Nóri régóta szerette volna kipróbálni az Unicorn Bistro-t. Egyszer tettünk már egy próbát, ám akkor nem igazolták vissza foglalásunkat. A születésnapjára azonban sikerült eljutunk ide. Nézzük miket is tapasztaltunk.

Asztalfoglalás

Lehetséges online asztalt foglalni, de ez lényegében csak egy email form kitöltését jelenti, visszaigazolás-t látszólag manuálisan végeznek, és csak a foglalás sikerességéről küldenek emailt. Szóval, ha a kívánt időpont előtt kb. 3 órával sem érkezik visszaigazolás a foglalás sikerességéről, akkor van egy rossz hírem, másik éttermet kell keresned. Amennyiben sikeres a foglalás, a visszaigazoló emailben olvashatjuk, hogy maximum 10 perc késés megengedett, és 90 perccel számolnak minden egyes foglalásra. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos színvonal felett ezen dolgok elfogadottak, netán bevett szokások, viszont számomra ez a hely nem ütötte meg ezt a mércét, de ne rohanjunk ennyire előre.

A hely

A padló ragadt. Egyes székeket úgy helyeznek el az asztalok mellett, hogy azok megnehezítsék a közlekedést. A hűtő melletti asztalnál található lambériáról mállott a festék. Amin ültem szék, annak háttámlájából majdnem kiesett a csavar, igaz megtartott. A wc-ben található retesz mellyel jelezni lehetett volna, hogy foglalt, nem működött.

Személyzet

Alapvetően minden rendben volt velük. Viszont az egyikőjük küzdött a telefon kezelésével. Ez azért fontos, mert mint mára már sok helyen, itt is egy mobil applikáción keresztül veszik fel a rendelést. Azt nem tudtam eldönteni, hogy az igencsak hosszú műkörme, okozhatta ezt vagy más probléma volt, de eléggé feltűnően tette mindezt. Már csak a képernyő feloldása gondot okozott. Remélem a konyhán azért nem ilyen körmökkel dolgoznak. Ezt leszámítva tényleg semmilyen kivetni valóm nem volt velük kapcsolatban.

Ételek, italok

Én egy „Jack ANGRYCORN Burger” Menü-t választottam, mellé Bodza-Levendula limonádét, desszertnek pedig Nutellás Banános „Unicorn Pancake”-et. A burger-el megvoltam elégedve, a hús valóban médiumra volt sütve, a szósz kellően pikáns volt, a zsemle nem volt eláztatva, bár picit megpiríthatták volna a belső felét, az uborka kellően, de nem túlzóan savanykás.

Az evőeszközök már más kérdés. Igen tudom, „hamburger-t kézzel eszünk”. Nos vannak azok a méretek, és annyi összetevőt és szószt tartalmazók, amelyeket (és egy kocsmában is, nemhogy egy ilyen helyen) szeretek késsel villával enni. Itt sem kellett ezeket külön kérni, hozták a felszolgált étel mellé. Viszont, a villa hegye kissé tompa volt, bár még nem annyira, hogy használhatatlan legyen, a kés viszont teljesen funkcióját vesztette. Értem én, hogy a hely dizájnjához csak ilyen szettet találtak, azonban egy médiumra sütött marhapogácsához az a kés, amelyeket általában megtalálunk az evőeszköz készletekben, teljesen haszontalan, egy steak késnek jobban örültem volna.

Az étlapjuk elején felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire környezettudatosak, pld a rendeléseket lebomló cukornád tányérokon szolgálják fel, valamint tálcabetétet használnak (ugyanis a hamburgerek tálcán érkeznek), így csak az evőeszközök és poharak esetében van szükség ipari mosogatásra. Nos, eleve ahogy kihozzák a hamburgert, már szószos a tálca belső fele, így azt mindenképp el kell mosni. Merem remélni, hogy ez ettől függetlenül is megtörténik, igaz az étlapon csak az ipari mosogatásra tértek ki. A cukornád tányér nekem nem jött be, tudom nem ez a cél, ettől még ez a véleményem. Eleve kevésbé merev, mint egy hagyományos porcelán tényér, Esztétikailag is hagy kivetni valót, ettől függetlenül funkcióját ellátta.

A hambureg menühöz felszolgált coleslaw saláta jó volt. A hasábnak írt köret az krumpli karika volt, és túlsütve, villára pld nagy részét rá sem lehetett szúrni, de probléma inkább azzal volt, hogy vesztett ízéből. Limonádéból én nagyot kértem, ami itt 1L-t jelent. Én inkább mondanám kisebb vázának azt, amiben kaptam, de ez inkább csak fura volt számomra. Az íze rendben volt, bár számomra kissé édes, és szirupos volt, nagy gond azonban nem volt vele. A palacsinta rendben volt.

Az asztalnál volt, aki egy „Szivárvány szeletet” rendelt desszertnek. Azt egy kis műanyag vágólapon szervírozták, evőeszköznek pedig egy kiskanalat adtak mellé. Ha a vágólapot betudjuk modern dizájnelemnek, a kiskanalat akkor sem tudom hová tenni desszertes villa helyett. Gondolom itt is az lehetett, hogy ez volt a készlethez. Volt, aki főételnek „uni’cordon blue”-t rendelt, elvileg színes hasábbal, de köretnek ő is korongokat kapott. Valamint szintén akadályokba ütközött a már említett kés miatt.

Árak

A tapasztaltak alapján talán enyhén drága, de alapvetően hozza azt az ár kategóriát amire az ilyen helyek esetén számítani lehet.

Összegzés

Bár nem így tűnhet, de alapvetően megvoltam elégedve, a személyzet kedves, az ételek jók és kellően kiadósak, és ami a legfontosabb (bár ez mindig múlik az asztaltársaságon is), egy kellemes vacsorát töltöttünk itt el. Ajánlani mindenképp ajánlom, egy próbát megér, főleg, ha van a társaságban 1-2 olyan ember, aki rajong a rózsaszín, unikornisos világért.

Ha további éttermekben tett látogatásunk érdekel, keresd fel az Étel rovatunkat.

Ismét eltelt egy év, és ismét eljött a Bar Show. Idén már ötödik alkalommal várja Budapest legnagyobb bárkulturális rendezvénye az érdeklődőket május 21-én a Millenárison.

2023 sem telhet el Bar Show nélkül. Május 21-én új helyszínen – Millenáris – kerül megrendezésre az ötödik Bar Show.

Időpont: 2023. május 21. vasárnap (13:00-20:00)

Helyszín: Millenáris B csarnok, 1024 Bp. Kis Rókus u. 16-20. (Bejárat a C épületből)

Jegyár: 6000 Ft – elővételben 2023. május 14-ig

Belépőjegy tartalma: 4 db 500 Ft értékű italkupon és egy kiállítói térkép programmal, amelyeket a helyszínen, belépést követően kap kézhez a látogató. Ha a kóstolójegyek elfogynak, a helyszínen a kijelölt pontokon újakat lehet vásárolni 500 Ft-os darabáron.

A rendezvény programja:

Több tucat standnál minőségi párlatok és koktélok kóstolása

Masterclassok (ültetett kóstolók – whisky, rum, gin, stb.)

Nyílt előadások (szakemberektől tanulhatsz az italokról)

Flair és Koktél Magyar Bajnokság döntő és ünnepélyes díjátadó

Ha szereted a koktélokat, érdekelnek a prémium párlatok, és különleges ízek, akkor ezt a dzsemborit ne hagyd ki!

Több tucat standnál kóstolhatsz

A világ számos szegletéből érkeznek az idei Bar Show-ra a prémium italok, amelyekből eszelősen finom, kreatív koktélokat készítenek a standokon. De természetesen önmagában is megkóstolhatod a kifinomult italokat. A változatos italfajták között megtalálod a whisky mellett a rumot, a gint, a vodkát, a tequilát, a cognacot és más egyéb francia párlatot is.

Szurkolj a versenyzőkért!

A Bar Show egyik kiemelt programja a Magyar Flair és Koktél Bajnokság döntője és az ünnepélyes díjátadó, ahol többek között az is megtudhatod, melyik lett a Legjobb Bár és ki lett a Legjobb Bártender. Szurkoljunk együtt a versenyzőkért!

Belépőjegyet 2023. május 14. 16:00-ig vagy a készlet erejéig tudsz vásárolni. Amennyiben a helyszínen még lesz jegyértékesítés, úgy a jegy ára ott emeltdíjas lesz.

Gyere, és töltsd velünk ezt a kellemesnek ígérkező májusi vasárnapot!

SZERETETTEL VÁRUNK!

Belépési feltételek: A mindenkori hatályos jogszabályoknak megfelelően.

