Megnéztem a Garden of Lights által szervezett Alice csodaországban tematikájú fénykiállítást az ELTE Füvészkertben, ami 2023 október végétől egészen 2024 március elejéig látogatható. Úgy mentem oda, hogy nemigazán ismertem a történetet, így teljesen laikus szemmel sétáltam a kertben. A kültér nagyrésze fel van díszítve mindenféle világító színes installációkkal, fényfűzérekkel, és pár helyen hangszórókkal színesítik az élményt.

Bejutni szerencsére nem volt olyan hosszú idő – köszönhetően a hétköznap estének. Jegyet helyszínen vagy akár online is lehet venni. Már a kasszánál elkezdődik a fénykavalkád, ugyanis a magas fák törzsét körbetekerték égősorokkal.

Főként a kialakított úton lehet sétálni, néhol nyilak segítik a haladási irányt. A kiállítást egy nagy kapu alakú installáció nyitja, nyikorgó hanghatással. Egyes helyszínek kicsit túlzsúfoltak emberekkel, mint a nyúlüreg, ami egy nem túl hosszú narancssárga alagút, elején a kalapos nyúllal – szerintem ez volt a legtöbb gyerek kedvence, rengetegen fotózkodtak itt.

Az úton végig kísérnek flamingók, illetve furcsa vödrök, amiből madárlábak lógnak ki – miután megnéztem a filmet lett értelme, hogy a flamingókat a Vörös királynő golfütőnek használta, így ezek is megjelentek a kertben.

Pár épület tele van akasztva égősorokkal, egyiken mozgó színes animáció látható. Vannak fák, amelyekről, mint a vízcsepp esik le a fény, van olyan is, ami alulról van megvilágítva színes fénnyel.

Meg van építve a nagy ebédlőasztal telezsúfolva mindenféle ennivalóval – ahogy a 2010-es filmben is megjelenik, amint Alice a Bolond Kalapossal beszélget. Van óriás teáskanna, nagyobb csészék is, némelyikbe bele lehet ülni, ahol az emberek szívesen készítenek képeket.

Megtalálhatóak még hatalmas gombák, virágok lepkékkel, és olyan mosolygós virágok is, amik a szájukkal pár arckifejezést képesek mutatni. Meg van jelenítve a kártyahadsereg, amik kicsit elütnek a 2010-es filmtől, de felismerhetőek. Továbbá nem hiányozhat az óriási macska figura – Vigyori úr – sem, aki a kiállítás vége felé kapott helyet. Voltak még sakkfigurák, mozgó kalap, világító gömbös rét is.

Személyes kedvencem a hatalmas fényalagút, ami egy pár méteren keresztül húzódó folyosó. Ez volt a leglátványosabb eleme a kiállításnak.

A helyszínen van büfé és mosdó is.

Összességében a fények – bár néhol túlzsúfoltnak tűnhetnek – de a 2010-es Alice csodaországban film hangulatát tükrözik. A hanghatások kicsit halkak, de az embertömegtől is függ mennyire hallható. A program gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt élvezhető.

A Royal Yacht Britanniát az angol királyi család szolgálatában használták. A királyi család utazásaira szolgált, beleértve a királyi nászutakat, ünnepi alkalmakat és hivatalos utakat is.

A hajó 1953 és 1997 között szolgált, és ez idő alatt több mint 1 millió tengeri mérföldet tett meg a világ különböző részein. A Britanniát 1952-ben kezdték építeni a John Brown & Company hajógyárban, a skóciai Clydebankben. A Britanniát 1997-ben vonták vissza a szolgálatból, és jelenleg egy turistalátványosságként működik. (A Netflix: The Crown című sorozatában (5. évad 1. rész) bővebben láthatjuk annak történetét mi vezetett ehhez a lépéshez)

A hajó a skóciai Edinburghban található, és évente több százezer látogatót vonz a világ minden részéről. A fedélzeten megtekinthetők a királyi család személyes tárgyai, a hajó történelmi emlékei és az elegáns belső terek visszarepítenek minket a fiatal II. Erzsébet korába. Hírhedt utazásaiból kaphatunk ízelítőt, vajon milyen is lehetett a hajón bejárni a világot. A Royal Yacht Britannia a brit királyi család és a brit tengeri hagyományok fontos részét képezi, és méltán tartják az egyik legjobban ismert hajónak a világon.

Aki pedig Edinburghba és környékére látogat, érdemes felkeresni ezt a monumentális hajót, amely során megismerhetjük a hajó történelmét, beleértve a Britannia építésének és szolgálatának részleteit, a hajó működési mechanizmusait, valamint azon királyi eseményeket és utakat, amelyeken a hajó részt vett.

Érdekesség, hogy magát a hajót és a kiállítótereket egy bevásárlóközponton keresztül tudjuk megközelíteni, amely Leith kikötőjében található. Eddig bárhol jártam külföldi kiállításokon, múzeumokban, vagy akár a Buckingham-palotában, sehol sem találkoztam még magyar nyelvű audio-guide rendszerrel. Itt pedig kellemesen csalódtam, hiszen könnyedén hozzáférhettem ahhoz. Későbbiekben érthető is volt miért elérhető a megszokottól több nyelven is a vezetés, hiszen a hajót a felső szintekről lefelé lehet önállóan bejárni, a legfelső szint pedig a hajó navigációját és szerkezetét, eszközeit mutatja be. Így, nem biztos, hogy a hajózási szakszavak érthetőek lennének mindenki számára egy idegen nyelven.

Az alsóbb szintekre látogatva a személyzet kabinjait, étkezőit, mindennapos élet-terét tekinthetjük meg. Érdekes belesni abba, milyen is volt a konyha, ahol az ételek készültek, vagy hol töltötték a szabadidejüket a személyzet tagjai, hogyan mosták-vagy vasalták ki a ruhákat. A hajó első részében lehet megtekinteni a királyi szobákat, dolgozószobákat, vagy éppen a szalont, ahol a királyi család és a vendégeik étkeztek és ünnepelték a különböző alkalmakat. Az óriás, gyönyörűen berendezett étkező részben még mai napig tartanak rendezvényeket. A konyha is eredeti minőségében tudja kiszolgálni a hajón megtalálható kávézót/éttermet, ahová a látogatók is betérhetnek.

A szobák még mindig eredeti pompájukban ragyognak, felelevenedik előttünk, hogy II. Erzsébet a dolgozószobájában az íróasztalánál ül, vagy hogy a hajó napozóteraszán játszanak a királyi család tagjai. Igazi időutazásban lehet részünk. A legalsó szinten a hajó óriás gépházát tekinthetjük meg, vagy például abba is belepillanthatunk, hogyan került fel egy Range Rover a hajóra akkoriban, a királyi utak elengedhetetlen kellékeként.

A Royal Yacht Britannia látogatása igazi élményt nyújt azoknak, akik érdeklődnek a brit királyi család és a tengeri hagyományok iránt. Kellemes 2-3 órás kikapcsolódást nyújt, hiszen elveszünk a kabinok érdekes rengetegében, amelyben annyi apróságot tudunk megfigyelni, amely a történelem egy igaz szelete. Aztán az időutazás végén, visszatérhetünk a valóságba és folytathatjuk skóciai barangolásunkat, amely szintén telis-tele van történelemmel.

Korábbi Edinburgh-i látogatásunkról itt írtam:

https://velemenyhuszarok.hu/cikkek/eletmod/utazas/edinburgh-a-felfoldi-bocik-es-harry-potter-hazaja/

_{A cikk a ChatGPT segítségével készült.}

Ismét eltelt egy év, és ismét eljött a Bar Show. Idén már ötödik alkalommal várja Budapest legnagyobb bárkulturális rendezvénye az érdeklődőket május 21-én a Millenárison.

2023 sem telhet el Bar Show nélkül. Május 21-én új helyszínen – Millenáris – kerül megrendezésre az ötödik Bar Show.

Időpont: 2023. május 21. vasárnap (13:00-20:00)

Helyszín: Millenáris B csarnok, 1024 Bp. Kis Rókus u. 16-20. (Bejárat a C épületből)

Jegyár: 6000 Ft – elővételben 2023. május 14-ig

Belépőjegy tartalma: 4 db 500 Ft értékű italkupon és egy kiállítói térkép programmal, amelyeket a helyszínen, belépést követően kap kézhez a látogató. Ha a kóstolójegyek elfogynak, a helyszínen a kijelölt pontokon újakat lehet vásárolni 500 Ft-os darabáron.

A rendezvény programja:

Több tucat standnál minőségi párlatok és koktélok kóstolása

Masterclassok (ültetett kóstolók – whisky, rum, gin, stb.)

Nyílt előadások (szakemberektől tanulhatsz az italokról)

Flair és Koktél Magyar Bajnokság döntő és ünnepélyes díjátadó

Ha szereted a koktélokat, érdekelnek a prémium párlatok, és különleges ízek, akkor ezt a dzsemborit ne hagyd ki!

Több tucat standnál kóstolhatsz

A világ számos szegletéből érkeznek az idei Bar Show-ra a prémium italok, amelyekből eszelősen finom, kreatív koktélokat készítenek a standokon. De természetesen önmagában is megkóstolhatod a kifinomult italokat. A változatos italfajták között megtalálod a whisky mellett a rumot, a gint, a vodkát, a tequilát, a cognacot és más egyéb francia párlatot is.

Szurkolj a versenyzőkért!

A Bar Show egyik kiemelt programja a Magyar Flair és Koktél Bajnokság döntője és az ünnepélyes díjátadó, ahol többek között az is megtudhatod, melyik lett a Legjobb Bár és ki lett a Legjobb Bártender. Szurkoljunk együtt a versenyzőkért!

Belépőjegyet 2023. május 14. 16:00-ig vagy a készlet erejéig tudsz vásárolni. Amennyiben a helyszínen még lesz jegyértékesítés, úgy a jegy ára ott emeltdíjas lesz.

Gyere, és töltsd velünk ezt a kellemesnek ígérkező májusi vasárnapot!

SZERETETTEL VÁRUNK!

Belépési feltételek: A mindenkori hatályos jogszabályoknak megfelelően.

További információk: http://bar-show.hu/

Nem voltál még Bar Show-n? Inspirálódj videónkból (BAR SHOW 2018 Budapest)

Emlékeim szerint a 90-es évek végén jelent meg a televízió csatornák között a “Minimax” nevű gyermekműsorokat sugárzó adó, mely mesék számomra az igazi, tartalmas, igényes, kreatív, szórakoztató műsorokat jelentették. 

Sajnos véleményem szerint nem sokan emlékeznek eme mesékre, hiszen csak pár évig futottak, amíg kiszorították őket a gagyi, “modern”, fantáziátlan és erőltetett “mesék”. 

Az elsők között debütált a Minimaxon a Sharon naplóka, Willy Fog kalandjai, Mackóshow a kék házban, A varázslatos iskolabusz, Marsupilami, Simsala Grimm, az Egyszer volt…sorozat, Clifford a nagy piros kutya, Slapaj, Babar, Merlin a csodakutya, Rolie Polie Olie, Kimba, Franklin, Elhagyott játékok, A nyomorultak és számomra a legkedvesebb, a Tüskeböki és pajtásai. 

Ezen mesék jellegzetessége, hogy nem igazán találhatóak meg az interneten a régi részek és a Tüskeböki és pajtásait teljesen véletlenül, évtizedes keresgélés után egy Facebook csoportban leltem meg (a csoport neve: Tüskeböki és pajtásai). Mind a tizenhárom része megtalálható a csoportban, ha nem is a legjobb minőségben, de számomra a gyermekkoromba repített vissza ideig-óráig mikor a részeket gyermeki lelkesedéssel végignéztem.  

A mai kor gyermekei szerintem szimplán nem is tudják milyen érzés a TV előtt ülni és várni mikor adják le újra a Tüskebökit vagy hogy leadják-e még valaha. Én több, mint húsz évet vártam arra, hogy újra láthassam a részeket, ugyanis egyszerűen a Tüskeböki és pajtásai nem létezik semmilyen adathordozón, vagy online formában. Anno próbáltam németül megtalálni, úgy sem sikerült. Egyetlen egyszer bukkantam rá VHS formájában egy adásvételi oldalon, de valamiért az adásvétel meghiúsult. Régi Tüskeböki rajongók – irány a csoport és élvezzétek a sorozatot! Aki pedig nem ismerné, szívből ajánlom, hiszen szöges ellentéte a jelen kor irritálóan idegesítő, semmiről sem szóló, gagyi meséinek. Remek grafika, kedves kisállatok, kellemes magyar szinkron, számomra fél óra garantált kikapcsolódás. 

Kíváncsiságból rákerestem néhány fentebb említett mesére, vajon online elérhetőek-e? 

Az Elhagyott játékok, a Nyomorultak, Sharon naplója, Varázslatos iskolabusz, Franklin mesékre, s néhány részüket megtaláltam Youtube-n. Azt hiszem tudom már mi lesz az esti program. Jó nosztalgiázást.  

Update: a Tüskebökit feltöltötték Youtube-re is egy évvel ezelőtt.   

Kiemelt kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:MinimaxLogoHistory.png

Angliában kalandozva, többször érezhetjük úgy, hogy a régens korba csöppennénk bele. A kastélyok, nemesi birtokok (manorok) s annak kertjei abba a korba repítenek el bennünket, amelyben a Bridgerton- család is játszódik.

A Netflix saját gyártású sorozata, a Bridgerton család már 3 éve nyűgözi le a közönséget, a történet, a gyönyörű kosztümök és helyszínek sokaságával. Ha minden igaz, akkor hamarosan érkezik a 3. évad is. A sorozat nézése közben az ember elmereng, vajon hol is forgathatják a sorozat részeit, hiszen megannyi kastély és helyszín tűnik fel benne. A Google-ben összegyűjtött cikkek alapján megkerestem, melyik lehet a legközelebbi forgatási helyszín, ahová akár tömegközlekedéssel is el tudok jutni, London egyik külvárosából.

Így jutottam el Silsoe városába, ahonnan 5 perc sétára található a “Wrest Park and Gardens.” Itt a belépő megfizetése után (kb. 14,50 £) betekintést nyerhetünk a sorozatban is feltűnő kastélyba és annak óriás kertjébe. Ahol látogatásom idején sokan töltötték az iskolai félévi szünet egyik napját sétával, játékkal a természetben.

A kastélyba érkezve, a belső berendezés elsőre hiányosnak tűnhet, de a kedves személyzet magyarázata után minden értelmet nyer. A kastélyt a de Grey család építtette. Majd az első világháború során hadikórháznak használták, a második világháború után pedig egy kutatólabor működött falai között. 2006-ban került a British Heritage szárnyai alá, akik napjainkban is karban tartják és működtetik. Azonban a drawing-room-okban (szalonokban), a bútorok hiányának érzését feledteti a gyönyörű tapéták, festmények és a gyönyörű könyvtárszoba látványa.

Látogatásom napján, a reggeli órákban óriási köd fedte be Luton városát és környékét, illetve parkba érkezve, alig látszott ki a kert hátsó részében elhelyezkedő barokk építésű pavilon. Azonban a köd folyamatosan felszállt, az idő is kividult. A kastély belső szobáinak megnézése után, a park várt még felfedezésre.

A park több hektáron terül el. Nagyobb földutakon akár egy nagyobb golf-autóval is bejárhatják, akik ezt igénylik, vagy valamilyen mobilitási problémájuk van. Azonban kisebb ösvények is keresztezik ezeket az utakat, amelyeken barangolva találhatunk Japán-stílusú pagodát, pálmaházat, kis tavacskát híddal, kisállat temetőt, napórát, közben megfigyelhetjük a hattyúkat, mókusokat, a természetet, magunkba szívhatjuk a fenyők illatát. Illetve megnézhetünk melléképületeket is, ahol kiállítási tárgyak találhatóak.

A kastéllyal szemben elhelyezkedő pavilon, amely több szintes, kipróbálhatjuk milyen is lehetett apró csigalépcsőkön közlekedni, a gyerekek előszeretettel játszottak bújócskát ezen a helyen, hiszen 4 csigalépcső sor is vezetett fenti és lenti irányba is.

Ami nagyon tetszett, hogy a kastélyban is és a kertben szabadon barangolhattam, készíthettem képeket vagy ejtőzhettem a napfényben.

Nem csodálkozom, hogy a Bridgerton-család stábja ezt a helyet választotta forgatása egyik helyszíneként. Főleg, nyári időszakban a kert még csodálatosabb arcát mutatja – az ott látott fényképek alapján. Nagy valószínűséggel a sorozat 3. évadában is feltűnik majd a csodálatos kastély és kert.

Ha szeretnénk egy jókorát sétálni, a szabadban tölteni pár órát és a Lutoni repülőtéren több időnk van egy másik járatra való átszállásra, ajánlom a park látogatását, hiszen jelenleg az MK1-es jelzésű busszal a reptérről közvetlenül el tudunk jutni kb. 35-40 perc alatt.

Wrest Park and Gardens honlapja: https://www.english-heritage.org.uk/visit/places/wrest-park/

Vigyázat, cselekményleírást tartalmazhat! 

“Előfordul, hogy egy lánybúcsú rosszul sikerül. Halálosan rosszul…” – idézet a könyv borítójáról 

Ruth Warne Sötét erdő közepén című könyvét egy internetes könyvcsoportban láttam először. Újabban szokásommá vált a csoportban az eladó könyveket böngészni s listára írni, ha valami megtetszik. Így kaptam meg karácsonyra a Sötét erdő közepén című könyvet, mely elolvasását épp a napokban fejeztem be. 

A könyv egyébként árban középkategóriás, 2990 Forintért szerezhető be újonnan, a GABO könyvkiadó gondozásában jelent meg. Számomra a könyv kötése elég furcsa, alig tudtam nyitva tartani olvasás közben, de az izgalmas sztori ezért kárpótolt.  

Maga a történet rendkívül lebilincselő, körülbelül három-négy este alatt elolvastam. Nagyon szeretek olvasni, de ezer éve nem kötött le annyira egy sztori sem, hogy éjszakába nyúlóan olvassam, mint a Sötét erdő közepén-t. Az is különlegessége, hogy bennem (főleg este olvasva a sötét szobában kislámpa fényénél), egy ponton eléggé félelmet keltett, ami szintén nagyon régen esett meg velem. 

A cselekmény hamar izgalmassá válik, bár a vége felé kezd az egyébként remekül induló sztori átesni egy kicsit a ló túloldalára.  

