Az 1300-as évekig nyúlik vissza a története annak az elsőre, csupán csak hétvégi házakkal és kertekkel tarkított övezetnek, amelynek aljában leparkoltuk autónkat. Miskolcon, pontosabban a diósgyőri városrészben járunk, ahol egy évezreddel ezelőtt legelésző állatok, virágzó szőlők és gyümölcsösök színesítették a hegyoldalt, amelyet a pálos szerzetesek után Baráthegynek neveznek, még napjainkban is. Mára, modernebb környezet és mindig mosolygós fiatalok váltották fel az évszázadokkal korábbi képet, hiszen több, mint 10 éve működik itt a Szimbiózis Alapítvány egyik telephelye: a Baráthegyi Majorság.
A Szimbiózis Alapítvány, az értelmileg akadályozottak és az autizmussal élő fiataloknak nyújt segítséget, legyen szó akár nappali ellátásukról, foglalkoztatásukról, fejlesztésükről vagy lakhatásukról. A Baráthegyi Majorság – nevéből sejtjük – egy olyan oldalával ismerkedhetünk meg az alapítványnak, ahol a fiataloknak lehetőségük nyílik olyan tevékenységek mindennapos végzésére, mint az állattartás, sajtkészítés, főzőkonyhában való segédkezés. Aki inkább más munkálatokban venne részt, lehetősége adódik asztalosműhelyben, a kertészetben vagy a hamarosan elkészülő panzióban is elhelyezkedni.
Nem az első látogatásom a Baráthegyen, hiszen régebben már jártam itt, így régi ismerősként fogad minket, az egyik itt élő ellátott: Gyuszó, aki rögtön vállalja, hogy körbe vezet minket a mára óriási területté nőtt majorságban.
Sajtkészítő üzem és kemencével ellátott pavilon
A gyalogosan érkezőket a domb megmászása után egy hűvös pavilon fogadja, ahol kemence és egy hűs kút is található, mellette játszótér, ahol a nyári táborba, vagy az erdei iskolába érkező gyermekek tudnak játszani és korhű jurtában ülve megismerkedni a történelem egyes szemelvényeivel. De nemcsak itt, hanem a Diósgyőri Vár nemrég, fából megépített kicsinyített mása is elrepíti a múltba az ide látogatókat. Itt a mesterségekkel ismerkedhetünk meg, gondosan összegyűjtött tárgyak mutatják meg, milyen eszközökkel dolgozhattak a bencések ezen a vidéken.
A lakóotthonból fa hídon keresztül juthatnak el a fiatalok a várig
A várban tett sétánk után a szemünk sarkában már láthatjuk, ahogyan érdeklődve nézik az állatok, vajon kik érkeztek a birtokra. Tyúkok, kecskék serege, két szamár, egy ló, rengeteg nyúl és négy alpaka színesíti az itt élők és dolgozók mindennapjait. A fenntarthatóság jegyében a majorságban megtermett zöldség, illetve az állatok által termelt javak felhasználásra kerülnek, így kerül árusításra a kecskesajt, vagy készül ebéd a kertben termett zöldségekből. Az alpakák terápiás célt szolgálnak, a sérült fiatalok hetente alpaka-terápián vesznek részt, ezzel fejlesztve a kommunikációs és szociális készségeiket. Ott tartózkodásunk során a távolban egy csordányi kecske kíséretében megjelent Lajos is, aki bemutatta nekünk az állatokat, kiderült, hogy van még kutya és cica is és nemrég született kiskecskék, akiket ők gondoznak, ápolnak nap, mint nap. Látszott, hogy mindketten örülnek annak, hogy megmutathatják a farmot és annak lakóit és boldogsággal tölti el őket, hogy itt lehetnek.
Alpaka etetés
Nagyon örültem, hogy ellátogathattam újra a majorságba, ami mindig fejlődik, épül-szépül az ott dolgozó és ott élő fiatalok, munkatársak által. Ebben a gyönyörű környezetben, ahol a csendnek gyógyító hatása van, úgy gondolom pozitívan hat az itt lakók életére és mindennapjaira. Nem hiába adtam címül: „A barátoknál”. Négyéves unokaöcsénk úgy mesélt a miskolci kirándulásunkról, hogy „A barátoknál voltunk!”. Hiszen itt mindig szeretettel fogadják az érkező vendéget, mint egy barátot! Még ki sem léptünk a kapun, amikor szintén ő megkérdezte: „Mikor jövünk legközelebb?”
A Szimbiózis Alapítványról itt olvashatsz többet:
– https://szimbiozis.net/
– https://www.facebook.com/szimbiozis
