis a szemét 40%-át teszik ki⁷. Ezek óriási mennyiségek, amik már a Föld minden egyes pontján megtalálhatók, nem is beszélve arról, hogy egy műanyag palack lebomlási ideje körülbelül 450 év⁸, tehát ez a probléma nem fog megszűnni rövid időn belül.

Ha ebben az ütemben folytatjuk tovább a rombolást, akkor a következő generáció számára már nem lesz élhető a bolygónk. Tíz év múlva az Amazonas esőerdejét már olyan nagy számban megritkítják, hogy nem termel elegendő párát, kiszárad és tömeges erdőtüzek következtében fog elégni. Ha a sarkkörökön felolvad a jég, akkor a talajban található metán is a légkörbe kerül, ami a legerősebb üvegházhatású gáz, még tovább emelve ezzel a hőmérsékletet. A melegtől teljesen kihalnak a korallok, a tengerfenék egy sivár pusztasággá alakul. Nem lesz elég táplálék a kisebb halaknak és így a nagyobb a halaknak sem, az óceán ökoszisztémája teljesen összeomlik. Ez pedig azért is egy óriási probléma, mert az óceánokban élő növények termelik az általunk belélegzett levegő 70%-át⁹. A fitoplanktonok négyszer annyi szén-dioxidot kötnek meg, mint az Amazonas esőerdeje.

Ha most azonnal cselekszünk, még visszaállíthatjuk az egyensúlyt, hogy az emberiség tovább élhessen, de ezt már muszáj a természettel szövetségben végeznünk. Mit kell tennünk a stabilitás helyreállítása érdekében? Mik a legfontosabb lépések? Először is növelnünk kell a biodiverzitást, muszáj megállítanunk a fajok és az erdők kipusztulását. Az esőerdők újjátelepítésére kellene a pénzt és a figyelmet fordítani, nem pálmaültetvényekre és még több szántóföldre. A változások, amelyeket eszközölnünk kell, mindannyiunk hasznára válnak majd, és egyszerűbbek, mint gondolnánk.

A legfontosabb lépés, hogy fejlődjenek az országok és javuljon az életszínvonal. Az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra színvonalának növekedésével ugyanis tudatosabban fog alakulni a családtervezés és csökkenni fog a gyerekvállalás.  Így stagnálna a népesség száma. Úgy emelnénk az életszínvonalat a világban, hogy közben nem növeljük a Földre gyakorolt hatásunkat, ez a lehető legjobb kimenetel.

Továbbá akár már húsz év alatt át tudnánk fordítani a felosztást afelé, hogy a megújuló energia legyen a fő áramellátó. Könnyedén ki lehetne váltani a fosszilis energiahordozókat nap-, szél-, víz- és geotermikus energiára. Így az energia sokkal olcsóbb lenne, és a káros anyag kibocsátás is jelentősen csökkenne. Vigyáznunk kell az óceánok egészségére is, mert az egyik legnagyobb szerepet vállalják abban, hogy a Föld egyensúlya fennmaradjon. Csökkenteni kell a művelésre szánt területeket is. Erre a legjobb megoldás, ha kevesebb húst fogyasztunk, de ha csak a már rég kivágott erdők helyére haszonnövényeket ültetünk, azzal is segítünk. Az erdők bolygónk gyógyulásának alapvető elemei a szén-dioxid felvétele miatt. Akár már huszonöt év alatt is óriási változásokat lehetne elérni, ennyi idő alatt ugyanis már egész erdők tudnak kialakulni.

