“Otthonom nyitva áll a nap, a szél és a tenger hangjai elött – mint egy görög templom – és fény, fény, fény mindenütt!” -Axel Munthe
Nem is kezdhetnénk a beszámolót Capriról jobb idézettel, mint ahogy Axel Munthe fogalmaz az otthonáról. Ugyanis ez a két dolog az író életét egybeforrta, olyannyira, hogy a szigete található meg a Villa San Michele, ami egykor az otthona volt, mára már az életét bemutató múzeumként funkcionál. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Kezdjük az egészet a legelején. Capri gyönyörű, elképesztően szép, mi csak 1 napot tudtunk eltölteni a szigeten (nem egészen 8 órát). Egy hatalmas tipp, bérelj lakást vagy szobát 2 napra és korán reggel vagy késő délután járd be a szigetet, ilyenkor még nincs sok turista, könnyen el lehet jutni A-ból B-be.
Megközelítés
A szigetre rendszeres hajójárat indul Nápolyból. Két járat létezik, az egyik a gyorsabb, ez kb. 45 perc, a másik lassabb, ez kb. 1 – 1,5 óra. Mi a gyors járattal mentünk árban annyit jelentett, hogy oda vissza €22,20 fizettünk. Az út kényelmes volt, inkább hasonlított egy repülőn történő utazásra, a hajó egy zárt, légkondicionált katamarán volt. Mi a 8 órási hajóval mentünk, ami kb. 8:45 és 9:00 között ért be Marina Grande kikötőbe, Caprira.
Közlekedés
Azt tudni kell, hogy a szigeten nem lehet autót bérelni, csak robogót. Mi kaptunk egy tippet, hogy „a kikötőben egy öreg bácsitól” lehet a legolcsóbban robogót bérelni. Ez igaz is viszont az összes többi kölcsönzőt is a bácsi a fiaival üzemelteti, így teljesen mindegy, hogy melyik kölcsönzőt választjátok. Itt egyébként egész kedvezményes áron lehet 1 napra robogóhoz jutni. Itt meg kell jegyezni egy kis széljegyzetben, hogy én annak ajánlom a robogó kölcsönzést, akinek van bátorsága. Egy dolog az, hogy az olaszok úgy vezetnek, ahogy, de ehhez lehet alkalmazkodni, viszont itt a látnivalókat szűk, egy sávos szakadékokkal szegélyezett, többnyire szerpentines utak kötik össze. Én nem éreztem magamban a Jedi-t ehhez, így maradunk a tömegközlekedésnél.
Így a kikötőből, a már jól ismert funicolare-al jutottunk fel a felső városba, itt egy út €3,20 volt. Majd a felső városrészben felszálltunk a menetrend szerinti kis buszokra, ha jól emlékszem itt is egy út €2 és €3 között mozgott, tehát tömeg közlekedés annyira nem is vészes a szigeten.
A harmadik közlekedés eszköz, amit, lehet választani a szárazföldön az a taxi. Általában egy kabrióvá alakított autó, ami enyhén túl van árazva (legalábbis a kiírás szerint), már nem emlékszem pontosan de amit mi olyan €10 euroból megtettünk utat, azt €50 – €100 között ajánlotta a taxi (igaz ez kényelmesebb, mint a busz), a taxinál ajánlatos alkudni a sofőrrel egyébként.
A kikötőben még lehet hajót, csónakot is bérelni, ill. a sziget körül hajókázni is, de erről majd később írok.
