A világ jelenlegi állapota rendkívül bizonytalan, a jövőkép kifürkészhetetlennek tűnő és törékeny képet fest elénk. Minden nap az életünket veszélyeztető, mégis könnyedén mellettünk elsikló hírekkel kell számolnunk. A kollektív emberi állapot home-office szindrómától és kótyagos tehetetlenségtől szenved. Amíg legtöbben otthonaik puha börtönének száműzetésében élnek, akadnak olyan egyedek, akik a kialakult armageddon-állapot közepette vonatra pattannak és életet változtatnak.

Az effajta emigráció rendkívül sok kérdést vethet fel, legfőképpen azt, hogy ez mégis hogyan lehetséges a jelenlegi körülmények között?

Jelen cikk és írásos beszámoló célja azt taglalni, hogy miként képzelhető el az ország-váltás, az új munka és egy külföldi élet felépítése a koronavírus idején. A cikk egy neutrális álláspontot foglalva politikai és vírus-helyzetügyi témában, csupán tájékoztató és elbeszélő jelleggel tárja fel olvasói előtt az életmód váltás és a nehézségek áthidalásáról szóló információkat.

A költözés kiszámíthatatlan menete

Mielőtt egy nagyobb útra köteleznénk el magunkat, érdemes előzetesen tájékozódni az adott ország/hely vírushelyzetéről és a határátlépéssel kapcsolatos szabályokról. A Magyar Konzuli Szolgálat oldalán naprakész információkat találhatunk. A legfontosabb ezután az utazás módjának felderítése. Mivel jelenleg a nemzetközi busztársaságok, mint pl. a Flixbus nem áll rendelkezésünkre (ez természetesen bármikor változhat), az autós utazás mellett egyetlen közlekedési módot vehetünk igénybe: a vonatozást.

Miután mindenfelől megfelelően tájékozódtunk és egy kisebb kézzel írott regényt állítottunk össze az információkról, a buborék kipukkasztása következik. Ugyanis a kapott információkra sajnos nem  támaszkodhatunk 100%-ban, mivel a pandémiás helyzet miatt minden képlékeny és akár óránként is változhat.

Így volt ez persze a “kötelező” PCR teszttel és a személyes iratok ellenőrzésével is a határokon. Az ellenőrzés művelete ugyanis nem történt meg. A szomszédos országok hatósági alkalmazottjai komor arckifejezéssel végigpásztázták a vonatot, azok utasait, és az FFP2-es maszk használatát javasolták. De a maszk viselésen kívül semmi sem volt kötelező. A személyi igazolvány/útlevél és a negatív COVID teszt érintetlen maradt a táska mélyén. Ahogy a titokzatos jövő vonata tovább robogott a szlovák határon, megérkeztünk Pozsonyba ahol a terv szerint utunk megszakításra került volna sor egy órácskára, és kényelmesen időnk akadt volna az átszállásra a lengyelországi vonatra.

Ez a kijelentés talán ideális állapotokban békeidőkben alkalmazható lenne, de ne felejtsük el, hogy a szerző az Apokalipszis közepét választotta utazásának végrehajtására. A pozsonyi villámlátogatás alkalmával nemhogy a lengyelországi végállomás nem tűnt fel az információs táblák kijelzőjén, de még csak valami arra hasonló betűvel kezdődő kiírás sem villant fel a közelben.

A következő jelenet egy segítőkész szlovák jegypénztáros hölgy és a cikk szerzője között zajlott le:

– Hi! Could you please tell me from which platform should I get onto the train to Poland?
– Hello! – érkezett a válasz a mosolygós szőke kék szemektől.
– Yes, thank you! Goodbye! English, no.

A párbeszéd mosolyok és vad integetések között végződött, ezután egy másik kasszás lány zavarodottan, reszkető kezekkel forgatta a Lengyelországba szóló jegyemet az ujjai között. Egy bő tizenöt perc zaklatottság után több szlovák munkatárs is összegyűlt a jegyem felett, de csupán a fejüket vakarták. Végül elküldtek az egyes vágányra és a határozottság legkisebb jelét sem mutatva hajtogatták, hogy “Poland, Poland”. Felbátorodva, mint Zsákos Bilbó uraság úticélként belőttem az egyes vágányt, ahol hirtelen ismerős hangokra lettem figyelmes.

– Andris te tudod, hogy mi van? Mi az, hogy “no Poland”? Most akkor nem megy vonat, vagy mi?

Megkönnyebbült sóhajjal, hasonlóan zavarodott magyar társasággal és négy óra vonatozás után egyszer csak egy újabb hang szólalt meg:

– Welcome to the Czech Republic! May I have your tickets please?

Egy pillanat erejéig a csodálkozás szöget ütött a fejembe. Csehországban kötöttem ki, de ámulatom gyorsan szertefoszlott amint érkezett az információ, miszerint ennél és ennél a cseh falunál kell leszállni a lengyelországi utasoknak. A remény halvány fénye lassan izzani kezdett a mellkasomban cseh barátainkat figyelve, ahogyan végig cipelték a bőröndömet a pályaudvaron és egészen az új ülésemig kísértek.

A határon túl

Lengyelország színes múlttal és a mai napig elevenen élő tradíciókkal és kultúrával rendelkező fejlett európai ország. Fejlettsége, tisztasága és modernizált környezete magáért beszél. Infrastruktúrája Magyarországhoz hasonló, ám sok dologban jóval előrébb járó ország mint kis hazánk. Amire külföldiként érdemes felkészülni az a lengyel vendégszeretet határozott velejárója: az alkohol. Nyilván ez egy edzettebb magyar embernek nem jelenthet problémát, sőt inkább erősítheti az otthonosság érzetét.

Érdemes felkészülten érkezni az országba és arra számítani, hogy az ügyintézésben használható információk megszerzésében és a bürokrácia gépezetében való eligazodásban teljesen magunkra maradunk. A “senki nem tud semmit” erős jelenléte itt is megmutatkozik, ami a hivatali gépezetet és adminisztrációt jelenti.
A kelet-európai káosz itt is képes magát erőnek erejével megmutatni, ami elől valljuk be, csak a szerencsés egyedek menekülhetnek meg épségben. Ha mégis komolyra fordulnának a dolgok, akkor érdemes tudni, hogy mindig számíthatunk segítségre. Kiigazodni a legális tartózkodás és munkavégzéshez szükséges teendőkkel kapcsolatban először is sok sikert, másodszor pedig érdemes a következő linkeken tájékozódni:

Koronavírus helyzet Lengyelországban

A május 15-i kormányrendelet szerint az utcán történő maszkviselés már nem lesz már kötelező. A kültéri éttermek és mozik is kinyitnak, de természetesen még nem fogadhatnak vendégeket a teljes kapacitásuk szerint. A szokásos szabályok mellett érdemes megemlíteni, hogy a lengyel mentalitás jóval rugalmasabb, ami a vírusfertőzéssel kapcsolatos félelmet jelenti. Kijárási tilalom vagy szigorú korlátozások sosem kerültek bevezetésre Lengyelországban, ugyanis a nép egészen egyszerűen nem működött volna együtt a megszorításokkal.

Egy új kezdet

Az országba érkezve rögtön az a benyomás érhet bennünket, hogy mind infrastruktúra, és modernizáció terén Lengyelország sokkal előrébb tart, mint hazánk. A közterületek és utcák tisztán tartására nagy energiát fordítanak, ezzel is növelve a városok szépségét. Itt érdemes megemlíteni a híres történelmi központot Krakkó szívében, amin végig sétálva különös érzés foghat el bennünket.

A templomok, bástyák és a Királyi kastély láttán bekúszik a hajdan idők szelleme az ember bőre alá. A történelem régmúltját saját bőrünkön megtapasztalni egy igazán különleges élmény. Sok szempontot figyelembe véve általánosságban ki lehet jelenteni Lengyelországról, hogy egy fejlett, befogadó és biztonságos környezetet kínáló nemzet. Alkalmas az újrakezdéshez, friss lehetőségekhez, tiszta laphoz és egy új élet felépítéséhez.

További információról és megfigyelésekről a határon túli beszámolók következő részeiben olvashatunk majd.

Figyelem! A következő tartalmat kiskorúaknak szülői felügyelet mellet ajánljuk! A tartalom élvezése érdekében bizonyosodj meg arról, hogy egy igazi kiégett kocka vagy, akárcsak a cikk szerzője! Ebben az esetben üdvözlet az oldalon, vágjunk is bele a League Of Legends érdekességeibe!

1. Viszlát szociális élet! – Ja, hogy eddig sem volt? Nem is lesz!

Mint a legtöbb komplex, kompetitív fantasy témájú online videójáték, így a LoL is hasonló effektust vált ki az emberi agyból: az addikciót. A legtöbb játékos között bár kevésszer fordul elő egyetértés, egy valamiben a League közösség mégis egy állásponton nyugszik: a játék felettébb kiegyensúlyozatlan.

Különböző rankokkal és adottságokkal rendelkező csapattársak örökös szidásából álló sorozatvesztések után sokszor meglepő módon egy megmagyarázhatatlan win-streak következik, ahol az ember már elvesztheti a logikus magyarázatot arra, hogy mi az eSport játékban való előrehaladás kulcsa . Ebbe az ördögi körbe való beesés eredményezheti a játék addiktív módon történő pörgetését a következő nyeremény reményében. A logikát természetesen ne keressük, hacsaknem profi játékosok vagyunk, vagy esetleg mi lennénk maga Faker.

Egyébként persze annyira nem vészes, hacsak nem tudsz minden meccsben 1v9-ozni, akkor nem gond. Mindeközben az élet zajlik a sötét szobán kívül, és persze a karantén egy tökéletes igazolás arra, hogy a barátokkal való időtöltés helyett miért inkább idegenek flame-elésével töltjük az időnket.

2. A bankszámlád és a skinek szoros kapcsolata

A League Of Legends online alapvetően egy ingyen letölthető és használható eSport játék. Sajnos ez az állítás azonban nem teljesen igaz. A játékot készítő stúdió, a Riot Games rendkívül profi szakemberekből álló szervezet, akik főleg a marketing és a fogyasztói társadalom minden működését kihasználva érthető, de mégis bankszámla ellenes trükköket alkalmaznak. együk példának az egyik hőst, Sorakát aki egy healer karakter és gyógyító varázserejével a csapat játékosok életben tartásáért felelős. 

A hős alap modul a következőképpen néz ki:

Ebben az esetben természetesen egyetérthetünk abban, hogy a karakter alap in-game modulja szándékosan nem a legesztétikusabb, tekintve a hős homlokából kiálló szarvat és hold alakú varázsbotját, amit a League közösség frappánsan inkább banánnak titulált.

A hős egyébként egy rendkívül erős támogató, és ha gyakorlott játékosok keze közé kerül, az egész csapat lényeges előrejutását elősegítheti. Egy pár ezer forintos skin felszerelése után kedvenc hősünk akár a következő formulát is elérheti:

Ez a skin dob egy kicsit ezen az egész banán történeten. Itt viszont érdemes megemlíteni, hogy a Riot Games egy dologban azért mégiscsak különlegesebb, mint a többi játék stúdió. A játékkészítők többször is bebizonyították, hogy aktívan figyelik és hallgatnak a felhasználóik visszajelzéseire. A támogató hőst körülövező banán história tiszteletére a skin tervezői elrejtettek egy funkciót, amit egy billentyűkombináció lenyomásával egyszerűen el is érhetünk:

Soraka egy bizonyos parancsra elővarázsol egy óriási banánt a zsebéből. Ami zseniális tiszteletet tükröző easter-egg a játékos közösség számára.

Ezt a logikát követve a többi hős esztétikai adottságait is fel tudjuk tornázni különböző skinekkel, ami azonban nem igazán pénztárcabarát jellemzője a játéknak. Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy a játék alapvetően ingyenes, de összességében mégsem az.

3. Csapatszellem és önismeret

Ismerős a kifejezés, hogy “mérgező idéző”? Nos a Szurdokban gyakran előfordul az önmagukból kifordult játékosok határozott és erős megnyilvánulása. A sok mém és a mérgező LoL során fontos megértenünk, hogy amilyen nagyszerű maga a játék, annyira összetett is.

Mivel a csapatfelosztás és a különböző, lényegesen eltérő rangsorolt játékosok kiegyensúlyozatlan algoritmusa jellemző a legtöbb meccsre, ezért a frusztráció, illetve a győzni akarás sokszor felülkerekedik játék közben, és átveszi az aktív kikapcsolódás, móka és izgalom helyét.

Az első és legfontosabb pont, amit érdemes lefektetni a játékban való részvétel előtt, hogy miért is játszunk ezzel a játékkal. A League Of Legends egy nagyon komoly eSport játéktól elkezdve egy érdekes és mókás kikapcsolódás is lehet. Ez mind a hozzáállásunktól függ. Ha a cél a nyerés és a rangsorolt meccsek meghódítása, akkor egy egészen más taktikára lesz szükségünk, mint csupán a sima mókázáshoz.

