Nóri régóta szerette volna kipróbálni az Unicorn Bistro-t. Egyszer tettünk már egy próbát, ám akkor nem igazolták vissza foglalásunkat. A születésnapjára azonban sikerült eljutunk ide. Nézzük miket is tapasztaltunk.

Asztalfoglalás

Lehetséges online asztalt foglalni, de ez lényegében csak egy email form kitöltését jelenti, visszaigazolás-t látszólag manuálisan végeznek, és csak a foglalás sikerességéről küldenek emailt. Szóval, ha a kívánt időpont előtt kb. 3 órával sem érkezik visszaigazolás a foglalás sikerességéről, akkor van egy rossz hírem, másik éttermet kell keresned. Amennyiben sikeres a foglalás, a visszaigazoló emailben olvashatjuk, hogy maximum 10 perc késés megengedett, és 90 perccel számolnak minden egyes foglalásra. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos színvonal felett ezen dolgok elfogadottak, netán bevett szokások, viszont számomra ez a hely nem ütötte meg ezt a mércét, de ne rohanjunk ennyire előre.

A hely

A padló ragadt. Egyes székeket úgy helyeznek el az asztalok mellett, hogy azok megnehezítsék a közlekedést. A hűtő melletti asztalnál található lambériáról mállott a festék. Amin ültem szék, annak háttámlájából majdnem kiesett a csavar, igaz megtartott. A wc-ben található retesz mellyel jelezni lehetett volna, hogy foglalt, nem működött.

Személyzet

Alapvetően minden rendben volt velük. Viszont az egyikőjük küzdött a telefon kezelésével. Ez azért fontos, mert mint mára már sok helyen, itt is egy mobil applikáción keresztül veszik fel a rendelést. Azt nem tudtam eldönteni, hogy az igencsak hosszú műkörme, okozhatta ezt vagy más probléma volt, de eléggé feltűnően tette mindezt. Már csak a képernyő feloldása gondot okozott. Remélem a konyhán azért nem ilyen körmökkel dolgoznak. Ezt leszámítva tényleg semmilyen kivetni valóm nem volt velük kapcsolatban.

Ételek, italok

Én egy „Jack ANGRYCORN Burger” Menü-t választottam, mellé Bodza-Levendula limonádét, desszertnek pedig Nutellás Banános „Unicorn Pancake”-et. A burger-el megvoltam elégedve, a hús valóban médiumra volt sütve, a szósz kellően pikáns volt, a zsemle nem volt eláztatva, bár picit megpiríthatták volna a belső felét, az uborka kellően, de nem túlzóan savanykás.

Az evőeszközök már más kérdés. Igen tudom, „hamburger-t kézzel eszünk”. Nos vannak azok a méretek, és annyi összetevőt és szószt tartalmazók, amelyeket (és egy kocsmában is, nemhogy egy ilyen helyen) szeretek késsel villával enni. Itt sem kellett ezeket külön kérni, hozták a felszolgált étel mellé. Viszont, a villa hegye kissé tompa volt, bár még nem annyira, hogy használhatatlan legyen, a kés viszont teljesen funkcióját vesztette. Értem én, hogy a hely dizájnjához csak ilyen szettet találtak, azonban egy médiumra sütött marhapogácsához az a kés, amelyeket általában megtalálunk az evőeszköz készletekben, teljesen haszontalan, egy steak késnek jobban örültem volna.

Az étlapjuk elején felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire környezettudatosak, pld a rendeléseket lebomló cukornád tányérokon szolgálják fel, valamint tálcabetétet használnak (ugyanis a hamburgerek tálcán érkeznek), így csak az evőeszközök és poharak esetében van szükség ipari mosogatásra. Nos, eleve ahogy kihozzák a hamburgert, már szószos a tálca belső fele, így azt mindenképp el kell mosni. Merem remélni, hogy ez ettől függetlenül is megtörténik, igaz az étlapon csak az ipari mosogatásra tértek ki. A cukornád tányér nekem nem jött be, tudom nem ez a cél, ettől még ez a véleményem. Eleve kevésbé merev, mint egy hagyományos porcelán tényér, Esztétikailag is hagy kivetni valót, ettől függetlenül funkcióját ellátta.

A hambureg menühöz felszolgált coleslaw saláta jó volt. A hasábnak írt köret az krumpli karika volt, és túlsütve, villára pld nagy részét rá sem lehetett szúrni, de probléma inkább azzal volt, hogy vesztett ízéből. Limonádéból én nagyot kértem, ami itt 1L-t jelent. Én inkább mondanám kisebb vázának azt, amiben kaptam, de ez inkább csak fura volt számomra. Az íze rendben volt, bár számomra kissé édes, és szirupos volt, nagy gond azonban nem volt vele. A palacsinta rendben volt.

Az asztalnál volt, aki egy „Szivárvány szeletet” rendelt desszertnek. Azt egy kis műanyag vágólapon szervírozták, evőeszköznek pedig egy kiskanalat adtak mellé. Ha a vágólapot betudjuk modern dizájnelemnek, a kiskanalat akkor sem tudom hová tenni desszertes villa helyett. Gondolom itt is az lehetett, hogy ez volt a készlethez. Volt, aki főételnek „uni’cordon blue”-t rendelt, elvileg színes hasábbal, de köretnek ő is korongokat kapott. Valamint szintén akadályokba ütközött a már említett kés miatt.

Árak

A tapasztaltak alapján talán enyhén drága, de alapvetően hozza azt az ár kategóriát amire az ilyen helyek esetén számítani lehet.

Összegzés

Bár nem így tűnhet, de alapvetően megvoltam elégedve, a személyzet kedves, az ételek jók és kellően kiadósak, és ami a legfontosabb (bár ez mindig múlik az asztaltársaságon is), egy kellemes vacsorát töltöttünk itt el. Ajánlani mindenképp ajánlom, egy próbát megér, főleg, ha van a társaságban 1-2 olyan ember, aki rajong a rózsaszín, unikornisos világért.

Ha további éttermekben tett látogatásunk érdekel, keresd fel az Étel rovatunkat.

Sokak a lábukat sem teszik be gyorséttermekbe, mások nehezen tudják legyőzni a kísértést, főleg, ha az étterem mellett elsétálva a “Meki-illatot” megérzik. 

Magyarország (úgy vélem) legelső gyorsétteremlánca a McDonald’s volt, mely nekem is a kedvenceim közé tartozik, bár meg kell hagyni, egy kisebb menü árából már tisztességes ételt lehet főzni, vagy ilyen bolti élelmiszerárakkal mégsem? Nyilván senki sem jár naponta a McDonald’s-ba, mégis hébe-hóba egy sajtburger vagy menü belefér, de ne felejtsétek el használni a kuponokat, mert IRTÓ sokat lehet velük spórolni. 

Mutatom is mi a különbség. 

A jó öreg papíralapú kuponok már nem léteznek, viszont létezik a McDonald’s applikáció, ahol a kuponok mellett hűségpontokat is gyűjthetsz.  Az applikációs árakat a Foodpanda.hu oldalon feltüntetett McDonald’s árakkal hasonlítom össze (ha ezeket a termékeket egyenként rakom a kosárba). 