Néhány kritika fogalmazódott meg bennem: simán kikerülhető lett volna ez a néhány realitástól igen távol álló dolog, némi “életkor módosítással”. Mondom is, ezt hogy értem. Ami végig rettentően irritált, hogy ez a könyv is azok közé tartozik, amit, ha valaki elolvas, hajlamos lúzernek érezni magát, hiszen a könyv képes azt a benyomást kelteni, amit az amerikai filmek, sorozatok legjava: huszonhat évesen mindenki jólmenő, jólkereső, saját házzal, befutott karrierrel, éppen világraszóló lakodalomra készülve. Mivel jól tudom, hogy a valóság igen ritkán működik így, ezért nem vágott földhöz, inkább rendkívüli módon bosszantott, hogy egy jó könyvet ennyire el lehet szúrni ilyen bakikkal… Ha mindez mondjuk a harmincas éveikben történik, már rögtön hihetőbb lett volna.  

Példának okáért: a főhősnő huszonkét évesen adta ki élete első könyvét és hellyel közzel simán megél huszonhat évesen Londonból könyvei kiadásából. Azért lássuk be, főleg jelen korunkban ennek az esélye igencsak csekély. Továbbá a további főszereplők, akik kivétel nélkül jólmenő, jólkereső, jólélő, karrierjüket befutott emberek, de egyikük sem érte el még a harmincat! Ezt kár is kommentálni.  

Az egész sztori alapja egyébként, hogy a főhőslány tíz éve nem tudja kiheverni tinédzserkori szerelmét, akivel egyébként, ha jól számoltam mindössze pár hónapot járt… Igen, kiemeli: valóban ez nonszensznek tűnhet a legtöbb ember számára, bár tudom, nem szabad egy kalap alá venni az embereket. Ahány ember, annyiféle érzelmi világ, de számomra annyira bugyuta volt, hogy valaki huszonhat évesen (állítólag befutott könyvíróként) egy pár hónapos kapcsolatot gyászol tizenöt éves korából. Sajnos ezek a “bakik” elég sokat húztak a szememben a könyv értékelésén, hiszen egy huszárvágással komolyabbá válhatott volna a történet, ha a szereplők egy kicsit “felnőttebbek” és ez a “nagy szerelem” egy komolyabb életszakaszban talál rá s mondjuk pár év kapcsolat elgyászolása áll a háttérben.  

A főszereplő lány karaktere is eléggé furcsa, a látszólag totálisan introvertált, aki a lakásából sem szívesen lép ki és anno egy napról a másra tizenévesen egy pár hónapos kapcsolat szakítása után maga mögött hagyott csapot-papot, a lánybúcsún simán felszippant egy csík kokaint… Forogtam én is egyetemi körökben éveken keresztül, s kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott a csoporttársaim viselkedésének, hajlamainak megfigyelése. S amit levontam belőle: ilyen nebáncsvirág, száz százalékban a világ elől elbujdokló lánykák, a tipikus “jó lányok”, akik egy pár hónapos tizenéves szerelem miatt végigdepizik a húszas éveiket – az ilyen lányok nem szippantanak csak úgy holmi kokainokat lánybúcsúkon (látszólag gyakorlott mozdulatokkal), amiről alig várják, hogy egyébként hazamenjenek. 

Nem állítom, hogy nem létezik ilyen személyiség, de a könyvben – egy egyébként leleményes sztorit felépítve, az olvasót folyamatos olvasásra kényszerítő cselekménysorozathoz képest, ez a fent említett néhány “baki” szerintem sokat ront a könyv értékelésén. 

Egyébként ajánlom a könyvet, rengeteg krimit olvasok és a Sötét erdő közepén-t meglepően jó könyvnek tartom. 

Moly.hu értékelés: 81% (238 szavazat) Sötét erdő közepén · Ruth Ware · Könyv · Moly 

Saját értékelésem: 5/4  

Borítókép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-erdo-fak-sziluett-23547/

Neked mi lapul a könyvespolcodon? Várjuk képes és/vagy írásos beszámolóitokat, melyet örömmel osztunk meg weblapunkon egy cikk keretében. Írhattok hosszabban-rövidebben, mellékelhettek fotókat, mi pedig összerakunk egy cikket belőle, kíváncsian várjuk mi lapul a Ti könyvespolcotokon, mi a legkedvesebb olvasmányotok, mi a legféltveőrzöttebb könyvetek, ki a kedvenc írótok és miért? Néha adtok-e el könyveket, hogy az újaknak hely jusson, vagy szentélyként tekintetek minikönyvtáraitokra? Az alábbi cikkben Kinga enged bepillantást a könyvei közé. 

Kinga:

Végleges lakhellyel nem rendelkezőként, szüleim észak-Magyarországi házában tárolom régi gyerekszobámban könyveim legjavát. Nagy szívfájdalom ez, hisz ha tehetném az összes könyvemet mindig magammal vinném aktuális lakhelyemre, de jelenleg még nem találtam meg a helyet, ahol letelepedhetnék és elszállíthatnám azt a tetemes mennyiségű könyvet, ami az évek során felhalmozódott minikönyvtáramban. Néhány, főleg az új, olvasatlan könyvek természetesen mindig nálam vannak, de sóvárgom arra az érzésre, hogy végig simíthassam, megszemlélhessem őket, belelapozgathassak amikor csak kedvem szottyan. A lehetőség híján csak képekről nézegetem őket, ezeket osztom meg Veletek némi kommentárral.  

Itt meg is kell jegyezzem, ez nem az összes könyvem. Szívemhez közel állnak az egyetemi tanulmányaim alatt beszerzett könyvek, mai napig szívesen forgatom néhányukat, illetve kimaradtak a jelenlegi lakhelyemen “elolvasásra” vagy a “szülői házba hazaküldésre” váró státuszú olvasmányaim. 

Könyvet szinte sosem adok tovább, ha mégis megteszem, akkor kizárólag azért, mert abszolúte csalódást okozott a könyv és elképzelhetetlen, hogy valaha is újra belelapozzak. Álmom, hogy egy nap saját könyvtárszobám lehessen. 

Azt hiszem, a Skandináv krimikre vagyok a legbüszkébb, hiszen látható egy teljes polcnyit szereztem be belőlük (Frei Tamás könyve természetesen nem képezi a sorozat részét). Nem holmi olcsó, egyszeri olvasmányok, rendkívüli alapossággal, igényességgel megírt, Skandináv tájakra elkalauzoló történetek. A legelső Skandináv krimit az egyetemi évek alatt az egyik téli szemeszter végén másodkézből vásároltam, s nagyszüleimnél a meleg szobába bekuckózva körülbelül másfél nap alatt a végére értem. Számomra egy a hátulütője egyhuzamban rengeteg hasonló témájú könyvet olvasni: egy idő után abszolúte összefolynak melyikben mi történt. 

A Skandináv krimik után nem meglepően a krimik koronázatlan királynőjének, Agatha Christie-nek következnek a könyvei. Klasszikusok. Iskolákban kötelezővé tenném bármely választott művét, garantáltan megszerettetné bárkivel az olvasást. Agatha Christie-re nagymértékben hasonlítani próbáló, de valamivel “gyengébb”, mégis szórakoztató olvasmányok M.C. Beaton Agatha Raisin-sorozatának könyvei. S a szüleimtől elcsent (kisajátított), számomra meglepően szórakoztató Evelyn Marsh könyvek. A polc jobb szélén néhány klasszikus zsebkönyv (ha jól emlékszem ezeket anno automatákból is lehetett vásárolni, az olvasás népszerűsítésére, hozzátenném, nem mindegyik könnyű olvasmány). 

Ezen a polcon kezdetét veszi a “vegyes” kategória, könnyed és komoly könyvek egyvelegével. Nagyon szeretem a második világháború viszontagságait feldolgozó olvasmányokat (Eoin Dempsey Fehér rózsa, valamint Viola Stern Fischer/ Veronika H. Tóth A Mengele-lány című könyvei kiemelkedően kedvenceim). A polcon látható könyvek közül sokat a Postán vagy Coop üzletekben vásároltam pár száz forintért, rendkívül pozitívan csalódva (Rebecca Shaw Turnham Malpas sorozata, Susan Mellery Buchanan család sorozata), illetve Ulpius-ház kiárusításon is remek könyveket fogtam ki (Diane Mott Dandson Goldy és a svédasztalos gyilkosság). 

Az egyetemi évek elején megszállottan közel-keleti nők igaz történeteit elmesélő könyveket bújtam. A polc felét ilyen és ehhez hasonló témájú könyvek teszik ki. Szintén kötelezővé tenném Bernhard Schlink A felolvasó című művét (filmben is zseniális). Sokak számára ismerős lehet a magyar Bonnie és Clyde kifejezés – a bűnözőpáros női tagja papírra is vetette történetüket, Novák Tünde Miskolci Bonnie és Clyde című műve érdekes és a kilátástalan, pénztelen sokak számára ismerős magyar valóságot ismerteti, ami sajnos a könnyű pénzszerzés reményében bűncselekmények garmadájába csapott át. Gillian Flinn Holtodiglan-ja pedig rengetegszer látható a televízióban, szórakoztató, letehetetlen a könyv is! 

Régi kiadású Harry Potter sorozat (az utolsó még mindig hiányzik, s egyre nehezebb hozzájutni). Akárhányszor képes lennék megnézni a filmeket, újraolvasni a könyveket, annyira szeretem Harry Pottert. Tinédzserként óriási rajongója voltam a fiatal filmszínészeknek, s a könyv keltette fel először bennem az érzést, hogy rendkívüli módon szeretnék angolul tanulni és talán egyszer Angliában élni. Asperján György A Labancz Anna gyilkosság című könyve tudomásom szerint kuriózum, ha jól emlékszem rengeteg példányt lezúztak belőle, mert a könyv valótlan álltásokat tartalmazott. Leslie L. Lawrence szinte mindenki számára klasszikusnak számít, egyszer nagyszüleimnél nyaralva végére értem minden könyvemnek és ez tűnt a polcon a legszimpatikusabbnak. Remek olvasmány volt, senki sem értette olyan fiatalon miért olvasok LLL-t. Vujity Tvrtko-t rendkívül tisztelem, mind munkásságát, mint személyét. Volt szerencsém néhány előadásán résztvenni, közvetlen, igazi, hiteles ember, mai napig emelem kalapomat előtte. Könyvei rendkívül tanulságosak.  

A következő cikkben folytatom könyvespolcom bemutatását, addig is várjuk a fentebb említett módon képeiteket és/vagy beszámolóitokat nektek mi lapul a könyvespolcotokon?  

A Véleményhuszárok közül többen is külföldön élünk és szinte a “hazai csapatból” is valamennyien nemzetközi cégeknél dolgozunk. Ami közös bennünk, hogy nagyon szeretjük a rengeteg különböző kultúrájú kolléga hétköznapi, étkezési, ünnepi szokásait megismerni.  Munkatársaink a világ különböző tájairól hozzák magukkal hagyományaikat és vesznek fel új szokásokat is az új lakhelyük szerinti országban egyaránt. Nem csak az ebédnél, étkezési szokásoknál fedezhető fel a sok-sok egyediség, hanem az ünneplés, ünnepi készülődés tekintetében is. Nagyszerű látni, hogy a kollégáink, s külföldi barátaink is mennyire tisztelik és követik otthonról hozott szokásaikat, s e cikkben ízelítőt adunk hogyan is töltik az adventi készülődést, majd a karácsonyt. Az első részben Kinga egy holland barátja mutatja be hogyan is töltötték gyerekként Hollandiában az ünnepeket, illetve betekintünk Kinga félig holland-félig magyar ünnepi szokásaiba. 

Jasper: Hollandia, ahol a Mikulás (Sinterklaas) már novemberben fehér lovon érkezik  

A mi családunk nem mondható éppen átlagosnak – négy testvéremmel egy farmházban nőttünk fel dél-Hollandiában. Itt inkább Sinterklaas (a Mikulás) nagyobb ünnep, aki már november közepén megérkezik Spanyolországból a gőzhajójával és egészen december 6-ig itt tartózkodik. December ötödike Pakjesavond (ajándékok estéje). [Megj.: mint nálunk a karácsonyeste ajándékokkal]. Egészen addig ünnepeltük komolyabban Sinterklaast, amíg a legkisebb öcsém, Mathijs hitt benne. Amíg el nem jött a december ötödike, minden este dalokat énekeltünk és kitettük a cipőnket benne rajzokkal Sinterklaas részére. Sinterklaas másnap reggelre némi cukorkát, édességet hagyott bennük a szép rajzokért cserébe. Néha kockacukrot vagy répát is helyeztünk a cipőnkbe Sinterklaas lovának, persze ezek is eltűntek a rajzokkal együtt. Persze így öten gyerekek annyira sok répát tettünk a cipőkbe, hogy másnap “meglepő” módon répapüré volt vacsorára. [Megj.: tipikus holland étel a krumplipüré valami másmilyen zöldséggel összetörve.] 

Tehát a nagy ajándékozásra december 5-én este került sor, a nagyszüleink is átjöttek vacsorára. A vacsorát követően énekeltünk és az édesapánk mindig megkért egy szomszédot, hogy zörgessen be az ablakon, mintha Fekete Péter (Sinterklaas segédje) érkezett volna éppen csak meg az ajándékokkal. Egyszer az egyik kopogtató szomszéd a nagy sietségben fejre is bukott. Néha maga Fekete Péter is eljött a családunkhoz és még pepernoten-t is dobált közénk [Megj.: tipikus ünnepi karika alakú kicsi, édesen fűszeres ropogtatnivaló]. Az ajándékok mindig a jutazsákokban érkeztek, épp olyanokban, amikben Sinterklaas és a Fekete Péterek hozzák az ajándékokat. Emlékszem az illatára, mindig nagyon kellemes illatot árasztottak a zsákok és úgy tűnt mindig legalább ezer ajándékkal vannak megtömve. Minden ajándék nagyon szépen be volt csomagolva s felcímkézve névvel együtt. Egyszerre kaptuk meg az ajándékokat, majd visszaszámoltunk 3.2.1.. És a lehető leggyorsabban kicsomagoltuk őket. Mindig nagyon – nagyon szép ajándékokat kaptunk, egyiküket sokáig őriztem – egy gumilabdát benne egy műanyag bogárral-, s nemrégiben Kristófnak adtam [Megj.: Kinga keresztfia]. Tehát volt benne mindenféle ajándék kezdve a cukorkától, a csoki cigarettáig (tudom, ez nem volt jó példa), csokibetűkön át, a marcipánig, Legó – szettekig, mikroszkópig, színezőkönyvekig. Következő reggelen persze mindig volt még némi ajándék elrejtve, mintha Sinterklaas elfelejtette volna őket és ezek még jobb ajándékok voltak, mint előző este. Ezek olyan ajándékok voltak, amit mi gyerekek magunk között elosztottunk, vagy együtt használtuk, mint például Playstation, Xbox, ezekhez sok-sok játék, a legőrültebb dolgok, amiket csak el tudsz képzelni. 

Miután a legkisebb öcsém nem hitt többé Sinterklaas-ban, új szokásra tértünk át. Beledobtuk a nevünket egy tálba, amit körbeadtunk, mindenki húzott egy nevet és csak az adott személynek készült egy aprósággal, valamint egy minimum 15 mondatos személyes versikével. Megállapodtunk egy összeghatárban, kb. 25 euró értékben. Ez igazából nem is annyira az ajándékról szól, hanem a versikéről és hogy együtt legyünk. Régebben nem írtunk “kívánságlistát”, most már igen, így mindenki azt kapja, amit kért. Az anyukám például mindig egy követkető évre szóló naptárat kér, valami aprósággal együtt. Ez tehát fontosabb ünnep nálunk, mint a karácsony.  

Karácsonyra sosem ajándékoztunk, csak fát állítottunk, ami mindig ugyanaz a műfenyő volt a padlásról, valamint fenyőgallyak az ablakok körül. Viszont ezt kizárólag azután, hogy Sinterklaas elment. Minden december 6-án lehoztuk a padlásról és feldíszítettük a házban a műfenyőt, minden évben ugyanazokkal a műanyag díszekkel. A házunk előtt szintén volt egy óriási, élő fenyőfa, biztos volt vagy 10 méter magas és egy idő után már az édesapám le sem szedte a fényfüzéreket róla, mert képtelen volt leszedni, még egy jó hosszú bottal sem sikerült. Így hát egész évben rajta lógtak az óriási fénygömbök.  

Hogy mit szeretek a karácsonyban? Legjobban a karácsonyfát, nem számít igazi vagy mű, de inkább a műfenyőt szeretem, mert nem hullik a levele és mindig a legszebb fának tűnik az erdőből, éppúgy, mintha élő lenne. A fények és díszek is szépek, főleg a sötét szobában. Szeretem látni, hogy az emberek dekorálják a házaikat, főleg, akik minden négyzetcentimétert feldíszítenek fényekkel. Nem is értem, hogy tudnak aludni, mikor 24/7-ben égnek a fények, de nem idén, valószínűleg ez drága mulatság lenne. De mégis a legjobb a karácsonyban együtt lenni a családdal és szeretteinkkel.  

A szöveget angol nyelvről szabadfordításban magyar nyelvre fordítottam.  

Kinga: Magyar szokások holland hagyományokkal keveredve 

Öt éve élek Hollandiában és zömmel magyar hagyományokat követek az adventi készülődés és a karácsony során. A Mikulást nem igazán tartom, hiszen itt a Sinterklaas már november közepén megérkezik és december 6-án már távozik, nekem ez kicsit furcsa. Mi odahaza mindig december hatodikán ünnepeltünk, a cipőink tele voltak mikuláscsomagokkal. Ha a családom csomagot küld, mai napig telepakolják finomságokkal Mikulás alkalmából. 

Számomra a karácsonyvárás fontosabb. Advent első vasárnapján kikerül az ajtóra a saját készítésű ünnepi koszorú, kidekorálom a lakást és az ablakot. A díszítőelemek között van minden, például kisebb méretű fa hintaló, cipősdobozból készített masnis ajándékdobozok, hógömb, saját készítésű miniatűr téli falu világítással… Az asztalon négy gyertyás karácsonyi “tál”, s sok-sok fényfüzér (bár idén lehet takarékoskodni kell a felkapcsolásukkal). Minden vasárnap meggyújtok egy gyertyát, de sokszor hétköznap este is égnek, s karácsonyi dalokat hallgatok (régi magyar klasszikusokat). Ajándékok terén próbálok személyes és nem túl drága ajándékokat adni, de mindenképpen hasznosakat, amikre remélhetőleg nem a szekrény mélye, vagy a továbbajándékozás sorsa vár.  