A LoL komolyan vételéhez fókusz, higgadtság, gyakorlottság, együttműködés, segítőkészség és a fontos és lényegtelen információk közötti megfelelő szelekció szükséges. Megfigyelhetjük komolyabb játékosok hozzáállását, reakcióit és taktikáit, ami egy átfogó képet adhat nekünk ahhoz a megközelítéshez, ami a magas szintű rangsorolt játékokhoz szükséges.

A tanulság a LoL és a toxikusság kapcsolatában tehát annak a képességnek az elsajátítása, hogy mit tartunk fontosnak és mire reagálunk illetve, mire nem. Természetesen a mérgező és játékra alkalmatlan felhasználókat minden meccs után érdemes jelenteni.

A másik oldalon viszont ott található a kedvesség, barátságosság, elfogadás és integráció, ami a League közösség naposabb oldalát jellemzi, és ha szerencsénk van, akár szoros barátságok kötésére is alkalmunk lehet a játék során.

4. Sosem Loloztál még? Érdemes előre tanulni!

A legelső League meccsedet a teljes káosz és remélhetőleg a nevetésbe fulladás fogja jellemezni. Mivel a tutorial meccsek nem a legátfogóbban tájékoztatják az új játékosokat, minden mechanikáról és funkcióról (amikről egyébként lehetetlen is lenne) érdemes a játékról előzetes ismeretet szerezni.

Egy általános játékismerettel nem csak saját magunkon, de a többi játékoson is rengeteget fogunk segíteni és elkerülhetjük az esetleges feszélyezett helyzetek kialakulását. Kezdetnek érdemes a mapen található lane-ek és ahhoz tartozó szerepek megértése, a térképen található interaktív részek mechanikai megértése, ami után átvándorolhatunk a különböző hős-szerepek feldolgozására. Ki a jungler? Mit jelent supportnak vagy éppen mindlanernek lenni?

Ugyan a League kliens és felület folyamatosan változik és fejlesztés alatt van, alapvetően a mechanika ugyanaz maradt az évek során, amit érdemes lehet kezdés előtt alapvetően átlátnunk.

Természetesen még tapasztalt játékosok között is előfordul, hogy egy-egy hőssel először találkoznak, ilyen esetben biztosak lehetünk abban, hogy a folyamatosan újuló és bővülő játék sosem fog unalmassá válni.

Összeállítottunk egy listát azokról a játékosokról és tartalomról amit érdemes lehet tanulmányozni:

Magyar Nyelvű Tartalomkészítők közül is bátran válogathatunk, őket viszont a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások felvállalásával ajánljuk csak:
PierceTheHeaven: https://www.youtube.com/c/PierceStream/featured
Adam Kiss: https://www.youtube.com/user/FormalAdamKiss

5. Regisztráció, kliens-használat és szerver

Amikor először vándorlunk a játék és a kliens letöltése felé, fontos lehet meghatározni azt, hogy az adott tartózkodási helyünknek megfelelően melyik szerverre regisztrálunk. A legtöbb magyar játékos az EU Észak És Kelet szerveren található, ahol a játék magyar nyelven is elérhető.

Friss regisztráció során gyakran előfordul, hogy a felület automatikusan a North America szerverre akar minket regisztrálni, ilyenkor érdemes ezt előzetesen az EU Észak Kelet vagy az EU West szerverre átállítani.
Értelemszerűen minden szerver pingje különbözik, így érdemes a hozzánk legjobban alkalmazkodó felületre regisztrálni.

A regisztráció után a kliens letöltése lesz a következő lépés, ahonnan a játék betöltése után el is kezdhetjük a kötelező tutorial meccsek teljesítését.

A kliens kinézete és funkciói folyamatosan változnak, ahogy a játékkészítők konstans fejlesztés alatt tartják a játékot. Pontosan ezért, hogyha esetleg pár hét kihagyással újra bejelentkezünk, ne lepődjünk majd meg, ha némi változást észlelünk.

A kliens felfedezése alatt lehetőségünk nyílik a különböző játékmódok megismerésére, bújhatjuk a Shopot és kutakodhatunk a Merch, Loot és különböző Kollekciók között. A folyamatos változásokról, buffokról és nerfekről a “Patch Notes” alatt tájékozódhatunk.

+1 Érdekességek

1. A League of Legends az egyik legmagasabb szinten lévő kompetitív eSport a világon. A játék népszerűsége és anyagi vonzata világszerte magasabb, mint az eredeti Counter Strike és StarCraft együttesen.
   
2. A League Of Legends sokaknak egy megélhetési forma. Pro Playernek lenni egy igazi kiváltság és csak nagyon keveseknek adatik meg, viszont nem lehetetlen. De mi is vár pontosan egy Pro játékosra? Világbajnokság, trófeák hírnév és ropogós fizetés!

3. A legtöbb karakter mély hőstörténettel és tanulságos háttérrel rendelkezik. Különböző rövid történetek, alternatív univerzumok, képregények és cinematic bemutatók léteznek, a stúdió zenei alkotásairól nem is beszélve. Ezek mind arról árulkodnak, hogy a Riot Games nem egy átlagos játékstúdió, annál sokkal több.

4. A Riot Games nem csak a League Of Legends játékkal rendelkezik, hanem különböző mobil és PC játékaik is elérhetők. Ezek közül érdemes megemlíteni a Ruined King friss csemegét, a Teamfight Tactics stratégia fókuszú játékot, a Legends Of Runeterra kártya-játékot és a Wild Rift népszerű mobil verziót.

Technikai szükségletek & támogatás

A League szerencsére nem foglal sok helyet a gépen, és a telepítés is hamar megvan. A weboldalon a legtöbb kérdésünkre részletes és pontos információt találhatunk, akárcsak a rendszerkövetelményekről, ami a legtöbb új játékosnak fontos lehet. A player support osztályról érdemes megemlíteni, hogy kiemelkedő gyorsasággal és pontossággal dolgoznak és, hogy minden erőfeszítésük bebizonyította a szoros kapcsolatot a játék stúdió és a játékosok között.

Rövid elbeszélés a reményről

Az érzés halkan jő, suttogva.
Lassan kúszik gyengéd karokkal, kapaszkodik a remény
teste apró vízcseppekként kristályosan csillog.
Nesztelen, óvatlan közelít, méregeti a sötétség kapuját.
Fohászának visszhangja játékosan szökdel a fejben,
vissza-visszapattan a merev éjszínű űrből.
Szél érkezik, minden irányból üvöltő orkán, verdesi a lélek kapuját
fogával marcangolja az édes érzések menekülő illatát.
A remény megremeg, szét-szét hullik darabokra,
majd idővel a kristálycseppek újra és újra,
összeverődnek egy közös hangra.
Félénken közelít, félve az elmúlástól, az örökké tartó magánytól,
s a mindent elnyelő ében-fekete búságtól.
Fejét reszketve felemelve, apró szárnyait meg-meg rezegtetve
lassú röpttel a vállra ülvén, kapaszkodik a remény.
Mögötte zizeg a távlatban a mérhetetlen fekete homály,
méregtől izzó, maró emberi fenevadak hada sorakozik,
Ám a remény apró cseppjei ott ülnek a válladon,
A pokol füstje mint a mózesi tenger, szétválik
S Te lépdelsz tovább csendesen, keresztül a sötéten
át a világoson,
Válladon a remény
Suttog,
Szeretetről
Békességről
Melegségről
Jövőről
egy úttalan jövő, felébredő hitről. 

Az élet mit ahogyan az szokott lenni — egy diszfunkciós hullámvasút.

Néha darabjaira hullva száguld a végzetébe és kisiklik a vágányról, vagy éppen utasát lassan ringatva zakatol tova, döcögve egy egyenes pályaútvonalon. Van, hogy valaki becsatolja a biztonsági övünket és fogja a kezünket miközben keresztül-kasul száguldunk a lejtők és emelkedők tömkelegén, de az is gyakran előfordul, hogy kezeinket csupán kétségbeesett kapaszkodásra használjuk és fohászkodunk valamihez, hogy ne zuhanjunk ki a járműből.

Ahhoz, hogy a szerkezet tökéletes pályát és menetirányt írjon le sok tényező kölcsönös együtthatása szükséges. Először is természetesen az időjárás és a környezetünk állapotát érdemes figyelembe venni. Lángokban áll körülöttünk a világ? Sötétség van és azt sem látjuk merre megyünk? Netán néha fel-felbukkan valaki egy zseblámpával és a helyes irány felé terelget bennünket?

Vagy talán miközben lassan és biztosan haladunk, mégis üvöltő orkán és szélvihar tépdes bennünket? Hol rejlik az egyensúly ebben az útban?

Hol búj meg a kezdet és a végzet? Mi történik akkor, ha a szerkezet végleg széthullott és pályája mellet füstölgő romokban hever?

Hogyan építsük emberi mivoltunkat újjá?

Ahogy a darwini mondás is diktálja, nem a legerősebb éli túl, hanem az aki a legfogékonyabb a változásra.
Alternatívák tömkelege merül fel az emberben az élet újrakezdése előtt. Kiutak lehetséges változatai. Opciók arra, hogyan induljunk el.

Mi az első lépés? Mint ahogyan a természet is önmagából építkezik, rendkívül ritka az az emberi élet ami bármilyen külső segítség vagy motiváció nélkül fel tud újra épülni. A körülöttünk lévő világ minden olyan erőforrással rendelkezik amiből az élet újra felépíthető. Ahogyan a pusztítás folyamata is végre zajlott, úgy a teremtés is elkezdődhet.

A legfontosabb kritérium ebben a folyamatban leggyakrabban: az idő.

Mint ahogy egészen egyszerűen egy fát kidönteni, egy állatot agyonlőni, egy emberi életet tönkretenni pillanatok kérdése, ehhez kapcsolódóan az újjászületés és a létrehozás művelete jelentősen hosszabb és összetettebb jelenség.

A testi és lelki talpra állást jelentősen megsegítheti a körülöttünk lévő források megfelelő felhasználása.
A kommunikáció lehetősége. A támogató közeg keresése, és a negatív romboló közeg erőszakkal való elhagyása. Az önkép és önbizalom lassú de biztos újjá építése. Végigvizsgálva múltunkat és jelenünket, folyamatosan emlékeztetve magunkat arra, hogy kik is vagyunk valójában és az a helyet, személy, dolog aki vagy ami tönkre tett minket kicsoda és micsoda könnyen segíthet a talpra vergődésben.

Mérjük fel annak a lehetőségét, hogy érzelmi kiszolgáltatottság áldozatai voltunk. Ahol az ítélőképesség és a személyiségünk gyökere jelentősen visszaszorul. Egy olyan hely, helyzet és személy aki vagy ami nem a kiteljesedésünket promótálja annak előbb vagy utóbb távoznia kell az életünkből.

Minden olyan jelenség ami nem az életet támogatja, előbb vagy utóbb pusztításhoz vezet. A szétbomlás valóban az élet része, fontos megemlíteni ugyan, hogy nem folyamatos része. Az evolúció a túlélésre kovácsolt bennünket. Sejtjeink minden egyes apró része sikoltva menekülni akar minden helyzet elől amely testi és lelki épségünket veszélyezteti.

Az elme manipulációja természetesen kart kar-öltve küzd a természet ereje ellen, és képzetekbe ringatva magát addig tart bennünket egy helyzetben amíg ezen erők összecsapva egy robbanásban kisülnek.
Elkövetkezhet az ember életében az a pillanat amikor a múltja, a jelene és a jövője egyszerre hullik szét, és mint a Végtelen Történetben akárcsak a kis Sebastian, mi is a végeláthatatlan sötétségben, a Semmiben kötünk ki.

Egyetlen remény, egy halványan izzó homokszem maradt csak belőlünk és mindabból a világból amit felépítettünk hosszú évek munkája alatt.

Egy új hajnal

A kezdetkor mindig sötét van.

Az út elején nem mindig látjuk azt, hogy merre fogunk majd indulni. Csupán azt tudhatjuk, hogy létezik bennünk az az erő, amivel a semmiből világokat lehet építeni.

Amíg mi magunk létezünk és entitásként jelen vagyunk a világban, addig a remény is él. Bármire akadhat esély.

Mint ahogy Fantázia is egyetlen gondolatból született újjá és épült fel, úgy egy új emberi élet is először a fejben kezdődik, pont ott, a végtelen sötétségben.

Az élet kozmikus robbanások és születések váltakozása ahol minden kudarc és pusztulás egy új jelenség kezdetében bontakozik ki.

Testünk és lelkünk a táptalaj, míg a körülöttünk lévő világ nem más, mint az eszközünk valami új felépítésére.

