Az egyik legkörnyezetbarátabb kisállat a tyúk. Nekünk is van kettő, és életünk egyik legjobb döntése volt, így útban az egyre zöldebbé válás tekintetében.

Van tehát két tyúkunk: Tinky és Winky, alias a Chickentubbiek.

Falun töltöttem gyermek- (és fiatal) korom legjavát, imádtam a nagyszülők lába alatt téblábolni. Fejtem tehenet, aktívan részt vettem a disznóvágáson (én voltam a bezacskózott húsokon a címkeragasztó), krumplit ástunk, szőlőt szüreteltünk, dughagymát ültettünk. Tudok kukoricát morzsolni kézzel, diót törni… Ez mai napig hiányzik. Az ételek minősége (biza itt külhonban is) igencsak hagy kívánni valót maga után. A farmboltok árui megfizethetetlenek, a bolti húsok ízetlenek. Nekem már a tojás, a zöldségek és gyümölcsök is természetellenesen színesek, és tökéletes formájúak, ízük azonban szinte nincs is.

Mikor párom előállt az ötlettel, hogy az interneten gazdát keresnek két tyúknak, és adnak hozzá ingyen tyúkólat valamint kerítést is, enyhén szólva megkérdőjeleztem mégis mit fogunk kezdeni velük. Hiába az ő, és saját falusi kötődésem, természet iránti szeretetünk, mégis féltem belevágni. Sorházban lakunk. A házak egymás hegyére hátára épültek, a saját kertrészeket sem nevezném privát zónának. Mindent látsz és hallasz, ami a szomszédjaidnál történik. A tyúkok ugyan nem hangosak, de mégis kotkodálnak. Mi lesz, ha nyaralni megyünk? Sok-sok kérdés fogalmazódott meg a fejemben.

Azóta rájöttem, a tyúktól kedvesebb és hasznosabb háziállatunk nem is lehetne.

• Évek óta képtelenek voltunk gaztalanítani a kertet. Minden évben brutál nehéz munkával kitisztítottuk, és pár hét után, mint egy dzsungel úgy nézett ki a kert. A tyúkok megoldották! A kert sosem volt még ennyire tiszta. Imádnak kapirgálni.
• Nagyon kezesbárányok, és okosak. Felismerik a hangunkat, tudják, ha a fészer felé megyünk, az ételosztást jelent. Rendkívül tisztán tartják magukat. Van, aki annyira kezesbárány, hogy simogathatod, cipelheted, beszélhetsz hozzá.
• Semmi nem vész kárba a konyhában – imádják a gyümölcshéjat, almacsutkát, körtét, spenótot. A magvak ára sincs az egekben, és nem esznek ki minket a vagyonunkból.
• Nem utolsó sorban: tojnak. Eleinte kellett egy kis idő míg megszokták a helyüket, és megérkeztek az első tojások. Azóta napi két tojásunk van így.
• A trágya és tojáshéj a komposztba kerül. A körforgás szépen beindul, mindennek van szerepe.
• Nem büdösek, és néhány kis kotkodálást leszámítva, csöndesek.
• Nem igényelnek óriási figyelmet, fontos azonban, hogy többen legyenek, ugyanis társas lények. Figyelj a féregtelenítésre, tetvekre, fertőtlenítésre (ekkor a tojás sem minden esetben ehető).

Zseniális kisállatok, nem igényelnek nagy gondoskodást. Heti egyszer takarítjuk az ólat, és naponta kapnak friss vizet,magvakat, gyümölcsöt, néha szárított bogarat. Heti egyszer kicsit átforgatjuk a földet, akkor fel alá száguldoznak örömükben, és kapirgálnak egész nap.

Sokat fogsz tanulni tőlük: legfőbbképp, hogy a tojás és hús nem magától kerül a boltok polcaira, és nem is olyan természetes, hogy mindig “van”. Ahogy említettem, ha jó “szezonod” van, akkor naponta egyet tojnak, a tojás azonban lehet, puha héjú, sérült. Ha gyógyszer kapnak, akkor nem is ehető a tojás… A hús pedig pláne óriási munka. Az öregebbik tyúkunk, (Winky, aki pár hete, idős kora miatt elhunyt) kis élete végére 1,5 kilót is alig nyomott. Doktor ellenőrizte, a táplálkozása megfelelő volt. Gondold el: hány tyúknak kell meghalnia, hogy 1 kiló csirkemell filé kerüljön az asztalodra, ha az egész tyúk 1,5 kiló volt? (Természetesen nem a húsáért tartjuk őket, ők sosem lesznek húsok az asztalunkon, soha.)

Meg fogod tanulni, hogy nem szabad mohónak lenni, és mindennap húst és/vagy tojást enni. Hiszen ahhoz, hogy a bolygónk óriási mértékben növekvő lakosságának élelmezését le lehessen fedni, ezeket a kisállatokat futószalagon kellene tenyészteni, természetellenesen hizlalni, idő előtt levágni stb. Ez nem a természet rendje. A természet nem magától értetődő, és nem szabad erőszakkal lecsapolni, beleszólni a természetes medrébe. Nem azt mondom, hogy mondj le a húsról és tojásról, hanem hogy legyél kicsit tudatosabb.

Mellette ültethetsz fűszernövényeket, melyek ténylegesen nem igényelnek gondozást, mégis jó körülmények között bokrokban burjázanak. Nyáron frissen, télen szárítottan főzhetsz velük. Paradicsom, uborka, rendkívül kis törődést igénylő növények és ideális körülmények között óriási termést hozhatnak. Nálunk megtermett még a cékla is, rengeteg eper, káposzta, kukorica, zöldbab (persze két-két tő, több nem fért).

Zöldfülű (részleges) önellátóként rengeteget tehetsz a bolygónkért, környezetünkért, s hidd el a közérzeted is sokkal jobb lesz.

Akinek van lehetősége (pár négyzetmétere) a kertben, és szeretne egy kicsit természetközelibb életet élni (igen, ez is óriási lépés), jószívvel ajánlom a tyúkokat és a fűszernövények, paradicsom, uborka ültetését.

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével és kiegészítéseivel itt is közzétesszük.

“A múltban mindent tartósabbra terveztek” – gondolhatod. Ennél jobban nem is érthetnék egyet, de azt is be kell vallanom, hogy sokat tehetünk otthonaink, fogyasztási cikkeink, ruháink, elektronikai eszközeink védelméért. Röviden: környezetünkért, és azért, hogy ne vásároljunk minden évszakban újat, és megszabaduljunk a régitől.

Íme néhány példa.

Ruhák, ágyneműk, textíliák

Kerüld a felesleges mosást, és moss alacsonyabb hőmérsékleten. Az alacsonyabb hőmérséklet használatával a ruhák tartósabbak lesznek, és a villanyszámla is alacsony marad. Ha otthonodban nincs magas páratartalom, kerüld a szárító használatát (károsítja a ruhákat, és növeli az áramszámládat, továbbá az a finom mosás utáni illat is könnyen elillan). Ruhaneműk esetében ne feledkezz meg arról, hogy a varrónő és cipész még létező fogalom.

Bútorok, szőnyegek, függönyök

Ami befér a mosógépbe, egyszerűen mosd ki. Még a párnák, takarók, függönyök is ebbe a kategóriába tartoznak. Nagyobb tárgyak, például szőnyeg esetén bérelj tisztító gépet, és tisztítsd őket meg. El sem képzelnéd, hogy mennyi port gyűjtenek magukba a szőnyegek és a függönyök, akár a kanapé is. A kanapé esetén érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a nedves-száraz tisztítógéppel sem lehet felelőtlenül bánni: könnyen eláztatható a kanapé, amibe belerohad a víz. Mindenesetre egy szakember is olcsóbb, mint egy új kanapé, érdemes időnként kitisztíttatani. Meghosszabbíthatod ágyad/kanapéd életét, ha takaróval takarod le őket, főleg akkor, ha rendszeresen eszel az ágyban / a kanapén, vagy hajlamos vagy arra, hogy olyan ruhákban ülj rajtuk, amelyeket éppen kint viseltél (esetleg munkában).

Kerti bútorok

Ne habozz a fészerbe telepíteni őket télire, vagy ha erre nincs lehetőséged, alaposan fedd le. A téli időjárás súlyosan károsíthatja a bútorokat, pazarlás lenne minden évszakban cserélni őket.

Szellőztetés

Minden nap legalább 30 percig kinyitod az ablakot? Ez elengedhetetlen, főleg akkor, ha a házban magasabb a páratartalom. Az idősebb házak könnyen penészednek, és a bútorok könnyen elnyelik a penészes bűzt, és nehéz megszabadulni tőle.

Elektronikus eszközök

Mosógép, laptop, kerékpár, autó, mobiltelefon, konyhai eszközök – ügyelj a karbantartásra. Mosás után tartsd nyitva a mosógép ajtaját, és hébe-hóba kapcsolj be egy higiénikus mosást. Az airfryert se felejtsd el kitisztítani használat után, esetleg rögvest használj a sütés elején egy sütőpapírt, amire a zsír lecsöpöghet, így kevesebbet kell mosogass. Vidd autódat időről időre egy megbízható szervizbe, hisz olcsóbb a probléma megelőzése, mint egy lerobbant autó vontatása az autópálya közepéről.

Ezekkel az apró példákkal megakadályozhatod, hogy gyakorta kelljen cserélni háztartási eszközeidet, bútoraidat, ruháidat. Fontos, hogy értékeld, amid van, és vigyázz rájuk.

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével és kiegészítéseivel itt is közzétesszük.

Nóri régóta szerette volna kipróbálni az Unicorn Bistro-t. Egyszer tettünk már egy próbát, ám akkor nem igazolták vissza foglalásunkat. A születésnapjára azonban sikerült eljutunk ide. Nézzük miket is tapasztaltunk.

Asztalfoglalás

Lehetséges online asztalt foglalni, de ez lényegében csak egy email form kitöltését jelenti, visszaigazolás-t látszólag manuálisan végeznek, és csak a foglalás sikerességéről küldenek emailt. Szóval, ha a kívánt időpont előtt kb. 3 órával sem érkezik visszaigazolás a foglalás sikerességéről, akkor van egy rossz hírem, másik éttermet kell keresned. Amennyiben sikeres a foglalás, a visszaigazoló emailben olvashatjuk, hogy maximum 10 perc késés megengedett, és 90 perccel számolnak minden egyes foglalásra. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos színvonal felett ezen dolgok elfogadottak, netán bevett szokások, viszont számomra ez a hely nem ütötte meg ezt a mércét, de ne rohanjunk ennyire előre.

A hely

A padló ragadt. Egyes székeket úgy helyeznek el az asztalok mellett, hogy azok megnehezítsék a közlekedést. A hűtő melletti asztalnál található lambériáról mállott a festék. Amin ültem szék, annak háttámlájából majdnem kiesett a csavar, igaz megtartott. A wc-ben található retesz mellyel jelezni lehetett volna, hogy foglalt, nem működött.

Személyzet

Alapvetően minden rendben volt velük. Viszont az egyikőjük küzdött a telefon kezelésével. Ez azért fontos, mert mint mára már sok helyen, itt is egy mobil applikáción keresztül veszik fel a rendelést. Azt nem tudtam eldönteni, hogy az igencsak hosszú műkörme, okozhatta ezt vagy más probléma volt, de eléggé feltűnően tette mindezt. Már csak a képernyő feloldása gondot okozott. Remélem a konyhán azért nem ilyen körmökkel dolgoznak. Ezt leszámítva tényleg semmilyen kivetni valóm nem volt velük kapcsolatban.

Ételek, italok

Én egy „Jack ANGRYCORN Burger” Menü-t választottam, mellé Bodza-Levendula limonádét, desszertnek pedig Nutellás Banános „Unicorn Pancake”-et. A burger-el megvoltam elégedve, a hús valóban médiumra volt sütve, a szósz kellően pikáns volt, a zsemle nem volt eláztatva, bár picit megpiríthatták volna a belső felét, az uborka kellően, de nem túlzóan savanykás.

Az evőeszközök már más kérdés. Igen tudom, „hamburger-t kézzel eszünk”. Nos vannak azok a méretek, és annyi összetevőt és szószt tartalmazók, amelyeket (és egy kocsmában is, nemhogy egy ilyen helyen) szeretek késsel villával enni. Itt sem kellett ezeket külön kérni, hozták a felszolgált étel mellé. Viszont, a villa hegye kissé tompa volt, bár még nem annyira, hogy használhatatlan legyen, a kés viszont teljesen funkcióját vesztette. Értem én, hogy a hely dizájnjához csak ilyen szettet találtak, azonban egy médiumra sütött marhapogácsához az a kés, amelyeket általában megtalálunk az evőeszköz készletekben, teljesen haszontalan, egy steak késnek jobban örültem volna.

Az étlapjuk elején felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire környezettudatosak, pld a rendeléseket lebomló cukornád tányérokon szolgálják fel, valamint tálcabetétet használnak (ugyanis a hamburgerek tálcán érkeznek), így csak az evőeszközök és poharak esetében van szükség ipari mosogatásra. Nos, eleve ahogy kihozzák a hamburgert, már szószos a tálca belső fele, így azt mindenképp el kell mosni. Merem remélni, hogy ez ettől függetlenül is megtörténik, igaz az étlapon csak az ipari mosogatásra tértek ki. A cukornád tányér nekem nem jött be, tudom nem ez a cél, ettől még ez a véleményem. Eleve kevésbé merev, mint egy hagyományos porcelán tényér, Esztétikailag is hagy kivetni valót, ettől függetlenül funkcióját ellátta.

A hambureg menühöz felszolgált coleslaw saláta jó volt. A hasábnak írt köret az krumpli karika volt, és túlsütve, villára pld nagy részét rá sem lehetett szúrni, de probléma inkább azzal volt, hogy vesztett ízéből. Limonádéból én nagyot kértem, ami itt 1L-t jelent. Én inkább mondanám kisebb vázának azt, amiben kaptam, de ez inkább csak fura volt számomra. Az íze rendben volt, bár számomra kissé édes, és szirupos volt, nagy gond azonban nem volt vele. A palacsinta rendben volt.

Az asztalnál volt, aki egy „Szivárvány szeletet” rendelt desszertnek. Azt egy kis műanyag vágólapon szervírozták, evőeszköznek pedig egy kiskanalat adtak mellé. Ha a vágólapot betudjuk modern dizájnelemnek, a kiskanalat akkor sem tudom hová tenni desszertes villa helyett. Gondolom itt is az lehetett, hogy ez volt a készlethez. Volt, aki főételnek „uni’cordon blue”-t rendelt, elvileg színes hasábbal, de köretnek ő is korongokat kapott. Valamint szintén akadályokba ütközött a már említett kés miatt.

Árak

A tapasztaltak alapján talán enyhén drága, de alapvetően hozza azt az ár kategóriát amire az ilyen helyek esetén számítani lehet.

Összegzés

Bár nem így tűnhet, de alapvetően megvoltam elégedve, a személyzet kedves, az ételek jók és kellően kiadósak, és ami a legfontosabb (bár ez mindig múlik az asztaltársaságon is), egy kellemes vacsorát töltöttünk itt el. Ajánlani mindenképp ajánlom, egy próbát megér, főleg, ha van a társaságban 1-2 olyan ember, aki rajong a rózsaszín, unikornisos világért.

Ha további éttermekben tett látogatásunk érdekel, keresd fel az Étel rovatunkat.

Mindig szerettem a különböző kultúrákat, legfőbbképp a kultúrák találkozását. Nagyon fontos, hogy elfogadóak legyünk más kultúrákkal szemben, de az is, hogy tanuljunk egymástól. Elkeserít, mikor Magyarországról ismeretlenül is egy olyan képet alkotnak külföldiek, akik a saját országukból sosem mozdultak ki, vagy legfeljebb pár napra ellátogattak a fővárosba és mindenben ragaszkodtak a saját szokásaikhoz, kicsit sem voltak nyitottak új ételekre, vagy a kultúrára. S egy nagyon érdekes dolog történt velem az utazás alatt: mindig mindent úgy magyaráztam külföldi páromnak, hogy közben iszonyatosan büszke voltam a kultúrámra, szokásainkra, értékeinkre, nevezetességeinkre, a szülőhazámra. Külföldön élő magyarok: ne hagyjátok, hogy Magyarországon sosem járó külföldiek lenézően beszéljenek Veletek, mi több legyetek büszkék honnan származtok, vagy próbáljátok meggyőzni őket, hogy látogassanak el Magyarországra és ismerjék meg az igazi kultúrát, ételeket, értékeket- amik a fővároson túl kezdődnek.

Holland nemzetiségű párom először látogatott velem Magyarországra, amit sok tervezés előzött meg, hiszen egy hetes látogatásunk alatt szerettem volna a lehető legélménydúsabb mégis pihenésre is alkalmat adó nyaralást szervezni számára.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származom, a családom, rokonságom is kisvárosokban, falvakban él megyeszerte. Sokak talán legyintenének mégis mit lehet ott csinálni, de érdekesség, hogy Borsod megyébe rengeteg külföldi költözik (magas számban hollandok), s nem csak az alacsonyabb lakhatási költségek, hanem a természet szépségei miatt is. Hegyek, völgyek, folyók, tiszta levegő, alacsony népességű falvak, megfizethető árak és vendégszeretet, így jellemezném pár szóban élményeinket.

Az ország északi/keleti/déli részébe látogatóknak érdemes kihasználni a debreceni repülőtérre landolás lehetőségét. Kicsi reptér, perceken belül elhagyható (távozáskor becsekkolható), és sokkal közelebb van, mint Budapest, aki ténylegesen ezekben a régiókban tervezi eltölteni a szabadságát.

Természetesen szüleimnél szálltunk meg, ez is egy előnye a más országban élő családtagoknak – kvázi ingyen potyázó nyaralás, hiszen szállásra hírből sincs gondod. Lehet számodra születési helyed unalmas, de gondolj bele milyen élmény egy külföldi számára, aki még sosem járt közép/kelet- Európában. Érkezésünket egy kiadós igazi magyar ebéd követte (gulyásleves és palacsinta) majd biciklire pattantunk és körbevezettem őt kisvárosomon, Kazincbarcikán, ahol két nemzetközi vonatkozást fedezett fel: az egyik a Don Bosco Sportcsarnok révén maga Don Bosco (ő is Don Bosco iskolába járt Hollandiában), a másik pedig egy ital automata oldalán mosolygó Bruce Willis plakát volt. Sajnos következtetésként vontuk le (az egész hét folyamán, nem csak az első napon), hogy az utak minősége katasztrofális, a bicikliút sem ér a közelébe a holland bicikliutaknak. A panelházak java a szép festmények ellenére is rendkívül régies és pünkösd vasárnap lévén az egyetlen kikapcsolódási lehetőség a fagyizás volt, így minden fagyizó előtt kígyóztak a sorok, máskülönben a város elég kihalt volt. Este szalonnát sütöttünk, ami szintén új egy külföldinek, de érdemes kipróbálni, neki nagyon ízlett.

Igazi magyar húsleves

El sem hinné a kedves olvasó, hogy második napunk túrájának első állomásánál rögtön hollandokba botlottunk (benyomásom szerint nem turisták voltak, hanem a környéken letelepedettek), mint említettem sok külföldit vonz a környék szép természeti adottsága. Hová máshová is vitt utunk, mint az Aggteleki Cseppkőbarlangba, ahol rengeteg külföldi látogató tette meg velünk együtt az egy órás túrát ebben a csodálatos, föld alatti természeti képződményben. A nap további részét a környékbeli rokonok látogatásával töltöttük, elsőosztályú ellátásban részesülvén. Talán a legtöbben el sem hiszik, de nem minden Nyugat-Európai országban természetes a bőséges és laktató étkezés, a terülj-terülj asztalkám pedig pláne nem. Megtekintettük a bódvalenkei freskófalut, keresztszüleim méhészetét, a tornanádaskai kastélyparkot s természetesen a szívemhez legközelebb álló kisfalut, nagyszüleim faluját, Komjátit. Ez az a pont, ahol egy külföldi az igazi magyarországi életet láthatja, ami Budapesten túl kezdődik.

Méhészkedés, Tornanádaska

A keddi napon a Lillafüredi Palotaszállóba látogattunk, ahol a wellnessezés és a Hámori-tóra néző teraszon elfogyasztott ebéd után megtekintettük a vízesést. Számomra Lillafüred mindig egy hegyekben-völgyekben elterülő kis ékszerdoboz volt, főleg nyáron csodaszép. A kastély pedig visszarepít kicsit az időben, a történelemben.

Lillafüred

Szerdán természetesen ellátogattunk Budapestre, bár a nap legjava – be kell valljam- az utazásról szólt. Borsod megye egyébként még nincs is olyan elérhetetlen távolságba Budapesttől, de így is az út három és fél órába telt (csak oda!). Érdemes egy 24 órás BKV jegyet beszerezni, hiszen 2500 forintért korlátlanul tömegközlekedhetünk a fővárosban. Remek időjárást fogtunk ki és sikerült – ha futtában is-, minden főbb nevezetességet megmutassak külföldi vendégemnek. Nálam a legfontosabb látnivalók az alábbiak voltak: Hősök tere, Vajdahunyad vára/ Városliget, Zoo Cafe (ez nem számomra volt a legfontosabb, de párom mindenképpen szerette volna kipróbálni milyen is lehet- erről később), Erzsébet híd, Molnár kürtőskalácsos, Vigadó tér, Dunapart, Cipők a Dunaparton, Parlament, Széll Kálmán térről a Budai várba, Mátyás templom, Halászbástya, Budai vár udvara, gyalog le a Clark Ádám térre, Lánchíd, kései ebéd a Nyugati környékén.

A Zoo Cafe-nak hadd áldozzak egy bekezdést. Nem szeretném promótálni a helyet, mert nincs ínyemre az állatok egész napos simogatása, s számomra az sem világos, hogy hogy nem zárta még be ezt a helyet a “Köjál”, hiszen miközben eszel-iszol a kisállatok szaladgálnak az asztalodon, akik elég gyakran oda is pipilnek/kakkantanak (ez tény). Ettől a rejtélyből eltekintve, rendkívül sokan látogatják a helyet, főleg külföldiek. Ami engem az állatok agyonsimogatásán kívül zavar, hogy a rendelhető ételek rendkívül gagyik, megkérik rendesen az árát, de tényleg nagyon amatőr étkeket kapsz cserébe. Például a melegszendvics, ami véleményem szerint gagyibban néz ki, mint amit odahaza futtában csinálsz magadnak, vagy a limonádé 2400 forintért, amiben semmi íz sincs. Az emberek nyilván azért rendelnek, hogy a kávézó létezni tudjon, s bőven kapnak kisállatot simogatni, fotózni, de ennyire az ételek, italok minőségét (főleg ennyi pénzért) nem kellene lehúzni. A fényviszonyok egyébként rémesek (legalábbis, ahol mi ültünk), nem készültek jobb minőségű fotók rólunk.

Zoo Café, Cipők a Dunaparton

Budapesten egyébként nem szabad bedőlni a turistacsalogató túlározott éttermeknek, ha igazán magyarosat akarsz enni, ajánlom a Lecsó Éttermet, ha pedig “magyaros törököt”, akkor a Lecsó-val szembeni Szeráj éttermet, óriási adag meleg étel jó árban. Sose röstelld a maradékot hazavinni, hiszen kb. három kisebb adagnyi ételt adnak és kérésre szépen becsomagolják.

Szeráj étterem

Ezek voltak a hetünk főbb programjai, a többi nap inkább a pihenésről szólt. Természetesen újdonságként hat egy külföldinek, ha elviszed egy nagyobb üzletbe (például itt Hollandiában hírből sincsenek olyan óriási boltok, mint a Tesco vagy az Auchan) és hidd el külföldi vendégeknek még ez is újdonság lehet (akkor is ha egyébként “gazdagabb” országból jönnek). A hét folyamán próbált édesanyám igazi magyaros ételeket főzni, mindegyik sikert aratott, hiszen egyszerű, mégis tápláló ételek voltak (sárgaborsó főzelék, zöldbab leves, tejfölös paprikás csirke stb.), de egy nap vettünk lángost is, az nr. 1 kedvenc volt. Mielőtt kifelejtem, játszottunk a “Gazdálkodj okosan” régi, eredeti verziójával, amit úgy konferáltam fel, hogy a “szocialista Monopoly”, mire párom közölte “hát nem igazán, mert abba minél több vagyonod kell legyen, ebben meg gazdálkodni kell”.

Gazdálkodj okosan

A nyelvi akadályokról is hadd szóljak néhány szót, hiszen hazánkban sajnálatos módon alacsony az idegennyelvet beszélők száma. Szerencsére napról napra kevesebbet kellett tolmácsolnom, hiszen édesanyám önszorgalomból fejleszti angol szókincsét és a legfontosabb dolgokban ki tudta fejezni magát. Meglepődnél, de édesapám ősrégi némettudása is előjött, s sok német szó/kifejezés rendkívül hasonló a hollandhoz. Párom is vette a fáradtságot, hogy néhány fontosabb szót, kifejezést megtanuljon magyarul, s az első napok feszültsége után magabiztosan utasította vissza az ötpercenként rátukmált ételeket magyar nyelven.

Mindig szerettem a különböző kultúrákat, legfőbbképp a kultúrák találkozását. Nagyon fontos, hogy elfogadóak legyünk más kultúrákkal szemben, de az is, hogy tanuljunk egymástól. Elkeserít, mikor Magyarországról ismeretlenül is egy olyan képet alkotnak külföldiek, akik a saját országukból sosem mozdultak ki, vagy legfeljebb pár napra ellátogattak a fővárosba és mindenben ragaszkodtak a saját szokásaikhoz, kicsit sem voltak nyitottak új ételekre, vagy a kultúrára. S egy nagyon érdekes dolog történt velem az utazás alatt: mindig mindent úgy magyaráztam páromnak, hogy közben iszonyatosan büszke voltam a kultúrámra, szokásainkra, értékeinkre, nevezetességeinkre, a szülőhazámra. Külföldön élő magyarok: ne hagyjátok, hogy Magyarországon sosem járó külföldiek lenézően beszéljenek Veletek, mi több legyetek büszkék honnan származtok, vagy próbáljátok meggyőzni őket, hogy látogassanak el Magyarországra és ismerjék meg az igazi kultúrát, ételeket, értékeket- amik a fővároson túl kezdődnek.

A Royal Yacht Britanniát az angol királyi család szolgálatában használták. A királyi család utazásaira szolgált, beleértve a királyi nászutakat, ünnepi alkalmakat és hivatalos utakat is.

A hajó 1953 és 1997 között szolgált, és ez idő alatt több mint 1 millió tengeri mérföldet tett meg a világ különböző részein. A Britanniát 1952-ben kezdték építeni a John Brown & Company hajógyárban, a skóciai Clydebankben. A Britanniát 1997-ben vonták vissza a szolgálatból, és jelenleg egy turistalátványosságként működik. (A Netflix: The Crown című sorozatában (5. évad 1. rész) bővebben láthatjuk annak történetét mi vezetett ehhez a lépéshez)

A hajó a skóciai Edinburghban található, és évente több százezer látogatót vonz a világ minden részéről. A fedélzeten megtekinthetők a királyi család személyes tárgyai, a hajó történelmi emlékei és az elegáns belső terek visszarepítenek minket a fiatal II. Erzsébet korába. Hírhedt utazásaiból kaphatunk ízelítőt, vajon milyen is lehetett a hajón bejárni a világot. A Royal Yacht Britannia a brit királyi család és a brit tengeri hagyományok fontos részét képezi, és méltán tartják az egyik legjobban ismert hajónak a világon.

Aki pedig Edinburghba és környékére látogat, érdemes felkeresni ezt a monumentális hajót, amely során megismerhetjük a hajó történelmét, beleértve a Britannia építésének és szolgálatának részleteit, a hajó működési mechanizmusait, valamint azon királyi eseményeket és utakat, amelyeken a hajó részt vett.

Érdekesség, hogy magát a hajót és a kiállítótereket egy bevásárlóközponton keresztül tudjuk megközelíteni, amely Leith kikötőjében található. Eddig bárhol jártam külföldi kiállításokon, múzeumokban, vagy akár a Buckingham-palotában, sehol sem találkoztam még magyar nyelvű audio-guide rendszerrel. Itt pedig kellemesen csalódtam, hiszen könnyedén hozzáférhettem ahhoz. Későbbiekben érthető is volt miért elérhető a megszokottól több nyelven is a vezetés, hiszen a hajót a felső szintekről lefelé lehet önállóan bejárni, a legfelső szint pedig a hajó navigációját és szerkezetét, eszközeit mutatja be. Így, nem biztos, hogy a hajózási szakszavak érthetőek lennének mindenki számára egy idegen nyelven.

Az alsóbb szintekre látogatva a személyzet kabinjait, étkezőit, mindennapos élet-terét tekinthetjük meg. Érdekes belesni abba, milyen is volt a konyha, ahol az ételek készültek, vagy hol töltötték a szabadidejüket a személyzet tagjai, hogyan mosták-vagy vasalták ki a ruhákat. A hajó első részében lehet megtekinteni a királyi szobákat, dolgozószobákat, vagy éppen a szalont, ahol a királyi család és a vendégeik étkeztek és ünnepelték a különböző alkalmakat. Az óriás, gyönyörűen berendezett étkező részben még mai napig tartanak rendezvényeket. A konyha is eredeti minőségében tudja kiszolgálni a hajón megtalálható kávézót/éttermet, ahová a látogatók is betérhetnek.

A szobák még mindig eredeti pompájukban ragyognak, felelevenedik előttünk, hogy II. Erzsébet a dolgozószobájában az íróasztalánál ül, vagy hogy a hajó napozóteraszán játszanak a királyi család tagjai. Igazi időutazásban lehet részünk. A legalsó szinten a hajó óriás gépházát tekinthetjük meg, vagy például abba is belepillanthatunk, hogyan került fel egy Range Rover a hajóra akkoriban, a királyi utak elengedhetetlen kellékeként.

A Royal Yacht Britannia látogatása igazi élményt nyújt azoknak, akik érdeklődnek a brit királyi család és a tengeri hagyományok iránt. Kellemes 2-3 órás kikapcsolódást nyújt, hiszen elveszünk a kabinok érdekes rengetegében, amelyben annyi apróságot tudunk megfigyelni, amely a történelem egy igaz szelete. Aztán az időutazás végén, visszatérhetünk a valóságba és folytathatjuk skóciai barangolásunkat, amely szintén telis-tele van történelemmel.

Korábbi Edinburgh-i látogatásunkról itt írtam:

https://velemenyhuszarok.hu/cikkek/eletmod/utazas/edinburgh-a-felfoldi-bocik-es-harry-potter-hazaja/

_{A cikk a ChatGPT segítségével készült.}

Ismét eltelt egy év, és ismét eljött a Bar Show. Idén már ötödik alkalommal várja Budapest legnagyobb bárkulturális rendezvénye az érdeklődőket május 21-én a Millenárison.

2023 sem telhet el Bar Show nélkül. Május 21-én új helyszínen – Millenáris – kerül megrendezésre az ötödik Bar Show.

Időpont: 2023. május 21. vasárnap (13:00-20:00)

Helyszín: Millenáris B csarnok, 1024 Bp. Kis Rókus u. 16-20. (Bejárat a C épületből)

Jegyár: 6000 Ft – elővételben 2023. május 14-ig

Belépőjegy tartalma: 4 db 500 Ft értékű italkupon és egy kiállítói térkép programmal, amelyeket a helyszínen, belépést követően kap kézhez a látogató. Ha a kóstolójegyek elfogynak, a helyszínen a kijelölt pontokon újakat lehet vásárolni 500 Ft-os darabáron.

A rendezvény programja:

Több tucat standnál minőségi párlatok és koktélok kóstolása

Masterclassok (ültetett kóstolók – whisky, rum, gin, stb.)

Nyílt előadások (szakemberektől tanulhatsz az italokról)

Flair és Koktél Magyar Bajnokság döntő és ünnepélyes díjátadó

Ha szereted a koktélokat, érdekelnek a prémium párlatok, és különleges ízek, akkor ezt a dzsemborit ne hagyd ki!

Több tucat standnál kóstolhatsz

A világ számos szegletéből érkeznek az idei Bar Show-ra a prémium italok, amelyekből eszelősen finom, kreatív koktélokat készítenek a standokon. De természetesen önmagában is megkóstolhatod a kifinomult italokat. A változatos italfajták között megtalálod a whisky mellett a rumot, a gint, a vodkát, a tequilát, a cognacot és más egyéb francia párlatot is.

Szurkolj a versenyzőkért!

A Bar Show egyik kiemelt programja a Magyar Flair és Koktél Bajnokság döntője és az ünnepélyes díjátadó, ahol többek között az is megtudhatod, melyik lett a Legjobb Bár és ki lett a Legjobb Bártender. Szurkoljunk együtt a versenyzőkért!

Belépőjegyet 2023. május 14. 16:00-ig vagy a készlet erejéig tudsz vásárolni. Amennyiben a helyszínen még lesz jegyértékesítés, úgy a jegy ára ott emeltdíjas lesz.

Gyere, és töltsd velünk ezt a kellemesnek ígérkező májusi vasárnapot!

SZERETETTEL VÁRUNK!

Belépési feltételek: A mindenkori hatályos jogszabályoknak megfelelően.

További információk: http://bar-show.hu/

Nem voltál még Bar Show-n? Inspirálódj videónkból (BAR SHOW 2018 Budapest)

Sokak a lábukat sem teszik be gyorséttermekbe, mások nehezen tudják legyőzni a kísértést, főleg, ha az étterem mellett elsétálva a “Meki-illatot” megérzik. 

Magyarország (úgy vélem) legelső gyorsétteremlánca a McDonald’s volt, mely nekem is a kedvenceim közé tartozik, bár meg kell hagyni, egy kisebb menü árából már tisztességes ételt lehet főzni, vagy ilyen bolti élelmiszerárakkal mégsem? Nyilván senki sem jár naponta a McDonald’s-ba, mégis hébe-hóba egy sajtburger vagy menü belefér, de ne felejtsétek el használni a kuponokat, mert IRTÓ sokat lehet velük spórolni. 

Mutatom is mi a különbség. 

A jó öreg papíralapú kuponok már nem léteznek, viszont létezik a McDonald’s applikáció, ahol a kuponok mellett hűségpontokat is gyűjthetsz.  Az applikációs árakat a Foodpanda.hu oldalon feltüntetett McDonald’s árakkal hasonlítom össze (ha ezeket a termékeket egyenként rakom a kosárba). 

Mai áron (2023. február 7 – hisz sosem tudjuk holnap már mennyit fizetünk ugyanazért a termékért): 

Applikáció kupon: 2 db közepes burgonya 950 Ft (+80 Ft mindegyikhez az elviteli díj) 
Foodpanda.hu: 1920 Ft 

Applikáció kupon: Filet-O-Fish + kis burgonya + kis üdítő + almás pite 1750 Ft 
Foodpanda.hu: 3570 Ft 

Applikáció kupon: 6dbos Chicken McNuggets + nagy burgonya 1250 Ft 
Foodpanda.hu: 2520 Ft 

Applikáció kupon: Sertés McFarm + kis burgonya + kis üdítő + almás pite 1390 Ft 
Foodpanda.hu: 3630 Ft 

Applikáció kupon: 3 db McChicken + 3db kis burgonya + 3 db kis üdítő + 3 db almás pite 5400 Ft  
Foodpanda.hu: 10920 Ft 

Nekem annyi hűségpontom gyűlt össze, hogy ingyen kapnék egy McFlurry-t, amivel 1290 Ft-t spórolnék. 

Hangsúlyozom mégegyszer, igen, ezek a gyorséttermek nevetségesen drágák (bár még Nyugat-Európai árakat nem is hoztam, az még nevetségesebb), de lássuk be, én még nem láttam McDonald’s-ot üresen, hozzátenném a legcsóróbb, legszegényebb települések egyikén is most nyílt McDonald’s és állandóan dugig van. Tehát van rá igény, akárhogy lázadozik a társadalom egyik fele és ítéli el a gyorséttermeket. 

A cikk mindenesetre azért készült, hogy bemutassa SOSE vegyél “külön üdítőt” és “spórolásképp csak egy burgert”, mert valószínűleg többet fogsz fizetni, mintha kuponnal vennéd valamivel együtt. 

Amúgy nekem sem igazán jön be ez a csak applikációs elérhetőség, nem egyszer merült már le a telefonom a kuponommal várakozva és a régebbi telefonokon szimplán hely sincs már ennyi különböző applikációnak…  

Egy szó, mint száz: a kuponozás rendkívül hasznos és tudatos is tud lenni!  

A cikk eredetileg az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest Facebook oldalán került publikálásra, a szerző engedélyével itt is közzétesszük. 

Angliában kalandozva, többször érezhetjük úgy, hogy a régens korba csöppennénk bele. A kastélyok, nemesi birtokok (manorok) s annak kertjei abba a korba repítenek el bennünket, amelyben a Bridgerton- család is játszódik.

A Netflix saját gyártású sorozata, a Bridgerton család már 3 éve nyűgözi le a közönséget, a történet, a gyönyörű kosztümök és helyszínek sokaságával. Ha minden igaz, akkor hamarosan érkezik a 3. évad is. A sorozat nézése közben az ember elmereng, vajon hol is forgathatják a sorozat részeit, hiszen megannyi kastély és helyszín tűnik fel benne. A Google-ben összegyűjtött cikkek alapján megkerestem, melyik lehet a legközelebbi forgatási helyszín, ahová akár tömegközlekedéssel is el tudok jutni, London egyik külvárosából.

Így jutottam el Silsoe városába, ahonnan 5 perc sétára található a “Wrest Park and Gardens.” Itt a belépő megfizetése után (kb. 14,50 £) betekintést nyerhetünk a sorozatban is feltűnő kastélyba és annak óriás kertjébe. Ahol látogatásom idején sokan töltötték az iskolai félévi szünet egyik napját sétával, játékkal a természetben.