Látnivalók
Egy nap kevés, hogy mindent láss, maximum, ha nagyon rohansz, de akkor nem nagyon tudsz odafigyelni, milyen szép is a sziget. Így mi előre elterveztük, hogy mit fogunk megnézni. Ahogy már írtam, így mi a kikötőből előszőr a felső városrészbe mentünk, itt találhatóak az éttermek, boltok nagy része, az árakat itt nem írom, mert itt nem fogsz költeni. Innen tovább busszal mentünk Anacapri irányába, ez kb 2 km-re, magasabban fekvő település. Innen indul az első látnivalónk, a libegő. Hát nekem ez egy hatalmas élmény volt, ugyanis tériszonyom van, de ha már eljöttem ide, akkor erőt veszek magamon. És igen megérte, valami elképesztő látványban volt részünk. Az oda-vissza út fejenként €11 került, de lehet kérni csak oda utat. Maga a felvonó 300m-ről visz fel Capri legmagasabb pontjára, az 589m magas Monte Solaro-ra. Itt gyönyörű kilátás tárul elénk az egész tengerre, sajnos itt nem voltam a legjobb állapotban és nem sikerült sok képet készíteni. Emelett a hegytetőn van egy étterem és kávézó, ahol mi ittunk egy-egy Créma Fredda-t (az előző okok miatt erre nem emlékszem, hogy mennyi volt ? ). Itt eltöltöttünk kis időt majd visszaindultunk Anacapri-ra.
Itt a Villa San Michele felé vettük az irányt. Végig sétáltunk egy bevásárló utcán, igen itt is van Capri a túrizmusról szól. Na de a villáról, egy híres svád orvos/író otthona volt, itt élt a háború után és itt írta meg San Michele regénye c. könyvét. Egyébként maga az épület Tiberius római császár villájának helyén épült. Belépőt kell fizetni, ami magába foglalja a múzeum és a kert kőrbe járását. Maga a múzeum annyira nem hozott lázba se engem se a barátnőmet, viszont a kert és a környezet nagyon inspiráló és gyönyörű. Igazából nem tudom rendesen átadni írásban milyen az élmény, remélhetőleg a galériában látható képekkel együtt át fog jönni, ha nem akkor mindenképpen el kell ide egyszer jutni!
Még el tudtunk volna tölteni itt több időt is, viszont mennünk kellett tovább, még ebédelnünk kellett és utána hajóval ki kellett menni a Grotta Azzura-hoz. Ill. még tervbe voltak véve a római romok is. Szóval magunk mögött hagytuk a villát és visszamentünk Capri városába.
Grotta Azura
Na itt lesz az egész út legfelháborítóbb része, de ezt majd kifejtem. Maga a Grotta Azura, vagyis a kék barlang a sziget oldalában lévő barlang hasadék, amit a tenger vájt ki a puha mészkőből. A különleges jelenség, ami miatt rengetegen látogatnak ide, az a azúrkék fény, ami a barlang bejáratán keresztül szűrődik be és festi meg a barlang alját, ami pazar látvány, de szerintem annyit amennyit kifizettünk érte nem ért meg. Na és itt jön a pici rage. Előszőr is, ki kell jutni a barlanghoz, ezt két módon tehetőd meg, van egy lépcső, ahol le lehet sétálni a sziklaoldalon és van, amit mi választottunk a hajó. Na már most a kikötőben ki volt írva, hogy hajóút a barlanghoz, rövid vagy hosszú út (a hosszú úton körbe visznek a sziget körül). Mi a rövid utat választottuk, mert gondoltuk az elég lesz itt fizettünk fejenként €35 -t. Fel is szálltunk a hajóra, ami 10 – 15 perc alatt ki is vitt minket a barlanghoz. Na itt jött még a fekete leves, mert itt még fizess ki €8 a kis csónak bérletre plusz €3 belépőt fejenként, ja ha még nem fizettél volna eleget adj borravalót a csónakosnak (mert különben be se visz) és ha kevés borravalót adsz akkor csak bevisz meg kihoz egyből. Szóval az egész barlangos mutatvány 5 perc volt ezért fizettünk kb €95, nem mondom, hogy nem szép meg nem kell védeni a környezetét a barlangnak, de láthatólag nem arra fordítják ezt a bevételt, hogy bármit is megóvjanak, plusz tele volt a barlang bejárata és legalább 30 percet vártunk a szabad csónakra, egyszóval ez az egész a túrisíták lehúzásáról szól. Sajnos ezt nagyon benéztük, ha ezzel a tudással mennénk akkor biztos csak a lépcsőt választjuk a kis csónakokkal. Ez után a kaland után beültünk egy hűvös helyre, mivel bő 45 percet töltöttünk a tengeren.