A napok telnek, a ketrecben csend honol, a fejben tombol a zivatar.
Alig látni a naptárt. A számok és a dátumok elmosódnak, elménk homálya, ködös felhőrengeteget ereszt a látóhatárra.
Telnek a napok. Az egyedüllét fojtogat. Acél vasmacskája fullasztóan tekeredik a nyak köré és lent tart magával. A tenger kietlen. Száraz.
Nincs hajó ami arra vetődne. Hullámai sziklákba döngölnék.
Az áramlatok csak keserűséget gerjesztenek körülöttünk. Örvény, egy átkozott vízi csapda az életünk.
Nincs remény.
“Köszönjük, a jelentkezését megkaptuk.”
Nincs több válasz.
A segély három hónapja lassan lejár. Jelenünk belekerül egy homokórába amit egy kacagó sötét alak előttünk felfordít.
“Az időd egyszer lejár.” – szól az alak, te pedig csak hallgatsz.
Egy új kétségbeesett érzés bukkan fel a felszínre.
Tehát ilyen ez. Céltalanul élni. Láthatatlanul szenvedni egy kanapén, elrejtve a világ elől. Mintha nem is léteznénk. A barátaink arca lassan elhalványul. A telefon képernyője vakít. Nem a valóságot tükrözi. Bántja a szemet.

Alig szólunk pár szót. Éjjelente rémálmok hada gyötör. A harci dobok véres pergetése szüntelenül ostromolja dobhártyánkat. Nem maradt már semmink.
Hiába minden erőfeszítés, a világ fejjel lefelé fordult. És ahogy a fordulat végbement, mi kiestünk a csőből és beszorultunk valahová a valóság és a képzelet világa közé. Nincs kiút. Nincsenek alternatívák.
Senki nincsen rajtunk kívül a szorítóban. Egyedül maradtunk.
Az élet hengere őrült forgással súrolja beszorult testünk minden porcikáját, mi pedig kívülről nézzük, hogy mi történik.
A disszociáció hatalmas tenyere a közepén ringat minket, elszakítva mindentől. Nem érkezik segítség. Talán meg kellene tanulunk repülni. Hiába kúszunk, hiába mászunk hiába hullajtjuk vérünket… a henger pörög, mi pedig kiszorultunk.
Száműzöttek és kívülállók lettünk. A múltunk hangjai tompán kísértenek. Néha üvöltve. Sárkánytűzzel a bőrünket égetve. Kétségbeesetten, ordítva nekimegyünk a víznek, át akarjuk úszni. Nincs vége. Mély, hullámzó és örvénylő a víz.
Alábukunk.

Képek villannak elő süllyedés közben. Tüdőnk megtelik vízzel.
Egy arc, mosolygó, kék szemű, az élet maga. A remény. Elillan.
A kék szem vörösen felizzik, a mosolyt felvillanó agyarak szakítják szét.
A Nap is alábukott.
Sötétség következik.

Apró szívverés hangja hallatszik a mélyben. A dobogást szuszogás követi.
Fájdalomtól szétszakadó mellkasunkat melegség önti el egy pillanatra.
Egy lassan szuszogó szőrmók telepszik a nyakunkra. A kanapén vagyunk ismét. Jött a felmentősereg: a kiskutyánk.
Az élet egy másodperc töredékére értelmet nyer újra. Senki nem tudja, hogy létezünk. Senki számára nem vagyunk már igazán fontosak.
De ő még mindig itt van. Egy rendíthetetlen karhosszú véreb. A vigyázónk. Az Őr. A Védelmező.
Lassan a félelem becsorog a fülünkön át az agyunkba.
Hamarosan lehet, hogy mindent elveszítünk. És akkor már valóban, senki nem fogja tudni, hogy létezünk.
Ott leszünk beszorulva az élet kerekei között és a szerkezet egyszer ki fog köpni magából. Hacsak nem növesztünk szárnyakat és megtörténik a lehetetlen, a remény halvány csónakja lassan de biztosan el fog evezni a szemünk előtt…

Ahogy egyre közelít a korlátozások és szigorlatokon enyhítő műveletek sora gyakrabban találhatjuk magunkat dezorientált és zavart mentális állapotban.
Az idő- és sokszor a térérzékünk is megkopik, zavaros helyzetekbe állítva felfogó és befogadó képességünket.
A fókusz és a koncentrációs központunkat támasztó pillérek rezegnek és sokszor teljesen átrendeződnek. Az alvászavar és a bioritmus felborul ezt irritáció és lobbanékony reakciós természet követi. Az emberi természet naturális velejárója, hogy nem reagál jól a határok és a bezártság illetve a túlzott szabály-felállítás helyzetére. Az izolációs időszakban a személyiségtípusok jó, rossz és neutrális  oldalai felerősödnek lehetőséget adva a barátainknak és a szeretteinknek, hogy mellettünk maradhassanak életünk végéig vagy rájöjjenek, hogy jobb, ha menekülnek. De minek is vagyunk pontosan érzelmileg kiszolgáltatva?

1. Önmagunk

Azok az embertársaink, akár magunkat is beleértve, akik egyedül részesei az izolációs folyamatnak és nincsenek közvetlen társasággal megáldva könnyen egy érzelmi hullámvasútban találhatják magukat.
Személyiségtípustól függően jól, de extrémen érzékenyen reagálhatnak az egyedüllétre és annak a lehetőségnek a hiányára, hogy túlcsorduló szeretethiányukat közvetlenül kifejezzék.
A gondolatok vonatára felpattanva a menet lehet sima és zökkenőmentes is, de az esetek túlnyomó többségében hirtelen gyorsulás, kisülés de akár egy fájdalmas baleset is bekövetkezhet ahogy a gondolat-vonat kisiklik a síneken és a falba csapódik.
Nem utolsó sorban az étkezési és alvási szokásaink is felborulhatnak, támaszkodópont, motiváció és társaság hiányában pedig esetleg esténként hosszas beszélgetéseket kezdeményezhetünk a szobánkban lévő pókkal a sarokban.

2. Szeretteink állapota és reakciói

A legtöbb családban előfordul legalább egy olyan szeretett családtag, akire fokozottan veszélyes az új koronavírus. A gondolattal, illetve rosszabb esetben a fertőzés fennállásával rendkívül nehéz napi szinten megbírkózni és minden embert hatványozottan terhel.
Ha a saját egészségünk mellett még egy konstans fennálló aggodalom is beférkőzik szeretteink iránt, a napjaink sokszor álmatlansággal és aggodalommal telhetnek el.
Különböző élethelyzetben lévő emberek különböző veszélyeztetettségnek vannak kitéve és nem minden individuál engedheti meg magának az otthonról való munkavégzést, illetve vannak olyan balsorsú esetek is ahol az egzisztencia teljesen lerombolódott és munkavesztés következett be.
Ami a mentális és érzelmi reakciókat illeti, nem csak saját magunkhoz kell türelmesnek és megértőnek maradnunk, de a környezethez is. Egyes társaink, családtagjaink és szeretteink a teljes közömbösséget és nem törődést, míg mások a fokozott és túlzott paranoiát fogják képviselni. Nekünk, mint egyének ezekre a reakciókra tanácsos türelmes és határokat nem átlépő módon reagálni.

3. Tudatlanság

Rengeteg tény, számadat és hír forog a kezünkben és a fejünkben a nap szinte minden órájában. Az információáradat annyira sokarcú és kibogozhatatlan, legtöbbször ellentmondó, hogy a legtöbbünknek már felötlött a gondolat a fejében, hogy valójában fogalmunk sincsen, hogy mi történik. Összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket a helyzetünkkel kapcsolatban:

–Ha a tomboló és pusztító világjárvány még nem múlt el akkor miért engednek a szigorításokon, miért nem tesztelnek, miért nincsenek háborús intézkedések?
-Valójában olyan komoly a helyzet?
-Valójában lehet, hogy nem is komoly a helyzet?
-Az összeesküvés elméletek közül melyik lehet igaz?
-Most akkor nem is a denevér volt a hibás? Honnan jött ez a vírus?
-Létezik egyáltalán ez a vírus?
-Mikor lesz vége ennek a helyzetnek? Egyáltalán vége lesz?-Igazak a számadatok, hihetünk a médiának?
-Kinek higgyünk el és mit?

4. Egzisztencia

Sok munkalehetőség megszűnt és sok másik munkalehetőség most éli virágkorát. Néhányan hatalmas bajban és szerencsétlenségben vagyunk, míg mások teljes biztonságban szobájuk melegében, laptopjukkal az ölükben vészelhetik át a békeidőnek nem mondaható időszakot.
A helyzet az, hogy minden kiszámíthatatlan és sokan nem tudják eldönteni, hogy megmarad-e a munkájuk illetve, hogy most hogyan fognak és hol új lehetőséghez jutni.
Az effajta kiszolgáltatottság igazi lélek-daraboló és ha saját magunk vagy ismerősünk ilyen helyzetben szenved a lehető legtöbb támogatás iránt érdemes kutatni. 

Vannak olyan aspektusok egy ember életében, ami békeidőben is nehézségeket okoz, nemhogy ebben az Apokalipszis hangulatban. Az elme olyan részei aktiválódnak, amik esetlegesen régen eltemetve, elásva várták szabadulásukat és amikor felszínre törnek döbbenettel fogadjuk az érkezést.

Izolációba kényszerültünk és nem maradt más választásunk minthogy szembenézzünk önmagunkkal. A bezártság és a kollektív, rendkívül felfokozott szorongás utóízeként sokan depressziós tüneteket, pszichés zavarokat, boldogtalanságot, zavarodottságot vagy tehetetlenséget tapasztalhatunk.

A koktél színes, sokízű és természetesen személyre szabott. Természetesen senki nem számított rá, hogy egy világjárvány megélése bele fog tartozni az élettapasztalatai közé. A furcsa jellemzője ennek a tapasztalásnak az, hogy az egész emberiség kollektíven megy rajta keresztül. A családtagjaink, barátaink, szeretteink olyan oldalait és reakciót ismerhetjük meg amit eddig még sosem láthattunk. Ez alól természetesen önmagunk sem vagyunk kivételek.

A pánik, a paranoia, a túlzott ignorancia és az elnyomott dolgok felszínre törése a fő jellemző.

Egyesek aktívabban keresik mások társaságát konstanst támogatásra számítva, míg mások szembenéznek önmagukkal és a helyzetükkel és hirtelen eldöntik, hogy szakítanak a párjukkal minden további nélkül. Mindkét esetben az ezt fogadó fél hirtelen reakcióidőre kényszerül. Nincsen idő és lehetőség körözni, a gondolatokat félretenni vagy az érzéseket elásni hiszen most mindannyian kollektíven szembe lettünk állítva önmagunkkal és másokkal.

A koronavírus által létrejött izolációs helyzet helyén való kezelése sokak számára lehetetlenségnek vagy rendkívüli nehézséggel járó feladatnak bizonyul. Magas szintű öntudat, önismeret és mentális stabilitás szükséges, hiszen legtöbben túlzott érzékenységünknek köszönhetően krízishelyzeteket élünk meg, akár többször is egy nap alatt. Ez olyan terhet helyez az emberi pszichére, aminek elbírására edzenünk kell agyunk, lelkünk és testünk izmait is.

Fontos, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal és a valósággal, vagy legalábbis törekedjünk erre.

Egy olyan helyzetben, ahol az ember mentális és egzisztenciális állapota egy hajtűkanyart véve teljesen felfordult nehéz kooperálni a mentszéllel. Akár idősebb vagy legyengültebb hozzátartozóinkért aggódunk, akár egy elveszett szerelmet és életkép szétzuhanását siratjuk, fontos tudatosítani, hogy amíg élünk addig szembe kell nézni az élettel és addig mindig lesz mivel dolgozni.

Az ember él, lélegzik, sétál, az izmai mozognak és az elméje száguld. Ebben a helyzetben ez az egyetlen, amivel konkrét és megfogható módon kezdeni tudunk valamit:

Az életünkkel.

Valószínű, hogy sokan elhagyatottságot és magányt tapasztalnak. Sokunk esetleg nem látja a reményt és a fényt az alagút végén. Talán érdemes lenne azt a fényforrást a kezünkbe vennünk és ahelyett, hogy az alagút vége felé botladoznánk kétségbeesetten, világítsuk meg azt az utat, amin járunk, mi magunk.

Az alagút végét pedig felejtsük el.

Még nem tartunk ott és a szemünket inkább szögezzük a lábunkra és arra koncentráljunk, hogy jobb és bal lábunkat egymás elé helyezve botladozás helyett előre haladjunk. Eme szürreális és feje tetejére állított szituáció elutasítása és a rettegés elhatalmasodása helyett megpróbálhatunk beleállni a helyzetbe és belehelyezni magunkat a valóságba akármi is legyen az a valóság.