A kastélyba érkezve, a belső berendezés elsőre hiányosnak tűnhet, de a kedves személyzet magyarázata után minden értelmet nyer. A kastélyt a de Grey család építtette. Majd az első világháború során hadikórháznak használták, a második világháború után pedig egy kutatólabor működött falai között. 2006-ban került a British Heritage szárnyai alá, akik napjainkban is karban tartják és működtetik. Azonban a drawing-room-okban (szalonokban), a bútorok hiányának érzését feledteti a gyönyörű tapéták, festmények és a gyönyörű könyvtárszoba látványa.

Látogatásom napján, a reggeli órákban óriási köd fedte be Luton városát és környékét, illetve parkba érkezve, alig látszott ki a kert hátsó részében elhelyezkedő barokk építésű pavilon. Azonban a köd folyamatosan felszállt, az idő is kividult. A kastély belső szobáinak megnézése után, a park várt még felfedezésre.

A park több hektáron terül el. Nagyobb földutakon akár egy nagyobb golf-autóval is bejárhatják, akik ezt igénylik, vagy valamilyen mobilitási problémájuk van. Azonban kisebb ösvények is keresztezik ezeket az utakat, amelyeken barangolva találhatunk Japán-stílusú pagodát, pálmaházat, kis tavacskát híddal, kisállat temetőt, napórát, közben megfigyelhetjük a hattyúkat, mókusokat, a természetet, magunkba szívhatjuk a fenyők illatát. Illetve megnézhetünk melléképületeket is, ahol kiállítási tárgyak találhatóak.

A kastéllyal szemben elhelyezkedő pavilon, amely több szintes, kipróbálhatjuk milyen is lehetett apró csigalépcsőkön közlekedni, a gyerekek előszeretettel játszottak bújócskát ezen a helyen, hiszen 4 csigalépcső sor is vezetett fenti és lenti irányba is.

Ami nagyon tetszett, hogy a kastélyban is és a kertben szabadon barangolhattam, készíthettem képeket vagy ejtőzhettem a napfényben.

Nem csodálkozom, hogy a Bridgerton-család stábja ezt a helyet választotta forgatása egyik helyszíneként. Főleg, nyári időszakban a kert még csodálatosabb arcát mutatja – az ott látott fényképek alapján. Nagy valószínűséggel a sorozat 3. évadában is feltűnik majd a csodálatos kastély és kert.

Ha szeretnénk egy jókorát sétálni, a szabadban tölteni pár órát és a Lutoni repülőtéren több időnk van egy másik járatra való átszállásra, ajánlom a park látogatását, hiszen jelenleg az MK1-es jelzésű busszal a reptérről közvetlenül el tudunk jutni kb. 35-40 perc alatt.

Wrest Park and Gardens honlapja: https://www.english-heritage.org.uk/visit/places/wrest-park/

Bizonyára mindenkinek okozott már stresszes pillanatokat egy-egy utazás előtt, hogy mit is pakoljon a bőröndjébe, mire lesz szüksége az utazása során és mit fog otthon hagyni? Íme néhány tipp egy rutinos utazótól, ha 2-4 napos repülőútra indulunk.

Amikor még nem voltam rutinos abban, hogy mit és hogyan pakoljak a táskákba, elég nagy fejtörést okozott a pakolás. Illetve időbe telt azt is kitapasztalnom, melyek azok a bőröndök, táskák, amelyek praktikusak az utazáshoz. Személy szerint azonban sajnos nem tartozom azon típusú emberek közé, akik „kevés” holmival útnak tudnak indulni. Persze, ezen az is segít, ha előre átgondoljuk milyen napokon milyen ruhát fogunk viselni, mire is lesz pontosan szükségünk.

Először is meg kell találnunk a megfelelő táskát, bőröndöt!

Repülővel való utazás során kifejezetten nagy fejtörést okoz az, hogy minden egyes légitársaságnál különböző poggyászméreteknek kell megfelelnie a csomagunknak. Valahol egy válltáska/hátizsák és egy kisebb méretű bőrönd lehet az útitársunk, amelyet felvihetünk a repülőgépre. Általában ez maximum 10 kg súlyú lehet, de mindig ellenőrizni kell mennyi lehet. Emellé pedig választhatunk még egy- vagy több feladott csomagot, amelynek egy megadott súlykorlátba kell beleférnie. A táskák maximális méretéről és súlyáról mindig a légitársaság honlapjáról tudunk tájékozódni.

Nemrégiben beszereztem egy olyan hátizsákot és kisebb bőröndöt, amely minden légitársaság kézipoggyász szabályzatába illeszkedik! Hiszen, ha ezeket nem tartjuk be, büntetést rónak ki ránk, amelyet a helyszínen kell megfizetni, szóval érdemes erre figyelmet fordítani. A hátizsák kedves útitársammá vált, hiszen párnázott vállrésszel rendelkezik. Állítható és nagyon kényelmes, így túrázáshoz, városnézéshez szuper választás. Az alsó részében egy kinyitható „pléd” van műanyagból, amelyre le lehet ülni, illetve egy hőtartó rekesz, ahová a hideg üdítő, nasi kerülhet.

Általában mi kerül ebbe a táskába?

• Személyi iratok, útlevél
• Szükséges papírok
  • Érdemes utánanézni, szükségünk van-e az országba való beutazáshoz PCR-teszt igazolására, oltási igazolásra, ha igen milyen formátumban
  • A hotelünk címe kinyomtatva
  • Program voucherek kinyomtatva
• Pénztárca, pénztárcák
  • Nálam könnyebb, ha a különböző valutát külön tárcában tartom
  • Jó ha van nálunk apró
  • Jó, ha van nálunk bankkártya (Ne csak pre-paid kártyát vigyünk magunkkal, hiszen az nem mindenhol működik)
• Esernyő
• Töltők (telefonhoz, órához, tablethez stb.)
• Higiéniai szett – egy átlátszó, zárható tasakban a repüléshez 10X100 ml engedélyezett
  • Ezért nekem ebbe a tasakba kézfertőtlenítő, mini nedves törlőkendő, dezodor, arcfrissítő spray, szájápoló, fogkefe-fogkrém szokott kerülni
  • Papírzsebkendő
• Gyógyszerek
  • Alap gyógyszerek, mint például: fájdalomcsillapító, görcsoldó, széntabletta, megfázás elleni por
• Napszemüveg, szemüvegtokkal együtt
• Szájmaszk
  • Hiába a korlátozások eltörlése, sosem tudhatjuk mikor lesz rá szükségünk
• Olvasnivaló: útikönyv, rejtvény, kedvenc könyvünk
• Fényképező (ha viszünk magunkkal)
• Hosszabb utakra egy pakli UNO kártya
• Elemózsia az útra
  • Cukorka vagy rágó, a fel-és leszállás közben megkönnyíti a nyomáskiegyenlítést a fülben
• Egy üres palack
  • Napjainkban a repterek nagyrésze rendelkezik ivókutakkal, ahol megtölthetjük a kulacsunkat, ezzel is megvédve környezetünket
• Egy extra pulóver, ha fázósak vagyunk
• Felfújható nyakpárna/mini takaró

Általában, ha 2-4 napra utazunk, tökéletes választás a kabinba felvihető bőrönd választása, amellyel megkönnyítjük az utazásunkat. Hiszen a repülőgépről leszállva nem kell várnunk a feladott csomagunkra, illetve maga a közlekedés – főleg, ha tömegközlekedéssel folytatjuk utunkat is könnyedén fog menni.

Ezesetben figyelnünk kell arra, hogy ez a bőrönd szintén velünk fog utazni. Az utasbiztonsági ellenőrzésen szintén be kell tartanunk a 10 X 100 ml/ fő szabályozást, egy átlátszó tasakban. Amelyet egyébként minden esetben ki kell vennünk és a tálcára helyeznünk, hogy a gép átvilágítsa.

Ha csak ez a bőrönd áll rendelkezésünkre, akkor kifejezetten figyelnünk kell arra, milyen folyadékokat viszünk magunkkal. Ilyenkor érdemes beszerezni a boltokban kapható megtölthető 100 ml-es kis műanyag üvegcséket, amelyeket fel tudunk tölteni kedvenc kozmetikumainkkal.

Mi kerüljön a kabinbőröndbe (2-4 nap)?

Mindig gondoljuk át előre a napi rutinunkat. Hogyan szoktunk elkészülni reggel, miket használunk? Ezeket tegyük a bőröndbe!

• Ruházat: alsónemű, harisnya, zokni, nadrágok, felsők, pulóverek – mindenből több váltás, évszaktól függően – bikini – ha a part felé vennénk az irányt – vagy sapka, sál, kesztyű, ha hideg desztinációra utazunk
• Kozmetikai, higiéniai csomag: tusfürdő, sampon, nedvestörlőkendő, felületfertőtlenítő, sminkszerek, dezodor, parfüm, szükség esetén hajlakk, hajformázó, napvédő krém – úticélnak és évszaknak megfelelően (Fontos! csak 10×100 ml engedélyezett a repülőn)
  • A boltokban kaphatóak kis flakonok, amibe áttölthetjük a kedvenc kozmetikumainkat
• Papucs (Hiszitek vagy sem, bármennyire is tisztának tűnik a hotel padlószőnyege, vagy padlója – nem az!)
• Váltás cipő
• Instant kávé, teafilter, levespor, műanyag étkészlet
  • Általában a hotelek rendelkeznek vízforralóval és mellé kávéval, teával, de sosem tudhatjuk, van, amikor csak vízforralót találunk
• Gyógyszerek
  • Fájdalomcsillapító, görcsoldó, széntabletta, pro-biotikum, hányinger elleni tabletta, meghűlés elleni por, torokcukorka, napleégés utáni spray

Ha hosszabb útra utazunk és van olyan bőröndünk, amely feladásra kerülhet, akkor is érdemes a hátizsákba vagy a kabinbőröndbe berakni egy váltás ruhát, hiszen kifejezetten a nyári időszakban feladott poggyászok elkeveredhetnek és csak később tudunk azokhoz hozzájutni.

Ha pedig bepakoltunk nincs más dolgunk, mint útra kelni és élvezni az utazást!

Ti miket szoktatok még bepakolni? Esetleg Ti be tudtok egy hátizsákba pakolni akár 4-5 napos utazásra is? Vagy olyanok vagytok mint én és tele pakoltok egy nagy bőröndöt is akár erre az időtartamra?

A Véleményhuszárok közül többen is külföldön élünk és szinte a “hazai csapatból” is valamennyien nemzetközi cégeknél dolgozunk. Ami közös bennünk, hogy nagyon szeretjük a rengeteg különböző kultúrájú kolléga hétköznapi, étkezési, ünnepi szokásait megismerni.  Munkatársaink a világ különböző tájairól hozzák magukkal hagyományaikat és vesznek fel új szokásokat is az új lakhelyük szerinti országban egyaránt. Nem csak az ebédnél, étkezési szokásoknál fedezhető fel a sok-sok egyediség, hanem az ünneplés, ünnepi készülődés tekintetében is. Nagyszerű látni, hogy a kollégáink, s külföldi barátaink is mennyire tisztelik és követik otthonról hozott szokásaikat, s e cikkben ízelítőt adunk hogyan is töltik az adventi készülődést, majd a karácsonyt. Az első részben Kinga egy holland barátja mutatja be hogyan is töltötték gyerekként Hollandiában az ünnepeket, illetve betekintünk Kinga félig holland-félig magyar ünnepi szokásaiba. 

Jasper: Hollandia, ahol a Mikulás (Sinterklaas) már novemberben fehér lovon érkezik  

A mi családunk nem mondható éppen átlagosnak – négy testvéremmel egy farmházban nőttünk fel dél-Hollandiában. Itt inkább Sinterklaas (a Mikulás) nagyobb ünnep, aki már november közepén megérkezik Spanyolországból a gőzhajójával és egészen december 6-ig itt tartózkodik. December ötödike Pakjesavond (ajándékok estéje). [Megj.: mint nálunk a karácsonyeste ajándékokkal]. Egészen addig ünnepeltük komolyabban Sinterklaast, amíg a legkisebb öcsém, Mathijs hitt benne. Amíg el nem jött a december ötödike, minden este dalokat énekeltünk és kitettük a cipőnket benne rajzokkal Sinterklaas részére. Sinterklaas másnap reggelre némi cukorkát, édességet hagyott bennük a szép rajzokért cserébe. Néha kockacukrot vagy répát is helyeztünk a cipőnkbe Sinterklaas lovának, persze ezek is eltűntek a rajzokkal együtt. Persze így öten gyerekek annyira sok répát tettünk a cipőkbe, hogy másnap “meglepő” módon répapüré volt vacsorára. [Megj.: tipikus holland étel a krumplipüré valami másmilyen zöldséggel összetörve.] 

Tehát a nagy ajándékozásra december 5-én este került sor, a nagyszüleink is átjöttek vacsorára. A vacsorát követően énekeltünk és az édesapánk mindig megkért egy szomszédot, hogy zörgessen be az ablakon, mintha Fekete Péter (Sinterklaas segédje) érkezett volna éppen csak meg az ajándékokkal. Egyszer az egyik kopogtató szomszéd a nagy sietségben fejre is bukott. Néha maga Fekete Péter is eljött a családunkhoz és még pepernoten-t is dobált közénk [Megj.: tipikus ünnepi karika alakú kicsi, édesen fűszeres ropogtatnivaló]. Az ajándékok mindig a jutazsákokban érkeztek, épp olyanokban, amikben Sinterklaas és a Fekete Péterek hozzák az ajándékokat. Emlékszem az illatára, mindig nagyon kellemes illatot árasztottak a zsákok és úgy tűnt mindig legalább ezer ajándékkal vannak megtömve. Minden ajándék nagyon szépen be volt csomagolva s felcímkézve névvel együtt. Egyszerre kaptuk meg az ajándékokat, majd visszaszámoltunk 3.2.1.. És a lehető leggyorsabban kicsomagoltuk őket. Mindig nagyon – nagyon szép ajándékokat kaptunk, egyiküket sokáig őriztem – egy gumilabdát benne egy műanyag bogárral-, s nemrégiben Kristófnak adtam [Megj.: Kinga keresztfia]. Tehát volt benne mindenféle ajándék kezdve a cukorkától, a csoki cigarettáig (tudom, ez nem volt jó példa), csokibetűkön át, a marcipánig, Legó – szettekig, mikroszkópig, színezőkönyvekig. Következő reggelen persze mindig volt még némi ajándék elrejtve, mintha Sinterklaas elfelejtette volna őket és ezek még jobb ajándékok voltak, mint előző este. Ezek olyan ajándékok voltak, amit mi gyerekek magunk között elosztottunk, vagy együtt használtuk, mint például Playstation, Xbox, ezekhez sok-sok játék, a legőrültebb dolgok, amiket csak el tudsz képzelni. 

Miután a legkisebb öcsém nem hitt többé Sinterklaas-ban, új szokásra tértünk át. Beledobtuk a nevünket egy tálba, amit körbeadtunk, mindenki húzott egy nevet és csak az adott személynek készült egy aprósággal, valamint egy minimum 15 mondatos személyes versikével. Megállapodtunk egy összeghatárban, kb. 25 euró értékben. Ez igazából nem is annyira az ajándékról szól, hanem a versikéről és hogy együtt legyünk. Régebben nem írtunk “kívánságlistát”, most már igen, így mindenki azt kapja, amit kért. Az anyukám például mindig egy követkető évre szóló naptárat kér, valami aprósággal együtt. Ez tehát fontosabb ünnep nálunk, mint a karácsony.  

Karácsonyra sosem ajándékoztunk, csak fát állítottunk, ami mindig ugyanaz a műfenyő volt a padlásról, valamint fenyőgallyak az ablakok körül. Viszont ezt kizárólag azután, hogy Sinterklaas elment. Minden december 6-án lehoztuk a padlásról és feldíszítettük a házban a műfenyőt, minden évben ugyanazokkal a műanyag díszekkel. A házunk előtt szintén volt egy óriási, élő fenyőfa, biztos volt vagy 10 méter magas és egy idő után már az édesapám le sem szedte a fényfüzéreket róla, mert képtelen volt leszedni, még egy jó hosszú bottal sem sikerült. Így hát egész évben rajta lógtak az óriási fénygömbök.  

Hogy mit szeretek a karácsonyban? Legjobban a karácsonyfát, nem számít igazi vagy mű, de inkább a műfenyőt szeretem, mert nem hullik a levele és mindig a legszebb fának tűnik az erdőből, éppúgy, mintha élő lenne. A fények és díszek is szépek, főleg a sötét szobában. Szeretem látni, hogy az emberek dekorálják a házaikat, főleg, akik minden négyzetcentimétert feldíszítenek fényekkel. Nem is értem, hogy tudnak aludni, mikor 24/7-ben égnek a fények, de nem idén, valószínűleg ez drága mulatság lenne. De mégis a legjobb a karácsonyban együtt lenni a családdal és szeretteinkkel.  

A szöveget angol nyelvről szabadfordításban magyar nyelvre fordítottam.  

Kinga: Magyar szokások holland hagyományokkal keveredve 

Öt éve élek Hollandiában és zömmel magyar hagyományokat követek az adventi készülődés és a karácsony során. A Mikulást nem igazán tartom, hiszen itt a Sinterklaas már november közepén megérkezik és december 6-án már távozik, nekem ez kicsit furcsa. Mi odahaza mindig december hatodikán ünnepeltünk, a cipőink tele voltak mikuláscsomagokkal. Ha a családom csomagot küld, mai napig telepakolják finomságokkal Mikulás alkalmából. 

Számomra a karácsonyvárás fontosabb. Advent első vasárnapján kikerül az ajtóra a saját készítésű ünnepi koszorú, kidekorálom a lakást és az ablakot. A díszítőelemek között van minden, például kisebb méretű fa hintaló, cipősdobozból készített masnis ajándékdobozok, hógömb, saját készítésű miniatűr téli falu világítással… Az asztalon négy gyertyás karácsonyi “tál”, s sok-sok fényfüzér (bár idén lehet takarékoskodni kell a felkapcsolásukkal). Minden vasárnap meggyújtok egy gyertyát, de sokszor hétköznap este is égnek, s karácsonyi dalokat hallgatok (régi magyar klasszikusokat). Ajándékok terén próbálok személyes és nem túl drága ajándékokat adni, de mindenképpen hasznosakat, amikre remélhetőleg nem a szekrény mélye, vagy a továbbajándékozás sorsa vár.  

Az egyetlen holland szokás, amit átvettem, az a karácsonyfa vásárlásának időpontja, hiszen itt december elején kiárusítanak minden fát és a karácsony előtti napokban már ténylegesen csak elvétve találni egy-kettőt. Karácsony előtti héten díszítjük és folyamatosan locsoljuk, le ne hulljanak a levelei idő előtt.  

A karácsonyi menü eddig minden évben más volt, de talán idén a tavalyit ismételjük meg. Itt a divat inkább az, hogy mindenki magának főz és a boltok, éttermek csak a recepteket és az alapanyagokat állítják össze, csomagolják egybe, esetleg magát az ételt félkészre főzik, odahaza csak sütőbe kell berakni. Tavaly isteni vacsoránk volt: egy cég négyfogásos vacsorát állított össze, receptekkel, alapanyagokkal, főzési tervvel. Ugyan szerintük két óra alatt kényelmesen kész lett volna a négy fogás, nekünk csapatmunkával telt kb. két és félbe. Az eredmény viszont isteni volt és a közös főzés volt a karácsony egyik legjobb pontja.  

Az örök tavasz szigete, ahol a kopár, sivatagos tájtól kezdődően, a gyönyörű, zöld növényekkel tarkított erdőkig, a gyönyörű óceán mellett, mindenki megtalálhatja kedvenc szabadidős tevékenységét.

Tenerife, az Atlanti-óceán északkeleti részén helyezkedik el, Afrikától körülbelül 300 kilométerre található. A Kanári-szigetek legnagyobb szigete, Spanyolországhoz tartozik. Nyáron ritka, ha 30 fok felé emelkedik a hőmérséklet, télen pedig nem esik 20 fok alá.

Több légitársaság kínálatában, mind a nyári- és téli menetrendben is megtalálható a járat Tenerife felé, több, mint heti egy alkalommal. Így, úgy döntöttünk, most csak 5 napra érkezünk a gyönyörű szigetre. Hétfőtől-péntekig húzódó időtartamra. A sziget két repülőtérrel is rendelkezik. A WizzAir, a Tenerife South, tehát a déli repülőtéren száll le, ahonnan könnyedén, autóval akár egy óra alatt elérhetjük az északi partot. Így, az se csüggedjen, aki az északi, növényekkel tarkított szigetrészt fedezné fel. A repülőút körülbelül 5,5 óra. Jelenleg hetente két alkalommal, hétfőn és pénteken vannak járatok. Illetve a nyári időszakban különböző cégek charter járataival lehet elérni a szigetet.

Több, autóbérlést kínáló társaság található a szigeten. Mi, talán az egyik legnépszerűbb helyi “Cicar”-t választottuk, kollégák ajánlása alapján. Amellyel összességében meg voltunk elégedve, hiszen még itthonról, az online oldalon keresztül, kényelmesen kiválasztottuk az autót, amely kulcsát a reptéren a Cicar ablakánál átvettük és a terminálból kilépve az út túloldalán autóba is szállhattunk. A társaság több fajta autót kínál, a legkisebb Fiat 500-astól kezdve a legnagyobb Jeep-ekig.  

Foglalni az alábbi oldalon, könnyedén lehet a foglalási paraméterek megadásával lehet:
https://www.cicar.com/en

A bérlés ára mellett, egy 30 eurós letéti díjat is fizettünk. A benzin tankunk háromnegyedig volt töltve, visszavinni pedig félig teli tankkal kellett, ez garantálta, hogy visszakapjuk a 30 eurós letéti díjat a bérlés végén. Amely szintén könnyedén ment, hiszen ahonnan felvettük az autót a terminál elől, ugyanoda egy tetszőleges parkolóhelyre tudtuk visszavinni.

Tenerife South repteréről, Puerto de la Cruz városába indultunk, amely a sziget északinyugati részen helyezkedik el. Az utat autópályán tudtuk megtenni, amelynek nem volt díja. A szabályok hasonlóak a magyar KRESZ szabályaihoz. Puerto de la Cruz kimondottan üdülőváros, azonban van egy szép óvárosi része, kellemes éttermekkel és üzletekkel, parkokkal és csodás fekete homokos partokkal.

A szállásunkat a Booking.com ismert szállásfoglaló oldalon kerestük, körülbelül 1,5 hónappal az utazás előtt. A kereséskor preferencia volt az, hogy a tartózkodásunk tartalmazzon reggelit és vacsorát. Az idő rövidsége miatt nem szerettünk volna ezek keresésével foglalkozni. Így az egyik szállodalánc AluaSoul Orotava Valley-ra esett a választás. Ahol csak felnőtteket fogadnak. A gyönyörű szoba, a bőséges reggeli és bőséges, svédasztalos vacsorák, (ahol külön kérésre különböző húsokat, halakat grilleznek számunkra) minden igényt kielégítettek. Úgy gondolom, gondosan válogatják ki napról napra mi kerüljön az asztalra, így mindenki kedvére választhat. Általában, mint más helyeken is, a vacsoránál az üdítőt külön kellett megvásárolni, azonban minden másból korlátlanul lehetett fogyasztani. Illetve van lehetőség teljes all inclusive ellátásra is. A hotelben egész nap változatos programok, esténként bingo- és kvíz- és táncest színesítették az ott tartózkodást. Akinek pedig a közelben lévő partszakasz túl hullámzó és hideg lenne, az kétféle medence közül is választhat és pihenheti ki a nap fáradalmait.

Az első napunkon a Loro Parkba látogattunk el, amely a világ legnagyobb papagájgyűjteményével rendelkezik és egy gyönyörűen kialakított környezetben tekinthetjük meg a föld pingvinjeit, vagy ismerkedhetünk meg a gyilkosbálnák, azaz orkák, delfinek világával és mindennapjaival. Érdemes a honlap alapján tájékozódni, hogy az állatbemutatók mikor kezdődnek, az alapján érkezni a parkba és megtervezni az egész napunkat. Egy ingyenes kisvonat segíti a látogatók eljutását a parkba, amely Puerto de la Cruz belvárosából indul, de van lehetőség a park előtti parkolásra is (3-5 euró/alkalom).

Jegyek és a bemutatók időpontjai:

Második napunkon Puerto de la Cruzt fedeztük fel és a városban található strandokat. A néha óriás hullámokat a szörfösök élvezik a legjobban. Az óceán pedig elég hideg, nyáron sem melegszik fel igazán, így aki fázós jobb, ha felkészül erre. Pozitívum volt, hogy több hotel, így a miénk is biztosított óránként kisbuszt, hogy le-illetve fel-jussanak a vendégek a városba, hiszen többsége a hoteleknek egy meredekebb lejtő mentén/tetején fekszik.

Harmadik napunkon nyakunkba vettük a Teide Nemzeti Parkot, amelynek a legtetején a Teide vulkán fekszik 3718 méteres magasságával. Azonban az időjárási viszonyok nem voltak kegyesek hozzánk, túl szeles volt az idő, így a Teide tetejére induló felvonó nem üzemelt. Így egy körülbelül reggel 8 órától, délután 14 óráig tartó nemzeti park túrán vettünk részt. Így kényelmes tempóban, több fotó megállóval jártuk végig a Teide és környékének természeti nevezetességeit, szépségeit. A szervezők a felvonó jegy árát visszatérítették.

A Teide hivatalos oldalán többféle túra, program közül választhatunk, amelyet előre le is tudunk foglalni, a szervezett busz pedig a hotel előtt vagy a legközelebbi felvételi ponton vesz fel minket. Mi a Teide túrát választottuk felvonóval, ez 29 euróba került. Érdemes ezt is megtervezni előre, hiszen különböző napokon, különböző helyszínekről indulva, más és más programokra lehet foglalni.

Utolsó napunkat sétával töltöttük az indulásig, tartalmas napokat tudhattuk magunk mögött, azonban sikerült felfedezni egy szeletét a szigetnek. Még megannyi programlehetőség áll rendelkezésre, így biztosan máskor is visszatérünk megtekinteni a babérerdőt, a Teide tetejét, a sivatagos déli részt, csúszunk egyet az óriási csúszdaparkban, vagy bálnalesre hajózunk ki Adejeből. Talán minderre két hét sem lenne elég. Így egyet tudok érteni a kollegáimmal, akik minden évben visszatérnek a nyári vagy téli vakációjuk alkalmával.

Efteling, dél- Hollandia messze földön közkedvelt élményparkja az év minden napján óriási tömegeket vonz. Egy mesepark, amit képtelenség megunni, amit nem csak a legkisebbek, de a tinédzserek, felnőttek és idősebb korosztály is szívesen látogat. Aki azt hinné egy vidámpark csak az őrült hullámvasutakról szól, annak bemutatjuk eme csodás meseparkot, ahol egy napra mindenki elfeledkezhet az őrült hétköznapokról és meseországban érezheti magát.

Számomra Efteling az egész napos igazán felüdítő és aktív kikapcsolódást jelenti. Egy mesepark, ami Magyarországon abszolúte hiányzik, amit sajnos nem tudnak pótolni a vásári, utazó vidámparkosok dodzsemjei, körhintái. Eftelingbe csak a belépő és parkolójegyet kell megváltani, s utána korlátlanul kipróbálható bármelyik attrakció.

A belépőjegyek ára a szezontól függ: hétvégén, iskolai szünetekben, ünnepnapokon 41-46 euro, hétköznapokon főszezonon kívül 38 euro per fő, 3 éves kor alatt ingyenes. Sokak körében népszerű az éves bérlet, amivel korlátlanul látogató az év folyamán a mesepark és már négy-öt belépőjegy árából visszatérül az egész éves parklátogatás ára (205 euro per fő per év, havi részletfizetéssel).

Hogy miért váltanak tömegek éves bérletet Eftelingbe? Eleinte én sem értettem, majd első látogatásom alkalmával világossá vált.

Sosem voltam még Disneyland-ben, de Efteling hasonló sémákra épült, hasonló attrakciókkal, beöltözött sétáló mesefigurákkal, megannyi varázslatos kis ösvénnyel, dekorációval, kedves zenékkel, vízi show-val, színházi előadással, lovagi tornával, kastélyokkal, meseerdővel, játszóterekkel, óriási tóval, tavon sikló kishajókkal, kísértetkastéllyal, kisvonattal, vurstlival, kalandparkkal, hullámvasutakkal, 4D-s mozival, megannyi étkezdével… Egyszóval van itt minden, mint a búcsúban, egy viszont biztos: egy nap alatt képtelenség mindent kipróbálni.

Efteling népszerűsége töretlen, így több a park területén épült mesebeli szállás is lehetőséget nyújt az ottalvós több napos kikapcsolódásra. Családok számára a már fentiekben említett éves bérlet rendkívül népszerű, hiszen a gyerekek képtelenek megunni a megannyi különböző attrakciót, játszóteret, meseerdőt – a “mit csináljunk a hétvégén” kérdés igazából egy éves bérlettel megoldható, ami elsőre valóban nem olcsó (205 euro per fő per év három éves kor fölött), de minden hétvégén moziba, étterembe, játszóházba, állatkertbe stb. menni sem olcsóbb mulatság.

A parkbéli étkezdék tipikus holland ételeket árulnak (amiről tudni kell, hogy tápanyagban nem valami gazdag, annál inkább egészségtelen harapnivalók, tipikusan zacskós leves felmelegítve, mélyhűtött áruk kiolvasztva s megsütve stb.)  elég magas áron. Így hát nem ritka az óriás szatyrokat cipelő nagyszülők, szülő látványa, esetleg a gyermekek szállítására szánt kis taligák otthoni készített szendvicsekkel, üdítővel, rágcsálnivalóval való megtömködése sem, ami egyébként abszolúte érthető, ésszerű megoldás.

A park folyamatosan épül, szépül, megújul, az üzemeltetők bizonyosan gondoskodnak arról, hogy minden látogatásunk alkalmával valami új élménnyel gazdagodhassunk. Az attrakciók modernizálása, megújítása mellett, minden évszak nyújt valami extrát: télen a “Winter Efteling” csodálatos téli hangulattal, megannyi karácsonyfával, pattogó tüzű kályhákkal, téli öltözetbe öltöztetett bábukkal, igazi karácsonyi hangulatot kölcsönöz. Nyáron extra hosszú nyitvatartással, tavasszal virágba borult parkkal vár az élménypark, ősszel pedig hangulatosan sárguló levelek között bandukolhatunk.

Egy dolgot viszont érdemes figyelembe venni: a park rendkívüli népszerűsége miatt, nagyon hosszúra is nyúlhatnak az egy-egy attrakcióra való várakozási idők. Nem ritka a legnépszerűbb “Symbolica” varázslatos kastélyába való bejutást megelőző 1-1,5 órás várakozási idő sem. Érdemes hétköznapokra, iskolai szüneteken-, ünnepi időszakokon kívülre időzíteni a látogatást, hogy egy nap alatt minél több élménnyel gazdagodhassunk. A vidámkodás garantált, a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálhatja a maga számára érdekes, örömet okozó programokat.

A teljesség igénye nélkül egy kis ízelítő az attraciókból, kikapcsolódási lehetőségekből:

• Sirocco, körbeforgó hajók
• Max & Moritz, családi hullámvasút
• Fabula, 4D mozi
• Baron 1898, Python óriás hullámvasutak
• Droomvlucht, “darkride” manóországban
• Sprookjesbos, meseerdő (amely során a jól ismert mesék figurái, házikói elevenednek meg)
• Pirana, vadvízi sodrás
• Különböző szabadtéri és fedett körhinták
• Gondoletta, tavi kishajók
• Gőzvasút
• Vurstli, céllövölde, horgászós ügyességi játékok, célbadobás stb. nyereményekért
• Pagode, “lebegő templom”, levegőbe emelkedő lassan körbe forgó szerkezet
• Villa Volta, fordított ház, ahol minden forog és életre kel
• Játszóterek különböző tematikával (mászó kalandpark, vízi, totyogóknak stb.)

Hivatalos weblap: www.efteling.com

Immár tizenegyedik alkalommal találkoznak a nemzetközi whisky- és párlatkultúra jeles képviselői idén novemberben a Whisky Show kétnapos rendezvényén. A nemzetközileg is elismert budapesti Whisky Show-n Írországtól Japánig, Skóciától Tajvanig, Németországtól Franciaországon át az USA-ig számtalan kiállító teszi tiszteletét. A rendezvény már messze túlmutat a whiskyk világán, sokkal több annál, mint egy hagyományos whiskymustra és whiskykóstoló. A Whisky Show-n évek óta a whiskyk mellett egyéb prémiumpárlatokat is kiállítanak, illetve kóstolhatnak a vendégek.

Prémium párlatok testközelből

Fontos kiemelni, hogy az exkluzív rendezvény már csak a nevében szól csupán a „uisge beatha”-ról, ami gael nyelven annyit tesz: az „élet vize”, vagyis whisky.

A Whisky Show kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a prémium párlatok kétnapos ünnepén közelebbről is megismerkedjünk a különféle prémium és szuperprémium italokkal.

A whisky mellett – a teljesség igénye nélkül – az alábbi minőségi párlatok kerülnek terítékre: armagnac, cognac, calvados, gin, rum, tequila, mezcal sotol, vodka, és más egyéb alkoholok.

Változatos programok

Mint minden évben, az idén is több helyszínen színes programdömping várja a látogatókat (WhiskyNet-terem, Bálterem, Masterclass-termek, stb.). Lesz Whiskykoktél-verseny, és jönnek az elmaradhatatlan skót dudások is. A Masterclassok (ültetett kóstolók) minden bizonnyal az idén is sokakat fognak vonzani.

Párlatkóstolók – Masterclassok – Ismerj meg új ízeket!

Mint minden évben, idén is több gyártó és lepárló képviselője, lepárlómestere, márkanagykövete tart ültetett kóstolókat (Masterclass), amelyekre elővételben lehet jegyet vásárolni a WhiskyNet.hu portálon, illetve a helyszínen. A szemináriumokon – egy informatív előadás keretében – négy-öt tételt lehet kóstolni, így az érdeklődők a profi előadók segítségével párlattudásukat is csiszolhatják.

Töltsd a november 5-6-i hétvégét a Whisky Show-n! Szeretettel várnak a rendezők!

Időpont

2022. november 5-6. (mindkét nap 14:00-tól 21:00-ig tart a rendezvény)

Helyszín

Corinthia Hotel Budapest, 1073 Bp. Erzsébet körút 43.

Némi izelítő

2019-ben mi is kint jártunk. Idén ismét ott leszünk.

További információk

Honlap: http://whisky-show.hu/
Jegyértékesítés: https://www.whiskynet.hu/whisky-show
WhiskyNet Kft.

Egy varázslatos világ, amelynek minden egyes filmjével és annak szereplőivel együtt nőttünk fel. Vajon hol készült a varázslat és látogatható az a hely? Cikázott bennem a gondolat, már évek óta. Amilyen sokat gondolkoztam ezen, olyan villámcsapásként ért, hogy London környékén fogok tartózkodni és szabadidőm is lesz, amely során ezt meg tudom valósítani.

A Warner Bros. Studio Tour, Making of Harry Potter, 2012-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Itt forgatták a Harry Potter filmek részeit. Így lehetőségünk van megtekinteni a belső helyszíneket, kellékeket, kosztümöket, betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, hogy hogyan is készültek a filmek. Végig sétálhatunk az Abszol úton (Diagon Alley) is, vagy a Gringotts bankon keresztül és megcsodálhatjuk a Roxfort Expressz vonatot is.

Jegyek

A Studio Tour jegyek online érhetőek el, amelyet könnyedén, online tudunk megvásárolni. Személy szerint a legegyszerűbb, sima jegyet választottam, ez 50 fontba került. Azonban elérhető olyan jegy is, amelyikkel délutáni teán is részt vehetünk, vagy kombinált jegyet válthatunk szállással együtt, vagy akár privát 2,5 órás vezetés is elérhető.

Érdemes jó előre megtervezni mikor megyünk és megvenni a jegyeinket, hiszen hamar betelnek az időpontok. A kiválasztott napon egy érkezési idősávot kell lefoglalnunk, ami azt jelenti, meg kell adni hány órára szeretnénk érkezni. Szerencsés esetben ezt mi tudjuk kiválasztani az érkezésünkhöz igazítva. Észrevételem, ha fél órával korábban érkezünk a helyszínre sem probléma. Az utolsó belépés időpontja általában 18:30 (ez hétvégén eltérő lehet, érdemes ezt is megnézni), hiszen általában 3-4 órát igénybe vesz a túra, attól függően milyen tempóban haladunk.

Hogyan jutok el a stúdióba?

A stúdióba az előre megváltott jegyünket bemutatva egy „mugli meghajtású” buszra szállhatunk fel, amely a Watford Junction állomásról a stúdióig visz minket. Minden 30 percben indulnak a buszok és az út körülbelül 15 percig tart. A Watford Junction állomásra- aki a város felől érkezik, a London Euston állomásról vonattal lehet eljutni. Azonban, ha nem ezt a módot választjuk vannak olyan buszok, amelyek London Victoriáról vagy a Kings Cross állomásról közvetlenül a stúdióig visznek el bennünket, ezeket külön lehet lefoglalni, akár a belépőjeggyel együtt. 