Az egyetlen holland szokás, amit átvettem, az a karácsonyfa vásárlásának időpontja, hiszen itt december elején kiárusítanak minden fát és a karácsony előtti napokban már ténylegesen csak elvétve találni egy-kettőt. Karácsony előtti héten díszítjük és folyamatosan locsoljuk, le ne hulljanak a levelei idő előtt.  

A karácsonyi menü eddig minden évben más volt, de talán idén a tavalyit ismételjük meg. Itt a divat inkább az, hogy mindenki magának főz és a boltok, éttermek csak a recepteket és az alapanyagokat állítják össze, csomagolják egybe, esetleg magát az ételt félkészre főzik, odahaza csak sütőbe kell berakni. Tavaly isteni vacsoránk volt: egy cég négyfogásos vacsorát állított össze, receptekkel, alapanyagokkal, főzési tervvel. Ugyan szerintük két óra alatt kényelmesen kész lett volna a négy fogás, nekünk csapatmunkával telt kb. két és félbe. Az eredmény viszont isteni volt és a közös főzés volt a karácsony egyik legjobb pontja.  

Immár tizenegyedik alkalommal találkoznak a nemzetközi whisky- és párlatkultúra jeles képviselői idén novemberben a Whisky Show kétnapos rendezvényén. A nemzetközileg is elismert budapesti Whisky Show-n Írországtól Japánig, Skóciától Tajvanig, Németországtól Franciaországon át az USA-ig számtalan kiállító teszi tiszteletét. A rendezvény már messze túlmutat a whiskyk világán, sokkal több annál, mint egy hagyományos whiskymustra és whiskykóstoló. A Whisky Show-n évek óta a whiskyk mellett egyéb prémiumpárlatokat is kiállítanak, illetve kóstolhatnak a vendégek.

Prémium párlatok testközelből

Fontos kiemelni, hogy az exkluzív rendezvény már csak a nevében szól csupán a „uisge beatha”-ról, ami gael nyelven annyit tesz: az „élet vize”, vagyis whisky.

A Whisky Show kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a prémium párlatok kétnapos ünnepén közelebbről is megismerkedjünk a különféle prémium és szuperprémium italokkal.

A whisky mellett – a teljesség igénye nélkül – az alábbi minőségi párlatok kerülnek terítékre: armagnac, cognac, calvados, gin, rum, tequila, mezcal sotol, vodka, és más egyéb alkoholok.

Változatos programok

Mint minden évben, az idén is több helyszínen színes programdömping várja a látogatókat (WhiskyNet-terem, Bálterem, Masterclass-termek, stb.). Lesz Whiskykoktél-verseny, és jönnek az elmaradhatatlan skót dudások is. A Masterclassok (ültetett kóstolók) minden bizonnyal az idén is sokakat fognak vonzani.

Párlatkóstolók – Masterclassok – Ismerj meg új ízeket!

Mint minden évben, idén is több gyártó és lepárló képviselője, lepárlómestere, márkanagykövete tart ültetett kóstolókat (Masterclass), amelyekre elővételben lehet jegyet vásárolni a WhiskyNet.hu portálon, illetve a helyszínen. A szemináriumokon – egy informatív előadás keretében – négy-öt tételt lehet kóstolni, így az érdeklődők a profi előadók segítségével párlattudásukat is csiszolhatják.

Töltsd a november 5-6-i hétvégét a Whisky Show-n! Szeretettel várnak a rendezők!

Időpont

2022. november 5-6. (mindkét nap 14:00-tól 21:00-ig tart a rendezvény)

Helyszín

Corinthia Hotel Budapest, 1073 Bp. Erzsébet körút 43.

Némi izelítő

2019-ben mi is kint jártunk. Idén ismét ott leszünk.

További információk

Honlap: http://whisky-show.hu/
Jegyértékesítés: https://www.whiskynet.hu/whisky-show
WhiskyNet Kft.

Belgiumra gondolván, legtöbbünknek a waffel, a pisilő kisfiú szobra, az Európai Unió megannyi intézménye jut elsőként eszünkbe. El sem hinnénk, hogy ez a kulturálisan, nyelvileg megosztott ország mennyi kincset, látnivalót rejt magában – mindehhez viszont magunk mögött kell hagyjuk a fővárost, Brüsszelt.

Idei nyarunk dilemmája az egekbe szökött repülőjegy árak, a reptereken száz métereket kígyózó sorokból kifolyólag az volt, hollandiai lakhellyel merre is induljunk nyaralni. Fent említett okok végett, a tengerparti üdülés teljesen kiesett a szamításból, így arra gondoltuk ismerjük meg jobban Belgiumot, annak is a déli részét. Minden számításunkat, elképzelésünket felülmúlta, alapos kutatómunka, rengeteg tervezgetés után – milyen csodákkal rendelkezik az ország déli része (Vallónia, francia anyanyelvű lakosokkal). Nem csak a látnivalók, hanem a számunkra új szállás koncepció, a B&B (bed and breakfast = szállás és reggeli) is tízből tíz pontot kapott. 

B&B Hedera, Herne: a www.booking.com – on keresgélve bukkantam rá erre a mesébe illő, 9.4-es értékelésű családi üzemeltetésű szálláshelyre, Brüsszeltől kb. egy órára dél-nyugati irányba. Öt éjszakára két főre reggelivel 530 eurót fizettünk (nincs extra idegenforgalmi adó), óriási, teljes felszereltségű, átlagon felül tiszta szobával és fürdőszobával. A szállás udvarán egy tavacska, ping pong asztal felszereléssel, óriási medence, megannyi nyugágy, étkezőasztalok biztosítják a tökéletes pihenést. A reggelinél mély benyomást tett rám, hogy a tulajdonosok figyelemmel kísérik mi van fogyóban, mit kell feltölteni – és ellene vannak a pazarlásnak. Annyit tálalnak frissen, ami várhatóan elfogy. Házi készítésű lekvár, joghurt, továbbá frissen facsart narancslé, frissen kisütött pékáru, változatos felvágottak, sajtok, gyümölcsök kerülnek a reggeliző asztalra. Remek tanácsokkal szolgálnak a környéket illetően, de mégsem zavarják meg a kikapcsolódást.

Durbuy: a szállás után ezt a kisvárost is mesebelinek nevezném, mely a világ legkisebb városa címet viseli. Alapvetően már az odavezető út magában egy kaland, hiszen hegyes-dombos táj tarkítja ezen régiót, a kis falvak francia vidéki rusztikus stílusú házaikkal, piros burjánzó muskátlikkal, majd a néha elő-előbukkanó chateau-k, azaz kúriák látványa magába szippant és visszarepít az időben. Durbuy-ban egyedül a modern öltözetű járókelők emlékeztetnek arra, hogy 2022-t írunk, a kisváros akár egy filmforgatás helyszíne is lehetne pár száz évvel korábbról. Kastélya magántulajdonban áll, a kisváros egyik vége a másiktól gyalogosan körülbelül tíz percre fekszik. A város méltán híres bukszus bokrokból formázott szobrait magába ölelő kertjéről, amit meseország édenkertjének neveznék (Parc des Topiaires in the Ardennes, belépő 4,5 euró per fő). A város kis utcácskáiban bolyongás garantáltan egyenlő egy időutazással. A parkolás 7 euróba került az egész napra a bukszus kert előtt.

Dinant: Durbuy-tól háromnegyed órányi autóútra található a következő lélegzetelallító kisváros, Dinant. A Maas folyó két partján elterülő város híres templomáról (Notre Dame de Dinant, ingyenesen látogatható), valamint a mögötte elterebélyesedő sziklán álló Citadelle de Dinant erődítményről, ami egyben kilátóként is funkcionál. Külön élményt nyújt a felvonó, amivel pár perc alatt a Citadelle megközelíthető, vállalkozó szelleműek részére az út gyalogszerrel, lépcsőzve (408 lépcsőfokon) is megtehető (belépő: 11 euró per fő). Az erődítmény főként az első világháborúban betöltött funkcióját ismerteti meg az érdeklődőkkel és megannyi korabeli fegyvert mutat be. Külön érdekesség az az interaktív lövészárok, ahol a kiállítás készítői ténylegesen a frontra kalauzolnak minket, fegyverropogással, felvillanó fényekkel, alagutakkal – amin a félhomályban a háború érzését szimulálva látogatóként végig lehet haladni. Dinant bőséges kínálatot nyújt különféle kulináris élményekre is, átlag ár per főfogás kb. 18-20 euró. A parkolás az utcákon 2euró / óra, este 18.00 óra után ingyenes.

Brüsszel/Gent: nyüzsgő nagyvárosok arra az esetre, ha szeretnénk egy kicsit vásárolni, hiszen a legtöbb híres márka képviselteti magát e városok bevásárlóutcáin. Belgium híres a sültkrumplijáról, de érdemes lehet kipróbálni azt az új koncepciót (Brüsszel, Wolf), melynek keretében különböző nemzetek kínálják egy fedél alatt saját konyhájuk ínyencségeit. Kipróbálható többek között az indiai, görög, vietnámi konyha különlegességei, de kapható ún. afro-food is. Az árak barátibbak, mint a turistalátványosságoknál vagy a bevásárlóutcákban (két fős afro-tál 22 euró volt, óriási menü hússal, zöldséggel, szósszal, körettel). Ha a pisilő kisfiút, kislányt és kiskutyát is alaposan szemügyrevettük, üdítő lehet Brüsszel egyik újdonsága, egy mindenki számára modern és felélénkítő élmény: az illúziós ház, Illusion Brussels (belépő 12 euró per fő). Itt semmi sem az, aminek latszik, teljesen interaktív, a személyzet nagy türelemmel rengeteg őrült képet készít saját telefonunkkal. Időpont foglalás ajánlott, különben elég sokat kell sorban állni. Brüsszelben a parkolás (más európai fővárosokkal ellentétben) meglepően alacsony. A pisilő kisfiútól kb. 5 percre 2,50 euró/óra.

The Castle of Vêves: szerettünk volna egy kastélyt belülről is megtekinteni, s elég nehéz volt a választás, hiszen eme déli vidék hemzseg a kastélyoktól. Az internetes ajánlások szerint a leggyönyörűbb kastély a Vêves-kastély, amely kedvelt vidékünkon, a fentebb említett Dinant kisváros környékén fekszik a hegyekben. A kastély valóban mesébe illő, viszont nincs kertje, s körülbelül fél óra alatt bejárható (idegenvezetés nélkül, belépő: 8 euró per fő). Amennyire megnyerő és csodálatos kívülről, annyira okoz csalódást belülről. Sajnos semmiféle tájékoztatást, brossúrát nem kaptunk a bejáratnál, a körbejárás során sem volt semmiféle tájékoztatás közzétéve. Térerő híján még az interneten sem tudtunk információt keresni, így nagyon hamar bejártuk a kastélyt, anélkül, hogy tudtuk volna a történetét. Személy szerint a megtekintést csak kívülről javaslom. A parkolás ingyenes.

Les Jardins d’Annevoie: ámulatba ejtő kert, rengeteg szökőkúttal, tavacskákkal, pihenőhellyel, konyhakerttel. Időutazás angol regények lapjain megannyi látnivalóval. Kertek szerelmeseinek kötelező program (belépő 9,5 euró per fő), szintén Dinant környékén.  Térkép jár a belépőhöz és kijelölt útvonalon lehet végigjárni a kertet, minden látványosságot megtekintve, körülbelül 1,5-2 óra alatt. A parkolás a kert mellett ingyenes.

Összességében meleg szívvel ajánlom bárki természetkedvelő, élményt kereső számára eme vidéket. Ha úgy érzed kicsit sok a nagyvárosok kötelező templom, múzeum, állatkert – látogatásából, ez a vidék tökéletes felüdülés lesz, s életre szóló élményeket tartogat. A legtöbb nyugat-európai országgal összehasonlítva, Belgium elfogadható árakon kínálja szolgáltatásait, belépőit, élelmiszereit, továbbá autópályadíjat sem kell fizetni. Nem kell tartani a nagyvárosokban jellemző óriási tömegektől sem.  

Mi az alábbi terv alapján jártuk be e látványosságokat: 

További programötletek az alábbi linken: 

Ardennen vakanties & Informatie → Ardennen.nl 

A szállás képének kivételével, minden kép saját készítésű. 

Szent Patrik napját minden évben halálának évfordulóján, március 17-én tartják és több, mint ezer éve ünneplik a világ minden táján. Általában ünnepe a böjt idejére esik, ezért Írországban a családok mindig a délelőttöt a templomban töltik és délután ünnepelnek.

Ki volt Szent Patrik?

Nevét illetően, Maewyn Succatként született az 5. században, a Római Birodalom területén, Britannia provinciában, elrabolták és rabszolgának adták Írországba. Azonban megszökött és téríteni kezdett. Ő volt, aki Írországba vitte a kereszténységet. Kolostorokat, templomokat és iskolákat alapított. A 7. századtól Írország védőszentje.

Egy monda szerint Szent Patrik Írországban, egy dombtetőn állva, amelyet ma Croagh Patrick-nak neveznek, egy fából készült bottal az oldalán sikerült elűznie a kígyókat az országból. Azonban ez csak egyfajta metafora volt, hiszen kígyók soha nem éltek Írország területén. Ezzel a pogányság kiűzését jelenítették meg és a kereszténység megjelenését.

Mikor ünnepelték először Szent Patrik napját?

1601. március 17-én ünnepelték először Szent Patrik napját, Amerikában. A spanyol gyarmat ír helytartója, plébánosa Ricardo Artur jóvoltából. Később ír katonák Amerikában tartózkodásuk alatt látták ezeket az ünnepeket és ezekből nőtt ki a Szent Patrik ünneplésének napja. Az amerikai bevándorlók körében felvirágzott az ún. ír patriotizmus, akik csoportokba tömörülve évente megrendezték az ünnepet. Amerikában folyamatosan minden város kialakította a saját hagyományait, így érdekesség, hogy Chicagoban zöldre festik a Chicago folyót. Mára a világ több pontját is megünneplik Szent Patrikot, így Kanadában és Ausztráliában is, sőt Japánban, Szingapúrban és még Oroszországban is.

Szimbólumok és tradíciók

Sokan ezen a napon zarándoklatot terveznek “Szent Patrik Purgatóriumába”, amely a 13. század óta úgy vélik, hogy bűnbánattal és gyógyítással jár, akik hittel érkeznek ide, kegyelmet kapnak a bűneikért. A hely neve Lough Derg, amely egy szigeten található Írország területén.

Szintén a keltákhoz kötődik a lóhere hagyománya, amely az íreknél szent növény volt az ókorban. Úgy tartották az újjászületést szimbolizálja. Történelmi háttere, hogy az ír nacionalizmus jelképe volt, amikor az angolok elfoglalták az ír földeket és törvényeket hoztak az ír nyelvvel és a katolicizmussal kapcsolatban. Egy mítosz alapján Szent Patrik a tanításaihoz használta, hogy bemutassa és elmagyarázza vele a Szentháromságot. A negyedik lóhere kinövéséhez a szerencsét társították.

A tradicionális Szent Patrik napi étel neve: Corned Beef, amelyet főleg az Amerikaiak minden évben közösen fogyasztanak el, szarvasmarhából és káposztából készül. Korábban a szarvasmarha helyett tradicionális ír szalonnát ettek, azonban Amerikában lecserélődött. Emellett szívesen fogyasztanak ezen a napon: ír barna kenyeret, ír krumplilevest, ír krém csokoládés mousse tortát, ír kávét és zöld mac and cheese-t.

Napjainkban a zöld szín, amelyet Szent Patrik napjával azonosítunk, azonban korábban Szent Patrik színe a kék volt. Mára a zöld sör, zöld ruhák, a lóhere színe jelképezik Szent Patrikot és napját. A 18. században az ír függetlenséget támogatók színe volt, amellyel képviselték ügyüket. Mindemellett Írországot többször „A Smaragd-Szigetnek” is hívták, hiszen zöld fái, füves dombjai mind-mind a zöld minden árnyalatában pompáznak.

A zöld szín mellett, a manó az egyik fő jelképe az ünnepnek. Angolul „lobaircin” – azaz kis testű fickó, a kelta hitrendszerből maradhatott fenn. A manók együgyű segítői voltak a tündéreknek, mindemellett trükkjeikről is híresek voltak, tudták, hogyan védjék meg a kincsüket. Külön napjuk is van, azonban Szent Patrik napján szokták őket ünnepelni. Az írek úgy tartják, érdemes zöldet viselni ezen a napon, mert akkor a manók elől így lehet elrejtőzni. Hiszen mindenkit megcsípnek, akit csak meglátnak.

Idén elmaradnak a parádék, ünnepségek, immáron második éve. Azonban bárki csatlakozhat a virtuális parádéhoz az interneten keresztül a https://www.stpatricksfestival.ie/ oldalon. Ahol előadásokat hallgathatunk meg, megnézhetjük hogyan készítsünk el színes jelmezeket, vagy belenézhetünk a televíziós közvetítésbe, amely folyamatosan előre felvett műsorokat sugároz Szent Patrik napja és a fesztivál kapcsán.

Felhasznált források:

1. https://www.britannica.com/topic/Saint-Patricks-Day
2. https://www.history.com/news/st-patricks-day-myths-debunked
3. https://www.history.com/topics/st-patricks-day/history-of-st-patricks-day
4. https://kids.nationalgeographic.com/celebrations/article/st-patricks-day
5. https://www.timeanddate.com/holidays/common/st-patrick-day
6. https://abcnews.go.com/US/chicago-limits-st-patricks-day-celebrations-continues-river/story?id=76436645

Rövid elbeszélés a reményről

Az érzés halkan jő, suttogva.
Lassan kúszik gyengéd karokkal, kapaszkodik a remény
teste apró vízcseppekként kristályosan csillog.
Nesztelen, óvatlan közelít, méregeti a sötétség kapuját.
Fohászának visszhangja játékosan szökdel a fejben,
vissza-visszapattan a merev éjszínű űrből.
Szél érkezik, minden irányból üvöltő orkán, verdesi a lélek kapuját
fogával marcangolja az édes érzések menekülő illatát.
A remény megremeg, szét-szét hullik darabokra,
majd idővel a kristálycseppek újra és újra,
összeverődnek egy közös hangra.
Félénken közelít, félve az elmúlástól, az örökké tartó magánytól,
s a mindent elnyelő ében-fekete búságtól.
Fejét reszketve felemelve, apró szárnyait meg-meg rezegtetve
lassú röpttel a vállra ülvén, kapaszkodik a remény.
Mögötte zizeg a távlatban a mérhetetlen fekete homály,
méregtől izzó, maró emberi fenevadak hada sorakozik,
Ám a remény apró cseppjei ott ülnek a válladon,
A pokol füstje mint a mózesi tenger, szétválik
S Te lépdelsz tovább csendesen, keresztül a sötéten
át a világoson,
Válladon a remény
Suttog,
Szeretetről
Békességről
Melegségről
Jövőről
egy úttalan jövő, felébredő hitről. 