Fontos, hogy tudjuk mi magunk a legvégsőkig is ott vagyunk önmagunknak és a saját fejünkben mindig is találhatunk menedéket, ha ennek lehetősége már elfogyott a világban és a minket körülvevőkben. Amíg remény van, addig élet is van.

Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.

Madách Imre

Aki úgy érzi, hogy mentális támogatásra van szüksége a koronavírus ideje alatt, kérjük tanulmányozza az alábbi ingyenes elérhetőségeket: http://pszi.hu/

Tündék, mágusok, törpék és harcosok. Orkok helyett a “Qunari “, megannyi specializált karakter lehetőségével és egy elképesztő részletességgel tökéletesített fantasy világ.

Talán ezek lennének az első szavaink, ha le kellene írnunk a Dragon Age: Inquisition-t pár mondattal.
Mióta a Skyrim a 2011-es évben megjelent, azóta persze minden quest-et “kimaxoltunk” és a legszínesebb főhőssé avattuk magunkat a jó és a gonosz célokért egyaránt küzdve.
Alduin kiiktatása és a Dark Brotherhood fölötti hatalom átvétele után azonban nem akadt sok dolgunk, így pár évvel később lehetőségünk lett arra, hogy újra és láthatólag örökre elvesszünk egy új komplex és összetett fantasztikus világba.

2014-et írunk amikor is a Bioware előrukkolt a Dragon Age szériák folytatásával, a Dragon Age: Inquisition-nal.

A David Gaider tollából kikerülő újabb és titokzatosabb karakterekkel dúsított világ teljesen elcsavarta a fejünket és véglegesen beszippantott a fantázia végtelen világába.

Az alapoknál kezdve a játék a következő alkalmatosságokon érhető el: Microsoft Windows, PlayStation 3, PlayStation 4, Xbox 360, és  Xbox One.
A spoilerek veszélyes vizeit kerülgetve, az alaptörténetet csak felvázolva szeretnénk átadni a számotokra.
A főhősünk: a négy race (Ember, Elf, Qunari és Dwarf) között választhat és olyan alkategóriák közül szemezgethet mint: Rouge, Warrior és Mage.
Mindegyik class–nak megvan a maga varázsa és különböző specializációkkal a végtelenségig tökéletesíthető és fejleszthető.

A karakterek kinézetére vonatkozólag átfogó lehetőségeink vannak az arc módosítására és specializálására.
Extrém hajviseletek, tetoválások, kis vagy nagy tünde-fül-méret, minden, ami a fejrészen található, az módosítható.
A játék készítői nemcsak a karakterek külsejében, hanem az őket körülvevő környezet létrehozásában is megvillantották mesteri kódoló- és design képességüket.

Az egyedi karakter és környezet design mellett természetesen a játék írói is bebizonyították szakértelmüket.

A fő story-line feszített izgalma mellett, a side quest-ek mennyisége és szintén egyedisége figyelemre méltó. Elvétve található csak unalmas feladat, ha mégis belebotlanánk egybe, akkor az hamar véget is ér. A főhőst, vagyis minket körülvevő közeli karakterek mélysége és összetettsége miatt valóban úgy érezhetjük, mintha a játék karakterei valós személyek, mégpedig a barátaink vagy ellenségeink lehetnek.

Saját személyiségünk bevitelére is lehetőségünk adódik, ugyanis minden párbeszéd és történés alkalmával különböző feltett kérdések és megadott válaszok közül választhatunk.

Ami a környezetet illeti, a játék kibontakozása során rengeteg új helyszínnel ismerkedhetünk meg, amik mindegyike egyesével komplex történetet, quest-eket és személyre szabott egyedi populációt, éghajlatot, építményeket és természetet prezentál.

Ami az animációt illeti, egy teljesen immersive élményben lehet részünk, a visszhangoktól a csillogó kristályokig a lovunk által felrúgott porig, egyszóval minden apró részleten megakad a tekintetünk. A folytatással kapcsolatban egy kollektív tudatlanság és vita uralja az internetet, ám annyit elárulhatunk, hogy bemutató már készült ezzel kapcsolatosan, és egy bizonytalan cikk is megjelent már a folytatásról.

Andrzej Sapkowski elsöprő sikerű fantasy regénye már a CD Projekt S.A. által letarolta az RPG videójátékok világát és a gamehang.com szerint minden idők legjobb játékának tekinthető.
A Netfilx felvonultatásában 2019. December 20-tól már a képernyőkön láthattuk Ríiviai Geraltot Herny Cavill főszereplésében, Ciri-t Frey Allan és Yennefert pedig Anya Chalotra bravúros alakításában figyelhettük meg.

Az első évadban több magyar forgatási helyszínt is felismerhettük amit az Index.hu részletesen kifejt minden érdeklődő számára.
A legemlékezetesebb pillanatot talán akkor csíphettük el, amikor az illúzióval elrejtőzött mágus háremébe találtuk magunkat, ami történetesen Vajdahunyad várának Jáki kápolnája volt.
A mágusok tanácsát, ahol Yennefer lázadó személyiségét közszemlére teszi, a Kiscelli Múzeum fogadta természetesen egy kis CGI-nak is helyet adva.
Az utolsó epizódban kibontakozó feszített harc az Egri vár tökéletes másolatának építménye körül zajlott, míg a rejtélyes és egy ritka mutációnak köszönhetően kifejlődött arany sárkány és fészke pedig Tatabányán, a Szelim-lyukban bukkant fel a sorozatban. A terjengő hírek szerint a második évad forgatási helyszínéül szintén Magyarországot választja majd a stáb, arról azonban sajnos nincsen hírünk, hogy mikor és pontosan hol bukkanhat fel a vaják és a szörnyvadász csapat.
Egy biztos: a Szentendrei skanzent érdemes lesz gyakran látogatni, hiszen a legtöbb jelenet leforgatása ott történt.

A karakterekről, és azok megtestesítőiről:

Geralt Of Rivia

Henry Cavill a Supermankedést félretéve újabb durva diétába, testépítés kezdve és feltörekvő kitartás árán elnyerte a Witcher főszerepét.
Egy interjú során elmondta, hogy eredetileg nem kérték fel a szerepre, hanem addig telefonált amíg meg nem hallgatták és figyelembe nem vették.
Mindig is fantasy és RPG játék rajongó volt, természetesen a Witcher játékokat is mind végigjátszotta.
Rajongásából adódóan szerette volna, ha Geralt karaktere megfelelőképpen kerül kifejezésre és találó lesz, ezért is ragaszkodott a szerephez, amit végül minden további nélkül – meg is kapott.

Yennefer of Vengerberg

A Brit-Indiai színésznő elmondása alapján, amit a karakter Yennefer képvisel, az számára is nagy értékekkel bíró tulajdonság. A változás, amin a karakter átesik figyelemre méltó és hatalmas erőről, illetve egy olyan mélységről árulkodik, ami kiváltságos feladat egy színész számára.
A színésznő azonosulni tudott a karakterben rejtőző fájdalommal és annak való kitörésében, és híreink szerint még jobban küzdött a szerepért, mint Henry Cavill a Witcher-ért.

Princess Cirilla

Ciri karaktere autentikusan alkalmazkodik a könyvben leírt szereplőhöz, aki egy 11 éves hamvas hajú, zöld szemű kislány.
A fiatal színész Freya Allan értékeli, amit a fiatal karakter nyújtani tud a világnak, ez pedig inspiráció, főleg a fiatalabb generáció számára.
Ciri magatartása, önállósága és példás kitartása motiváló és erőre sarkalló lehet a fiatal nézők számára és Freya szerint az a legjobb Ciriben, hogy rengeteg ember veszi körül és folyamatosan befolyásolni akarják a sorsát, amit a fiatal lány nem hagy és végül ő dönt saját sorsa fölött.

Paul Greengrass 2013-as filmje egy valós történetet vonultat vászonra Tom Hanks és Barkhad Abdi lebilincselő főszereplésével.
2010-ben a film kulcsszereplője (aki egy valóságos személy), Richard Phillips papírra vetette a vele történteket (A Captain’s Duty: Somali Pirates, Navy SEALs, and Dangerous Days at Sea) ahol az eseményt az elszenvedő, jobban mondva a túlélő szemszögéből követhetjük végig.
A filmadaptáció később több Academy Awards díjat is nyert.

Történetünk elején az amerikai teherhajó a Maersk Alabama élelmiszert és ivóvizet szállít a rászorulók részére Afrikába.
Az út során Szomáliai kalózok támadnak rájuk és a Kapitány emberfeletti és bravúros lépésekkel próbálja a fegyvertelen és harcra képzetlen legénysége védelmét fenntartani.
Egy folyamatosan feszült és pengeélen táncoló hangulatú eseménysorozat után a Kapitány végül a megmaradt kalózok fogságába esik, ahol végül a kalózok hidegvérű meggyilkolásának lesz tanúja az őt megmentő US. Navy által.
A film a civil kurázsi erejét, az emberfeletti energiát és a végső erők felszínre törését, illetve a gyilkos bőrbe bújó emberek áldozati mivoltát vonultatja fel.

A következő részekben komoly SPOILEREKRŐL olvashatunk, igy aki nem látta még a filmet az óvatosan evezzen tovább a veszélyes vizeken.

Mivel a film igaz történet alapján készült, a valóság és a fikció keveredése természetes. Összegyűjtöttük a leghangsúlyosabb tényekről szóló igazságot.

Ez igaz volt?

Amikor Phillips Kapitány meglátta a Szomáliai kalózok kis hajóját közelíteni egy mesterkélt hívást kedvezményezett ahol “eljátszotta”, hogy az amerikai hatósággal beszél akik légi erősítést biztosítanak a teherhajó számára egy kis időn belül.

Ez a tény a valóságban is így történt. Annyit még érdemes hozzátenni, hogy a valóságban Phillips trükkje nem csak egy, hanem kettő kalózhajót forditott vissza. Összesen három támadó hajó közelítette meg őket.

Ez igaz volt?

A filmben az Alabama legénysége törött üveget helyez az egyik ajtó elé, hogy véres csapdát állítsanak a legfiatalabb kalóz számára aki meztelen lábbal érkezett a támadás helyszínére. A legénység abban reménykedett, hogy a vérző lábú tag állapota majd visszavonulásra készteti a többi támadót is.

Ez a tény csupán fikció. A valóságban ez nem történt meg, de a film feszült dinamikájába tökéletesen passzolt.

Ez igaz volt?

Phillips kapitány fogságba esett az Alabama mentőhajóján a kalózok által.

Nos, az eset többé kevésbé úgy történt ahogyan az a filmben megvalósításra került. A valóságban a Kapitány először egy nyitott tetejű hajóra akarta a kalózokat irányítani azzal az egyszerű indokkal, hogy így az US. NAvynek egyszerűbb lesz majd kiiktatni a támadókat. Az a rész ahol a Kapitányt bekényszerítik a mentőhajóba és fogságban tartva elindulnak vele Szomália partjai felé, igaz volt.

És ez igaz volt?

Amikor a Kapitány ürítési célokkal a hajó oldalára mászott, belökte az őt figyelő kalózt a vízbe és menekülő szándékkal úszásnak eredt. A valóságban is, és nagyjából a filmben is a Holdfény sajnos olyan makacsul világított, hogy a Kapitányt könnyű volt észrevenni, és vissza rángatni a mentőhajóba. A kalózok ezután megkötözték és brutálisan összeverték Phillipst.

Ez az eseménysorozat a valóságban is egytől egyig, pontosan így történt.

És ez igaz volt?

A helyzet és a feszültség pattanásig feszült amikor is Phillipst elvakitották, kikötözték és fegyvert tartva a homlokához a meggyilkolására készültek az üvöltöző és őrjöngő kalózok. Mielőtt a golyó a Kapitány homlokába repülhetett volna, az US. Navy azonnal leszedte az összes szomáliai kalózt,  egy halottakkal teli véres mentőhajóban hagyva Phillipset aki a látványtól és az élménytől totális sokkhatás alá kerül.

Nos, a valóságban az amerikai csel egy kicsit furfangosabb volt. Az US. Navy egészségügyi embere követelte Phillips állapotának felmérését miután a kalózok a Kapitány elmondása alapján rituálé szerűen készültek a kivégzésére. Hosszú napokra megkötözték, elvakították  és bántalmazták.
Abban a pillanatban, ahogy az orvosnak ajtót nyitottak, a kalózok azonnal golyót kaptak a fejükbe, így szabaddá téve a menekülés útját a Kapitány részére.
A sokk és a borzalmak átélése természetesen véresen komoly és valósághű ábrázolásra nyert.

A 97%-osra értékelt legújabb sorozat meglepő kép – és hang világgal, komplex és mesterien felépített háttértörténettel tárulkozik elénk. A Mandalore bolygóról származó emberi faj létrehozása nem más fejéből pattant ki, mint George Lucas rendező-író koponyájából. Az ikonikus felszerelésükről és megjelenésükről híres fejvadászok egy rendkívül fejlett és hírhedt népség látszatát keltik. Az új univerzum létrehozásában az elhíresült karakter, Boba Fett is inspiráció volt.