Mai áron (2023. február 7 – hisz sosem tudjuk holnap már mennyit fizetünk ugyanazért a termékért): 

Applikáció kupon: 2 db közepes burgonya 950 Ft (+80 Ft mindegyikhez az elviteli díj) 
Foodpanda.hu: 1920 Ft 

Applikáció kupon: Filet-O-Fish + kis burgonya + kis üdítő + almás pite 1750 Ft 
Foodpanda.hu: 3570 Ft 

Applikáció kupon: 6dbos Chicken McNuggets + nagy burgonya 1250 Ft 
Foodpanda.hu: 2520 Ft 

Applikáció kupon: Sertés McFarm + kis burgonya + kis üdítő + almás pite 1390 Ft 
Foodpanda.hu: 3630 Ft 

Applikáció kupon: 3 db McChicken + 3db kis burgonya + 3 db kis üdítő + 3 db almás pite 5400 Ft  
Foodpanda.hu: 10920 Ft 

Nekem annyi hűségpontom gyűlt össze, hogy ingyen kapnék egy McFlurry-t, amivel 1290 Ft-t spórolnék. 

Hangsúlyozom mégegyszer, igen, ezek a gyorséttermek nevetségesen drágák (bár még Nyugat-Európai árakat nem is hoztam, az még nevetségesebb), de lássuk be, én még nem láttam McDonald’s-ot üresen, hozzátenném a legcsóróbb, legszegényebb települések egyikén is most nyílt McDonald’s és állandóan dugig van. Tehát van rá igény, akárhogy lázadozik a társadalom egyik fele és ítéli el a gyorséttermeket. 

A cikk mindenesetre azért készült, hogy bemutassa SOSE vegyél “külön üdítőt” és “spórolásképp csak egy burgert”, mert valószínűleg többet fogsz fizetni, mintha kuponnal vennéd valamivel együtt. 

Amúgy nekem sem igazán jön be ez a csak applikációs elérhetőség, nem egyszer merült már le a telefonom a kuponommal várakozva és a régebbi telefonokon szimplán hely sincs már ennyi különböző applikációnak…  

Egy szó, mint száz: a kuponozás rendkívül hasznos és tudatos is tud lenni!  

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével itt is közzétesszük. 

Hollandiában élve nem újdonság, hogy a magyar ízeket el kell felejtsem és új vizek, ez esetben új konyhák felé kell evezzek. Magyar ízeket képtelenség reprodukálni nem magyar alapanyagokból, főleg olyannak, aki kevés konyhai tehetséggel van megáldva, mint szerénységem. Így hamar búcsút kellett intsek a jól megszokott, laktató, tápláló magyar konyhának és immár ötödik éve kísérletezem holland konyha híján, a hollandiai nemzetközi ételkínálattal. Egyik személyes kedvencem a koreai barbeque – avagy a Kimchi Boulvard étterem, Tilburgban, dél-Hollandiában.

Természetesen nem napi szinten látogatjuk az éttermet, de ha alkalom kínálkozik, esetleg vendégünk érkezik, szívesen látjuk vendégül a koreai étteremben. Jó magyar ízekhez szokott Húgom először próbálta ki ezt az új élményt.

Az étterem névadó kimcshi/kimcsi szó egyébként a koreai konyha tradicionális ételét jelenti, a koreai barbeque pedig esetünkben az a koncepció, amikor az asztalba egy grilltábla van beépítve és ízlésünk szerinti húsokat, halat, zöldségeket sütünk rajta – illetve más finomságokat rendelhetünk az “all you can eat” keretein belül (ez utóbbiakat készen tálalják).

Hat alkalommal, alkalmanként háromféle ételt választhatunk az étlapról – ahol helyet kapnak hideg-, és meleg előételek, levesek, rizs-és tésztafélék, főételek, a grillezős sütnivalók s végül desszertek. Minden étel egy számot kap az étlapon, így a választott ételek számát egy papírlapra írjuk minden “kör” alkalmával. Az ételeket inkább “kóstolónak” mondanám, pont olyan adagok, ami nem telít el túlságosan, mégis alkalmat enged kiélvezni egy-egy fogás ízét. Az étkezésre két és fél óra áll rendelkezésre, az ital nem foglaltatik az árban, az ár hétköznap és hétvégén eltérő (32,90 euró- 34,90 euró per fő, gyermek 7-11 éves korig 19,90 euró per fő). A pazarlást nem nézik jó szemmel, így teljesen érintetlen ételekért 3 euró/fogás díjat számolnak fel. Természetesen velünk is megesett már, hogy valami nem ízlett, vagy szimplán már nem bírtuk megenni – úgy véljük, hogy az esetleges sorozatos érintetlen fogások esetén kezdenek extrán számlázni – ami érthető is. A hat “kört” természetesen nem kötelező kimeríteni, tapasztalataink alapján körülbelül 3 kör (tehát körönként 3 fogás, összesen 9 fogás per fő) plusz a desszert bőségesen laktató.

Az asztalon már érkezéskor két féle mártás, fejes saláta levelek, valamint négyféle köret (kimchi, azaz erjesztett káposzta, csípős uborkasaláta, spenót szezámolajjal és édes-svanyú taugé) van feltálalva, melyek bennefoglaltatnak az árban.

Igazi magyarként mindig levessel kezdem az étkezést, viszont érdemes valamennyi “all you can eat” étteremben vigyázni azzal, hogy a leves ne telítsen el. A koreai étteremben is választható a könnyed, kis adag paradicsomleves, csípős halleves, vagy az ún. “maaltijdsoep”, ami egy nagyon tartalmas, főételnek beillő leves (mint odahaza a gulyás), amikkel könnyen jóllakhat az, aki nem bír egyszerre sokat enni. Vállalkozó szelleműek részére nagy a választék ezen levesekből, legyen az: csípős kimchi-, tengeri hínár-, csípős tofu-, marhahús-, vagy csirkeleves.

Szintén tapasztalat, hogy érdemes eleinte könnyed, főként vegetáriánus ételeket kipróbálni, amik nem telítenek hirtelen el. A választék bőséges, nekem személyes kedvencem a garnéla saslik, grillezett óriáskagyló (2 darab), sós szójabab, szusi, de ki lehet próbálni a tökös-, zöldséges palacsintát, füstölt lazacsalátát, szezámgolyókat, loempiát (zöldséges tekercs), grillezett makrélát, a teljesség felsorolása nélkül.

A könnyed kóstolók után érdemes rendelni grillezni való húsokat, halakat, zöldségeket, melyek előkészítve, sütésre készen érkeznek (kacsa, csirke, bárány, marha, garnéla, kolbász, tintahal), s a személyzet minden “kör” után új sütőpapírt hoz a grillre. Elkészített ételek közül ízletes fogás a báránysaslik, grillezett lazac, csirkeszárnyak, édes-savanyú sertésborda, köretként sült rizzsel, tésztával, sült édesburgonyával.

A desszertet megelőzően édes harapnivalók is kósolthatóak, mint például a sült banán vagy a “rizstorta”, amit a hazai nudlihoz hasonlítanék diós, cukros szórással.

Zárásként két darab desszert választható az alábbiak közül: zöldteás fagyi, fekete szezámos fagyi, vanília/citrom fagyi, gyümölcs, meglepetés sütemény.

Az étterem első olvasásra drágának tűnhet, de észben kell tartsuk azt, hogy itt nyugat-Európában az átlag fogások ára manapság 15-20 euró között mozog (főfogás leves nélkül) és ehhez képest az “all you can eat” éttermek a bőség zavarát kínálják. Érdemes egy “all you can eat” étterem látogatása előtt azt is felmérni az ital bennefoglaltatik-e az árban, hiszen az innivalók néha többe is kerülhetnek végül, mint a fogyasztás, illetve, hogy mennyire éri meg gyerekekkel érkezni. A koreai étteremben a desszert limitált, más helyeken ellenben korlátlan, akár csokiszökőkút, vattacukor, korlátlan mennyiségű fagylalt, sütemény is várja a vendégeket. A koreai barbeque egy igazi kulináris élmény olyanok számára is, akik alapvetően keveset esznek, hiszen a fogások “kóstoló” jellegükkel kisebb adagok egy normál főfogáshoz képest. Olyanoknak sem kell megijedniük, akik ódzkodnak a “nem megszokottól”, hiszen az étlapon teljesen átlagos csirkehúsok, vegetáriánis fogások is találhatóak, nem csak ínyencségek.

