A Véleményhuszárok közül többen is külföldön élünk és szinte a “hazai csapatból” is valamennyien nemzetközi cégeknél dolgozunk. Ami közös bennünk, hogy nagyon szeretjük a rengeteg különböző kultúrájú kolléga hétköznapi, étkezési, ünnepi szokásait megismerni. Munkatársaink a világ különböző tájairól hozzák magukkal hagyományaikat és vesznek fel új szokásokat is az új lakhelyük szerinti országban egyaránt. Nem csak az ebédnél, étkezési szokásoknál fedezhető fel a sok-sok egyediség, hanem az ünneplés, ünnepi készülődés tekintetében is. Nagyszerű látni, hogy a kollégáink, s külföldi barátaink is mennyire tisztelik és követik otthonról hozott szokásaikat, s e cikkben ízelítőt adunk hogyan is töltik az adventi készülődést, majd a karácsonyt. Az első részben Kinga egy holland barátja mutatja be hogyan is töltötték gyerekként Hollandiában az ünnepeket, illetve betekintünk Kinga félig holland-félig magyar ünnepi szokásaiba.
Jasper: Hollandia, ahol a Mikulás (Sinterklaas) már novemberben fehér lovon érkezik
A mi családunk nem mondható éppen átlagosnak – négy testvéremmel egy farmházban nőttünk fel dél-Hollandiában. Itt inkább Sinterklaas (a Mikulás) nagyobb ünnep, aki már november közepén megérkezik Spanyolországból a gőzhajójával és egészen december 6-ig itt tartózkodik. December ötödike Pakjesavond (ajándékok estéje). [Megj.: mint nálunk a karácsonyeste ajándékokkal]. Egészen addig ünnepeltük komolyabban Sinterklaast, amíg a legkisebb öcsém, Mathijs hitt benne. Amíg el nem jött a december ötödike, minden este dalokat énekeltünk és kitettük a cipőnket benne rajzokkal Sinterklaas részére. Sinterklaas másnap reggelre némi cukorkát, édességet hagyott bennük a szép rajzokért cserébe. Néha kockacukrot vagy répát is helyeztünk a cipőnkbe Sinterklaas lovának, persze ezek is eltűntek a rajzokkal együtt. Persze így öten gyerekek annyira sok répát tettünk a cipőkbe, hogy másnap “meglepő” módon répapüré volt vacsorára. [Megj.: tipikus holland étel a krumplipüré valami másmilyen zöldséggel összetörve.]
Tehát a nagy ajándékozásra december 5-én este került sor, a nagyszüleink is átjöttek vacsorára. A vacsorát követően énekeltünk és az édesapánk mindig megkért egy szomszédot, hogy zörgessen be az ablakon, mintha Fekete Péter (Sinterklaas segédje) érkezett volna éppen csak meg az ajándékokkal. Egyszer az egyik kopogtató szomszéd a nagy sietségben fejre is bukott. Néha maga Fekete Péter is eljött a családunkhoz és még pepernoten-t is dobált közénk [Megj.: tipikus ünnepi karika alakú kicsi, édesen fűszeres ropogtatnivaló]. Az ajándékok mindig a jutazsákokban érkeztek, épp olyanokban, amikben Sinterklaas és a Fekete Péterek hozzák az ajándékokat. Emlékszem az illatára, mindig nagyon kellemes illatot árasztottak a zsákok és úgy tűnt mindig legalább ezer ajándékkal vannak megtömve. Minden ajándék nagyon szépen be volt csomagolva s felcímkézve névvel együtt. Egyszerre kaptuk meg az ajándékokat, majd visszaszámoltunk 3.2.1.. És a lehető leggyorsabban kicsomagoltuk őket. Mindig nagyon – nagyon szép ajándékokat kaptunk, egyiküket sokáig őriztem – egy gumilabdát benne egy műanyag bogárral-, s nemrégiben Kristófnak adtam [Megj.: Kinga keresztfia]. Tehát volt benne mindenféle ajándék kezdve a cukorkától, a csoki cigarettáig (tudom, ez nem volt jó példa), csokibetűkön át, a marcipánig, Legó – szettekig, mikroszkópig, színezőkönyvekig. Következő reggelen persze mindig volt még némi ajándék elrejtve, mintha Sinterklaas elfelejtette volna őket és ezek még jobb ajándékok voltak, mint előző este. Ezek olyan ajándékok voltak, amit mi gyerekek magunk között elosztottunk, vagy együtt használtuk, mint például Playstation, Xbox, ezekhez sok-sok játék, a legőrültebb dolgok, amiket csak el tudsz képzelni.