De ki a főszereplőnk?

Amit jelenleg az első megjelent 3 rész után tudni lehet, a főszereplőnk egy magának való a fejvadászkodást autentikusan és vérkomolyan űző harcos. Munkáról munkára vetődve egyszer csak egy különleges küldetést kap. A célszemélynek csupán a tartózkodási helyszínét és korát fedi fel a munkaadó, igy főhősünk egy átláthatatlan rejtélyes kalandra indul.

Mit várhatunk a film-élménytől?

Régies, retro és rendkívül kellemes képi világ és egyedi filmzene társulatában nagyszerű élményben lehet részünk. A 82’es Szárnyas Fejvadász hangulatát idéző új filmsorozat garantáltan visszakalauzol bennünket a régi időket utánzó minőségi film élményhez. A tipikus Hollywood-cukormáznak nyoma sincs és ettől még hitelesebb élményben lehet részünk. A kosztüm és maszkolás szintén magas szintű és figyelemre méltó. A kameramozgás és a vágóképek a régi mesterművek és a mai fejlett technikák ötvözete. A színészi alakítás meggyőző, a karakterek érzelmi utazása és vándorlása még a hírhedt beskar’gam páncél és sisak alól is átszivárog.

SPOILER ALERT

Valóban a fiatal Yodát, az internetes mémvilág meghódítóját láthatjuk a mozivásznon?

A legvadabb fantazmagóriák szerint a kis Yoda – szerű lény egy szerelemgyermek. Még pedig Yoda, a leghatalmasabb Jedi és Yaddle egyesülésének (aki a Jedi tanács tagja volt) gyümölcse. No de várjunk csak… Yoda Mester meghalt a Jedi Visszatér – részben. A Mandalorian filmsorozat pedig az előbb említett film és Az Ébredő Erő között helyezkedik el időrendi sorrendben.

Itt már kezd az agyunk felrobbanni, de még van tovább. 

A kis Yoda 50 éves ifjú, és már most magas szinten az Erő birtokában lévő lény. Bébi létére egyetlen kézmozdulattal képes egy hatalmas, agyaros, vágtázó szörny megfékezésére és levegőbe kapálózásra kényszerítésére.

Milyen teóriák léteznek még?

Teória 1

A kis Yoda, Yoda Mester és Yaddle gyermeke. A gyermeket rejtegetni kell mert az Erő félelmetes hatalommal ruházta fel a kicsit. Emellett, ha kiderül a kis-Yoda származásának forrása, arra is fény derülhet, hogy Yoda Mester megtörte a Jedi kódexet, ami még félelmetesebbé teszi őt, mint Anakin, a Sötét Úr.

Teória 2

A kis-Yoda, Yoda Mester reinkarnációja. Ez a teória meglehetősen hiányos és hézagos. Nem tudunk többet róla.

Teória 3

Lehet, hogy a kis-Yoda csak egy alakváltó? A Star Wars univerzum több alakváltót is földjén hord, könnyen lehet, hogy az említett szereplő sem kivétel ez alól?

Teória 4

A kis-Yoda csupán egy klón. Vagy talán az is lehet, hogy az utolsó egyed a fajtájában. Elvégre nem tudni semmit Yoda Mester származásáról és fajáról.

Egy biztos: A film páratlan mozi-élménnyel ajándékoz meg minket és igazi különlegességnek mondató a mai cukormázas és mesterkélt mozgóképek világában.

Az online médiában megjelentek után elgondolkodtató témán kontemplálhattunk.

Az eseményt különböző jelzőkkel illették mint például az ‘ordítva fenyegetőző, dobáló férfi’ esete a 444. hu szerint, vagy a szem-fogó ‘rasszista támadás’ a noizz.hu vagy a merce.hu alapján. Nos, valóban erről lenne szó?
Az érintett afrikai származású utasok történetesen a kollégáim, így lehetőségem adódott arra, hogy személyesen és első kézből tegyem fel számukra a kérdéseimet és továbbítsam gondolataikat, interpretációjukat.
Az ügy többféle nézőpontot kavart és vont maga után, amiben a politika, az ország világnézeti beállítottsága, etikai kérdések és különféle nézőpontok összeütközése vegyült.
A Vélemény Huszárok nem képvisel sem nem promotál semmilyen politikai és egyéb számára érdektelen nézetet egy dolgot viszont mindenekfelett figyelembe vett az esemény kapcsán: az emberi tényezőt.
Tudomásul véve az állítást, miszerint ilyen eset senkivel sem kellene, hogy megtörténjen feszült figyelemmel ültem az egyik érintett kollégám elé, aki türelmesen kezdett az eset leírásába.

A fiatal baráti csapat egy budai multi cégnél van alkalmazásban több műszakban, az esti műszak végeztével elengedhetetlen a tömegközlekedés igénybevétele. Budapest egyes részein az esti órákban kellemetlenné válhat a járás-kelés, és talán sokan megtapasztaltuk már a késő esti hazaút félelmetesebb vonzatát.

Az ügy több médiafelületen és a televízióban is prezentálásra került, legtöbb helyen ‘rasszista támadás’-ként referálva. A  The Daily News Hungary még a csapat egyik tagja által rögzített felvételt is közzé tette.

Egy kései órán és fáradt, frusztrációval telített emberekkel vibráló téren sokféle megnyilvánulás alakulhat ki.  Ebben az esetben egyik reakció követte a másikat, végül egy feszített szituációt eredményezve. Egy helyi férfi folyadékkal teli üvegeket kezdett a társaság felé dobálni, és haragos hangnemben fenyegetőzött.

“Ti csak vendégek vagytok! Én Magyar vagyok!”

A videón látottakban a férfi szavait további fizikai megnyilvánulás követte amire a csapat fiatalnak sajátos reakciója volt. A nevetéssel fogadott haragos megnyilvánulás olajként lobbant lángra és a férfi dühe egyre fokozódott a kapott reakció után.

Azok az emberek, akik egy bizonyos megbélyegzést szenvedtek el életük során különböző helyzetekből kifolyólag, gyakran paranoiával és félelemmel élnek együtt. 

A következőkben Moses egy érdekes megállapítást közöltt, ami további kérdéseket vetett fel bennem.

Erre reagálnom kellett.

Ennél a pontnál a beszélgetésbe bekapcsolódott a csapat női tagja, akit az esemény érzékenyen és mélyen érintett.

Olyan témák, mint a politika és rasszizmus sűrű gyümölcslé a közmédia torkán. A figyelem és a sokkeltés érdekében a témák és történések kifordításának gyakorlata végtelen.
Néha azonban érdemes a dolgok és kijelentések mögé látni és megérteni azt, hogy nem minden hozzáállás agresszív és figyelemre éhes.

Ahogyan egyre tovább vitattuk a témát, mindketten egyetértettünk abban, hogy az elutasítás és ítélkezés legtöbbször egy forrásból ered: ez pedig a nyitott gondolkodás hiánya. 

Egy ember, aki sosem utazott és vetett pillantást a világra és érzékelte a kulturális különbségek alkotta szituációkat nem feltétlenül fog önnön erőből nyitottságra szert tenni. Zártabb társadalmak és zárt szívű emberek nem jellemzően produkálnak elfogadást és általában kétféle reakcióval nyilvánulnak meg:

Vagy a kíváncsiság hajtja őket előre, vagy pedig az elutasítás.

Valóban megpróbáltató egy befogadó és elfogadó magatartást kialakítani a mai világ viszontagságai között ám pontosan ezért a legjobb eszköz, amit gyakorolhatunk, az a könyörületesség és az alázat.

A világ telítve van utálattal és olyan résztvevőkkel, akik valakit vagy valamit kutatnak szüntelenül hibáztatás és büntetés céljából. Minden helyzetnek kell, hogy legyen egy vádolandó pontja, személye és áldozata. Történetesen egy olyan individuál aki még sosem utazott és tapasztalta meg a kulturális komfortzóna teljes hiányát, nehezen fog erre saját magától rájönni. Kritikus az a válaszreakció is, amit az ilyen kialakult helyzetekben produkálunk.

A mai világ rothadó politikájában és széteső gazdasági rendszerében a nyitott gondolkodásmód és az önzetlenség olyan értékes jegyek, amit kevesen viselnek magukon. Elutasítva azt a gyakorlatot miszerint az utálatra utálattal reagálunk, egy lépéssel kihátrálunk az örökké lángoló emberi-ördögi körből és látszólagosan egyedül maradunk a hozzáállásunkkal. Egy bizonyos dolog egyre és egyre jelentéktelenebbé válik a zuhatagban: ez pedig az emberi tényező.

Az ahogyan másokkal bánunk és vica versa, szorosan kapcsolódva az érzelmi visszahatásokkal forgatja a világ fogaskerekét. A forgatás mozdulata mindig göröngyös és nehézkes marad akkor, ha nem döntjük el, hogy néha szembe úszunk a világ őrült sodrásával.
Egy igazán kellemes beszélgetés tanúja és feljegyzője lehettem, és prezentálva a különböző nézőpontokat és gondolatokat, a fejemben egy békésebb világ jövőképe dereng fel.

A legutóbbi Star Wars filmek megjelenésével teljesen más köntösbe bújt az ikonikus sci-fi sorozat.

Újabb nézőpontokat és perspektívákat, más hangsúlyokat és talán egy bizonyos szintű alkalmazkodott kommunikációt a mai társadalomhoz — vélhetünk felfedezni.

December 18.-ai kezdéssel a saga lezárul, és Rey történetére fény derül majd, ahogyan olyan sok minden másra is remélhetőleg magyarázatot kapunk.

A történetszálak és az azok szerves részeiként létező karakterek fejlődése és evolúciós íve könnyen volt megfigyelhető az eredeti filmekben, míg az újabb változatok egy rapid, gyorsan változó jelenséget mutatnak.

A legelső szenzáció, Az Ébredő Erő után megállapíthattuk, hogy példának okául Han Solo szabadlelkű és bohó karaktere gyökeres változással egy hajtűkanyart vett, és fia iránti szeretetéből még az életét is hagyta kioltani. Egy családcentrikus és érzékeny Solo állt előttünk, olyan verzió volt ez, amire nem számítottunk.

Talán Leia hercegnő karakteréről mondható el az az állitás, hogy bölcs és békés természete megmaradt és ahelyett, hogy átváltozott volna, csupán karakteresebbé vált. Biztosan állíthatjuk, hogy Carrie Fisher színésznőhöz méltó és elegáns szerepre találhattunk.

Tovább folytatva a régiekkel, Luke Skywalker egy tudatlan és minduntalan tanuló és fejlődő személyiségből átvedlett egy igazi kuriózummá és a film az ő titokzatossága köré épül. A holléte és az ott végzett ismeretlen cselekedeteinek miértjeire keresi a film a választ, mígnem a végén fel is bukkan a szereplő, hogy aztán a következő filmben további akcióba lendülhessen.

Főhősünk, Rey kiforratlan karakteréből hiányzik az a messzemenő felépített és megszerkesztett fejlődési ív, amin a legtöbb main character átmegy, de természetesen ahogyan ezt a legutóbbi trailerben is láthattuk, lesz majd mit bőven kielemezni.

A kérdés mégis fennál:

Mi a célja a saga befejező epizódjának, és vajon méltó lesz-e az előzőekhez?

Válaszunkat a film premiere után olvashatjátok!

Szótlan.

Az ember akarva-akaratlanul is szavak nélkül marad a leírhatatlan, az el nem magyarázható, és a pokolian túli valóság felvonultatása után. 
Rengeteg teória, interpretáció és megannyi vélemény után azonban a szavak tárháza egyre fogyóban van.
Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy Joachim Phoenix alakítása után inkább a gondolatainkra hagyatkozva, felülünk erre az átkozottul robogó vonatra, és hagyjuk, hogy vigyen minket.

Elgondolkozva a tényen, hogy vajon mi az, ami egy ember személyiségét meghatározza, illetve felépíti és formálja, egészen elképesztő komplexitásokba ütközünk. 
A pszichológia által kedvelt és gyakran emlegetett gyermekkor kerül terítékre, emellé pöccintve az adott individuum szociális képességeit és tapasztalásait. 
Az emberiség közelmúltjában vált fontossá és hangsúlyossá az empátia és a megértés ténye, illetve ezeknek a gyakorlása. Egy neurotikus vagy esetlegesen vele született torz működés esetében persze minden ember fejében megfordul ezeknek a gyakorlatoknak a használata és a tény, hogy vajon érdemes-e alkalmazni őket. 

Amint elénk tárul, egy élő lélegző személy, akinek életútját, karakterfejlődését és személyiségbeli változásait, torzióit az elejétől a végéig követhetjük, természetes emberi reakció gyanánt felébred bennünk a megértés és az azt követő belenyugvás.