További információk: http://bar-show.hu/

Nem voltál még Bar Show-n? Inspirálódj videónkból (BAR SHOW 2018 Budapest)

Immár tizenegyedik alkalommal találkoznak a nemzetközi whisky- és párlatkultúra jeles képviselői idén novemberben a Whisky Show kétnapos rendezvényén. A nemzetközileg is elismert budapesti Whisky Show-n Írországtól Japánig, Skóciától Tajvanig, Németországtól Franciaországon át az USA-ig számtalan kiállító teszi tiszteletét. A rendezvény már messze túlmutat a whiskyk világán, sokkal több annál, mint egy hagyományos whiskymustra és whiskykóstoló. A Whisky Show-n évek óta a whiskyk mellett egyéb prémiumpárlatokat is kiállítanak, illetve kóstolhatnak a vendégek.

Prémium párlatok testközelből

Fontos kiemelni, hogy az exkluzív rendezvény már csak a nevében szól csupán a „uisge beatha”-ról, ami gael nyelven annyit tesz: az „élet vize”, vagyis whisky.

A Whisky Show kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a prémium párlatok kétnapos ünnepén közelebbről is megismerkedjünk a különféle prémium és szuperprémium italokkal.

A whisky mellett – a teljesség igénye nélkül – az alábbi minőségi párlatok kerülnek terítékre: armagnac, cognac, calvados, gin, rum, tequila, mezcal sotol, vodka, és más egyéb alkoholok.

Változatos programok

Mint minden évben, az idén is több helyszínen színes programdömping várja a látogatókat (WhiskyNet-terem, Bálterem, Masterclass-termek, stb.). Lesz Whiskykoktél-verseny, és jönnek az elmaradhatatlan skót dudások is. A Masterclassok (ültetett kóstolók) minden bizonnyal az idén is sokakat fognak vonzani.

Párlatkóstolók – Masterclassok – Ismerj meg új ízeket!

Mint minden évben, idén is több gyártó és lepárló képviselője, lepárlómestere, márkanagykövete tart ültetett kóstolókat (Masterclass), amelyekre elővételben lehet jegyet vásárolni a WhiskyNet.hu portálon, illetve a helyszínen. A szemináriumokon – egy informatív előadás keretében – négy-öt tételt lehet kóstolni, így az érdeklődők a profi előadók segítségével párlattudásukat is csiszolhatják.

Töltsd a november 5-6-i hétvégét a Whisky Show-n! Szeretettel várnak a rendezők!

Időpont

2022. november 5-6. (mindkét nap 14:00-tól 21:00-ig tart a rendezvény)

Helyszín

Corinthia Hotel Budapest, 1073 Bp. Erzsébet körút 43.

Némi izelítő

2019-ben mi is kint jártunk. Idén ismét ott leszünk.

További információk

Honlap: http://whisky-show.hu/
Jegyértékesítés: https://www.whiskynet.hu/whisky-show
WhiskyNet Kft.

A 20. Győri Könyvszalon keretében mutatkozik be Mező Tibor, az Ómagyar Mária-siralom szövegkönyve c. kötetével. A szerző Vásáry Tamás Kossuth-díjas karmester támogatását élvezi. Korábban publikált műve a Harmóniakert c. verseskötete. Most nem kevesebbre vállalkozik, minthogy elemezve az ÓMS versritmusát, bemutassa ezt a csodás reneszánsz művet. A kötetben összefoglalta az elmúlt 100 év legjelentősebb nyelvészeti eredményeit, amelyek a szöveggel felfedezése óta történtek. Hasonmás költői alkotása, a szabályos időmértékes versritmussal, az ÓMS megzenésítését segíti elő. Az érdeklődőket igazi meglepetések várják 2021. November 20-án a Győri Nemzeti Színház Nagytermében.

Az Ómagyar Mária-siralom az első fennmaradt, magyar nyelvű versemlékünk. XXI. századi szépirodalmi megfogalmazásban sem könnyű olvasmány, viszonylag kevesen ismerik, gyakran tévesztik össze a Halotti beszéddel. Mező Tibor kötete azt célozza, hogy ez megváltozzon, minél többen érdeklődjenek a nemzeti ereklyénk iránt, írjanak róla minél többet felfedezésének 100 éves évfordulója alkalmából.

A vers ritmussal rendelkezik, csakúgy, mint a zene, de az Ómagyar Mária-siralomban a metrumot eddig még senki nem tudta találóan elemezni. Új felfedezés, hogy minden versszaka önálló ritmikai egység, azaz más lesz a ritmus versszakpáronként. Az erről szóló – a tudományos megfigyelések és költői tapasztalatok alapján íródott – 140 oldalas szakkönyvet az osztrák Novum Publishing Kiadó gondozza

avat be titkaiba bennünket a szerző.

A történet innen folytatódik: az ÓMS centenáriumát 2023-ban izgalmas rendezvénysorozattal tervezik megünnepelni. – Vásáry Tamás karmester közreműködésével az újólag komponált zenét elő is szeretnék majd adni. További értékes információt tesznek közzé honlapjukon: omscentenarium.hu

Irodalom mindenkinek

2021. november 19-21. között a megrendezésre kerülő Győri Könyvszalon a vidék legjelentősebb könyves rendezvénye, amely felvonultatja a könyvpiac újdonságait, figyelemmel kíséri és bemutatja a régió irodalmi értékeit, valamint színvonalas programokat kínálva, egy teljes hétvégére a könyvek világába invitálja a közönséget. Komplex kulturális esemény, amelynek középpontjában az irodalom áll.

A programfüzet szerint a Könyvszalon célja, hogy minél szélesebb társadalmi rétegeket szólítson meg, különös tekintettel az ifjúságra és a családokra, akik számára bőséges program választékot kínál a könyvfesztivál három napja. A rendezvények többségét az érdeklődők ingyenesen látogathatják, a kiállítók által hozott könyveket pedig jelentős kedvezményekkel vásárolhatják meg a Könyvszalon ideje alatt. A programfüzetet a konyvszalon.gyoriszalon.hu linken tudjuk böngészni.

Rendhagyó könyvbemutatóval tisztelegnek a centenárium alkalmából

A Könyvszalon program folyamában Mező Tibor és vendégei november 20-án szombaton 14.00-15.00 órakor kaptak helyet a Győri Nemzeti Színház Nagytermében.

Az Ómagyar Mária-siralom szövegkönyvének ismertetése rendhagyó könyvbemutató, mert biblioterápia keretében is bemutatják Vásáry Tamás, Mező-Vinnai Zita, valamint a Győri Nemzeti Színház tagjainak közreműködésével.

A mű felolvasása előtt Dr. Szentgyörgyi Rudolf, az ELTE egyetemi adjunktusa értékeli a könyv egyes részleteit, majd miután a vers teljes szövege elhangzott, a színpadon a szereplők biblioterápiás csoporttá alakulnak át, egyrészt azzal a céllal, hogy betekintést nyújtsanak egy ilyen foglalkozás működésébe, másrészt, hogy ezáltal a hallgatóságot is hozzá segítsék az alkotás mélyebb megértéséhez.

Magyarországon is egyre elterjedtebbek a biblioterápiás foglalkozások, amelyek során a résztvevők különböző olvasmányokat használnak fel segítő, fejlesztő munkában a pszicho-szociális problémák kezelésére, illetve az önismeret fejlesztésére. A könyvtárakban az új művek bemutatása a hátrányos helyzetű célcsoport számára szintén a biblioterápia feladata. Jelen esetben a szereplők az Ómagyar Mária-siralom szövegkönyvéből olvasnak fel részleteket, amelyekhez hozzáfűzik saját életük tapasztalatait, megosztják a bennük felmerülő gondolatokat, érzéseket.

tudjuk meg Mező Tibortól.

A bevételt jótékonysági célokra fordítják

A rendezvény ingyenesen látogatható. Azonban az adományozni akaró közönségnek lehetősége nyílik a könyvet megszerezni egy V.I.P. csomag megvásárlása keretében. Ez tartalmazza azt a bevételt, amit a Vásáry Tamás által alapított Gyermekhíd Alapítvány részére ajánlanak fel.

Kérdésünkre, hogy jó helyre kerül-e a felajánlás, Joó Beatris, az Alapítvány operatív igazgatója azt válaszolta:

A Gyermekhíd Alapítvány missziója, hogy alapokat nyújtson egy kiegyensúlyozott élethez a család nélkül felnövő gyermekek számára.

Gyermekotthonban élő gyerekek és a velük foglalkozó nevelők és önkéntesek számára biztosít több oldalú támogatást, illetve szakmai fejlődési lehetőséget. A felajánlás a kreativitással párosul, és köszönjük.