Húgom, Nóra véleménye:

Legutóbbi hollandiai látogatásom alkalmával felmerült az ötlet, hogy menjünk el a Kimchi-be, amely számomra eddig csak egy koreai étel nevét jelentette, amelyről nem igazán tudtam eddig semmit. Azonban magáról az étteremről már hallottam, főleg azt, hogy saját magunknak kell megsütni az ételeket, amelyet el sem tudtam képzelni milyen lehet, hiszen még soha nem jártam hasonló helyen. 

Magamat ismerve nagyon nehezen döntök, ezért felkészülten szerettem volna érkezni az étterembe, így jó előre letöltöttem a honlapon fellelhető menüsort, amely csak hollandul volt elérhető, így fordítóval utánanéztem melyik név mit is takar. Persze, ez esetben is voltak olyan fogások, amelyek nem fedték fel mi is az az étel, de a Google segítségével a különleges koreai fogások eredetére is sikerült rákeresnem, ilyenek voltak például a már korábban is említett “Bibimbap” vagy “Koreai carpaccio”. Ezek az előkészületek segítenek eligazodni a széles választékban. 

Az étterembe érkezve, felkészültségem ellenére is, a bőség zavarával küzdve, egy kis segítséggel, sikerült kiválasztani körről körre a változatosabbnál változatosabb ételeket. Alá tudom támasztani azt, hogy aki nem kedveli a tenger gyümölcseit, vagy a nagyon extrém étkeket az is megtalálja a számára megfelelő harapnivalókat.

Az élmény pedig garantált, hiszen akár csak egy grill-partin magunknak sütögetve tudunk jó kedvűen beszélgetni, így el is repül az étterem által megadott időintervallum.

A képek sajnos nem élesek a füst miatt, hiszen az asztalon sültek közben a sütnivalók, teltház volt látogatásunkkor, s mindenki “sütögetett”.  A hely egyetlen hátránya, hogy a hajunkat, ruhánkat teljes mértékben átveszi az olajszag, érdemes télidőben a kabátokat a bejáratnál felakasztva hagyni (vagy a parkolóban az autóban), táskaként pedig egy mosható textiltáskát magunkkal vinni. A koreai barbecue koncepció világszerte elterjedt, érdeklődés esetén érdemes utánanézni tartózkodási helyed nagyobb városaiban elérhető-e az étterem.

Link: Kimchi Boulevard – Asian Boulevard

Egy hónapja a Twitter alkalmazást görgetve akadtam rá egy olyan bejegyzésre, ahol egy óriási adag étel képe mellett egy fiatal mindenkit arra buzdított, hogy mentsünk ételt közösen, kedvezményesen és mindenképpen látogassunk el arra az oldalra, ahol mindez lehetséges.

Felkeltette érdeklődésemet mit is takar az, hogy „ételmentés” és miről is van szó, hiszen már rég foglalkoztat engem is a kérdés, hogyan tehetnénk többet a pazarlás ellen, így ellátogattam a Munch.hu oldalra, ahol elkezdtem olvasgatni, nézelődni.

Ez egy új kezdeményezés, amelyet egyetemista hallgatók hoztak létre, abból a célból, hogy csökkentsük az ételpazarlást. Így éttermek, hotelek, élelmiszerboltok, cukrászdák és pékségek is tudnak csatlakozni ahhoz a listához, ahonnan az ételmentők el tudják hozni, az eredeti ártól 40-70%-al kedvezményesebben az ételt. A csomagba az adott vendéglátóhelység dönti el mi kerül: tehát bármit találhatunk a csomagunkban, ami az adott napon már nem kerülne eladásra, azonban még a minősége kiváló, de a szabályoknak megfelelően a szemétben landolna.

Budapesten már 60 helyet találhatunk (és ez a szám folyamatosan nő), ahol közösen tehetünk az ételpazarlás ellen, a terv pedig az, hogy vidéken is elinduljon a „muncholás” és minél kevesebb legyen a pazarlás. A weboldal mellett már applikációban is lehet foglalni ún. „meglepetés csomagot”, így kényelmesen, éppen haza felé tartva is foglalni tudunk egy könnyed vacsorát, vagy esti péksüteményeket magunknak.

Mi is kipróbáltuk, hogyan tehetünk többet a környezetünkért, hiszen csatlakoztunk a „Munch.hu – ételmentők” csoporthoz Facebook-on és rengeteg pozitív véleményt és képet láttunk az egyes csomagokról. Mi az egyik XIII. kerületi cukrászdát választottuk, ahol már korábban is jártunk.  Jelen esetben egy munch, egy süteményt jelentett, amelyet mi választhattunk ki. Pozitív volt számunkra, hogy az elsők között voltunk, akik kipróbálták a cukrászdában milyen is „muncholni” így egy ajándék süteményt is választhattunk!

Mi számunkra tetszőleges süteményeket választhattunk

Emlékszem még egyetemista voltam, amikor mindig nagy fejtörést jelentett, hogy honnan szerezzem be a napi menümet, vagy hova szaladjak el ebédért két óra között, illetve a kollégiumban nem volt olyan lehetőség, ahol főzni tudtam volna, ha egyébként akadt volna egy kis időm. Így szupernek tartom, hogy mindenki számára elérhető áron, minőségi és változatos ételeket tudnak a felhasználók elhozni. Sőt, vegán, illetve gluténmentes partnereket is találunk a kínálatban és egyes helyeken vihetjük a saját ételhordónkat is (így nem használunk felesleges egyszer használatos műanyagot). Mindemellett a legjobb, hogy ezzel még segítünk is, teszünk az ételpazarlás ellen és segítjük a vállalkozások fennmaradását és működését!

Reméljük, hogy egyre több vállalkozás fog csatlakozni a kezdeményezéshez, hiszen ez mind a vendéglátóhelyeknek, mind a társadalomnak hasznos kezdeményezés és a későbbiekben vidéken is kipróbálhatja mindenki milyen “Munch-ozni”.

Tegyünk közösen a pazarlás ellen és védjük a környezetünke és a munkahelyeket!

Ha felkeltette érdeklődésedet, itt tudsz böngészni a Munch-ok között:

• https://munch.hu/
• Android alkalmazás letöltése: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.munch.munchapp&hl=hu
• Ios alkamazás letöltése: https://apps.apple.com/hu/app/munch-hu/id1528038390
• Közös Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/1196537054025252

Több oldalt, receptet átnéztem, amíg sikerült megtalálni a tökéletes sajttorta receptjét, illetve egy olyan Lemon Curd receptet, amelyet a tetejére tehetek. Így született meg a saját kis receptem, amely alapján elkészült el a sütés nélküli, egyszerű, de mégis nagyszerű könnyű torta.

Hozzávalók 18 cm-es kapcsos tortaformához:

Alap:

100 g – vajas keksz
50 g – vaj

Krém:

200 g – mascarpone
200 g – krémsajt – natúr
100 g – tömlős sajt – natúr
100 g cukor
200 g – habtejszín
1 csomag habfixáló
Fél citrom héja
Fél citrom leve

Lemon Curd:

2 db tojás sárgája
Fél citrom héja
Fél citrom leve (+ egy kávés kanálnyi citromlé)
35 g cukor
20 g vaj

A 100 g vajas kekszet aprítóban felaprítom, vagy zacskóba rakva összetöröm. A vajat felmelegítem és összekeverem. A 18 cm-es kapcsos tortaformába öntöm, majd egy pohárral elegyengetem, lelapítom és a hűtőbe teszem.

