Mindannyian mások vagyunk, másként tanulunk. A középiskolai évek során különösebb gondot nem okozott miből és hogyan tanuljunk, hiszen tankönyvek, munkafüzetek álltak rendelkezésünkre és az órai anyag feldolgozásához füzetet, szótárakat kellett vezetnünk. Tizenévesként mondhatni fogták a kezünket az iskolában, volt olyan tanárom, aki vásároltatott egy kihúzó filcet mindannyiunkkal az általános iskola felső tagozatában és a könyvben lediktálta mely mondatokat, esetleg szavakat húzzuk alá és tanuljuk meg. A munkafüzetek kitöltése is vagy órán közösen zajlott, esetleg egyénileg, utólag megbeszélve, vagy pedig házi feladatként, a tanóra keretében leellenőrizve. A füzetbe, szótárba is a tanító diktált, ritka volt a jegyzetelés. Idővel egyes oktatók a gimnáziumban is észrevették, hogy rengetegen nem tudnak a hallottak alapján önállóan jegyzetelni, csak diktálás alapján. Többen is próbálkoztak azzal, hogy a tankönyv adott fejezetét órán önállóan ki kellett dolgozni a füzetbe, de sajnálatos módon így is sok tanulónál hiányosságok maradtak és ezek legjobban az egyetemi tanulmányok során érhetők tetten.
Aki nem szeret tételt kidolgozni, könyvet kijegyzetelni egyszerűen tanuljon könyvből. Ennek megannyi hátulütője van: elsősorban az, hogy egy adott tárgyra jellemzően nem elég csak egy könyv, hiányosak a fejezetek, hozzá kell nézni más könyvet, esetleg órai anyagot is. Ez úgy vélem már alapvetően kisebb kavarodást okozhat a fejben. Ingázóknál ezeket a könyveket nem a legkellemesebb cipelni sem. Amennyiben a hétvégédet házon kívül töltöd, esetleg kollégista vagy, többen laktok egy szobában satöbbi, legyen a hétköznapok esti, délutáni programja a tételkidolgozás és a hétvégére nem csak a tanulás marad, hanem a vaskos könyveket sem kell magaddal cipelned. Egy tétel kidolgozásával sokkal komplexebben át tudod látni a tananyagot, egy helyen lesznek meg az órán elhangzottak, a különböző tankönyvekben előfordultak.
Jómagam öt éven át hétvégente ingáztam Budapestről és vidéki kisvárosba. Sosem engedhettem meg, hogy magam éljek egy albérletben és számomra esszenciális fontosságú a csend. Ezért is említettem, hogy a legcélszerűbb már a hét folyamán elkezdeni a készülődést, átnézni mely könyvek szükségesek a hétvégi tanuláshoz, készíteni egy-két jegyzetet, tételt és csak a szükségeket magammal vinni.
Ehelyen jegyezném meg, hogy jómagam egy kőkemény jogi egyetemen tanultam és számomra a legegyszerűbb módja az alapos tanulásnak a folyamatos tanulás volt. A későbbiekben részletesen fogok szólni arról, hogy miért nem érdemes az utolsó pillanatra tartogatni az összes tantárgy feldolgozását – lehetetlen és körülbelül 90%-ra sosem fogsz emlékezni. Egyesek persze úgy járnak egyetemre, hogy semmit nem szándékoznak elsajátítani, csak egy papírt szeretnének a kezükbe és úgy vélik a munkaerőpiacon elboldogulnak csupán azzal, hogy ahová felvételt nyernek munkahelyen úgyis mindenre megtanítják őket és beletanulnak. Vannak viszont olyan munkahelyek, ahová már a beugró egy szigorú írásbeli és szóbeli felvételi, mindazokból, amit a három-, négy-, ötéves képzés során elsajátítottál. Egyébként is minek jár valaki egyetemre, ha totálisan semmi sem érdekli? Folytatva az előző gondolatmenetemet…:
Tankönyvből is lehet szépen és rendszeresen tanulni: vedd magad elé a tankönyvet és ha szóbeli a vizsga, készítsd elő a tételsort. Különböző színű „post it”-ekre írd fel a tételek számát, amennyiben nem túl hosszú a címét is. Az egyes fejezetekhez, részekre illeszd hozzá a színes jelölő matricádat, és rögtön felosztottad a könyvet a tételeknek megfelelően.