Az élet mit ahogyan az szokott lenni — egy diszfunkciós hullámvasút.

Néha darabjaira hullva száguld a végzetébe és kisiklik a vágányról, vagy éppen utasát lassan ringatva zakatol tova, döcögve egy egyenes pályaútvonalon. Van, hogy valaki becsatolja a biztonsági övünket és fogja a kezünket miközben keresztül-kasul száguldunk a lejtők és emelkedők tömkelegén, de az is gyakran előfordul, hogy kezeinket csupán kétségbeesett kapaszkodásra használjuk és fohászkodunk valamihez, hogy ne zuhanjunk ki a járműből.

Ahhoz, hogy a szerkezet tökéletes pályát és menetirányt írjon le sok tényező kölcsönös együtthatása szükséges. Először is természetesen az időjárás és a környezetünk állapotát érdemes figyelembe venni. Lángokban áll körülöttünk a világ? Sötétség van és azt sem látjuk merre megyünk? Netán néha fel-felbukkan valaki egy zseblámpával és a helyes irány felé terelget bennünket?

Vagy talán miközben lassan és biztosan haladunk, mégis üvöltő orkán és szélvihar tépdes bennünket? Hol rejlik az egyensúly ebben az útban?

Hol búj meg a kezdet és a végzet? Mi történik akkor, ha a szerkezet végleg széthullott és pályája mellet füstölgő romokban hever?

Hogyan építsük emberi mivoltunkat újjá?

Ahogy a darwini mondás is diktálja, nem a legerősebb éli túl, hanem az aki a legfogékonyabb a változásra.
Alternatívák tömkelege merül fel az emberben az élet újrakezdése előtt. Kiutak lehetséges változatai. Opciók arra, hogyan induljunk el.

Mi az első lépés? Mint ahogyan a természet is önmagából építkezik, rendkívül ritka az az emberi élet ami bármilyen külső segítség vagy motiváció nélkül fel tud újra épülni. A körülöttünk lévő világ minden olyan erőforrással rendelkezik amiből az élet újra felépíthető. Ahogyan a pusztítás folyamata is végre zajlott, úgy a teremtés is elkezdődhet.

A legfontosabb kritérium ebben a folyamatban leggyakrabban: az idő.

Mint ahogy egészen egyszerűen egy fát kidönteni, egy állatot agyonlőni, egy emberi életet tönkretenni pillanatok kérdése, ehhez kapcsolódóan az újjászületés és a létrehozás művelete jelentősen hosszabb és összetettebb jelenség.

A testi és lelki talpra állást jelentősen megsegítheti a körülöttünk lévő források megfelelő felhasználása.
A kommunikáció lehetősége. A támogató közeg keresése, és a negatív romboló közeg erőszakkal való elhagyása. Az önkép és önbizalom lassú de biztos újjá építése. Végigvizsgálva múltunkat és jelenünket, folyamatosan emlékeztetve magunkat arra, hogy kik is vagyunk valójában és az a helyet, személy, dolog aki vagy ami tönkre tett minket kicsoda és micsoda könnyen segíthet a talpra vergődésben.

Mérjük fel annak a lehetőségét, hogy érzelmi kiszolgáltatottság áldozatai voltunk. Ahol az ítélőképesség és a személyiségünk gyökere jelentősen visszaszorul. Egy olyan hely, helyzet és személy aki vagy ami nem a kiteljesedésünket promótálja annak előbb vagy utóbb távoznia kell az életünkből.

Minden olyan jelenség ami nem az életet támogatja, előbb vagy utóbb pusztításhoz vezet. A szétbomlás valóban az élet része, fontos megemlíteni ugyan, hogy nem folyamatos része. Az evolúció a túlélésre kovácsolt bennünket. Sejtjeink minden egyes apró része sikoltva menekülni akar minden helyzet elől amely testi és lelki épségünket veszélyezteti.

Az elme manipulációja természetesen kart kar-öltve küzd a természet ereje ellen, és képzetekbe ringatva magát addig tart bennünket egy helyzetben amíg ezen erők összecsapva egy robbanásban kisülnek.
Elkövetkezhet az ember életében az a pillanat amikor a múltja, a jelene és a jövője egyszerre hullik szét, és mint a Végtelen Történetben akárcsak a kis Sebastian, mi is a végeláthatatlan sötétségben, a Semmiben kötünk ki.

Egyetlen remény, egy halványan izzó homokszem maradt csak belőlünk és mindabból a világból amit felépítettünk hosszú évek munkája alatt.

Egy új hajnal

A kezdetkor mindig sötét van.

Az út elején nem mindig látjuk azt, hogy merre fogunk majd indulni. Csupán azt tudhatjuk, hogy létezik bennünk az az erő, amivel a semmiből világokat lehet építeni.

Amíg mi magunk létezünk és entitásként jelen vagyunk a világban, addig a remény is él. Bármire akadhat esély.

Mint ahogy Fantázia is egyetlen gondolatból született újjá és épült fel, úgy egy új emberi élet is először a fejben kezdődik, pont ott, a végtelen sötétségben.

Az élet kozmikus robbanások és születések váltakozása ahol minden kudarc és pusztulás egy új jelenség kezdetében bontakozik ki.

Testünk és lelkünk a táptalaj, míg a körülöttünk lévő világ nem más, mint az eszközünk valami új felépítésére.

A zene több, mint egyszerű hangok a levegőben, érzelmek és különféle behatások az emberekre. Sokan nem tudják először felfogni, hogy egy harmónia nem csupán néhány hang, hanem a levegő rezgésének együttes játéka. Mint ahogy az egyszerű, de mégis a földön jelen levő dolgok vagy emberek, úgy a zene sem csak létezik . Két ember, amikor egymással táncol, akkor az érzelmek mellett a zene is jelen van, amelyet szintén emberek alkottak. Én, személy szerint azért választom sok esetben a zenét az életemben, mert az mindig segít valahogy. Vannak, akik csak önfeledten ugrálnak egy gyorsabb ritmusú dalra, de a szerzője nincs ott jelen, hogy elmondja épp mit érzett ő, mikor egy indulatokkal teli láncolat keletkezett. Személy szerint, ha egy saját dalomat adom elő, akkor mindig mondok előtte egy kisebb háttér történetet, hogy a hallgató értse és ne csak fogyassza.

Aki játszott már másoknak, az pontosan érzi, hogy mikor figyelnek rá.

Szöllősi Mátyás

A zene tényleg sok mindent jelenthet. Valakinek, egy szép és kedves emléket idéz fel. Van, akinek egyszerűen csak azt a plusz érzetet adja meg, ami a lelki szabadságához kellett. Persze vannak azon romantikus emberek, akiknek egy-egy dal kötődik a tökéletes pillanathoz.

Én, aki mindkét oldalon állok, számomra a boldogságot és azt a pillanatot jelenti, mikor másokat tehetek boldoggá. Vagy éppen meghökkentem a közönséget némely szerzeménnyel. Az előadók is mondhatni több személyiséggel rendelkeznek, mint a matrjoska baba az emberek csak a felszínt látják, de belül sokkal több van annál, mint a látszat. A világban számos népre, vallási törzsre jellemző, hogy egyes eseményeket dalokkal, hangszerrel kísérnek. Például a zenét szokás hallatni esküvőkön, temetéseken, születésnapokon vagy épp ballagás napján.

Ezekkel kapcsolatosan is csak a saját pillanataimat tudom felidézni. Szerencsére az életben nem egyszer hallathattam hangom, és mutathattam be saját gondolataimat. Volt, hogy a Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor színpadán vagy kedves városom versíró pályázatán adhattam az embereknek valami olyat, amin elgondolkodhatnak.

Ugyanis a zene mindenhol ott van, és mindenkié.

A zene szíveket nyit meg.

On Sai

Lolli néni a karosszékében ült, és kötögetett. Már este volt, és minden tennivalójával végzett aznapra, így hát úgy döntött, begyújtja a kandallót, és rápihen a holnapi sürgés-forgásra. Már mindent előkészített a karácsonyi vacsorára, amire idén ő látja vendégül az egész családot. Mivelhogy ő volt a soros, neki kellett főznie, és a hangulatot is neki kellett megteremtenie a meghitt ünnepléshez. Ennek a megvalósításán töprengett, miközben egy színes sálat kötött. Az unokájának lesz, ajándékba. Főleg neki akarta különlegessé tenni az idei ünnepeket, azt szerette volna, hogyha a kis Kati úgy emlékszik majd vissza az idei karácsonyra, mint a legjobbra életében.

Ennek a tervnek Lolli néni egyetlen akadályát látta csak: mostanában nem igen esett hó karácsonykor. Márpedig véleménye szerint a fehér háztetők, a szánkózás, és a hóemberépítés nem maradhat ki az ünnepekből. Az ő gyerekkorában bezzeg minden télen derékig érő hó esett. Arra is emlékszik, hogy a karácsony előtti iskolanapokat rendszerint elengedték nekik, mert akkorára nőtt a fehér lepel odakint, hogy még a házból is nehezen lehetett kijutni, nemhogy az iskolába elgyalogolni. Ilyenkor azért persze hógolyózni, vagy angyalkázni kiszöktek, éppen amihez kedvük volt, és csak akkor tértek haza, amikor már annyira átázott mindenük, hogy félő volt, nem is tudnak részt venni a családi ünnepségen, mert annyira megfáznak. Csurom vizesen, és átfagyva, de kipirosodott, boldog arccal beléptek a meleg házba, ahol a szüleik rögtön bedugták őket a forró kádba, és ha igazán jók voltak, vacsora után egy bögre forró csokoládét is elszürcsölhettek.

A nagymamát nagyon bosszantotta, hogy a mostani gyerekek nem élhetik át ezeket az élményeket, de azért közben azt is sajnálta, hogy ő sem igazán láthat már fehér karácsonyt. Ennek ellenére, ahogy minden évben, idén is reménykedett abban, hogy karácsony napjára leesik majd valamennyi hó. Erre az eshetőségre szerezte be még ősszel azokat a barna bőr csizmákat, amik most már, hogy az ünnepek a nyakán voltak, szépen egymás mellé állítva álltak az előszobában. Lolli néni ezeket előzetesen letisztíttatta, és kezeltette mindenféle anyaggal, hiszen nagy gondot fordított arra, hogy semmi esetre se ázzanak be. Ezt a csizmát ugyanis kifejezetten karácsonyra tartogatta. Úgy tervezte, hogy az ünnep reggelén, mielőtt a vendégek megérkeznek, elmegy egy hosszú sétára Budapest belvárosában megcsodálni a feldíszített épületeket, és tereket, amik reményei szerint idén fehér lepelbe burkolózva várják majd. Persze a lábai alatt is ott fog ropogni a hó, ami beborítja majd a csizmákat, de azok mégsem áznak be, mert nagyon finom, drága bőrből készültek, és mert előzetesen le lettek kezeltetve.

Különösen enyhe reggelre virradt Budapest karácsony napjára. A napsütés meg-meg csillant a fák deres ágain, az ég a legszebb kék színét mutatta a városnak, és még a télire itt maradó madarak is előbújtak rejtekhelyeikről, és jólesően csiviteltek. Igazi tavasz volt ez, ami az elmúlt napok szürke, és hideg időjárását felváltotta. Órákon belül már igazi embertömegek lepték el a főváros utcáit. Volt, aki még az utolsó ajándékokért rohant valamelyik hatalmas plázába, voltak, akik családi programként végig akarták járni a karácsonyi vásárokat, de akadtak olyanok is, akik csak a jó idő apropójából akartak egy hosszú sétát tenni. Sokan igyekeztek a templomokba is, mert ilyenkor Budapesten különlegesen hosszú, magasztos miséket, és istentiszteleteket tartanak, amikre ilyenkor az is ellátogat, aki egyébként év közben be sem teszi a lábát a templomba.

Lolli nénit, ahogy kilépett lakása ajtaján rögtön elvakította az egyébként igen gyenge napsütés. Neki mégis rendkívül világosnak hatott, tekintve, hogy már pár hete alig sütött ki a nap. A feljebb már részletezett okokból igen frusztrált, és ideges volt, és valahogy az egész utcai kép összességében szomorúnak hatott neki. Elképzelte, hogy azok a szegény gyerekek a karácsonyi vásárban mennyire csalódottak lehetnek, hogy nem lehet idén sem fehér karácsonyuk, és még jobban elszomorodott, amikor az unokájára gondolt. A csizmát is sajnálta, de csupán dacból is felvette őket, ha más nem, azért, hogy mindenki lássa, milyen szép cipőket sikerült beszereznie.

Ebben a felhős hangulatban sétált tehát a nagymama a ragyogó napsütésben. Lassan végighaladt a magas bérlakások között, míg végül kijutott a rakpartra. Áthaladt a forgalmas főúton, és a Lánchíd felé vette az irányt. Rá se pillantott a régi, belvárosi épületekre, és az utcai lámpapóznákra, amiken a hó hiányától függetlenül gyönyörű dekorációk függtek, és még karácsonyi zene is hallatszott pár fiatal jóvoltából, akik az emberek szórakoztatására gitárral kísérve énekelték el a legszebb ünnepi dalokat.

Ahogy Lolli néni elérte a Lánchidat, és végre sétája során először felpillantott, egy hajléktalan öregembert látott meg a híd lábánál. A bácsi egyedül volt, senkit sem látott körülötte. Valamiért most nem fordult el, nem sietett tovább, hanem eldöntötte, hogy egy ideig ottmarad, és figyeli. Látta, amint feltápászkodik, és összeszedi a holmiját. Szemmel láthatóan készült valahova, mert mindent szépen összeszedegetett, és rendben elrakosgatott. Először fogott egy rongyos plédet, amivel valószínűleg a nagy hidegben takarózott, hogy ne fagyjon meg éjjel. Lassan, és precízen összehajtogatta, és elrakta egy hatalmas műanyag szatyorba. Ezután megfogott egy még messziről is láthatóan nagyon piszkos bögrét, elsétált vele a pár méterre lévő szemeteshez, és kidobta. Még egy ideig kutatott a kukában, de mivel látszólag nem talált semmit, szépen lassan visszabotorkált a zugába. Látszott rajta, hogy nehéz időkön van keresztül. A nagy hideg, ami mostanában folyamatosan remegtette Budapestet, nagyon megviselhette. Csoda, hogy nem fagyott halálra, hiszen az utóbbi időben még sétálni sem szívesen tette ki a lábát az ember a házból. Lolli néni el sem tudta képzelni, hogyan lehet egy egész telet túlélni az utcán egyetlen egy takaróval, és pár bögre teával, feltéve persze, hogy egy- egy jótékony akció keretében ehhez hozzá lehet jutni. Arra számított, hogy az öregember tovább kuporog majd a híd alatt kialakított szállásán, de máshogy történt, mert az hirtelen a rakpart felé vette az irányt. Nem volt hosszú út, csak pár métert kellett sétálnia, mert nem messze a zugától volt egy üres pad, ahova lett tudott ülni, szemben a Dunával. Ahogy ott ült, és sütött rá a nap, szépen lassan kezdett felmelegedni, és mintha még egy kis mosoly is megjelent volna elgyötört arcán.

Miután látta, hogy itt már nem történik semmi érdekes, Lolli néni hazaindult. Átkelt az úton, és pár perc elteltével már nem is emlékezett a rongyos öregemberre, aki valószínűleg egy volt a pár ember közül, akinek ez a meleg nap békés, és boldog karácsonyt jelentett, feltételek nélkül. Maga mögött hagyva a hidat, és a rakpartot befordult a szűk, magas bérlakások közé beszorított utcába. Miközben megállt a háza előtt hogy megkeresse a kulcsot, a tekintete egy pillanatra a lábára esett. Meglátta a bőrcsizmáit, és eszébe jutott megint, mennyire bosszantó, hogy idén sem esett hó.

A Télapó látogatásában csak a dedósok hisznek, hisz mindannyian tudjuk, hogy a Mikulás régen annyi sütit evett és tejet ivott, hogy túlságosan elhízott szegény és képtelen bepréselni magát akármilyen kéményen. Legalábbis ezt mondta Anyu, mikor rajtakaptam, hogy a kis csizmámat ő tömi tele mindenféle földi jóval. De a Jézuska ő igenis létezik. Ő a mennyből jön és sokkal gyorsabb, mint a Télapó lehetett régen. A Jézuska csak bedobja az ablakon az ajándékokat, nem vacakol holmi kéményekkel meg sütikkel, ő nem mohó. A Jézuska anélkül is sok ajándékot hoz, hogy édességet várna cserébe, neki falatozásra nincs ideje. Ugyan néha kicsit haragszom rá, hisz miatta hűl ki a lakás, mert amikor leülünk a karácsonyi vacsorához, Anyu bemegy a nagyszobába és kinyitja neki az ablakot, nehogy elszalasszuk, mikor erre jár. Viszont olyan hosszú ideig kell nyitva hagyni az ablakot, hogy mire bemegyünk teljesen kihűl a szoba. Bár azért a sok szép ajándékért mégis megéri az a kis vacogás! Jaj, te Jézuska, hogy én az idén is mennyire várlak! Nem tagadom, felmerült már bennem, hogy bírja el ezt a sok ajándékot, meg az is, hogy a résnyire nyitott ablakon, hogy fért be tavaly a tesóm szintetizátora. Miben hozhatja azt a sok ajándékot? Vajon nagyobb lehet a táskája, mint a mi nagy gurulós bőröndünk? Kár ezen gondolkodni, hisz ő Jézus, ő mindent tud és mindenre képes.