Elkészítjük a 200 g mascarpone-ból, 200 g sajtkrémből és 100 g tömlős sajtból a masszánkat. Ehhez 100 g cukrot keverünk, majd fél citrom héját belereszeljük és levét belefacsarjuk, jól összekeverjük.
Ha ezzel elkészültünk a 200 g habtejszínt habbá verjük robotgéppel, amikor elkészült az egy csomag habfixálót hozzáadjuk.
Óvatosan a két tálban lévő masszát és habot egyesítjük, puha, óvatos mozdulatokkal.

Mindezt a hűtőből kivett tortaformánkba kanalazzuk. Közben vizet tesszünk fel forrni.

A víz fölé egy lábast helyezünk. Két tojás sárgáját, 35 g cukrot, fél citrom levét és héját összekeverjük a vízgőz fölött, amíg be nem sűrűsödik. Ezután hozzáadjuk a 20 g vajat, összedolgozzuk és átpasszírozzuk. A tortánk tetejére dolgozzuk.

A tortát hűtőbe tesszük, minél többet tartjuk ott, annál szebb, egységesebb lesz. Személy szerint citrommal és lime-mal díszítettem.

Ha tetszett és elkészítetted kérjük küldj nekünk róla képet!

Tapasztalatom szerint a kijárási korlátozás idején, akinek ideje engedi sütésbe-főzésbe kezd. Gondoljunk csak arra a pánikra, amely akkor tört ki, amikor elfogyott az élesztő a boltokban. Hirtelen mindenki kelt tésztát szeretett volna készíteni, akár annak ellenére is, hogy még soha nem használta korábban ezt az alapanyagot.

Az alábbi recept élesztő nélküli, Édesanyám receptes gyűjteményéből vettük elő, melyet évekkel ezelőtt egy munkatársától kapott. Gyorsan, egyszerűen lehet vele muffinokat készíteni, kevés alapanyagból, percek alatt.

Sokszor “poharas muffin-ként” is szoktuk emlegetni, hiszen azt a poharat használjuk méréshez, amely pohár joghurtot felhasználjuk a tésztához.

Hozzávalók (12 darab muffinhoz):
– 1 pohár joghurt (natúr vagy ízesített)
– 2 pohár liszt
– 1 pohár cukor
– 1 csomag sütőpor
– 1 csomag vaníliás cukor
– 2 db tojás
– 1/2 pohár olaj

Opcionálisan, hogyha szeretnénk törhetünk bele csokit, vagy tehetünk a tetejére cukorka-darát, ami a képen is látszik. Ha szeretnénk, kakaóporral is kikeverhetjük a tésztát.

A hozzávalókat egy tálban kikeverjük, sütőben 180-200° fokon sütjük.
Ha jól csináltuk, szép magasra emelkednek a muffinok és megpirulnak, amely azt jelzi elkészültek a muffinjaink.

Ha kedvet kaptatok próbáljátok ki és küldjétek el a végeredményt!

Nemrég Floridában jártam, és ott kóstoltam meg először a profi golfozóról elnevezett üdítő italt. A Hooters-be jártunk épp mikor javasolták nekem. Az első korty után éreztem, hogy ezt több alkalommal is el kell majd készítenem. Nos, eljött az első alkalom, hogy ez meg is történjen.

Arnold Daniel Palmer (1929. szeptember 10. – 2016. szeptember 25.) egy amerikai profi golfozó, akit általában a sport történetének egyik legnagyobb és karizmatikusabb szereplőjének tekintnek.

Palmer golfjának társadalmi hatása valószínűleg páratlan volt a többi profi között; szerény háttere és a nyilvánvaló népszerűsége elősegítette a golf felfogásának megváltoztatását az elit, felső osztályú időtöltéstől a populistabb sporttá, amely elérhető a közép- és munkásosztályok számára.

Az eredeti recept szerint 3 rész édesítetlen fekete tea és 1 rész limonádé szükséges, azonban sokan fogyasztják 1:1 arányban is. Ehhez jön még a friss menta és természetesen jég.

Mivel Arnold és maga az ital is amerikai így gondoltam, utánanézek milyen arányban készítik ott a limonádét. Ahogy kutattam, a legtöbb esetben a következő arányokat találtam:

• 6 citrom (ebből elvileg pont egy bögrényi citromlé facsarható ki)
• 1 bögre fehér cukor, valamint
• 6 bögre hideg víz

Elkészítettem és valóban ízletes, rég ittam már hagyományos limonádét. Általában én teszek bele még gyömbért és lime-ot is. Ezután jöhetett a fekete tea. Ennek elkészítéséhez sima, ízesítetlen fekete tea, tea füvet használtam, majd jól lehűtöttem. Miután kellően lehűlt a tea, kivettem a hűtőből a már korábban elkészített limonádéval együtt, egy poharat félig megtöltöttem jégkockákkal, ráöntöttem egy rész limonádét majd három rész teát.

Bár az íze, némiképp eltért a kint kóstoltaktól, de így is finom lett. Majd még valahogy kikísérletezem, vagy legközelebb, ha kint járok megkérdezem a pontos összetevőket.

Amennyiben neked is van olyan ital vagy étel, amelyet egy utazásod során fedeztél fel és azóta is a kedvenceid közé tartozik oszd azt meg velünk egy hozzászólásban, hogyan ismerkedtél meg vele és mi az, ami megfogott.

Napra pontosan két éve érkeztem meg tulipánföldre, ahol egészen idén augusztusig egy idős, holland házaspártól béreltem szobát, s minden este együtt vacsoráztunk. Lassan két hónapja pedig együtt élünk a holland párommal, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az érdeklődőkkel megosszam mindazon tapasztalatokat, pozitív és negatív élményeket, kihívásokat, melyekkel étkezés terén szembe kellett néznem és egyben talán kicsit ki is kupáltak és önállóbbá tettek.

Le kell szögezzem, abszolúte tehetségtelen háziasszony vagyok, ami a főzést illeti. A házunk tisztaság szempontjából kifogástalan, de a több századik nekifutás után is, még mindig az ételek legjava a kukában landol, siránkozva az elpocsékolt alapanyagokon, a kárba veszett időn és pénzen, és legfőbbképp azon, hogy ki kell ötöljek valamit, mit is együnk, ha a vacsorát képtelen voltam ehetőre elkészíteni.

Magyarországon kisgyermekkoromtól hozzászoktam a menzákhoz és természetesen szüleim, nagyszüleim, keresztszüleim finom főztjéhez. Sokak negatív élményeivel ellentétben, én rendkívül szerencsés voltam, hiszen óvodától át egészen az első munkahelyemig, olyan menzákon étkezhettem, ahol istenien főztek és mai napig összefut a számban a nyál, ha ezekre az ételekre gondolkodok. Odahaza szinte minden óvodából, iskolából, kórházból lehet hordani a „kihordós menüt”, kisebb falvakban az idősebbek részére házhoz is szállítják, a városok is hemzsegnek a napi menüt 1000-1400 Forintért árusító éttermektől. Rengeteg idő és pénz megtakarítás, főleg az abszolút tehetségteleneknek, akik nem tudnak főzni és ahogy egy barátom mondaná „Kinga, Te inkább keményen dolgozol a pénzért, hogy utána hazaúton csak felvehesd a megfőzött ebédet/vacsorát egy kantinban”. Ez így igaz.

