Sokszor félelmetes belegondolni, hogy mennyi hasonlóság van az emberi működés és Galaxisunk között.
Az emberi mentális jelenségek skálája szerteágazó és végtelen. Akár csak a minket körülölelő Univerzum. Robbanásokkal, jelenségek semmivé válásával és születésével tarkított. Ugyanígy az elme, a világegyetemünk is a sötét anyag vonzatában létezik és építkezik, kreál a látszólagos semmiből. Komplex folyamatok és történések hajtatnak végre egy örökösnek tűnő, végtelen sorban. Ahogy minden mindennel összefüggésben és szimbiózisban történik egy egyedi reakciós jelenség felhívja magára az ember figyelmét.
A fekete lyukak rejtelmességeikkel egyetemben alapos vizsgálódásra késztették a mai embert. Egy bizonyos fizikai lét, ami a fekete masszív jelenséghez köthető, az eseményhorizont az az állapot ahol a fizika törvényei teljesen megőrülnek.
Ismerős?
Az emberi elme komplex és logikus ritmus alapján működik. Minden receptornak és transzmitternek megvan a saját feladata és célja. Mint egy hardware, minden összeköttetésben és az információ csere szellemében működik.
Mégis, ahogyan ezt konstatáljuk bizonyosodik be az állítás, hogy legyen egy rendszer akármilyen logikus és összetett, egy jelenség hatására felborulhat és trónra ülhet a káosz.
A fizikában az eseményhorizont egy olyan határfelület, amin túl már az események hatását vesztik az elszenvedővel szemben. Ez így elsőre talán kacifántosan hangzik, de ha elképzelünk egy határt ahonnan nincsen menekvés és visszatérés, ráadásul az elszenvedőnek ez a határ úgy érződik, mintha végtelen lenne és örökösen állandó, talán kirajzolódik előttünk egy halovány kép.
Ismerős már?
Amikor az elménk egy olyan fázisba lép ahonnan hatalmas erőfeszítések árán sem tudunk kiszakadni és úgy érezzük, hogy egy örökösen felborult állapotban ragadtunk?
A fekete lyuk – legyen most a mi elménk – és az eseményhorizont – ami azt körülveszi és hatása alá vonja páratlan hasonlatosságokkal rendelkezik.
A fizikában ha az eseményhorizontból ki akarnánk szabadulni gyorsabban kéne mozognunk mint a fény, ami a relativitáselmélet szerint lehetetlen. A furcsa jelenségből semmi nem szabadulhat, sem tér- idő, vagy fény. Egy olyan – nevezzük entitásnak – áll elénk, ahol minden eltűnik és semmi nem szabadul. Egy állandó jövő és jelen közötti összezavart helyben álló, mégis fénysebességgel működő létezésről van szó.
Hasonló állapotot figyelhetünk meg a minket körülvevő szűkebb világban is.
A különböző mentális állapotokat tapasztaló egyének közül figyelemre méltó hasonlóságot fedezhetünk fel a delúziós és katatóniás mentális állapotok és az eseményhorizont természete között.
Az állapot, ahol minden kavarodott és káosz-vezérelt. Ahol a tér és idő komplexuma zavarodottá válik és a tehetetlenség túr utat magának.
Vegyünk például egy egészen hétköznapi jelenséget: egy veszekedés.
Egy veszekedés során az agy megannyi funkciója aktív és működésbe lép. Mégis, elérkezhet az a fázis, ahol úgy érezzük, hogy a fekete lyuk csak húz és szív magába megállás nélkül. Majd tehetetlenségünkben csak vergődünk tér-idő, válasz és kérdés, gondolat-cselekedet, helyes-helytelen szavak között. Végül úgy érezzük, hogy ebből nincsen kiút. Az űrhajós belépett az eseményhorizontba, de kiszakadni belőle már nem tud.
A katatóniás szindróma viselői sokféle tapasztalást tudhatnak magukénak. Ezek között szerepel a kábulat, a végtelen hallgatás, a negativitás vagy akár a céltalan és megmagyarázhatatlan izgalom is. A helyzet akár csak a fekete lyukban, a szabályok felborultak és a tehetetlenség irányíthatatlan.
Üveges szemmel bámuljuk és tapasztaljuk a minket húzó, csűrő – csavaró erőket és próbálunk az elménk ellen harcolni.
Már ismerős?
A szűkebb világban persze kevesebb az esélye annak, hogy valami örökösen magába szippant egy individuált, mégis érdemes kontemplálni az ezt megidéző körülményeken, eseménysorozatokon, és törekedni arra, hogyha akár át is esünk a horizonton, mindig legyen egy visszaút.
Források:
- https://astronomy.swin.edu.au/cosmos/E/Event+Horizon
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Esem%C3%A9nyhorizont
- https://en.wikipedia.org/wiki/Catatonia#/media/File:Tom_Lea_-_2000_Yard_Stare.jpg
- https://cdna.artstation.com/p/assets/images/images/014/052/220/large/jose-maria-de-la-torre-bugidos-01-splashart-ao.jpg?1542237556