A stúdióba személy szerint London Luton repteréről jutottam el. Ha valaki csak ezért érkezik ide és pénztárca-barát megoldást szeretne alkalmazni ezt az utat választhatja:

London Luton termináljából kilépve az „A” jelű buszra kell szállnunk, amely Dunstable felé tart. Ezzel Luton Interchange állomásig kell mennünk, ez Luton belvárosa, ahol a buszpályaudvar és a vonatállomás is található. Itt fel kell szállunk a 321-es jelzésű buszra (Maple Cross felé), amellyel Watford Junction Station-ig kell utaznunk. Ez egy, körülbelül 1,5 órás út keresztül kis városokon, ha egy kicsit nézelődni szeretnénk tökéletes választás. Egy kicsit gyorsabb megoldás: A Greenline 757-es London felé tartó járata, majd átszállás a 321-es buszra, Bricket Wood Black Boy PH megállónál. Ez a menetrend szerint 1 órát vesz igénybe.

Egész napos jegyet váltva, 7 fontból megoldott az utazásunk mind a két irányba. Még mielőtt kilépnénk a repülőtérről, jobb kézre egy pultnál, amelyre a „Greenline 757” van kiírva tudjuk megváltani a napijegyünket.

Az utazásunkat akár a Google Mapsen is megtervezhetjük, de tervezhetünk a társaság oldalán is és megtekinthetjük a jegyárakat.

A stúdió

A stúdióba érkezve leadhatjuk nehéz hátizsákunkat, kabátunkat az értékmegőrzőbe és belevághatunk a kalandba! Mivel cikkem azzal a céllal készült, hogy tájékoztatást nyújtson arról, hogyan juthatunk el a túrára, így nem szeretném senkinek sem kedvét szegni azzal, hogy leírom mi vár rá, hiszen egy varázslatos utazáson vehetünk részt, amelyet érdemes, ha saját magunk élünk át.

A túrán saját tempónkban tudunk végig haladni. Kétszer van lehetőség professzionális fényképet csináltatni, először egy kviddicses képet és videót hívathatunk elő, ahogyan ülünk a seprűn, aztán van lehetőség egy, a Roxfort Expresszen, vonatban ülős kép elkészítésére is. Ezt megkapjuk előhívatva és digitálisan is, így le tudjuk azt tölteni.

Minden hónapban vannak a túrának tematikus részei, amelyek során egy adott témáról többet tudhatunk meg, mint például a Halloween közeledtével a sötét varázslatok kivédése kerül előtérbe. Idén májusban pedig a „Magical Mischief” témakörében többet tudhattam meg Weasley ikrek csínytevéseiről, vagy Umbridge rózsaszín kosztümjének színváltozásáról. Mindeközben pedig van egy térképünk és útlevelünk, amelybe pecséteket lehet gyűjteni. Az ott dolgozók rendkívül kedvesek és segítőkészek, ha bármilyen kérdésünk van, akkor azt biztosan meg tudják válaszolni.

Étkezésre a túra közepén van lehetőség, ahol vajsört is lehet vásárolni eldobható vagy souvenir pohárban (ezt ott ki lehet mosni és hazavinni). Ez egy külső részhez tartozik, tehát a szabad ég alatt el lehet fogyasztani a vajsörünket a kinti díszletek között. Ha nem ezt az opciót választjuk, akkor a túra megkezdése előtt vagy után van lehetőség étkezésre a nagy hallban. Ugyanígy a mosdóhasználatra vonatkozóan is, a túra előtt és után, illetve a közepén van lehetőség. A souvenirek beszerzését is a túra végén tudjuk megejteni.

Ha túl messze lenne

A stúdió nem Londonban található. Azonban akik szeretnének mégis egy kis Harry Potter élményben részesülni, nekik ajánlom a St. Pancras állomáson lévő 9 ¾-ik vágányt, ahol fotót készíthetünk a poggyászhordó kocsival, ahogyan éppen nekiiramodunk a vágánynak. Emellett pedig Harry Potter ajándéktárgyakat is vásárolhatunk.

Szintén meglátogathatjuk a Covent Gardenben lévő Harry Potter „Photographic Exhibition”-t, ahol szintén beleheshetünk a kulisszák mögé, vagy megkóstolhatjuk a vajsört (ezt a belépőjegy megvásárlása nélkül is megtehetjük).

Ha Londonban vagy környékén tartózkodunk mindenképpen keressük fel az egyik, vagy másik élményt és helyszínt, kifejezetten, ha rajongói vagyunk a filmnek. Hiszen egy szuper napot tölthetünk el a varázslók világában és garantáltan elő fognak törni a gyermekkori filmélmények. Talán szem sem marad szárazon, sőt biztos vagyok benne, hogy mindenki álla is leesik majd, amikor végre beléphetünk majd a Nagy Hallba!

Hollandiában élve nem újdonság, hogy a magyar ízeket el kell felejtsem és új vizek, ez esetben új konyhák felé kell evezzek. Magyar ízeket képtelenség reprodukálni nem magyar alapanyagokból, főleg olyannak, aki kevés konyhai tehetséggel van megáldva, mint szerénységem. Így hamar búcsút kellett intsek a jól megszokott, laktató, tápláló magyar konyhának és immár ötödik éve kísérletezem holland konyha híján, a hollandiai nemzetközi ételkínálattal. Egyik személyes kedvencem a koreai barbeque – avagy a Kimchi Boulvard étterem, Tilburgban, dél-Hollandiában.

Természetesen nem napi szinten látogatjuk az éttermet, de ha alkalom kínálkozik, esetleg vendégünk érkezik, szívesen látjuk vendégül a koreai étteremben. Jó magyar ízekhez szokott Húgom először próbálta ki ezt az új élményt.

Az étterem névadó kimcshi/kimcsi szó egyébként a koreai konyha tradicionális ételét jelenti, a koreai barbeque pedig esetünkben az a koncepció, amikor az asztalba egy grilltábla van beépítve és ízlésünk szerinti húsokat, halat, zöldségeket sütünk rajta – illetve más finomságokat rendelhetünk az “all you can eat” keretein belül (ez utóbbiakat készen tálalják).

Hat alkalommal, alkalmanként háromféle ételt választhatunk az étlapról – ahol helyet kapnak hideg-, és meleg előételek, levesek, rizs-és tésztafélék, főételek, a grillezős sütnivalók s végül desszertek. Minden étel egy számot kap az étlapon, így a választott ételek számát egy papírlapra írjuk minden “kör” alkalmával. Az ételeket inkább “kóstolónak” mondanám, pont olyan adagok, ami nem telít el túlságosan, mégis alkalmat enged kiélvezni egy-egy fogás ízét. Az étkezésre két és fél óra áll rendelkezésre, az ital nem foglaltatik az árban, az ár hétköznap és hétvégén eltérő (32,90 euró- 34,90 euró per fő, gyermek 7-11 éves korig 19,90 euró per fő). A pazarlást nem nézik jó szemmel, így teljesen érintetlen ételekért 3 euró/fogás díjat számolnak fel. Természetesen velünk is megesett már, hogy valami nem ízlett, vagy szimplán már nem bírtuk megenni – úgy véljük, hogy az esetleges sorozatos érintetlen fogások esetén kezdenek extrán számlázni – ami érthető is. A hat “kört” természetesen nem kötelező kimeríteni, tapasztalataink alapján körülbelül 3 kör (tehát körönként 3 fogás, összesen 9 fogás per fő) plusz a desszert bőségesen laktató.

Az asztalon már érkezéskor két féle mártás, fejes saláta levelek, valamint négyféle köret (kimchi, azaz erjesztett káposzta, csípős uborkasaláta, spenót szezámolajjal és édes-svanyú taugé) van feltálalva, melyek bennefoglaltatnak az árban.

Igazi magyarként mindig levessel kezdem az étkezést, viszont érdemes valamennyi “all you can eat” étteremben vigyázni azzal, hogy a leves ne telítsen el. A koreai étteremben is választható a könnyed, kis adag paradicsomleves, csípős halleves, vagy az ún. “maaltijdsoep”, ami egy nagyon tartalmas, főételnek beillő leves (mint odahaza a gulyás), amikkel könnyen jóllakhat az, aki nem bír egyszerre sokat enni. Vállalkozó szelleműek részére nagy a választék ezen levesekből, legyen az: csípős kimchi-, tengeri hínár-, csípős tofu-, marhahús-, vagy csirkeleves.

Szintén tapasztalat, hogy érdemes eleinte könnyed, főként vegetáriánus ételeket kipróbálni, amik nem telítenek hirtelen el. A választék bőséges, nekem személyes kedvencem a garnéla saslik, grillezett óriáskagyló (2 darab), sós szójabab, szusi, de ki lehet próbálni a tökös-, zöldséges palacsintát, füstölt lazacsalátát, szezámgolyókat, loempiát (zöldséges tekercs), grillezett makrélát, a teljesség felsorolása nélkül.

A könnyed kóstolók után érdemes rendelni grillezni való húsokat, halakat, zöldségeket, melyek előkészítve, sütésre készen érkeznek (kacsa, csirke, bárány, marha, garnéla, kolbász, tintahal), s a személyzet minden “kör” után új sütőpapírt hoz a grillre. Elkészített ételek közül ízletes fogás a báránysaslik, grillezett lazac, csirkeszárnyak, édes-savanyú sertésborda, köretként sült rizzsel, tésztával, sült édesburgonyával.

A desszertet megelőzően édes harapnivalók is kósolthatóak, mint például a sült banán vagy a “rizstorta”, amit a hazai nudlihoz hasonlítanék diós, cukros szórással.

Zárásként két darab desszert választható az alábbiak közül: zöldteás fagyi, fekete szezámos fagyi, vanília/citrom fagyi, gyümölcs, meglepetés sütemény.

Az étterem első olvasásra drágának tűnhet, de észben kell tartsuk azt, hogy itt nyugat-Európában az átlag fogások ára manapság 15-20 euró között mozog (főfogás leves nélkül) és ehhez képest az “all you can eat” éttermek a bőség zavarát kínálják. Érdemes egy “all you can eat” étterem látogatása előtt azt is felmérni az ital bennefoglaltatik-e az árban, hiszen az innivalók néha többe is kerülhetnek végül, mint a fogyasztás, illetve, hogy mennyire éri meg gyerekekkel érkezni. A koreai étteremben a desszert limitált, más helyeken ellenben korlátlan, akár csokiszökőkút, vattacukor, korlátlan mennyiségű fagylalt, sütemény is várja a vendégeket. A koreai barbeque egy igazi kulináris élmény olyanok számára is, akik alapvetően keveset esznek, hiszen a fogások “kóstoló” jellegükkel kisebb adagok egy normál főfogáshoz képest. Olyanoknak sem kell megijedniük, akik ódzkodnak a “nem megszokottól”, hiszen az étlapon teljesen átlagos csirkehúsok, vegetáriánis fogások is találhatóak, nem csak ínyencségek.

Húgom, Nóra véleménye:

Legutóbbi hollandiai látogatásom alkalmával felmerült az ötlet, hogy menjünk el a Kimchi-be, amely számomra eddig csak egy koreai étel nevét jelentette, amelyről nem igazán tudtam eddig semmit. Azonban magáról az étteremről már hallottam, főleg azt, hogy saját magunknak kell megsütni az ételeket, amelyet el sem tudtam képzelni milyen lehet, hiszen még soha nem jártam hasonló helyen. 

Magamat ismerve nagyon nehezen döntök, ezért felkészülten szerettem volna érkezni az étterembe, így jó előre letöltöttem a honlapon fellelhető menüsort, amely csak hollandul volt elérhető, így fordítóval utánanéztem melyik név mit is takar. Persze, ez esetben is voltak olyan fogások, amelyek nem fedték fel mi is az az étel, de a Google segítségével a különleges koreai fogások eredetére is sikerült rákeresnem, ilyenek voltak például a már korábban is említett “Bibimbap” vagy “Koreai carpaccio”. Ezek az előkészületek segítenek eligazodni a széles választékban. 

Az étterembe érkezve, felkészültségem ellenére is, a bőség zavarával küzdve, egy kis segítséggel, sikerült kiválasztani körről körre a változatosabbnál változatosabb ételeket. Alá tudom támasztani azt, hogy aki nem kedveli a tenger gyümölcseit, vagy a nagyon extrém étkeket az is megtalálja a számára megfelelő harapnivalókat.

Az élmény pedig garantált, hiszen akár csak egy grill-partin magunknak sütögetve tudunk jó kedvűen beszélgetni, így el is repül az étterem által megadott időintervallum.

A képek sajnos nem élesek a füst miatt, hiszen az asztalon sültek közben a sütnivalók, teltház volt látogatásunkkor, s mindenki “sütögetett”.  A hely egyetlen hátránya, hogy a hajunkat, ruhánkat teljes mértékben átveszi az olajszag, érdemes télidőben a kabátokat a bejáratnál felakasztva hagyni (vagy a parkolóban az autóban), táskaként pedig egy mosható textiltáskát magunkkal vinni. A koreai barbecue koncepció világszerte elterjedt, érdeklődés esetén érdemes utánanézni tartózkodási helyed nagyobb városaiban elérhető-e az étterem.

Link: Kimchi Boulevard – Asian Boulevard

Belgiumra gondolván, legtöbbünknek a waffel, a pisilő kisfiú szobra, az Európai Unió megannyi intézménye jut elsőként eszünkbe. El sem hinnénk, hogy ez a kulturálisan, nyelvileg megosztott ország mennyi kincset, látnivalót rejt magában – mindehhez viszont magunk mögött kell hagyjuk a fővárost, Brüsszelt.

Idei nyarunk dilemmája az egekbe szökött repülőjegy árak, a reptereken száz métereket kígyózó sorokból kifolyólag az volt, hollandiai lakhellyel merre is induljunk nyaralni. Fent említett okok végett, a tengerparti üdülés teljesen kiesett a szamításból, így arra gondoltuk ismerjük meg jobban Belgiumot, annak is a déli részét. Minden számításunkat, elképzelésünket felülmúlta, alapos kutatómunka, rengeteg tervezgetés után – milyen csodákkal rendelkezik az ország déli része (Vallónia, francia anyanyelvű lakosokkal). Nem csak a látnivalók, hanem a számunkra új szállás koncepció, a B&B (bed and breakfast = szállás és reggeli) is tízből tíz pontot kapott. 

B&B Hedera, Herne: a www.booking.com – on keresgélve bukkantam rá erre a mesébe illő, 9.4-es értékelésű családi üzemeltetésű szálláshelyre, Brüsszeltől kb. egy órára dél-nyugati irányba. Öt éjszakára két főre reggelivel 530 eurót fizettünk (nincs extra idegenforgalmi adó), óriási, teljes felszereltségű, átlagon felül tiszta szobával és fürdőszobával. A szállás udvarán egy tavacska, ping pong asztal felszereléssel, óriási medence, megannyi nyugágy, étkezőasztalok biztosítják a tökéletes pihenést. A reggelinél mély benyomást tett rám, hogy a tulajdonosok figyelemmel kísérik mi van fogyóban, mit kell feltölteni – és ellene vannak a pazarlásnak. Annyit tálalnak frissen, ami várhatóan elfogy. Házi készítésű lekvár, joghurt, továbbá frissen facsart narancslé, frissen kisütött pékáru, változatos felvágottak, sajtok, gyümölcsök kerülnek a reggeliző asztalra. Remek tanácsokkal szolgálnak a környéket illetően, de mégsem zavarják meg a kikapcsolódást.

Durbuy: a szállás után ezt a kisvárost is mesebelinek nevezném, mely a világ legkisebb városa címet viseli. Alapvetően már az odavezető út magában egy kaland, hiszen hegyes-dombos táj tarkítja ezen régiót, a kis falvak francia vidéki rusztikus stílusú házaikkal, piros burjánzó muskátlikkal, majd a néha elő-előbukkanó chateau-k, azaz kúriák látványa magába szippant és visszarepít az időben. Durbuy-ban egyedül a modern öltözetű járókelők emlékeztetnek arra, hogy 2022-t írunk, a kisváros akár egy filmforgatás helyszíne is lehetne pár száz évvel korábbról. Kastélya magántulajdonban áll, a kisváros egyik vége a másiktól gyalogosan körülbelül tíz percre fekszik. A város méltán híres bukszus bokrokból formázott szobrait magába ölelő kertjéről, amit meseország édenkertjének neveznék (Parc des Topiaires in the Ardennes, belépő 4,5 euró per fő). A város kis utcácskáiban bolyongás garantáltan egyenlő egy időutazással. A parkolás 7 euróba került az egész napra a bukszus kert előtt.

Dinant: Durbuy-tól háromnegyed órányi autóútra található a következő lélegzetelallító kisváros, Dinant. A Maas folyó két partján elterülő város híres templomáról (Notre Dame de Dinant, ingyenesen látogatható), valamint a mögötte elterebélyesedő sziklán álló Citadelle de Dinant erődítményről, ami egyben kilátóként is funkcionál. Külön élményt nyújt a felvonó, amivel pár perc alatt a Citadelle megközelíthető, vállalkozó szelleműek részére az út gyalogszerrel, lépcsőzve (408 lépcsőfokon) is megtehető (belépő: 11 euró per fő). Az erődítmény főként az első világháborúban betöltött funkcióját ismerteti meg az érdeklődőkkel és megannyi korabeli fegyvert mutat be. Külön érdekesség az az interaktív lövészárok, ahol a kiállítás készítői ténylegesen a frontra kalauzolnak minket, fegyverropogással, felvillanó fényekkel, alagutakkal – amin a félhomályban a háború érzését szimulálva látogatóként végig lehet haladni. Dinant bőséges kínálatot nyújt különféle kulináris élményekre is, átlag ár per főfogás kb. 18-20 euró. A parkolás az utcákon 2euró / óra, este 18.00 óra után ingyenes.

Brüsszel/Gent: nyüzsgő nagyvárosok arra az esetre, ha szeretnénk egy kicsit vásárolni, hiszen a legtöbb híres márka képviselteti magát e városok bevásárlóutcáin. Belgium híres a sültkrumplijáról, de érdemes lehet kipróbálni azt az új koncepciót (Brüsszel, Wolf), melynek keretében különböző nemzetek kínálják egy fedél alatt saját konyhájuk ínyencségeit. Kipróbálható többek között az indiai, görög, vietnámi konyha különlegességei, de kapható ún. afro-food is. Az árak barátibbak, mint a turistalátványosságoknál vagy a bevásárlóutcákban (két fős afro-tál 22 euró volt, óriási menü hússal, zöldséggel, szósszal, körettel). Ha a pisilő kisfiút, kislányt és kiskutyát is alaposan szemügyrevettük, üdítő lehet Brüsszel egyik újdonsága, egy mindenki számára modern és felélénkítő élmény: az illúziós ház, Illusion Brussels (belépő 12 euró per fő). Itt semmi sem az, aminek latszik, teljesen interaktív, a személyzet nagy türelemmel rengeteg őrült képet készít saját telefonunkkal. Időpont foglalás ajánlott, különben elég sokat kell sorban állni. Brüsszelben a parkolás (más európai fővárosokkal ellentétben) meglepően alacsony. A pisilő kisfiútól kb. 5 percre 2,50 euró/óra.

The Castle of Vêves: szerettünk volna egy kastélyt belülről is megtekinteni, s elég nehéz volt a választás, hiszen eme déli vidék hemzseg a kastélyoktól. Az internetes ajánlások szerint a leggyönyörűbb kastély a Vêves-kastély, amely kedvelt vidékünkon, a fentebb említett Dinant kisváros környékén fekszik a hegyekben. A kastély valóban mesébe illő, viszont nincs kertje, s körülbelül fél óra alatt bejárható (idegenvezetés nélkül, belépő: 8 euró per fő). Amennyire megnyerő és csodálatos kívülről, annyira okoz csalódást belülről. Sajnos semmiféle tájékoztatást, brossúrát nem kaptunk a bejáratnál, a körbejárás során sem volt semmiféle tájékoztatás közzétéve. Térerő híján még az interneten sem tudtunk információt keresni, így nagyon hamar bejártuk a kastélyt, anélkül, hogy tudtuk volna a történetét. Személy szerint a megtekintést csak kívülről javaslom. A parkolás ingyenes.

Les Jardins d’Annevoie: ámulatba ejtő kert, rengeteg szökőkúttal, tavacskákkal, pihenőhellyel, konyhakerttel. Időutazás angol regények lapjain megannyi látnivalóval. Kertek szerelmeseinek kötelező program (belépő 9,5 euró per fő), szintén Dinant környékén.  Térkép jár a belépőhöz és kijelölt útvonalon lehet végigjárni a kertet, minden látványosságot megtekintve, körülbelül 1,5-2 óra alatt. A parkolás a kert mellett ingyenes.

Összességében meleg szívvel ajánlom bárki természetkedvelő, élményt kereső számára eme vidéket. Ha úgy érzed kicsit sok a nagyvárosok kötelező templom, múzeum, állatkert – látogatásából, ez a vidék tökéletes felüdülés lesz, s életre szóló élményeket tartogat. A legtöbb nyugat-európai országgal összehasonlítva, Belgium elfogadható árakon kínálja szolgáltatásait, belépőit, élelmiszereit, továbbá autópályadíjat sem kell fizetni. Nem kell tartani a nagyvárosokban jellemző óriási tömegektől sem.  

Mi az alábbi terv alapján jártuk be e látványosságokat: 

További programötletek az alábbi linken: 

Ardennen vakanties & Informatie → Ardennen.nl 

A szállás képének kivételével, minden kép saját készítésű. 

A világ jelenlegi állapota rendkívül bizonytalan, a jövőkép kifürkészhetetlennek tűnő és törékeny képet fest elénk. Minden nap az életünket veszélyeztető, mégis könnyedén mellettünk elsikló hírekkel kell számolnunk. A kollektív emberi állapot home-office szindrómától és kótyagos tehetetlenségtől szenved. Amíg legtöbben otthonaik puha börtönének száműzetésében élnek, akadnak olyan egyedek, akik a kialakult armageddon-állapot közepette vonatra pattannak és életet változtatnak.

Az effajta emigráció rendkívül sok kérdést vethet fel, legfőképpen azt, hogy ez mégis hogyan lehetséges a jelenlegi körülmények között?

Jelen cikk és írásos beszámoló célja azt taglalni, hogy miként képzelhető el az ország-váltás, az új munka és egy külföldi élet felépítése a koronavírus idején. A cikk egy neutrális álláspontot foglalva politikai és vírus-helyzetügyi témában, csupán tájékoztató és elbeszélő jelleggel tárja fel olvasói előtt az életmód váltás és a nehézségek áthidalásáról szóló információkat.

A költözés kiszámíthatatlan menete

Mielőtt egy nagyobb útra köteleznénk el magunkat, érdemes előzetesen tájékozódni az adott ország/hely vírushelyzetéről és a határátlépéssel kapcsolatos szabályokról. A Magyar Konzuli Szolgálat oldalán naprakész információkat találhatunk. A legfontosabb ezután az utazás módjának felderítése. Mivel jelenleg a nemzetközi busztársaságok, mint pl. a Flixbus nem áll rendelkezésünkre (ez természetesen bármikor változhat), az autós utazás mellett egyetlen közlekedési módot vehetünk igénybe: a vonatozást.

Miután mindenfelől megfelelően tájékozódtunk és egy kisebb kézzel írott regényt állítottunk össze az információkról, a buborék kipukkasztása következik. Ugyanis a kapott információkra sajnos nem  támaszkodhatunk 100%-ban, mivel a pandémiás helyzet miatt minden képlékeny és akár óránként is változhat.

Így volt ez persze a “kötelező” PCR teszttel és a személyes iratok ellenőrzésével is a határokon. Az ellenőrzés művelete ugyanis nem történt meg. A szomszédos országok hatósági alkalmazottjai komor arckifejezéssel végigpásztázták a vonatot, azok utasait, és az FFP2-es maszk használatát javasolták. De a maszk viselésen kívül semmi sem volt kötelező. A személyi igazolvány/útlevél és a negatív COVID teszt érintetlen maradt a táska mélyén. Ahogy a titokzatos jövő vonata tovább robogott a szlovák határon, megérkeztünk Pozsonyba ahol a terv szerint utunk megszakításra került volna sor egy órácskára, és kényelmesen időnk akadt volna az átszállásra a lengyelországi vonatra.

Ez a kijelentés talán ideális állapotokban békeidőkben alkalmazható lenne, de ne felejtsük el, hogy a szerző az Apokalipszis közepét választotta utazásának végrehajtására. A pozsonyi villámlátogatás alkalmával nemhogy a lengyelországi végállomás nem tűnt fel az információs táblák kijelzőjén, de még csak valami arra hasonló betűvel kezdődő kiírás sem villant fel a közelben.

A következő jelenet egy segítőkész szlovák jegypénztáros hölgy és a cikk szerzője között zajlott le:

– Hi! Could you please tell me from which platform should I get onto the train to Poland?
– Hello! – érkezett a válasz a mosolygós szőke kék szemektől.
– Yes, thank you! Goodbye! English, no.

A párbeszéd mosolyok és vad integetések között végződött, ezután egy másik kasszás lány zavarodottan, reszkető kezekkel forgatta a Lengyelországba szóló jegyemet az ujjai között. Egy bő tizenöt perc zaklatottság után több szlovák munkatárs is összegyűlt a jegyem felett, de csupán a fejüket vakarták. Végül elküldtek az egyes vágányra és a határozottság legkisebb jelét sem mutatva hajtogatták, hogy “Poland, Poland”. Felbátorodva, mint Zsákos Bilbó uraság úticélként belőttem az egyes vágányt, ahol hirtelen ismerős hangokra lettem figyelmes.

– Andris te tudod, hogy mi van? Mi az, hogy “no Poland”? Most akkor nem megy vonat, vagy mi?

Megkönnyebbült sóhajjal, hasonlóan zavarodott magyar társasággal és négy óra vonatozás után egyszer csak egy újabb hang szólalt meg:

– Welcome to the Czech Republic! May I have your tickets please?

Egy pillanat erejéig a csodálkozás szöget ütött a fejembe. Csehországban kötöttem ki, de ámulatom gyorsan szertefoszlott amint érkezett az információ, miszerint ennél és ennél a cseh falunál kell leszállni a lengyelországi utasoknak. A remény halvány fénye lassan izzani kezdett a mellkasomban cseh barátainkat figyelve, ahogyan végig cipelték a bőröndömet a pályaudvaron és egészen az új ülésemig kísértek.

A határon túl

Lengyelország színes múlttal és a mai napig elevenen élő tradíciókkal és kultúrával rendelkező fejlett európai ország. Fejlettsége, tisztasága és modernizált környezete magáért beszél. Infrastruktúrája Magyarországhoz hasonló, ám sok dologban jóval előrébb járó ország mint kis hazánk. Amire külföldiként érdemes felkészülni az a lengyel vendégszeretet határozott velejárója: az alkohol. Nyilván ez egy edzettebb magyar embernek nem jelenthet problémát, sőt inkább erősítheti az otthonosság érzetét.

Érdemes felkészülten érkezni az országba és arra számítani, hogy az ügyintézésben használható információk megszerzésében és a bürokrácia gépezetében való eligazodásban teljesen magunkra maradunk. A “senki nem tud semmit” erős jelenléte itt is megmutatkozik, ami a hivatali gépezetet és adminisztrációt jelenti.
A kelet-európai káosz itt is képes magát erőnek erejével megmutatni, ami elől valljuk be, csak a szerencsés egyedek menekülhetnek meg épségben. Ha mégis komolyra fordulnának a dolgok, akkor érdemes tudni, hogy mindig számíthatunk segítségre. Kiigazodni a legális tartózkodás és munkavégzéshez szükséges teendőkkel kapcsolatban először is sok sikert, másodszor pedig érdemes a következő linkeken tájékozódni:

Koronavírus helyzet Lengyelországban

A május 15-i kormányrendelet szerint az utcán történő maszkviselés már nem lesz már kötelező. A kültéri éttermek és mozik is kinyitnak, de természetesen még nem fogadhatnak vendégeket a teljes kapacitásuk szerint. A szokásos szabályok mellett érdemes megemlíteni, hogy a lengyel mentalitás jóval rugalmasabb, ami a vírusfertőzéssel kapcsolatos félelmet jelenti. Kijárási tilalom vagy szigorú korlátozások sosem kerültek bevezetésre Lengyelországban, ugyanis a nép egészen egyszerűen nem működött volna együtt a megszorításokkal.

Egy új kezdet

Az országba érkezve rögtön az a benyomás érhet bennünket, hogy mind infrastruktúra, és modernizáció terén Lengyelország sokkal előrébb tart, mint hazánk. A közterületek és utcák tisztán tartására nagy energiát fordítanak, ezzel is növelve a városok szépségét. Itt érdemes megemlíteni a híres történelmi központot Krakkó szívében, amin végig sétálva különös érzés foghat el bennünket.

A templomok, bástyák és a Királyi kastély láttán bekúszik a hajdan idők szelleme az ember bőre alá. A történelem régmúltját saját bőrünkön megtapasztalni egy igazán különleges élmény. Sok szempontot figyelembe véve általánosságban ki lehet jelenteni Lengyelországról, hogy egy fejlett, befogadó és biztonságos környezetet kínáló nemzet. Alkalmas az újrakezdéshez, friss lehetőségekhez, tiszta laphoz és egy új élet felépítéséhez.

További információról és megfigyelésekről a határon túli beszámolók következő részeiben olvashatunk majd.

Az Amerikai Egyesült Államokban, több mint 5 millió embert diagnosztizálnak bőrrákkal minden évben. A napos, tavaszi idő megjelenésével sokkal több figyelmet kell fordítanunk a bőrünkre, annak megvédésére, mint a téli időszakban. Ezért is a májusi hónap a bőrrák megelőzés hónapja, amikor a szakértők és egyesületek felhívják a figyelmet arra, milyen veszélynek is vagyunk kitéve.

A nem melanómás bőrráknak két típusát tudjuk megkülönböztetni: a basalioma (BCC) és a laphámsejtes karcinóma (SCC). [1] Azonban a leggyakrabban a bőrrákkal kapcsolatban a melanomáról hallunk. Leegyszerűsítve a sejtekbe jutó melanin – amely véd a nap sugárzásától – a nap által „sugárterhelést” szenved el, ha nincs megfelelően védve, amely okozhatja a bőrrákot.

„A bőrben található, fekete-barna festékanyagot – pigmentet – termelő sejteket melanocitáknak nevezzük. A melanoma ezeknek a sejteknek a rosszindulatú daganatát jelenti. Az anyajegyekben nagyobb mennyiségben van jelen a melanociták által termelt festékanyag, ami azért fontos, mert a melanomák körülbelül harminc százaléka a korábban már meglévő anyajegyből alakul ki.” [2]

Az elvéknyodó ózonréteg növeli a kialakulás kockázatát. Az ultraviola sugárzásnak szintén két típusát ismerjük: az UV-A és UV-B sugarakat. A rövidebb, UVB sugárzás, amely a bőr leégéséhez vezet; amíg a hosszabb, UVA sugarak felelősek a bőr öregedéséért, a ráncosodásáért. Azonban mindkettő vezethet bőrrákhoz. Általában az ablakok, az autóink, buszok, vonatok ablakai az UVB sugárzást megszűrik, ezzel szemben az UVA sugárzást nem képesek szűrni. Így ajánlott az autóban is fényvédőkrémet használni. [3] Amely sok esetben nem tűnik racionális lépésnek, de ahhoz, hogy védjük bőrünket érdemes megtenni.

Mi növelheti a bőrrák kialakulását:

• Védtelen bőr az UV-A és UV-B sugarakkal szemben,
• Leégés,
• Szolárium használat,
• Genetika,
• Bőr-típus,
• Szerv-transzplantáció [4]

Mi csökkentheti a bőrrák kialakulását:

• Széles spektrumú fényvédők használata, minimum SPF15 (SPF= Sun Protection Factor),
• Napvédő ruházat, napszemüveg, kalap,
• Árnyék-keresés, amikor lehetséges, főleg 10-16 óra között,
• Napvédő használata autóban, ablakon,
• A bőr vizsgálata szakember bevonásával,
• Egészséges étkezés [5]

A szakértők szerint a legfontosabb a megelőzés. A fentebb említett technikák mind a bőrünk egészségét szolgálják. Talán nem is gondolunk arra, amikor a tavaszi napsütésben, amikor kertészkedünk, biciklizünk mennyire veszélyben lehet a bőrünk, hogyha nem védjük meg azt. Manapság jobbnál jobb krémeket találunk a piacon. Sokan úgy gondolják, hogy csak napkrémmel tudunk gondoskodni a bőr védelméről, azonban léteznek már olyan nappali arckrémek, színezett BB-krémek, amelyek legalább 15 SPF-el rendelkeznek és védelmet tudnak nyújtani az egész nap során. Érdemes mindenkinek a bőrének megfelelő SPF-el rendelkező krémet megkeresnie.

Az SPF (Sun Protection Factor), vagyis a nap fényvédelem faktora általában százalékosan adható meg:

• SPF 15 – az UVB sugarakat 93%-ban blokkolja
• SPF 30 – az UVB sugarakat 97%-ban blokkolja
• SPF 50 – az UVB sugarakat 98%-ban blokkolja [6]

Egyes számítások szerint, ha valaki átlagosan 10 perc alatt ég le a napon, egy SPF 15-ös krémet használva, körülbelül 150 percet tölthet a napon leégés nélkül. Azonban ez függ a bőr típusától, a nap intenzitásától, a felvitt krém mennyiségétől is. A szakemberek általában SPF 15-ös krémet ajánlanak, amelyet két óránként fel kell vinni. [7] Azonban érdemes odafigyelni arra, hogy egyes krémek nem vízállóak és egy nyári csobbanás után újra fel kell vinni a krémet.

A bőrrák felismerése is kiemelt jelentőségű. Hiszen ez az a rák-fajta, amelyet saját magunkon tudunk felfedezni. A korai felismerés életet is menthet. Érdemes megtanulnunk azt, hogyan ismerjük fel a bőrrákot. Ha valami új, megváltozott, vagy csak furcsa a bőrünkön érdemes szakemberhez fordulni. Főleg az anyajegyek, foltok növekedése, furcsa színe utalhat a kezdeti kialakulásra. Érdemes megvizsgálni először az arcot, majd a fejbőrünket, kezeket, karokat, a testet, és a hátat is havonta egyszer. [8]

Ugyan az idei áprilisunk nem bővelkedett napsütésben, azonban érdemes idő előtt beszerezni a megfelelő krémeket, kalapokat és napszemüveget! Hiszen közeleg a nyár, azonban a tavaszi sugarak is ugyanolyan veszélyesek lehetnek! Mindig érdemes magunknál tartani vizet és biztosítani a megfelelő hidratálást. Az érzékeny bőrűek beszerezhetnek leégés utáni krémet, hidratálót. Érdemes felhívni ismerőseitek figyelmét is, hogy legyen a májusunk ténylegesen a bőrrák megelőzés hónapja.

[1] https://www.skincancer.org/skin-cancer-information/skin-cancer-skin-of-color/

[2] http://daganatok.hu/mi-a-melanoma

[3] https://www.skincancer.org/blog/surprising-danger-planes-trains-automobiles/

[4] https://www.skincancer.org/risk-factors/

[5] https://www.skincancer.org/risk-factors/

[6] https://www.badgerbalm.com/s-30-what-is-spf-sunscreen-sun-protection-factor.aspx

[7] https://www.badgerbalm.com/s-30-what-is-spf-sunscreen-sun-protection-factor.aspx

[8] https://www.skincancer.org/early-detection/self-exams/

Az emberiség soha nem látott tempóban rombolja a Földet. David Attenborough erre hívja fel a figyelmünket  tanúvallomásában, Egy élet a bolygónkon ¹ című kétórás dokumentumfilmjében is. A mostani helyzet a továbbiakban már nem fenntartható. Ennek következményeként változtatnunk kell, különben a felnövekvő generáció már nem tapasztalhatja meg a természeti világ csodáit, sőt lehet, hogy magát az életet sem. Ez a misszió nem a bolygó megmentéséről szól, hanem az emberiség megmentéséről, mert a természet újraéled, de az emberiség nem.

A gyors fejlődések okozta változások eredményeként a Föld is változik. Élőhelyek pusztulnak el, az erdeink rohamosan csökkennek, a biodiverzitás²  egyre kisebb  és az óceánjaink megtelnek műanyagszeméttel. A világ lakossága maga sem tud lépést tartani ezzel az eszméletlenül gyors változással, ami már egy emberöltő alatt is óriási méreteket ölt. A fejlődésből teljesen kizártuk a természetet, így mostanra eljutottunk oda, hogy a természet nem a szövetségesünk, hanem az ellenségünk kezd lenni. A cél az, hogy megértsük ennek működését, és egy olyan életet alakítsunk ki, amelyben harmóniában tudunk együttműködni a természettel. A következőkben azt próbálom összefoglalni , hogy mik ezek a negatív változások és hogyan lehet tenni ellenük, mindezt David Attenborough 93 éves tapasztalata alapján. 

Sokszor éledt már újra a világ. Voltak már tömeges kihalások (egészen pontosan ötször), a dinoszauruszok idején a fajok 75%-a kihalt. A hatodik kihalási folyamat már megkezdődött és csak rajtunk múlik, hogy megállítjuk-e. Miért fontos ezt megállítani? Ha csökken a biodiverzitás, akkor a Föld ökoszisztémája felbomlik, nem tudja már megfelelően ellátni a feladatát. Olyan ez, mintha egy nagy tornyot állítanánk építőkockákból. Ha kiveszünk egy alkotóelemet alulról, vagy ledől az egész vagy nem, mindenesetre a torony meggyengül.