FoMO – Fear if Missing Out

Átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. De miről maradunk le pontosan? Ebben a pillanatban a barátaink talán éppen koncertre készülődnek, moziban ülnek, közösen kirándulnak, vagy az új kutyájukat sétáltatják. Mi pedig a közösségi média térnyerésének köszönhetően a legtöbb esetben pontos képet kapunk róla, milyen jól érzik magukat… nélkülünk. Eddig kellemesen telt a nap, ám most már egészen biztosan tudjuk: érezhetnénk magunkat sokkal jobban is. A FoMO a lehetőség sokasága miatt elkerülhetetlen veszteség érzése, ami mindenkinél egy kicsit másképp jelentkezik.

Az utazás

2019 január 13.-án lehetőségem adódott Amerikába utazni, ami már régi vágyam volt. Azt hozzá kell tennem, hogy még soha nem repültem előtte életemben, így több szempontból valami újba vágtam bele. A gépem hajnalban indult Ferihegyről Frankfurtba, majd onnan Tampára. Egy jóbarátommal utaztam, ő segített eligazodni a reptéren, a biztonsági ellenőrzésen és természetesen Amerikában is. Amíg a gépünkre vártunk, a biztonsági ellenőrzést követően, megreggeliztünk. Nem sokkal ezután felszálltunk a gépre, majd elemelkedtünk a földtől. Utazásunkhoz a Lufthansa légitársaságot választottuk. Budapest és Frankfurt között is szolgáltak fel ételt és italt, pedig csak 1 óra és 30 perc volt a repülési idő.

Frankfurtba érve átmentünk az érkező oldalból az indulóra és ott vártuk a következő gépünket. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon nem szeretek várakozni. Már az az 1-2 óra is soknak tűnt nekem, amit a frankfurti reptéren töltöttük, ám a neheze csak ezután jött. Felszálltunk a gépre, majd kezdetét vette a kb. 11 órás repülés. Frankfurtba egy Airbus A320-assal érkeztünk, onnan egy Airbus A340-essel repültünk tovább. Felszállás után nem sokkal sós perecet és egy flakon vizet kaptunk.

Hiába néztem filmet, hallgattam zenét, játszottam és beszélgettem a barátommal, számomra mégis lassan telt az idő. A hosszú utak sajnos nem nekem valóak, de a történetem végére azért majd kiderül, hogy megérte.

A megérkezés

Az első, amit észrevettem az utashídhoz gurulás közben, hogy mindenki rövidnadrágban van, miközben én a télből érkeztem ide. Már a repülőgépből való kilépéskor megcsapott a meleg és a pára, ami Floridát jellemzi. Nem mondom, nem volt kellemes érzés, azonban 1-2 nap alatt sikerült akklimatizálódnom. Ekkor már olyan 18 órája lehettem ébren, a gépen sajnos nem sikerült aludnom. Azonban egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. A vámon való áthaladásunk nem ment zökkenőmentesen, figyelmetlenségünk miatt bevittek minket kihallgatni. Végül azonban semmi nem történt, elmagyaráztuk a történteket, így beengedtek minket az országba. Viszont ez újabb két óránkba került.

Ezután tudtunk csak telefonon szólni, hogy jöhetnek értünk. Sarasotába tartottunk és a fuvarunk is onnan jött, ami kb. 1 óra kocsival Tampától. Szóval ismét 1 óra várakozás. Az épületen kívül várakoztunk, így nem élvezhettem a klíma nyújtotta előnyöket, azonban talán ez is segített ahhoz, hogy minél hamarabb elviselhetőbbé váljon számomra az ottani klíma.

Egy Escalede-el folytattuk utunkat. Áthajtottunk Sarasota legmagasabb pontján a Sunshine Skyway Bridge-en. Bár már sötét volt amikor áthajtottunk, de még így is lenyűgöző látványban volt részem. Ugyan ezt az utat visszafelé azonban már nappal tettük meg, de erről majd később. Még a szállásunk előtt betértünk megvacsorázni a The Parrot-ba. Hawaii sörrel (Kona – Big wave) koccintva üdvözölt Amerikában jóbarátom és unokatestvére. Vacsorára csirkés Quesadilla-t rendeltem. Mivel kellemes volt ekkora már a levegő, így a külső részen foglaltunk helyet. A tévéken amerikai foci ment, valamint élő zene szórakoztatta a betérőket.

A vacsorát követően folytattuk utunkat a szállásunk felé. Miután megérkeztünk elmondták a legfontosabb tudnivalókat, amikre szükségem lehet az éjszaka “túléléséhez”. Az első és legfontosabb, hogy Amerikában nem szokás kínálgatni a vendéget, ha megéhezem vagy megszomjazom, csak nyúljak be a hűtőbe és vegyem ki amire szükségem van, tegyek úgy mintha az a sajátom lenne. Majd megmutatták, hogyan ágyaznak meg Amerikában. Bár szerintem ezt némiképp félreértettem, és gondolom ez leginkább csak Floridára jellemző.

Leegyszerűsítve: van egy gumis lepedő, illetve egy hagyományos, de ez utóbbinak olyan a mintája, mint a párnahuzatnak. A gumis-lepedőt egyértelműen a matracra helyezzük, a párnára felhúzzuk a huzatot. Ezután az egész ágyat leterítjük a második lepedővel (kint azt nem lepedőnek hívják) majd erre tesszük rá az ágytakarót. Ezután a párnákról visszahajtjuk az ágytakarót és végeztünk is. Azaz nincs az itthon ismert takaró és a hozzá tartozó ágyneműhuzat.

Az első nap

Jetlag miatt keleti parti idő szerint korán keltem, itthon viszont már javában zajlott az élet, így eltudtam intézni a legfontosabb telefonokat minden reggel. Reggel vettem észre, hogy az ablakom előtt pálmafák vannak.

Első utunk a Sprouts-ba vezetett, itt vettünk magunknak reggelinek valót, plusz egy-két fontosabb élelmiszert. Ez egy bio bolt, és ami meglepő az ilyen üzletekkel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem drágább, mint bármelyik másik élelmiszer bolt, sőt vannak termékek, amik az ilyen helyeken még olcsóbbak is. Mindezt egészen addig nem tudtam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam.

A polcok telis-tele szebbnél szebb zöldségekkel és gyümölcsökkel. A hűtőpultok rengeteg féle-fajta felvágottal, sajttal, humusszal, tejtermékkel stb. Az eladók és az árufeltöltők kedvesek és segítőkészek, de igazából egész Sarasotára ez jellemző. Az egyik árufeltöltő amint meglátta, hogy csak kóválygok az üzletben (épp feltérképeztem), egyből megszólított, hogy segíthet-e. Mindezt úgy, hogy a vállán egy nehéz rekesz volt és még csak le sem tette.

Egy kiadós reggelit követően körbevezettek a szállásunkhoz tartozó területen. Lényegében egy kerítéssel körbezárt lakóközösségről van szó. Megmutatták az edzőtermet, a teniszpályát, a medencét, a grillsütőket, valamint azt a termet, mely tartalmazott egy bárpultot és egy zongorát is, ahova bármelyik ott lakó bulikat szervezhet. A medence két szélén található 1-1 aligátor fogó bot a végén hurokkal, ugyanis előfordulhat, hogy az ember egy aligátort talál épp benne. Az összegyűjtött aligátorokat a közeli Myakka River State Park-ba szállítják.

Ezt követően elindultunk beszerezni két, az amerikaiak számára igencsak nélkülözhetetlen dolgot, fejenként 1-1 karton Coca Cola-t, valamint alkoholt, ami a mi esetünkben különböző kézműves söröket jelentett. Nagy általánosítás, de nekem azt mondták Amerikában mindenki iszik (legalább esténként 1-2 sört), kiváltképp, ha hétvége van, akkor azonban a tömény is fogy rendesen. Amint betértünk egy italboltba egyből megértettem miért nem elegendő annyit mondani, hogy hozz nekem egy IPA-t. Végeláthatatlan sorok megannyi alkoholos itallal, fogyasztásukhoz, illetve a koktélok elkészítéséhez szükséges kiegészítőkkel, valamint egy szivarszobával. Feltették nekem, hogy mit szeretnék megkóstolni, belőlem meg csak annyi jött elő, hogy nem tudom.

Természetesen az alkoholos italok a csomagtartóba kerültek, hiszen itt nem lehet, még zárt állapotban sem az utastérben, mert az ráutaló magatartás és büntetnek érte. A napunkat különböző üzletek látogatásával folytattuk, voltunk bútorboltban, háztartási boltban, ruhaüzletben, elektronikai szaküzletben, könyvesboltban stb. Ami meglepett, hogy szinte minden üzletben van minden, de némi folyadék és élelmiszer a legtöbben megtalálható. Igen még a bútorboltokban is. Nem éhezhet vagy szomjazhat az ember.

