Törökország – Ankara – Culinary Cabaret, avagy a Kebabon túl

Február második hetét interkulturális cserén töltöttem Törökországban, Ankarában. Félve indultam el, felpakoltam mindenféle gyógyszerrel és kicsit tartottam az ételektől, amelyeket majd kóstolni fogunk, de ezen kívül nyitott voltam bármire. Elvégre idegen kultúra, idegen ország, idegen ételek és alapanyagok.

Előre kell bocsájtanom, hogy a cikk után olvasója garantáltan éhes lesz és semmilyen felelősséget nem vállalok, ha utána a konyhába indul az illető.

Nagyon sokféle ételt kóstoltunk és soha nem volt ugyanaz a menü. A szervezők próbáltak minket minél jobban megismertetni a török ételekkel.
Kezdjük az indulással. Oda is és vissza is mindkét Turkish Airlines járaton kaptunk standard mealt, amely illeszkedett a török szokásokhoz. Ez szendvics volt melegen (fetás-paradicsomos) vagy egy saláta csirkével, és valamilyen édesség – mandulás süti jammel, illetve csoki mousse.

Érkezésünk után még nem volt hivatalos vacsora, hiszen több országból érkeztünk és több időpontban ezért a szervezők rendeltek nekünk Lahmachun-t, azaz török pizzát. Azt kell mondjam, igazán nehéz étel és kifejezetten tetszett, hogy nekünk kellett „összekirakózni”. Adott egy nagyon vékony pita tészta szerűség, amelyen már a marhahúsos feltét rajta van. Erre jön rá egy csípős szósz és a saláta, amelyre a citrom levét kell facsarni és feltekerni. A török önkéntesek fogták a fejüket, amikor egyikünk-másikunk wrap-nak tekerte fel. Jellemző még és streetfood-ként szintén pizzaként kezelik a Pide-t. Ebből húsos és nem húsos változat is van, mi a sajtosat próbáltuk ki.

Lahmachun step by stepKasarli Pide Menü

Első esti vacsoránk egy gyönyörű helyen volt, ahol török estet tartottak nekünk, voltak táncosok és mi is táncot tanultunk. Történetesen a hely neve Estergon Palace volt, és a törökök elmondása szerint a magyar esztergomi vár mintájára építették 5 éve. Őszintén a levesekre nem mindig jöttem rá, hogy miből készült, de a krémlevesek voltak a jellemzők. Itt bárányt ettünk fahéjas rizzsel, amelyben fenyőmagok is voltak. A desszert pedig egy szirupos nagyon cukros édesség volt. Az utcákon nagyon sokszor láthattunk árusokat, akik perecre hasonlító szezámmagos ropogtatnivalót árulnak, aminek a neve Simit, ezt sokszor Ayran-ba (joghurtos ital) mártogatva eszik, vagy mellé isszák.

Második este szintén török különlegességeket vacsoráztunk: gözlemét, amely tulajdonképpen krumplilángos, valamilyen töltelékkel – ez lehet többféle, de mi zöldségeset próbáltunk, mellé „nyers húsgolyó” néven Köfte-t kóstoltunk. De a nem húsos változatát, ami kuszkuszból készült. Majd jöhetett a várva várt Baklava, annak is a pisztácia nélküli változata, telis tele sziruppal. Az utazás végén magam is hoztam haza az eredeti baklavából, amelyeket fillérekért árulnak. Baklava

Érdemes szót ejteni a teáról. Eddig ez volt az első olyan ország, ahol hangsúlyosabb volt a tea, mint a kávé, így végre élvezhettem azt, hogy bárhová mentünk teázhattam. A törökök reggel-délben-este teáznak, nem számít az idő és az sem, hogy igazán erős fekete teát isznak. Nem mellesleg nagyon aranyos tulipános pohárból, amelyből én is beszereztem egy készletet. Persze a kávé is jellemző náluk és a zaccból való jóslás! De én igazán élveztem, hogy bárhol voltam teázhattam. Bár néha a törökök akkor is kiakadtak, amikor citromot raktam bele és mézet.

Egyik este vendégül látott minket az Ankara Trade Office, így ott (IS) jókat ettünk. Először egy sütőtökös dióval leszórt édességet (mai napig rejtély, de úgy gondoljuk, ez az édesség volt és nem az előétel), Börek-et, ami tulajdonképpen „rakott” túrós tészta lenne, de készíthető más töltelékkel is, majd bárányt ettünk bulgurral és salátával. A zöldségsaláta mindig része volt az étkezéseknek

Börek – Bulgur báránnyal (a bárány a köret alatt) – Sütőtökös desszert/előétel

Ami nagyon jellemző a török étkezésre és konyhára, hogy nagyon sok leveles tésztát, péksüteményt, piskótát esznek. Én feldobtam a reggelinél a piskótát egy kis jammel:

Ta-Da!

Pénteken az ételeinkben nem volt hús. Az ebéd jellemzően tésztasaláta, krumplisaláta volt pitával, illetve paradicsomos kuszkusz és persze mellé pita. Este bab saláta, bab pörkölt (?) mai napig kérdőjeles, hogy mi volt és hogyan illett hozzá a rizs. Egyébként finom volt!

+ puding

Ha Törökország, akkor édesség, és ha hisszük ha nem, de a baklaván kívül is van ám édesség! (de még mennyi!)

Egy nagyon aranyos és Willy Wonka boltjához hasonló édesség boltban is jártunk, ahol nagyon kedvesen megkóstoltattak velünk mindenféle édességet. Ami nagyon népszerű és nem csak egyféle édesség, hanem több édességre is mondják az a Lokum. Egyrészt létezik az egyik fajtája, amely színes kis kockák, cukorból és keményítőből. Személy szerint láttam cukormentes változatát is és felmerült bennem, hogy akkor az miből is készült? Mindemellett van olyan, amelyik fehér és valamilyen töltelékkel töltött és kókuszreszelék a külseje. Ebből volt nutellás, diós és mindenféle, amit csak el lehet képzelni. Ami nem tradicionális édesség volt és nagyon megszerettem: a boltokban lehetett kapni brownie-s muffinokat, illetve csokikrémmel-nutellával töltött kekszeket.

Ollóval vágták karikákra a Lokumot

Utolsó napunkon kebab tálat rendeltünk (mert rájöttünk, hogy egy hét alatt még nem is ettünk kebabot) amelyen minden féle finomság volt, saslikok, kebab, padlizsányos saslik, zöldségek, pita, ez remek befejezése volt a török utunknak. Erről persze már nem is készült kép, mert nagyon jól nézett ki és mindenki egyszerre esett neki

Mindegyik ételt imádtam és próbáltam minél több mindent megkóstolni, amit csak lehet, és sosem csalódtam, mert minden szuperül volt elkészítve és tetszett mindennek az ízvilága. Ha egyet kellene kiemelni mi ízlett a legjobban, nagyon nehéz lenne a választás. De talán személyes kedvencemmé a Börek vált és úgy vélem egyszer majd megpróbálom majd itthon is elkészíteni.