Jellemző, hogy megint én lettem kész leghamarabb, hisz Anya mindig engem zavar el elsőnek fürdeni, majd mire törölközőbe bugyolálva kimegyek már elő van készítve az ünnepi viselet: fehér harisnya, kisegér mintával a bokájánál, bársony zöld ruhácska, a fekete lakkcipőm, s a hajamat copfba fogja. Míg a többiek elkészültére várok, bekapcsolom a tévét, benne a szokásos karácsonyi filmekkel: Télapu, Reszkessetek betörők, Grincs. Mindet láttam már a moziban, minden évben adják a televízióban, van, hogy nyáron is, kicsit unalmasak sokadjára, kívülről fújom azt a mondatot, amit ha mondok, Anyu mindig rám szól: „tartsd meg az aprót te …..”.  Anya már bement kinyitni az ablakot a nagyszobába, mi meg körbeültük a vacsoraasztalt. Jóízűen megettük a vacsorát, majd átvonultunk a kisszobába, vártuk a csengőszót, ami azt jelenti, hogy megérkezett a Jézuska. Édesanyának mindig ilyenkor kell elmennie a mosdóba, pedig mindig felhívom a figyelmét rá, hogy ne igyon annyi ásványvizet. Gondoltam most olyannyira résen leszek, hogy meglepem a Jézuskát és megnézem milyen is ő. Nem hagyom, hogy ilyen hamar távozzon, talán beinvitálom egy sütire is, amint megszólal a csengő szaladok és talán végre megköszönhetem neki személyesen az ajándékokat, nem csak a következő évi levélben. Csengőszó! És futás! Nem volt messze a nagyszoba, de alig értem fel a kilincset, mire benyitottam, csak Anyu állt ott, épp távozóban a szobából. Megkérdeztem ő találkozott-e a Jézuskával, de akkor megláttam, amint még fél kézzel a szekrény ajtaját bezárja és az utolsó ajándékot is megigazítja.

Elállt a lélegzetem és csak bámultam. Ő meg engem. Nem akartam elhinni, hogy nem a kis Jézus hozta az ajándékokat, itt csak valami félreértés történhetett! Biztos nem bírt el annyi ajándékot a Jézus és a többit beadta napokkal korábban Anyuéknak. Felkaptam a folyosón a kabátomat s a bakancsomat, kiszaladtam a lakásból és futottam amerre a lábam vitt. Minden ablakban világító Jézuska- alakú díszek, az utcák fölött, a villanyoszlopok közé hatalmas világító másai kiaggatva. Miért van vele tele a város, ha nem is létezne? Ekkora Anyu is utolért. Hazudtál! – kiabáltam rá. Majd megölelt s megfogta erősen a kezemet, de mindenáron próbáltam kiszabadítani magam öleléséből és elrohanni.  Csalódottságomban a vállára omlottam és keservesen zokogtam. Megvárta míg kicsit megnyugszom, ezután próbálta elmagyarázni azt, hogy a Jézuska létezése csak egy érzés a szívünkben, egy szép lelki állapot. Úgy kell elképzelni, mint egy ajándékot a kis szívünkben, s ez az ajándék karácsonykor életre kel. Örülünk, boldogok vagyunk, a szeretet és a karácsony szelleme átjár minket. A karácsonyé, ami a szeretet ünnepe. Ekkor kézen fogva sétálni kezdtünk s faggattam: de miért hiszik a gyerekek, hogy a Jézuska hozza az ajándékot? Anyu erre azt felelte, azért, mert tényleg létezett egyszer a kis Jézus, aki nagyon mostoha körülmények közé született, épp karácsonykor, mégis sokan meglátogatták és ajándékokat vittek neki. Úgy gondolták, a megszületésével egy ajándékot kapott a világ s ő annyi mindent tett az emberekért, hogy karácsonykor megemlékezünk róla.

Attól a karácsonytól már másképp tekintettem az ünnepre. Már nem vártam a csengőszót, már nem írtam a Jézuskának leveleket, valami mintha meghalt volna a szívemben. De helyette megszületett valami új is: ráébredtem arra, hogy az ünnep immár nem az ajándékokról szól, hanem a háláról, hogy minden évben bőségesen lakmározhatunk a karácsonyi asztalról, a családról, hogy minden évben együtt tölthetjük szeretteink körében az ünnepet, a boldogságról, hogy nem kell semmiben hiányt szenvednünk, s nem utolsó sorban a szeretetről, hiszen a szeretet ereje olyan erő, amely minden helyzetben összeköt minket.

Minden év adventi időszakában izgatottan várjuk azt a napot, amikor Egerben találkozunk egy hajléktalan nénivel, akit évek óta nemcsak karácsonyra megajándékozunk.

Az aggodalom egyre fokozódik, mert az időpontot, a helyszínt a bazilika telefonján üzenjük meg neki és bízunk benne, hogy az üzenet el is jut hozzá! (Eddig sikerült!)

Gondolatban felkészülünk már előre, mire is lenne szüksége: tartós élelmiszer, meleg ruha, gyümölcs. Ezek a kézzel fogható adományok, de tudjuk a meghitt beszélgetést nem pótolja semmi.

Szombat reggelre minden készen állt a találkozásra. Még pénzadományt is sikerült borítékba tenni egy kedves budapesti ügyvéd ismerős jóvoltából. A szakadó eső ellenére útra keltem. Izgalmam tovább fokozódott az utazás közepette.  Mi lesz ha…

Megérkezvén igencsak meglepődtem, mert az általam megadott helyszínre érve (Bazilika előtt) egy kerítés fogadott. Idegesen forgattam a fejem jobbra-balra, az eső ömlött és csodák csodájára a néni ott állt a zuhogó esőben és felkiáltott: „Tényleg érdemes volt várnom, a plébános úr igazat mondott!” Bementük egy oldalajtón a bazilikába és közösen hálagyertyát gyújtottunk. Elmondta, hogy igazából nem is engem várt, hiszen eddig a két lányom látogatta.

Sétálni szerettünk volna, de az eső tovább esett, így beültünk egy kávézóba, ahol a meleg kávét kortyolgatva mesélni kezdett. Csendesen elbeszélgettünk, majd kívánságára elkísértem egy sétára. Szerette volna megmutatni a karácsonyt váró várost. Érseki Palota kertje, a Dobó tér, körhinta, a Betlehemi istálló. Sok ismerőse köszöntötte, érdeklődtek egészségéről. Nem szerettem volna, hogy átázva megfázzon, így ismét visszatértünk az étterembe, ahol folytattuk a beszélgetést. Közben elkészült az ebéd, amit közösen kiválasztottunk és fogyasztottuk. Nem győzött hálálkodni, hogy az ünnepekre bőségesen el lesz látva élelmiszerrel, ruhával, pénzzel.

Búcsúzásképpen egy kézzel készített angyalkát adtam a kezébe. Félútig elkísért, majd mindketten utunkra indultunk ki-ki a saját gondolatával. Számtalan lehetőség van jótékony ajándékozásra. A legtöbb, amit tehetünk, ha szűkebb vagy tágabb környezetünkben észrevesszük a rászorulókat és önzetlenül segítünk nekik (nemcsak decemberben).

Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert, ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.

Ron Cristian

Sok mindent elveszítünk életünk során, de azt sosem, amit szeretettel másoknak adtunk. Valaki szívében otthonra találni a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk.

Robert Lawson

Várakozzással teli szép adventet kívánok mindenkinek!

A cikket írta: Szabadosné Marika

Minden év december tizennegyedikén este, immár huszon(….) éve rendkívül izgatottan fekszem le aludni.

Kislányként még majd kiugrottam a bőrömből, annyira vártam megkapom-e a hőn áhított játékokat, mesekazettákat a születésnapomra; ekkor még eljöttek a hétvégi ünneplésre az unokatesók, keresztszülők, édesanya a nővérével együtt sütötte a tortát, bizony ám házi készítésű volt, ha nem is a legcsinosabb, de számomra a legkedvesebb, legízletesebb, melyet mi sem bizonyít jobban, mint egy régi videókazetta felvétel, melyen egy “jólnevelt kisasszony” módjára belenyomom a fejem a tányérba, úgy próbálom az utolsó falatot is megenni, kárba ne vesszen, majd a csupa csokimázas kezemet a szoknyába törlöm, s édesapa korholó kritikái is lehullanak rólam.

A számomra csak boldog békeidőnek nevezett időszakban évről- évre egyre hangosabban énekeltük a Kuckó Mackó című nótát, összekaptunk kié legyen a marcipán kiskutya feje és kié a törzse, egy Mickey Egeres törölköző olyan örömöt szerzett, hogy fel-alá rohangáltam vele a lakásban és természetesen nem maradhatott el a szál szegfű sem az asztalról, s az akkor még divatos képeslap. Kislány voltam, de a születésnap – hiába karácsony előtt egy héttel volt-, méltóan meg lett ünnepelve, s valóban arról szólt, amiről kell: boldog volt.

Az általános iskolában a szülinapi zsúrok a későbbi ereszdelahajam- bulik előfutáraiként még békében teltek: olcsó kólával, anyukák által a Coop-os boltban sebtében összevásárolt ajándékokkal, társasjátékokkal, melyek az alsó tagozatból a felsőbe lépve is új értelmet nyertek: már nem az unalmas lépegetős, kártyázós játékokkal szórakoztattuk egymást, hanem teret hódított a felnőtt szerelmi életünket bizonyosan nagyban meghatározó, összegabalyodós, különböző furcsa testhelyzeteket eredményező, (egymáson át-) lépegetős játék (leánykori nevén Twister). Élénken él az emlékeimben, mikor saját magam próbáltam egy félbevágott lepedőből és négy különböző színű tempera segítségével odahaza legyártani e játék mását, mely sikerült is, csak épp mire elkészült nem volt kivel játsszak rajta.

Az idő telt- múlt, a boldog békeidőknek immár bottal üthettem a nyomát, a tizennegyedik születésnapom alkalmából az egyik hamburgerezőben rendezett zsúr a többiek szemében unalmas és „ciki” volt. A felnőttfejjel megmosolyogtató, ám de szívből adott megannyi plüssmackót, csecsebecsét, kézzel készített ékszereket felváltották a „muszájból, a zsebpénzből félretett és vásárolt” vackok, a csokikat és kóla-meghívásokat a „meghívhatlak-e egy sörre, pohár borra” kérdések, a panellakás ötven-akárhány négyzetméterén rendezett zsúrokat a bulihelyek személytelensége. Nem csak én öregedtem, de azt hiszem a világ is megváltozott.

József Attila magának írott verse, Mr. Bean önmagának címzett születésnapi képeslapja, vagy éppen Bridget Jones magányos ünneplése, melyek ugyan nevetésre késztetnek, de valójában teljesen jól tükrözik a jelenlegi társadalmat, s annak értékítéletét. A születésnap egy rendkívül magányos alkalommá vált. E nap, évek óta – többnyire – egy virtuális térben megélt olyan esemény, melyen mindenki, aki megosztja „ismerőseivel” e fontos dátumot, egy nap erejéig azt érezheti, több száz barátja van. Elgondolkodtató egyébként ezek közül az emberek közül hányaknak jutna eszébe a közösségi oldal külön jelzése nélkül a születésnapunk, valamint az is, ezekből az emberekből hányan mennek el köszönés nélkül az utcán mellettünk, végső soron az sem elvetendő kérdés, ezen emberek közül hányan írnak csupán valamilyen érdekből, későbbi, előrelátható segítség kérésének problémamentes rendezése végett (még hogy nem vagyunk jóba? Hát a születésnapodon is mindig felköszöntelek…).

Az erőltetetten megvásárolt ajándékok, melyek legjava teljesen hasznavehetetlen vagy pedig minden különlegességtől mentes (ám sokszor hasznos! Lásd több garnitúra dezodor és tusfürdő esete…) – rég elvette a születésnap báját, kivételességét.

A napokban kezembe került annak a bizonyos Mickey Egeres törölközőnek az ünnepi csomagolása, melyet a negyedik vagy ötödik születésnapomra kaptam. Őriztem, s őrzöm, csakúgy, mint a törölközőt, ami ugyan rongyos, kopott és szakadt, de a világ minden kincséért sem dobnám ki. Őrzöm egy évekkel ezelőtt kapott virágcsokromat is, kiszárítva, hiszen a szívből jövő, csodálatos ajándékokat nem csak az emlékeimben szeretném megőrizni. Őrzök minden plüssmackót, nyuszit, ékszeres dobozt, karkötőt, melyeket szívből ajándékoztak olyan emberek, akik ha nagyon távol is vannak és ritkán adódik alkalmunk rendesen beszélgetni, örökre, hosszú évek óta a barátaim. Ezek az értékek és nem a drága telefon és tablet és utazás és ruha… Hisz ezeket magamnak is meg tudom venni, nincs benne semmilyen varázslat és igazi érték. Aki csak ilyen dolgoknak tud örülni, az az ember sosem lesz igazán boldog.

És hogy manapság mégis mit kérek születésnapomra? Évek óta kizárólag pénzzel meg nem vásárolható dolgokat: szerelmet, szeretetet, boldogságot, igaz barátságokat, szívből jövő nevetést, őszinteséget, hűséget, egészséget… és talán egy szál szegfűt, hiszen becsukva a szememet, nagyot szippantva a virág gyönge illatából, pillanatok erejéig még mindig visszarepít a gyermekkoromba, amikor a születésnap még arról szólt, amiről kellett: közösségi oldal, okos telefon és több százezres ajándékok nélkül is igazán boldog volt.

Idén harmadjára rendezték meg október 25-27. között a Budapest Auto Show-t a Millenáris B pavilonjában, ahol az év autós, és immáron motoros újdonságait ismerhette meg a hazai nagyközönség.

A négykerekű modellek mellett idén már motorok is helyet kaptak a Budapest Auto Show-n.

A kiállítás részeként a szervezők számos gyermek és felnőtt programmal készültek, az érdeklődők az esemény színpadán például Kiss Rékával, Király Viktorral vagy a Tankcsapda tagjaival is találkozhattak, de hallhattak vezetéstechnikai előadást, használt autós tippeket és téli abroncsokkal kapcsolatos tanácsokat is.

Kiállított autómárkák és modellek:

Citroën: Citroën C3, Citroën C3 Aircross, Citroën Grand C4 SpaceTourer, Citroën C5 Aircross;
DS: DS 3 CROSSBACK, DS 7 CROSSBACK;
Ford: Ford Focus, Ford Focus ST, Ford Mondeo Hybrid, Ford Ranger Raptor;
Hyundai: Hyundai KONA, Hyundai Tucson, Hyundai Santa Fe;
Lexus: Lexus UX
Opel: Opel Insignia, Opel Grandland X;
Peugeot: Peugeot Rifter, Peugeot 508SW, Peugeot 3008, Peugeot 5008;
Renault: Renault Clio, Renault Megane R.S., Renault Zoe;
SEAT: SEAT Arona, SEAT Ateca, SEAT Tarraco;
ŠKODA: ŠKODA SCALA, ŠKODA KAMIQ, ŠKODA SUPERB, ŠKODA KODIAQ SCOUT, ŠKODA KODIAQ RS;
Suzuki: Suzuki Ignis, Suzuki Swift;
Toyota: Toyota Aygo, Toyota Corolla Sedan, Toyota Proace City Verso, Toyota RAV4, Toyota Camry;
Volkswagen: Volkswagen Passat Limousine, Volkswagen Passat Alltrack, Volkswagen Passat GTE Variant.

Kiállított motor márkák és modellek:

Brixton: Brixton Bx 125, Brixton BX 125 R, Brixton 250 X Glanwill;
Harley Davidson: Harley Davidson Livewire;
KSR: KSR TR 125X, KSR TV 125 SM;
Labretta: Labretta V 125 Tri Color;
Malaguti: Malaguti Dune 125, Malaguti Medison 300, Malaguti RST;
NIU: NIU NGT, NIU M+ Lite, NIU V-Pro, NIU Soirt;
SUR-RON: Firefly Offroad, Firefly Performance.

Az áruházban nagyobb a tumultus, mint amit valaha tapasztaltam. De még csak november van, az Árgyélusát neki! Ráadásul kedd kora délután. Az ebédszünetemet direkt erre szántam, hogy eljöjjek a legközelebbi bevásárlóközpontba és az újságokban kinézett egy – egy ajándékot megvegyem a gyerekeknek. Nincs ettől csodálatosabb érzés s szeretném, ha az egész világon mindenki megtehetné, hogy teli pénztárcával indul neki a karácsonyi ajándék vásárlásnak. Teli pénztárca ide vagy oda, mégis odahaza megegyeztünk, hogy csak egy- egy ajándékot kapnak a gyerekek. Próbáljuk úgy nevelni őket, hogy a szeretet ünnepét lássák a karácsonyban és ne anyu és apu tehetősségét. Eddig ez a terv sikeresen haladt, noha tavaly karácsonykor még csak gügyögtek, most már nagyobbak s kezdik érteni mi is az a karácsony. Azt mondtuk nekik, hogy ha jók lesznek, karácsonykor a fa alá ajándékot hoz a Jézuska és hálából este elmegyünk a templomba és imádkozunk érte. Megnézzük a templom melletti kis betlehemet, majd karácsony második napján elmegyünk egy otthonba, ahol árva gyerekek laknak, ahová ajándékokat viszünk. A gyermekek tudomása szerint a Jézuska a mi családunkat is megbízta azzal a nemes feladattal, hogy segítsünk egy kicsit neki és amit küld ajándékot vigyük el mi magunk az árváknak. Karácsony harmadnapján pedig a nagyszülőkhöz megyünk.

Nálunk a Jézuskának írt levélben először is egy karácsonyfa volt rajzolva, nagyon figyelmesek ezek a gyerekek, mi lenne ha karácsonyfát nem kérnének, csak ajándékot? Úgy tudják egyébként, hogy a fát felöltöztetve bedobja a Jézuska az ablakon, utána pedig az ajándékokat. Ezt persze éjjel öltöztetjük fel, mikor javában alszanak. Kezemben szorítom a kívánságlistát és próbálom kivenni a karácsonyfán kívül mit is rajzolhattak. Egy babakocsi volt egy babával és egy összerakható sín vonatokkal. Csodálatosak ezek a gyerekek! Sosem mondtuk azt, hogy egy ajándékot kérhetnek, de próbáltuk az élet minden területén arra nevelni őket, hogy ne kérjenek túl sokat, érjék be a kevesebbel is. Erre talán a nagyszülőket nehezebb tanítani, mint a gyerkőcöket.