Éttermek, fogyasztás, boltok
Még nem esett szó az éttermekről a szigeten. Már a hajóból kiszállva, a kikötő mentén lehet látni az egymás mellett sorakozó éttermeket, ill. fent Capri városa és Anacapri városa is tele van éttermekkel. Mi 3 helyen fogyasztottunk, az egyik a hegyen lévő kávézőban,itt a Créma Fredda nagyon finom volt és nem fizettünk túl sokat érte olyan €5-t fejenként (ennél drágább az átlag). A másik, inkább egy helyi kis konyha volt, mivel nem ételre akartuk költeni a pénzünket, hanem az élményekre így akadtunk rá a Capri Pasta-ra. Itt elég nagy a választék, viszonylag olcsó (már Capri mércével mérve) és jó is, bár Olaszországban nehéz rossz éttermet találni. Szóval én egy pannini-t barátnőm meg sült tésztát evett, összesen €15 volt az ebéd és jól laktunk vele, itt nem tudtunk leülni, úgyhogy az ebédet az utcán fogyasztottuk el. Mint már írtam feljebb, a kék barlang után, betértünk egy part menti kávézó / étterembe, ez volt a Caffe Augusto. Itt ittunk 1-1 hideg limonádét és végre ki tudtuk próbálni az édes Cannolo, ami rendkívül finom volt, csokis tésztába egy mascarpone-s vaníliás töltelék volt betöltve, ez egy piciz drágább hely volt, mint amivel számoltunk.
A boltokról még nem esett szó, igazából nem nagyon vásároltunk csak néhány apróságot, mivel nagyon drága minden a szigeten. Amit érdemes itt venni, az a Limoncello és a különböző parfümök és illatszerek (de csak a helyi termékek). De a kerámiák és az órák (igen Capri híres az óra manufaktúrairól) elképesztően drágák. Plusz a kerámiák többségét nem tudod berakni a poggyászba, bár erre a megoldás, hogy minden boltra ki van írva „We ship around the world”, vagyis bárhova elpostázzák a vásárolt terméket (ezt akár itthon is átvehetnék az üzletek).
Összegzés, gondolatok
Egészében véve, nekem nagyon tetszett a sziget, a gyönyörű természeti képződmények a látnivalók. Ha tehetem biztos megyek vissza, mert maradt mit megnézni a szigetből. Viszont itt jön néhány gondolat, az biztos, hogy hatalmas a kontraszt Nápoly és Capri között. Előszőr is itt érezhetően sokkal több a turista, nem kevéssel, hanem sokkal. Így legközelebb biztos 1-2 napra bérelni fogunk itt legalább egy szobát és kora reggel, délután és este fogjuk meglátogatni a nevezetességeket. Másik gondolat a szigettel kapcsolatban, hogy itt érezhetően sokkal rugalmatlanabbak a helyiek, mondjuk valamilyen szinten érthető, mivel itt futószalagon kell kiszolgálni a turistákat, nem viccelek, ha azt mondom, több angolt, kínait és egyéb beszédet hallottunk a szigeten, mint olaszt. Talán emiatt van, hogy számomra annyira nem volt pozitív az élmény, szemben Nápollyal, ahol ennyire ez nem volt érezhető. Összegezve, maga a sziget gyönyörű megéri elmenni, viszont oda kell figyelni mit, hol és hogyan néz meg az ember.
Szokásomhoz híven, a következő rész jövőhéten várható, addig is itt van egy kis galéria válogatott képekből.