Innentől egyébként abbahagyom az időrendbeli elmesélést, mert szerintem kevésbé fontos, hogy mely élményem melyik napról származik. A cikksorozat következő részeiben, mesélek majd, a közlekedésről, ételekről, a mindennapokról és még pár, általam fontosnak, vagy épp számomra meglepő dologról.

Nemrég Floridában jártam, és ott kóstoltam meg először a profi golfozóról elnevezett üdítő italt. A Hooters-be jártunk épp mikor javasolták nekem. Az első korty után éreztem, hogy ezt több alkalommal is el kell majd készítenem. Nos, eljött az első alkalom, hogy ez meg is történjen.

Arnold Daniel Palmer (1929. szeptember 10. – 2016. szeptember 25.) egy amerikai profi golfozó, akit általában a sport történetének egyik legnagyobb és karizmatikusabb szereplőjének tekintnek.

Palmer golfjának társadalmi hatása valószínűleg páratlan volt a többi profi között; szerény háttere és a nyilvánvaló népszerűsége elősegítette a golf felfogásának megváltoztatását az elit, felső osztályú időtöltéstől a populistabb sporttá, amely elérhető a közép- és munkásosztályok számára.

Az eredeti recept szerint 3 rész édesítetlen fekete tea és 1 rész limonádé szükséges, azonban sokan fogyasztják 1:1 arányban is. Ehhez jön még a friss menta és természetesen jég.

Mivel Arnold és maga az ital is amerikai így gondoltam, utánanézek milyen arányban készítik ott a limonádét. Ahogy kutattam, a legtöbb esetben a következő arányokat találtam:

• 6 citrom (ebből elvileg pont egy bögrényi citromlé facsarható ki)
• 1 bögre fehér cukor, valamint
• 6 bögre hideg víz

Elkészítettem és valóban ízletes, rég ittam már hagyományos limonádét. Általában én teszek bele még gyömbért és lime-ot is. Ezután jöhetett a fekete tea. Ennek elkészítéséhez sima, ízesítetlen fekete tea, tea füvet használtam, majd jól lehűtöttem. Miután kellően lehűlt a tea, kivettem a hűtőből a már korábban elkészített limonádéval együtt, egy poharat félig megtöltöttem jégkockákkal, ráöntöttem egy rész limonádét majd három rész teát.

Bár az íze, némiképp eltért a kint kóstoltaktól, de így is finom lett. Majd még valahogy kikísérletezem, vagy legközelebb, ha kint járok megkérdezem a pontos összetevőket.

Amennyiben neked is van olyan ital vagy étel, amelyet egy utazásod során fedeztél fel és azóta is a kedvenceid közé tartozik oszd azt meg velünk egy hozzászólásban, hogyan ismerkedtél meg vele és mi az, ami megfogott.

2020.01.04., a vártnál jobban sikerült a vezetőségi évindító összejövetel. Hazarepültünk, és átváltottunk legénybúcsús turistákba. Csabival kiürítettünk 1-2 Single Malt üveget, majd nyakunkba vettük a várost. Ilyenkor mindig világmegváltó ötleteink támadnak, most azonban a tettek mezejére léptünk. Elkezdtük felfújni a falakra a Vélemény Huszárok feliratot – gondolván jó móka lesz – és bevonzhatunk vele pár új látogatót. Én voltam olyan bátor, hogy mindezt egy rendőrautóra is megkíséreltem, amiben ültek. Legalábbis nekünk ezt mesélték másnap reggel. Számunkra valahogy kiesett az egész este. Az azonban bizonyos, hogy az okmányainkat elvették, minket pedig rácsok mögé zártak.

Egy túl hangosra sikeredett telefonbeszélgetésből sikerült kiszűrnünk, hogy majd egy óra hosszára üresen fog állni az őrs. Én, mint fő felbujtó úgy véltem ennél nagyobb slamasztikába már úgysem keveredhetünk, lógjunk hát meg. Némi szerencsétlenkedés után a cella ajtót ugyan sikerült kinyitni, útlevelünk nélkül azonban nem jutottunk volna messzire, elkezdtük hát ezek felkutatását. Talán gyanúsnak kellett volna lennie, hogy minden lakat nyitjához 1-1 feladvány vezetett el, de az előző estéből fakadó dehidratáció miatt, némiképp hátrányt szenvedett agyunk ezen területe.

Az útleveleinket végül sikerült megtalálnunk. Utunk egyből a reptérre vezetett, igyekeztünk minél előbb elhagyni az ország területét. Azóta is a híreket figyeljük, mikor esik szó rólunk, persze ahogy az lenni szokott, szökésünket elhallgatják. Mi azonban nem hagyjuk feledésbe merülni csíntevéseink sorait.

Valami hasonló szösszenet jelenne meg weblapunkon, ha ez egész valós lenne. Az igazság azonban az, hogy megkeresett minket a Hajós Esc-Ape, hogy lenne-e kedvünk kipróbálni az egyik szobájukat. Személy szerint én már régóta próbára akartam tenni magam egy szabadulószobában. Ennek fényében igent is mondtam eme remek lehetőségre. Csabiékkal egyeztettünk is egy időpontot és bezárattuk magunkat 60 percre. Szokásomhoz híven végig poénkodtam az egészet. Három alkalommal kaptunk külső segítséget, mindhárom alkalommal a játékmester döntött úgy, hogy inkább közbeavatkozik.

Az első alkalommal, azért volt erre szükség, mert én a feladványt bár jól közelítettem meg, de saját „cél eszközzel”, méghozzá a cipőfűzőim segítségével. Jobbnak látták jelezni számunkra, hogy erre van megfelelőbb megoldás is körülöttünk.

A második alkalommal igazából csak egy technikai segítséget kaptunk, miszerint a lakatok sokat vannak használva. Mivel az elején elmondták, hogy ne rongáljunk ezért nem is nagyon rángattuk azokat, de sajnos a mechanikus dolgok már csak ilyenek, idővel és használattal kopnak.

A harmadik alkalommal azonban valóban a feladványban nyújtottak segítő kezet. Persze, kezdhetnénk mentegetőzni, hogy miért futottunk ki az időlimitből, de nem igazán találnák rá más okot minthogy, elszúrtuk. Viszont végül minden feladványt megoldottunk, és nagyon jól éreztük magunkat, és szerintem ez a legfontosabb, hiszen ez nem egy vizsga, mint inkább egy remek szórakozási lehetőség.

Az enteriőr jól eltalált, a játékmester kedves és szimpatikus volt, csak akkor lépett közbe amikor az feltétlen szükségessé vált. A feladványok tetszettek, kellően nehezek, ugyanakkor megfejthetőek voltak. Kifejezetten tetszett a “ne nyúlj hozzá” tábla egy-egy díszleti elemnél, hiszen abból tudtuk, hogy ne ott keressük a megfejtést. Nem úgy, mint Nóri aki rögtön a könyvekhez sétált gondolván “úgy is abban lesz egy megoldás”.

A végső konklúziót levonva, azt beszéltük meg, hogy megnézünk még 1-2 ilyen szobát, akár a Hajós Esc-Ape kínálatában, akár máshol is. Számomra az egyetlen negatívum talán csak az volt, hogy volt feladvány, amiben nem vehettem részt, vagy épp nem láttam hogyan került elő hozzá 1-1 részlet. Ennek egyik oka nyilván az, hogy négyen voltunk és próbáltunk egyszerre minél több részletet megtalálni/megoldani.

Bárkinek ajánlani tudom a szobát, hiszen remek időtöltés! Akár gyerekek bevonásával is – velük akár egy könnyebb nehézségű szobában hamarabb is szabadulhatunk, mivel ők nem bonyolítják túl annyira a feladványokat (nem úgy mint mi az elején a cipőfűzővel).

Még egyszer szeretnénk megköszönni a Hajós Esc-Ape csapatának, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy megismerkedhessünk ezzel a világgal.

Elérhetőségeik:

• Weboldal: https://hajosescape.hu/
• Facebook: https://www.facebook.com/hajosescape/

Idén harmadjára rendezték meg október 25-27. között a Budapest Auto Show-t a Millenáris B pavilonjában, ahol az év autós, és immáron motoros újdonságait ismerhette meg a hazai nagyközönség.

A négykerekű modellek mellett idén már motorok is helyet kaptak a Budapest Auto Show-n.

A kiállítás részeként a szervezők számos gyermek és felnőtt programmal készültek, az érdeklődők az esemény színpadán például Kiss Rékával, Király Viktorral vagy a Tankcsapda tagjaival is találkozhattak, de hallhattak vezetéstechnikai előadást, használt autós tippeket és téli abroncsokkal kapcsolatos tanácsokat is.