Egyénileg pedig a legfontosabb, amit tehetünk, hogy tudatos vásárlókká válunk, hiszen minden egyes vásárlásunkkal szavazunk az adott cégre. Ne hagyjuk, hogy a kapitalista tömegtermelés hatással legyen ránk. Mindig tudatosan vásároljunk, lehetőleg helyi termékeket. Nézzünk utána, hogy az általunk használt nagyobb márkák hátterében mi zajlik. Sok bankcsoport például fosszilis energiahordozókba fektet bele, ha náluk bankolunk, mi magunk is ezt a folyamatot támogatjuk. A legjobb megoldás persze az lenne, ha a nagy multicégek változtatnának, de a neoliberális időkben, amikor a gazdaság és a tőke már decentralizálódott, már csak óriási közösségi összefogással lehetváltozásokat elérni. Éppen ezért minden  egyes szavazat számít!

1 A cikkben szereplő jelöletlen adatok mind David Attenborough dokumentumfilmjéből származnak. A többi adatot külön jelölöm.

2 Faji sokszínűség, biológiai sokféleség.

3 PPM – Parts per million = Az egész rész egy milliomodát jelenti.

4 Greenfo. https://greenfo.hu/hir/attenborough-szerint-is-megoli-a-tengeri-elovilagot-a-muanyag/

5 Greenpeace https://www.greenpeace.org/usa/key-facts-about-plastic-pollution/

6 24.hu https://24.hu/tudomany/2019/12/02/balnapusztulas-muanyag-hulladek/

7 Vászonzsákoslány Seaspiracy dokumentumfilm alapján https://www.youtube.com/watch?v=RCZ-9suiqJA

8 Cleaneco https://cleaneco.hu/mindennapokban-hasznalt-termekek-anyagok-lebomlasi-ideje

9 https://www.divein.com/articles/ocean-pollution/

Az adatok ma már mindenhol ott vannak, és behálózzák életünk legtöbb mozzanatát. Legalábbis a kütyükkel és a social médiával töltött perceinket és óráinkat (valljuk be, inkább hosszú órákról van szó, mintsem percekről) mindenképp. Minden minutumban ott vannak és minden virtuális mozdulatunkat rögzítik valahogyan. De nem kell félnünk, mert csak algoritmusok teszik ezt és nem valódi emberek (javarészt ugyebár). Az általuk gyűjtött adatbázis bármikor elérhető és megtalálható földi halandók számára is, így jobb, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi is történik és hogyan lehet az adathalászatot kontrollálni.

De mi is tulajdonképpen az adat? Miért van? Hol van? Miért fontos? És mire használják? Olyan számokkal leírható dolgok, amelyek eszközökkel rögzíthetők, feldolgozhatók és megjeleníthetők. Adatokra azért van szükség, mert ezáltal tud létrejönni bármilyen számítógépes felület. Az adatgyűjtés sokkal nagyobb múltra tekint vissza. Már az 1200-as évek végén is gyűjtöttek demográfiai adatokat az emberekről, azonban igazi „adatbánya” csak a számítógép, majd az internet népszerűsödésével jött létre. Az első adatbázisok adatok gyűjtéséből, a különböző információk rendezéséből vagy numerikussá alakításából álltak össze. Majd a közösségi média létrejöttével egy új funkciót nyert, és új lehetőségeket nyitott meg. Ezáltal már képessé váltak az adott oldalak arra, hogy az adatgyűjtéssel további fejlesztéseket tudjanak létrehozni, és még inkább felhasználóbaráttá alakítsák ki az adott felületet.