A világ igazi szörnyetegei – az emberek és az általuk kreált rendszer – fejlődési útja megannyi ádáz tettben és folyamatban nyilvánul meg. 

Vonatunk így megérkezett az első állomáshoz: Az elnyomás

A repressziónak elsődlegesen két formája létezik. A belső és külső elnyomás.
A külső hatások által történő elfojtás rendkívül romboló, de mégis valahogy ádázul építkező folyamatokat kezdeményez. Az egyet nem értés a közvetett és közvetlen környezetünkkel agressziót, belső feszültséget és kényszeres tehetetlenséget kreál. Az egyetlen látszólagos útnak a menekülés látszik, ami tulajdonképpen kifejezhető az elnyomás második aspektusaként, a belső elnyomásként.
A menekülés valami elől, a dolgok mélyebb értelmében való halogatását és leföldelését jelenti. Az ilyen működés hosszabb ideig való fennállása végzetes, és nagy mértékben jelentős folyamatokhoz vezérelheti az embert. 

Ahogy utunk tovább halad, gondolkodóba esünk az ember reakcióin és érzelmi visszahatásain. Megvizsgáljuk azt a jelenséget, miszerint egy individuum minden esetben egyéni, mégis egy egyetemes séma alapján reagál bizonyos helyzetekre és történésekre.
A reakcióidő és minőség nagyban függ az adott személy személyes és környezeti adottságaitól. 

A reakciót sürgető idő és lehetőség egyre fogy, és vonatunk nagy szusszanással lefékez a következő stoppnál: A tehetetlenség.

Innentől kezdve hatalmas belső feszültséggel dolgozunk. Minden tehetetlenség, ami kívülről érkezett és belül keletkezett, ezen a részen összpontosul és most már teljesen belső folyamattá válik.
Akárcsak egy ketrecét belülről marcangoló és tépő szörnyeteg, a tehetetlenség hatalmas hézagokat és véres, vonulatos sebeket hagy az ember belsőjén.
A torziós folyamat ezen részén minden internál módon, belsőleg történik, és a külsőn még nem mutatkozik meg.
A külső később, de már biztosan korrumpálódik, ahogyan egy gyümölcs belülről rohad, úgy a héja is lassan, de határozottan színeződik el. 

A szerelvény a két fázis megélése után végzetes sebességbe kapcsol,  és egy fékezhetetlen, megállíthatatlan lejtő tetejére ér.
A csúcson a rádöbbenés belénk hasít, hogy az út egy látszólagos lejtő helyett egy felfelé ívelő csúcsot írt le.
Az út mint egy fajta megtévesztés, elhitette az egyeddel, hogy egyre lejjebb  süllyed valamiben, valójában pedig egyre feljebb kapaszkodott egy olyan lértán, aminek egészen hirtelen lett vége, és innentől kezdve egy átható erejű zuhanás veszi kezdetét: Az áttörés.

A folyamat innentől kezdve kiül a külsőre is, és teljes mértékben visszafordíthatatlan. Egy bizonyos konstans éhség szinten tartása a cél, és a létezés teljes értelmét kitölti.
Innentől kezdve minden átalakul és deformálódik. A régi helyére új férkőzik, és az ismeretlentől való félelem teljesen megszűnik. Minden átalakul, és ez a változás permanensen megy végbe.
A prioritások sorrendje és milyensége teljes mértékben módosul, az elemek ki és felcserélődnek.

Az érvelés és a célok felsorakoztatása egy bizonyos torzió köré összpontosul, és ez a fajta méreg lesz ezentúl a mozgatórugója a hús és vér szerkezetnek.
A kognitív képességek gyökereiben megbúvó rovarok felrágták magukat a csúcsig, és ezáltal egy rozoga, de mégis megállíthatatlanul törtető termésben manifesztálódnak.

A vonat fülsiketítő robogással száguld az utolsó állomáshoz, ami körül ezentúl megállás nélkül fog kör-körözni: A ragaszkodás.

Egy olyan működés elengedésére, ami a látszólag alkalmatlant működteti, az egyed ettől a ponttól képtelenné válik. Az olaj, ami mozgatja a csontjait, olyan szinten megvesztegetett az agy által, hogy egy feltörhetetlen szövetség jön létre az elme és a torzult működés között. Innentől kezdve a kettő nem létezhet egymás nélkül, mert valamelyik megmásítására tett kísérlet az egyén létezésének megszűnését jelentené.
Innentől kezdve egy olajozottan működő kölcsönös kapocs és folyamat áll fenn, ami teljesen eltérő és velejéig megmásított az első állomásban elindultaktól, ám mégis fontos megemlíteni, hogy azokból építkezik.

Az emberi agy és annak folyamatai, esetleges torziói véglegesek, és a végtelenségig magyarázható és fejtegethető jelenségek. Néha jobb az egészet csak tudomásul venni, megfigyelni,  és ennél a pontnál szemöldökünket felhúzva hátradőlni.

„I want to see the World.“ You have said.„ I want to see what is it like. Please, show it to me!“

I spoke quietly. I told you that for the World, not everyone is ready, but You persistently stated that You are ready and want to see, finally.

Then, I have told you, that the World is a Person. A kind of person, whose sight is hard to take in.

After that you still pleaded and asked me continuously to show you the World.

I have told you to look in front of yourself.

Then, you saw the Man.

All of Earth’s nationalities were blended together in the Man’s body. The skin was black, white, yellow and grey. The eyes were glittering in all shades of colours. The Man who stood in front of you, smiled as you could only just stare at it.

First, you have seen your own smile, then your parent’s. Your Father’s. Your Mother’s. Familiar and unfamiliar smiles exchanged themselves on the person’s face.

The Man smiled and cried at the same time. From its eyes swift, tiny and round tears poured down.

The hair was long, short and the bald head was shining and held all the shades of colours.

The hand reached towards you, the palm was strong and weak, rough and silky, small and soft, long-fingered and wrinkled.

The Person told you to step forward and touch the hand which was in front of you in midair.

You have stepped forward and reached out for the hand.

Only then, You have just realized that your hands are touching a cold and straight surface.

You were standing in front of a mirror.

„This Person is the World.“ I have said quietly.

“Látni akarom a Világot!” – szóltál. “Látni akarom, hogy milyen a világ! Kérlek mutasd meg nekem!” 

Elmondtam Neked, csendes hangon szólva, hogy a Világra nem mindenki áll készen, de Te kitartóan bizonygattad, hogy Te látni akarsz végre. Ekkor elmondtam Neked, hogy a világ, az egy Személy. Egy olyan Személy, akinek a látványát nagyon nehéz befogadni. De Te ezek után is győzködtél és kérleltél, hogy mutassam meg a Világot. 

Ekkor azt mondtam Neked, hogy nézz magad elé.

És Te akkor megláttad az Embert.

A Föld minden nemzetsége összeforrt az ember külsején. Bőre fekete volt, fehér, sárga és szürke. Szeme a színek minden árnyalatában csillogott. Az Ember aki előtted állt, és Te csak nézted, elmosolyodott. Először a saját mosolyodat láttad meg rajta, majd a szüleidét. Édesapád. Édesanyád. Ismerős, és ismeretlen mosolyok váltakoztak. 

Az Ember egyszerre mosolygott és sírt. Szeméből lassú és gyors, apró, és gömbölyű könycseppek hullottak. 

Haja hosszú volt, rövid, a színek minden árnyalatát ötvözte, kopasz fejbőre csillogott.

Kezét kinyújtotta feléd, tenyere erős volt és gyenge, érdes és selymes, apró és puha, hosszú ujjú és ráncos. 

Azt mondtam Neked csendesen, hogy lépj előre, és érintsd meg a kinyújtott kezet.

Te előre léptél, és a kéz felé nyúltál.

Ekkor döbbentél csak rá, hogy az ujjaid egy hideg felületet érintenek. 

Egy Tükör előtt álltál.

“Ez a Személy, a Világ.” – mondtam csendesen.

“The greatest film of all times” addressed by the The Moving Arts Film Journal.

Upon witnessing the masterpiece embedding the work of Stanley Kubrick and Arthur C. Clarke we definitely receive a glimpse of that statement.

In this article we will leave behind all material and objective data or explanations and will narrow down our focus on the psychological effects the film has left us with.

While wondering on the “DAWN OF MAN” part unfolding before our eyes we start to slowly put together the pieces and contemplate upon certain facts.

When the ape-men have explored that he is able to use tools and turn his will into a solution by performing violence or trickery, it clears out front of our eyes, that the cult film is holding the story of humanity in its hands and presenting it to us in a very abstract and off-from Earth perspective.

Upon that very small moment of realization our ancestor being have expanded his brain and marked our very future. Using tools, building, creating and experimenting with all aspects of creativity. These words contain all the possibilities within themselves that one can imagine. We shall all agree on the fact that the borders of humanity are expandable until eternity.

From a move of that small thumb we have now arrived to the era of high functioning AI and corruption in the global atmosphere. 

We have both destructed and perfected our world within these few millions and hundreds of years.

One of the main characters HAL 9000 specialized computer has a very profound and clear message and metaphor of our society and inner distortions.

Frankly, what the naive human being is being afraid of exactly?

By being conquered by a higher being, a so called Artificial Intelligence which will manipulate the way of our world until its doom. That sends shivers down the spines.

The many thoughts and fears of our collective mind is being projected out and expressed to artworks such as this motion picture. 

By fears we also create and by creation we also expand. 

All our fears, joys and thoughts are saved and coded within our DNAs which will pass along these very particles generation by generation. That is why it is useless to say that anyone who dares to exist, exists for nothing. 

That is, to deny the nature of things itself.

As we ought to carry ourselves along with Dave a single individual who represents our kind we stumble across the theory, that what if we are all – as one.

How could we separate and remove ourselves from our home and very existence? 

We tend to believe that we are alone and forgotten, but that just happens inside our very minds. To adapt and understand our ability of realization on our existence is a skill not all are able to master. 

In a mindfully functional spirit, one is ought to understand that we exist within ourselves and outside of our thought-to be selves.

Does that sound twisted?

Of course it does, since we are talking about distant galaxies, solar systems and dimensions we have no concept or understanding about.

But regardless of these non-understood existences, we are still here.

In this world, out there in the galaxy, we still continue to exist. Thus, we are part of theoretically everything.

To wonder upon the fact of existence, we start to think that perhaps we should be more aware. We should be more knowledgeable on our lives and presences and that though will slowly create frustration.

Desperation on something unreachable, something that we do not understand.

Instead of running on the wave of ‘must have’-s and excessive thoughts we have the ability to bare witness upon all that exists and on that does not exist as well. We do have the mindful power to accept all things as they are, as we are here, to see the truth. 

To witness truth, we must peel off all excessive layers of covers that we have applied on the truth. Our minds and tendencies are great warriors, builders and creators of false layers of content. But where do the layers come from? 

They integrate within ourselves along the way of our lives and stand together as an unstable puzzle.

It is clear, that we have come from the Womb and return to the great unknown.

This process might be repeating itself over and over again.

To quote a wisdom, that can be of a familiarity for most, I shall say –

“Our lives are not our own. From womb to tomb, we are bound to others, past and present. And by each crime and every kindness, we birth our future.” 

– Cloud Atlas, 2012 motion picture

“Minden idők legjobb filmje” ahogyan a  The Moving Arts Film Journal említette.

Ez az állítás szöget üt a fejünkben ahogyan tanúi leszünk Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke mesterművének.

Ebben a cikkben hátrahagyunk minden materiális és tényszerű információt és teljesen leszűkítjük fókuszunkat azokra a pszichológia hatásokra, amik a film velejárói voltak.

Ahogyan végigkísérjük a “Dawn of Man” című jelenetsort, lassan, de biztatóan összeáll bennünk egy kép, ami apró fregmensekből tevődik össze. Az agyunk elkalandozik a messziségek sűrűjébe és egy mély kontemplációs folyamatnak leszünk részesei.
Abban a momentumban, amikor a majomeber felfedezi, hogy képes az eszközhasználatra megbizonyosodik  arról, hogy az akaratát érvényességre hozhatja erőszak és különböző módszerek által.
A film egy tökéletesen groteszk és elvont vonulatát képviseli az emberiségnek, ami egy rendkívüli és nem hétköznapi perspektíva.
A felismerés berobban, akárcsak egy száguldó üstökös: az őseink csupán hüvelykujjuk használatába vételével megalapozták a jövőnket. Az agy növekedni és fejlődni kezdett, ezáltal a kreativitás táptalaja megalapozódott.

Ezek a szavak a lehetőségek minden aspektusát és létezési formáját magukban hordozzák. Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy az emberiséget körülvevő határok a végtelenségig tágíthatóak.