Kiállított autómárkák és modellek:

Citroën: Citroën C3, Citroën C3 Aircross, Citroën Grand C4 SpaceTourer, Citroën C5 Aircross;
DS: DS 3 CROSSBACK, DS 7 CROSSBACK;
Ford: Ford Focus, Ford Focus ST, Ford Mondeo Hybrid, Ford Ranger Raptor;
Hyundai: Hyundai KONA, Hyundai Tucson, Hyundai Santa Fe;
Lexus: Lexus UX
Opel: Opel Insignia, Opel Grandland X;
Peugeot: Peugeot Rifter, Peugeot 508SW, Peugeot 3008, Peugeot 5008;
Renault: Renault Clio, Renault Megane R.S., Renault Zoe;
SEAT: SEAT Arona, SEAT Ateca, SEAT Tarraco;
ŠKODA: ŠKODA SCALA, ŠKODA KAMIQ, ŠKODA SUPERB, ŠKODA KODIAQ SCOUT, ŠKODA KODIAQ RS;
Suzuki: Suzuki Ignis, Suzuki Swift;
Toyota: Toyota Aygo, Toyota Corolla Sedan, Toyota Proace City Verso, Toyota RAV4, Toyota Camry;
Volkswagen: Volkswagen Passat Limousine, Volkswagen Passat Alltrack, Volkswagen Passat GTE Variant.

Kiállított motor márkák és modellek:

Brixton: Brixton Bx 125, Brixton BX 125 R, Brixton 250 X Glanwill;
Harley Davidson: Harley Davidson Livewire;
KSR: KSR TR 125X, KSR TV 125 SM;
Labretta: Labretta V 125 Tri Color;
Malaguti: Malaguti Dune 125, Malaguti Medison 300, Malaguti RST;
NIU: NIU NGT, NIU M+ Lite, NIU V-Pro, NIU Soirt;
SUR-RON: Firefly Offroad, Firefly Performance.

Tradicionálisan idén is a Skót Dudás csapata nyitja meg a hazai whisky szerelmesinek legrangosabb eseményét a Whisky Show 2019-et. Immár 9. alkalommal hozza el számunkra a világ ismert, neves, minőségi whiskyjeit, rumjait, ginjeit és ad helyet az év egyetlen és legelőkelőbb whisky-koktél versenyének. Látogass el Te is a Corinthia Hotelba és légy részese az impozáns standok nyújtotta élményeknek.

Idén mi is kilátogatunk és megpróbáljuk elhozni számotokra a rendezvényt és annak hangulatát.

A 9. Whisky Show Budapest Programját megtalálod az alábbi címen: https://whisky-show.hu/program/

KAPUNYITÁS ÉS BELÉPÉS

A rendezvény mindkét napján 14 órától lehet belépni. Belépésnél érdemes az előre kinyomtatott belépőjegyet vagy az okostelefonon meglévő digitális jegyet előkészíteni, hogy a belépés gördülékenyen menjen. Belépéskor mindenki megkapja kóstolópoharát és az 5 darab kóstolójegyet, a kiállítási térképet, valamint a karszalagot. A karszalag birtokában a rendezvény ideje alatt el lehet hagyni a kiállítóteret (pl. levegőzni az utcán stb.) és vissza is lehet térni, de belépésnél minden egyes esetben be kell mutatni az érvényes karszalagot.

Last Dram – utolsó töltés

A rendezvény mindkét napján 20 óra 30 perc (fél kilenc) az utolsó időpont, amikor a kuponokért italt lehet kérni a standokon. Kérjük, figyeljetek arra, hogy a meglévő 500 Ft-os kuponokat a rendezvényen való tartózkodás alatt folyamatosan használjátok fel, így nem fordulhat elő, hogy az utolsó töltés (Last Dram) alkalmával még rengeteg kuponod marad, mert azokat később már sehol nem tudod majd

Étel, ital a Whisky Show-n

A Whisky Show-n úgy, mint mindig, idén is lesznek ételek, apróbb falatkák. Elérhető lesz a Corinthia Hotel barfoodja, a Babka kínálata, de más egyéb finomságokat is kóstolhatunk. Természetesen kávét és teát is lehet vásárolni a megfelelő standokon.

KAPUZÁRÁS

A rendezvény mindkét napján 21 óráig kell elhagyni a kiállítási területet.

Forrás: https://whisky-show.hu

Idén ismét megrendezésre kerül a méltán híressé vált Budapest Auto Show. Látogassatok el ti is október utolsó hétvégéjén (25-27) a Millenáris Park B épületébe, és csodáljátok meg a legnagyobb márkák legújabb modelljeit (a hazai közönség számára a rendezvényen elsőként), legyen az autó vagy motor. Mindhárom napot, remek programok színesítik. 20 különböző autót tesztvezetésre is vihetsz (előzetes regisztrációt követően, erről érdeklődj a helyszínen az aktuális márkapultnál).

Idén mi is kilátogatunk a rendezvényre. Kint létünk során insta posztokban tájékoztatunk benneteket. A rendezvényt követően pedig egy beszámoló cikkel is érkezünk.

Forrás: https://budapestautoshow.hu/

2019.08.11. 03:55-kor az alábbi nyílt levéllel fordultam a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt.-hez.

Tisztelt Sziget Kulturális Menedzser Iroda KFT./Zrt.!

2019.08.11. (00:14, 0:22, 0:28, 0:57, 0:58, 2:02, 2:42)-kor telefonáltam a +36-80-315-000 telefonszámra, a +36-70-XXX-XXXX-es telefonszámról. Több alkalommal is jeleztem, hogy túl nagy a zaj a szigetről, valamint kértem, hogy jöjjenek ki, hogy megmérjék ezt. Ezt a 0:28-as hívásomkor kértem. Ezután bizonyos időközönként érdeklődtem, hogy mikorra várhatom a mérést végző személyt. Ezzel kapcsolatban nem tudtak számomra információval szolgálni.

Majd végül a 2:42-es hívásomkor először még szintén azt közölték, hogy nem tudják, majd közölték, hogy már járt kint  a kollégájuk, a mérést elvégezte és semmilyen problémát nem tapasztalt, minden megfelel a jogszabályokban foglaltaknak. Ekkor tettem fel a kérdést, hogy mégis mire fel lett elkérve a telefonszámom, ha azon keresztül nem értesítettek, valamint, hogy mikor is történt ez a mérés, hiszen belátom a Tomori közt (amivel kapcsolatban a bejelentést tettem), és nem láttam senkit itt műszeres mérést végezni. Pár perc beszélgetés után ismételten elkérték a telefonszámomat, amit én ismételten megadtam, majd a vonal másik végén lévő hölgy közölte, hogy garantálja, hogy ismételten hívni fognak. Ekkor én közöltem, hogy nem hívhatnak ismét mivel eddig még nem hívtak. Majd ezután megkértem, hogy ismertesse velem, hogy pontosan milyen jogcímen is kérték el a telefonszámomat, pontosan mire is használják azt fel, meddig tárolják, hogyan kérhetem ki a rólam tárolt személyes adatokat, hogyan töröltethetném azt stb. A válasza az volt, hogy ő ezt nem tudja. A beszélgetés folyamán egyébként többször elröhögte magát a kérdéseimre „felelés” közben. Mikor ezt szóvá tettem, azt válaszolta, hogy ő nem, és hogy mást nem tud mondani/reagálni.

Megkérdeztem azt is, hogy készült-e mérési jegyzőkönyv. A válasz az volt, hogy szerintem igen. Megkérdeztem, hogy van-e rá mód, hogy kapjak belőle egy másolatot. Természetesen erre sem tudott válaszolni. Megkérdeztem, milyen módon kaphatok visszajelzést a bejelentésemmel kapcsolatban. A válasz az volt, hogy oly módon, hogy ön bejelenti, hogy túl nagy a zaj, mi lejjebb vesszük és ön tapasztalja ezt. Arra a kérdésemre, hogy hivatalos levelet kaphatok-e ezzel kapcsolatban, a válasz az volt, hogy nem.

Közben tájékoztatott arról, hogy a mérést végző személy jelenleg a Tomori köz és a Fiastyúk sarkán tartózkodik, rám vár. Maga miatt telefonálgatunk jelenleg (hangjában némi szemrehányást véltem felfedezni). Megkérdeztem, hogy akkor a mérést végző kolléga az ígértekkel ellentétben miért nem hív fel. A válasz az volt, hogy valószínűleg próbál hívni, de mivel jelenleg beszélek a megadott számon ezért nem csörög ki. Közöltem, hogy a telefonom aktív hanghívás közben is jelzi, ha van bejövő hívásom. A reakciója egy jó akkor nem tudom volt.