Nem véletlenül estem pánikba, mikor arra adtam a fejemet, hogy Hollandiába költözzem (Hollandiáról szóló sorozatom első részét lásd: Hollandia – a sajtok, malmok, tulipánok hazája, a laza erkölcsök és legális fű országa, vagy virágzó gazdasággal rendelkező nyugati hatalom?).

Mit is fogok enni, hogy fogok túlélni, hiszen Hollandiában hírből sem divat a napi menü. A sors ajándéka volt, mikor olyan kiadó szobát találtam egy idős házaspárnál, akik ők maguk ajánlották, hogy főznek rám. Ők már tíz éve adnak ki diákoknak, fiataloknak szobát és a legegyszerűbb számukra is, egy kicsivel többet főzni minden este és együtt étkezni. (Ez természetesen mesebelinek hangzik, de azért adódtak elég komoly nehézségek a minden este együtt étkezésből, ennek egy teljes cikket szentelnék.) A majd két éven át, minden este együtt elköltött vacsorák egy igazi holland konyhában, valamint jelenleg pedig egy holland társsal együtt élve, úgy vélem némi rálátást adtak ahhoz, hogy megosszam személyes tapasztalataimat, melyek a holland étkezési szokásokat illetik.

Két dolgot emelnék ki elöljáróban, ami merőben eltér az otthon megszokottaktól. Az egyik az, hogy itt a főétkezés a vacsora, a második pedig az, hogy a „holland konyha” kifejezéskor véletlenül se olyat képzeljünk el, mint mikor azt mondjuk „a magyar konyha”. Érdekes ez utóbbi, hiszen két hete utaztam repülővel Magyarországra és a reptéren a Duty Free shopban bolyongva egy recepteskönyvre lettem figyelmes holland konyha címmel, angolul. Egy leves és három főétel és némi desszert, édesség receptje volt benne, mely rendes alapanyagokból, időigényesen készülő, holland sajátosság, a fennmaradó oldalakat csak a gyorsételek uralták. Ezért nem értem sosem, hogy beugratós kérdés-e, mi a kedvenc holland ételem. Hozzátenném, Hollandia olyannyira a világ legkülönbözőbb tájairól érkezők országává vált, hogy én úgy fogalmaznék helyesen a „hollandiai” konyha és nem a „holland konyha”, hiszen a mindennapokban egy átlag otthonban elkészített vacsorában jószerivel fellelhető valamely más ország alapanyaga, fűszere, ízvilága.

A reggeli annál a pontnál nehézségekbe ütközik, legalábbis számomra, hogy a boltok relatíve későn nyitnak (8 óra), és a munkavégzés is a legtöbb helyen 8-9 óra köré datálható. Odahaza megszokhattam, hogy ha reggel fél 7-kor is indultam dolgozni akár a fővárosban, akár kisvárosban a pékségek már javában nyitva voltak és frissen vásárolhattam meg a pékárumat. Személy szerint szendvicset vagy péksüteményt eszek reggelire, amit előző nap be kell szerezzek. A kenyér az, amit odahaza „papírkenyérnek” nevezünk, fél kiló körülbelül 80 cent – 1 euro közé esik, viszont, ha vasárnap beszerzem egészen péntekig rendkívül puha, így nem kell minden nap boltba mennem. A zsömlével viszont más a helyzet, akárhányszor vásároltam, másnap még ehető volt, de a rákövetkező napra már kőkemény. Vajkrém, szalámi, sajt, zöldség – bár véleményem szerint a sajtok ára borsosabb, annak ellenére, hogy a sajt hazájában élünk, a zöldségeket jobb szeretem zöldségestől beszerezni, jobb minőségű és olcsóbb, a szalámiról, sonkáról pedig elég annyi, hogy két – három tálca Pick szalámit mindig hozok, hozatok otthonról. Párom ellenben borzong a „kenyérre vaj és felvágott és sajt” egyvelegétől, ő vagy baconos tojást eszik, vagy zabot tejben. A pékáruk választéka nem olyan széles az üzletekben, a pékségek véleményem szerint drágák (egy pizzás szelet 2 euro körül), de a szupermarketek zöme rendelkezik valamilyen örökös akcióval, például négy fánk, négy croissant, vagy ezek kombinációja 90 centért. Sláger a „frikandelbroodje” – mint a virslis táska odahaza és az „appelflap” – iszonyat édes, cukros, almás táska.

Az ebéd szintén szerény háztartásunkban rendkívül más, mi szinte sosem ülünk le hétvégente együtt ebédelni, hiszen én magam igénylek valamiféle melegételt, de a párom sosem eszik meleget ebédre. Hétköznap a munkahelyi menzán eszem, ami inkább egy snackbár, rendkívül magas áron, szinte csak fagyasztóból kiolvasztott ételek kínálatával. Egy kis csészényi zacskós levesből főzött leves 85cent-1,20euro, sültkrumpli valamilyen kiolvasztott snack-kel 2,85 euro, szendvicsek körülbelül 2 euro, kibbeling (halfalatkák) 2,50-3 euro körül, lumpia (ázsiai tekercs különböző töltelékkel), pizza szelet, saláta, tészta, muffin 1,35euro, üdítő 85 cent. Nem laktató és abszolúte nem egészséges, mégis rengeteg bevételt termelnek a munkahelyi étkezdék.

Hétvégén ebédre igyekszem mindig egy csésze meleg levest enni, illetve általában salátát, bagettet eszem. Ezúton említeném meg a szupermarketek előkészített – mikrózós étel kínálatát. Rendkívül népszerű Hollandiában, széleskörben elterjedt, megfizethető és változatos. A lazacos és cézár saláta személyes kedvencem, ezeket mikrózni sem kell, minden hozzávaló belecsomagolva, ízlésesen (bár nem környezetbarát módon) elszeparálva egymástól, és csak össze kell kutyulni. Az ára körülbelül 3-5euro körül mozog. Rettentő sok olyan étel is kapható, melyet csak 5-8 percre a mikróba kell tenni és máris fogyasztható. Eleinte fenntartással voltam az irányukba, de meglepődtem, mikor igazi, frissen készült íze volt még a húsoknak is. Párom banános palacsintát készít rendszeresen magának ebédre, vagy salátát, de sokszor sajnos szimplán átugorja az ebédet, letudja egy croissanttal, mondván „nem rég ettem kiadósat reggelire”.

Napközben rengeteg gyümölcsöt fogyasztok, elterjedt, hogy a munkahelyeken gyümölcsöt raknak ki a dolgozóknak és bárki vehet belőle. Mindkét munkahelyemen (pedig az első egy raktár volt) óriási gyümölcskosarakról gondoskodtak a cégek. A szupermarketek általában 1+1 gratis-ként árulják a gyümölcsöket (dobozonként), legjobban egyébként tényleg így éri meg vásárolni, mert a gyümölcs abszolúte nem olcsó, de a banán például olcsóbb, mint Magyarországon, egész évben 1euro- 1,10euro kilója. Ahogy említettem, jobban preferálom a zöldségeseket, ahol igazából előre elkészített 8-10 féle saláta is vásárolhat, annyit pakolsz a dobozodba, amennyit szeretnél. Kedvenc ajánlatom, amikor áfonyát, málnát, ribizlit kínálnak három kisebb dobozkával 5 euroért.

Ahogy említettem, majd két évig éltem együtt egy holland házaspárral, akik minden este főztek és együtt vacsoráztunk. Rendkívül kis adagokat főznek – de nagyon igényes alapanyagokból. Itt említeném meg a „boerschappent”, ami lényegében a legfrissebb termékeket jelenti egyenesen a farmról. Különböző boxok rendelhetőek, attól függ az ára, hány személyre rendeled, például olyan box, mely elegendő három vacsora elkészítésére, benne zöldségek, gyümölcsök, húsok, tejtermék, joghurt, hal, mellékelt receptekkel, két személyre elegendő alapanyagokkal 34 euro. Ami egyáltalán nem számít soknak, ha azt nézzük három étkezésre elég. Van boltjuk is, rendszeres látogatójuk vagyok, hiszen a gyömölcsjoghurt ízén észrevehető, hogy friss tejből készült mindenféle tartósító nélkül.