 A bevásárlóközpontban ámulatba ejt a játékosztály. Ilyenkor én is újra kislány leszek: lassan elveszem a sok rózsaszín ruhába öltöztetett baba között, s azon kapom magam, hogy simogatom egy baba fejét. Kislányom! És te csak egy babát kértél egy babakocsival? Szívem szerint én is vennék magamnak egy babát, csak úgy titokban… Akarom mondani neked, titkon abban reménykedve, hogy játszhatom vele én is és nem veszünk össze rajta kinél legyen a baba. Ha sokáig időzöm elkésem a munkából, de képtelenség ennyi csoda közül választani! Vékony, duci, nagyfejű, nagyhajú, kopasz, pisilős, sírós, éneklős, mesélős… Bőség zavara. A legegyszerűbbet szeretném, ami olyan, mint kislánykoromban a Ducibaba, akinek minden este egy szelet parizert tettem a szájába és reggelre elhittem, hogy megette. Holott inkább anyuék ették meg vacsorára, miután elaludtam. Kosárba a legegyszerűbbet, mégis számomra a legkedvesebbet és alig várom, hogy a kis hálás arcát láthassam karácsony este, mikor megkapja a csomagot. Még szükségem van egy babakocsira is. A legtöbb nagyobb, mint egy átlagos méretű kislány! Sőt, a legtöbb egy igazi babakocsijához hasonlít! A régi egyszerű babakocsik a játékok terén is divatjamúltak lettek. Van itt háromkerekű, tizenegynéhány biztonsági csatos, a játékbaba ki ne essen a kocsiból. Bár mi sem fontosabb attól, hogy a négyéves kislányokat arra neveljék, hogy ha gyerekük lesz jól be kell csatolni őket a kocsiba! Próbáltam ezek közül is egy kicsi, mégis barátságos kocsit választani, természetesen amibe az újdonsült babája is belefér.

Jöhet a vasút: fiús dolgokban sosem voltam otthon, de az évek múltával lassan beletanulok. Alig várom, hogy nagyobbacska legyen és legót vehessünk neki, mindig imádtam legózni! Nagy a választék, de ezeket nem lehet simogatni, méregetni, egy nagy dobozban vannak ezek a fiús játékok, csupán a dobozon található kép alapján tudok választani. Kosárba vele. Ennyi? De olyan kedves volt az a hintaló a sor elején. Méretben pont jó, leesni sem tudnak róla, felváltva játszhatnak rajta a gyerekek. Én is mindig ilyet akartam, mert annak az undok osztálytársnőmnek is olyan volt alsóban és a babazsúrjain sorba kellett állnunk, hogy hintalovagoljunk. Majdnem lemaradt a karácsonyi ezer darabos puzzle. Magunknak. Miután kibontogatta mindenki a csomagját a gyerekek úgyis egész este játszani fognak, míg az éjféli misére el nem megyünk, mi pedig újra gyerekként egész este kirakósozni fogunk. Az édesapjuk könyvet kap, mint lassan egy évtizede minden egyes karácsonyra. Az ő könyve is a kosárba kerül. Majd uzsgyi a pénztárhoz és szatyrokkal irány vissza a munkahelyre.

Meggyújtottuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún. Édesapa még nem gyújtott egyet sem, az utolsó az övé lett. A gyertyafény mellett beszélgettünk az ünnepről. Elmesélték a gyerekek az oviban hogyan várták a karácsonyt. (Édesapa is elmesélte a munkahelyén hogyan várták a karácsonyt: temérdek munkával, amit az év végéig le kellett adni.) Míg a gyerkőcök fürödtek kipakoltuk az ajándékaikat immár becsomagolva a fa alá, majd én az Övét és Ő is az enyémet odatette a többi mellé. Törölközőbe bugyolálva szaladtak a fa alá a gyerekek és sopánkodtak, hogy miért nem szóltunk mikor jött a Jézuska, látni akarták. Felöltöztettük őket, majd leültünk vacsorázni. Jóízűen falatozták a gyerekek az édesapjuk halászlevét. Az utolsó falatig megették, majd jött a második fogás: rántott hal, krumplipürével, majonézzel. Ekkor már a lurkók nagyon be voltak zsongva az ajándékoktól. Amint megették az utolsó falatot már futottak is a nappaliba. A hatalmas fenyő alatt szinte elvesztek a gyerekek. A csomagolópapírért kár volt, cafatokban hevert a földön és a kis lurkók az új játékaikkal szaladtak felénk megmutatni, mit is hozott a Jézuska. Énekeltünk. A régi dalokat, amiket mi is kislányként és kisfiúként énekeltünk a fa mellett, majd körbejártuk a fát, úgy zengtük a karácsonyi énekeket. Szerénynek tűnt az a pár ajándék, de a leggazdagabb család voltunk. Mert gazdaggá tett minket a boldogság és a szeretet. Majd előkerült hagyományosan egy nagy piros alma is: évek óta már négyfelé vágva.

Cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan!

Háztartásom és személyes környezetem apró, de mégis bolygónk jövőjét befolyásoló környezetbarát megoldásai.

A minap szembe jött velem egy cikk, amelynek önmagában a címe fogott meg, hiszen még sosem láttam ezt a szót: „klímaszorongás”. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki egyre jobban aggódik (sokszor sajnos inkább csak „rinyál”) a 45 fokos nyarak és fenék-befagyasztóan hideg vagy szokatlan meleg telek miatt, de mindig felmerül bennem, a panaszkodók tesznek-e valamit a klímaváltozás elképesztően gyors megfékezése érdekében? Meglepődőm, amikor a válasz így hangzik: „nem te fogod egyedül megmenteni a bolygót”.

Kérem szépen, nem is célom, sőt tisztában vagyok azzal, hogy egy porszem vagyok a világ gyáróriásai, a több milliárd káros anyagot kibocsátó autói mellett, de pont a „nem én fogom egyedül” – kifogás vezet megállíthatatlanul oda, ahová tartunk – vagy már talán el is jutottunk.

Nem vagyok sem klímaaktivista, nem kötözöm magam fához, még csak nem is járok tüntetni és különösebbképpen nem olvasok, vagy nézek ehhez kapcsolódó dokumentumfilmeket és aggódom magam halálra, vagy éppen a trendi nyelvezettel élve „klímaszorongom”. Viszont engem is kiborít, hogy nyáron a tetőtéri szobámban 48 fokot mértem (Hollandiában, ahol nyáron amúgy sem kéne gatyarohasztóan melegnek lennie) és esett hó tavaly március közepén is. Nyáron vagy lesül rólunk a nadrág, vagy másnap már olyan hidegfront áll be, hogy néha az őszi csizmák és dzsekik is előkerülnek, jelenleg pedig majdcsak novembert írunk és a minap pólóban kertészkedtem odakint.

Lehet panaszkodni, lehet szidni az időjárás édesanyját, de a tétlenség sehová sem vezet, jobban mondva vezet: még extrémebb időjáráshoz.

Hollandiában eleve ez a kérdés elég szigorúan kezelt, mindent (ismétlem minden különböző materiált) külön gyűjtünk és semmi kihívás nincs benne, minden „kellék” adott hozzá.

Családi házban élünk – a társasházakról ekképpen nem tudok érdemben nyilatkozni- és három óriási szemétgyűjtő edényünk van a kertben. Műanyag, papír és kerti hulladék, lebomló, ételmaradék stb. gyűjtésére szolgáló. A papírost havonta egyszer, a műanyagost és zöldhulladékosat kéthetente, ez utóbbit nyáron heti rendszerességgel ürítik. Nem vagyok a híve mindent telefonos applikáción követni, de mivel néha ünnepnap vagy éppen a nyári szezon beálltakor a szállítás idejében változás következik be, az értesítés legegyszerűbb módja az applikáció. A kukák házszámmal felcímkézettek, tehát aki dugig pakolja a papírost műanyaggal, számíthat egy figyelmeztetésre. Az egyéb háztartási hulladékokat egy negyedik edénybe gyűjtjük, ami ha megtelik, az utcán kihelyezett konténerbe dobható, mely egy minden háztartás részére kibocsátott kártyával működik, használatonként két eurós költségvonzattal. Lehet szájat húzni, hogy ez persze jó nagy lehúzás, de lássuk be, működik: szelektáld a szemetedet a lehető legaprólékosabban, lassabban telik meg a háztartási hulladékos és kevesebbszer kell kidobni. Persze mindig csúszhat hiba a gépezetbe, amikor valami hirtelen bebüdösödik és kénytelen- kellettlen muszáj vagy kidobni és leperkálni a két eurot. A zöldhulladékos szemetesbe egyébként kapható környezetbarát papír zacskó, Isten ments egyenesen a kukába kaparni az esetleges maradékot, ami beleragad, tapad és főként nyáron előszeretettel tanyáznak rajta a különböző bogarak.

A PET-palackok zöme a boltokban visszaváltható, a betétdíjuk 25 cent. Számold ki, ha már veszel hat darab ásványvizet, csak a betétdíj 1,5 euro lesz (kb. 450 forint), természetes visszavinni a palackokat. Megjegyzem a fél literes üvegeken nincs betétdíj és vissza sem válthatóak. A sörösüvegek betétdíja pedig 10 cent. Az egyéb, háztartásban felhalmozott üvegeket pedig általában a bevásárlóközpontok környékén kialakított konténerekbe lehet bedobni, külön választva a színes és normál, átlátszó üvegeket. A textíliáknak szintén külön konténer áll rendelkezésre.

Ezúton említeném meg a textíliák felhasználásának, újrahasznosításának egyéb módjait. Jómagam is az egyik vezető divatcégnek dolgozom és cégünk a leadott textíliákért cserébe ajándékkuponokat ad, melyek vásárláskor felhasználhatóak. A még használható ruhaneműeket másodkézből értékesítik, a rossz állapotúakat pedig lebontják és újrahasznosítják. Én személy szerint a ruháimat eladakozom, hiszen a legtöbbnek még nagyon sokan örülnek, szimplán csak kihíztam őket, vagy vettem másikat és úgysem hordom.

Hollandiában rendkívül elterjedtek interneten az ingyenes ruházati csoportok. Rengetegen ajánlják fel megunt, kinőtt, jó állapotú ruháikat, és egyáltalán nem „ciki” jelentkezni értük. Magyarországon legtöbbször hajléktalan szállóknak ajánlottam fel, illetve Édesanyám munkahelyének, ahol fogyatékossággal élő személyek élnek. Rengetegen sosem engedhetnek meg maguknak semmiféle új ruhát. A textilipar ontja magából az olcsóbbnál olcsóbb, de sajnos zömmel rossz minőségű ruhákat, s még ezek a ruhaneműk is sokaknak luxuscikkek, elérhetetlenek. Számomra mindig óriási öröm a keveset használt, jó állapotú ruháimat másoknak odaadni, s látni az arcukon az örömöt.

Tulipánföldön szintén nagyon elterjedtek az adományboltok. Személy szerint szinte minden hétvégén benézek. Az adományboltok előtti kihelyezett konténerbe bármilyen jó állapotú ruha, kellék, játék, háztartási cikk, könyv, de akár bútor is leadható (a bútor értelemszerűen személyesen). Az adományboltok fillérekért kínálják cikkeiket és a bevételt karitatív célra fordítják. Mivel árusítás előtt a termékeket szortírozzák, így természetesen agyonhasznált, szakadt ruha, nem működő elektronikai eszköz nem kerül a polcokra. A könyveim zömét innen szerzem be, karácsonyra mindenféle dekorációt, illetve rengeteget kézműveskedem, a kézműves kellékeimet szintén, ha kertészkedem, a cserepeimet éppúgy innen vásárolom. Szombaton a reggeli tízes nyitás előtt már-már kisebb tömeg várja, hogy beszabadulhasson és megvehesse fillérekért a legtöbbször még címkés, vagy egyszer használt termékeket. Nem csak magunkat tesszük boldoggá, hogy centekért vásároltunk szuper dolgokat, hanem a karitatív szervezetet és a bolygónkat is, hogy nem a boltok új kínálatából választottunk.

Házunk táján rengeteg rendkívül apró cselekedettel nem csak a közüzemi számlánkat, hanem a környezetünket is pozitívan tudjuk befolyásolni. Rendkívül természetes- fény párti vagyok és folyamatosan baktatok párom után, aki előszeretettel húzza be a sötétítőt és kapcsolja fel a villanyt – akkor is, ha odakint hétágra süt a nap. Szintén rendszeres vitatéma nálunk a szárítógép használata. Huszonnégy évesen láttam először szárítógépet és az első használat után leszögeztem, nekem erre nincs szükségem. Az egyik új hálóingem konkrétan összement, az öblítő finom illata elillant, sok ruhámat károsította és részemről felesleges energiapazarlás. Noha őszi, tavaszi, fűtés nélküli időben rendkívül nehezen száradnak a ruhák, szerintem a Föld lakosságának legjava nem használ szárítógépet, mégis túléli és egy napon megszáradnak a ruhái, akkor is, ha néha az eltart egy-két napig. Hasonlóan vélekedem a fűtésről: napjainkban szerencsére a legtöbb radiátor állítható, a nem használt szobákban, a hallban például mi teljesen levesszük a fűtést, illetve alacsonyabbra állítjuk akkor is, ha nem tartózkodunk idehaza. A tévét, laptopot kikapcsolom, ha nem használom és a telefontöltőmet sem hagyom bedugva, ha már levettem a telefonomat a töltésről. A válltáskámban és az autómban mindig van egy textilszatyor, ritkán fordul elő, hogy a boltban kell vásároljak egy újabbat, hisz anélkül is van épp idehaza „egy szatyornyi szatyrunk”. A vizet jobb szeretem nem feleslegesen folyatni és az étterembe a kihordós menümhöz is hordom a műanyagdobozokat.

Közlekedés terén mentségemre legyen szólva, hogy Hollandiában a tömegközlekedés számomra feleannyira sem egyszerű, mint odahaza volt. Természetesen az otthoni rendkívül gyakori járatok, buszok, vonatok, megfizethetőbb jegyárak ellenére a közlekedési eszközök régiek, veszélyesek, ósdik, de valahogy mindig jobban meg tudtam közelíteni odahaza a munkahelyemet, iskoláimat stb. Talán ennek az is az indoka, hogy itt rengetegen használnak biciklit és autót a mindennapokban, egy-két autó családonként természetes és biciklivel száguldozni is. Egyébként nagyon szívesen járnék busszal, vonattal dolgozni, de ami jelenleg 25 perc autóval háztól házig, az csak a házunktól a bredai vonatállomásig lenne ennyi idő és onnan még a vonat és újra busz.

Röviden ezeket a gondolataimat szerettem volna az érdeklődőkkel megosztani. Természetesen ezek az apróságok a saját életkörülményeinkre levetítve működnek, hiszen rengetegen élnek olyan családi házakban, ahol a fűtés fával, szénnel megoldott, rengetegen nélkülöznek és azzal tüzelnek, amivel csak tudnak és csak az jár a fejükben, hogy ne fagyjanak meg. Úgy vélem, akinek a körülmények adottak, szelektálja a hulladékot, figyeljen picit jobban a közvetlen környezetére, ne dőljön be az olcsón, tömegével árult termékeknek, hiszen míg van igény rá, a gyártók még jobban fogják ontani magukból termékeiket. Ha pedig mégis vásárolunk, hisz néha muszáj, cserébe adjuk le a rászorulók részére ruháinkat, háztartási kellékeinket, ezzel is megelőzve a pazarlást és segítséget nyújtva azoknak, akiknek sajnos nem telik rá.

Tökéletes szombati program után keresgélve tévedtem a Mezőgazdasági Múzeum oldalára, ahol észrevettem, hogy Varázslényekkel foglalkozó tematikus kiállítás és interaktív játékra hív a Vajdahunyadvára minden kicsit és nagyot. Érdekesnek és izgalmasnak tűnt a leírása alapján, ezért úgy döntöttünk mi is próbára tesszük szerencsénket és megpróbáljuk kiszabadítani a varázslényeket, akiket történetesen egy kobold rabolt el.

16 varázslény kiszabadítására kell vállalkoznunk, amelyhez egy játékfüzetet kapunk segítségül. Minden állomást számok jeleznek és egy-egy állomáshoz egy-egy feladvány tartozik hozzá. Ezeket sorrendben fejthetjük meg, a helyes választ matricával jelezhetjük, amelyet a játék végén ellenőriznek (de közben mi is megtehetjük ezt, ha biztosak szeretnénk lenni dolgunkban). Ha netalán elakadnánk, patanyomokat követve a Pegazus megmutatja a választ kérdésünkre.

Interaktív elemek, hasznos információk, gyönyörű képek, feladványok tarkítják a játékot, amelyek alapján megismerhetjük az egész varázsvilág színe-javát. Csak pár a kiszabadítandó varázslények közül:

Kalandos utunk körülbelül 1-1,5 órán keresztül tart, mire a képzeletbeli kastélyba érünk és megszerezzük a varázserejű medált, amit nekünk kell megtalálnunk, hiszen a kobold elrejtette azt.
A szórakoztató kiállítás és játék elsősorban gyerekeknek nyújt kiváló lehetőséget, azonban a felnőttek számára is szórakoztató és érdekes lehet. A kiállítás után a belépőjegyünkkel látogathatjuk a múzeum összes állandó kiállítását így kellemesen és hasznosan tölthetjük a szombat délutánt.

A kiállítás szeptember 21-től november 3-ig várja a látogatókat (október 23-án és november 1-jén is)

Kedd és vasárnap között 10-től 17 óráig. Így akár tökéletes program lehet az őszi szünetre is.  Helyszín, mint fentebb említettem a Vajdahunyad vára, Mezőgazdasági Múzeum.

Bővebb információ: http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/kiallitasok/varazslenyek-mesebeli-kuldetes-kiallitas-es-jatek

“Látni akarom a Világot!” – szóltál. “Látni akarom, hogy milyen a világ! Kérlek mutasd meg nekem!” 

Elmondtam Neked, csendes hangon szólva, hogy a Világra nem mindenki áll készen, de Te kitartóan bizonygattad, hogy Te látni akarsz végre. Ekkor elmondtam Neked, hogy a világ, az egy Személy. Egy olyan Személy, akinek a látványát nagyon nehéz befogadni. De Te ezek után is győzködtél és kérleltél, hogy mutassam meg a Világot. 

Ekkor azt mondtam Neked, hogy nézz magad elé.

És Te akkor megláttad az Embert.

A Föld minden nemzetsége összeforrt az ember külsején. Bőre fekete volt, fehér, sárga és szürke. Szeme a színek minden árnyalatában csillogott. Az Ember aki előtted állt, és Te csak nézted, elmosolyodott. Először a saját mosolyodat láttad meg rajta, majd a szüleidét. Édesapád. Édesanyád. Ismerős, és ismeretlen mosolyok váltakoztak. 

Az Ember egyszerre mosolygott és sírt. Szeméből lassú és gyors, apró, és gömbölyű könycseppek hullottak. 

Haja hosszú volt, rövid, a színek minden árnyalatát ötvözte, kopasz fejbőre csillogott.

Kezét kinyújtotta feléd, tenyere erős volt és gyenge, érdes és selymes, apró és puha, hosszú ujjú és ráncos. 