Elindultam hát a megadott helyre, ahol találkoztam is az úriemberrel. Épp zajlott a második mérés, megvártam azt, a mérés közben szélcsend volt. Két mérést is végzett, mindkettőt 10 perces intervallummal. Mérésközben is mutatta a kijelzőt az élő értékekkel, mely valóban nem haladta meg a jogszabályokba foglalt 55dB-t, csak 1-1 csúcs volt mely túllépte ezt. A mérést követően szóba elegyedtünk, ahol is felhoztam, hogy  a kiérkezése előtt sokkal nagyobb volt  a zajt. Ezt ő is megerősítette, előtte a Marinaparton végzett méréseket, ahol is 65dB-eles értékeket mért, ezt jelezte. Valószínűsítem, hogy ennek következtében lett alacsonyabb a zajszínt. Ekkor tovább folytattuk a beszélgetést és kitértünk arra is, hogy  a mérést széles spektrumon végzik, a műszer ezen adatokat menti. Megjegyezte továbbá, hogy érti mi a problémám, a mély (basszus) tartomány, melyet meg is mutatott az élő monitoron, hogy 66-70dB között mozog, a csúcs pedig eléri a 80dB-t. Mindketten egyetértettünk abban, hogy pont ez az a zavaró tartomány ami miatt az ember esetleg nem tud aludni, de nekik szélesspektrumon kel végezniük a méréseket. Azt is közölte, hogy megteheti, hogy jelzi ezt, de a programigazgatót nem fogja meghatni.

Közölte továbbá azt is amit eddig is tudtam, hogy a zajszintet befolyásolja a szél, a páratartalom és még jó pár tényező. Tovább az is, hogy egyszerre épp mennyi színpadon van koncert. Ekkor megjegyeztem, hogy mindezeket figyelembevéve kellene mérsékelni a zajforrást. Abban is egyetértettünk, hogy amolyan „kampányszerűen” vannak csak alacsonyabb zajszíntű időszakok, utána mindig újra felerősödik.

Ekkor megkérdeztem, hogy készíthetek-e a műszer LCD kijelzőjéről fényképet mind a szelés spektrumú adatokról mind a mély tartományban mért adatokról. Azt mondta, ezt meg kel kérdeznie, mivel ilyet még nem kértek. A telefonon azt a választ kapta, hogy nem. Megkérdeztem, hogy miért nem. A válasz az volt, hogy mert nem engedem. Rákérdeztem hát, hogy pontosan miért nem. Az a válasz érkezett, hogy nem feldolgozott adatról van szó. Érdeklődtem, hogy a feldolgozott adatokról kaphatok-e jegyzőkönyvet. A válasz az volt, hogy az ők a Sziget Zrt. Megbízásából végzik a mérések, hozzájuk forduljak ezzel kapcsolatban.

Ekkor még egy utolsó kérdésem maradt a mérést végző úrhoz. A feldolgozott adatok esetén a jegyzőkönyv tartalmazza-e külön a frekvenciatartományokat, vagy csupán azok átlagolását tartalmazza. Az úr válasza az volt, hogy szerinte igen.

Ezúton szeretném kérni a feldolgozott adatok mérési jegyzőkönyvét, valamint a mérőműszer kalibrációs jegyzőkönyvét is. Valamint amint lehetséges, azon jogszabályt (jogszabályokat), mely szerint széles spektrumos mérést kel végezni és nem frekvenciatartományonkénti mérést. Továbbá szeretném megtudni, hogy a fent említett telefonszámon történő adatfelvételre mely cég, adatvédelmi irányelveinek mely pontjai vonatkoznak.

Engedelmével jelen levelemet nyilvánosságra hozom.

Üdvözlettel:
Jászay Norbert

 

2019.08.12. 18:46-kor az alábbi válasz érkezett:

Tisztelt Jászay Norbert!

A Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt. – mint a rendezvény szervezője – nevében köszönettel vettük a Fesztiválhoz kapcsolódó bejelentését.

Társaságunk mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a rendezvény közelében lakók nyugodt pihenését biztosítani tudja, éppen ezért sajnálattal értesültünk az Önt ért kellemetlenségről.

Annak érdekében, hogy minél inkább csökkentsük az esetleges zajártalmat, valamint biztosítsuk a Fesztivál környékén lakók nyugalmát folyamatosan fejlesztjük technikai megoldásainkat. Kollégáink a rendezvény során mindvégig ügyelnek a megfelelő hangkibocsátásra, illetve vonatkozó jogszabályokban meghatározott határértékek betartására. Ezen célból munkatársaink a rendezvény ideje alatt, a nap 24 órájában figyelemmel kísérik a lakossági visszajelzéseket.

Biztosítjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ne okozzunk kellemetlenséget önnek a Fesztivál által keltett zajterheléssel.

Megértését előre is köszönjük!

Üdvözlettel:

Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt.

Csupán a szokásos “Nesze semmi fogd meg jól” hozzáállás.

My Summer Car

My Summer Car letöltés

My Summer Car, egy egyedülálló, autó-építő, javító, tuningoló, karbantartó és túlélő szimulátor. A játékot több ezer autóalkatrésszel kezdjük, amelyekből össze kel szerelni az autónkat és annak motorját. Nemcsak az autódat kell karbantartanod, hanem magadat is. Kolbásszal, sörrel és alvással.

Ha minden jól megy, akkor egy működő autód lesz, amit különféle 1990-es évekbeli Finn vidéki nyári tevékenységekre használhatsz. Alapvetően ökörködésre, alkohol hatása alatt. Miután különféle munkákkal némi pénzt szereztél, , elkezdheted tuningolni és javítani az autódat, amelyhez alkatrészeket megrendelhetsz a “snail maillel”. Átalakíthatod az autódat “utálatos basszus-bumm- diszkógéppé”, vagy rally autóvá, amivel rallykon is résztvehetsz. Vagy csak tökéletes gyári állapotra hozhatod. Természetesen, az autódnak át kell menni az átvizsgáláson, hiszen könnyen bajba kerülhetsz ha megállítanak a rendőrök.

Gépem

Lap: Gigabyte H310M A
Processzor: Intel Core i3-8100 @3.6GHz
Memória: Kingston HyperX Fury Black CL15 2x8GB DDR4 2400MHz
Videókártya: GIGABYTE RX 570 GAMING 4GB
Táp: Thermaltake Litepower GEN2 450W
Tárhely: SSD: Samsung 970, EVO Plus M.2 500GB, Samsung 860 EVO 250GB
Ház: Cooler Master Silencio 550
Webcam: Logitech c920
Billentyűzet + Egér: Cooler Master Masterkeys Lite L Combo RGB
Monitor: LG Cinema3D, D2342 Samsung S22C450
Joystick: Thrustmaster T.Flight Hotas X
Fejhallgató: Behringer HPM1000 Beats EP
Mikrofon: BM800
Keverő: Behringer XENYX Q802 USB
Gamepad: Xbox360

Prison Architect

Prison Architect letöltés

Csak a világ legkegyetlenebb őrei tarthatják vissza a világ legkegyetlenebb foglyait. Tervezd meg és fejlessz személyre szabott büntetés-végrehajtó intézetet a Prison Architect-ben.

Gépem

Lap: Gigabyte H310M A
Processzor: Intel Core i3-8100 @3.6GHz
Memória: Kingston HyperX Fury Black CL15 2x8GB DDR4 2400MHz
Videókártya: GIGABYTE RX 570 GAMING 4GB
Táp: Thermaltake Litepower GEN2 450W
Tárhely: SSD: Samsung 970, EVO Plus M.2 500GB, Samsung 860 EVO 250GB
Ház: Cooler Master Silencio 550
Webcam: Logitech c920
Billentyűzet + Egér: Cooler Master Masterkeys Lite L Combo RGB
Monitor: LG Cinema3D, D2342 Samsung S22C450
Joystick: Thrustmaster T.Flight Hotas X
Fejhallgató: Behringer HPM1000 Beats EP
Mikrofon: BM800
Keverő: Behringer XENYX Q802 USB
Gamepad: Xbox360

Ahogyan a 2019-es évindító videónkban már említettük, teljes arculatváltáson esett át a weblap és az összes közösségi oldalunk. Ezzel együtt párhuzamosan elkezdődtek a weblapon is a fejlesztések, hibajavítások performancia javítások. A 2018-as év folyamán nem csak a tartalmak de a karbantartások is el-el maradtak. Ami két jelentősebb ponton nyilvánult meg. Az első eset az volt, amikor pár frissítés kihagyását követően a weblap mindenkit átirányított különféle oldalakra. Ezen “hiba” kiküszöbölése után rá kellett döbbennünk, hogy iszonyatosan belassult az egész oldal. Olyannyira, hogy a Google page speed core-ja mobilon 1, asztali böngészőben pedig 40-46 között mozgott. Pár átvirrasztott éjszaka után (közben az oldal kinézete és pár funkció is meg lett változtatva) sikerült ezen javítani. Mobilon még mindig vannak gondok, ott jelenleg olyan 25 körül mozgunk, asztalon viszont 96-99 között. A következő lépés a mobil megjelenés optimalizálása lesz, már csak azért is mert ugyan eddig >3MB adatot töltött le ami most már csak olyan 2,5-2,8MB a kezdőlapon (nem, nem ennek köszönhető a gyorsulás ). 