Az adatok további pontosabb körüljárásához a Facebook adatkezelési elveit és nyilatkozatát fogom alapul venni, ezen keresztül ugyanis elég pontosan megtudhatjuk, hogy hogyan és miről gyűjtenek adatot, illetve mire használhatják fel azt. Az első és legfontosabb, hogy minden egyes cselekedetünket ellenőrzik és kiértékelik. Tudják mennyit használjuk az adott alkalmazást, tudják, hogy mik a kedvenc posztjaink, tudják, hogy kikkel tartunk szorosabb kapcsolatot, de még azt is, hogy kikkel használunk egy hálózatot. De nemcsak az alkalmazáson belül gyűjti az adatainkat, hanem az adott készülékről történő kereséseinket is tudja. Ezért kerül például a Facebook-idővonalunkra egy kutyakabátkákat áruló oldal böngészése után egy ehhez hasonló hirdetés. Az adatkezelési szabályzat 4 fő részre van osztva: először is, hogy mit gyűjtenek, utána, hogyan használják ezeket, majd milyen kapcsolatban áll ez a Facebook vállalatokkal, végül, jogokkal kapcsolatos kérdések merülnek fel. Egyszerűen, közérthetően, de nem igazán szűkre szabva leírja, hogy mindenhol figyelve vagy és minden által, de persze ez csak a te érdekeidet szolgálja és jogilag is szigorúan betartanak mindent. De biztos, hogy nekünk mindig az az érdekünk, hogy az összes létező algoritmus összeálljon, és egy olyan tökéletes Facebook-idővonalat pörgethessünk, amiről álmodni se mernénk? 

A Facebook így írja le, hogy miket is gyűjt rólunk: „Amit te teszel és mások tesznek, és amiket rendelkezésre bocsátotok.”. Ez elég teljeskörűnek hangzik és valóban az is. Szinte mindenhez automatikusan hozzáfér, néhány dologban viszont megvan a lehetőséged, hogy korlátozd az adataid kiadását. Például eldöntheted, hogy kikapcsolod-e az arcfelismerést, ami minden felkerült fényképen keresni fogja az arcodat és ha egyezést talál, ezt megosztja veled. Illetve könnyedén letilthatod a helyadataid felhasználását is egyetlen mozdulattal. Legalább ennyit érdemes megtenni, hogy mégse legyen annyira teljeskörű ez az adatvadászat. Egy csomó esetben magyarázat is tartozik ahhoz, hogy miért használ fel egyes adatokat a Facebook, és a legfőbb ok általában a felhasználók igényeinek a kielégítése és a még teljeskörűbb élmény, de gyakran van, hogy azt kutatásokhoz használják fel, fejlesztésekhez, elemzésekhez vagy esetleg biztonsági okokból. Továbbá állítják magukról, hogy nekik mennyire fontos a társadalom, ezért létrehoztak egy olyan kategóriát is, hogy „Kutatás és innováció a közjóért”. Szerintem egy kicsit demagóg hozzáállás és könnyen kritizálható, mert lehet, hogy ad valamit a világhoz, de jócskán el is vesz belőle.

Egy fontos dolgot azonban még tudnunk kell: a felhasználható (akaratunk ellenére eltulajdonított) adatok bizonyos mértékig korlátozva vannak, ezért a nyilatkozat is gyakran hangoztatja, hogy az „Európai Uniós jogszabályok értelmében” így meg úgy meg van kötve a kezük, és az információt szigorúan csak ők használják fel, biztonságban tartják és korlátozniuk kell azt. Továbbá az adatok rossz kezekbe kerülését és a cég általi túlzott kontrollt is próbálják visszaszorítani. „Jelenleg is azon vagyunk, hogy a visszaélések elleni fokozott védelem érdekében korlátozzuk a fejlesztők hozzáférését az adatokhoz.” (Facebook Adatkezelési szabályzat, 2020) Fontos szerepet kap ebben a helyzetben a GDPR is, az EU 2018-ban életbe lépett adatvédelmi rendelete is, ami a természetes személyek adatvédelmi jogaival kapcsolatban fogalmaz meg törvényeket a cégek felé.