Azt mondtam Neked csendesen, hogy lépj előre, és érintsd meg a kinyújtott kezet.

Te előre léptél, és a kéz felé nyúltál.

Ekkor döbbentél csak rá, hogy az ujjaid egy hideg felületet érintenek. 

Egy Tükör előtt álltál.

“Ez a Személy, a Világ.” – mondtam csendesen.

Tinédzser korom óta rendszeresen szívemen viselem nehezebb körülmények között élők sorsát, hiszen nem mindenkinek adatik meg az a jólét, ami nekem megadatott. Másrészről pedig, elég egy pillanat ahhoz, hogy a legtehetősebb is földönfutóvá váljék, elég egy szörnyű baleset, egy maradandó egészségkárosodás, munkaképtelenség. Sajnos hazánkban a becsületesen, életüket végig dolgozók sem örvendenek nagy megbecsülésnek, illetve a pályakezdők vagy akár hosszú évek óta rengeteg tapasztalattal rendelkezők sem gyakran kapnak munkájukhoz méltó fizetséget. Ilyen és ehhez hasonló körülmények között sajnos nem nehéz utcára kerülni és ha sokaknak fedél is van a fejük felett, a bérleti díj, rezsi, kötelező kiadások után rengeteg embernek alig marad élelmiszerre.

Millió és egy történetet tudnék mesélni, sajnos a közeli ismeretségi körömben is rengetegen vannak, akik, habár próbálják titkolni, igencsak nehezen boldogulnak, annak dacára, hogy szorgos, dolgos munkaerők, sokan elismert pozícióban dolgoznak, mégis az évekkel ezelőtt „bedőlt lakáshitelek”, vagy az évek óta szinte semmit sem növekvő bérek, ellenben rohamosan növekvő árú szolgáltatások és árucikkek végett rendkívül nehezen tudják a napi betevőre valót összespórolni.

Magamról sem szégyellem azt, hogy pont ezen okok miatt döntöttem két évvel ezelőtt arról, hogy elhagyom a hazámat és Hollandiában próbálok szerencsét. Kitűnővel végzett jogászként nettó kilencvenhatezer forintos fizetésből tengődve annyit sem engedhettem meg magamnak, hogy Budapesten társbérletben éljek, így a Szüleimhez költöztem Borsod megyébe és semmilyen jövőképet nem láttam magam előtt. Ha a Szüleim nem támogatnak legalább annyival, hogy Náluk élhessek, egész könnyen én is az ingyenkonyhán sorban állók között találtam volna magamat. És ez nem vicc.

Visszakanyarodva az eredeti témához: magyarországi éveim alatt is aktívan segítettem, gyűjtöttem, támogattam, toboroztam, megannyi karácsonyi gyűjtés szervezője voltam, de legfőbbképp individuálisan, egy-egy szegényebb családot, gyerekeket próbáltam felkarolni. A feleslegessé váló, de jó állapotú ruhákat, ágyneműket a hajléktalan szállókra szállítottam, gyerkőcöket hívtunk meg Húgommal ebédelni (akik sajnos saját bevallásuk szerint sem látnak gyakran meleg ételt) és szerény lehetőségeimhez mértem próbáltam mindig másokon segíteni.

Már javában Hollandiában éltem, mikor Húgom, aki Egerben tanult az egyetemen akkortájt, egyre többet mesélt egy néniről, akit sokáig tényleg csak „a néninek” hívtunk, aki a Bazilika vagy az egyik templom előtt üldögél, és sokszor elegyednek beszédbe. A néni egyre jobban megnyílt Húgom előtt, aki idővel mindig szívesen vitt neki némi élelmiszert, adott neki némi aprót. Idővel már nap mint nap kérdezgettem Húgomat, „és ma találkoztál vele? Mit mesélt?”, és elég sok mindent megtudtunk róla. Például azt, hogy betegsége miatt elveszítette munkáját és mivel nem tudta az otthonát fenntartani utcára került. Azóta mókuskerék az élete, hiszen betegen képtelen munkát vállalni, de munka nélkül nem tud méltó lakhatáshoz jutni. Érthető módon a hajléktalan szállókat elutasítja (amivel teljesen egyetértek, adományozásaim során jó párszor megfordultam ezen intézmények udvarában és már az is pont elég volt.). Próbál segédkezni a Bazilika tisztántartásában és a gyógyszereiről is van, aki gondoskodik így. Józan életmódot élő, mélyen vallásos néni, aki egy lépcsőházban húzza meg magát, a régi lakhelyén, ahol a volt szomszédjai kialakították részére a babakocsi tárolót és próbálnak a körülményekhez képest méltóbb fedelet biztosítani a néni számára.

Mikor 2018 februárjában hazalátogattam, rengeteg tartós élelmiszert, szalámit, kenőmájast, joghurtot, zöldséget, gyümölcsöt, kekszet, vajat, sajtot, tisztasági szereket, zsebkendőt vásároltam és indultunk családostól Eger irányába. Némi készpénzt is elhelyeztem egy borítékba, viszont amikor a Bazilikához értünk, megdermedtem és képtelen voltam belépni. Sírni kezdtem és azt hajtogattam én erre nem vagyok képes és bevallom, megfutamodtam. Húgom természetesen átadta a csomagot és a néni nagyon hálás volt. Szégyelltem magamat, hiszen ezzel azt vetítem az irányába, hogy adni adok, de nem találkozom személyesen vele. Lelkiekben rendkívül megviselt ez az egész, sajnos akkoriban valamilyen oknál fogva azon kaptam magamat, hogy folyamatosan azon agyalom, hogyan tudnék még jobban segíteni és tehetetlen vagyok.

Húgom részéről folytatódott a rendszeres beszélgetés, némi adományozás, majd 2018 nyarán ismét hazalátogattam, és ismét Eger felé vettük utunkat megpakolt szatyrokkal. Rettentően féltem, igazából a saját érzelmeimtől, nehogy elsírjam magam és tegyem még nehezebbé az amúgy is nehéz szituációt, de legnagyobb meglepetésemre óriási pozitív csalódás ért. A néni annyira jókedvű és vidám volt – a körülmények ellenére-, hogy esélytelen volt elpityeregni magamat, vagy szomorúnak lennem. Sokan megirigyelhetnék a pozitív hozzáállását és azt a szeretetet, hálát, ami belőle árad. Jót beszélgettünk a Bazilikában, és megkönnyebbült, örömmel telt szívvel távoztunk.

Nem is volt kérdés, hogy karácsonyi látogatásomkor ismét meglátogatjuk és sokáig gondolkodtam, hogyan is tudnék jelentősebben segíteni, ne csak a szokásos élelmiszer csomaggal és némi készpénzzel. Elméláztam, hogyan gyűjthetnék neki, de úgy, hogy nem kéregetve, hanem hogy én is adok cserébe valamit. Így hát gyöngy angyalkák fűzésébe kezdtem!

Éjt nappallá téve fűztem és jártam a boltokat alapanyagokért, amiket egyszerűen csak az ismerőseim között a közösségi oldalamon hirdettem meg a sztorit is mellé körítve. Senkire sem erőltettem, önként kerestek kollégák, barátok.  Hollandiában és Magyarországon (de volt megrendelés Thaiföldről is!) összesen huszonnégy darab kelt el, ezzel 25.000 Forint gyűlt össze a néni részére. Másfél héttel a karácsonyi látogatás előtt Húgom megbeszélte a nénivel az időpontot, aki csak arról tudott, hogy szeretnénk egy finom ebédre meghívni őt. Nagyon meghatódott, mikor meglátott minket, csak azt hajtogatta, nem hitte volna, hogy tényleg jövünk. Rémes időjárás volt akkoriban, Egertől busszal körülbelül 1 óra 40 percnyi távra lakunk, a hegyekben óriási volt a hó, a fagy.

Először átadtuk neki az élelmiszereket, amit a Bazilika egyik zugában tárolhat. Nagy örömünkre az egyik kedvenc éttermünk a szokásostól eltérően csöndes volt. A vendéglőben a készételek a pultnál voltak kirakva, láthatta a néni a választékot és majdcsak sírva fakadt, mikor mondtuk, hogy bármit választhat, aznap a mi vendégünk. Megható volt látni egy tányér palócleves és egy adag zöldséges csirke tésztával milyen óriási örömet okozott. Meg persze a kóla, amiből nem mert újabb adagot kérni, de ahányszor kínáltam, mindig mondta „ha lehetne kérek még”. Mikor kávéval kínáltam, felcsillant ismét a szeme „van itt kávé is?”. Persze, „rendben, két cukorral és egy tejjel kérném”.

Órákon át beszélgettünk. Nem akartam tolakodó lenni, én kevésbé ismertem, Húgom több időt tud vele tölteni. Nosztalgiázott a gyerekkoráról, és mesélt a nehéz körülményeiről is. Úgy fogalmazott, „árván maradtam” – meghaltak a hozzátartozói is már. Mesélt a lakhatási körülményeiről, s arról, hogy a lába beteg, nehezen mozog, így nem tud dolgozni, a leszázalékolásához szükséges iratokat sem adják meg neki, mondván nem elég beteg. Megleptem még egy meleg takaróval, zoknikkal, kézkrémmel, és ő is kapott egy angyalkát. Azt mondta ez lesz a remény angyalkája. Aztán átadtuk neki a pénzt egy borítékban. Illedelmesen nem nézte meg, de biztosan nem hitte el, hogy egy jelentősebb összeg lapul belül, csak azt mondogatta nem tudja, „hogy lesznek” az elkövetkező hetek, nagyon nincs pénze. Mondtam mosolyogva, hogy nyugodjon meg, biztosan kitart ez az összeg egy darabig és jutni fog mindennap meleg ételre, pékárura. Húgomnak pár hete elmondta, nagy vágya végre fodrászhoz elmenni, ebből az összegből arra is fog jutni. Aztán sétálni mentünk, forralt bort ittunk és a néni végig mosolygott. Boldog volt. Boldog volt, mert észrevettük Őt, aki mellett folyamatosan csak tovasétálnak az emberek, boldog volt, mert egy szép délutánt töltöttünk vele. És amit mindig mondogat, a legnagyobb öröm az, hogy mindezt szívből tesszük és nem kötelességből.

Óriási álmom vált nekem is valóra: legyőztem a félelmemet, hiszen folyton attól féltem elsírom magam és ezzel még jobban megbántom az illetőt. Végig én is mosolyogtam, mert tudtam, hogy valaki életébe fényt hoztunk, reményt, szeretetet, és ezt szívből tettük. Hála a Jóistennek megtehetjük és meg is tesszük és talán még nekünk nagyobb örömet okoz, amit teszünk. Azonnal küldtem a fotókat és a rövid történetet azoknak, akik ehhez hozzájárultak, az Ő napjukba is csaltunk némi örömet.

A nénivel legutóbb idén nyáron találkoztunk, a már lassan „hagyományosnak” mondható ebédünkön. Mondanom sem kell, hogy remek órákat töltöttünk együtt, a kedvenc vendéglőnkben levesezve, másodikozva, kávézva, kólázva, cseverészve, ölelkezve, meghatódva.

Sajnos már Húgom elköltözött Egerből, így a nénit rendkívül ritkán tudjuk látogatni. Én sosem kéregetek, főleg pénzt nem, de aki esetleg Egerben él, vagy odalátogat és szívesen segítené a nénit némi ennivalóval, tartós élelmiszerrel, akár egy csésze kávéval, esetleg épkézláb ötlete van, hogyan lehetne kilábalni ebből a szituációból, örömmel veszem a megkeresést és bővebb információval is tudok szolgálni.

A szemfelnyitó gyakorlatok egyike közé tartozik a párhuzam vonása különböző dolgok és jelenségek között. 

Mígnem egymástól látszólag teljesen független, és kontextusban nem összeférkőző dolgokról beszélünk, egy bizonyos aspektusuk mégis közös. A párhuzamok, referenciák és metaforák a kommunikáció és a kifejezés szilárd alapköveit képzik. A tanítások közvetítése, legyen az vallási, vagy akár egy történetben vagy viccben elhangzott tanulság mindig indirekt módon, nem közvetlenül történik. A közvetett információk átadása mindig is népszerű eszköz volt azok számára akik valamit erősen és nyomatékosan kívántak tudomásra hozni valamit. 

A betűk fölött virító cím is sejtető, “itt valami rejtett tartalom bujkál.” 

Arany középút. 

A nyugati ember sokszor emlegeti és kifejezőeszköze szerves tárgyaként kezeli ezt a két szóból álló mondatot. Vajon elgondolkodott már rajta a nyugat embere, hogy a kifejezés valójában honnan ered? 

Az időszámításunk előtti hatodik és negyedik század környékén egy világ és kollektív elme formáló vallási gyakorlat született: a Buddhizmus. 

Gautama Sziddhártha, más néven a Buddha (a felvilágosodott) a gyakorlat ősatyja. A kifejezés – középút – a Buddhista gyakorlat fundamentális és elementáris része. A Buddha úgy tartja, hogy a középúton való járás gyakorlata nélkül a megvilágosodás és a szenvedéstől való megszabadulás nem lehetséges. Ebben a vonatkoztatásban a középút a testi sanyargatás és az élvezetek hajszolása közötti stabil állapot. Se nem magas, se nem alacsony. A Buddhista törekvés és életvitel erre a szabályra alapszik. Mint ahogyan a felismerés egy látszólag hétköznapi kijelentés sorozatból fakadt, úgy megannyi hasonló jelenséget mi is felfedezhetünk magunk körül. A fiatal Sziddhárta egy folyó partján ült és egy csónakra esett a pillantása amiben egy tanár és tanítványa utaztak. A tanár éppen lanton játszani tanította a fiút és így magyarázott: “Ha túlfeszíted a húrt, az elpattan. Ha pedig túl gyengéden fogod, nem fog szólni.”

Ekkor a Buddhában megszületett a felismerés a középút fogalmáról és jelentéséről.

Az életre applikálva ez azt jelentheti az ember számára, hogy a fennálló mentális extrémitásoktól elzárkózik. Vagy legalábbis felismeri azokat. A felismerés egy fontos, és elengedhetetlen lépés minden egyes folyamat kezdetén. 

A művész világban a középút főleg a kompoziciók struktúrálásában jelenik meg, amit neveznek rendezői bal-nak is.

Rendezői bal esetén a színész a rendezővel szemben, ám a színpad közepétől enyhén balra, (a színpaddal szemből nézve) de nem pontos közepén helyezkedik el. Egy egyfajta figyelemfelkeltő, kompozíciós hangsúllyal,és egyben elégedettséggel is eltöltő vizualitás. Akarva-akaratlanul is, de a szemünk rátapad akármire ami ebben a térben helyezkedik el. A színpad közepe és legszéle közötti kellemes metszésként írható le a rendezői bal. A látvány mivoltja és a figyelem fokozása tudat alatt működik.

A művészi világ másik kifinomult eszköze az aranymetszés már többeknek is ismerős lehet.

Az elképesztő jelenség nem csak a művészi világban, de a természetben is formát ölt magának. Az aszimmetria és a szimmetria között húzódó stabil állapot és kép egészen magával ragadó. Az aranymetszés valójában matematikai alapokon nyugszik amit az ókori görögöktől a reneszánsz alkotókog is felfedeztek. A metszés rögös matematikai leírása a Wikipédia szerint a következő:

Két rész (a és b, a>b) az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz, ha az egész (a+b) úgy aránylik a nagyobbik részhez (a), ahogy a nagyobbik rész (a) a kisebbik részhez (b).

Az emberi testen és a legkedveltebb ehhez igazodó tárgyon, a csigák mészvázán figyelhető meg legjobban az aranymetszés szépsége.

 A mesteri esztétika mai alakjai közül Wes Anderson amerikai filmrendező munkásságát érdemes kiemelni.

Anderson egy rendkívül egyedi szimmetriát képvisel. A képeit központosítva a centrikus vizualizációra helyezi a hangsúlyt. A filmek majdhogynem minden egyes jelenetében a hangsúly a tökéletes szimmetrián és a kiemelt tárgy, vagy színész pontosan középre helyezésén van a hangsúly. Egy esztétikailg rendkívül kielégítő látványt biztosít, így már csak a film képeit is egy teljes élmény bámulni. 

Anderson esztétikai bravúrjainak elemzése gyanánt egy dél-koreai rendező Kogonada egy rövid filmben bizonyos jeleneteket egy fehér szaggatott vonallal jelölt meg amik pontosan ábrázolták a képi világ középpontosságát és esztétikai kifogástalanságát.

A pszichológiában érdemes megemlíteni Csíkszentmihályi Mihály a “Flow – Az Áramlat” című művét. A tudományos pontossággal leírt élmény összefoglalva ha egy individuál megtalálja azt ami boldoggá teszi, szert tesz az élet értemére, és így kiteljesedik. A flow-elméletet pszichológiai kutatásokkal igazolták ugyan, de ha laikusként beleképzelünk abba az élethelyzetbe ahol megtaláltuk azt ami örömet okoz számunkra és kiteljesedhetünk benne, adott helyzetünben akkor valóban kirajzolódik egy harmonikus balansz állapot előttünk. Maga a flow-állapot egy olyan státuszt ír le ahol az ember teljesen elmerül az adott tevékenységben amit csinál. A Buddhizmus ugyan ezt az állapotot egy meditatív jelenlétként könyveli el. Amikor ez a bizonyos állapot létrejön magas szintű koncentrációt és elmélyülést, az idő megállását, és a külvilág teljes megszűnését tapasztaljuk. A kutatások szerint akiknek gyakran van flow-élménye azoknak az életminősége is jobb. 

Evolúciós szempontból a flow a túlélést is jelentheti, hiszen az egyén arra van programozva hogyha ebben tapasztalatot nyer, akkor újra és újra át akarja azt élni, ezáltal törekszik a létezés fenntartására. 

Egy biztos, a középút gyakorlását a saját életvitelünkre is applikálhatjuk olyan módon, hogy vizsgálódunk és disztingválunk az extremitások, a fekete – fehér, és a fent – lent állapotok között.

Sokszor félelmetes belegondolni, hogy mennyi hasonlóság van az emberi működés és Galaxisunk között.

Az emberi mentális jelenségek skálája szerteágazó és végtelen. Akár csak a minket körülölelő Univerzum. Robbanásokkal, jelenségek semmivé válásával és születésével tarkított. Ugyanígy az elme, a világegyetemünk is a sötét anyag vonzatában létezik és építkezik, kreál a látszólagos semmiből. Komplex folyamatok és történések hajtatnak végre egy örökösnek tűnő, végtelen sorban. Ahogy minden mindennel összefüggésben és szimbiózisban történik egy egyedi reakciós jelenség felhívja magára az ember figyelmét. 