Valamint 2018-ban csak, hogy eleget tegyünk a GDPR-nak kikerültek az Adatvédelmi Irányelvek. A fejlesztések és átalakítások során ez is átdolgozásra került. Most már látható, hogy pontosan milyen cookie-k is vannak az oldalon, azok külön-külön engedélyezhetők, valamint tilthatok. Cserére került az adatkikérő és az adatok törlésére szolgáló form. Valamint még több leírással, ismertetővel és lehetőséggel bővült az Adatvédelmi központunk.

2018.02.18-án voltam először (és egyelőre egyetlen egyszer) barlangászni. A Mátyás-hegyi barlangban voltunk. Egy kolléganőm vett rá, és egy cseppet sem bántam meg. Bár szeretnék minél hamarabb újra nekivágni, de sajnos ez még nem jött össze újra. Mielőtt belekezdek két dolgot érdemes tudni. Kissé klausztrofóbiás vagyok, másrészt, nem épp ideális öltözetben jelentem meg. De igazából, mindezek csak egy-egy plusz élményt adtak az egészhez. Valamint annyit még hozzá tennék, hogy az egészre úgy tekintettem, mint amikor gyerekkoromban cseppkőbarlangban voltam, állva végig lehet menni. De hogy ez honnan jött, ne kérdezd. Elindultam, egy farmerban, pólóban, és volt nálam egy polár pulóver, a lábamon meg egy újonnan vett túracipő.

Utólag, mint kiderült két nagy hibát követtem el. A barlangba (a vezetőnket idézve) vehetsz bármilyen drága és komoly túra cipőt vagy bakancsot, semmit sem ér, ide gumicsizma kel. Na igen, rengeteg helyen megcsúsztam, ehhez azért az is hozzá tett, hogy nem a talpam közepével léptem, de ezt a végére kezdtem megtanulni. Valamint nem vittem váltó ruhát, hát igen, amilyen mocskosan kijöttem és még arról nem is beszéltem, hogy bele estem egy tóba, na de erről majd később. Végül is kaptam egy nadrágot kölcsön, felülre meg felvettem a kabátomat, és hazavittek kocsival.

A barlang elején volt kialakítva egy kis rész egy paddal, ahol át lehetett öltözni, mivel sokan voltak ott így akikkel én mentem kint a szabadban, a hóban tették ezt meg. Beljebb volt egy létra, amin le kellett ereszkedni. Az első meglepetés ekkor jött. Hisz egyből kúszni kellett. A kolléganőm ment előttem, amint beértünk egy terembe, egyből megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondtam neki, hogy igen, de nem egészen erre számítottam, és hogy emlékszik-e, hogy említettem, nem szeretem a szűk helyeket. Mondta, hogy igen, de nem lesz gond. Aki vezetett minket, nagyobb volt nálam, így ez némi megnyugvást jelentett, hogy ahol ő átfér ott nekem is át kel. Persze azért kellett idő, mire megszoktam a helyzetet.

Az első teremben, konkrétan némi pánik tört rám. Majdnem mondtam, hogy én nem bírom tovább szeretnék kimenni. Azonban erőt vettem magamon és tovább mentem. És milyen jól tettem. Egy maradandó élménytől fosztottam volna meg magam, ha nem így teszek. Ahogy egyre beljebb és beljebb mentünk, úgy szűkültek a járatok is.

Egyszer beértünk egy terembe, ahol volt az úgynevezett avatófal. Lényegében fel kellett mászni egy falon, és a fenti mélyedésbe befeszíteni magad, amiddel csak tudta, és tapsolni a kezeiddel és a lábaiddal egyszerre. Meglepő, de ez a cipőm ellenére sikerült nekem.

Végig élveztem az egészet, számomra kissé megterhelő volt (hisz nem vagyok edzésben), de még így is élveztem. Ahogy beljebb mentünk egyre szűkültek a járatok, amiken keresztül eljuthattunk egyik teremből a másikban. Közben voltak még feladatok, de én azokat már nem igazán tudtam teljesítani, mindenhol le-le csúszott a cipőm. Volt, ahol a vezetőnk mondta is, hogy inkább ne próbáljam meg, mert ebben a cipőben ez kész korcsolyapája. Végig emlegettek egy tavat, ahova szerettek volna lejutni. Oda nem visznek el mindenkit, ahogy kivettem a szavaikból, plusz kétséges volt, hogy eltudnék-e oda jutni mert az a terület még vizesebb.

Végül eljutottunk oda, még én is. De előtte még megkellett birkózni egy úgynevezett szifonnal. Amiben természetesen, amikor mentünk állt a víz. Volt egy szűkebb száraz(abb) járat is, de kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy én oda beleférek, így inkább mentem a vezetőnk után. Hason kúszva kellett átmászni, a 10 fokos vízben. Ekkor még óvatosan, figyelve arra, minél kevésbé legyek vizes, tettem meg ezt a rövid szakaszt. Ezt úgy ahogy sikerült is teljesítenem. Végül elértünk a tóhoz. Csodálatos látvány volt. Be is másztunk a peremén, hogy készülhessen egy közös fotó. És itt jöttek a gondok. Bejutni még bejutottam. El is készült a közös fotó. Már mindenki lejött a peremről, mögöttem már csak a túravezetőnk volt, amikor is megcsúsztam és beleestem a tóba. Pontosan nem tudom, hogy mennyit is csúszhattam, azt tudom, hogy a tó vize nem volt mély, én nyakig vizes lettem. Mondanom sem kel, a ruhám teljesen átázott, a víz akár csak a barlang 10 fokos volt. Bár én nem éreztem hidegnem, igazából jól esett a felhevült testemnek. Később mondták is, hogy szoktak barlangi tavakban fürdeni ők is, de nem teljes öltözetben. Végül is a barlangból kiérve el-el sütöttek egy két poént, mint pld, milyen szép volt a tó amíg fel nem kavartam az iszapot benne stb.

Innentől kezdve azon voltak, hogy én minél hamarabb kijussak, mert, ha elkezdek fázni, csökkenni a teljesítőképességem, a mentés pedig igencsak nehézséges egy barlangban. A csapat két részre bomlott, bár ez eleve igy volt tervezve, mert a tapasztaltak kifele menet elmentek gyakorolni egy nehezebb útvonalon. Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk.

Az egyik szűk átjáróban kifele menet kissé megtorpantam. Úgy éreztem, hogy a vállam beakadt és nem tudok tovább menni. Előttem a vezetőnk, mögöttem a többiek. Mögöttem mondták, hogy szép lassan és nyugodtan, ha gondolom hátrébb mennek és menjek én is kissé hátrébb próbáljam meg újra. Próbálkoztam de nem igazán jött össze. Szerintem itt egy újabb kisebb pánik törhetett rám, de ezt ott nem éreztem. A vezetőnk elől végül már azt mondta, hogy „ne vicceljen már kolléga, befele is sikerült, kifele is fog”, ösztönzésnek tökéletes volt. Erőt vettem magamon és valahogy sikerült úgy elforgatnom a vállamat, hogy átjutottam.

Ezután nem sokkal beértünk egy terembe, ahol megbeszéltük a találkozót. Azt hittük a többiek már odaértek, de úgy tűnt mi voltunk a gyorsabbak. Egy ideig vártunk, majd volt a közelben egy másik terem, a vezetőnk a többieknek felajánlotta, hogy nézzenek be oda amíg bevárjuk a másik csapatot, sem ő sem én nem fértünk be oda, mert a bejárat feltöltődött iszappal. A termet állatkertnek hívták, ha jól emlékszem. Azt mondták régen tele bolt agyak állatfigurákkal. Amíg, ők odabent voltak, nekem azt tanácsolták járkálja, mozgassam meg a végtagjaimat, nehogy elkezdjek kihűlni a vizes ruhában.