Mind romboltuk és építettük világunkat ezalatt a pár száz millió év alatt.

Az egyik kritikus státuszú főszereplőnk, HAL 9000 szuper-computer egy tökéletes mintája és metaforája az emberi társadalomnak és az ahhoz tartozó megannyi torz működésnek. 

Az igazat megvallva, mégis mi az, amitől a naiv emberiség valóban retteg?

Talán az a gondolat, hogy a Mesterséges Intelligencia képes lesz majd a leigázásunkra és romba dönti a világunkat? 

Ez a gondolat valóban hidegrázással jár.

A kollektív gondolataink és félelmeink tömkelege mégis elvezetődik valahova. Így jönnek létre a művészi alkotások, akárcsak a cikkünk témája, Kubrick korszakalkotó mesterműve.

Félelmeink által létrehozunk és a létrehozás kreativitása által fejlődünk is.

Minden érzet, félelem, öröm, impulzus kódolásra kerül a DNS-eink mélyére ami aztán generációról generációra folyamatosan továbbításra kerül. Pontosan ezért teljesen fölösleges az a kijelentés, hogy bárki aki létezni mer, hiába létezik. Az állítás, hogy az élet nem ér semmit.

Ez, a dolgok természetes működésének megtagadását jelentené.

Ahogy végigkövetjük Dave útját, aki a filmben egy individuál az egész emberiséget képviselve, elmerengünk azon a teórián miszerint – mind egyek vagyunk.

Mégis hogyan tudnánk magunkat kivonni a létezés és annak esszenciája alól?

Hajlamosan vagyunk a depresszív gondolatok gyártására és konstansan mantrázni azt, hogy elhagyatottak és jelentéktelenek vagyunk. Ez persze csak az elménk mélyén létező valótlan jelenség. Az ember képes arra, hogy a létezésének tényét tudatosítsa magában, ám ez a gyakorlás nem egy gyakori jellemző.

Egy tudatosan létező entitás alapműködése közé tartozik az a funkció, ahol az egyén törekszik és erőfeszítés árán megérti, hogy saját magában és saját magán kívül is létezik.

Ez egy kicsit csavartan hangzik?

Természetesen, hiszen távoli galaxisokról, naprendszerekről és dimenziókról beszélünk amikről nincsen koncepciónk vagy elérhető értelmezésünk.

Függetlenül ezektől a nem létező értelemzésektől, mi itt vagyunk és folytatjuk a létezésünket.

Ebben a világban, a minket körülvevő galaxisban, konstansan létezünk. Elméleti szinten, így tehát mindennek a szerves és szellemi részei vagyunk.

Ahogy eme elméletek között lavírozunk, elgondolkodunk azon, hogy talán éberebben kellene hozzáállnunk az élethez. Talán bölcsebbnek, meglátóbbnak kellene lennünk midennel kapcsolatban és persze ez a gondolat lassan frusztrációt szül.

Kétségbeesés bontakozik ki valami olyasmi fölött ami elérhetetlen, és amit nem értünk.

Rágóni a ‘kellene’ szón és a felesleges gondolatok termelése helyett, inkább merüljünk el abban a képességünkben miszerint megtudjuk azt figyelni ami létezik és azt is, ami nem létezik. Csupán csak fölé kerekedni a dolgoknak azzal, hogy tanúi vagyunk eme tényeknek.  Végtére is, azért vagyunk itt, hogy lássuk az igazságot.

Bizonyosságot nyerni az igazságról oly módon lehet, hogy minden feleslegesen és mértéktelenül ráhelyezett réteget lefejtünk róla. Elménk és szokásaink nagyurak, harcosok és kifinomult építészek a maguk módján, rétegeket és fedéseket gyártanak szüntelenül. 

De honnan erednek ezek a felesleges rétegek?

Életünk és utunk során integrálódnak belénk, hogy aztán összeálljanak egy instabil kirakóvá.

Tiszta az számunkra, hogy az anyaméhből jöttünk, és a hatalmas ismeretlenbe távozunk. Ez a folyamat aztán újra és újra megismétlődik.

Egy bölcsességgel zárva, ami talán sokaknak ismerős lehet, így szólnék  –

“Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz – a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.”

– Felhőatlasz, 2012

A szemfelnyitó gyakorlatok egyike közé tartozik a párhuzam vonása különböző dolgok és jelenségek között. 

Mígnem egymástól látszólag teljesen független, és kontextusban nem összeférkőző dolgokról beszélünk, egy bizonyos aspektusuk mégis közös. A párhuzamok, referenciák és metaforák a kommunikáció és a kifejezés szilárd alapköveit képzik. A tanítások közvetítése, legyen az vallási, vagy akár egy történetben vagy viccben elhangzott tanulság mindig indirekt módon, nem közvetlenül történik. A közvetett információk átadása mindig is népszerű eszköz volt azok számára akik valamit erősen és nyomatékosan kívántak tudomásra hozni valamit. 

A betűk fölött virító cím is sejtető, “itt valami rejtett tartalom bujkál.” 

Arany középút. 

A nyugati ember sokszor emlegeti és kifejezőeszköze szerves tárgyaként kezeli ezt a két szóból álló mondatot. Vajon elgondolkodott már rajta a nyugat embere, hogy a kifejezés valójában honnan ered? 

Az időszámításunk előtti hatodik és negyedik század környékén egy világ és kollektív elme formáló vallási gyakorlat született: a Buddhizmus. 

Gautama Sziddhártha, más néven a Buddha (a felvilágosodott) a gyakorlat ősatyja. A kifejezés – középút – a Buddhista gyakorlat fundamentális és elementáris része. A Buddha úgy tartja, hogy a középúton való járás gyakorlata nélkül a megvilágosodás és a szenvedéstől való megszabadulás nem lehetséges. Ebben a vonatkoztatásban a középút a testi sanyargatás és az élvezetek hajszolása közötti stabil állapot. Se nem magas, se nem alacsony. A Buddhista törekvés és életvitel erre a szabályra alapszik. Mint ahogyan a felismerés egy látszólag hétköznapi kijelentés sorozatból fakadt, úgy megannyi hasonló jelenséget mi is felfedezhetünk magunk körül. A fiatal Sziddhárta egy folyó partján ült és egy csónakra esett a pillantása amiben egy tanár és tanítványa utaztak. A tanár éppen lanton játszani tanította a fiút és így magyarázott: “Ha túlfeszíted a húrt, az elpattan. Ha pedig túl gyengéden fogod, nem fog szólni.”

Ekkor a Buddhában megszületett a felismerés a középút fogalmáról és jelentéséről.

Az életre applikálva ez azt jelentheti az ember számára, hogy a fennálló mentális extrémitásoktól elzárkózik. Vagy legalábbis felismeri azokat. A felismerés egy fontos, és elengedhetetlen lépés minden egyes folyamat kezdetén. 

A művész világban a középút főleg a kompoziciók struktúrálásában jelenik meg, amit neveznek rendezői bal-nak is.

Rendezői bal esetén a színész a rendezővel szemben, ám a színpad közepétől enyhén balra, (a színpaddal szemből nézve) de nem pontos közepén helyezkedik el. Egy egyfajta figyelemfelkeltő, kompozíciós hangsúllyal,és egyben elégedettséggel is eltöltő vizualitás. Akarva-akaratlanul is, de a szemünk rátapad akármire ami ebben a térben helyezkedik el. A színpad közepe és legszéle közötti kellemes metszésként írható le a rendezői bal. A látvány mivoltja és a figyelem fokozása tudat alatt működik.

A művészi világ másik kifinomult eszköze az aranymetszés már többeknek is ismerős lehet.

Az elképesztő jelenség nem csak a művészi világban, de a természetben is formát ölt magának. Az aszimmetria és a szimmetria között húzódó stabil állapot és kép egészen magával ragadó. Az aranymetszés valójában matematikai alapokon nyugszik amit az ókori görögöktől a reneszánsz alkotókog is felfedeztek. A metszés rögös matematikai leírása a Wikipédia szerint a következő:

Két rész (a és b, a>b) az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz, ha az egész (a+b) úgy aránylik a nagyobbik részhez (a), ahogy a nagyobbik rész (a) a kisebbik részhez (b).

Az emberi testen és a legkedveltebb ehhez igazodó tárgyon, a csigák mészvázán figyelhető meg legjobban az aranymetszés szépsége.

 A mesteri esztétika mai alakjai közül Wes Anderson amerikai filmrendező munkásságát érdemes kiemelni.

Anderson egy rendkívül egyedi szimmetriát képvisel. A képeit központosítva a centrikus vizualizációra helyezi a hangsúlyt. A filmek majdhogynem minden egyes jelenetében a hangsúly a tökéletes szimmetrián és a kiemelt tárgy, vagy színész pontosan középre helyezésén van a hangsúly. Egy esztétikailg rendkívül kielégítő látványt biztosít, így már csak a film képeit is egy teljes élmény bámulni. 

Anderson esztétikai bravúrjainak elemzése gyanánt egy dél-koreai rendező Kogonada egy rövid filmben bizonyos jeleneteket egy fehér szaggatott vonallal jelölt meg amik pontosan ábrázolták a képi világ középpontosságát és esztétikai kifogástalanságát.

A pszichológiában érdemes megemlíteni Csíkszentmihályi Mihály a “Flow – Az Áramlat” című művét. A tudományos pontossággal leírt élmény összefoglalva ha egy individuál megtalálja azt ami boldoggá teszi, szert tesz az élet értemére, és így kiteljesedik. A flow-elméletet pszichológiai kutatásokkal igazolták ugyan, de ha laikusként beleképzelünk abba az élethelyzetbe ahol megtaláltuk azt ami örömet okoz számunkra és kiteljesedhetünk benne, adott helyzetünben akkor valóban kirajzolódik egy harmonikus balansz állapot előttünk. Maga a flow-állapot egy olyan státuszt ír le ahol az ember teljesen elmerül az adott tevékenységben amit csinál. A Buddhizmus ugyan ezt az állapotot egy meditatív jelenlétként könyveli el. Amikor ez a bizonyos állapot létrejön magas szintű koncentrációt és elmélyülést, az idő megállását, és a külvilág teljes megszűnését tapasztaljuk. A kutatások szerint akiknek gyakran van flow-élménye azoknak az életminősége is jobb. 

Evolúciós szempontból a flow a túlélést is jelentheti, hiszen az egyén arra van programozva hogyha ebben tapasztalatot nyer, akkor újra és újra át akarja azt élni, ezáltal törekszik a létezés fenntartására. 

Egy biztos, a középút gyakorlását a saját életvitelünkre is applikálhatjuk olyan módon, hogy vizsgálódunk és disztingválunk az extremitások, a fekete – fehér, és a fent – lent állapotok között.

Sokszor félelmetes belegondolni, hogy mennyi hasonlóság van az emberi működés és Galaxisunk között.

Az emberi mentális jelenségek skálája szerteágazó és végtelen. Akár csak a minket körülölelő Univerzum. Robbanásokkal, jelenségek semmivé válásával és születésével tarkított. Ugyanígy az elme, a világegyetemünk is a sötét anyag vonzatában létezik és építkezik, kreál a látszólagos semmiből. Komplex folyamatok és történések hajtatnak végre egy örökösnek tűnő, végtelen sorban. Ahogy minden mindennel összefüggésben és szimbiózisban történik egy egyedi reakciós jelenség felhívja magára az ember figyelmét. 

A fekete lyukak rejtelmességeikkel egyetemben alapos vizsgálódásra késztették a mai embert. Egy bizonyos fizikai lét, ami a fekete masszív jelenséghez köthető, az eseményhorizont az az állapot ahol a fizika törvényei teljesen megőrülnek. 

Ismerős?

Az emberi elme komplex és logikus ritmus alapján működik. Minden receptornak és transzmitternek megvan a saját feladata és célja. Mint egy hardware, minden összeköttetésben és az információ csere szellemében működik.

Mégis, ahogyan ezt konstatáljuk bizonyosodik be az állítás, hogy legyen egy rendszer akármilyen logikus és összetett, egy jelenség hatására felborulhat és trónra ülhet a káosz.

A fizikában az eseményhorizont egy olyan határfelület, amin túl már az események hatását vesztik az elszenvedővel szemben. Ez így elsőre talán kacifántosan hangzik, de ha elképzelünk egy határt ahonnan nincsen menekvés és visszatérés, ráadásul az elszenvedőnek ez a határ úgy érződik, mintha végtelen lenne és örökösen állandó, talán kirajzolódik előttünk egy halovány kép.

Ismerős már?

Amikor az elménk egy olyan fázisba lép ahonnan hatalmas erőfeszítések árán sem tudunk kiszakadni és úgy érezzük, hogy egy örökösen felborult állapotban ragadtunk?

A fekete lyuk – legyen most a mi elménk – és az eseményhorizont – ami azt körülveszi és hatása alá vonja páratlan hasonlatosságokkal rendelkezik.