Az pedig kétségtelen, hogy az ember a felelős sok állat kipusztulásáért. Közép-Afrika eldugott erdejében mindössze 300 vadon élő gorilla maradt, akiket fegyveres őrök vigyáznak éjjel-nappal, megóvva őket az orvvadászoktól. Azért maradtak mára ennyire kevesen, mert a kölykök rengeteg pénzt érnek a fekete piacon, egy állat megszerzéséért képesek leölni egy tucatot. Az élőhelyek termőfölddé alakítása is nagy szerepet játszik a fajok eltűnésében, ha nincs hol lakniuk és mit enniük, akkor nem a legkönnyebb a túlélés. De rengeteg más tényező is hozzájárul ehhez a folyamathoz: az átlaghőmérséklet növekedése, az esőerdők kivágása, a túl sok szén-dioxid a levegőben, a műanyagszennyezés, a túlhalászás és még sorolhatnám a további okokat, de ezek a legmeghatározóbbak.

Fontos egészében látni a Földet, megérteni a működését, mert ez egy olyan tökéletesen kialakított rendszer, ahol minden kis elem nagyon meghatározó. Az esőerdeinkben él a szárazföldi fajok több, mint fele és a szén-dioxid megkötése is elsődlegesen a fák feladata. Manapság egyre több szén-dioxid van a légkörben, köszönhetően a túlnépesedésnek, az iparnak, a közlekedésnek és az állattenyésztésnek. Ha ez a szén-dioxid ilyen nagy számban a légkörben marad , az növeli az üvegházhatást, és ezzel a Föld felmelegedését is gyorsítja. Ez a felmelegedés pedig többek között az óceánok élővilágára is hatással van.

Eddig azért nem nőtt a Föld hőmérséklete jelentős mértékben, mert az óceánok el tudták nyelni a felesleges hőt. Most viszont már eljutottunk oda, hogy erre nem képes tovább ez a víztömeg anélkül, hogy saját élővilágára hatással lenne. A korallok tömeges kipusztulása azért történik, mert felmelegedett a víz és ezek a kis élőlények nem voltak felkészülve ezekre a változásokra. A fosszilis tüzelőanyagok és más üvegházhatású gázok levegőbe kerülése okozza végső soron azt, hogy kipusztulnak a korallokon lévő algák, csontvázakat hagyva maguk után. És mi történik, ha az ökoszisztémában az egyik legkisebb alkotóelem kihalófélben van? Hatással lesz a többi nagyobb élőlényre is. Ezzel a kis halak élőhelyei és táplálékforrásai elvesznek, csökkentve a létszámukat, ami pedig az őket elfogyasztó halakra lesz hatással. Így végül önmagába fordul vissza a folyamat, mivel az emberek táplálékául szolgáló tonhal és más nagyhalak is kipusztulóban vannak. Mára a nagyhalak 90%-a eltűnt a tengerekből, ami nem csak az ökoszisztéma felborulása, de a túlhalászás miatt is van.

A természeti világ véges, nagyon könnyen ki tudjuk meríteni a Földet. A világ esőerdeinek a felét már kivágták, hogy termőföldekké alakítsák a területet, így a szárazföldek fele ma már megművelt terület. Óriási pálmaültetvények terülnek el sok száz hektárnyi területen, megfosztva a természetet a sokszínűségtől. Egyszerűen nincs elég hely a bolygón ahhoz, hogy mindenki húsevő legyen rajta. Ha mindenki vegetáriánus lenne, akkor feleannyi termőterületre lenne szükségünk, ugyanis az állattenyésztés rengeteg földterületet igényel. Gondoljuk csak el: egy marhának mire felnövekszik, rengeteg takarmányra van szüksége, hogy utána leölhessék és az ember megehesse. Ha kihagynánk ezt a folyamatot és a termőterületeken közvetlenül az embereknek szánt termények lennének, rengeteget tudnánk spórolni.

Soha nem látott gyorsasággal változik a bolygónk. David Attenborough születése óta, azaz 1926 óta, 1 °C-kal nőtt az átlaghőmérséklet. Ez egy annyira gyors változás, ami jócskán túlszárnyal minden eddigit az elmúlt 10 000 évben. A jég területe 40 év alatt 40%-kal csökkentaz Északi-sarkon. Ezzel nem csak élőhelyek tűnnek el és fajok pusztulnak ki, de a napfény sem tud olyan mennyiségben visszaverődni az űrbe. Ami annyit jelent, hogy még az eddiginél is gyorsabban fog melegedni a bolygónk. Az édesvízi populáció 80%-kal csökkent a szennyezés és a természetellenes beavatkozások miatt. Évente mintegy 15 milliárd fát vágunk ki, ami rohamos iramban vezet a pusztuláshoz. A vadállatok egyedszáma pedig a felére csökkent 1950 óta. Ezek mind óriási változások, amik az ember beavatkozása nélkül csak több ezer év alatt tudtak volna megtörténni, de nekünk sikerült ezt elérnünk mindössze néhány évtized alatt.

Egy másik óriási probléma a tengerek műanyagszennyezése. Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította⁴. Alig több mint 60 év alatt a világ műanyagtermelése a száznyolcvanszorosára (180!) nőtt, ami azt jelenti, hogy ma már 300 millió tonnát állítanak elő belőle évente, és ennek csupán 9%-át hasznosítják újra. Ebből világszerte több mint 12 millió tonna műanyag szemét kerül az óceánokba minden évben⁵.  Ez visszahat az emberekre is, ugyanis több milliárd ember fogyaszt napi szinten mikroműanyagokkal szennyezett vizet. 700 tengeri faj fertőződött már műanyaggal, kezdve a mikrorészecskék szervezetbe jutásától a műanyagpalackokat és zacskókat lenyelő bálnákig. Nem ritka, hogy egy bálna gyomrában akár 100 kg műanyagot⁶ is találnak, ami később az állat pusztulását okozza. De az általunk fogyasztott tengeri hal is gyakran műanyagszeméttel dúsított, csak, hogy mi se maradjunk ki a táplálékláncból. Még az óceán legmélyebb pontján a Mariana-árokban élő rákokban is találtak műanyag szemetet, ami a földfelszíntől 12 km-re található. A felelőtlen halászat is rettentően szennyezi a vizeket, a halászhálók ugyanis a szemét 40%-át teszik ki⁷. Ezek óriási mennyiségek, amik már a Föld minden egyes pontján megtalálhatók, nem is beszélve arról, hogy egy műanyag palack lebomlási ideje körülbelül 450 év⁸, tehát ez a probléma nem fog megszűnni rövid időn belül.

Ha ebben az ütemben folytatjuk tovább a rombolást, akkor a következő generáció számára már nem lesz élhető a bolygónk. Tíz év múlva az Amazonas esőerdejét már olyan nagy számban megritkítják, hogy nem termel elegendő párát, kiszárad és tömeges erdőtüzek következtében fog elégni. Ha a sarkkörökön felolvad a jég, akkor a talajban található metán is a légkörbe kerül, ami a legerősebb üvegházhatású gáz, még tovább emelve ezzel a hőmérsékletet. A melegtől teljesen kihalnak a korallok, a tengerfenék egy sivár pusztasággá alakul. Nem lesz elég táplálék a kisebb halaknak és így a nagyobb a halaknak sem, az óceán ökoszisztémája teljesen összeomlik. Ez pedig azért is egy óriási probléma, mert az óceánokban élő növények termelik az általunk belélegzett levegő 70%-át⁹. A fitoplanktonok négyszer annyi szén-dioxidot kötnek meg, mint az Amazonas esőerdeje.

Ha most azonnal cselekszünk, még visszaállíthatjuk az egyensúlyt, hogy az emberiség tovább élhessen, de ezt már muszáj a természettel szövetségben végeznünk. Mit kell tennünk a stabilitás helyreállítása érdekében? Mik a legfontosabb lépések? Először is növelnünk kell a biodiverzitást, muszáj megállítanunk a fajok és az erdők kipusztulását. Az esőerdők újjátelepítésére kellene a pénzt és a figyelmet fordítani, nem pálmaültetvényekre és még több szántóföldre. A változások, amelyeket eszközölnünk kell, mindannyiunk hasznára válnak majd, és egyszerűbbek, mint gondolnánk.

A legfontosabb lépés, hogy fejlődjenek az országok és javuljon az életszínvonal. Az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra színvonalának növekedésével ugyanis tudatosabban fog alakulni a családtervezés és csökkenni fog a gyerekvállalás.  Így stagnálna a népesség száma. Úgy emelnénk az életszínvonalat a világban, hogy közben nem növeljük a Földre gyakorolt hatásunkat, ez a lehető legjobb kimenetel.

Továbbá akár már húsz év alatt át tudnánk fordítani a felosztást afelé, hogy a megújuló energia legyen a fő áramellátó. Könnyedén ki lehetne váltani a fosszilis energiahordozókat nap-, szél-, víz- és geotermikus energiára. Így az energia sokkal olcsóbb lenne, és a káros anyag kibocsátás is jelentősen csökkenne. Vigyáznunk kell az óceánok egészségére is, mert az egyik legnagyobb szerepet vállalják abban, hogy a Föld egyensúlya fennmaradjon. Csökkenteni kell a művelésre szánt területeket is. Erre a legjobb megoldás, ha kevesebb húst fogyasztunk, de ha csak a már rég kivágott erdők helyére haszonnövényeket ültetünk, azzal is segítünk. Az erdők bolygónk gyógyulásának alapvető elemei a szén-dioxid felvétele miatt. Akár már huszonöt év alatt is óriási változásokat lehetne elérni, ennyi idő alatt ugyanis már egész erdők tudnak kialakulni.

Egyénileg pedig a legfontosabb, amit tehetünk, hogy tudatos vásárlókká válunk, hiszen minden egyes vásárlásunkkal szavazunk az adott cégre. Ne hagyjuk, hogy a kapitalista tömegtermelés hatással legyen ránk. Mindig tudatosan vásároljunk, lehetőleg helyi termékeket. Nézzünk utána, hogy az általunk használt nagyobb márkák hátterében mi zajlik. Sok bankcsoport például fosszilis energiahordozókba fektet bele, ha náluk bankolunk, mi magunk is ezt a folyamatot támogatjuk. A legjobb megoldás persze az lenne, ha a nagy multicégek változtatnának, de a neoliberális időkben, amikor a gazdaság és a tőke már decentralizálódott, már csak óriási közösségi összefogással lehetváltozásokat elérni. Éppen ezért minden  egyes szavazat számít!

1 A cikkben szereplő jelöletlen adatok mind David Attenborough dokumentumfilmjéből származnak. A többi adatot külön jelölöm.

2 Faji sokszínűség, biológiai sokféleség.

3 PPM – Parts per million = Az egész rész egy milliomodát jelenti.

4 Greenfo. https://greenfo.hu/hir/attenborough-szerint-is-megoli-a-tengeri-elovilagot-a-muanyag/

5 Greenpeace https://www.greenpeace.org/usa/key-facts-about-plastic-pollution/

6 24.hu https://24.hu/tudomany/2019/12/02/balnapusztulas-muanyag-hulladek/

7 Vászonzsákoslány Seaspiracy dokumentumfilm alapján https://www.youtube.com/watch?v=RCZ-9suiqJA

8 Cleaneco https://cleaneco.hu/mindennapokban-hasznalt-termekek-anyagok-lebomlasi-ideje

9 https://www.divein.com/articles/ocean-pollution/

Rövid elbeszélés a reményről

Az érzés halkan jő, suttogva.
Lassan kúszik gyengéd karokkal, kapaszkodik a remény
teste apró vízcseppekként kristályosan csillog.
Nesztelen, óvatlan közelít, méregeti a sötétség kapuját.
Fohászának visszhangja játékosan szökdel a fejben,
vissza-visszapattan a merev éjszínű űrből.
Szél érkezik, minden irányból üvöltő orkán, verdesi a lélek kapuját
fogával marcangolja az édes érzések menekülő illatát.
A remény megremeg, szét-szét hullik darabokra,
majd idővel a kristálycseppek újra és újra,
összeverődnek egy közös hangra.
Félénken közelít, félve az elmúlástól, az örökké tartó magánytól,
s a mindent elnyelő ében-fekete búságtól.
Fejét reszketve felemelve, apró szárnyait meg-meg rezegtetve
lassú röpttel a vállra ülvén, kapaszkodik a remény.
Mögötte zizeg a távlatban a mérhetetlen fekete homály,
méregtől izzó, maró emberi fenevadak hada sorakozik,
Ám a remény apró cseppjei ott ülnek a válladon,
A pokol füstje mint a mózesi tenger, szétválik
S Te lépdelsz tovább csendesen, keresztül a sötéten
át a világoson,
Válladon a remény
Suttog,
Szeretetről
Békességről
Melegségről
Jövőről
egy úttalan jövő, felébredő hitről. 

Az élet mit ahogyan az szokott lenni — egy diszfunkciós hullámvasút.

Néha darabjaira hullva száguld a végzetébe és kisiklik a vágányról, vagy éppen utasát lassan ringatva zakatol tova, döcögve egy egyenes pályaútvonalon. Van, hogy valaki becsatolja a biztonsági övünket és fogja a kezünket miközben keresztül-kasul száguldunk a lejtők és emelkedők tömkelegén, de az is gyakran előfordul, hogy kezeinket csupán kétségbeesett kapaszkodásra használjuk és fohászkodunk valamihez, hogy ne zuhanjunk ki a járműből.

Ahhoz, hogy a szerkezet tökéletes pályát és menetirányt írjon le sok tényező kölcsönös együtthatása szükséges. Először is természetesen az időjárás és a környezetünk állapotát érdemes figyelembe venni. Lángokban áll körülöttünk a világ? Sötétség van és azt sem látjuk merre megyünk? Netán néha fel-felbukkan valaki egy zseblámpával és a helyes irány felé terelget bennünket?

Vagy talán miközben lassan és biztosan haladunk, mégis üvöltő orkán és szélvihar tépdes bennünket? Hol rejlik az egyensúly ebben az útban?

Hol búj meg a kezdet és a végzet? Mi történik akkor, ha a szerkezet végleg széthullott és pályája mellet füstölgő romokban hever?

Hogyan építsük emberi mivoltunkat újjá?

Ahogy a darwini mondás is diktálja, nem a legerősebb éli túl, hanem az aki a legfogékonyabb a változásra.
Alternatívák tömkelege merül fel az emberben az élet újrakezdése előtt. Kiutak lehetséges változatai. Opciók arra, hogyan induljunk el.

Mi az első lépés? Mint ahogyan a természet is önmagából építkezik, rendkívül ritka az az emberi élet ami bármilyen külső segítség vagy motiváció nélkül fel tud újra épülni. A körülöttünk lévő világ minden olyan erőforrással rendelkezik amiből az élet újra felépíthető. Ahogyan a pusztítás folyamata is végre zajlott, úgy a teremtés is elkezdődhet.

A legfontosabb kritérium ebben a folyamatban leggyakrabban: az idő.

Mint ahogy egészen egyszerűen egy fát kidönteni, egy állatot agyonlőni, egy emberi életet tönkretenni pillanatok kérdése, ehhez kapcsolódóan az újjászületés és a létrehozás művelete jelentősen hosszabb és összetettebb jelenség.

A testi és lelki talpra állást jelentősen megsegítheti a körülöttünk lévő források megfelelő felhasználása.
A kommunikáció lehetősége. A támogató közeg keresése, és a negatív romboló közeg erőszakkal való elhagyása. Az önkép és önbizalom lassú de biztos újjá építése. Végigvizsgálva múltunkat és jelenünket, folyamatosan emlékeztetve magunkat arra, hogy kik is vagyunk valójában és az a helyet, személy, dolog aki vagy ami tönkre tett minket kicsoda és micsoda könnyen segíthet a talpra vergődésben.

Mérjük fel annak a lehetőségét, hogy érzelmi kiszolgáltatottság áldozatai voltunk. Ahol az ítélőképesség és a személyiségünk gyökere jelentősen visszaszorul. Egy olyan hely, helyzet és személy aki vagy ami nem a kiteljesedésünket promótálja annak előbb vagy utóbb távoznia kell az életünkből.

Minden olyan jelenség ami nem az életet támogatja, előbb vagy utóbb pusztításhoz vezet. A szétbomlás valóban az élet része, fontos megemlíteni ugyan, hogy nem folyamatos része. Az evolúció a túlélésre kovácsolt bennünket. Sejtjeink minden egyes apró része sikoltva menekülni akar minden helyzet elől amely testi és lelki épségünket veszélyezteti.

Az elme manipulációja természetesen kart kar-öltve küzd a természet ereje ellen, és képzetekbe ringatva magát addig tart bennünket egy helyzetben amíg ezen erők összecsapva egy robbanásban kisülnek.
Elkövetkezhet az ember életében az a pillanat amikor a múltja, a jelene és a jövője egyszerre hullik szét, és mint a Végtelen Történetben akárcsak a kis Sebastian, mi is a végeláthatatlan sötétségben, a Semmiben kötünk ki.

Egyetlen remény, egy halványan izzó homokszem maradt csak belőlünk és mindabból a világból amit felépítettünk hosszú évek munkája alatt.

Egy új hajnal

A kezdetkor mindig sötét van.

Az út elején nem mindig látjuk azt, hogy merre fogunk majd indulni. Csupán azt tudhatjuk, hogy létezik bennünk az az erő, amivel a semmiből világokat lehet építeni.

Amíg mi magunk létezünk és entitásként jelen vagyunk a világban, addig a remény is él. Bármire akadhat esély.

Mint ahogy Fantázia is egyetlen gondolatból született újjá és épült fel, úgy egy új emberi élet is először a fejben kezdődik, pont ott, a végtelen sötétségben.

Az élet kozmikus robbanások és születések váltakozása ahol minden kudarc és pusztulás egy új jelenség kezdetében bontakozik ki.

Testünk és lelkünk a táptalaj, míg a körülöttünk lévő világ nem más, mint az eszközünk valami új felépítésére.

Nőnap közeledtével, amely sokszor a Valentin-naphoz hasonlóan, már-már csak a csokikról és a virágokról szól, elfelejtjük a tényleges lényegét a napnak. Hiszen korábban ez a nap, pontosabban, legelőször 1857-ben New Yorkban az egyenjogúság harcáról, béregyenlőségről való sztrájkról szólt. Mára, ezen a napon a nőkkel foglalkozó civil szervezetek különböző megmozdulásai, megemlékezései zajlanak, vagy egyes figyelemfelhívó kampányokkal készülnek.[1] Kedvelt kampányaim évek óta a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) „Támogassa egy csokor virág árával Nőnapon a bántalmazott nőket” kampánya. Idén a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene szervezet „Legyen Nőnap – Hősök Home Office-ban” elnevezésű kezdeményezés hívja fel a figyelmet a családon belüli erőszakra. (Az esemény linkje: https://fb.me/e/5ko3ALMUs)

Úgy vélem mindannyiunknak vannak példaképei. Illetve vannak olyan ismert-vagy nem ismert személyek, akik által inspirálódunk az életben, mindennapokban. Akik példát mutatnak abban, hogy érdemes nap, mint nap felkelni és harcolni a kitűzött célokért. A következőkben összegyűjtöttem öt ismert, inspiráló nőt az élet több területéről, akiknek kitartása, tevékenysége példaértékű lehet számunkra.

1. Diana hercegnő

Lady Diana, „A nép hercegnője” emléke és élete sokak számára inspiráló lehet. Idén 24. éve, hogy távozott az élők sorából, azonban nemes cselekedetei mindmáig fennmaradtak és folytatódnak.

A ’80-as években egyre jobban elterjedő HIV/AIDS vírus körül több tévhit keringett, mint például, hogy érintéssel is terjed a vírus. Ezt a hercegnő azzal cáfolta meg, hogy egy fertőzött pácienssel kezet fogott, egy másikat pedig megölelt. Mindemellett folyamatosan felhívta a figyelmet és szerette volna eloszlatni az ezzel kapcsolatos megbélyegzést az emberek között. „A Korona” című Netflixen látható sorozat 4. évadában már Diana hercegnő is megjelenik, a fentebb említett megható jelenet is látható az egyik részben.[2] Mindemellett a fiatal hajléktalanok ügyét is a szívén viselte.[3] Egyik, angolai látogatása során leprával fertőzött embereket segített és ennek a fontos ügynek is nagykövete volt. Szintén Angolában a taposóaknák eltüntetése ellen állt ki többek közt azzal, hogy végig sétált közöttük. Két éve, fia, Harry is ugyanezt tette, folytatva Édesanyja megkezdett munkáját.[4] A vírus elleni és az LMBTQIA+ (betűszó, szexuális és nemi kisebbségek, rétegek összefoglaló megjelölésére használják) közösségekkel együttes harc, illetve a mentális egészség megőrzésének a fontosságát napjainkban Diana két fia Harry és Vilmos viszik tovább.

Próbálj úgy jót tenni, hogy nem vársz érte semmilyen elismerést. Lehet, hogy egy nap veled is jót tesz valaki.”

Diana hercegnő

Diana humanitárius munkája, tenni akarása és erős jelleme több, mint 20 év távlatában is követendő példa. Üzenete, hogy segítsünk a bajbajutottakon, elesetteken, amikor csak tudunk és van lehetőségünk. Napjainkban hozzátenném azt is, hogy figyeljünk egymásra, hiszen tudjuk, hogy a mentális egészségére ható problémákkal is meg kellett küzdenie

2. Kamala Harris

Kamala Harris neve többször felmerül napjainkban, hiszen ő lett az Amerikai Egyesült Államok 49. alelnöke. Azért is fontos és példaértékű, hiszen 2021-ben ő lett az első női, mindemellett az első barna bőrű, első indiai-amerikai/ázsiai-amerikai származású alelnök. Inspirációját édesanyjától merítette, aki rák-kutatással foglalkozott és civil jogi aktivista volt Indiában. Édesanyja mindig azt mondta neki, hogy „Ne csak ülj és panaszkodj, hanem csinálj valamit.” Kamala ezt is tette, folyamatosan tanult, elvégezte az egyetemet, közgazdaságtant és jogot hallgatott. Célja mindig is az igazságtalanság elleni küzdelem volt. Erőfeszítései hatásosnak bizonyultak, Kalifornia legfőbb ügyésze volt, majd az Egyesült Államok Szenátusába jutva hosszas út várt rá, hogy az Amerikai Egyesült Államok alelnöki címet megszerezze.[5] Kamala Harris autobiográfiája már megjelent, azonban magyarul még nem olvasható, „The Truth We Hold” címmel. Biztosan nagyon izgalmas és érdekes olvasmány és még többet tanulhatunk belőle a motivációról. Egy, Kamala Harris életéről készült könyv már megjelent magyarul is: Dan Morain: Kamala útja címmel. [6]

„Szeretném, ha minden fiatal nő és lány tudná azt, hogy hatalma van és számít a hangja. Lehet, hogy az életed és a karriered során több olyan helyekre is besétálsz majd, ahol senki más sem hasonlít majd rád, vagy csak neked lesznek meg bizonyos tapasztalataid. De mindig emlékezned kell arra ezeken a helyeken, hogy nem vagy egyedül. Mind ott vagyunk veled és tapsolunk neked. Szurkolunk a hangodért. És büszkék vagyunk rád. Szóval emeld csak fel a hangod, méghozzá erősen!”[7]

Kamala Harris

3. Karikó Katalin

2021 elején Magyarországon a legtöbbet emlegetett hölgy, Karikó Katalin volt, akinek neve a Pfizer vakcinával összeegyeztethető. Korábban fel sem merült a köztudatban a név, azonban a koronavírus elleni oltások megkezdésével a Pfizer vakcinára vetődött a „reflektorfény”, amely a Katalin és kutatótársai által a 2000-es évek közepén kifejlesztett mRNS technikát veszi alapul. Érdekessége a történetnek, hogy Katalin és családja a ’80-as években Amerikába emigrált. Azonban a vele készült interjúban elmondja, hogy ezt egyáltalán nem bánja, hiszen „..panaszkodó, középszerű kutatók lettünk volna.”[8] Mára a mainzi BionTech alelnöke, fontos kutatásai és szabadalmai jelenleg emberek millión segítenek a koronavírus elleni harcban. Biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is fogunk még hallani róla. Úgy vélem mindannyiunk számára inspiráló a története, hiszen nem törődött bele a sorsába, hanem folyamatosan kereste azokat a lehetőségeket, amelyek őt és a karrierjét előremozdították.

4. Serena Williams

Serena Williams mondhatjuk, hogy manapság az egyik leghíresebb teniszező. 23 Grand Slam (A világ négy legnagyobb nemzetközi teniszversenyén szerzett győzelmek sorozata) győzelem áll a háta mögött. Szegényebb környéken nőtt fel, ahol nem mindig volt biztonságos teniszezni, hiszen bármikor könnyedén a rasszizmus áldozatává válhatott volna. Bőrszíne miatt sokszor érte az a sérelem, hogy a tenisz nem a színesbőrűeknek való.[9] Főbb üzenetei, hogy mindig álljunk ki magunkért. Sose veszítsük el a fókuszt, reflektálva arra, amikor nyilvános pályákon gyakoroltak testvérével és édesapjával olyan környéken, ahol a fegyverek használata mindennapos volt. Továbbá mindig azt mondja, hogyha elbuktál állj fel újra. Saját magunkban hinni nagyon magányosnak tűnhet, azonban akkor is ezt kell tennünk, amikor már senki más nem hisz bennünk és ne foglalkozzunk azzal, mit gondolnak a többiek. Hiszen az unalmas lenne, hogyha mindannyian ugyanúgy néznénk ki. [10] Szerinte a teniszben 70% fejben dől el, ami nagy hatással van a játék minőségére, nem lehet csak úgy feladni. [11]

„Szavakkal el sem tudom mondani, hogy mit érzek. Egy éve még kórházban voltam, de most itt vagyok és én vagyok a bajnok, aminek természetesen nagyon örülök. Nem álmodtam, hogy újra itt lehetek, de én sosem adom fel…”

Serena Williams

Talán sablonosnak tűnnek ezek a gondolatok, de egy-egy élethelyzetben akármilyen klisének is hangzik, jussanak eszünkbe ezek a gondolatok! Biztosan segíteni fognak!

5. J.K. Rowling

Kudarc, visszautasítás, siker. Ez a három szó jellemzi, J.K Rowling pályafutását. Már csak a nevének a megjelenítése a könyveken is érdekes, hiszen úgy hitték, hogy egy női író esetében nem lesz annyira kelendő a könyv, mintha azt sugallnák, hogy egy férfi írta azt, így Joanne Lathleen Rowlingból született meg a J.K. Rowling rövidítés. Egy egyedülálló anya, akinek a szenvedélye az írás, három fejezetet elküldve a Harry Potter első részéből több, mint 12 kiadótól kapott visszautasító üzenetet. Azonban a Bloomsbury Kiadó szerkesztője még a 8 éves lányának is megmutatta a kéziratot. Mára az első írónő, aki millárdokat keresett könyveivel.[12]

„Talán nem buksz el olyan mértékben, ahogy én tettem. De az életben néhány bukás elkerülhetetlen. Lehetetlen úgy élni, hogy az ember ne bukjon el valamiben, hacsak nem élsz olyan óvatosan, hogy nem is éltél igazán. Ebben az esetben már elbuktál alapból.”

J. K. Rowling

Miért is inspiráló a személye? Több generációval szerettette meg az olvasást, könyveiben kiemeli, hogy a hölgyek is lehetnek intelligensek. Folyamatosan adományoz különböző szervezetek számára. Soha nem adta fel és nem volt szüksége egy jó ismerőre, vagy gazdag anyagi háttérre ahhoz, hogy sikeresek legyenek könyvei. [13]

A cikk elején említett Legyen nőnap! esemény leírásából kimásolt sorokkal szeretném zárni a cikket és buzdítani mindenkit arra, hogy sose adja fel, és higgyen magában! Ha pedig arra kerül sor, ne féljen segítséget kérni!

„Ha látom, hogy mást bántás, igazságtalanság ér, nem nézek félre.
Ha tudok, segítek.
Nem ártok.
Ha kell, tárcsázok: 112: segélyhívó, 0680 20 55 20 (OKIT – Országos Kríziskezelő és Információs telefonszolgálat)”

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_n%C5%91nap

[2] https://www.elle.com/culture/movies-tv/a34732735/princess-diana-aids-activism-the-crown/

[3] https://yourstory.com/herstory/2019/08/princess-diana-humanitarian-crusader-royal

[4] https://time.com/5682006/princess-diana-landmines/

[5] https://indianexpress.com/article/world/kamala-harris-us-vice-president-7154860/

[6] https://www.libri.hu/konyv/dan_morrain.kamala-utja.html

[7] https://woohoo.hu/kamala-harris-idezetek/

[8] https://g7.hu/elet/20200331/ha-magyarorszagon-maradok-panaszkodo-kozepszeru-kutato-lettem-volna/

[9] https://www.teenvogue.com/story/7-ways-serena-williams-is-role-model

[10] https://www.teenvogue.com/story/7-ways-serena-williams-is-role-model

[11] https://www.forbes.com/sites/francesbridges/2019/08/30/6-inspiring-lessons-from-serena-williams/?sh=7469ee832072

[12] https://www.yearon.com/blog/jk-rowling-failure

[13] https://www.bustle.com/articles/162906-8-reasons-why-jk-rowling-is-the-ultimate-role-model

Közeleg a szerelmesek ünnepe, amelyet valaki vagy szeret, vagy ki nem állhat, arany középút nincsen. Talán sokaknál ott dől el a szeretem-nem szeretem kérdés, hogy éppen van-e kedvese, akit meglephet, valamilyen aprósággal, attól függetlenül, hogy az év maradék 364 napjában ugyanúgy szereti őt, mint ezen a napon. Véleményem szerint érdemes a szeretteinket, rokonokat és barátokat is meglepni egy-egy kézzel készített aprósággal, hogy tudják, törődünk velük.

Pár apróságot mutatok be, amelyet pár perc alatt elkészíthetünk.

Mini csoki-ölelő állatkák

Jó pár éve kapható az üzletekben, főleg a kasszák környékén fellelhető marcipánból, illetve csokoládéból készült finomságok, ezek általában szív, vagy más formájúak, a legtöbb esetben feliratosak, valamilyen üzenettel ellátva.

Jó ötlet lehet a munkatársak asztalára csempészni (persze, ha nem home office-ban dolgozunk), azonban ezzel az aranyos kivágott formába helyezve még mutatósabbá válik az ajándékunk.

Kellékek:

• Nyomtatható minta
  • http://welltodoreview.wpengine.com/wp-content/uploads/2017/02/TBBC-Valentine-Candy-Hugger-Template.jpg
• Színes lapok
• Olló
• Mini marcipán, csokoládé

Saját elképzelés szerint is rajzolhatunk, vagy keresgélhetünk az interneten, minden a kreativitásunkra van bízva, hogy milyen színből készítjük el, milyen állatokat használunk (láttam hableányosat is) és milyen felirat kerül rá

Nyalóka tartó képeslap

Az ötlet hasonló, mint az előző, csak itt a letölthető mintán van két lyuk, amely megtartja a kedvelt ízű nyalókát. Ideális lehet a gyermekek számára is, ha az iskolában meglepnék vele barátaikat, barátnőiket. A lapba pedig személyes üzenet is írható!

Kellékek:

1. Nyomtatható minta
   • https://poofycheeks.com/2020/01/lollipop-valentine-cut-file/
2. Olló
3. Színes ceruzák, tollak
4. Nyalóka

3D-s kinyitható képeslap

A képeslapok és a beleírt üzenetek még személyesebbek, mint egyes ajándékok, így, ha azt kézzel készítjük el nekünk is és annak, akinek adjuk még csodálatosabb napja lesz!

Kellékek:

• Nyomtatható minta:
  • https://iheartcraftythings.com/wp-content/uploads/2020/01/3d-heart-card-template-FINAL.pdf
• Olló
• Ragasztó
• Színes lapok

A kivágott szív mintákat kettéhajtjuk és egymás mellé ragasztjuk, majd a két szélső szívet a kettéhajtott képeslapunk közepébe ragasztjuk, így amikor kinyílik válik 3D-s lappá!

Forrás: https://hu.pinterest.com/pin/211174971244664/

Légy kreatív!

Saját képek előhívatása vagy egy-egy kedves üzenetet tartalmazó letöltött kép nyomtatása/előhívatása is szuper ajándék lehet, amelyet szívesen tennél egy képkeretbe. A képkeretet díszítheted, csomagolhatod, ahogyan Neked tetszik. Véleményem szerint a legfontosabb: a személyes üzenet megfogalmazása, egy-egy szép szó és gondolat leírása, elmondása!

Remélem tetszettek az ötletek, ha bármelyiket is kipróbáltátok küldjetek róla képet! Ha Nektek lenne bármilyen szuper ötletetek Valentin-napra, írjátok meg kommentben vagy üzenetben, szívesen fogadjuk azokat!

Akkor se csüggedjetek, ha most egyedül töltitek a Valentin-napot, próbáljatok meg kikapcsolódni és csináljátok azt, ami boldoggá tesz titeket!

(Például Bridget Jones filmek bámulása naphosszat és egy tábla csokoládé)

FoMO – Fear if Missing Out

Átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. De miről maradunk le pontosan? Ebben a pillanatban a barátaink talán éppen koncertre készülődnek, moziban ülnek, közösen kirándulnak, vagy az új kutyájukat sétáltatják. Mi pedig a közösségi média térnyerésének köszönhetően a legtöbb esetben pontos képet kapunk róla, milyen jól érzik magukat… nélkülünk. Eddig kellemesen telt a nap, ám most már egészen biztosan tudjuk: érezhetnénk magunkat sokkal jobban is. A FoMO a lehetőség sokasága miatt elkerülhetetlen veszteség érzése, ami mindenkinél egy kicsit másképp jelentkezik.

Nagy keresztényi értékek mentén, ahogyan azt tanítja (szeretné sulykolni) a kormány által felállított rendszer, haladunk egyre közelebb a karácsonyi ünnepekhez. Ez az ünnep, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Ilyenkor elkezdünk, lassúbb tempót venni. Kicsit jobban figyelni egymásra, kicsit mélyebben érezni. Elkezdjük díszbe öltöztetni a lelkünket és a környezetünket. Megszoktunk, megtanultunk egy bizonyos formulát szüleinktől. Hozzászoktunk egy bizonyos szinthez, amit ezen az ünnepen tartunk. Ebből most lejjebb kell adnunk. Legalábbis a lakosság nagyobb hányadának igen.

Emlékszem nehéz időkre, amikor kissé szűkösebb volt az eklézsia, de erre az ünnepre meg volt minden. Jelképek, bőséges ünnepi asztal, ajándék a fa alatt. Persze nem hiányzott az ünnep legfontosabb eleme sem, a családias, meghitt hangulat. Igen, emlékszem a nehéz időkre ahogyan mondtam is, de ilyenre, ami az idén vár ránk, nem. Mindent átsző, beleng a politika. Beköltözött a magánéletünkbe. Nem is beköltözött, hanem alattomos módon beszivárgott, elfoglalta az életterünket. Ezzel egyidejűleg kirámolja a pénztárcánkat is. Olyan közhangulatot teremtett mostanára, ami mellett nagyon nehezen fér meg a meghitt ünnepi hangulat.

Lehet ezt fogni most a járványhelyzetre, de szétnézve a környező országokban, sehol nincs ilyen nyomasztó és világvége hangulat. Természetesen a nemzetközi botrányok sem hozhatóak összefüggésbe a járványhelyzettel. Ez is bélyeget nyom az ünnepi készülődésre. Azért ne csüggedjünk. Találékony, talpraesett a magyar. Megoldjuk majd ajándékok nélkül is, sok helyen még fa nélkül is. Mindent nélkülözve, de családban. Hogy milyen családban? Az legyen mindenki számára opcionális. Olyanban, amilyenben boldognak érezzük magunkat. A család az család, legyen az bármilyen is. Az enyémnek jelen esetben négy mentett cica a tagja, de nekem ez a családom. Azt gondolom, hogy az érzés és a gondolat szabadsága több, bármilyen alapvető emberi jognál. Ez nem szerzett vagy elvehető jog, ez adott. Élni kell vele, hiszen ez az, ami igazán felszabadít. Mindenkinek érzelmekkel, szebbnél szebb gondolatokkal teli ünnepeket kívánok!

Újabb hónap, talán sokunk számára a legszebb időszaka az évnek. Személy szerint csak azt nem tudom hová szaladt el ez az év (is). Néhányunknak azonban a december eljöttével olyan gondolatok kavarognak a fejében, hogy „Remek, kereshetek újabb használhatatlan ajándékokat kétségbeesetten a tömött bevásárlóközpontokban, ahelyett, hogy az időmet a családommal tölteném.” A legújabb Avon katalógus szuper ajándékötletekkel szolgál, anélkül, hogy ki kellene mozdulnunk a házból, külön ajándékkatalógusból válogathatunk aromadiffúzoroktól kezdve a kiegészítőkön és dekorációkon keresztül a ruhákig. Túl hosszú lenne az a lista és cikk, amelyben felsorolnám és bemutatnám az összes kedvenceimet, de nézzünk belőle egyet-kettőt.

A testápolás termékkategóriából a decemberi kedvencem a habfürdő páros, karácsonyi mintájú gömb alakú flakonba csomagolva. A csokitrüffel és piros gyümölcs illatok mindenkit karácsonyi hangulatba varázsolnak! Főleg, hogy a csokitrüffeles illata hasonló a szaloncukoréhoz! Ahhoz, hogy a relaxáció teljes legyen, az egyik legszuperebb termék, a lebegő fürdőlámpa, három darab cserélhető mintás lemezzel, amelyet egyszerűen csak a fürdővízbe kell helyezni a választott mintával (virágmintás – rózsaszín, halmintás- narancssárga, hullámmintás – kék) és máris megvilágítja a fürdőkádunk alját, miközben lebeg a vízen.