A fekete lyukak rejtelmességeikkel egyetemben alapos vizsgálódásra késztették a mai embert. Egy bizonyos fizikai lét, ami a fekete masszív jelenséghez köthető, az eseményhorizont az az állapot ahol a fizika törvényei teljesen megőrülnek. 

Ismerős?

Az emberi elme komplex és logikus ritmus alapján működik. Minden receptornak és transzmitternek megvan a saját feladata és célja. Mint egy hardware, minden összeköttetésben és az információ csere szellemében működik.

Mégis, ahogyan ezt konstatáljuk bizonyosodik be az állítás, hogy legyen egy rendszer akármilyen logikus és összetett, egy jelenség hatására felborulhat és trónra ülhet a káosz.

A fizikában az eseményhorizont egy olyan határfelület, amin túl már az események hatását vesztik az elszenvedővel szemben. Ez így elsőre talán kacifántosan hangzik, de ha elképzelünk egy határt ahonnan nincsen menekvés és visszatérés, ráadásul az elszenvedőnek ez a határ úgy érződik, mintha végtelen lenne és örökösen állandó, talán kirajzolódik előttünk egy halovány kép.

Ismerős már?

Amikor az elménk egy olyan fázisba lép ahonnan hatalmas erőfeszítések árán sem tudunk kiszakadni és úgy érezzük, hogy egy örökösen felborult állapotban ragadtunk?

A fekete lyuk – legyen most a mi elménk – és az eseményhorizont – ami azt körülveszi és hatása alá vonja páratlan hasonlatosságokkal rendelkezik.

A fizikában ha az eseményhorizontból ki akarnánk szabadulni gyorsabban kéne mozognunk mint a fény, ami a relativitáselmélet szerint lehetetlen. A furcsa jelenségből semmi nem szabadulhat, sem tér- idő, vagy fény. Egy olyan – nevezzük entitásnak – áll elénk, ahol minden eltűnik és semmi nem szabadul. Egy állandó jövő és jelen közötti összezavart helyben álló, mégis fénysebességgel működő létezésről van szó. 

Hasonló állapotot figyelhetünk meg a minket körülvevő szűkebb világban is.

A különböző mentális állapotokat tapasztaló egyének közül figyelemre méltó hasonlóságot fedezhetünk fel a delúziós és katatóniás mentális állapotok és az eseményhorizont természete között.

Az állapot, ahol minden kavarodott és káosz-vezérelt. Ahol a tér és idő komplexuma zavarodottá válik és a tehetetlenség túr utat magának. 

Vegyünk például egy egészen hétköznapi jelenséget: egy veszekedés.

Egy veszekedés során az agy megannyi funkciója aktív és működésbe lép. Mégis, elérkezhet az a fázis, ahol úgy érezzük, hogy a fekete lyuk csak húz és szív magába megállás nélkül. Majd tehetetlenségünkben csak vergődünk tér-idő, válasz és kérdés, gondolat-cselekedet, helyes-helytelen szavak között. Végül úgy érezzük, hogy ebből nincsen kiút. Az űrhajós belépett az eseményhorizontba, de kiszakadni belőle már nem tud.

A katatóniás szindróma viselői sokféle tapasztalást tudhatnak magukénak. Ezek között szerepel a kábulat, a végtelen hallgatás, a negativitás vagy akár a céltalan és megmagyarázhatatlan izgalom is. A helyzet akár csak a fekete lyukban, a szabályok felborultak és a tehetetlenség irányíthatatlan.

Üveges szemmel bámuljuk és tapasztaljuk a minket húzó, csűrő – csavaró erőket és próbálunk az elménk ellen harcolni.

Már ismerős?

A szűkebb világban persze kevesebb az esélye annak, hogy valami örökösen magába szippant egy individuált, mégis érdemes kontemplálni az ezt megidéző körülményeken, eseménysorozatokon, és törekedni arra, hogyha akár át is esünk a horizonton, mindig legyen egy visszaút. 

Források:

• https://astronomy.swin.edu.au/cosmos/E/Event+Horizon
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Esem%C3%A9nyhorizont
• https://en.wikipedia.org/wiki/Catatonia#/media/File:Tom_Lea_-_2000_Yard_Stare.jpg
• https://cdna.artstation.com/p/assets/images/images/014/052/220/large/jose-maria-de-la-torre-bugidos-01-splashart-ao.jpg?1542237556

Sokan és sokféleképpen vélekednek Hollandiáról, erről a kis területű, de mégis jelentős befolyással bíró országról. Egyeseknek a csodálatos tulipánföldek, a száz évek óta szüntelenül működő malmok, az ínycsiklandozó sajtok jutnak eszükbe, míg másokat a végtelen és féktelen lazaságra emlékezteti, hisz a legális füvezés és a kirakatban magukat áruló hölgyek, turisták millióit vonzza az országba évente. Mindemellett említésre méltó Hollandia virágzó gazdasága, a kormányzatnak és a lakosoknak a külföldieket befogadó szándéka, nem utolsósorban a megszámlálhatatlan nemzetközi intézmény, mely szintén eme kis, de rendkívül fejlett és mérföldekkel más országok előtt haladó nemzet színterén találta meg székhelyét.

Hazánkból is rengetegen érkeztek és folyamatosan is érkeznek Hollandiába – köztük jómagam is. Ki a jobb élet  reményével, mások tanulni, esetleg egy konkrét munkahelyen kaptak állást, akad olyan is, akit a szerelem hoz ide és van, akit „kalandvágy”. Személyem is ez utóbbiak csoportját gyarapítja.

Az ország óriási előnye, hogy az angol nyelv már-már hivatalos nyelvévé vált és rengeteg diák választja célpontjául a világ minden tájáról a magas oktatási színvonalú és egyébként teljesen korrekt tandíjat kérő egyetemeket, hiszen az oktatás a holland mellett angol nyelven is folyik. A munkahelyek szinte mindegyike a holland mellett az angol nyelv ismeretét is megköveteli, de játszi könnyedséggel találni az ország minden pontjában kizárólag angol nyelvtudással betölthető állásokat.

Szegényebb országokból érkező munkavállalók számára Hollandia egyfajta Kánaán, hiszen aki beéri már egy egyszerűbb, zömmel betanított munkával, már sokszorosát keresheti meg az otthoni bérének és a mindennapi kiadások között sincs óriási különbség. Rengetegen választják az országot néhány évre célpontul, akik szeretnének egy kicsit anyagilag helyrebillenni, esetleg rövidebb idő alatt nagyobb értékű pénzt megkeresni, majd néhány esztendő elteltével hazaköltözni.

Természetesen többen érkeznek a hosszabb távú letelepedés reményében, esetleg már meglévő munkahelyre. Hollandiában szinte kivétel nélkül, minden nemzetközi cég valamilyen formában fellelhető, így nem ritka, hogy „cégen belül” történik az átjárás. Hágában továbbá rengeteg nemzetközi, valamint Európai Uniós intézmény megtalálható, ahová hazánkban magasabb tanulmányokkal rendelkezők is bátran jelentkezhetnek és jelenleg is dolgoznak (Európai Rendőrség, Nemzetközi Büntető Bíróság, Nemzetközi Bíróság stb.). Nem a legegyszerűbb, de egyáltalán nem lehetetlen akár irodai munkát kapni, ahol rendkívül versenyképzés fizetés és óriási szakmai tapasztalat szerezhető. A holland nyelv elsajátítása pedig szinte minden kaput megnyit. Egy jó végzettséggel, amik közül legkeresettebbek a mérnökök, IT szakemberek, logisztikai szakértők, pedig a határ a csillagos ég.

A hosszabb-rövidebb időre telepedettek részére az ország hasonló otthonná válhat, mint egykori hazájuk. A szociális szféra rendkívül jól működő, a kezdeti lakhatási nehézségek (tömegszállások, drágábban bérelt szobák, lakások) után, az állam mindenki számára egyenlő esélyekkel hozzáférhető lakhatási lehetőséget biztosít, „lakáslottó”, ahol évi néhány euro befizetése ellenében vagy a regisztrációtól eltelt idő, vagy pedig a szerencse és gyorsaság befolyásolja, ki kap rendkívül jó állapotban lévő társas- vagy akár családi házat. A kórházak állapota kiváló, minden modern igénynek megfelel, a hivatalos ügyintézés tapasztalataim szerint hagy kívánnivalót maga után, de megfelelően működik. Hasonlóan minden intézményben, szervnél kommunikálhatunk angolul, akár a telefonos ügyintézés során is.

Természetesen nem csak a letelepedetteket vegyük górcső alá, hanem a turistákat is, hiszen szép számmal érkeznek az országba hosszabb- rövidebb időre kirándulók. Az ország földrajzi méretének köszönhetően és a rendkívül jó infrastruktúra miatt, játszi könnyedséggel felfedezhető akár az egész ország. A legkedveltebb célpont természetesen Amszterdam, valamint a világszinten ismert és elismert kulturális emlékművek, látnivalók. Eindhoven repterére fillérekből eljuthatunk budapesti vagy debreceni indulással, s a reptérről közvetlenül busszal utazhatunk a vasútállomásra, ahonnét nagy gyakorisággal indulnak a vonatok az ország különböző részeire. A menetidő a jó állapotú és komfortos vonatoknak köszönhetően rövid, jó az összeköttetés kisebb falvakkal, ahová buszjáratok közlekednek.

Látnivalók közül nagy népszerűségnek örvend a már említett főváros, ahol maga a belváros a kulturális örökség része sajátos alakú házaival, a megannyi csatorna, mely hemzseg a kishajóktól, a Királyi palota, a Madam Tussauds viaszmúzeum, a vörös lámpás negyed, vagy éppen Anna Frank háza.

Szintén attraktív a Kinderdijk-i malomrendszer, mely bejárható biciklivel, csónakkal vagy akár gyalogosan is, betekintést enged a malmok és egykori lakóik életébe, interaktív programokkal tarkítva.

A tengerpart szerelmeseire vár Scheveningen (Hága) vagy Vlissingen (Zeeland), utóbbi részen egyfajta bébi-medúza invázióval, rákokkal, kagylókkal.

A tavaszi szezon világhírű szenzációja Keukenhof, az ország nyugati részén, mely hónapokon át tulipánok és virágkülönlegességek millióival várja látogatóit.

Hosszabb utazást igényel, de garantált az élmény az északi Giethoornban, melyet méltán neveznek „észak Velencéjének”, hiszen a faluban gyakorlatilag nem található gyalogút csak csatornák. Bérelt csónakon vagy szervezett kiránduláson bejárható a falu, ahol garantáltan a száj tátva marad a csatornák fölött átívelő kis hidak, a vízen megközelíthető házikók és a tökéletesre nyírt és örökösen zöldellő gyep látványától.

Az ország megannyi nagyvárosa büszkélkedik történelmi belvárossal, csodaszép csatornákkal, melyek csónakkal bejárhatóak, a vonatról vagy akár autózás közben garantáltan mezők mellett haladhatunk el, melyekenn helyes tehenek vagy birkák legelésznek, amerikai filmekbe röpítenek a „semmi” közepén álló farmházak vagy a gombaszámra növekvő fáradhatatlanul dolgozó szélművek.

Turistaként ideérkezve talán elsőre drágának találhatjuk az országot, de talán a legtöbb tekintetben úgy vélem nem sokkal drágább, mint Magyarország, természetesen ehhez kell némi tapasztalat mit és hol érdemes vásárolni. A közlekedés összehasonlítva meglehetősen borsos, de maga a vasúttársaság rengeteg kedvezményt, vonatúttal kombinált programokat kínál, melyek rögtön filléres ajánlatnak tűnhetnek.

Az étkezés számomra – magyar konyhán felnőve – rendkívül összevissza, a sült krumpli és a mikrózós ételek, vagy a nagyon sebtében pár perc alatt elkészített vacsora, melyek egy átlag holland étkezését jelentik. Turistaként garantáltan kóstoljuk meg a „stroopwafelt”, mely egy iszonyatosan édes holland ostyaalapú édesség. (De az étkezés kérdésére a későbbiekben egy teljes cikket szeretnék szánni.)

Az utazás szerelmesei részére Hollandia elhelyezkedése rendkívüli, hiszen a szomszédban található Belgium valamint Németország, továbbá Franciaország és Nagy-Britannia is gyorsan elérhető. A közlekedés az országhatárt elhagyva is kiváló, gyorsan elérhető Antwerpen, vagy akár a belga főváros is. Hollandiában rengeteg utazási társaság szervez egy-két-több napos kirándulásokat Párizsba, Londonba, Berlinbe, karácsony idején különböző németországi városok vásáraira, amik rendkívül jól szervezettek, eseménydúsak és meglepően keveset kérnek értük.

Reményeim szerint némi ízelítőt adhattam eme kis, de annál kedvesebb országról, melyben immáron két éve élek. A személyes tapasztalatimat, az „én történetemet” jelen cikkben kihagytam, ezt a cikket egyfajta bevezetőnek szántam. A következő napokban, hetekben szeretnék egy-egy önálló cikket szentelni a holland étkezés, ételek témakörének, valamint írnék egy részletes turista mit-hogyan érdemes és mi-mennyibe kerül cikket is, harmadrészt pedig az esetleges letelepedési-munkavállalási szándékkal érkezőknek, arra az esetre, ha valaki kedvet kapna Hollandiába szerencsét próbálni.

Az utóbbi időben sokat hallhattunk a megújult Szépművészeti Múzeumról, hiszen 2018 őszén lényeges rekonstrukciók után nyitotta meg kapuit, így a látogatók elől eddig elzárt Román Csarnok, vagy a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve létrehozott új kiállítások is újdonságértékűek és a rekonstrukció által így több, mint 2000 négyzetméterrel több kiállítótér ad otthont a kiállításoknak. A múzeum keddtől vasárnapig látogatható 10 órától 17 óráig, így remek hétvégi program is lehet.

Az állandó kiállításokat audio guide segítségével is körbejárhatjuk. Ami érdekes és csak utólag fedeztem fel, hogy a múzeum saját wifi kapcsolatán és honlapján keresztül a telefonunkon is tudjuk használni ezt a funkciót, így azt sem kell bérelni, ami véleményem szerint hasznos, hogyha plusz információkat szeretnénk szerezni a kiállításokon a tárgyak melletti leírásokon kívül.

Miután beléptünk és időrendi sorrendben szeretnénk haladni, akkor utunk először a mélyföldszinti terekbe vezessen, ahol kiemelendő, hogy praktikusan kialakítottak egy ruhatári részt is, ahol lehetőségünk van a nagyobb táskáinkat, kabátjainkat egy külön elzárható szekrényben elhelyezni.

Innen indul az „Ókori Egyiptom” elnevezésű 3 tematikus teremre osztott gyűjtemény. Ezen kívül egy foglalkoztató terem is kapcsolódik hozzá, amelyben interaktív elemek, tárgyak szemléltetik még jobban a tárgyalt kort. Térképek, mozgatható és forgatható elemek, leírások, kisfilmek.

A legjobban az egyik interaktív elem tetszett, amely egy halotti sztéle volt (felirattal és ábrázolással ellátott tábla, amit legtöbbször mészkőből, homokkőből és fából készítettek, erre véstek vagy festettek) amelyre egy érintőképernyős panel segítségével bármilyen szöveget kiírhattunk hieroglifákból.

Vélemény Huszárok hieroglifákkal kiírva 

Ezután időrendi sorrendben a „Klasszikus ókor” kiállítás következik, amely középpontjában a görög és római kultúra áll és szintén 3 különböző szempontból mutatja be ezt a kort:
„Hellasz-Itália-Róma: az európai művészet három ókori útja”
„Kultúrák uniója – az ókori Mediterráneum”
„Lépjetek be, itt is istenek vannak!” Erósz- Dionüszosz – Thanatosz”

Egy szinttel feljebb a Márvány Csarnokba lépve ismét egy interaktív elemmel találkozhatunk, amely nem is olyan régen, a Magyar Kultúra Napja alkalmából kapott helyet. Ez a múzeumban található lényegesebbnek mondható festmények vagy tárgyakat jeleníti meg. A nyomkodható, görgethető képeket egy terem hosszúságú érintőképernyős panelen láthatjuk. A képek kiválaszthatóak, amiután bővebb információ és a múzeumban való elhelyezkedése is megtalálható. Ha pedig tetszik az adott műtárgy, akkor lájkolható is a kiválasztott alkotás.

Reneszánsz csarnok

Ezután a Reneszánsz csarnok nyújt lenyűgöző látványt, így innen léphetünk be a még csodálatosabb Román Csarnokba, amely 70 éve nem volt látogatható és a II. világháborúban megsérült. Belseje román kori bazilikát idéz fel, így a nevét is erről kaphatta. A falakon aprólékos, kidolgozott ornamentika és ikonográfia jelenik meg, egy-egy magyar történelmi alakkal. Érdemes több időt eltölteni és minden apró részletet megfigyelni.

Román csarnok

Az első és második szinten az európai művészet festményei és szobrász művei, műtárgyai láthatóak terjedelmesen, több termen keresztül. Különböző tematikus elrendezésben, példának okán: „Oltárképek és töredékeik”, vagy „Művészet II. Rudolf prágai udvarában”, „Utak Raffellóhoz és Raffaellótól”.

A harmadik szinten a Magyarországi művészet 1600-1800-as éveibetekinthetünk be,ahol Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása, illetve Bogdány Jakab virágcsendéletei és papagájos festményei láthatóak.

A munkálatok folyamatosan zajlanak még mai napig, hiszen 2019 őszén újabb tárlatokkal várja a múzeum a látogatókat. Többek között az Európai és Magyar művészet még a gyűjteményből jelenleg hiányzó évszázadait fogja bemutatni, amely jelenleg a 18. század végéig tekinthető meg. Jelenleg az 1800-as évek után készült gyűjtemény a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg.

A múzeum nagyon sok műtárgyat mutat be, azonban biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még izgalmasabb lesz végig járni ezt a tényleg csodálatos épületet, miután minden terem látogatható lesz. Megfigyelhető, hogy a felépítése, elrendezése nagyon kidolgozott és figyelnek arra is, hogy a látogató az interaktív elemekkel még közelebb érezze magát a művészethez és így még közelebb tudjon kerülni ahhoz, vagy közelebbről meg tudja ismerni azt. A későbbiekben mindenképpen visszatérek még audio guide-al, hogy az új tárlatokat is megtekintsem.

A múzeum honlapja: https://www.szepmuveszeti.hu/