Sokszor a „néniék” (akikkel éltem) vacsoraként valamilyen levest tálaltak, amit személy szerint nagyon kevésnek tartottam, mert némelyik rendkívül nem volt tápláló. Holland sajátosság egyébként az wortel erwtensoep (répás borsóleves), ami elsőre rémes ízű, aztán rendkívül ízletes. (Húgom is imádta.) Párom abszolúte nem leveses, ellenben az egyetlen, amit ízleteset tudok főzni, a krémlevesek (brokkoli, borsó stb.).

A legtöbb ételnek nem tudom a nevét, mikor Édesanyám kérdezte, mit főzött a néni, azt válaszoltam, fogalmam sincs, de finom volt és próbáltam az összetevőit elmondani. A néni relatíve kevés időt töltött a konyhában, mindent szinte félig előkészítve vett és szinte mindent a sütőben sütött, mégis ízletes ételeket készített (csak keveset…) Olyan zöldségeket próbáltam ki, amiket még sosem ettem odahaza, például cikória, spárga, spenót. Nagy hangsúly került arra, hogy ne mindennap hús legyen, szinte minden ételhez készült a párolt karfiol, brokkoli, zöldbab, valamilyen tejjel, vízzel felfőzhető porból készült mártással (isteniek). Ősszel, télen a kedvencem: egy réteg krumplipüré, egy réteg párolt piros káposzta, egy réteg dió, krumplipüré újra és a tetejére sajt, sütőben sütve. Hasonló ételek kombinálva sütőtök krémmel. Holland sajátosság a stamppot, hutspot (egytálételek „kolbásszal”), illetve sokszor ettünk sajtfondüt (lényegében sajtok olvasztva, bagettel). Nagy kedvencem és nagyon könnyű (még nekem is sikerült) a kaliforniai paprika töltve darált hússal, olvasztott sajttal a tetején. Halak közül népszerű a lazac, sütőben sütve körettel, vagy aprítva tésztával, például spenóttal és fenyőmaggal. Elterjedt a satésaus (földimogyoró szósz) csirkével, a rizottó, portobello (óriási gombafejek töltve), a kagyló. Ez utóbbit rendkívüli fenntartással fogadtam eleinte, aztán megkedveltem. Bár inkább előételnek tálalnám, mintsem főételnek. Illetve a palacsinta (bolti, csak fel kell melegíteni), aminek köze sincs az igazi magyar palacsintához, és a néniék egyszerre ették lekvárral és baconnel.

Napi menüt irtó ritkán találni, főleg egyébként a nagyobb városokban magyarok főznek és szállítják 9-11 euro per menüért, de itt Bredában is találtam hozzánk közel egy isteni éttermet – így élek túl. A hely szépsége, hogy hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak, aki rendkívül kedvesek, az étel bőséges és isteni, leves és második 5 euroért, minden nap változatos, és az egyetlen közeg, ahol magabiztosan merek hollandul beszélni (beszéddel próbálkozni), mert nem nevetnek ki (mint sok helyen tették, amiért kezdő vagyok), hanem rendkívül nagyra becsülik a próbálkozásaimat.

Ha magyaroshoz hasonló ízekre vágynék, irány a lengyel bolt, rengeteg terméket árulnak, ami odahaza is kapható (más névvel), nagyon jó áron (kedvencem a Kubu és a Topjoy üdítők). A szupermarketekben vásárlás közben ingyen ihatsz kávét, de a bankokban is. A műanyag üvegek betétdíja 25 cent, a sörösüvegeké 10 cent, az újra hasznosításra elég nagy a motiváltság (számold át, körülbelül minden üveg után 75 forint a betétdíj, egy zsugor ásványvíz után 450 forint, természetes visszavinni az üvegeket).

Idehaza általában csak hétvégén eszünk együtt, mert párom délután dolgozik. Hétköznap esténként elbiciklizem az említett étterembe a kihordós menümért, hétvégén pedig párom főzi a vacsorát. Szerencsés vagyok, mert szeret főzni, de relatíve könnyen készíthető ételek kerülnek az asztalunkra. Például előre pácolt csirke, fagyasztott röszti, vagy épp egy karika camembert fűszerezve és a sütőben megsütve. Ma lazac lesz, szósszal és bulgurral.

Nagy divat étterembe járni, melyek hétvégente szinte tömve vannak. Az árak magyar pénztárcával drágábbak számomra, de itteni keresettel jobban elérhetőek. Persze mindig megfontolva és ésszel, nem a legdrágább éttermekbe járva. Közkedvelt az „all you can eat” étterem, sokat járunk barátnőkkel, körülbelül 3 órára 35-40 euroért ehetsz, ihatsz, nassolhatsz. Személy szerint nem kedvelem annyira, mert nyilván a pénzedért mindent meg akarsz kóstolni, ha már befizetted, de hamar eltelít és a sok össze-vissza ételtől nekem mindig csak fáj a hasam. Egyébként mindenki megtalálhatja kedvencét, a levesektől, a tengeri herkentyűkön, tésztákon, frissensülteken, salátákon át, a vattacukorig, fehér csoki szökőkútig, fagylaltig. Személyes kedvencem a bredai Food Hall, ahol tizenhat nemzetközi konyha ízeit próbálhatod ki, tegnap például hamburgert ettem sült krumplival 14 euroért, előzőleg pedig a mexikóiban nachos tálat mindössze 7,5 euroért.

A legkülönfélébb helyeken is kaphatsz finom ételeket, imádom a Hema boltot, ami egyben drogéria, ruhabolt, ajándékbolt, ételbolt és étterem. Kissé bizarr, amikor a ruhák között sétálok a kolbászszagban, de az étterme isteni, gyorsétel, de lakható és finom, például a 4,5-5 euros bolognai tészta vagy az 5 euros hamburger sültkrumplival vagy a mustáros kolbász zsemlében.

Étkezési szokásainkról szóló beszámolómnak lassan a végére érek, úgy vélem egy kissé hosszasan ecseteltem és így sem tudtam a legmélyebb betekintést adni a hétköznapjainkba. Összességében elmondható, hogy az árak magyarországi árakkal összevetve nem sokkal borsosabbak, hiszen odahaza is, ha látogatásaimkor ellátogatom egy-két szupermarketbe már-már felháborítanak az árak, főleg annak a tudatában, hogy mennyi egy átlag hazai kereset és miből kell kigazdálkodni azokat a hozzávalókat, amelyek legtöbb esetben nem a legjobb minőségűek. Itt egyáltalán nem „cikis” a boltok saját márkás termékeit venni, mert minőségben teljesen elfogadhatóak. Ami rendkívül hiányzik, az a szélesebb választék a kihordós napi menükből, az igazi cukrászdák és otthoni pékáruk, a Pick szalámi, a francia drazsé, a Nógrádi ropogós, a Big pep chips, a 3bit, a Pilóta, a Győri édes, néhány tésztaféle, a tarhonya, a karika alakú babapiskóta, a sóska, a TV paprika és a rendes munkahelyi menzák. Egyebekben teljesen elégedett vagyok a kínálattal, a változatos és finom éttermekkel, a felfedezett kantinban a kihordós vacsora menüvel, párom finom főztjeivel és nem utolsósorban, hogy minden ezen finomságokat megengedhetjük magunknak és nem kell a legolcsóbb, legrosszabb minőségű alapanyagokat vásárolnunk, és mindennap friss, változatos étel kerülhet az asztalunkra.