Két új parfüm is csatlakozott decemberben az újdonságokhoz, amelyek már a szilveszteri partik hangulatát vetítik elő: a Festive Glow kollekcióban csillogó, izgalmas termékeket ismerhetünk meg. Ilyen például az Instaglitz illat szilárd parfüm változata, amely stift-lévén bármikor használható a pulzáló pontokra kenve: nyakon, csuklón, ugyanolyan intenzitással érezhető, mint parfüm formájában. Aki azonban a hagyományos parfüm formát választja az Instaglitz illatban megtalálja a lila írisz, piros gyümölcsök és kasmírerdő melegségét. Akik a vaníliásabb illatokat kedvelik, azoknak a Glamstlye parfümöt ajánlom, cseresznyés akkordokkal, jázminnal és az említett vaníliával.

Decemberben ellepték a baglyok a katalógust, hiszen rendelhetünk baglyos pizsamát több méretben, vagy tablettartót, amely más, digitális kütyük tartójaként is funkcionálhat. Hűtőmágnes szettet, a család minden tagjának, illetve baglyos bögrét, akit a kötött sálja melegít, ha pedig forró italt töltünk bele, lecsukja a szemét. Kiváló lehet a gyerkőcöknek.

Fontos kérdés: vajon mi jobb egy pár fülbevalónál? Egy egész szett! Hölgyek számára tökéletes ajándék a 15 párból álló fülbevalószett, ami a „Sparkle All The Way” nevet kapta és több színben és formában találhatóak benne fülbevalók, akár elegáns alkalmakhoz, vagy a hétköznapokhoz, hogy mindig ragyoghasson az ajándékozott.

Karácsonykor klasszikus ajándéknak számítanak a parfümök, az Avonnál nemcsak egy parfümöt, hanem egy egész szettet tudunk rendelni, a hozzá passzoló miniparfümmel, testápolóval vagy tusfürdővel, készen csomagolva, azonban ez a szettől is függ. Egyik ilyen szett a Far Away Glamour szett, amely egy nagyon markáns nőies illat, fekete ribizlivel, fekete pézsmával, madagaszkári vaníliával. Hasonló csodálatos, fekete csomagolást kapott az Anew Ultimate kettőse: az Anew Ultimate Supreme luxus regeneráló arckrém és az Anew Ultimate 75 Gold éjszakai emulzió. A 45-55 év közöttieknek ajánlott krémek csökkentik a bőröregedés jeleit, feszesítik és rugalmasabbá teszik a bőrt, éjszaka pedig hidratálnak. Anyukák előnyben!

Ha pedig a férfiak ajándékával vagyunk bajban, válasszunk egy régebbi, klasszikus Avon illatot, amivel nem tudunk hibázni, hiszen olyan férfiaknak készült, akik intenzíven élik meg az életet és szeretik az adrenalint.

Manapság, ki ne szeretné a digitális kütyüket? Így vagyok ezzel én is, ezért teszt-célból elkezdtem hordani a legújabb Avon okosórát, amely a Kiah nevet viseli, de már több napja rajtam van és nem tudom levenni, mondjuk úgy, rajtam ragadt. Fekete és rózsaszín színben kapható, így férfiaknak és nőknek egyaránt tudjuk ajándékozni. Lépésszámlálással, aktivitásmérővel, telefon-kereső funkcióval, szívritmus figyeléssel, alvás-figyeléssel ellátva. Hogyha pedig elfelejtenél óránként szünetet tartani a munkában vagy elfelejtesz eleget inni a nap során, arra is figyelmeztet! USB-töltővel rendelkezik, így könnyű a töltése, Andorid és IOS rendszerrel is kompatibilis! Később videót is készítek a Youtube csatornánkra, a kicsomagolásról!

Remélem, mindenki megtalálja a szeretteinek való apróságot, ajándékot, amellyel meglepheti idén a család egyes tagjait.

Azonban lehet bármilyen kütyü, ajándék, amelyet vásárolunk, ne feledjük el, hogy a szeretet a legfontosabb!

Előre is kívánok mindenkinek szeretetben gazdag ünnepet!

Ha felkeltette érdeklődésed valamelyik termék, ezen a linken találod meg és tudod rendelni az ország bármely pontjára:

https://hu.avon-brochure.com/?rep_id=rep2988556753293

1. Csokitrüffel és pirosgyümölcsös habfürdő
2. Lebegő fürdőlámpa
3. Festive Glow Kollekció (Szilárd parfüm, Instaglitz, Glamstlye parfümök)
4. Baglyos termékek
5. Hóemberes zoknik
6. Sparkle All The Way fülbevalószett
7. Far Away Glamour Parfümszett
8. Anew Ultimate szett
9. Full Speed szett
10. Kiah okosóra

A termékeket saját magunknak szereztük be és mi fotóztuk, nem promóciós termékek.

Szabados Nóra
06702305366
noncsika007@gmail.com
https://csatlakozzhozzank.avon.com/szabadosnora 

Mindenszentek ünnepe elteltével, sokan már a karácsonyt kezdik tervezgetni, azonban voltak üzletek októberben, ahol már őszi díszt sem tudtuk beszerezni éppen ezért, mert túl korán jelentek meg a karácsonyi termékek. Személy szerint én novemberben már elkezdek legalább fejben a karácsonyra készülni, hogy mindenre legyen időm és rá tudjak hangolódni az ünnepekre. Ebben sokat segítenek az Avon novemberi katalógusból rendelhető termékei.

Ki ne szeretne egy hideg nap után beugrani a kádba és habfürdőzni egy jót? Idén is szuper illatú habfürdőket találunk a katalógusban, garantáltan karácsonyi illatban. Az egyik vaníliacukor illatú, azoknak, akik szeretik a krémes, vaníliás és cukros, édes illatokat. A másik, népszerű illat áfonya és lédús narancs illatban pompázik.

A hideg idő beköszöntével tudjuk, hogy sokkal jobban oda kell figyelnünk a bőrünkre, hiszen az nagyon könnyen kirepedezhet és ez fájdalmas is lehet. Tudjuk, hogy a mostanában gyakran használt kézfertőtlenítők sem könnyítik meg a dolgunkat, hidratálnunk kell a bőrünket. A már korábban is ismert avokádós hidratáló krémek most karácsonyi köntösbe öltöztek. Segítő kezet nyújtva az egész család számára, hiszen a testápolót és a többfunkciós krémet mindenki használhatja. A kézkrémet és a hidratáló ajakápolót a táskánkba tudjuk rakni, hogy praktikusan mindig nálunk legyen, amikor csak szükségünk van rá. Ahhoz, hogy az otthoni testápolást pedig a legmagasabb szintre emeljük a Blisfully Nourishing testvaj afrikai shea vajjal is karácsonyi köntösbe öltözött, hogy selymessé varázsolja a bőrünket a hideg időkben. Mindemellett a lábápolásról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a kedvenc sarokápoló krémünk most XXL-es kiszerelésben és ünnepi tubusban kapható!

Minden évben kedvencem és már alig várom, hogy beszerezhessem a téli/ karácsonyi tusfürdőt és a hozzá tartozó termékeket is, ami minden évben más- és más illatú. Idén vanília és málna illatú a termékcsalád. Találunk 500- és 250 ml-es tusfürdőt, folyékony szappant, és ha magunkkal vinnénk az illatot, akkor testpermetet is. A termékek megrendelhetőek külön-külön és csomagban is. Azonban, ha nem kedveljük a málna illatát, akkor testpermet formájában a téli hangulatot fahéj és áfonya testpermet formájában vihetjük magunkkal.

A kiegészítők kategóriájából egy különleges ékszert választottam, amely valódi édesvízi gyöngyökből készült. A Shelly édesvízi gyöngy ékszerszettben olyan gyöngyökből készült nyakláncot, fülbevalót és karkötőt találunk, amelyeken a gyöngyök nem hasonlítanak egymásra, hiszen mindegyik eltérő formájú, így válik az egész ékszer egyedivé. A nyaklánc hossza 42+9 cm és delfinkapoccsal rendelkezik. A karkötőé 20,2 cm és T-kapoccsal rendelkezik. Egy karácsonyi vacsorán is megállja a helyét, de viselhető a mindennapokban is. Tökéletes ajándék is lehet.

Azért kedvelem nagyon a novemberi katalógust, hiszen rengeteg szett és ajándék közül választhatok. Ilyen, már kész díszdobozban érkező szettek közül az Attraction for Her-, férfiaknak pedig az Attraction for Him ajándékszettek. A női szettben egy parfümöt, testápolót és egy miniparfümöt találunk, a férfi szettben kölni, sampon és borotválkozás után balzsam rejtőzik. A fejillat: szeder, amely mindkét illatban megtalálható, szívjegyben: pézsmás és fás illatok, vaníliával megbolondított ámbra teszi tartóssá és ellenállhatatlanná ezeket a parfümöket. Ha férfiasabb illatot ajándékoznánk, akkor tökéletes választás lehet a szintén ajándékszettként, díszdobozban rendelhető Wild Country for Him: koriander, rebarbara, levendula, és gazdag bőr hatású illatjegyekkel. A szett a dobozban érkezik, tartalmazza a kölnit, sampon-és tusfürdőt, illetve egy deo spray-t is. Nagy segítség annak, aki kevés idővel rendelkezik, mert komplett szettet, illetve szetteket tud rendelni szerettei számára és a csomagoláson sem kell törni a fejét, hiszen vannak olyan termékek, amelyek elegáns dobozban érkeznek hozzánk, de akár rendelhető díszdoboz és ajándékdoboz is a termékekhez.

Mindenkinek kellemes készülődést kívánok!

Ha felkeltette érdeklődésed valamelyik termék, ezen a linken találod meg és tudod rendelni az ország bármely pontjára:

https://hu.avon-brochure.com/?rep_id=rep2988556753293

1. Vaníliacukor habfürdő 11. oldal
2. Áfonya és lédús narancs habfürdő 11. oldal
3. Hidratáló többfunkciós krém avokádóval 37. oldal
4. Hidratáló testápoló avokádóval 37. oldal
5. Bőrlágyító hatású tápláló ajakbalzsam 37.oldal
6. Hidratáló kézkrém avokádóolajjal 253. oldal
7. Blissfully Nourishing testvaj afrikai shea vajjal 43. oldal
8. Regeneráló sarokápoló krém 220. oldal
9. Winter Treasure tusfürdő (250 ml) 39. oldal
10. Winter Treasure tusfürdő (500 ml) 39. oldal
11. Winter Treasure folyékony szappan (250ml) 39. oldal
12. Málna testpermet 39. oldal
13. Vörös áfonya és fahéj testpermet 244. oldal
14. Shelly édesvízi gyöngy karkötő 110. oldal
15. Shelly édesvízi gyöngy nyaklánc 110. oldal
16. Attraction for Her ajándékszett 35. oldal
17. Attraction for Him ajándékszett 34. oldal
18. Wild Country ajándékszett 15. oldal

A termékeket saját magunknak szereztük be és mi fotóztuk, nem promóciós termékek.

Újabb rovattal jelentkezünk a Véleményhuszárok.hu platformján. Szépségápolási cikkeket, kiegészítőket fogunk bemutatni. Legfőképp Avon által forgalmazott termékeket, hiszen jómagam ezen termékek értékesítésével (és a tanácsadók felvételével) is foglalkozom, így mindig be tudom szerezni az adott hónap legérdekesebb termékeit. Reméljük mindenkinek elnyeri tetszését majd, főleg a közelgő hideg őszi/téli estéken egy kis kikapcsolódást nyújt olvasóink számára!

A legelső októberi szuper termék, amit biztosan használni fogok: Avon Lucky Me for Her parfüm. Már az üvege is nagyon fiatalos, rózsaszín-kék-lila színek átmenete és a különleges üvege, kupakja, mint amit már az Avon Luck családtól megszokhattunk már előrevetíti, hogy különleges illatot fejlesztettek az alkotói.

„Érzéki szikrázó illat, amely spontán módon bontakozik ki, akárcsak egy szerencsés éjszaka. A táncoló pezsgőbuborékok jegyeiből indul az aranyló ámbra és vaníliabab lány és meleg ölelésébe.”

Első fújáskor a pezsgőre emlékeztető illat pár perc múlva már egy teljesen más arcát mutatja és a vaníliával összeérő tartós illatot kapunk. Magabiztos illat, amelyet egy buli során visel az ember, de úgy vélem az illat megállja a helyét egyszerű hétköznapokon is. 10 ml-es kiszerelésben magunkkal vihetjük és a testápolóval garantáltan mindenki érezni fogja rajtunk. Sikeres és magabiztos, ezeket a jelzőket tudnám használni rá.

Ami pedig a férfi illatot illeti: friss, energikus; fűszeres illat, hiszen a bors és a rozmaring fő összetevői. Mindkét parfüm alap illata az ámbra, így tökéletesen kiegészítik egymást. Rendelhető párban, vagy külön-külön, testápolóval és miniparfümmel pedig még hatásosabb, az egyébként is tartós illat.

A hideg, őszi estékhez kifejezetten ajánlom a következő újdonságokat, amelyek egyenként és szettben is rendelhetőek. A lábápoló szett egy lábfürdetőből, lábradírból és egy lábápoló krémből áll. A vanília és ribizli illatos párosa kifejezetten a hidegebb estéken lesz tökéletes partnerünk. Először a lábfürdetőt meleg vízbe öntjük, amikor én teszteltem lábmasszírozó készülékbe öntöttem. A lábfürdető, elnevezésével ellentétben inkább zselés állagú, ami szuperül oldódik fel a vízben. Majd, ha már eleget pihentünk jöhet a radírozás, hámlasztás, amivel eltávolítjuk a felesleges hámsejteket. Majd hidratáljuk a lábunkat, ehhez pedig használhatunk hidratáló zoknit, hogy még hatásosabban szívódjon fel a krém. Ezzel a három lépéssel pihe-puha lábakat varázsolhatunk magunknak és közben kikapcsolódhatunk olvasgatás közben. Személy szerint nagyon tetszik az illata a termékeknek és meg vagyok elégedve a végeredménnyel is! Színéhez passzoló kozmetikai táskába tettem, amiben minden krém és kellék elfér a pedikűrözéshez.

Hogyha ősz, akkor itt az ideje a forró pihentető fürdőknek, én-időnek. Ha szeretünk rituálé-szerűen habfürdőzni, akkor októberben két új illattal is oldhatjuk a stresszt és feledhetjük el gondjainkat. Ha még egy kicsit frissebb illatokra vágyunk és visszaemlékeznénk a nyári frissességre, akkor az őszibarack-vanília illatú habfürdő lesz a befutó, ami makadámdió-olajjal gazdagított. Ha tartóssá tennénk az illatot, akkor testpermetben is magunkkal vihetjük a mindennapokban, akár használhatjuk a fürdés után is otthon; de sima krémtusfürdőként is megtaláljuk a választékban ezt a szuper illatot.

A fentebb említett másik habfürdő fekete orchidea és málna illatban pompázik, ami inkább a telet vetíti előre. Ehhez tökéletes párosítás az Imari Corset parfüm, ami kakaóvaj és szantálfa illatokat ötvözve édes, de mégis elegáns parfümöt viselhetünk magunkon, amely a tartósságával az egész napunkat végig kíséri. Akár szettben is golyós dezodorral és testápolóval. Ha nem szeretjük a virágos, lédús illatokat, akkor az Imari parfüm rituálé kiegészítője a 720 ML-es kiszerelésben kapható, pumpás adagolós vanília és szantálfa krémtusfürdő lehet, amelyet az egész család könnyen tud használni és XXL kiszerelése miatt tovább is tarthat, mint egy átlagos méretű tusfürdő.

Ha felkeltette érdeklődésed valamelyik termék, ezen a linken találod meg és tudod rendelni az ország bármely pontjára:

https://hu.avon-brochure.com/?rep_id=rep2988556753293

1. Avon Lucky Me: 30-33. oldal
2. Vanília és ribizli lábápoló szett: 243. oldal
3. Állatos zokni: 185. oldal
4. Vanília és őszibarack habfürdő (1000ML): 248. oldal
5. Vanília és őszibarack tusfürdő (500ML): 246. oldal
6. Vanília és őszibarack testpermet: 245. oldal
7. Fekete orchidea és málna habfürdő (500ML): 232. oldal
8. Imari Corset parfüm: 69. oldal
9. Vanília és szantálfa krémtusfürdő (710ML): 37. oldal

A termékeket saját magunknak szereztük be, nem promóciós termékek.

Szabados Nóra 06702305366 noncsika007@gmail.com https://csatlakozzhozzank.avon.com/szabadosnora

Bódvalenke „a freskófalu”, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, Miskolctól körülbelül 60 kilométerre, a szlovák határ mellett. A lakosság száma az önkormányzaton elmondottak alapján 210-220 fő között mozog, azonban ez folyamatosan változik, mindig vannak, akik elköltöznek, majd visszatérnek a faluba; a lakosság 90%-a roma. A falura jellemző a teljes szegénység és nélkülözés, egy városból érkezőnek olyan érzései vannak, amikor itt tartózkodik, hogy a világ végén van, egy olyan helyen, ami mindentől teljesen elzárt és elszeparált. Talán erre utalhat az is, hogy a falu egyetlen utcából áll, csak pár házban van vezetékes víz, és nemrég nyílt meg a második kisbolt, de a két bolt horrorisztikus árakon kínálja a mindennapi élethez elengedhetetlen termékeket és egymás árait figyelve próbálnak egymásra licitálni. Ha „normális” árakon szeretnének bevásárolni az emberek, akkor sokkal jobban megéri nekik elutazni a legközelebbi városba, Edelénybe és bevásárolni előre egy hónapra – tudtam meg az egyik helybélitől. Még kocsma sincsen, a projekt előtt pedig a polgármesteri hivatalon kívül semmilyen közintézmény nem volt a faluban, mára már van egy pályázaton nyert pénzből létrehozott “Babaház”, amelynek a funkciója az lenne, hogy bepillantást nyerhessenek a fiatal anyukák a házimunkák rejtelmeibe és megtanulják ezeknek minden csínját-bínját. Egyesek szerint sajnos azok sem túlságosan kvalifikáltak, akik ezeket megtaníthatnák. Emellett a kettő mellett pedig még a Freskófalu projektiroda működik. (Mára a projekt teljesen megszűnt, és a projekt vezetője sem jár már Bódvalenkére – 2020.)

A falura Pásztor Eszter tolmács talált rá és indította el a projektet, melyben roma festőket kért fel arra, hogy freskókat, azaz „secco”-kat fessenek a falra, különböző támogatások, pályázatok által. 2009-ben pedig meg is kezdődhetett a munka. Pár éve már teljesen lezárult a projekt, így az egész faluban 33 freskóval teli házat találhatunk, amelyek vidám színeikkel díszítik a falut. Több ütemben készültek el a freskók, amelyek roma meséket, történeteket ábrázolnak. A faluban több olyan lakos is van, aki ismeri ezeket a történeteket, a falu turistacsalogató programjai között a tárlatvezetés is megtalálható. Ezekre az emberekre az utóbbi pár évben pedig szükség volt, nagyon nagy látogatottsága volt a falunak, amint valaki értesült a faluban elkezdődő projektről sokan autóba ültek és eljöttek ide, hogy megnézzék; a helybéliek nagyon szívesen beszélgettek, kötöttek ismeretségeket és barátságokat, az ide érkezőkkel, egy hölgy elmondta, hogy mai napig az interneten tartják a kapcsolatot a megismert festőkkel, ide érkező vendégekkel. Sajnos a turisták elszállásolására mai napig nincsen lehetőség – gondolok itt egy vendégházra. Volt rá törekvés, de nem valósult meg, pedig az elmondottak alapján a helyi asszonyok örültek volna neki, munkalehetőséget kínált volna
több embernek is, de így, a környékbeli falvakban van csak lehetőség arra, hogy megszálljanak az ide érkezők; illetve a Freskófalu Projektirodának fenntartott házban,ahol a festők is megszálltak, miközben a munkálatok folytak.

A helybéliek szerint voltak, akik nagy buszokkal érkeztek, nemcsak a környékről, hanem messzebbről is, a projekt elindulása után. Találkoztak Szerbiából, Szlovákiából, de Spanyolországból érkező vendégekkel is, utóbbiak Sárkányos napok program apropóján, mint fellépők érkeztek ide. Amíg a projekt működött, minden nyáron megrendezték ezt a programot. Az egyik itt élő hölgy elmondta, hogy gyermekeknek és felnőtteknek szóló programok egyaránt voltak, a főzés, a koncertek és a mulatozás az egész falu lakosságát megmozgatta, de egy másik helybéli szerint az utóbbi évben már alig látogatott ide valaki, a kezdetleges nagy érdeklődés után.

Ha a falu honlapját megtekintjük, olyan programlehetőségeket találunk, amik az ideérkezőknek lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerhessék a falut, ilyen a már fentebb is említett tárlatvezetés is. Emellett gasztronómiai, kirándulós-túrázós és kulturális programokon való részvételt is kérhetünk. Érdekes volt számomra, hogy a helyi asszonykórus vagy a helyi gyermekbanda fellépését is kérhetjük, időpont egyeztetés után. Ezek remek turistacsalogatók lennének, illetve pénzt is hoznának a falunak, akkor, ha lenne rá igény. Ehhez kapcsolódó kérdésemet a polgármesteri hivatalban tettem fel, hiszen ők szervezik ezeket a programokat, miszerint: „Az ideérkezők igénybe szokták-e
venni ezeket a lehetőségeket, illetve, melyik a legközkedveltebb program”. Sajnos a válaszuk az volt, hogy a tárlatvezetésen kívül még soha senki nem vette igénybe ezeket a programokat. Pedig – ha csak egy példát veszünk- az asszonykórus 15.000 Forintért lépne fel alkalmanként.

Ha az asszonykórust említettem az ott tartózkodásom idején volt szerencsém két kórustaggal is beszélgetni, akik elmondásuk szerint a freskófalu projekt szerves részei voltak, és a kezdetek óta részt vettek minden munkában, amiben csak lehetett. Sikerült megismernem az Ő nézőpontjukat is a projektről, a munkálatokról, hiszen a polgármesteri hivatalban dolgozók, akik nem voltak részesei a projektnek, külső szemlélőként azt mondták el, hogy nem tartották jó kezdeményezésnek a projektet, illetve az, hogy 33 freskó van a faluban az őket soha sehova nem fogja vinni, illetve semmilyen munkalehetőséget nem adott a helyieknek.

Viszont két cserfes interjúalanyom boldogan mesélt a projektről, arról, hogy megismerhettek nagyon sok embert, orvosokat, igazgatókat, nagy örömmel újságolták, hogy még Balog Zoltán is náluk ebédelt, amikor a faluban járt. Emellett, nosztalgiázva meséltek a kórussal elért sikereikről, miszerint a kórusuk több helyen is járt már és lépett fel, és nem csak a környéken, Budapesten is, sőt eljutottak Brüsszelbe, ahol négy napot
töltöttek és felléphettetek a Parlamentben. Sajnos mára már nem áll össze az asszonykórus, a fellépések elmaradoznak, nincsen felkérés, de hangzik el a mondat: „Hát, ha lenne felkérésünk, nagyon gyorsan újra összeállnánk és mennénk fellépni!”

Beszélgetőtársaim elmesélték még, hogy amikor a projekt indult, remek lehetőséget adott a helybéli asszonyoknak, hogy pénzhez juthassanak. Az ideérkező festőknek, akik a „secco”-kat készítették, főzni kellett, minden nap, ezt pedig heti váltásban, más-más asszonyok és családok közösen oldották meg. Ehhez ők alapanyagokat kaptak és sokszor akár 20 ezer forintot is megkereshettek azzal, hogy egy hétig ők főztek. Pásztor Eszter, a projekt vezetője és kitalálója, így próbálta pénzhez juttatni a helyieket. Mindemellett a projekt alatt és után is, mai napig adományokat kapnak a helybéliek, amikre pályáztak, pályáznak, vagy kapnak, de nyilván ismerünk, tudunk felsorolni olyan szervezeteket is,
amelyek csak ezzel foglalkoznak és segítenek, adományoznak.

Az elmondottak alapján, két részre bonthatjuk az adományok fajtáját, ez élelem és ruházat. Az élelemből mindenki részesül, a falubeliek szerint nem is kevés élelmiszert kapnak az itteniek, főleg a december-januári hónapokban. A ruhákból viszont nem mindenki részesül, azt
mondták, az tud több ruhát elrakni magának, aki meg van bízva azzal, hogy ezeket kiossza.
Akikkel beszélgettem, maguk között megjegyezték, hogy remélik a következő ilyen ruhaadomány osztásakor ők lehetnek azok, akik osztanak,
hiszen ők hamarabb hozzájuthatnak azokhoz a ruhaneműkhöz, amik nekik szükségesek, illetve méretben is megfelelnek. Hallottam olyan információt is, hogy ezek a ruhaadományok sokszor márkás ruhákat is tartalmaznak, például eredeti ’CROCS’ papucsok, illetve márkás fehérneműk vannak a csomagokban amiket átvesznek a helyiek, és mivel nincs szükségük rá, eladják jelképes 500 Forintos áron, mert az értékével sincsenek tisztában.

A falut a környék legszegényebb falujának tartották a projekt elindulása előtt. Arra voltam kíváncsi, vajon adott-e a projekt valamilyen munkát a helybélieknek, hiszen nagyon nagy a szegénység a mai napig a faluban. Mint megtudtam, a főzés lehetősége adott némi alkalmi munkára lehetőséget. De a munkálatokban nem nagyon tudták kivenni a részüket az itt élők, de a fentebb említett cserfes helybéliek azért elmondták, hogy volt, amikor már látták, hogy nem haladnak a festők, csak megmutatták mi is az a festőhenger, ezzel is segítve a munkájukat. Ma, a már több, mint 5 éves festmények kezdenek lekopni, néha megrongálódnak a gyerekek csínytevései, balesetei által. Ilyenkor néhány lakost kérnek meg arra, hogy segítsenek kijavítani, hiszen nem lehet minden egyes alkalommal festőt hívni.

A polgármestert kérdezve a helyiek munkavállalási kedvéről és elhelyezkedéséről kicsit elkeserítő képet kaptam arról, hogy miből élnek a helybéliek, illetve mivel foglalkoznak. Egyébként a polgármester felkeresése is egy külön procedúra volt, ott tartózkodásom alatt, az önkormányzaton azt mondták, hogy kint van a temetőnél, hiszen felügyelni kell az ott dolgozó közfoglalkoztatottakat, mert hogyha nem tenné meg, akkor hazamennének a munkakezdés után egy órával. De meg is teszik, mivel a polgármester, a Bódvalenke mellett lévő faluban, Hidvégardóban mentősként dolgozik, és nem lehet mindig ott, hogy felügyeljen. Olyankor a dolgozóknak nagyon jó napjuk van, csak
bemennek aláírni a papírt és hazamennek. A polgármester elmondása szerint az összes ember a faluban közfoglalkoztatottként dolgozik, a környékbeli állásokra pedig nem is keresnek Bódvalenkeieket, azt mondják: „Nem kérünk Bódvalenkeit.”, és nem az etnikai származásuk, hanem a munkájuk minősége miatt van így. Ha lehetőség is van munkára, nem mennek el az emberek dolgozni. A körülbelül 60 kilométerre lévő Miskolcon, lehetősége lenne az embereknek a Bosch gyárban dolgozni, még külön busz is jönne értük, hogy elvigye őket oda, mert a közlekedés – mint ahogyan azt én is tapasztaltam – errefelé borzalmas és megoldhatatlan. Páran szerencsét is próbáltak a gyárban, de csak
néhány napot töltöttek el ott, aztán feladták. A polgármester szerint ezekhez a munkahelyekhez „Fel kell kelni.” és nem csak bejönni az önkormányzatra, aláírni a jelenléti ívet, és hazamenni, amikor csak kedvük tartja. A helyiek szerint, nem érdemes elmenni máshová dolgozni, hiszen a faluban ugyanannyit megkeresnek, mint máshol keresnének, ezért nem is mennek sehová a faluból. A polgármester szerint az egész
freskófalu projektnek nem volt értelme, hiszen az, hogy egy-két autó keresztülhalad a falun és megnézik a freskókat, abból a falunak soha nem lesz semmilyen bevétele.

Összességében vannak, akik úgy gondolják semmi nem változott azzal, hogy megvalósult a projekt, ugyanúgy élik az emberek az életüket, mint azelőtt. De vannak olyanok is, akik pozitívan gondolnak vissza a projektre és arra, hogy mit adott az nekik. De ugyanúgy azt is gondolják, hogy ma már senkit sem érdekel az, ami itt megvalósult. Pedig a freskók nagyon szépek, kidolgozottak és érdekesek. Egy szókimondó férfi szerint: „A
mocsárból kivették a romát, kaptak szép házakat, de ennyi.” Többségében, az elmondottak alapján az emberek nagyon szeretnek itt élni, ha lehetne vagy csak nagyon messzire költöznének el, ahol van jó munkalehetőség, vagy egyáltalán nem mennének, hiszen: „Az önkormányzat, mindenhol ugyanolyan.” – hangzott el egy vélemény.

A falut, Bódvalenkét, ahol engem nagyon nagy szeretettel és nyitottan fogadtak ismeretlenül, mint egy nagy családot látják a helyiek, ahol mindig mindenki ott van egymásnak és segít, hogyha bármi történik, ha baj van, akár freskóval, akár freskó nélkül is.



A riport 2017 márciusában készült, a változások, miszerint a projekt már teljesen megszűnt zárójelben jeleztem az olvasók számára, illetve kisebb korrigálásokat végeztem el a szövegen.
A riportban felhasznált képek a saját készítésűek, kivéve a fedőlapon felhasznált kép, melynek forrása:
http://www.motorostura.hu/sebesviz-es-bodvalenke/
A falu honlapja: http://www.bodvalenke.eu/

Egy hónapja a Twitter alkalmazást görgetve akadtam rá egy olyan bejegyzésre, ahol egy óriási adag étel képe mellett egy fiatal mindenkit arra buzdított, hogy mentsünk ételt közösen, kedvezményesen és mindenképpen látogassunk el arra az oldalra, ahol mindez lehetséges.

Felkeltette érdeklődésemet mit is takar az, hogy „ételmentés” és miről is van szó, hiszen már rég foglalkoztat engem is a kérdés, hogyan tehetnénk többet a pazarlás ellen, így ellátogattam a Munch.hu oldalra, ahol elkezdtem olvasgatni, nézelődni.

Ez egy új kezdeményezés, amelyet egyetemista hallgatók hoztak létre, abból a célból, hogy csökkentsük az ételpazarlást. Így éttermek, hotelek, élelmiszerboltok, cukrászdák és pékségek is tudnak csatlakozni ahhoz a listához, ahonnan az ételmentők el tudják hozni, az eredeti ártól 40-70%-al kedvezményesebben az ételt. A csomagba az adott vendéglátóhelység dönti el mi kerül: tehát bármit találhatunk a csomagunkban, ami az adott napon már nem kerülne eladásra, azonban még a minősége kiváló, de a szabályoknak megfelelően a szemétben landolna.

Budapesten már 60 helyet találhatunk (és ez a szám folyamatosan nő), ahol közösen tehetünk az ételpazarlás ellen, a terv pedig az, hogy vidéken is elinduljon a „muncholás” és minél kevesebb legyen a pazarlás. A weboldal mellett már applikációban is lehet foglalni ún. „meglepetés csomagot”, így kényelmesen, éppen haza felé tartva is foglalni tudunk egy könnyed vacsorát, vagy esti péksüteményeket magunknak.

Mi is kipróbáltuk, hogyan tehetünk többet a környezetünkért, hiszen csatlakoztunk a „Munch.hu – ételmentők” csoporthoz Facebook-on és rengeteg pozitív véleményt és képet láttunk az egyes csomagokról. Mi az egyik XIII. kerületi cukrászdát választottuk, ahol már korábban is jártunk.  Jelen esetben egy munch, egy süteményt jelentett, amelyet mi választhattunk ki. Pozitív volt számunkra, hogy az elsők között voltunk, akik kipróbálták a cukrászdában milyen is „muncholni” így egy ajándék süteményt is választhattunk!

Mi számunkra tetszőleges süteményeket választhattunk

Emlékszem még egyetemista voltam, amikor mindig nagy fejtörést jelentett, hogy honnan szerezzem be a napi menümet, vagy hova szaladjak el ebédért két óra között, illetve a kollégiumban nem volt olyan lehetőség, ahol főzni tudtam volna, ha egyébként akadt volna egy kis időm. Így szupernek tartom, hogy mindenki számára elérhető áron, minőségi és változatos ételeket tudnak a felhasználók elhozni. Sőt, vegán, illetve gluténmentes partnereket is találunk a kínálatban és egyes helyeken vihetjük a saját ételhordónkat is (így nem használunk felesleges egyszer használatos műanyagot). Mindemellett a legjobb, hogy ezzel még segítünk is, teszünk az ételpazarlás ellen és segítjük a vállalkozások fennmaradását és működését!

Reméljük, hogy egyre több vállalkozás fog csatlakozni a kezdeményezéshez, hiszen ez mind a vendéglátóhelyeknek, mind a társadalomnak hasznos kezdeményezés és a későbbiekben vidéken is kipróbálhatja mindenki milyen “Munch-ozni”.

Tegyünk közösen a pazarlás ellen és védjük a környezetünke és a munkahelyeket!

Ha felkeltette érdeklődésedet, itt tudsz böngészni a Munch-ok között:

• https://munch.hu/
• Android alkalmazás letöltése: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.munch.munchapp&hl=hu
• Ios alkamazás letöltése: https://apps.apple.com/hu/app/munch-hu/id1528038390
• Közös Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/1196537054025252

Az 1300-as évekig nyúlik vissza a története annak az elsőre, csupán csak hétvégi házakkal és kertekkel tarkított övezetnek, amelynek aljában leparkoltuk autónkat. Miskolcon, pontosabban a diósgyőri városrészben járunk, ahol egy évezreddel ezelőtt legelésző állatok, virágzó szőlők és gyümölcsösök színesítették a hegyoldalt, amelyet a pálos szerzetesek után Baráthegynek neveznek, még napjainkban is. Mára, modernebb környezet és mindig mosolygós fiatalok váltották fel az évszázadokkal korábbi képet, hiszen több, mint 10 éve működik itt a Szimbiózis Alapítvány egyik telephelye: a Baráthegyi Majorság.

A Szimbiózis Alapítvány, az értelmileg akadályozottak és az autizmussal élő fiataloknak nyújt segítséget, legyen szó akár nappali ellátásukról, foglalkoztatásukról, fejlesztésükről vagy lakhatásukról. A Baráthegyi Majorság – nevéből sejtjük – egy olyan oldalával ismerkedhetünk meg az alapítványnak, ahol a fiataloknak lehetőségük nyílik olyan tevékenységek mindennapos végzésére, mint az állattartás, sajtkészítés, főzőkonyhában való segédkezés. Aki inkább más munkálatokban venne részt, lehetősége adódik asztalosműhelyben, a kertészetben vagy a hamarosan elkészülő panzióban is elhelyezkedni.

Nem az első látogatásom a Baráthegyen, hiszen régebben már jártam itt, így régi ismerősként fogad minket, az egyik itt élő ellátott: Gyuszó, aki rögtön vállalja, hogy körbe vezet minket a mára óriási területté nőtt majorságban.

Sajtkészítő üzem és kemencével ellátott pavilon

A gyalogosan érkezőket a domb megmászása után egy hűvös pavilon fogadja, ahol kemence és egy hűs kút is található, mellette játszótér, ahol a nyári táborba, vagy az erdei iskolába érkező gyermekek tudnak játszani és korhű jurtában ülve megismerkedni a történelem egyes szemelvényeivel. De nemcsak itt, hanem a Diósgyőri Vár nemrég, fából megépített kicsinyített mása is elrepíti a múltba az ide látogatókat. Itt a mesterségekkel ismerkedhetünk meg, gondosan összegyűjtött tárgyak mutatják meg, milyen eszközökkel dolgozhattak a bencések ezen a vidéken.

A lakóotthonból fa hídon keresztül juthatnak el a fiatalok a várig

A várban tett sétánk után a szemünk sarkában már láthatjuk, ahogyan érdeklődve nézik az állatok, vajon kik érkeztek a birtokra. Tyúkok, kecskék serege, két szamár, egy ló, rengeteg nyúl és négy alpaka színesíti az itt élők és dolgozók mindennapjait. A fenntarthatóság jegyében a majorságban megtermett zöldség, illetve az állatok által termelt javak felhasználásra kerülnek, így kerül árusításra a kecskesajt, vagy készül ebéd a kertben termett zöldségekből. Az alpakák terápiás célt szolgálnak, a sérült fiatalok hetente alpaka-terápián vesznek részt, ezzel fejlesztve a kommunikációs és szociális készségeiket. Ott tartózkodásunk során a távolban egy csordányi kecske kíséretében megjelent Lajos is, aki bemutatta nekünk az állatokat, kiderült, hogy van még kutya és cica is és nemrég született kiskecskék, akiket ők gondoznak, ápolnak nap, mint nap. Látszott, hogy mindketten örülnek annak, hogy megmutathatják a farmot és annak lakóit és boldogsággal tölti el őket, hogy itt lehetnek.

Alpaka etetés

Nagyon örültem, hogy ellátogathattam újra a majorságba, ami mindig fejlődik, épül-szépül az ott dolgozó és ott élő fiatalok, munkatársak által. Ebben a gyönyörű környezetben, ahol a csendnek gyógyító hatása van, úgy gondolom pozitívan hat az itt lakók életére és mindennapjaira. Nem hiába adtam címül: „A barátoknál”. Négyéves unokaöcsénk úgy mesélt a miskolci kirándulásunkról, hogy „A barátoknál voltunk!”. Hiszen itt mindig szeretettel fogadják az érkező vendéget, mint egy barátot! Még ki sem léptünk a kapun, amikor szintén ő megkérdezte: „Mikor jövünk legközelebb?”