A fizikában ha az eseményhorizontból ki akarnánk szabadulni gyorsabban kéne mozognunk mint a fény, ami a relativitáselmélet szerint lehetetlen. A furcsa jelenségből semmi nem szabadulhat, sem tér- idő, vagy fény. Egy olyan – nevezzük entitásnak – áll elénk, ahol minden eltűnik és semmi nem szabadul. Egy állandó jövő és jelen közötti összezavart helyben álló, mégis fénysebességgel működő létezésről van szó. 

Hasonló állapotot figyelhetünk meg a minket körülvevő szűkebb világban is.

A különböző mentális állapotokat tapasztaló egyének közül figyelemre méltó hasonlóságot fedezhetünk fel a delúziós és katatóniás mentális állapotok és az eseményhorizont természete között.

Az állapot, ahol minden kavarodott és káosz-vezérelt. Ahol a tér és idő komplexuma zavarodottá válik és a tehetetlenség túr utat magának. 

Vegyünk például egy egészen hétköznapi jelenséget: egy veszekedés.

Egy veszekedés során az agy megannyi funkciója aktív és működésbe lép. Mégis, elérkezhet az a fázis, ahol úgy érezzük, hogy a fekete lyuk csak húz és szív magába megállás nélkül. Majd tehetetlenségünkben csak vergődünk tér-idő, válasz és kérdés, gondolat-cselekedet, helyes-helytelen szavak között. Végül úgy érezzük, hogy ebből nincsen kiút. Az űrhajós belépett az eseményhorizontba, de kiszakadni belőle már nem tud.

A katatóniás szindróma viselői sokféle tapasztalást tudhatnak magukénak. Ezek között szerepel a kábulat, a végtelen hallgatás, a negativitás vagy akár a céltalan és megmagyarázhatatlan izgalom is. A helyzet akár csak a fekete lyukban, a szabályok felborultak és a tehetetlenség irányíthatatlan.

Üveges szemmel bámuljuk és tapasztaljuk a minket húzó, csűrő – csavaró erőket és próbálunk az elménk ellen harcolni.

Már ismerős?

A szűkebb világban persze kevesebb az esélye annak, hogy valami örökösen magába szippant egy individuált, mégis érdemes kontemplálni az ezt megidéző körülményeken, eseménysorozatokon, és törekedni arra, hogyha akár át is esünk a horizonton, mindig legyen egy visszaút. 

Források:

• https://astronomy.swin.edu.au/cosmos/E/Event+Horizon
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Esem%C3%A9nyhorizont
• https://en.wikipedia.org/wiki/Catatonia#/media/File:Tom_Lea_-_2000_Yard_Stare.jpg
• https://cdna.artstation.com/p/assets/images/images/014/052/220/large/jose-maria-de-la-torre-bugidos-01-splashart-ao.jpg?1542237556

A 2003-as fantasy/akciófilm megjelenése után az animált film nagy vihart kavart a nyilvánosság fejében. A hatás egyszerre volt ámulatkeltő és sokk-hatást keltő. Ahogyan a mai világ mozgását és félelmetes ütemmel való fejlődését figyeljük, egy régi mestermű bukkan elő a tudatalattiból:

Az Animátrix.

A film a Mátrix-trilógia előzményeit öleli fel, és rágja át frappáns művészi bravúrokkal. A 9 részből álló fikcionális digitális történelem sok referenciára, és félelmetes hasonlatokra ébreszti rá nézőjét, amelyek könnyedszerrel átruházhatóak a világunk mai működésére. Az első kvantumszámítógép megjelenésével az ember fejében felvillannak a végeláthatatlan kétségbeesett harci jelenetek ember és gép között. A mesterséges élet létrejön, majd vesztébe hanyatlik ahonnan aztán hatalmas áldozatok által felvirágzik. 

“Az Ozírisz utolsó útja” – című rész egy feszített ritmusú folyamatos feszültséget keltő jelenetet ír le az ember és a gépek harca körül. A jelenet egy a Mátrix-ban történő szoros edzésütemmel kezdődik, ami Thadeus kapitány és közlegénye vagy inkább közleánya Jue között zajlik. A szereplők természetesen egy közeli és mellesleg meghitt harci szimulációból térnek magukhoz, amikor gépek támadják meg őket az alagút rendszerben és elkezdődik a harc Zionért – az egyetlen megmaradt földalatti emberi erődítményért. Az emberiség a felfedezéseiért mindig is hibákkal, korrekciókkal és áldozatokkal felelt, persze a fantasy/akciófilm franchise ennek egy sokkal sötétebb vonulatát és kimenetelét sugallja.

„Ahogy a fikció és az emberi képzelőerő azt megjósolja, vajon tényleg igazzá válhat az előítélet miszerint az ember nem képes a saját ütemes fejlődésével lépést tartani és ez majd globális következményekkel járhat?”

“A Második Reneszánsz” első és második részében a gépezet és a mesterséges intelligencia felvirágzását, tudatra ébredését és az ezt követő történéseket kísérhetjük végig. Az emberi frusztráció sokszor nemcsak érző, de látszólag érzéketlen tárgyak és működési áldozatokat követel magának. Esetünkben a gépek az ember szolgálatában állnak, es készséggel teljesítik az emberi szükségletek minden aspektusát. Egy kidolgozott és harmonikus működésben lévő rendszernek sokszor elég csupán egyetlen apró meghibásodás ahhoz, hogy teljesen felboruljon. Egy férfi zavarát és elégedetlenségét egy segítő roboton törekszik kiélni, mire a robot fellázad, majd önvédelem címszóval lemészárolja az embert és annak egész családját. Ez az egyetlen cselekedet, amit akár a Bibliai Káin és Ábel történetéhez is hasonlíthatnánk, mint a magja és a kezdte az ember és a gép örökös harcának amire a híres Mátrix-trilógia építkezik. A képek és a felvonultatott erőszak láttán az emberben kéretlenül is, de felbukkan egy hasonló kép, ahol egy teljesen harmonikus és fundamentálisan megzavarhatatlan térbe férkőzik be a végtelen erőszak. A 2019-es márciusi új-zélandi merénylet olyan érzéketlenséget közvetített akár egy gépezet, es olyan tehetetlen állapotot akár egy ember. 

A robot fellázadása után az emberiség vezetői elrendelik a humanoid gépezetek teljes és végleges elpusztítását és gépeket daráló tömegmészárlásba kezdenek. Természetesen ahogy az élni akarásról elmondható, akár emberi akár gépi vonultban, a jelenség mindig utat talál magának.

A robotok egy túlélő csoportja elmenekül és megalkotják a saját civilizációjukat, amit elneveznek „A civilizáció bölcsője – nulla-egynek”, ami a gépek nyelvén a bináris notációban használt számokból áll. Az emberiség nagy fegyverét, a nukleáris bombát is sikerrel túlélő robot civilizáció végtelen eszmefuttatásokra sarkallja a nézőt. Vajon a mindent elsöprő pusztítás tényleg előrébb viszi az embert? Mikor tanulja meg az ember, hogy mi a helyes út és a cselekvés módja? A hatalom és az isteni erőkkel veteksző tudomány fitogtatása talán rossz célokra volna felhasználva? Ahelyett, hogy fürdenénk lehetőségeinkben és tudásunkban, miért fuldoklunk bennük?

Az ember – gép harc végül abban a stagnált állapotban teljesedik ki, miszerint a gépi civilizáció a megmaradt emberiséget kollektív módon szedáció alá vonja és egy általuk kialakított mesterséges valóságba ereszti őket. Eme valóság a Mátrix, ahol minden előről kezdődik, és a tudattalan lét előtti emlékek teljesen kitörlődnek. 

A filmben ekkor egy szeméttel és roncsréteggel borított felületen vágtázó robot-lovat és lovasát láthatjuk. Ahogyan a jelenség halad előre, úgy szaporodnak a libabőrös felületek az ember hátán.

Hiszen ha valamibe, akkor előbb utóbb a szemétbe fog belefulladni az emberiség. Álmodozók, és törekvő egyének persze mindig akadnak. Mint ahogy a “Kölyök” című részben. Egy fiatal fiú történetének szemtanúi leszünk, amint kiszakítja magát a mátrixból külső segítség nélkül. A fiú egészen egyszerűen leveti magát egy magas épület tetejéről, így elnyerve tudatának felszabadulását.

A változtatás és az ezzel kapcsolatos áldozatok mindig nagy erőfeszítést és bátorságot követeltek. Az emberi ösztön hatalmas erővel és nagyon erős jelzőrendszerrel rendelkezik, amire manapság kevesen figyelnek fel. Ám aki mégis képes hallgatni saját magára, esélyt ad önmagának az életminőség jelentős javítására.

A “Program” fejezetben betekinthetünk abba a kétségbeesett jelenségbe amikor egy individuál képességeit és határait a végsőkig feszegetik. Az Animátrix érdekes pszichológiai aspektusban prezentálja a mentális és fizikai határok patthelyzeteit. Egy fiatal nő, harca ellenfélként kedvesével, aki az utolsó pillanatokban szerelmet vall. Egy megerőltető, de a mentális épséget szilárdan bizonyitó szimuláció részesei lehetünk, hogy aztán együtt ébredjünk valóságra a főhőssel. 

A következő, ikonikus rész a “Világrekord” egy élsportoló tudatára ébredéséről szól. Azt a jelenséget előjegyezve, hogy bár a világ harcol a nehézségekkel, egyre több individuál szemét felnyitja az elnyomást és pusztulást okozó jelenségek áradata. A mai valóságban a tudósok és különböző organizációk megoldásokkal szolgálnak a világ és a természet állapotának javítására, reprezentálva a „felébredt egyedeket”.
Legyen akár szó két szörfösről, akik karkötőkért cserébe elkezdték tisztítani a Föld óceánjait, „4Ocean” néven; vagy akár a hibrid, illetve teljesen elektromos autók bevezetéséről, a nagyvonalú műanyag tilalom bevezetéséig bizonyos országokban. A próbálkozások és az ezt elősegítő individuálok száma persze jelentősen elenyésző, azzal szemben, amivel farkasszemet néznek, de a remény folyamatosan jelen van, és dolgozik.

Az élsportoló a produkált magas szintű feszültség és emberfeletti teljesítmény hatására megtöri a mátrixhoz kötött láncait és felébred. A rész végén az őt körülvevő Ügynököknek csak annyit suttog “szabad” ami a mesterséges intelligenciát haragra sarkallja. 

Ismerős lehet az a mondás, hogy “a rendszerben mindig van egy hiba.” 

Az utolsó részek között a “Hiba a rendszerben” pontosan egy ilyen glitch-et ír le, miszerint egy fiatal lány és bandája egy szerintük szellem lakta elhagyatott házban téblábol. A földöntúli jelenségek persze csak a rendszerben felmerülő bug-ok es hibák manifesztációi, ami hamarosan felülírásra is kerül a mátrixot karbantartó egységek által. A gyermeki ártatlanság, képzelőerő és bátorság vonul fel a rövid részben. 

A Mátrix-trilógia kedvelői a következő résznél felkaphatják a fejüket, hiszen igaz, hogy animált és bravúrosan megrajzolt formában is, de találkozhatunk Trinity-vel. 

“A Detektívtörténet” egy képregényt meghazudtoló vizuális világgal és történettel tárulkozik elénk. Egy bátor férfi, aki életét adja az igazságért és a tisztességért – a főszereplőnk. Egy helytelenül működő szilárd rendszer egyetlen dolog ellen képtelen sokáig küzdeni: ez pedig a makacsság. 

Ha az ember makacsul, de törhetetlenül küzd az igazáért, előbb vagy utóbb a valóság igazolódik be. 

Utolsóként felvonulva, személyes kedvencem “Az emberi mátrix” bontakozik ki előttünk. Egy színes, tudatalatti- és feletti utazás tanúi lehetünk gép és ember között. Az erőfeszítés, hogy érzelemre keltsék azt, amit nem arra terveztek egyaránt elgondolkodtató és bámulatba ejtő. A mesterséges intelligencia végső határait próbáló és alap létezésének szabályait felülíró próbálkozásnak lehetünk megfigyelői. Az ember, ahogyan végső kétségbeesettségében megpróbálja érzelemre bírni a gépet, végül ebben találja majd vesztét is, szintén egy baljós képet fest előttünk a mai jelenről. Ebben a jelenben, ahol azzal kísérleteznek, hogy az AI (mesterséges intelligencia) és az emberi elme összeköttetésbe kerüljön, vagy amikor azt a jelenséget látjuk, ahogyan egy látszólag primitív mesterséges intelligencia érzelmeket vált ki egy emberi lényből. 

Vajon vehetünk-e példát arról, amit az Animátrix megjósolt? Vajon milyen fordulatot vesz majd az emberiség sorsa ebben a rohamosan digitalizálódó világban?