Miután a legkisebb öcsém nem hitt többé Sinterklaas-ban, új szokásra tértünk át. Beledobtuk a nevünket egy tálba, amit körbeadtunk, mindenki húzott egy nevet és csak az adott személynek készült egy aprósággal, valamint egy minimum 15 mondatos személyes versikével. Megállapodtunk egy összeghatárban, kb. 25 euró értékben. Ez igazából nem is annyira az ajándékról szól, hanem a versikéről és hogy együtt legyünk. Régebben nem írtunk “kívánságlistát”, most már igen, így mindenki azt kapja, amit kért. Az anyukám például mindig egy követkető évre szóló naptárat kér, valami aprósággal együtt. Ez tehát fontosabb ünnep nálunk, mint a karácsony.
Karácsonyra sosem ajándékoztunk, csak fát állítottunk, ami mindig ugyanaz a műfenyő volt a padlásról, valamint fenyőgallyak az ablakok körül. Viszont ezt kizárólag azután, hogy Sinterklaas elment. Minden december 6-án lehoztuk a padlásról és feldíszítettük a házban a műfenyőt, minden évben ugyanazokkal a műanyag díszekkel. A házunk előtt szintén volt egy óriási, élő fenyőfa, biztos volt vagy 10 méter magas és egy idő után már az édesapám le sem szedte a fényfüzéreket róla, mert képtelen volt leszedni, még egy jó hosszú bottal sem sikerült. Így hát egész évben rajta lógtak az óriási fénygömbök.
Hogy mit szeretek a karácsonyban? Legjobban a karácsonyfát, nem számít igazi vagy mű, de inkább a műfenyőt szeretem, mert nem hullik a levele és mindig a legszebb fának tűnik az erdőből, éppúgy, mintha élő lenne. A fények és díszek is szépek, főleg a sötét szobában. Szeretem látni, hogy az emberek dekorálják a házaikat, főleg, akik minden négyzetcentimétert feldíszítenek fényekkel. Nem is értem, hogy tudnak aludni, mikor 24/7-ben égnek a fények, de nem idén, valószínűleg ez drága mulatság lenne. De mégis a legjobb a karácsonyban együtt lenni a családdal és szeretteinkkel.
A szöveget angol nyelvről szabadfordításban magyar nyelvre fordítottam.
Kinga: Magyar szokások holland hagyományokkal keveredve
Öt éve élek Hollandiában és zömmel magyar hagyományokat követek az adventi készülődés és a karácsony során. A Mikulást nem igazán tartom, hiszen itt a Sinterklaas már november közepén megérkezik és december 6-án már távozik, nekem ez kicsit furcsa. Mi odahaza mindig december hatodikán ünnepeltünk, a cipőink tele voltak mikuláscsomagokkal. Ha a családom csomagot küld, mai napig telepakolják finomságokkal Mikulás alkalmából.
Számomra a karácsonyvárás fontosabb. Advent első vasárnapján kikerül az ajtóra a saját készítésű ünnepi koszorú, kidekorálom a lakást és az ablakot. A díszítőelemek között van minden, például kisebb méretű fa hintaló, cipősdobozból készített masnis ajándékdobozok, hógömb, saját készítésű miniatűr téli falu világítással… Az asztalon négy gyertyás karácsonyi “tál”, s sok-sok fényfüzér (bár idén lehet takarékoskodni kell a felkapcsolásukkal). Minden vasárnap meggyújtok egy gyertyát, de sokszor hétköznap este is égnek, s karácsonyi dalokat hallgatok (régi magyar klasszikusokat). Ajándékok terén próbálok személyes és nem túl drága ajándékokat adni, de mindenképpen hasznosakat, amikre remélhetőleg nem a szekrény mélye, vagy a továbbajándékozás sorsa vár.
Az egyetlen holland szokás, amit átvettem, az a karácsonyfa vásárlásának időpontja, hiszen itt december elején kiárusítanak minden fát és a karácsony előtti napokban már ténylegesen csak elvétve találni egy-kettőt. Karácsony előtti héten díszítjük és folyamatosan locsoljuk, le ne hulljanak a levelei idő előtt.
A karácsonyi menü eddig minden évben más volt, de talán idén a tavalyit ismételjük meg. Itt a divat inkább az, hogy mindenki magának főz és a boltok, éttermek csak a recepteket és az alapanyagokat állítják össze, csomagolják egybe, esetleg magát az ételt félkészre főzik, odahaza csak sütőbe kell berakni. Tavaly isteni vacsoránk volt: egy cég négyfogásos vacsorát állított össze, receptekkel, alapanyagokkal, főzési tervvel. Ugyan szerintük két óra alatt kényelmesen kész lett volna a négy fogás, nekünk csapatmunkával telt kb. két és félbe. Az eredmény viszont isteni volt és a közös főzés volt a karácsony egyik legjobb pontja.