A Szimbiózis Alapítványról itt olvashatsz többet:
– https://szimbiozis.net/
– https://www.facebook.com/szimbiozis

A napok telnek, a ketrecben csend honol, a fejben tombol a zivatar.
Alig látni a naptárt. A számok és a dátumok elmosódnak, elménk homálya, ködös felhőrengeteget ereszt a látóhatárra.
Telnek a napok. Az egyedüllét fojtogat. Acél vasmacskája fullasztóan tekeredik a nyak köré és lent tart magával. A tenger kietlen. Száraz.
Nincs hajó ami arra vetődne. Hullámai sziklákba döngölnék.
Az áramlatok csak keserűséget gerjesztenek körülöttünk. Örvény, egy átkozott vízi csapda az életünk.
Nincs remény.
“Köszönjük, a jelentkezését megkaptuk.”
Nincs több válasz.
A segély három hónapja lassan lejár. Jelenünk belekerül egy homokórába amit egy kacagó sötét alak előttünk felfordít.
“Az időd egyszer lejár.” – szól az alak, te pedig csak hallgatsz.
Egy új kétségbeesett érzés bukkan fel a felszínre.
Tehát ilyen ez. Céltalanul élni. Láthatatlanul szenvedni egy kanapén, elrejtve a világ elől. Mintha nem is léteznénk. A barátaink arca lassan elhalványul. A telefon képernyője vakít. Nem a valóságot tükrözi. Bántja a szemet.

Alig szólunk pár szót. Éjjelente rémálmok hada gyötör. A harci dobok véres pergetése szüntelenül ostromolja dobhártyánkat. Nem maradt már semmink.
Hiába minden erőfeszítés, a világ fejjel lefelé fordult. És ahogy a fordulat végbement, mi kiestünk a csőből és beszorultunk valahová a valóság és a képzelet világa közé. Nincs kiút. Nincsenek alternatívák.
Senki nincsen rajtunk kívül a szorítóban. Egyedül maradtunk.
Az élet hengere őrült forgással súrolja beszorult testünk minden porcikáját, mi pedig kívülről nézzük, hogy mi történik.
A disszociáció hatalmas tenyere a közepén ringat minket, elszakítva mindentől. Nem érkezik segítség. Talán meg kellene tanulunk repülni. Hiába kúszunk, hiába mászunk hiába hullajtjuk vérünket… a henger pörög, mi pedig kiszorultunk.
Száműzöttek és kívülállók lettünk. A múltunk hangjai tompán kísértenek. Néha üvöltve. Sárkánytűzzel a bőrünket égetve. Kétségbeesetten, ordítva nekimegyünk a víznek, át akarjuk úszni. Nincs vége. Mély, hullámzó és örvénylő a víz.
Alábukunk.

Képek villannak elő süllyedés közben. Tüdőnk megtelik vízzel.
Egy arc, mosolygó, kék szemű, az élet maga. A remény. Elillan.
A kék szem vörösen felizzik, a mosolyt felvillanó agyarak szakítják szét.
A Nap is alábukott.
Sötétség következik.

Apró szívverés hangja hallatszik a mélyben. A dobogást szuszogás követi.
Fájdalomtól szétszakadó mellkasunkat melegség önti el egy pillanatra.
Egy lassan szuszogó szőrmók telepszik a nyakunkra. A kanapén vagyunk ismét. Jött a felmentősereg: a kiskutyánk.
Az élet egy másodperc töredékére értelmet nyer újra. Senki nem tudja, hogy létezünk. Senki számára nem vagyunk már igazán fontosak.
De ő még mindig itt van. Egy rendíthetetlen karhosszú véreb. A vigyázónk. Az Őr. A Védelmező.
Lassan a félelem becsorog a fülünkön át az agyunkba.
Hamarosan lehet, hogy mindent elveszítünk. És akkor már valóban, senki nem fogja tudni, hogy létezünk.
Ott leszünk beszorulva az élet kerekei között és a szerkezet egyszer ki fog köpni magából. Hacsak nem növesztünk szárnyakat és megtörténik a lehetetlen, a remény halvány csónakja lassan de biztosan el fog evezni a szemünk előtt…

Több oldalt, receptet átnéztem, amíg sikerült megtalálni a tökéletes sajttorta receptjét, illetve egy olyan Lemon Curd receptet, amelyet a tetejére tehetek. Így született meg a saját kis receptem, amely alapján elkészült el a sütés nélküli, egyszerű, de mégis nagyszerű könnyű torta.

Hozzávalók 18 cm-es kapcsos tortaformához:

Alap:

100 g – vajas keksz
50 g – vaj

Krém:

200 g – mascarpone
200 g – krémsajt – natúr
100 g – tömlős sajt – natúr
100 g cukor
200 g – habtejszín
1 csomag habfixáló
Fél citrom héja
Fél citrom leve

Lemon Curd:

2 db tojás sárgája
Fél citrom héja
Fél citrom leve (+ egy kávés kanálnyi citromlé)
35 g cukor
20 g vaj

A 100 g vajas kekszet aprítóban felaprítom, vagy zacskóba rakva összetöröm. A vajat felmelegítem és összekeverem. A 18 cm-es kapcsos tortaformába öntöm, majd egy pohárral elegyengetem, lelapítom és a hűtőbe teszem.

Elkészítjük a 200 g mascarpone-ból, 200 g sajtkrémből és 100 g tömlős sajtból a masszánkat. Ehhez 100 g cukrot keverünk, majd fél citrom héját belereszeljük és levét belefacsarjuk, jól összekeverjük.
Ha ezzel elkészültünk a 200 g habtejszínt habbá verjük robotgéppel, amikor elkészült az egy csomag habfixálót hozzáadjuk.
Óvatosan a két tálban lévő masszát és habot egyesítjük, puha, óvatos mozdulatokkal.

Mindezt a hűtőből kivett tortaformánkba kanalazzuk. Közben vizet tesszünk fel forrni.

A víz fölé egy lábast helyezünk. Két tojás sárgáját, 35 g cukrot, fél citrom levét és héját összekeverjük a vízgőz fölött, amíg be nem sűrűsödik. Ezután hozzáadjuk a 20 g vajat, összedolgozzuk és átpasszírozzuk. A tortánk tetejére dolgozzuk.

A tortát hűtőbe tesszük, minél többet tartjuk ott, annál szebb, egységesebb lesz. Személy szerint citrommal és lime-mal díszítettem.

Ha tetszett és elkészítetted kérjük küldj nekünk róla képet!

Ahogy egyre közelít a korlátozások és szigorlatokon enyhítő műveletek sora gyakrabban találhatjuk magunkat dezorientált és zavart mentális állapotban.
Az idő- és sokszor a térérzékünk is megkopik, zavaros helyzetekbe állítva felfogó és befogadó képességünket.
A fókusz és a koncentrációs központunkat támasztó pillérek rezegnek és sokszor teljesen átrendeződnek. Az alvászavar és a bioritmus felborul ezt irritáció és lobbanékony reakciós természet követi. Az emberi természet naturális velejárója, hogy nem reagál jól a határok és a bezártság illetve a túlzott szabály-felállítás helyzetére. Az izolációs időszakban a személyiségtípusok jó, rossz és neutrális  oldalai felerősödnek lehetőséget adva a barátainknak és a szeretteinknek, hogy mellettünk maradhassanak életünk végéig vagy rájöjjenek, hogy jobb, ha menekülnek. De minek is vagyunk pontosan érzelmileg kiszolgáltatva?

1. Önmagunk

Azok az embertársaink, akár magunkat is beleértve, akik egyedül részesei az izolációs folyamatnak és nincsenek közvetlen társasággal megáldva könnyen egy érzelmi hullámvasútban találhatják magukat.
Személyiségtípustól függően jól, de extrémen érzékenyen reagálhatnak az egyedüllétre és annak a lehetőségnek a hiányára, hogy túlcsorduló szeretethiányukat közvetlenül kifejezzék.
A gondolatok vonatára felpattanva a menet lehet sima és zökkenőmentes is, de az esetek túlnyomó többségében hirtelen gyorsulás, kisülés de akár egy fájdalmas baleset is bekövetkezhet ahogy a gondolat-vonat kisiklik a síneken és a falba csapódik.
Nem utolsó sorban az étkezési és alvási szokásaink is felborulhatnak, támaszkodópont, motiváció és társaság hiányában pedig esetleg esténként hosszas beszélgetéseket kezdeményezhetünk a szobánkban lévő pókkal a sarokban.

2. Szeretteink állapota és reakciói

A legtöbb családban előfordul legalább egy olyan szeretett családtag, akire fokozottan veszélyes az új koronavírus. A gondolattal, illetve rosszabb esetben a fertőzés fennállásával rendkívül nehéz napi szinten megbírkózni és minden embert hatványozottan terhel.
Ha a saját egészségünk mellett még egy konstans fennálló aggodalom is beférkőzik szeretteink iránt, a napjaink sokszor álmatlansággal és aggodalommal telhetnek el.
Különböző élethelyzetben lévő emberek különböző veszélyeztetettségnek vannak kitéve és nem minden individuál engedheti meg magának az otthonról való munkavégzést, illetve vannak olyan balsorsú esetek is ahol az egzisztencia teljesen lerombolódott és munkavesztés következett be.
Ami a mentális és érzelmi reakciókat illeti, nem csak saját magunkhoz kell türelmesnek és megértőnek maradnunk, de a környezethez is. Egyes társaink, családtagjaink és szeretteink a teljes közömbösséget és nem törődést, míg mások a fokozott és túlzott paranoiát fogják képviselni. Nekünk, mint egyének ezekre a reakciókra tanácsos türelmes és határokat nem átlépő módon reagálni.

3. Tudatlanság

Rengeteg tény, számadat és hír forog a kezünkben és a fejünkben a nap szinte minden órájában. Az információáradat annyira sokarcú és kibogozhatatlan, legtöbbször ellentmondó, hogy a legtöbbünknek már felötlött a gondolat a fejében, hogy valójában fogalmunk sincsen, hogy mi történik. Összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket a helyzetünkkel kapcsolatban:

–Ha a tomboló és pusztító világjárvány még nem múlt el akkor miért engednek a szigorításokon, miért nem tesztelnek, miért nincsenek háborús intézkedések?
-Valójában olyan komoly a helyzet?
-Valójában lehet, hogy nem is komoly a helyzet?
-Az összeesküvés elméletek közül melyik lehet igaz?
-Most akkor nem is a denevér volt a hibás? Honnan jött ez a vírus?
-Létezik egyáltalán ez a vírus?
-Mikor lesz vége ennek a helyzetnek? Egyáltalán vége lesz?-Igazak a számadatok, hihetünk a médiának?
-Kinek higgyünk el és mit?

4. Egzisztencia

Sok munkalehetőség megszűnt és sok másik munkalehetőség most éli virágkorát. Néhányan hatalmas bajban és szerencsétlenségben vagyunk, míg mások teljes biztonságban szobájuk melegében, laptopjukkal az ölükben vészelhetik át a békeidőnek nem mondaható időszakot.
A helyzet az, hogy minden kiszámíthatatlan és sokan nem tudják eldönteni, hogy megmarad-e a munkájuk illetve, hogy most hogyan fognak és hol új lehetőséghez jutni.
Az effajta kiszolgáltatottság igazi lélek-daraboló és ha saját magunk vagy ismerősünk ilyen helyzetben szenved a lehető legtöbb támogatás iránt érdemes kutatni. 

Tapasztalatom szerint a kijárási korlátozás idején, akinek ideje engedi sütésbe-főzésbe kezd. Gondoljunk csak arra a pánikra, amely akkor tört ki, amikor elfogyott az élesztő a boltokban. Hirtelen mindenki kelt tésztát szeretett volna készíteni, akár annak ellenére is, hogy még soha nem használta korábban ezt az alapanyagot.

Az alábbi recept élesztő nélküli, Édesanyám receptes gyűjteményéből vettük elő, melyet évekkel ezelőtt egy munkatársától kapott. Gyorsan, egyszerűen lehet vele muffinokat készíteni, kevés alapanyagból, percek alatt.

Sokszor “poharas muffin-ként” is szoktuk emlegetni, hiszen azt a poharat használjuk méréshez, amely pohár joghurtot felhasználjuk a tésztához.

Hozzávalók (12 darab muffinhoz):
– 1 pohár joghurt (natúr vagy ízesített)
– 2 pohár liszt
– 1 pohár cukor
– 1 csomag sütőpor
– 1 csomag vaníliás cukor
– 2 db tojás
– 1/2 pohár olaj

Opcionálisan, hogyha szeretnénk törhetünk bele csokit, vagy tehetünk a tetejére cukorka-darát, ami a képen is látszik. Ha szeretnénk, kakaóporral is kikeverhetjük a tésztát.

A hozzávalókat egy tálban kikeverjük, sütőben 180-200° fokon sütjük.
Ha jól csináltuk, szép magasra emelkednek a muffinok és megpirulnak, amely azt jelzi elkészültek a muffinjaink.

Ha kedvet kaptatok próbáljátok ki és küldjétek el a végeredményt!

Az utazás

2019 január 13.-án lehetőségem adódott Amerikába utazni, ami már régi vágyam volt. Azt hozzá kell tennem, hogy még soha nem repültem előtte életemben, így több szempontból valami újba vágtam bele. A gépem hajnalban indult Ferihegyről Frankfurtba, majd onnan Tampára. Egy jóbarátommal utaztam, ő segített eligazodni a reptéren, a biztonsági ellenőrzésen és természetesen Amerikában is. Amíg a gépünkre vártunk, a biztonsági ellenőrzést követően, megreggeliztünk. Nem sokkal ezután felszálltunk a gépre, majd elemelkedtünk a földtől. Utazásunkhoz a Lufthansa légitársaságot választottuk. Budapest és Frankfurt között is szolgáltak fel ételt és italt, pedig csak 1 óra és 30 perc volt a repülési idő.

Frankfurtba érve átmentünk az érkező oldalból az indulóra és ott vártuk a következő gépünket. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon nem szeretek várakozni. Már az az 1-2 óra is soknak tűnt nekem, amit a frankfurti reptéren töltöttük, ám a neheze csak ezután jött. Felszálltunk a gépre, majd kezdetét vette a kb. 11 órás repülés. Frankfurtba egy Airbus A320-assal érkeztünk, onnan egy Airbus A340-essel repültünk tovább. Felszállás után nem sokkal sós perecet és egy flakon vizet kaptunk.

Hiába néztem filmet, hallgattam zenét, játszottam és beszélgettem a barátommal, számomra mégis lassan telt az idő. A hosszú utak sajnos nem nekem valóak, de a történetem végére azért majd kiderül, hogy megérte.

A megérkezés

Az első, amit észrevettem az utashídhoz gurulás közben, hogy mindenki rövidnadrágban van, miközben én a télből érkeztem ide. Már a repülőgépből való kilépéskor megcsapott a meleg és a pára, ami Floridát jellemzi. Nem mondom, nem volt kellemes érzés, azonban 1-2 nap alatt sikerült akklimatizálódnom. Ekkor már olyan 18 órája lehettem ébren, a gépen sajnos nem sikerült aludnom. Azonban egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. A vámon való áthaladásunk nem ment zökkenőmentesen, figyelmetlenségünk miatt bevittek minket kihallgatni. Végül azonban semmi nem történt, elmagyaráztuk a történteket, így beengedtek minket az országba. Viszont ez újabb két óránkba került.

Ezután tudtunk csak telefonon szólni, hogy jöhetnek értünk. Sarasotába tartottunk és a fuvarunk is onnan jött, ami kb. 1 óra kocsival Tampától. Szóval ismét 1 óra várakozás. Az épületen kívül várakoztunk, így nem élvezhettem a klíma nyújtotta előnyöket, azonban talán ez is segített ahhoz, hogy minél hamarabb elviselhetőbbé váljon számomra az ottani klíma.

Egy Escalede-el folytattuk utunkat. Áthajtottunk Sarasota legmagasabb pontján a Sunshine Skyway Bridge-en. Bár már sötét volt amikor áthajtottunk, de még így is lenyűgöző látványban volt részem. Ugyan ezt az utat visszafelé azonban már nappal tettük meg, de erről majd később. Még a szállásunk előtt betértünk megvacsorázni a The Parrot-ba. Hawaii sörrel (Kona – Big wave) koccintva üdvözölt Amerikában jóbarátom és unokatestvére. Vacsorára csirkés Quesadilla-t rendeltem. Mivel kellemes volt ekkora már a levegő, így a külső részen foglaltunk helyet. A tévéken amerikai foci ment, valamint élő zene szórakoztatta a betérőket.

A vacsorát követően folytattuk utunkat a szállásunk felé. Miután megérkeztünk elmondták a legfontosabb tudnivalókat, amikre szükségem lehet az éjszaka “túléléséhez”. Az első és legfontosabb, hogy Amerikában nem szokás kínálgatni a vendéget, ha megéhezem vagy megszomjazom, csak nyúljak be a hűtőbe és vegyem ki amire szükségem van, tegyek úgy mintha az a sajátom lenne. Majd megmutatták, hogyan ágyaznak meg Amerikában. Bár szerintem ezt némiképp félreértettem, és gondolom ez leginkább csak Floridára jellemző.

Leegyszerűsítve: van egy gumis lepedő, illetve egy hagyományos, de ez utóbbinak olyan a mintája, mint a párnahuzatnak. A gumis-lepedőt egyértelműen a matracra helyezzük, a párnára felhúzzuk a huzatot. Ezután az egész ágyat leterítjük a második lepedővel (kint azt nem lepedőnek hívják) majd erre tesszük rá az ágytakarót. Ezután a párnákról visszahajtjuk az ágytakarót és végeztünk is. Azaz nincs az itthon ismert takaró és a hozzá tartozó ágyneműhuzat.

Az első nap

Jetlag miatt keleti parti idő szerint korán keltem, itthon viszont már javában zajlott az élet, így eltudtam intézni a legfontosabb telefonokat minden reggel. Reggel vettem észre, hogy az ablakom előtt pálmafák vannak.

Első utunk a Sprouts-ba vezetett, itt vettünk magunknak reggelinek valót, plusz egy-két fontosabb élelmiszert. Ez egy bio bolt, és ami meglepő az ilyen üzletekkel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem drágább, mint bármelyik másik élelmiszer bolt, sőt vannak termékek, amik az ilyen helyeken még olcsóbbak is. Mindezt egészen addig nem tudtam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam.

A polcok telis-tele szebbnél szebb zöldségekkel és gyümölcsökkel. A hűtőpultok rengeteg féle-fajta felvágottal, sajttal, humusszal, tejtermékkel stb. Az eladók és az árufeltöltők kedvesek és segítőkészek, de igazából egész Sarasotára ez jellemző. Az egyik árufeltöltő amint meglátta, hogy csak kóválygok az üzletben (épp feltérképeztem), egyből megszólított, hogy segíthet-e. Mindezt úgy, hogy a vállán egy nehéz rekesz volt és még csak le sem tette.

Egy kiadós reggelit követően körbevezettek a szállásunkhoz tartozó területen. Lényegében egy kerítéssel körbezárt lakóközösségről van szó. Megmutatták az edzőtermet, a teniszpályát, a medencét, a grillsütőket, valamint azt a termet, mely tartalmazott egy bárpultot és egy zongorát is, ahova bármelyik ott lakó bulikat szervezhet. A medence két szélén található 1-1 aligátor fogó bot a végén hurokkal, ugyanis előfordulhat, hogy az ember egy aligátort talál épp benne. Az összegyűjtött aligátorokat a közeli Myakka River State Park-ba szállítják.

Ezt követően elindultunk beszerezni két, az amerikaiak számára igencsak nélkülözhetetlen dolgot, fejenként 1-1 karton Coca Cola-t, valamint alkoholt, ami a mi esetünkben különböző kézműves söröket jelentett. Nagy általánosítás, de nekem azt mondták Amerikában mindenki iszik (legalább esténként 1-2 sört), kiváltképp, ha hétvége van, akkor azonban a tömény is fogy rendesen. Amint betértünk egy italboltba egyből megértettem miért nem elegendő annyit mondani, hogy hozz nekem egy IPA-t. Végeláthatatlan sorok megannyi alkoholos itallal, fogyasztásukhoz, illetve a koktélok elkészítéséhez szükséges kiegészítőkkel, valamint egy szivarszobával. Feltették nekem, hogy mit szeretnék megkóstolni, belőlem meg csak annyi jött elő, hogy nem tudom.

Természetesen az alkoholos italok a csomagtartóba kerültek, hiszen itt nem lehet, még zárt állapotban sem az utastérben, mert az ráutaló magatartás és büntetnek érte. A napunkat különböző üzletek látogatásával folytattuk, voltunk bútorboltban, háztartási boltban, ruhaüzletben, elektronikai szaküzletben, könyvesboltban stb. Ami meglepett, hogy szinte minden üzletben van minden, de némi folyadék és élelmiszer a legtöbben megtalálható. Igen még a bútorboltokban is. Nem éhezhet vagy szomjazhat az ember.

Innentől egyébként abbahagyom az időrendbeli elmesélést, mert szerintem kevésbé fontos, hogy mely élményem melyik napról származik. A cikksorozat következő részeiben, mesélek majd, a közlekedésről, ételekről, a mindennapokról és még pár, általam fontosnak, vagy épp számomra meglepő dologról.

A karácsonyi kézműves posztom nagy örömömre sokak tetszését elnyerte, így úgy gondoltam a tavaszi kopogtatóm elkészítését is megosztom az érdeklődőkkel.

Számomra a tavasz, úgy, mint a természetnek, az újjászületést jelenti. Sokkal kreatívabb, üdébb vagyok és a kertészkedés mellett előszeretettel kézműveskedem. Nem csak remek időtöltés, hanem szeretem az otthonunkat is egyedivé varázsolni.

A legtöbb díszt olcsó alapanyagokból készítem. Az év egészében nyitott szemmel járok és ha meglátok bármilyen, a jövőben felhasználható kelléket, megveszem. Továbbá előfordul az is, hogy ismerősöktől, rokonoktól kapok valamilyen felhasználható alapanyagot (mint e tavaszi dísz esetében az alapul szolgáló fonott koszorút).  

E tavaszi dísz esetében az alapfelszerelés közé hozzátartozik a ragasztópisztoly és 1-2 ragasztórúd. A ragasztópisztolyom csak eszi a ragasztórudakat, de ez esetben kivételesen elég volt 1 rúd is (a koszorú kisebb, kevesebb dekorációs elemet ragasztottam rá).

Először mindig a színkombinációt találom ki, a tavasz esetében magától értetődően a rózsaszín, sárga, zöld, fehér. Az én választásom a halovány rózsaszín és fehér kombinációjára esett.

A képen látható alapanyagokból nem használtam fel mindet, de a maradék mindig jó célt szolgál valamilyen más, későbbi alkotásnál.

A koszorú hozzávalói:

• ragasztópisztoly, 1-2 ragasztórúd
• koszorú alap
• szalag (a végén fellógatni)
• virágok
• különböző, színben illő apró díszek (madárka, pillangó stb.)
• a koszorú közepére szánt figura

Első lépésként megpróbálom kitalálni hogyan is állnának jól a díszek, miből mennyi szükséges, hogyan helyezkedjenek el. Majd nekilátok.

A virágokat váltakozó színekkel egymás mellé kezdem ragasztani. Az én koszorúm relatíve kicsike volt. Tíz rózsaszín és tíz fehér virágot vásároltam, és kettő fehér megmaradt. A virágok kb. 2-2,5 cm nagyságúak.

Lépésenként ragasztom sűrűn, egymáshoz közel a virágokat. Sajnos gondolkodásra sok idő nincs, mert a ragasztó csorog a pisztolyból. Ügyeljünk arra, hogy a ragasztó ne csöppenjen rá a virágokra, mert esetlegesen sérülhetnek a virágok, ha a ragasztófoltokat megpróbáljuk eltávolítani.

Színben bármilyen hozzáillő dísszel feldobhatjuk a koszorút, ennél a koszorúnál fehér pillangókat és rózsaszín madárkát használtam (a végén hozzáadtam még egy pillangót).

Úgy véltem a koszorúra elhelyezett néhány virág nem elég, így a koszorút megdöntve, a belső ívére is elkezdtem virágokat ragasztani, ügyelve, hogy az alul elhelyezett virágok színei eltérőek legyenek a felettük elhelyezettekkel.

Ha az utolsó virág is a helyére került, nézzük meg jól minden dekorációs elem biztosan van- e rögzítve, le ne pottyanjon később.

Utolsó lépésként pedig a koszorú közepére ragasszuk stabilan figuránkat. Esetemben nem volt a legegyszerűbb középre díszt találni, mert eredetileg tavasztündért szerettem volna, ami a lábát lógatva ül a koszorú közepén, de sajnos a jelen körülmények és a javallott otthontartózkodás arra késztetett, hogy ezt az első boltban talált nyuszit illesszem középre. Színben illik: a fa mindenhez passzol, a rózsaszín fehéres virág pedig telitalálat a körülötte lévő dekorációk elemek szempontjából.

És a végeredmény:

Eredményes, szórakoztató munkálkodást kívánok!

Ha tetszett a cikk, kövesd Facebook oldalunkat, érdekfeszítő és változatos cikkekkel, beszámolókkal!

Vannak olyan aspektusok egy ember életében, ami békeidőben is nehézségeket okoz, nemhogy ebben az Apokalipszis hangulatban. Az elme olyan részei aktiválódnak, amik esetlegesen régen eltemetve, elásva várták szabadulásukat és amikor felszínre törnek döbbenettel fogadjuk az érkezést.

Izolációba kényszerültünk és nem maradt más választásunk minthogy szembenézzünk önmagunkkal. A bezártság és a kollektív, rendkívül felfokozott szorongás utóízeként sokan depressziós tüneteket, pszichés zavarokat, boldogtalanságot, zavarodottságot vagy tehetetlenséget tapasztalhatunk.

A koktél színes, sokízű és természetesen személyre szabott. Természetesen senki nem számított rá, hogy egy világjárvány megélése bele fog tartozni az élettapasztalatai közé. A furcsa jellemzője ennek a tapasztalásnak az, hogy az egész emberiség kollektíven megy rajta keresztül. A családtagjaink, barátaink, szeretteink olyan oldalait és reakciót ismerhetjük meg amit eddig még sosem láthattunk. Ez alól természetesen önmagunk sem vagyunk kivételek.

A pánik, a paranoia, a túlzott ignorancia és az elnyomott dolgok felszínre törése a fő jellemző.

Egyesek aktívabban keresik mások társaságát konstanst támogatásra számítva, míg mások szembenéznek önmagukkal és a helyzetükkel és hirtelen eldöntik, hogy szakítanak a párjukkal minden további nélkül. Mindkét esetben az ezt fogadó fél hirtelen reakcióidőre kényszerül. Nincsen idő és lehetőség körözni, a gondolatokat félretenni vagy az érzéseket elásni hiszen most mindannyian kollektíven szembe lettünk állítva önmagunkkal és másokkal.

A koronavírus által létrejött izolációs helyzet helyén való kezelése sokak számára lehetetlenségnek vagy rendkívüli nehézséggel járó feladatnak bizonyul. Magas szintű öntudat, önismeret és mentális stabilitás szükséges, hiszen legtöbben túlzott érzékenységünknek köszönhetően krízishelyzeteket élünk meg, akár többször is egy nap alatt. Ez olyan terhet helyez az emberi pszichére, aminek elbírására edzenünk kell agyunk, lelkünk és testünk izmait is.

Fontos, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal és a valósággal, vagy legalábbis törekedjünk erre.

Egy olyan helyzetben, ahol az ember mentális és egzisztenciális állapota egy hajtűkanyart véve teljesen felfordult nehéz kooperálni a mentszéllel. Akár idősebb vagy legyengültebb hozzátartozóinkért aggódunk, akár egy elveszett szerelmet és életkép szétzuhanását siratjuk, fontos tudatosítani, hogy amíg élünk addig szembe kell nézni az élettel és addig mindig lesz mivel dolgozni.

Az ember él, lélegzik, sétál, az izmai mozognak és az elméje száguld. Ebben a helyzetben ez az egyetlen, amivel konkrét és megfogható módon kezdeni tudunk valamit:

Az életünkkel.

Valószínű, hogy sokan elhagyatottságot és magányt tapasztalnak. Sokunk esetleg nem látja a reményt és a fényt az alagút végén. Talán érdemes lenne azt a fényforrást a kezünkbe vennünk és ahelyett, hogy az alagút vége felé botladoznánk kétségbeesetten, világítsuk meg azt az utat, amin járunk, mi magunk.

Az alagút végét pedig felejtsük el.

Még nem tartunk ott és a szemünket inkább szögezzük a lábunkra és arra koncentráljunk, hogy jobb és bal lábunkat egymás elé helyezve botladozás helyett előre haladjunk. Eme szürreális és feje tetejére állított szituáció elutasítása és a rettegés elhatalmasodása helyett megpróbálhatunk beleállni a helyzetbe és belehelyezni magunkat a valóságba akármi is legyen az a valóság.

Fontos, hogy tudjuk mi magunk a legvégsőkig is ott vagyunk önmagunknak és a saját fejünkben mindig is találhatunk menedéket, ha ennek lehetősége már elfogyott a világban és a minket körülvevőkben. Amíg remény van, addig élet is van.

Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.

Madách Imre

Aki úgy érzi, hogy mentális támogatásra van szüksége a koronavírus ideje alatt, kérjük tanulmányozza az alábbi ingyenes elérhetőségeket: http://pszi.hu/

Nemrég Floridában jártam, és ott kóstoltam meg először a profi golfozóról elnevezett üdítő italt. A Hooters-be jártunk épp mikor javasolták nekem. Az első korty után éreztem, hogy ezt több alkalommal is el kell majd készítenem. Nos, eljött az első alkalom, hogy ez meg is történjen.

Arnold Daniel Palmer (1929. szeptember 10. – 2016. szeptember 25.) egy amerikai profi golfozó, akit általában a sport történetének egyik legnagyobb és karizmatikusabb szereplőjének tekintnek.

Palmer golfjának társadalmi hatása valószínűleg páratlan volt a többi profi között; szerény háttere és a nyilvánvaló népszerűsége elősegítette a golf felfogásának megváltoztatását az elit, felső osztályú időtöltéstől a populistabb sporttá, amely elérhető a közép- és munkásosztályok számára.

Az eredeti recept szerint 3 rész édesítetlen fekete tea és 1 rész limonádé szükséges, azonban sokan fogyasztják 1:1 arányban is. Ehhez jön még a friss menta és természetesen jég.

Mivel Arnold és maga az ital is amerikai így gondoltam, utánanézek milyen arányban készítik ott a limonádét. Ahogy kutattam, a legtöbb esetben a következő arányokat találtam:

• 6 citrom (ebből elvileg pont egy bögrényi citromlé facsarható ki)
• 1 bögre fehér cukor, valamint
• 6 bögre hideg víz

Elkészítettem és valóban ízletes, rég ittam már hagyományos limonádét. Általában én teszek bele még gyömbért és lime-ot is. Ezután jöhetett a fekete tea. Ennek elkészítéséhez sima, ízesítetlen fekete tea, tea füvet használtam, majd jól lehűtöttem. Miután kellően lehűlt a tea, kivettem a hűtőből a már korábban elkészített limonádéval együtt, egy poharat félig megtöltöttem jégkockákkal, ráöntöttem egy rész limonádét majd három rész teát.

Bár az íze, némiképp eltért a kint kóstoltaktól, de így is finom lett. Majd még valahogy kikísérletezem, vagy legközelebb, ha kint járok megkérdezem a pontos összetevőket.

Amennyiben neked is van olyan ital vagy étel, amelyet egy utazásod során fedeztél fel és azóta is a kedvenceid közé tartozik oszd azt meg velünk egy hozzászólásban, hogyan ismerkedtél meg vele és mi az, ami megfogott.

A cikk címe elárulja, hogy legutóbbi utunk során Edinburghben jártunk, azonban felföldi bocit nem láttunk – bármennyire is szerettem volna. (Erről majd még később)

Azonban kezdjük a legelején, hogyan is választottam ki következő úticélomat, Skócia kapuját. Adott egy könyv, illetve film, amelynek a címe „Mielőtt megismertelek/Me before you”, amelynek nagy rajongója vagyok évek óta, de nem teljes értékű rajongó, hiszen mindvégig azt hittem a filmet ott forgatták. Valójában nem ott készült a film, mindazonáltal az egész környék hangulata megegyezik a filmmel, ez pedig számomra félsiker. Továbbá, amikor elkezdtem olvasgatni a városról, kiderült, hogy J.K. Rowling itt írta meg a Harry Potter legelső részét (és még több rész is itt született), tehát felkészültem és alig vártam, hogy elinduljunk!

A WizzAir decembertől üzemeltet járatokat Edinburghbe, jelenleg kedd-csütörtök-szombati napokon, 2020-nyári időszakában kedd-szerda-csütörtök-szombat-vasárnapi napokra változik. Mi a szombattól keddig tartó időszakot választottuk ki. Személy szerint előre tájékozódtam a városba való bejutásról, így a 4 napos villamosra szóló jegy mellett tettük le voksunkat, amely 17,5 fontba került fejenként. Ezzel mindent könnyen elértünk egy kis gyaloglással, amit meg szerettünk volna nézni. A város dimbes-dombos, tehát nem mindent lehet elérni tömegközlekedéssel, azonban nem annyira nagy, hogy könnyedén elérjük a célunkat akár gyalogosan is.
Első napunkon a vár tövében elhelyezkedő Princes Street Garden-t néztük meg, ahol tavasztól a világ legrégibb virágóráját lehet megtekinteni. Innen felfedezőútra indultunk, hogy megkeressük Harry Potter „szülőhelyét”, az Elephant House nevű kávézót, ahol Rowling papírra vetette a könyv több részét is. Remélem mindenki el tudja képzelni a bent kígyózó sorokat, illetve a kint képet készíteni kívánókét is.

Pozitív volt számomra, hogy a „Museum of Scotland & Royal Museum” – azaz skócia történelmét, illetve a világ tudományát és kultúráját bemutató múzeumot ingyenesen látogathattuk meg, amely egy egész délutánt vett igénybe, olyan sok emelet és szárny és kiállítás várt ránk.

Ezután a szomszédban lévő Greyfiars Kirk „híres” temetőjébe indultunk. De miért keresi fel mindenki ezt a temetőt? Ez is Harry Potterhez kötődik, vagyis az írónőhöz, hiszen a fentebb említett kávézó szomszédságában található temető egyes sírkövei a könyvekből ismert neveket rejtenek. Úgy, mint „Thomas Riddle” – Voldemort, vagy William McGonagall híres író nevéből McGonagall – vagyis McGalagony nevét merítette az írónő. A temető sarkából, William McGonagall sírja mellett egy kapun keresztül egy iskolát láthatunk, amely ha az ember ott van és ránéz, nem nehéz kitalálni, hogy a Roxfort külső kinézetének ötletét adta az írónő számára.

Második napunkat az Edinburgh-i kastély meglátogatásával kezdtük. A skót koronaékszerek, háborús emlékművek, kiállítások során ismerkedhet meg a látogató a skótok történelmével. Másodsorban a kilátás a kastély minden szegletéből csodálatos.

Ezután folytattuk utunkat a Victoria Street felé, amely nem lenne több egy színes házakkal, boltokkal teli utcácskánál, ha ugyancsak a Harry Potter rajongók nem tették volna azzá, ami jelenleg – Harry Potter tematikájú boltok tömkelegével teli út, hiszen ez a mintája a híres Abszolút-nak (Diagon Alley), ahová az első részben Harry, Hagriddal karöltve a varázspálcáját és az iskolai kellékeit megy beszerezni. Az egyik üzletben tényleg el is hiszi az ember, hogy ott jár, hiszen a berendezése, hangulata teljesen megegyezik azzal, amit a könyvben olvastunk/filmben láttunk – varázslatos!

II. Erzsébet hivatalos skóciai szálláshelye a látogatásainak idején a Holyrood Palace, ezt kívülről megtekintve utunkat a város egyik legjobbnak mondott kilátóhelyére a Calton Hill-re folytattuk. Itt a városi obszervatórium, Nelson-emlékmű és a nemzeti emlékmű is megtalálható, aminek érdekessége, hogy a Pantheon mintájára épült volna, azonban az építkezés abbamaradt pénz hiányában. A másik csodás kilátó az Arthur’s Seat a Holyrood Palace-től jobbra található hegység tetején látható, ahová nem jutottunk fel. Ide körülbelül 20-30 perc a feljutás, hegyi emelkedőn, így a kettő közül mi a hosszú lépcsősort választottunk a Calton Hill-re, ahonnan lejönni talán még nehezebb volt, mint felmenni.

Harmadik napunkon úgy gondoltuk kikapcsolódás-képpen meglátogatjuk az állatkertet, aztán rájöttünk, hogy az állatkert (is) egy hegyen van, ami szintén megerőltető lesz, de harmadik napra már- már megedződtünk. Azért szerettünk volna ellátogatni ide is, hiszen itt több olyan faj található, amelyek más európai, vagy magyarországi viszonylatban kuriózumnak számítanak. Példának okán láttunk sok csimpánzt, koalát és pandát! Azonban bánatomra felföldi bocival nem találkoztunk, ami skócia nagy jelképének számít. Sajnos időnk sem engedte, hogy egy- napos boci néző túrára induljunk, de legközelebb mindenképpen ez lesz az első! Mindemellett nem jutott időnk a világ talán egyik leghíresebb hajójára, a Royal Yacht Britanniára, amely több, mint 900 úton szállította a királynőt. Azonban ahogyan terveztünk sajnos a programjainkba tervezett látnivalók több része 10 órától este 4 óráig volt nyitva és messzebb is voltak egymástól, így nem tudtuk mind teljesíteni, de legközelebb pótoljuk és biztos vagyok benne, hogy Loch Ness-be is ellátogatunk!