Törökország – Ankara – Culinary Cabaret, avagy a Kebabon túl

Február második hetét interkulturális cserén töltöttem Törökországban, Ankarában. Félve indultam el, felpakoltam mindenféle gyógyszerrel és kicsit tartottam az ételektől, amelyeket majd kóstolni fogunk, de ezen kívül nyitott voltam bármire. Elvégre idegen kultúra, idegen ország, idegen ételek és alapanyagok.

Előre kell bocsájtanom, hogy a cikk után olvasója garantáltan éhes lesz és semmilyen felelősséget nem vállalok, ha utána a konyhába indul az illető.

Nagyon sokféle ételt kóstoltunk és soha nem volt ugyanaz a menü. A szervezők próbáltak minket minél jobban megismertetni a török ételekkel.
Kezdjük az indulással. Oda is és vissza is mindkét Turkish Airlines járaton kaptunk standard mealt, amely illeszkedett a török szokásokhoz. Ez szendvics volt melegen (fetás-paradicsomos) vagy egy saláta csirkével, és valamilyen édesség – mandulás süti jammel, illetve csoki mousse.

Érkezésünk után még nem volt hivatalos vacsora, hiszen több országból érkeztünk és több időpontban ezért a szervezők rendeltek nekünk Lahmachun-t, azaz török pizzát. Azt kell mondjam, igazán nehéz étel és kifejezetten tetszett, hogy nekünk kellett „összekirakózni”. Adott egy nagyon vékony pita tészta szerűség, amelyen már a marhahúsos feltét rajta van. Erre jön rá egy csípős szósz és a saláta, amelyre a citrom levét kell facsarni és feltekerni. A török önkéntesek fogták a fejüket, amikor egyikünk-másikunk wrap-nak tekerte fel. Jellemző még és streetfood-ként szintén pizzaként kezelik a Pide-t. Ebből húsos és nem húsos változat is van, mi a sajtosat próbáltuk ki.

Lahmachun step by stepKasarli Pide Menü

Első esti vacsoránk egy gyönyörű helyen volt, ahol török estet tartottak nekünk, voltak táncosok és mi is táncot tanultunk. Történetesen a hely neve Estergon Palace volt, és a törökök elmondása szerint a magyar esztergomi vár mintájára építették 5 éve. Őszintén a levesekre nem mindig jöttem rá, hogy miből készült, de a krémlevesek voltak a jellemzők. Itt bárányt ettünk fahéjas rizzsel, amelyben fenyőmagok is voltak. A desszert pedig egy szirupos nagyon cukros édesség volt.         Az utcákon nagyon sokszor láthattunk árusokat, akik perecre hasonlító szezámmagos ropogtatnivalót árulnak, aminek a neve Simit, ezt sokszor Ayran-ba (joghurtos ital) mártogatva eszik, vagy mellé isszák.

Második este szintén török különlegességeket vacsoráztunk: gözlemét, amely tulajdonképpen krumplilángos, valamilyen töltelékkel – ez lehet többféle, de mi zöldségeset próbáltunk, mellé „nyers húsgolyó” néven Köfte-t kóstoltunk. De a nem húsos változatát, ami kuszkuszból készült. Majd jöhetett a várva várt Baklava, annak is a pisztácia nélküli változata, telis tele sziruppal. Az utazás végén magam is hoztam haza az eredeti baklavából, amelyeket fillérekért árulnak. Baklava

Érdemes szót ejteni a teáról. Eddig ez volt az első olyan ország, ahol hangsúlyosabb volt a tea, mint a kávé, így végre élvezhettem azt, hogy bárhová mentünk teázhattam. A törökök reggel-délben-este teáznak, nem számít az idő és az sem, hogy igazán erős fekete teát isznak. Nem mellesleg nagyon aranyos tulipános pohárból, amelyből én is beszereztem egy készletet. Persze a kávé is jellemző náluk és a zaccból való jóslás! De én igazán élveztem, hogy bárhol voltam teázhattam. Bár néha a törökök akkor is kiakadtak, amikor citromot raktam bele és mézet.

Egyik este vendégül látott minket az Ankara Trade Office, így ott (IS) jókat ettünk. Először egy sütőtökös dióval leszórt édességet (mai napig rejtély, de úgy gondoljuk, ez az édesség volt és nem az előétel), Börek-et, ami tulajdonképpen „rakott” túrós tészta lenne, de készíthető más töltelékkel is, majd bárányt ettünk bulgurral és salátával. A zöldségsaláta mindig része volt az étkezéseknek

Börek – Bulgur báránnyal (a bárány a köret alatt) – Sütőtökös desszert/előétel

Ami nagyon jellemző a török étkezésre és konyhára, hogy nagyon sok leveles tésztát, péksüteményt, piskótát esznek. Én feldobtam a reggelinél a piskótát egy kis jammel:

Ta-Da!

Pénteken az ételeinkben nem volt hús. Az ebéd jellemzően tésztasaláta, krumplisaláta volt pitával, illetve paradicsomos kuszkusz és persze mellé pita. Este bab saláta, bab pörkölt (?) mai napig kérdőjeles, hogy mi volt és hogyan illett hozzá a rizs. Egyébként finom volt!

+ puding

Ha Törökország, akkor édesség, és ha hisszük ha nem, de a baklaván kívül is van ám édesség! (de még mennyi!)

Egy nagyon aranyos és Willy Wonka boltjához hasonló édesség boltban is jártunk, ahol nagyon kedvesen megkóstoltattak velünk mindenféle édességet. Ami nagyon népszerű és nem csak egyféle édesség, hanem több édességre is mondják az a Lokum. Egyrészt létezik az egyik fajtája, amely színes kis kockák, cukorból és keményítőből. Személy szerint láttam cukormentes változatát is és felmerült bennem, hogy akkor az miből is készült?  Mindemellett van olyan, amelyik fehér és valamilyen töltelékkel töltött és kókuszreszelék a külseje. Ebből volt nutellás, diós és mindenféle, amit csak el lehet képzelni. Ami nem tradicionális édesség volt és nagyon megszerettem: a boltokban lehetett kapni brownie-s muffinokat, illetve csokikrémmel-nutellával töltött kekszeket.

Ollóval vágták karikákra a Lokumot 

Utolsó napunkon kebab tálat rendeltünk (mert rájöttünk, hogy egy hét alatt még nem is ettünk kebabot) amelyen minden féle finomság volt, saslikok, kebab, padlizsányos saslik, zöldségek, pita, ez remek befejezése volt a török utunknak. Erről persze már nem is készült kép, mert nagyon jól nézett ki és mindenki egyszerre esett neki

Mindegyik ételt imádtam és próbáltam minél több mindent megkóstolni, amit csak lehet, és sosem csalódtam, mert minden szuperül volt elkészítve és tetszett mindennek az ízvilága. Ha egyet kellene kiemelni mi ízlett a legjobban, nagyon nehéz lenne a választás. De talán személyes kedvencemmé a Börek vált és úgy vélem egyszer majd megpróbálom majd itthon is elkészíteni.

A Kopaszi gát az utóbbi években igen felkapott hely lett. Köszönhetően annak, hogy sok remek étterem kávézó és bár nyitott ki a felújítás után. Az egyik ilyen étterem a Veranda.

Elhelyezkedés

Az étterem sétányon, ez az étterem a második a sorban, a VakVarjú után. És a harmadik épület a bejárattól.