A könyvben minden tételt dolgozz fel, különböző színekkel húzd ki a lényeget, s ugyanezen színnel a tételsorban jelöld meg a tételt, ha már megtanultad azt. A címszavakat jelölheted más színnel is a könyvben, ha van egy definíció, amit szeretnél jobban megtanulni, írd a lap tetejére, aljára ceruzával, jobban rögzül és szem előtt is van, tudni fogod, hogy ez egy esszenciális kulcsszó az adott tételnél. Ha mégis van valamilyen kiegészítendő információd tapadós cetlikre írd föl és ragaszd az adott fejezethez. Személy szerint rendkívül vizuális típus vagyok: mai napig fel tudom idézni a legtöbb tételem/könyvfejezetem kihúzófilces színét, a tétel felosztását, elosztását a papíron, papírlap típusát (kockás, csíkos, sima, színes). Rengeteget segítenek eme apróságok azoknak, akik hasonlóan vizuális típusok.
A tételek kidolgozása egy időigényes, összetettebb feladat. Rá kell szánni az idődet, de számomra mindig egyszerűség volt egy-egy papírlapról tanulni, nem egy egész könyvvel járkálni a tétel felmondása, tanulása közben. Teljesen mindegy kézzel, vagy géppel írod a tételt a legfontosabb, hogy legyen tagolt, jól átlátható. Nem kellemes olyan tételből tanulni, amely a papír bal fölső csücskében elkezdődik és tagolás nélkül a jobb alsó sarokban véget ér, összefolyó, egymásba folyó mondatok halmaza. Gondold el, ha kezedbe veszel egy könyvet szeretsz-e úgy olvasni, hogy az egyes gondolatmenetek végén nincs új bekezdés, nincsenek fejezetek, címek, alcímek, oldalszámozás satöbbi.
Vegyél egy lapot magad elé és a kijegyzetelni kívánt könyvrészletet. A papír közepére felül írd fel a tétel címét, rendszerint én nagyobb betűkkel szoktam, ha gépen dolgozom ki, akkor pedig félkövér, nagyobb betűméretet állítok, esetleg aláhúzom, variálom a betűtípusokat.
A könyvben célszerűbb először elolvasnod és értelmezned az adott fejezetet az elejétől a végéig, először is értsd meg miről is szól a tétel, mik a fontos részek, a fejedben alakuljon ki egy tagolás. A legtöbb tankönyv egyébként is fejezetekre, címekre, alcímekre tagolja a tananyagot a könnyebb átláthatóság kedvéért.
Tagold a fejezetet tehát címekre, ha szükséges alcímekre és kezdd el a kidolgozást. Ha kézzel írod, elegendő és egyszerűbb lehet félmondatokat, esetlegesen szavakat írj, gépelésnél nem vesz el jelentősebb időt teljes mondatokat gépelj. Ragadd meg a bekezdések mondandóját, a lényegre koncentrálj. Minden esetben legyen bevezetése a tételednek. Amennyiben felsorolásra kerül a sor, variálj a felsorolás jelekkel, a klasszikus kötőjelen kívül rajzolhatsz, vagy számítógépen beállíthatsz bármilyen más, változatos mintát. A tollakat is cserélgetheted, betűszínt is beállíthatsz. A címek nálam mindig nagyobb betűsek, valamilyen más színű tollal aláhúzva.
Ügyelj arra, hogy minden tételt kezdj egy bevezetéssel, foglald össze miről is fog szólni a tétel, helyezd el rendszertanilag, időben-térben, értelemszerűen ezek a tétel topikjától függenek. Majd ragadj meg két-három nagyobb részt az adott fejezetben, melyeket úgy gondolod érdemes kifejteni, ha szükséges bonts őket alfejezetekre. Mindig használj példákat (jogi egyetemen jogeseteket), hogy bizonyítsd, érted amiről tanulsz és a példák mindig jobban rögzülnek és könnyebben eszedbe juttatják a tétel többi „elméleti” részét.
Készíthetsz akár „tanulóskártyát” is, írj fel kulcsszavakat, akár egész mondatokat, fejezetcímeket. Több oldalas fejezeteket is össze lehet foglalni pár bekezdésben, akár egész mondatokkal, akár fél mondatokkal fűszerezve. Egyébként akár könyvből, akár tételből tanulsz nyugodtan készíthetsz a vizsgák előtt ilyen kis kártyákat, cetliket, melyekre egy tétel szavakkal leírt vázlatát írod le, hogy még jobban rögzüljön, mikről is kellene beszélned egy felelet során.
Végül mindig jó módszer az is, ha egy nehéz definíciót, akár latin szavakat, kifejezéseket jól látható helyre kiaggatsz a lakásban, telefonod mellé, hűtőre, nálam a legjobban bevált a „white board” – fehér tábla, amire filccel írhatsz és letörölheted. (A módszerekről részletekbe menően a következő cikkekben olvashatsz.)
Indexkép forrás: https://www.pressdemocrat.com/