Középiskolás koromban nagyokat sóhajtozva lapozgattam a földrajzkönyvemet, álmodoztam bárcsak legalább a felét láthatnám a két szememmel a Föld megannyi csodás látnivalójának. Kiváltképpen mindig elidőztem a kölni dóm fotójánál, mely valamilyen oknál fogva ámulatba ejtett.

Múlt szombaton végre élőben is megcsodálhattam a dómot és látogatást tehettem húgommal Európa egyik talán legszebb karácsonyi vásárába.

Említenem sem kell, hogy a tömeg már reggel tizenegy óra tájban is óriási volt. A legkedveltebb úti cél természetesen a kölni dóm, mely előtt elsőként mindenki megáll egy képre, annak ellenére is, hogy az egyik tornya épp renoválás alatt áll és körbe van állványozva. A dóm bejáratánál óriási tömeg tódul a gyertyákhoz, meglepő módon nincs kiírva mennyibe kerül egy gyertyát meggyújtani – így mindenki annyit ad, amennyit szeretne és tud. Kissé elszomorító, hogy egy ima mormolása helyett kicsik és nagyok egyaránt tülekednek azért, hogy egy képet kattintsanak a gyertyák fölött lógó kegyképekről. A dóm önmagában óriási, a nagy tömeg miatt bevallom nem igazán volt élvezetes a színes ablakokat, a piétát vagy a kriptát felfedezni, tanulmányozni, így bevallom egy rövid séta után csöndben távoztunk.

A kölni vásár különlegessége, hogy valójában öt vásárról beszélünk és nem egyről. A legnépszerűbb persze a dóm melletti, megszámlálhatatlan mennyiségű fabodegáival, melyben mindent kínálnak, mi szemnek- szájnak ingere. Csodásabbnál csodásabb karácsonyi díszek, bőrmíves portékák, igazi mézeskalácsosok, plüssállatosok, sajtosok, forraltborosok, mézesek, gyertyások, édességesek, diótörősök, ékszeresek, kolbászosok, desszertesek, süteményesek, gombások, retro újságosok, egyszóval tényleg minden, ahol pillanatok alatt rengeteg pénzt el tudunk költeni. Óriási színpad, óriási fenyőfákkal, tömegeket vonzó programokkal, és természetesen égők és lámpák ameddig a szem ellát és Maria Carey fülbemászó, már-már rongyosra hallgatott dala arról, hogy mit szeretne karácsonyra a fa alá. Az ételek egyvelegének a szaga egy ponton számomra már gyomorforgató volt, így a tömeggel sodródva arrébb is álltunk és felfedeztük, hogy pár száz méterre van egy másik karácsonyi vásár is.

Hasonló témájú bódék követték egymást, 2400m2-es jégpályával, mesebeli körhintával és közepes méretű óriáskerékkel tarkítva, curling pályával és igazi ausztriai síparadicsom hangulatot idéző farönk házakkal, talponállókkal. Az egyik vásár témája a manók köré épült, szakállas, hegyes kalapos manók ültek a miniatűr sífelvonón, a bódék tetején, a ringlispilen. Mindenhol kolbászt majszoló és forraltbort szürcsölő emberek, korcsolyázó lurkók, gigantikus méretű fenyőfák. A harmadik vásárba, mely a kikötőben található nem látogattunk el, mert úgy véltük témájukban eléggé hasonló lehet az összes vásár, így kihagyván mind a kikötői, mind a Neumarkt vásárt, a Rudolfplatz felé vettük villamossal az irányt (2eurós viteldíjjal, modern és könnyen kezelhető automatából).

A Rudolfplatzon található vásárt „Mikulásfalu” néven hirdette az a kis katalógus, mely óriási dobozokban állt a dómhoz közeli egyik bolt előtt és különböző idegennyelveken ajánlotta a vásárokat, különböző adventi időszakos programokat. Ahogy már említettem, a vásárok eléggé hasonlóak egymáshoz, ez utóbbi inkább gyerekek számára tartogatott meglepetéseket, hiszen a Mikulás házában meleg helyen kézműves programokkal várták őket. Számunkra inkább a kulináris élményekről szólt, végül bratwurstot ettünk jó sok mustárral, desszertként pedig kinderbe mártott banánt. Életemben először vásároltam egy kandírozott almát, amit idehaza kíséreltünk meg megenni, és az íze a régi vásárokban kapható kakasnyalókára emlékeztetett. Az árak egy átlag vásár áraihoz igazodnak, egy kolbász zsömlében 3,5 euro, a csokis banán szintén, a kandírozott alma 2 euro, különféle módon készített gombafalatok 5 euro, viszont ajándékba szánt csokoládéért, édességért, mindig melegen javaslom a szimpla szupermarketeket pénztárcabarát áraikkal.

A tömeg délutánra, estére óriási duzzadt, a bevásárlóutcákon szó szerint sodródtunk, nem is akartunk különösebbképp semmit vásárolni, szimplán szerettük volna eltölteni az időt és minél többet látni. Egyébként gyerekkorunk húsvéti népszerű locsolóvize a kölnivíz is Kölnből származik, a Dufthaus múzeumban minden megtudható a 4711 Eau de Cologne-ről.

Kölnben egyébként legjobban a rendkívül ízletes falatok nyerték el tetszésemet a legjobban és az inkább téli, „bohém” hangulat, melyet a helyiek a városba varázsoltak.

Az áruházban nagyobb a tumultus, mint amit valaha tapasztaltam. De még csak november van, az Árgyélusát neki! Ráadásul kedd kora délután. Az ebédszünetemet direkt erre szántam, hogy eljöjjek a legközelebbi bevásárlóközpontba és az újságokban kinézett egy – egy ajándékot megvegyem a gyerekeknek. Nincs ettől csodálatosabb érzés s szeretném, ha az egész világon mindenki megtehetné, hogy teli pénztárcával indul neki a karácsonyi ajándék vásárlásnak. Teli pénztárca ide vagy oda, mégis odahaza megegyeztünk, hogy csak egy- egy ajándékot kapnak a gyerekek. Próbáljuk úgy nevelni őket, hogy a szeretet ünnepét lássák a karácsonyban és ne anyu és apu tehetősségét. Eddig ez a terv sikeresen haladt, noha tavaly karácsonykor még csak gügyögtek, most már nagyobbak s kezdik érteni mi is az a karácsony. Azt mondtuk nekik, hogy ha jók lesznek, karácsonykor a fa alá ajándékot hoz a Jézuska és hálából este elmegyünk a templomba és imádkozunk érte. Megnézzük a templom melletti kis betlehemet, majd karácsony második napján elmegyünk egy otthonba, ahol árva gyerekek laknak, ahová ajándékokat viszünk. A gyermekek tudomása szerint a Jézuska a mi családunkat is megbízta azzal a nemes feladattal, hogy segítsünk egy kicsit neki és amit küld ajándékot vigyük el mi magunk az árváknak. Karácsony harmadnapján pedig a nagyszülőkhöz megyünk.

Nálunk a Jézuskának írt levélben először is egy karácsonyfa volt rajzolva, nagyon figyelmesek ezek a gyerekek, mi lenne ha karácsonyfát nem kérnének, csak ajándékot? Úgy tudják egyébként, hogy a fát felöltöztetve bedobja a Jézuska az ablakon, utána pedig az ajándékokat. Ezt persze éjjel öltöztetjük fel, mikor javában alszanak. Kezemben szorítom a kívánságlistát és próbálom kivenni a karácsonyfán kívül mit is rajzolhattak. Egy babakocsi volt egy babával és egy összerakható sín vonatokkal. Csodálatosak ezek a gyerekek! Sosem mondtuk azt, hogy egy ajándékot kérhetnek, de próbáltuk az élet minden területén arra nevelni őket, hogy ne kérjenek túl sokat, érjék be a kevesebbel is. Erre talán a nagyszülőket nehezebb tanítani, mint a gyerkőcöket.

 A bevásárlóközpontban ámulatba ejt a játékosztály. Ilyenkor én is újra kislány leszek: lassan elveszem a sok rózsaszín ruhába öltöztetett baba között, s azon kapom magam, hogy simogatom egy baba fejét. Kislányom! És te csak egy babát kértél egy babakocsival? Szívem szerint én is vennék magamnak egy babát, csak úgy titokban… Akarom mondani neked, titkon abban reménykedve, hogy játszhatom vele én is és nem veszünk össze rajta kinél legyen a baba. Ha sokáig időzöm elkésem a munkából, de képtelenség ennyi csoda közül választani! Vékony, duci, nagyfejű, nagyhajú, kopasz, pisilős, sírós, éneklős, mesélős… Bőség zavara. A legegyszerűbbet szeretném, ami olyan, mint kislánykoromban a Ducibaba, akinek minden este egy szelet parizert tettem a szájába és reggelre elhittem, hogy megette. Holott inkább anyuék ették meg vacsorára, miután elaludtam. Kosárba a legegyszerűbbet, mégis számomra a legkedvesebbet és alig várom, hogy a kis hálás arcát láthassam karácsony este, mikor megkapja a csomagot. Még szükségem van egy babakocsira is. A legtöbb nagyobb, mint egy átlagos méretű kislány! Sőt, a legtöbb egy igazi babakocsijához hasonlít! A régi egyszerű babakocsik a játékok terén is divatjamúltak lettek. Van itt háromkerekű, tizenegynéhány biztonsági csatos, a játékbaba ki ne essen a kocsiból. Bár mi sem fontosabb attól, hogy a négyéves kislányokat arra neveljék, hogy ha gyerekük lesz jól be kell csatolni őket a kocsiba! Próbáltam ezek közül is egy kicsi, mégis barátságos kocsit választani, természetesen amibe az újdonsült babája is belefér.

Jöhet a vasút: fiús dolgokban sosem voltam otthon, de az évek múltával lassan beletanulok. Alig várom, hogy nagyobbacska legyen és legót vehessünk neki, mindig imádtam legózni! Nagy a választék, de ezeket nem lehet simogatni, méregetni, egy nagy dobozban vannak ezek a fiús játékok, csupán a dobozon található kép alapján tudok választani. Kosárba vele. Ennyi? De olyan kedves volt az a hintaló a sor elején. Méretben pont jó, leesni sem tudnak róla, felváltva játszhatnak rajta a gyerekek. Én is mindig ilyet akartam, mert annak az undok osztálytársnőmnek is olyan volt alsóban és a babazsúrjain sorba kellett állnunk, hogy hintalovagoljunk. Majdnem lemaradt a karácsonyi ezer darabos puzzle. Magunknak. Miután kibontogatta mindenki a csomagját a gyerekek úgyis egész este játszani fognak, míg az éjféli misére el nem megyünk, mi pedig újra gyerekként egész este kirakósozni fogunk. Az édesapjuk könyvet kap, mint lassan egy évtizede minden egyes karácsonyra. Az ő könyve is a kosárba kerül. Majd uzsgyi a pénztárhoz és szatyrokkal irány vissza a munkahelyre.

Meggyújtottuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún. Édesapa még nem gyújtott egyet sem, az utolsó az övé lett. A gyertyafény mellett beszélgettünk az ünnepről. Elmesélték a gyerekek az oviban hogyan várták a karácsonyt. (Édesapa is elmesélte a munkahelyén hogyan várták a karácsonyt: temérdek munkával, amit az év végéig le kellett adni.) Míg a gyerkőcök fürödtek kipakoltuk az ajándékaikat immár becsomagolva a fa alá, majd én az Övét és Ő is az enyémet odatette a többi mellé. Törölközőbe bugyolálva szaladtak a fa alá a gyerekek és sopánkodtak, hogy miért nem szóltunk mikor jött a Jézuska, látni akarták. Felöltöztettük őket, majd leültünk vacsorázni. Jóízűen falatozták a gyerekek az édesapjuk halászlevét. Az utolsó falatig megették, majd jött a második fogás: rántott hal, krumplipürével, majonézzel. Ekkor már a lurkók nagyon be voltak zsongva az ajándékoktól. Amint megették az utolsó falatot már futottak is a nappaliba. A hatalmas fenyő alatt szinte elvesztek a gyerekek. A csomagolópapírért kár volt, cafatokban hevert a földön és a kis lurkók az új játékaikkal szaladtak felénk megmutatni, mit is hozott a Jézuska. Énekeltünk. A régi dalokat, amiket mi is kislányként és kisfiúként énekeltünk a fa mellett, majd körbejártuk a fát, úgy zengtük a karácsonyi énekeket. Szerénynek tűnt az a pár ajándék, de a leggazdagabb család voltunk. Mert gazdaggá tett minket a boldogság és a szeretet. Majd előkerült hagyományosan egy nagy piros alma is: évek óta már négyfelé vágva.

Mindannyian mások vagyunk, másként tanulunk. A középiskolai évek során különösebb gondot nem okozott miből és hogyan tanuljunk, hiszen tankönyvek, munkafüzetek álltak rendelkezésünkre és az órai anyag feldolgozásához füzetet, szótárakat kellett vezetnünk. Tizenévesként mondhatni fogták a kezünket az iskolában, volt olyan tanárom, aki vásároltatott egy kihúzó filcet mindannyiunkkal az általános iskola felső tagozatában és a könyvben lediktálta mely mondatokat, esetleg szavakat húzzuk alá és tanuljuk meg. A munkafüzetek kitöltése is vagy órán közösen zajlott, esetleg egyénileg, utólag megbeszélve, vagy pedig házi feladatként, a tanóra keretében leellenőrizve. A füzetbe, szótárba is a tanító diktált, ritka volt a jegyzetelés. Idővel egyes oktatók a gimnáziumban is észrevették, hogy rengetegen nem tudnak a hallottak alapján önállóan jegyzetelni, csak diktálás alapján. Többen is próbálkoztak azzal, hogy a tankönyv adott fejezetét órán önállóan ki kellett dolgozni a füzetbe, de sajnálatos módon így is sok tanulónál hiányosságok maradtak és ezek legjobban az egyetemi tanulmányok során érhetők tetten.

Aki nem szeret tételt kidolgozni, könyvet kijegyzetelni egyszerűen tanuljon könyvből. Ennek megannyi hátulütője van: elsősorban az, hogy egy adott tárgyra jellemzően nem elég csak egy könyv, hiányosak a fejezetek, hozzá kell nézni más könyvet, esetleg órai anyagot is. Ez úgy vélem már alapvetően kisebb kavarodást okozhat a fejben. Ingázóknál ezeket a könyveket nem a legkellemesebb cipelni sem. Amennyiben a hétvégédet házon kívül töltöd, esetleg kollégista vagy, többen laktok egy szobában satöbbi, legyen a hétköznapok esti, délutáni programja a tételkidolgozás és a hétvégére nem csak a tanulás marad, hanem a vaskos könyveket sem kell magaddal cipelned. Egy tétel kidolgozásával sokkal komplexebben át tudod látni a tananyagot, egy helyen lesznek meg az órán elhangzottak, a különböző tankönyvekben előfordultak.

Jómagam öt éven át hétvégente ingáztam Budapestről és vidéki kisvárosba. Sosem engedhettem meg, hogy magam éljek egy albérletben és számomra esszenciális fontosságú a csend. Ezért is említettem, hogy a legcélszerűbb már a hét folyamán elkezdeni a készülődést, átnézni mely könyvek szükségesek a hétvégi tanuláshoz, készíteni egy-két jegyzetet, tételt és csak a szükségeket magammal vinni.

Ehelyen jegyezném meg, hogy jómagam egy kőkemény jogi egyetemen tanultam és számomra a legegyszerűbb módja az alapos tanulásnak a folyamatos tanulás volt. A későbbiekben részletesen fogok szólni arról, hogy miért nem érdemes az utolsó pillanatra tartogatni az összes tantárgy feldolgozását – lehetetlen és körülbelül 90%-ra sosem fogsz emlékezni. Egyesek persze úgy járnak egyetemre, hogy semmit nem szándékoznak elsajátítani, csak egy papírt szeretnének a kezükbe és úgy vélik a munkaerőpiacon elboldogulnak csupán azzal, hogy ahová felvételt nyernek munkahelyen úgyis mindenre megtanítják őket és beletanulnak. Vannak viszont olyan munkahelyek, ahová már a beugró egy szigorú írásbeli és szóbeli felvételi, mindazokból, amit a három-, négy-, ötéves képzés során elsajátítottál. Egyébként is minek jár valaki egyetemre, ha totálisan semmi sem érdekli? Folytatva az előző gondolatmenetemet…:

Tankönyvből is lehet szépen és rendszeresen tanulni: vedd magad elé a tankönyvet és ha szóbeli a vizsga, készítsd elő a tételsort. Különböző színű „post it”-ekre írd fel a tételek számát, amennyiben nem túl hosszú a címét is. Az egyes fejezetekhez, részekre illeszd hozzá a színes jelölő matricádat, és rögtön felosztottad a könyvet a tételeknek megfelelően.

A könyvben minden tételt dolgozz fel, különböző színekkel húzd ki a lényeget, s ugyanezen színnel a tételsorban jelöld meg a tételt, ha már megtanultad azt. A címszavakat jelölheted más színnel is a könyvben, ha van egy definíció, amit szeretnél jobban megtanulni, írd a lap tetejére, aljára ceruzával, jobban rögzül és szem előtt is van, tudni fogod, hogy ez egy esszenciális kulcsszó az adott tételnél. Ha mégis van valamilyen kiegészítendő információd tapadós cetlikre írd föl és ragaszd az adott fejezethez. Személy szerint rendkívül vizuális típus vagyok: mai napig fel tudom idézni a legtöbb tételem/könyvfejezetem kihúzófilces színét, a tétel felosztását, elosztását a papíron, papírlap típusát (kockás, csíkos, sima, színes). Rengeteget segítenek eme apróságok azoknak, akik hasonlóan vizuális típusok.

A tételek kidolgozása egy időigényes, összetettebb feladat. Rá kell szánni az idődet, de számomra mindig egyszerűség volt egy-egy papírlapról tanulni, nem egy egész könyvvel járkálni a tétel felmondása, tanulása közben. Teljesen mindegy kézzel, vagy géppel írod a tételt a legfontosabb, hogy legyen tagolt, jól átlátható. Nem kellemes olyan tételből tanulni, amely a papír bal fölső csücskében elkezdődik és tagolás nélkül a jobb alsó sarokban véget ér, összefolyó, egymásba folyó mondatok halmaza. Gondold el, ha kezedbe veszel egy könyvet szeretsz-e úgy olvasni, hogy az egyes gondolatmenetek végén nincs új bekezdés, nincsenek fejezetek, címek, alcímek, oldalszámozás satöbbi.

Vegyél egy lapot magad elé és a kijegyzetelni kívánt könyvrészletet. A papír közepére felül írd fel a tétel címét, rendszerint én nagyobb betűkkel szoktam, ha gépen dolgozom ki, akkor pedig félkövér, nagyobb betűméretet állítok, esetleg aláhúzom, variálom a betűtípusokat.

A könyvben célszerűbb először elolvasnod és értelmezned az adott fejezetet az elejétől a végéig, először is értsd meg miről is szól a tétel, mik a fontos részek, a fejedben alakuljon ki egy tagolás. A legtöbb tankönyv egyébként is fejezetekre, címekre, alcímekre tagolja a tananyagot a könnyebb átláthatóság kedvéért.

Tagold a fejezetet tehát címekre, ha szükséges alcímekre és kezdd el a kidolgozást. Ha kézzel írod, elegendő és egyszerűbb lehet félmondatokat, esetlegesen szavakat írj, gépelésnél nem vesz el jelentősebb időt teljes mondatokat gépelj. Ragadd meg a bekezdések mondandóját, a lényegre koncentrálj. Minden esetben legyen bevezetése a tételednek. Amennyiben felsorolásra kerül a sor, variálj a felsorolás jelekkel, a klasszikus kötőjelen kívül rajzolhatsz, vagy számítógépen beállíthatsz bármilyen más, változatos mintát. A tollakat is cserélgetheted, betűszínt is beállíthatsz. A címek nálam mindig nagyobb betűsek, valamilyen más színű tollal aláhúzva.

Ügyelj arra, hogy minden tételt kezdj egy bevezetéssel, foglald össze miről is fog szólni a tétel, helyezd el rendszertanilag, időben-térben, értelemszerűen ezek a tétel topikjától függenek. Majd ragadj meg két-három nagyobb részt az adott fejezetben, melyeket úgy gondolod érdemes kifejteni, ha szükséges bonts őket alfejezetekre. Mindig használj példákat (jogi egyetemen jogeseteket), hogy bizonyítsd, érted amiről tanulsz és a példák mindig jobban rögzülnek és könnyebben eszedbe juttatják a tétel többi „elméleti” részét.

Készíthetsz akár „tanulóskártyát” is, írj fel kulcsszavakat, akár egész mondatokat, fejezetcímeket. Több oldalas fejezeteket is össze lehet foglalni pár bekezdésben, akár egész mondatokkal, akár fél mondatokkal fűszerezve. Egyébként akár könyvből, akár tételből tanulsz nyugodtan készíthetsz a vizsgák előtt ilyen kis kártyákat, cetliket, melyekre egy tétel szavakkal leírt vázlatát írod le, hogy még jobban rögzüljön, mikről is kellene beszélned egy felelet során.

Végül mindig jó módszer az is, ha egy nehéz definíciót, akár latin szavakat, kifejezéseket jól látható helyre kiaggatsz a lakásban, telefonod mellé, hűtőre, nálam a legjobban bevált a „white board” – fehér tábla, amire filccel írhatsz és letörölheted. (A módszerekről részletekbe menően a következő cikkekben olvashatsz.)

Indexkép forrás: https://www.pressdemocrat.com/

A karácsony sokak számára egyet jelent a féktelen költekezéssel, ajándékáradattal, sütemény habzsolással, rokonlátogatásokkal és persze az otthonunk dekorálásával.

Ha nem szeretnéd, hogy a lakásod egészben-részben hasonlítson a szomszédokéra, és viszontlátsd a legtöbb ajtón, ablakban a sarki bazárosban, kertészetben vásárolt kopogtatókat, díszeket, mi sem egyszerűbb és élvezetesebb, ha magadnak készíted el azokat. Remek elfoglaltság, időtöltés, szemet gyönyörködtető és egyedi végeredmények.

A tavalyi évben kezdtem látványosabb kézműveskedésbe karácsony alkalmából, hiszen egy Magyarországon élő hajléktalan néninek gyűjtöttem. Gyöngyangyalkákat fűztem és árultam Hollandiában, de volt megrendelésben akkoriban Thaiföldön élő magyaroktól is! A befolyt összeget (közel 80 euro értékű forintot) a néninek adtuk át egy karácsonyi ebéd keretében. ( Az angyal-műhely, avagy hogyan varázsoltunk igazi karácsonyt egy fedél nélküli nénikének )

A legtöbb díszt fillérekből készítem. Ennek a titka: itt Hollandiában rengeteg az adománybolt, ahová bárki leadhatja jó minőségű könyveit, kellékeit, ruháit, háztartási eszközeit, játékait, bútorait, egyszóval szinte bármit, melyet minimális összegekért árulnak és a befolyt összeg jótékony célokra fordítandó. Szinte minden hétvégén az egyébként zsúfolásig telt óriási boltban mászkálok fel és alá a sorok között és töröm a fejemet, milyen is legyen a következő díszem.

Az alapfelszerelés közé hozzátartozik a ragasztópiszoly és rengeteg ragasztó, legalábbis az enyém csak úgy eszi a ragasztórudakat.

Először mindig a színkombinációt találom ki, aztán körbe – körbe járok, megnézem a választékot, míg végül összeáll a fejemben mit is szeretnék kreálni.

Így születtek meg a képeken látható alkotások.

A koszorúk hozzávalói:

• ragasztópisztoly, 4-5 ragasztórúd
• koszorú alap
• szalag (bevonni a koszorút)
• különböző méretű gömbök
• különböző, színben illő apró díszek (csengő, ajándék, csillagok stb.)
• a koszorú közepére szánt figura

Első lépésként a koszorút bevonom valamilyen szalaggal. Ezeket a szalagokat teszik például a virágboltokban is a csokrokhoz, hajtogatnak belőle masnit. A lényege, hogy szerintem jobban tapadnak a gömbök hozzá.

Második lépésként óramutató járásával megegyezően (én mindig hét óránál kezdem), a gömböket elkezdem a koszorúra ragasztani. Kisebb és nagyobb gömbök váltják egymást, fontos, hogy ne legyen látható a koszorú alapja, a gömbök fedjék egymást.

Lépésenként ragasztom sűrűn, egymáshoz közel a gömböket és tetszés szerint beilleszthetünk ízlésesen kisebb figurákat a gömbök közé. Óvatosan a ragasztópisztollyal. Juthat egy kevés a gömbök közé is, hogy szorosan egymáshoz tapadjanak, de ha nem használjuk a pisztolyból a ragasztó csorogni kezd és könnyen a gömbökre fröccsenhet, amiről nem könnyű eltávolítani a foltokat.

Színben bármilyen hozzáillő dísszel feldobhatjuk a koszorút, ennél a koszorúnál mini ajándékdobozokat használtam.

Ha az utolsó gömb is a helyére került, nézzük meg még egyszer, valahol látszik-e még a koszorú alapja és illesszünk oda gömböket. Utolsó lépésként pedig a koszorú közepére ragasszuk stabilan figuránkat.

És a végeredmény:

Hasonlóan készítettem első koszorúmat is:

Végül pedig az asztalidíszek, melyek hozzávalóit pedig csak ízlésesen össze kell állítani.

Alapnak mindig valamilyen tálcát használok, illetve a fő motívumot, figurát egy magasítóra teszem (akár egy kartondoboz is lehet). Hó hatást vagy apróra zúzott dekorkavicsokkal érek el, vagy pedig zacskós kiszerelésben kapható műhóval.

Eredményes munkálkodást, áldott készülődést kívánok!

Az első fejezetben megosztanám a kedves olvasókkal, érdeklődőkkel mindazon tapasztalataimat, amelyeket az első napok folyamán, illetve még maga az egyetem megkezdése előtt tapasztaltam. Sokak számára ismerősen csenghetnek e sorok, felidéződhetnek bennük a várakozás pillanatai az egyetemi hivatalos felvételi értesítőre és a saját első napjuk! Örömmel vesszük szerzőtársaim nevében is, ha öregdiákok megosztanák velünk élményeiket a cikk, vagy Facebook cikk alatti kommentárban, esetlegesen egyetemre készülők email-jeit is várjuk, amennyiben segítséget kérnének, érdeklődnének és kérdéseikre nem kapnak választ a cikkekben. Vágjunk is rögtön bele, megosztanám hogyan is zajlott az én első napom – eseménydúsan, szinte sodródtam az árral.

Minden kezdet nehéz, de amennyiben élelmes és körültekintő vagy, akár az első egyetemi napod folyamán kreditekkel gazdagodhatsz. Lássuk is hogyan!

A sikeres felvételi után értesítést fogsz kapni a leendő felsőoktatási intézményedtől a tanévre és beiratkozásra vonatkozó részletekről. Mi például rengeteg információt és trükköt a felsőévesektől tanultunk meg, melyről az intézmények talán azt gondolják magától értetődőek. A felsőévesektől való tájékozódás módja a legegyszerűbben a gólyatáborban zajlik, illetve másodpercekkel a felvételi pontok kihirdetése után, a Facebookon szerveződni kezdenek az egyesek egyetemek elsőéveseinek létrehozott csoportok, melyet utána rengeteg kérdés és hasznos válasz áraszt el. Minden csoportban vannak lelkes felsőévesek, akik örömmel látnak el hasznos tanácsokkal, de nem árt, ha magadnak is tájékozódsz az egyetem honlapján közzétett dokumentumok, cikkek között.

A tanulmányi rendszert kezdd el már az első tárgyfelvétel előtt tanulmányozni. Elsőre bonyolultnak tűnhet, de idővel minden csínját- bínját ismerni fogod. Manapság már minden ügyintézés elektronikus úton folyik, mi is már csak az oktatók anekdotáiból ismertük a régi rendszert, amikor a vizsgajelentkezés is az iskola falai között egy füzetbe történő feliratkozás során ment végbe. Ezek a rendszerek sajnos nem tökéletesek, sok keserűséget okozhatnak. Történt például egyik oktatónkkal, hogy feliratkozott anno egy vizsgára és valaki leradírozta a nevét onnan, így értetlenül állt, mikor közölték vele a vizsgán, ő nem ide jelentkezett be.

A tantárgyak felvétele előtt időben tervezd meg az órarendedet. A tanulmányi elektronikus rendszerben már jóval a tanév kezdete előtt meghirdetésre kerülnek a tantárgyak. Javallott letölteni az intézmény honlapjáról az éppen Rád és évfolyamodra vonatkozó mintatantervet és azt követni éveken át. A mintatanterven látni fogod, mit és mikor kell/javallott teljesítened. Vannak tárgyak, melyek ún. „egymásra épülnek” és félévre pontosan be van osztva mikor és mit kell elvégezz. Vannak egyéb tárgyak, melyek viszont fakultatív módon bármikor teljesíthetők.

Rajzolj fel egy lapra egy klasszikus órarendet hétfőtől péntekig órákra tagolva. Először írd be a kötelezőként felveendő tárgyaidat (a mintatantervben látni fogod mi kötelező). Ahogy említettem, gondosan mentsd el, akár nyomtasd ki a Rád vonatkozó mintatantervedet és vezesd egészen az egyetemi tanulmányaid befejezéséig. Hidd el, rengeteg rossz élményt tudsz így elkerülni, mindig tudni fogod milyen tárgyakat kell teljesíts, a kötelezően választható és szabadon választható tárgyak sűrűjében nem fogsz elveszni, nem lesz arra esély, hogy az egyik blokkból kevesebbet végy fel és erre csak az abszolutórium előtt derüljön fény.

A kötelező tantárgyakra minden esetben „be kell férj”, általában ezeknél az óráknál nincs is létszámhatár. A szemináriumokat, gyakorlati órákat, kötelezően választható és szabadon választható tárgyakat pedig igazítsd a kötelező előadásokhoz. Ezeknél az egyéb tantárgyaknál jellemző a létszámkorlát. Mindenképp a kötelező szemináriumokra be fogsz férni, csak nem mindegy milyen időpontra. Senkinek sem fűlik a foga pénteken este fél héttől még szemináriumra menni, így próbálj olyan órarendet összeállítani, amelyben kevés a lyukas óra és a legideálisabb abból a szempontból, hogy ne kelljen iskolába menni reggel egy előadásra, délután még egyre és este is egyre. Egyébként az a legideálisabb, ha az előadás után közvetlenül következő – amennyiben van ilyen – gyakorlati órát célzod meg, vagy én például azt szerettem a legjobban, ha volt egy előadás hétfőn és a hozzá tartozó gyakorlati órát keddre, szerdára vehettem fel, mert így az előadás anyagot át tudtam nézni a szemináriumra és az esetleges kérdéseimet feltenni.

Alaposan nézd meg melyik tárgy mire épül és csak akkor halaszd el egy tárgy felvételét, teljesítését, amennyiben a későbbiekben is lesz lehetőséged csúszás nélkül abszolválni. Ha kevés az óraszámod és úgy érzed a felvett tárgyakat különösebb nehézség sem jellemzi, nyugodtan jelentkezz be a mintatanterv szerint később teljesítendő tantárgyakra. Ez előnyös lehet abból a szempontból, ha ezáltal egy adott félévre olyan kevés tárgyad fog maradni, hogy akár dolgozhatsz is, de hátrányos is, mert ha állami támogatottsággal tanulsz, alig lesz kredited és nem leszel ösztöndíjra jogosult. Ezekről a későbbiekben szólok részletesebben. Amennyiben a szakod mintatanterve nem olyan szigorú, hogy minden mindenre épül, könnyen akár egy fél évvel, akár évvel is hamarabb végezhetsz az egyetemi tanulmányokban, ha a tárgyakat halmozod félévente, viszont ennek hátulütője lehet a kevésbé jó érdemjegy, tanulmányi eredmény.

Első félévben úgy vélem ragaszkodjunk a mintatantervhez és ne vegyünk fel előre feleslegesen tantárgyakat. Egyébként is a létszámkorlátos kötelezően választható, szabadon választható tantárgyak esetében, ha tudjuk, hogy nem fogunk tudni bejárni vagy csak azért vesszük fel a tárgyat, hogy „ha marad idő, majd megcsinálom”, ne foglaljuk mástól a helyet. Jellemzően a végzősök szoktak rádöbbenni, hogy hiányzik még egy- két ilyen jellegű tantárgyuk és úgy kell kérvényeket írni a helybővítésért, közben pedig sokszor a bejelentkezett harminc tanulóból mindössze tíz jár az órára és legfeljebb tizennégy, tizenöt teljesíti a vizsgát is. Az első félév egyébként is nehéz abból a szempontból, hogy vadidegen az egyetemi élet, a tantárgyak, a tananyag, a teljesítendő vizsgák, megszokni a gimnáziumi rendszer után a felsőoktatásét. Az elektronikus tanulmányi rendszerben megtalálsz minden információt, ezen keresztül fogsz üzeneteket kapni, esetleges befizetéseket kiegyenlíteni, az egyes időszakokat is itt látod, valamint a határidőket is. A legtöbb egyetemen már megszűnt a papírformában létező index, helyette elektronikusan vezetik az érdemjegyeidet is.

Előre tájékozódj a tantárgybefogadás rendszeréről is. Ez azt jelenti, hogy ha korábban másik felsőoktatási intézményben hasonló tárgyat hallgattál és eredményes vizsgát tettél belőle, felmentést kaphatsz az adott egyetemen, főiskolán ezen előadás hallgatása alól. Egyeteme válogatja hány százalékos egyezésnek kell lenni a másik intézményben elfogadott tanmenettel. Azzal is krediteket szerezhetsz, ha valamilyen informatika, vagy idegen nyelvi tárgyat kellene teljesíts és rendelkezel nyelvvizsgával, számítógép kezelői vizsgabizonyítvánnyal, de több esetben elegendő lehet akár egy érettségi vizsga igazolása is. Jellemzően informatika és idegennyelv minden felsőoktatási intézményben legalább egy féléven át oktatott tantárgy, járj utána bizonyítványodat, igazolásodat elfogadják-e, s rögtön szert tehetsz néhány kreditre (ahogy én tettem az első napon informatikából).

Az eredményesség kulcsa az, hogy jól térképezd fel a félévek követelményrendszerét, s a diploma minősítés rendszerét is. Mi csak az első év végén tudtuk meg milyen jelentősége van a szigorlatoknak, mikor, hol és milyen feltételekkel kell a szakmai gyakorlatot teljesíteni satöbbi. Mindent megtalálsz az iskolád tanulmányi és vizsgaszabályzatában (Tvsz.), ami hosszúnak, érdektelennek és unalmasnak tűnhet, de szánj rá egy fél órát és nézd meg a legfontosabb kérdéseket. Ez a könyv is legjelentősebb kérdéseket próbálja összegyűjteni, górcső alá venni, de a konkrét követelményt a Te iskolád fogja előírni.

A mintatantervet vezesd gondosan, ott láthatod mikor és milyen tárgyakból kell szigorlatod tenned. A szigorlat több féléven át oktatott tárgyak vizsgáját jelenti, amely a diplomajegyedet fogja meghatározni. A diploma minősítés rendszerint a szigorlatok, valamint a szakdolgozat védés és az államvizsgák érdemjegyeinek átlagából tevődik össze és a végső eredmény függvényében kerül besorolásra (magna cum laude, summa cum laude, cum laude, rite minősítések), de egyes egyetemeken más jellegű is lehet a minősítés.

A szigorlatok nem csak az átlagolás szempontjából jelentősek, egyes munkahelyeken akár az egyes alapvizsgáid eredményét is nézhetik. A diplomád minden esetben mellékletet fog tartalmazni valamennyi tárgyad érdemjegyével, melyről szintén az adott munkáltató másolatot kérhet, így nem érdemes ebből a szempontból sem alulbecsülni az „egyszerűbb” tárgyakat. Az okleveled megszerzésének nem csak a tárgyak abszolválása az egyedüli feltétele: nyelvvizsga bizonyítvány, esetleg bizonyítványok megszerzése, szakmai gyakorlatok teljesítése, szakdolgozat írása is velejárója. Ezek ne torlódjanak fel, sose hagyd teljesítésüket az utolsó félévre, lesz épp elég más teendőd, de erről szintén a későbbiekben olvashatsz.

Ha nem is szeretnél valamennyi tanórán rendszeresen részt venni, a legelső órán okvetlenül jelenj meg. Ezen fogja az oktató ismeretni a követelményeket, melyek ugyan sokszor a tanulmányi rendszerben az adott tárgy leírásánál szerepelnek, de sokszor nem fedik a valóságok, sablon szövegek. Térképezd fel milyen tankönyv, jegyzet szükséges a tananyag elsajátításához, az is lehet, hogy nincs írott jegyzet, vagy ugyan van, de hiányos és az órai anyag képezi a vizsga tárgyát. Az oktató ugyancsak tájékoztat arról lesz-e évközbeni dolgozat, mi a feltétele a vizsgára bocsátásnak, írásbeli vagy szóbeli a vizsga, hány fokozatú az értékelés.

Sokszor már a legelső tanórán kitűzik a zárthelyi dolgozatok időpontját. Több esetben megajánlott jegyet is lehet szerezni, rendszerint ez több féléves dolgozat értékeléséből áll össze, vagy az utolsó órák valamelyikén megírott beszámoló jegyéből s mentesít a vizsga alól. Azt is megtudhatod az óra „katalógusos”-e, vagy fakultatív a részvétel, mennyit lehet hiányozni. Ezek alapján meg tudod ítélni mennyire érzed szükségét az órai jelenlétnek. Arra gondolok, s erről szintén egy későbbi fejezetben részletesen, hogy amennyiben például nem kötelező az órai jelenlét van-e olyan társad, akivel felváltva tudnátok az órára járni és a jegyzeteiteket kicserélni, vagy egyébként szóbeli a vizsga és a hatvan- nyolcvan tétel valamennyijét úgy sem tudjátok előadás alatt végig venni és inkább szintén megosztva a jegyzetelést valaki odahaza dolgozza ki a tételeket, a másik órán jegyzetel, majd a következő órán fordítva és gyorsabban tudtok haladni a tananyag feldolgozásával. Tehát nem arra gondolok, hogy „buliból” nem kell órára járni, hiszen gondolom nem azért jelentkeztél egyetemre, hogy ne járj be. Senki sem szent, senki sem jelent meg élete összes egyetemi óráján, de amennyiben nem dolgozol az iskola mellett rendszeresen, a sikeres vizsgák és abszolválás legegyszerűbb módja: órát látogatni és jegyzetelni. Persze ez nem ilyen egyszerű, azért is íródott ez a cikksorozat.