A többiek kijöttek a teremből, de még ekkor sem ért oda a másik csapat. Az egyik nagyon fontos a barlangászók között, hogy senkit sem hagyunk hátra, de mivel vizes ruhában voltam bent a vezetőnk úgy döntött, hogy egy cetlit hagynak hátra, amin felírták mikor jöttünk el onnan, miért, és hogy mikor jönnek vissza utánuk nézni. Majd elindultunk kis. Szembe jött velünk egy másik csapat, őket tájékoztatták, hogy a csapat másik fele nem ért a megadott helyre a megbeszélt időre, és hogy miattam kénytelenek vagyunk kimenni. Ha látják őket, akkor mondják meg nekik. De végül mikor elértük a legkülső termet, hallottunk valami hangot, ami, mint kiderült a csapat második fele volt. Bevártuk őket, és együtt mentünk ki.

Kicsit kalandosabbra sikerült, mint terveztem, de nem bánom. A társaság is tetszett, meg az egész, és hogy picit feszegethettem a határaimat, főleg a klausztrofóbia területén.

[put_wpgm id=1]

Nem szoktam nyaralni, sem fesztiválokra járni. Idén úgy döntöttem változtatok ezen, legalábbis a nyaralás részén. Azonban ez még mindig várat magára, na sebaj, az elhatározás legalább már megvan. A legtöbb embernek a nyaralás nagyjából egyenlő a fesztiválokkal. Legalábbis azok körében, akikkel erről beszélgettem az elmúlt 1,5-2 hónapban. Persze vannak olyan ismerőseim, akik ezt különválasztják (megjegyzem helyesen). Viszont van az a réteg, aki meglepett, leginkább azért, mert eddig senkivel sem beszéltem erről a témáról.

Megemlítettem, hogy idén én is tervezek nyaralni, és jöttek a kérdések, „és melyik fesztiválra látogatsz ki?”, ezeket a kérdéseket nagyjából sorra el is engedtem a fülem mellett. Majd mikor megemlítettem, hogy szezon előtt terveztem, de úgy alakult, hogy talán szezon végén összejön, jöttek az újabb számomra értelmezhetetlen kijelentések. „Mondjuk nyár végén is vannak fesztiválok.” „Ősszel is lehet találni még egy-két fesztivált” és társai. Mikor közlöm, hogy nem szeretem, sem a tömeget, ráadásul nem, hogy a fesztiválok, de még a koncertektől is feláll a szőr a hátamon, akkor nagyjából mindenki máglyára vetne.

Félreértés ne essék, imádok bulizni, imádom a jó koncerteket, viszont nagyon könnyen el lehet rontani a hangulatomat. Egyrészt, engem irritál a tömeg, még hozzá egész kis mennyiségben is. Ezt ugyan félre tudom tenni, ha jó a társaság és a koncert színvonala. Ugyanakkor, ha az utóbbi kettő igencsak alul múlja az elvárásaimat, akkor a tömeg hatványozottan ront a hangulatomon. Egy szar hangosítás olyan szinten eltudja rontani a kedvem, hogy aznap este ez már nem igazán orvosolható. Lényegtelen, hogy a kedvenc együttesem lép-e fel, vagy sem.

Aki volt már velem koncerten az tudja, milyen vagyok. Jöttem már el nem egyről a kellős közepén, vagy már az elején. Több tízezer forintot pedig nem fogok kiadni azért, hogy talán jól fogom érezni magam. Arról nem beszélve, hogy minőségi italokat jó formán nem is lehet kapni ezen rendezvényeken. És bár nem általánosítható, de ilyen alkalmakor sárban dagonyázni sincs kedvem. És nem a sárral van alapvetően problémám, hanem azzal, hogy ilyen esetben egyszerűen nem erre vágyom.

Nyaralásnál hasonló a helyzet, mivel nem szeretem a tömeget, így a szezon számomra teljesen ki van zárva.

Tudom, ismét az én elvárásaim túl nagyon, de ez van, én már csak ilyen vagyok.

Múlthét szerdán (2018.03.28.) újabb eszközök érkeztek melyekkel javítani igyekszünk a hangminőséget. Miután megjártuk a phantom táppal úgy döntöttünk ideje beszereznünk valami “komolyabb” felszerelést. Hosszas keresgélés után esett a választás a Begringer egyik csomagjára, méghozzá a PODCAST STUDIO-ra. A csomag beszerzését (mivel itthon már nem nagyon kapható) és leszállítását ezúton is köszönjük a Muziker webshopnak. A csomag tartalma: egy Behringer XENYX 502 keverő, egy Behringer UCA222 interfész, egy db Behringer XM8500 mikrofon, egy db Behringer HPM1000 fejhallgató és egy asztali mikrofon állvány.

Az unboxing videó is hamarosan felkerül.

Nem is olyan régen került a kezeimbe Wendy Walker „Van, aki nem felejt” (All is Not Forgotten) című regénye. Az író elmondása szerint tíz hét alatt írta meg. 2016-ban került kiadásra, magyarul pedig Alföldi Zsófiának köszönhetően 2017-óta olvashatjuk. Műfaját tekintve pszichológiai thriller. Összesen 36 fejezetből áll, be kell vallanom, nem igazán értettem az egyes fejezetek tagolását. De ezt tudjuk be nekem, aki nem is olyan rég még nem volt nagy könyvkedvelő.

A történet egy 16 éves lány megerőszakolásáról, az erőszaktevő felkutatásáról, valamint a trauma feldolgozásáról szól. Legalábbis ezt hiteti el velünk a könyv, egészen a végéig. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Adott egy 16 évesen megerőszakolt lány Jenny, az ő szülei Charlotte és Tom, egy fiatal nyomozó Parsons, valamint Jenny pszichiátere Alan, aki elmeséli nekünk az egész történetet. Az egész történet egy connecticuti álmos, kisvárosban Fairview-ban játszódik. Nem szeretnék nagyon részletekbe menően írni, ugyanakkor ez a cikk nem lesz spoiler mentes.

A regény részét képezi némi jellemfejlődés Tom és Charlotte szerepében. Tom megtanulja, hogy igen is megérdemli mindazt, amit elért, megérdemli a családja szeretetét. Megtanulja igazi férfiként élni az életét. Charlotte megtanulja legyőzni a jó és a rossz énjét. És bár ez csak a kezelés mellékhatása, de egymás iránt érzett „szeretetük” elmélyül. Jenny megtanulja megélni a fájdalmait, visszaemlékezve a traumára és ezáltal feldolgozza is azt.

Jenny emlékeit gyógyszerek segítségével próbálják kitörölni, szülei beleegyezésére, még a kórházban. Charlotte próbál úgy tenni, mint ha mi sem történt volna, és látszólag Jenny is így éli a mindennapjait. Apja Tom azonban folyton az elkövetőt keresi. Egy nap azonban Jenny öngyilkos próbál lenni. Ekkor kerül a képbe a pszichiáter. Alan közben egy katonát Sean-t kezel, nála is a kitörölt emlékeit próbálja visszahozni. Erre a két esetre karrierje egy újabb lépcsőfokaként tekint. És éppen ez adja a történet végén a nagy csavart. Ugyan is az erőszaktevő nem volt más, mint Glenn Shelby, Alan egyik páciense egy elmebeteg bűnöző. És bár ezt pszichiáterünk már a történet legelején tudja, mégsem szól senkinek, ugyanis karrierje fontosabb volt számára. Persze a történet végére nem csak ő profitált belőle, hanem az össze többi főszereplő.

És hogy honnan is tudta ki volt az elkövető? Ezt azért meghagyom a könyvnek. Minden esetre érdekes volt figyelemmel követni, hogy amikor szinte teljes mértékben a fiára terelődött a gyanú, akkor sem adta ki a bűnöst. Inkább visszaélt azzal a hatalommal, amivel minden pszichiáter bír, és befolyásolta a betegét.

Talán már így is túl sokat írtam a történetről. A könyvet nem tudtam letenni, teljesen magával ragadott a történet. Teljes mértékben egyet tudok érteni Alan karakterével, mert abban igaza van, hogy ha egyből feladja a tettest, akkor Jenny talán sosem gyógyul meg, és a Kramer házaspár kapcsolata sem lép ilyen stabilitásra. Mindezek ellenére mégis némiképp ördöginek és sötétnek tartom amiért ezt így végig tudta vinni.

Az elmesélés számomra egyáltalán nem volt száraz, és egyetlen momentumra sem tudnám azt mondani, hogy elrugaszkodott. Bár az emlékek kitörlése, majd azok vissza hozatala már-már a határt súrolta nálam, de ennek ellenére még élvezhető volt ez vonal is. Erről egyébként a végén ír is, hogy ez a valóságban nem épp ilyen formában van jelen, de dolgoznak rajta a kutatók, mind az emlékeke törlésén, mind azok visszaállításán.

Hamarosan felkerül az első adásunk, amelyben az önjáró autókról és a smart jacket-ről lesz szó.