Azért fontos ezeket kiemelni, mert ebből is láthatjuk, hogy nagy mértékben elharapózott az adatok gyűjtése és nagyon kevés olyan szerv van, ami ezt kontrollálni tudná. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy mindenkinek felhívjuk a figyelmét a tudatos internethasználatra és az adatainak védelmére, mégis fontos lenne ezt máshogyan is korlátozni. Kezdeményezések már most is vannak erre, de még nem épült ki ezzel kapcsolatban elég komoly védelem. A szabályzatok nem tudnak lépést tartani a folyamatosan fejlődő technológiai újításokkal, nem látnak bele a nagy tech cégek működésébe a túl gyors növekedés és az automatizáció miatt. Az emberek mentális igényeit sem tudják követni, mivel a technológia okozta fenyegetésekhez a biológiai énünk még nem tudott alkalmazkodni. Ráadásul a cyberbullyingra (internetes zaklatás) sem hoztak még megfelelő törvényeket, és a lekövethetetlenül gyors fejlődés miatt nem is látjuk, hogy egy sokkal súlyosabb problémával állunk szemben, mint azt gondolnánk. Ha ezt teljesen megszüntetni már nem is lehet, hanem magunkat kell átkondicionálnunk egy ilyen veszélyes világra, lépéseket akkor is lehet tenni a visszaszorítás érdekében. Elsősorban az állami szerveket kellene még inkább bevonni a folyamatba és nagyobb rálátást engedni nekik. És a nagyobb cégek számára is elengedhetetlen lenne egy belső korlátozó erő, ami már a cégen belül is felhívná a figyelmet a veszélyekre. Viszont jelenleg a cégek vagy nem is akarnak szembesülni a veszélyekkel, vagy ha rá is ébrednek problémákra, nem fogják azt félredobni olyan másodlagos dolgok miatt, mint például a környezetvédelem, vagy a pszichológiai manipuláció. Jelenleg hiába látják ők is a problémát, hiába tapasztalják a saját bőrükön (például a függőség jeleit), nem érzik magukat elégnek ahhoz, hogy ezen változtatni tudjanak. A legtöbb szakértő már csak egy elszabadult szörnyről beszél, ami egyszer útjára kelt és többé már nem tudják elcsípni azt, elhárítva ezzel magukról a felelősséget.

            Végül meg kell még említenem az adatok „tökéletes” újra felhasználásának a következményeit is, ami azzal jár, hogy egyre kifogástalanabb felületek jönnek létre, a programok a kapott adatok alapján egyre inkább személyre szabják az oldalakat, elérve ezzel a függőség kialakulását. Hiszen kinek a szemét ne tapasztaná a képernyőhöz egy olyan felület, ami a saját igényeire van szabva? Hiába próbálnak ilyenkor már tudatos felhasználóvá avanzsálni minket. Az sem hoz szignifikáns változást, hogy szembesítenek a manipulációval. Ugyanúgy függők maradunk, hiszen már hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy egészen fiatalkorunktól kezdve manipulálnak minket a különböző reklámfelületekkel. Az is egy elemi vágyunk, hogy egy közösség tagjai lehessünk, ami bár megvalósulni látszik a social medián keresztül, ám ez mégsem a valóságot mutatja. Ezt a témát járják körül a Társadalmi dilemma című filmben is, ahol fejlesztőket és a közösségi média felületek dolgozóit kérik meg, hogy fedjenek fel előttünk néhány keveset vitatott tényt. Viszont annyira új ez a terület számunkra és annyira gyorsan növekszik, hogy még ők sem tudtak egy igazán pontos képet megfesteni arról, hogy miben is gyökerezik a probléma. Azt már tudjuk, hogy mi a társadalmi rossz, és hogy min kellene változtatni, arról viszont fogalmunk sincs, hogy mi a jó, mi a követendő példa, mivel csak a rosszról van egy kialakult képünk.

            Csak találgatni tudunk arról, hogy mi fog történni, biztosat nem tudunk, mert ez a dolog már túlnőtt rajtunk és nem tudjuk kontrollálni. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy próbáljuk megvédeni magunkat az adathalászattól, az adatkezelő rendszerek manipulatív kihasználásától, és tudatosan kezeljük az adatokat. Emellett, ha már megadatott egy ilyen technológia, akkor ebben tudatosan ellavírozva kihasználjuk annak pozitív hatásait.