Térkép

Maga a hely

Az étterem fiatalos és modern, az épület belesimul a Kopaszi gát modern környezetébe. Bent és a teraszon rengeteg asztal között lehet választani. A legjobb szerény véleményem szerint, ha az öbölre néző teraszra tud kiülni az ember.

Ételek, italok és desszertek

Ételek

Maga a konyha olasz, így megtalálhatóak pizzák, tészták, levesek és olasz ihletésű főételek is. Külön kiemelném, hogy van a gyerek menü és pizza is!

Italok

Ha megszomjaznánk, akkor 13 féle limonádéval, 4 féle jeges teával, 7 féle szörppel, 27 féle koktéllal, 32 féle borkülönlegességgel, 11 féle sörrel, ill. üdítőkkel tudjuk csillapítani azt.

Lehet látni, hogy választékból nincs hiány és a minőséggel sincs probléma., minden frissen készül a látványkonyhán. Talán csak desszert választék, ami kicsi, elférne még pár fajta az étlapon, viszont ezek mind nagyon finomak!

Kiszolgálás és árak

A kiszolgálás, maga gyors volt, a pincérek nagyon udvariasok és segítőkészek.

No igen, az árak, előre leszögezem nem olcsó hely, viszont cserébe nagyon kellemes, elegáns a környezet és nagyon finomak az ételek, italok.

Összegzés, véleményem

Nyugodt szívvel tudom ajánlani a helyet, eddig még nem csalódtam benne. Szerintem a legjobb baráti társasággal elmenni és egy jó vacsora közben beszélgetni egy kellemes környeztben, amit a Veranda nyújtani tud

Facebook
Weboldal
TripAdvisor

A Patyi pincesor ékköve a C’est La Vie Café, egy kis vállalkozás, ami 2014-ben kezdte meg működését.

Elhelyezkedés

A kávézó, a nevéből kitalálható, de erősen francia jellegű ? (köszi Csabi ezt mi is kitaláltuk). Pátyon található, a Biatorbágyra vezető út mentén, az egyik boros pincéből lett kialakítva. Van egy hangulatos kis terasza, amit tavasztól őszig lehet igénybe venni. Parkolás egyszerű, mivel van saját parkolója (már ha találsz szabad helyet).

Térkép

Kínálatról

Mint írtam korábban, francia konyha specialitásait kóstolhatja meg itt a vendég. Vannak szendvicsek, francia sütemények, alkoholos és nem alkoholos italok és természetesen kávék. Ill. ezen felül van szezonális kínálat, mi amikor voltunk, akkor éppen a levendula köré épülő ínyencségeket kóstolhattunk.

Kiszolgálás

A kiszolgálás kifogástalan, szerintem ennél többet nem is kell elmondani róla, menj el tapasztald meg!

Árak

A kávézó árai, a véleményem szerint és Budapesti kávézó árakhoz viszonyítva is átlagos. Viszont, vegyük azt észre, hogy a környezet jobb (nem valahol a városban vagy plázában vagy), a kiszolgálás tökéletes és a kínálat egyedülálló, akkor azt mondom sokkal jobban jár az ember (még akkor is ha ki kell jutni a városból).

Összegzés, Elérhetőségek

Eddig kétszer voltam a C’est La Vie Café- ban, mindkét alkalommal, remek élményben volt részem, így bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani a helyet, látogassátok meg bátran!

Facebook
Weboldal
TripAdvisor

Tudom, tudom be kellene fejeznem már az olasz utazásról készült cikkeket, sajnos még félkésznek érzem az utolsó kettő részt, így nem szeretném még megjelentetni. De dolgozom rajtuk, amikor időm engedi. Na de nem rég jutottam el a Dolcissima Budapest cukrászdába. A hely rögtön elvarázsolt és vissza is repített a nyári élményekhez.

Az üzlet a Frankel Leó út 21 szám alatt található, a Margit híd és a Szent Lukács furdő között. Belépve az ajtón már maga a hely varázsa megfog, tényleg olyan mintha Nápolyban sétáltunk volna be egy kávézóba. Világos vidám belterű, tudom túl sokszor írom le de itt jót jelent, olasz hangulatú cukrászda. A kiszolgálás elsőosztályú, nem futószallagon “darálják” a vendégeket, mint a magyar cukrászdák többségében. A kínálat főként olasz süteményekből, kávékból áll, de lehet fogyasztani szendvicseket, üdítőket de ezen kívül lehet vásárolni oliva olajat és egyéb olasz termékeket is.

Nem kell említeni a sütemények frissen készülnek, érdekeség, hogy bal oldalt a konyhába betekintést enged a cukrászok világába egy hatalmas ablak. Ez most nem lesz mély elemzés a helyről, mi csak süteményt vásároltunk, nem ültünk be sajnos (majd legközelebb). De össszegezve, én csak ajánlani tudom mindenkinek a helyet, aki szereti az olasz életérzést. A cikk alján megtaláljátok a hely online elérhetőségeit. Ha tehetitek látogassatok el egyszer ide, megéri!

Instagram

Facebook

Weboldal

Térkép

Kis katalán életérzés Budapesten. Talán így lehetne jellemezni legjobban a Vicky Barcelona-t. Nagyon pörgős, fiatalos hely, tele vidám emberekkel. Fel kell készülni a tömegre előre, viszont remekül beosztották a rendelkezésükre álló teret, jól el lehet férni. Mi a “sátorban” kaptunk asztalt, azt hittük fázni fogunk, de szerencsére fűtött volt és nem úgy éreztük, hogy egy sátorban ülnénk.

Megközelítés, mi a Deák tér felől mentünk keresztül a Madách Imre téren, innen pont a Gozsdu udvar közepére kerül az ember, ahonnét jobbra kell fordulni és néhány méter séta után elér az étterembe. Volt foglalásunk, így könnyedén jutottunk asztalhoz (FONTOS: foglalj előre asztalt ha vacsorázni is szeretnél!). Az asztalnál megkaptuk az étlapot és az itallapot.

Előszőr beszéljünk az itallapról, többféle koktél közül lehet választani, mondhatjuk, hogy standard a koktélok árazása nem ért minket meglepetés. Külön van borlap különféle spanyol és katalán borokból, a borok ára 600Ft és 2000Ft között mozognak per pohár, drága de megéri! Mi egy száraz fehér bort ittunk ami valahol fél uton volt, nekem nagyon ízlett. Ezen kívül van még egy rövid ital – sör – üdítő lap, ezt nem nagyon néztük meg, nem emiatt mentünk igazából, minket a borok és az ételek érdekeltek.

Az étlap, szép nagy laminált papírlap, tele jobbnál jobb ételekkel. Nagy a választák az árak, szerintem nincsenek elszállva, egy ribeye steak 3000Ft volt. Én egy spanyol felvágott válogatást ettem kenyérrel és két féle szósszal utána egy tortilla-t (spanyol omlett burgonyával és hagymával), barátnőm egy salátát és hozzá sült burgonyát csípős szósszal. Minden frissen készül nagyon hozzáértő szakács kezéből és viszonylag gyorsan is szervírozzák az ételeket.

A felszolgálás kiváló, öt csillagos, a felszolgálók nagyon udvariasak, kedvesek és segítőkészek. Külön plusz pont az üzemeltetőknek, hogy a borokat spanyol pincérek hozzák ki, meg is lepődtünk.

Összességében nagyon jó hely, remek ételekkel és elő spanyol zenével. Fel kell készülni, hogy két főre 15000Ft – 20000Ft-ot otthagy az ember, főleg ha italt is fogyaszt. De szerintem megéri. Mi nagyon jól éreztük magunkat egy bő másfél órát töltöttünk a helyen. Így merem bátran ajánlani mindenkinek, hogy próbálja ki a Vicky Barcelona Tapas bárt!