Sajnos a legtöbb egyetemista fel tud idézni olyan tanórákat is, melyeken az oktató csak felolvassa elejétől a végéig a könyvet, amit egyébként otthon is meg lehet egyénileg tenni, vagy mindenről beszél, csak a tananyagról nem. Ilyen esetben a Te döntésed részt veszel-e az óráin, esetleg mást tanulsz a pad alatt, vagy odahaza inkább önállóan feldolgozod a tananyagot és önállóan készülődsz. Javaslom, hogy az olyan előadásokon, melyek írásbeli vizsgával fejeződnek be okvetlenül jelenj meg. A lehető legegyszerűbb módja az ilyen vizsgákra készülődésnek, ha viszel magaddal tollat, ceruzát, vagy laptopot és próbálod a lehető legtöbb információt lejegyzetelni, amit az oktató elmond, és nem kell a tankönyvet elejétől a végéig megtanulni. Ennek az az indoka, hogy míg a szóbeli vizsgára azt is kérik, ami az órákon nem hangzott el, hiszen tételek vannak, addig az írásbeli javarészt csak az órai anyagból áll össze, nagyon ritka, hogy kéri az oktató, hogy az órán el nem hangzott fejezeteket is meg kell tanulni. Tudod ilyen esetben mik a fajsúlyos részek, mik az évek óta ismétlődő vizsgakérdések, több esetben az oktatók elmondják azt is, mi nem kell a tankönyvből és rengeteg időt spórolhatsz meg vele, mitöbb meglepetés sem érhet a vizsgán. A legtöbb tanár nagyon szereti, akit rendszeresen lát az óráin: a szóbeli vizsgán már ismerősként köszönt, az írásbeli vizsgán pedig – ha ismer név szerint is – könnyen lehet, hogy a rendszeres jelenléted miatt fél pont helyett akár egyet is kaphatsz, ami felfelé görbíti az érdemjegyedet.

A gyakorlati órák rendszerint jelenléti ívesek, meghatározott számú hiányzás lehetőségével. Ne ijedj meg, nem minden szeminárium az aktív részvételről szól, bár alapvetően ez lenne a feladata. Sok oktató rendes előadást tart, többen a kötelező előadásokat egészítik ki, mások szigorúan gyakorlati munkát végeznek. A jogi egyetem berkein belül kifejezetten a jogesetek megoldása, a tárgyalások szimulálása, beadványok, keresetek írásának gyakorlása lenne a szeminárium célja, változó, melyik oktató melyik módszerhez folyamodik.

A legelső tanóráidon ne pánikolj be, bár tudom ezt milyen egyszerű mondani. Az utolsó államvizsgám végeztével eszembe ötlött milyen volt a legelső római jog, vagy jogi alaptan óra. Sírva mentem haza életem legelső egyetemi napja végén és zokogva meséltem Édesapámnak, hogy én azonnal feladom a felsőfokú tanulmányaimat. Római jogon a latin kifejezéseknek se szeri, se száma, a jegyzetem több tíz oldalasra sikerült, hiszen dupla római jogot tartott az oktató és nem értettem ez a tárgy miről is akar szólni. A tankönyv csak hetekkel később jelent meg, de az interneten remekül kidolgozott és megbízható jegyzetet találtam – ami ritkaságnak számít- és pár nap után már kezdtem kapisgálni a tárgy lényegét.

Jellemzően a tankönyvek az első óra után még nem fognak rendelkezésedre állni, hiszen a hatályos és új kiadásokat mindig próbálják a tanév elejére ütemezni, de rendszerint késnek vele. Ez sajnos sokszor idegőrlő, hiszen az órai anyagot nem tudod odahaza feldolgozni, kiegészíteni tankönyvből. Ilyenkor a várakozás helyett szétnézhetsz más egyetemek könyvesboltjaiban is, vagy pedig szorgosan járhatsz órára és próbálsz az órai anyagból tanulni. Én több ilyen alkalomkor felsősöktől kértem tankönyvet és az első néhány óra anyaga jellemzően még nem is az anyag legmélyebb, érdemlegesebb része volt, amit akár régi tankönyvekből is el lehetett sajátítani. Ne siesd el a tankönyvek, jegyzetek megvásárlását sem, ezekről szintén a későbbiekben lesz részleteiben szó.

Több egyetemen is lehetőség van szigorú feltételek között egyéni tanrendet kérvényezni. Ennek rendszerint indokául valamilyen betegség, külföldi tanulmány, kiemelkedő tanulmányi eredmény és iskolán kívüli tevékenység végzése szolgál. Jómagam is kiemelkedő tanulmányi eredményeim és demonstrátori elfoglaltságaim miatt részesültem e kedvezményben éveken keresztül, s mentesültem a tanórák, szemináriumok látogatása alól. Ezzel viszont nem érdemes visszaélni: általában a félévek végén vettem igénybe csak, hogy hiányzásaim igazoltak legyenek és hogy maximálisan tudjam vizsgáimat teljesíteni, az esetleges elmaradásokat pótolni tudjam. Más esetben, mikor versenyekre készültem, illetve amikor demonstrátori kötelezettségeimnek tettem eleget. Alapvetően nagyon jó kedvezmény ez, hiszen nem kell az oktatókkal folyamatosan egyeztetned, igazolásokat hoznod mikor és milyen okból nem tudsz megjelenni óráikon, csupán bemutatnod az erre jogosító dokumentumot.

Amennyiben megfelelően előre tájékozódsz nem érhet semmiféle meglepetés sem évközben, sem a vizsgán. Térképezd fel a végső követelményt! Lehetséges, hogy egy félév alatt négy szigorlatot kell teljesíts, s mellette még egyébként kollokviumok és beadandó dolgozatok tömkelegét is. Ilyen esetben trükközhetsz azzal, hogy ha valamelyik szigorlatot, kollokviumot egy évvel később is meg tudod csinálni, anélkül, hogy különösebb kockázatot vállalnál, csúsznál, nyugodtan told el egy évvel későbbre, amikor például jelentősen kevesebb tantárgy teljesítése vár Rád. Jóelőre mérd fel a követelményeket, feleslegesen ne vegyél fel tantárgyakat, ha úgysem tudod, akarod teljesíteni. A tárgyak felvételének száma is limitált, egyetemenként változó egy tárgyat hányszor lehet felvenni és hány alkalommal lehet eredménytelen vizsga esetén pótvizsgát tenni. Tapasztalataim alapján ezek egyre szigorodnak, mert rengetegen élnek azzal vissza, hogy „potyán” felveszik a tantárgyakat és ha van idejük, kedvük teljesítik, hanem felveszik még egyszer. Vagy bemennek vizsgázni, hátha szerencséjük lesz, de ha mégsem mennek máskor, és azután és azután satöbbi.

Vizsgák esetében se foglald el a helyet másoktól. Általában a vizsgát megelőző napig lehet leadni, felvenni egy vizsgát, nagyon dühítő, mikor vársz egy helyre, mert hamarabb szeretnél vizsgázni és utolsó pillanatban adják le, mikor nem tudod már felvenni. Ez teljességgel ésszerűtlen: mindenki tudja a vizsga előtt legfeljebb három- négy nappal hogy áll a tananyaggal. Közbejöhetnek természetesen váratlan dolgok, de túlnyomó többségben ennek csak a trehányság áll a hátterében.

Ha valamilyen tanulmányi ügyben segítségre szorulsz, vár a tanulmányi hivatal. Megannyi esetben tapasztaltam, hogy egyes hallgatók a tanulmányi osztályt keresik olyan kérdésekben is, amely nem tartozik a hatáskörükbe, például mikor írnak valamelyik tárgyból dolgozatot. Ezzel feleslegesen tartják fel a dolgozókat és a sorban álló társaikat is. Először tájékozódj csoporttársaktól, oktatóktól, esetleg az adott tanszék tanszéki ügyintézőjétől.

Minden félévet kezdj a követelmények feltérképezésével, a mintatanterved ellenőrzésével, a tantárgyaid harmonikus beosztásával. Rangsorold a tantárgyaidat, melyre kell a legtöbb időt fordítsd, mely tárgyból lesz szigorlat, milyen átlagot szeretnél, milyen egyéb követelményeknek kell eleget tegyél. Ne torlódjanak fel a teendők az utolsó félévre!

Cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan!

Háztartásom és személyes környezetem apró, de mégis bolygónk jövőjét befolyásoló környezetbarát megoldásai.

A minap szembe jött velem egy cikk, amelynek önmagában a címe fogott meg, hiszen még sosem láttam ezt a szót: „klímaszorongás”. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki egyre jobban aggódik (sokszor sajnos inkább csak „rinyál”) a 45 fokos nyarak és fenék-befagyasztóan hideg vagy szokatlan meleg telek miatt, de mindig felmerül bennem, a panaszkodók tesznek-e valamit a klímaváltozás elképesztően gyors megfékezése érdekében? Meglepődőm, amikor a válasz így hangzik: „nem te fogod egyedül megmenteni a bolygót”.

Kérem szépen, nem is célom, sőt tisztában vagyok azzal, hogy egy porszem vagyok a világ gyáróriásai, a több milliárd káros anyagot kibocsátó autói mellett, de pont a „nem én fogom egyedül” – kifogás vezet megállíthatatlanul oda, ahová tartunk – vagy már talán el is jutottunk.

Nem vagyok sem klímaaktivista, nem kötözöm magam fához, még csak nem is járok tüntetni és különösebbképpen nem olvasok, vagy nézek ehhez kapcsolódó dokumentumfilmeket és aggódom magam halálra, vagy éppen a trendi nyelvezettel élve „klímaszorongom”. Viszont engem is kiborít, hogy nyáron a tetőtéri szobámban 48 fokot mértem (Hollandiában, ahol nyáron amúgy sem kéne gatyarohasztóan melegnek lennie) és esett hó tavaly március közepén is. Nyáron vagy lesül rólunk a nadrág, vagy másnap már olyan hidegfront áll be, hogy néha az őszi csizmák és dzsekik is előkerülnek, jelenleg pedig majdcsak novembert írunk és a minap pólóban kertészkedtem odakint.

Lehet panaszkodni, lehet szidni az időjárás édesanyját, de a tétlenség sehová sem vezet, jobban mondva vezet: még extrémebb időjáráshoz.

Hollandiában eleve ez a kérdés elég szigorúan kezelt, mindent (ismétlem minden különböző materiált) külön gyűjtünk és semmi kihívás nincs benne, minden „kellék” adott hozzá.

Családi házban élünk – a társasházakról ekképpen nem tudok érdemben nyilatkozni- és három óriási szemétgyűjtő edényünk van a kertben. Műanyag, papír és kerti hulladék, lebomló, ételmaradék stb. gyűjtésére szolgáló. A papírost havonta egyszer, a műanyagost és zöldhulladékosat kéthetente, ez utóbbit nyáron heti rendszerességgel ürítik. Nem vagyok a híve mindent telefonos applikáción követni, de mivel néha ünnepnap vagy éppen a nyári szezon beálltakor a szállítás idejében változás következik be, az értesítés legegyszerűbb módja az applikáció. A kukák házszámmal felcímkézettek, tehát aki dugig pakolja a papírost műanyaggal, számíthat egy figyelmeztetésre. Az egyéb háztartási hulladékokat egy negyedik edénybe gyűjtjük, ami ha megtelik, az utcán kihelyezett konténerbe dobható, mely egy minden háztartás részére kibocsátott kártyával működik, használatonként két eurós költségvonzattal. Lehet szájat húzni, hogy ez persze jó nagy lehúzás, de lássuk be, működik: szelektáld a szemetedet a lehető legaprólékosabban, lassabban telik meg a háztartási hulladékos és kevesebbszer kell kidobni. Persze mindig csúszhat hiba a gépezetbe, amikor valami hirtelen bebüdösödik és kénytelen- kellettlen muszáj vagy kidobni és leperkálni a két eurot. A zöldhulladékos szemetesbe egyébként kapható környezetbarát papír zacskó, Isten ments egyenesen a kukába kaparni az esetleges maradékot, ami beleragad, tapad és főként nyáron előszeretettel tanyáznak rajta a különböző bogarak.

A PET-palackok zöme a boltokban visszaváltható, a betétdíjuk 25 cent. Számold ki, ha már veszel hat darab ásványvizet, csak a betétdíj 1,5 euro lesz (kb. 450 forint), természetes visszavinni a palackokat. Megjegyzem a fél literes üvegeken nincs betétdíj és vissza sem válthatóak. A sörösüvegek betétdíja pedig 10 cent. Az egyéb, háztartásban felhalmozott üvegeket pedig általában a bevásárlóközpontok környékén kialakított konténerekbe lehet bedobni, külön választva a színes és normál, átlátszó üvegeket. A textíliáknak szintén külön konténer áll rendelkezésre.

Ezúton említeném meg a textíliák felhasználásának, újrahasznosításának egyéb módjait. Jómagam is az egyik vezető divatcégnek dolgozom és cégünk a leadott textíliákért cserébe ajándékkuponokat ad, melyek vásárláskor felhasználhatóak. A még használható ruhaneműeket másodkézből értékesítik, a rossz állapotúakat pedig lebontják és újrahasznosítják. Én személy szerint a ruháimat eladakozom, hiszen a legtöbbnek még nagyon sokan örülnek, szimplán csak kihíztam őket, vagy vettem másikat és úgysem hordom.

Hollandiában rendkívül elterjedtek interneten az ingyenes ruházati csoportok. Rengetegen ajánlják fel megunt, kinőtt, jó állapotú ruháikat, és egyáltalán nem „ciki” jelentkezni értük. Magyarországon legtöbbször hajléktalan szállóknak ajánlottam fel, illetve Édesanyám munkahelyének, ahol fogyatékossággal élő személyek élnek. Rengetegen sosem engedhetnek meg maguknak semmiféle új ruhát. A textilipar ontja magából az olcsóbbnál olcsóbb, de sajnos zömmel rossz minőségű ruhákat, s még ezek a ruhaneműk is sokaknak luxuscikkek, elérhetetlenek. Számomra mindig óriási öröm a keveset használt, jó állapotú ruháimat másoknak odaadni, s látni az arcukon az örömöt.

Tulipánföldön szintén nagyon elterjedtek az adományboltok. Személy szerint szinte minden hétvégén benézek. Az adományboltok előtti kihelyezett konténerbe bármilyen jó állapotú ruha, kellék, játék, háztartási cikk, könyv, de akár bútor is leadható (a bútor értelemszerűen személyesen). Az adományboltok fillérekért kínálják cikkeiket és a bevételt karitatív célra fordítják. Mivel árusítás előtt a termékeket szortírozzák, így természetesen agyonhasznált, szakadt ruha, nem működő elektronikai eszköz nem kerül a polcokra. A könyveim zömét innen szerzem be, karácsonyra mindenféle dekorációt, illetve rengeteget kézműveskedem, a kézműves kellékeimet szintén, ha kertészkedem, a cserepeimet éppúgy innen vásárolom. Szombaton a reggeli tízes nyitás előtt már-már kisebb tömeg várja, hogy beszabadulhasson és megvehesse fillérekért a legtöbbször még címkés, vagy egyszer használt termékeket. Nem csak magunkat tesszük boldoggá, hogy centekért vásároltunk szuper dolgokat, hanem a karitatív szervezetet és a bolygónkat is, hogy nem a boltok új kínálatából választottunk.

Házunk táján rengeteg rendkívül apró cselekedettel nem csak a közüzemi számlánkat, hanem a környezetünket is pozitívan tudjuk befolyásolni. Rendkívül természetes- fény párti vagyok és folyamatosan baktatok párom után, aki előszeretettel húzza be a sötétítőt és kapcsolja fel a villanyt – akkor is, ha odakint hétágra süt a nap. Szintén rendszeres vitatéma nálunk a szárítógép használata. Huszonnégy évesen láttam először szárítógépet és az első használat után leszögeztem, nekem erre nincs szükségem. Az egyik új hálóingem konkrétan összement, az öblítő finom illata elillant, sok ruhámat károsította és részemről felesleges energiapazarlás. Noha őszi, tavaszi, fűtés nélküli időben rendkívül nehezen száradnak a ruhák, szerintem a Föld lakosságának legjava nem használ szárítógépet, mégis túléli és egy napon megszáradnak a ruhái, akkor is, ha néha az eltart egy-két napig. Hasonlóan vélekedem a fűtésről: napjainkban szerencsére a legtöbb radiátor állítható, a nem használt szobákban, a hallban például mi teljesen levesszük a fűtést, illetve alacsonyabbra állítjuk akkor is, ha nem tartózkodunk idehaza. A tévét, laptopot kikapcsolom, ha nem használom és a telefontöltőmet sem hagyom bedugva, ha már levettem a telefonomat a töltésről. A válltáskámban és az autómban mindig van egy textilszatyor, ritkán fordul elő, hogy a boltban kell vásároljak egy újabbat, hisz anélkül is van épp idehaza „egy szatyornyi szatyrunk”. A vizet jobb szeretem nem feleslegesen folyatni és az étterembe a kihordós menümhöz is hordom a műanyagdobozokat.

Közlekedés terén mentségemre legyen szólva, hogy Hollandiában a tömegközlekedés számomra feleannyira sem egyszerű, mint odahaza volt. Természetesen az otthoni rendkívül gyakori járatok, buszok, vonatok, megfizethetőbb jegyárak ellenére a közlekedési eszközök régiek, veszélyesek, ósdik, de valahogy mindig jobban meg tudtam közelíteni odahaza a munkahelyemet, iskoláimat stb. Talán ennek az is az indoka, hogy itt rengetegen használnak biciklit és autót a mindennapokban, egy-két autó családonként természetes és biciklivel száguldozni is. Egyébként nagyon szívesen járnék busszal, vonattal dolgozni, de ami jelenleg 25 perc autóval háztól házig, az csak a házunktól a bredai vonatállomásig lenne ennyi idő és onnan még a vonat és újra busz.

Röviden ezeket a gondolataimat szerettem volna az érdeklődőkkel megosztani. Természetesen ezek az apróságok a saját életkörülményeinkre levetítve működnek, hiszen rengetegen élnek olyan családi házakban, ahol a fűtés fával, szénnel megoldott, rengetegen nélkülöznek és azzal tüzelnek, amivel csak tudnak és csak az jár a fejükben, hogy ne fagyjanak meg. Úgy vélem, akinek a körülmények adottak, szelektálja a hulladékot, figyeljen picit jobban a közvetlen környezetére, ne dőljön be az olcsón, tömegével árult termékeknek, hiszen míg van igény rá, a gyártók még jobban fogják ontani magukból termékeiket. Ha pedig mégis vásárolunk, hisz néha muszáj, cserébe adjuk le a rászorulók részére ruháinkat, háztartási kellékeinket, ezzel is megelőzve a pazarlást és segítséget nyújtva azoknak, akiknek sajnos nem telik rá.

Napra pontosan két éve érkeztem meg tulipánföldre, ahol egészen idén augusztusig egy idős, holland házaspártól béreltem szobát, s minden este együtt vacsoráztunk. Lassan két hónapja pedig együtt élünk a holland párommal, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az érdeklődőkkel megosszam mindazon tapasztalatokat, pozitív és negatív élményeket, kihívásokat, melyekkel étkezés terén szembe kellett néznem és egyben talán kicsit ki is kupáltak és önállóbbá tettek.

Le kell szögezzem, abszolúte tehetségtelen háziasszony vagyok, ami a főzést illeti. A házunk tisztaság szempontjából kifogástalan, de a több századik nekifutás után is, még mindig az ételek legjava a kukában landol, siránkozva az elpocsékolt alapanyagokon, a kárba veszett időn és pénzen, és legfőbbképp azon, hogy ki kell ötöljek valamit, mit is együnk, ha a vacsorát képtelen voltam ehetőre elkészíteni.

Magyarországon kisgyermekkoromtól hozzászoktam a menzákhoz és természetesen szüleim, nagyszüleim, keresztszüleim finom főztjéhez. Sokak negatív élményeivel ellentétben, én rendkívül szerencsés voltam, hiszen óvodától át egészen az első munkahelyemig, olyan menzákon étkezhettem, ahol istenien főztek és mai napig összefut a számban a nyál, ha ezekre az ételekre gondolkodok. Odahaza szinte minden óvodából, iskolából, kórházból lehet hordani a „kihordós menüt”, kisebb falvakban az idősebbek részére házhoz is szállítják, a városok is hemzsegnek a napi menüt 1000-1400 Forintért árusító éttermektől. Rengeteg idő és pénz megtakarítás, főleg az abszolút tehetségteleneknek, akik nem tudnak főzni és ahogy egy barátom mondaná „Kinga, Te inkább keményen dolgozol a pénzért, hogy utána hazaúton csak felvehesd a megfőzött ebédet/vacsorát egy kantinban”. Ez így igaz.

Nem véletlenül estem pánikba, mikor arra adtam a fejemet, hogy Hollandiába költözzem (Hollandiáról szóló sorozatom első részét lásd: Hollandia – a sajtok, malmok, tulipánok hazája, a laza erkölcsök és legális fű országa, vagy virágzó gazdasággal rendelkező nyugati hatalom?).

Mit is fogok enni, hogy fogok túlélni, hiszen Hollandiában hírből sem divat a napi menü. A sors ajándéka volt, mikor olyan kiadó szobát találtam egy idős házaspárnál, akik ők maguk ajánlották, hogy főznek rám. Ők már tíz éve adnak ki diákoknak, fiataloknak szobát és a legegyszerűbb számukra is, egy kicsivel többet főzni minden este és együtt étkezni. (Ez természetesen mesebelinek hangzik, de azért adódtak elég komoly nehézségek a minden este együtt étkezésből, ennek egy teljes cikket szentelnék.) A majd két éven át, minden este együtt elköltött vacsorák egy igazi holland konyhában, valamint jelenleg pedig egy holland társsal együtt élve, úgy vélem némi rálátást adtak ahhoz, hogy megosszam személyes tapasztalataimat, melyek a holland étkezési szokásokat illetik.

Két dolgot emelnék ki elöljáróban, ami merőben eltér az otthon megszokottaktól. Az egyik az, hogy itt a főétkezés a vacsora, a második pedig az, hogy a „holland konyha” kifejezéskor véletlenül se olyat képzeljünk el, mint mikor azt mondjuk „a magyar konyha”. Érdekes ez utóbbi, hiszen két hete utaztam repülővel Magyarországra és a reptéren a Duty Free shopban bolyongva egy recepteskönyvre lettem figyelmes holland konyha címmel, angolul. Egy leves és három főétel és némi desszert, édesség receptje volt benne, mely rendes alapanyagokból, időigényesen készülő, holland sajátosság, a fennmaradó oldalakat csak a gyorsételek uralták. Ezért nem értem sosem, hogy beugratós kérdés-e, mi a kedvenc holland ételem. Hozzátenném, Hollandia olyannyira a világ legkülönbözőbb tájairól érkezők országává vált, hogy én úgy fogalmaznék helyesen a „hollandiai” konyha és nem a „holland konyha”, hiszen a mindennapokban egy átlag otthonban elkészített vacsorában jószerivel fellelhető valamely más ország alapanyaga, fűszere, ízvilága.

A reggeli annál a pontnál nehézségekbe ütközik, legalábbis számomra, hogy a boltok relatíve későn nyitnak (8 óra), és a munkavégzés is a legtöbb helyen 8-9 óra köré datálható. Odahaza megszokhattam, hogy ha reggel fél 7-kor is indultam dolgozni akár a fővárosban, akár kisvárosban a pékségek már javában nyitva voltak és frissen vásárolhattam meg a pékárumat. Személy szerint szendvicset vagy péksüteményt eszek reggelire, amit előző nap be kell szerezzek. A kenyér az, amit odahaza „papírkenyérnek” nevezünk, fél kiló körülbelül 80 cent – 1 euro közé esik, viszont, ha vasárnap beszerzem egészen péntekig rendkívül puha, így nem kell minden nap boltba mennem. A zsömlével viszont más a helyzet, akárhányszor vásároltam, másnap még ehető volt, de a rákövetkező napra már kőkemény. Vajkrém, szalámi, sajt, zöldség – bár véleményem szerint a sajtok ára borsosabb, annak ellenére, hogy a sajt hazájában élünk, a zöldségeket jobb szeretem zöldségestől beszerezni, jobb minőségű és olcsóbb, a szalámiról, sonkáról pedig elég annyi, hogy két – három tálca Pick szalámit mindig hozok, hozatok otthonról. Párom ellenben borzong a „kenyérre vaj és felvágott és sajt” egyvelegétől, ő vagy baconos tojást eszik, vagy zabot tejben. A pékáruk választéka nem olyan széles az üzletekben, a pékségek véleményem szerint drágák (egy pizzás szelet 2 euro körül), de a szupermarketek zöme rendelkezik valamilyen örökös akcióval, például négy fánk, négy croissant, vagy ezek kombinációja 90 centért. Sláger a „frikandelbroodje” – mint a virslis táska odahaza és az „appelflap” – iszonyat édes, cukros, almás táska.

Az ebéd szintén szerény háztartásunkban rendkívül más, mi szinte sosem ülünk le hétvégente együtt ebédelni, hiszen én magam igénylek valamiféle melegételt, de a párom sosem eszik meleget ebédre. Hétköznap a munkahelyi menzán eszem, ami inkább egy snackbár, rendkívül magas áron, szinte csak fagyasztóból kiolvasztott ételek kínálatával. Egy kis csészényi zacskós levesből főzött leves 85cent-1,20euro, sültkrumpli valamilyen kiolvasztott snack-kel 2,85 euro, szendvicsek körülbelül 2 euro, kibbeling (halfalatkák) 2,50-3 euro körül, lumpia (ázsiai tekercs különböző töltelékkel), pizza szelet, saláta, tészta, muffin 1,35euro, üdítő 85 cent. Nem laktató és abszolúte nem egészséges, mégis rengeteg bevételt termelnek a munkahelyi étkezdék.

Hétvégén ebédre igyekszem mindig egy csésze meleg levest enni, illetve általában salátát, bagettet eszem. Ezúton említeném meg a szupermarketek előkészített – mikrózós étel kínálatát. Rendkívül népszerű Hollandiában, széleskörben elterjedt, megfizethető és változatos. A lazacos és cézár saláta személyes kedvencem, ezeket mikrózni sem kell, minden hozzávaló belecsomagolva, ízlésesen (bár nem környezetbarát módon) elszeparálva egymástól, és csak össze kell kutyulni. Az ára körülbelül 3-5euro körül mozog. Rettentő sok olyan étel is kapható, melyet csak 5-8 percre a mikróba kell tenni és máris fogyasztható. Eleinte fenntartással voltam az irányukba, de meglepődtem, mikor igazi, frissen készült íze volt még a húsoknak is. Párom banános palacsintát készít rendszeresen magának ebédre, vagy salátát, de sokszor sajnos szimplán átugorja az ebédet, letudja egy croissanttal, mondván „nem rég ettem kiadósat reggelire”.

Napközben rengeteg gyümölcsöt fogyasztok, elterjedt, hogy a munkahelyeken gyümölcsöt raknak ki a dolgozóknak és bárki vehet belőle. Mindkét munkahelyemen (pedig az első egy raktár volt) óriási gyümölcskosarakról gondoskodtak a cégek. A szupermarketek általában 1+1 gratis-ként árulják a gyümölcsöket (dobozonként), legjobban egyébként tényleg így éri meg vásárolni, mert a gyümölcs abszolúte nem olcsó, de a banán például olcsóbb, mint Magyarországon, egész évben 1euro- 1,10euro kilója. Ahogy említettem, jobban preferálom a zöldségeseket, ahol igazából előre elkészített 8-10 féle saláta is vásárolhat, annyit pakolsz a dobozodba, amennyit szeretnél. Kedvenc ajánlatom, amikor áfonyát, málnát, ribizlit kínálnak három kisebb dobozkával 5 euroért.

Ahogy említettem, majd két évig éltem együtt egy holland házaspárral, akik minden este főztek és együtt vacsoráztunk. Rendkívül kis adagokat főznek – de nagyon igényes alapanyagokból. Itt említeném meg a „boerschappent”, ami lényegében a legfrissebb termékeket jelenti egyenesen a farmról. Különböző boxok rendelhetőek, attól függ az ára, hány személyre rendeled, például olyan box, mely elegendő három vacsora elkészítésére, benne zöldségek, gyümölcsök, húsok, tejtermék, joghurt, hal, mellékelt receptekkel, két személyre elegendő alapanyagokkal 34 euro. Ami egyáltalán nem számít soknak, ha azt nézzük három étkezésre elég. Van boltjuk is, rendszeres látogatójuk vagyok, hiszen a gyömölcsjoghurt ízén észrevehető, hogy friss tejből készült mindenféle tartósító nélkül.

Sokszor a „néniék” (akikkel éltem) vacsoraként valamilyen levest tálaltak, amit személy szerint nagyon kevésnek tartottam, mert némelyik rendkívül nem volt tápláló. Holland sajátosság egyébként az wortel erwtensoep (répás borsóleves), ami elsőre rémes ízű, aztán rendkívül ízletes. (Húgom is imádta.) Párom abszolúte nem leveses, ellenben az egyetlen, amit ízleteset tudok főzni, a krémlevesek (brokkoli, borsó stb.).

A legtöbb ételnek nem tudom a nevét, mikor Édesanyám kérdezte, mit főzött a néni, azt válaszoltam, fogalmam sincs, de finom volt és próbáltam az összetevőit elmondani. A néni relatíve kevés időt töltött a konyhában, mindent szinte félig előkészítve vett és szinte mindent a sütőben sütött, mégis ízletes ételeket készített (csak keveset…) Olyan zöldségeket próbáltam ki, amiket még sosem ettem odahaza, például cikória, spárga, spenót. Nagy hangsúly került arra, hogy ne mindennap hús legyen, szinte minden ételhez készült a párolt karfiol, brokkoli, zöldbab, valamilyen tejjel, vízzel felfőzhető porból készült mártással (isteniek). Ősszel, télen a kedvencem: egy réteg krumplipüré, egy réteg párolt piros káposzta, egy réteg dió, krumplipüré újra és a tetejére sajt, sütőben sütve. Hasonló ételek kombinálva sütőtök krémmel. Holland sajátosság a stamppot, hutspot (egytálételek „kolbásszal”), illetve sokszor ettünk sajtfondüt (lényegében sajtok olvasztva, bagettel). Nagy kedvencem és nagyon könnyű (még nekem is sikerült) a kaliforniai paprika töltve darált hússal, olvasztott sajttal a tetején. Halak közül népszerű a lazac, sütőben sütve körettel, vagy aprítva tésztával, például spenóttal és fenyőmaggal. Elterjedt a satésaus (földimogyoró szósz) csirkével, a rizottó, portobello (óriási gombafejek töltve), a kagyló. Ez utóbbit rendkívüli fenntartással fogadtam eleinte, aztán megkedveltem. Bár inkább előételnek tálalnám, mintsem főételnek. Illetve a palacsinta (bolti, csak fel kell melegíteni), aminek köze sincs az igazi magyar palacsintához, és a néniék egyszerre ették lekvárral és baconnel.

Napi menüt irtó ritkán találni, főleg egyébként a nagyobb városokban magyarok főznek és szállítják 9-11 euro per menüért, de itt Bredában is találtam hozzánk közel egy isteni éttermet – így élek túl. A hely szépsége, hogy hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak, aki rendkívül kedvesek, az étel bőséges és isteni, leves és második 5 euroért, minden nap változatos, és az egyetlen közeg, ahol magabiztosan merek hollandul beszélni (beszéddel próbálkozni), mert nem nevetnek ki (mint sok helyen tették, amiért kezdő vagyok), hanem rendkívül nagyra becsülik a próbálkozásaimat.

Ha magyaroshoz hasonló ízekre vágynék, irány a lengyel bolt, rengeteg terméket árulnak, ami odahaza is kapható (más névvel), nagyon jó áron (kedvencem a Kubu és a Topjoy üdítők). A szupermarketekben vásárlás közben ingyen ihatsz kávét, de a bankokban is. A műanyag üvegek betétdíja 25 cent, a sörösüvegeké 10 cent, az újra hasznosításra elég nagy a motiváltság (számold át, körülbelül minden üveg után 75 forint a betétdíj, egy zsugor ásványvíz után 450 forint, természetes visszavinni az üvegeket).

Idehaza általában csak hétvégén eszünk együtt, mert párom délután dolgozik. Hétköznap esténként elbiciklizem az említett étterembe a kihordós menümért, hétvégén pedig párom főzi a vacsorát. Szerencsés vagyok, mert szeret főzni, de relatíve könnyen készíthető ételek kerülnek az asztalunkra. Például előre pácolt csirke, fagyasztott röszti, vagy épp egy karika camembert fűszerezve és a sütőben megsütve. Ma lazac lesz, szósszal és bulgurral.

Nagy divat étterembe járni, melyek hétvégente szinte tömve vannak. Az árak magyar pénztárcával drágábbak számomra, de itteni keresettel jobban elérhetőek. Persze mindig megfontolva és ésszel, nem a legdrágább éttermekbe járva. Közkedvelt az „all you can eat” étterem, sokat járunk barátnőkkel, körülbelül 3 órára 35-40 euroért ehetsz, ihatsz, nassolhatsz. Személy szerint nem kedvelem annyira, mert nyilván a pénzedért mindent meg akarsz kóstolni, ha már befizetted, de hamar eltelít és a sok össze-vissza ételtől nekem mindig csak fáj a hasam. Egyébként mindenki megtalálhatja kedvencét, a levesektől, a tengeri herkentyűkön, tésztákon, frissensülteken, salátákon át, a vattacukorig, fehér csoki szökőkútig, fagylaltig. Személyes kedvencem a bredai Food Hall, ahol tizenhat nemzetközi konyha ízeit próbálhatod ki, tegnap például hamburgert ettem sült krumplival 14 euroért, előzőleg pedig a mexikóiban nachos tálat mindössze 7,5 euroért.

A legkülönfélébb helyeken is kaphatsz finom ételeket, imádom a Hema boltot, ami egyben drogéria, ruhabolt, ajándékbolt, ételbolt és étterem. Kissé bizarr, amikor a ruhák között sétálok a kolbászszagban, de az étterme isteni, gyorsétel, de lakható és finom, például a 4,5-5 euros bolognai tészta vagy az 5 euros hamburger sültkrumplival vagy a mustáros kolbász zsemlében.

Étkezési szokásainkról szóló beszámolómnak lassan a végére érek, úgy vélem egy kissé hosszasan ecseteltem és így sem tudtam a legmélyebb betekintést adni a hétköznapjainkba. Összességében elmondható, hogy az árak magyarországi árakkal összevetve nem sokkal borsosabbak, hiszen odahaza is, ha látogatásaimkor ellátogatom egy-két szupermarketbe már-már felháborítanak az árak, főleg annak a tudatában, hogy mennyi egy átlag hazai kereset és miből kell kigazdálkodni azokat a hozzávalókat, amelyek legtöbb esetben nem a legjobb minőségűek. Itt egyáltalán nem „cikis” a boltok saját márkás termékeit venni, mert minőségben teljesen elfogadhatóak. Ami rendkívül hiányzik, az a szélesebb választék a kihordós napi menükből, az igazi cukrászdák és otthoni pékáruk, a Pick szalámi, a francia drazsé, a Nógrádi ropogós, a Big pep chips, a 3bit, a Pilóta, a Győri édes, néhány tésztaféle, a tarhonya, a karika alakú babapiskóta, a sóska, a TV paprika és a rendes munkahelyi menzák. Egyebekben teljesen elégedett vagyok a kínálattal, a változatos és finom éttermekkel, a felfedezett kantinban a kihordós vacsora menüvel, párom finom főztjeivel és nem utolsósorban, hogy minden ezen finomságokat megengedhetjük magunknak és nem kell a legolcsóbb, legrosszabb minőségű alapanyagokat vásárolnunk, és mindennap friss, változatos étel kerülhet az asztalunkra.

Egész nyáron pedzegettem milyen jó lenne Bariba menni. Csupán csak 1 óra 10 perc a repülőút – maximum másfél óra, mindemellett láthatólag nincs messze a repülőtér a várostól, tengerpartja van, sétatávolságra van minden a városban és hogyha a Google-ba beütjük, akkor egy gyönyörű öbölről láthatunk képeket. (Történetesen Polignano A Mare-ról – későbbiekben írok róla)
Mindenképpen megnyerő!

Utazásunk előtt egy héttel kezdtem el szállást keresni, gondoltam mind hiába, az összes Booking.com-on látható szállás már foglalt volt, Airbnb-t pedig még nem mertem soha foglalni – pedig az óvárosban több olyan a kis utcácskákról nyíló Airbnb-s szállást hirdetnek, amit már csak a hangulata miatt jó lenne egyszer kipróbálni! Pár óra keresgélés után rátaláltam a vasútállomás mellett egy hotelra, ami látszólag teltházas volt, de a honlapján még tudtam foglalni 2 éjszakát 2 főre, reggelivel (ahol isteni volt a croissant). Azért a vasútállomás környékét választottam, mert tudtam, hogy praktikus lesz a közelben lenni: az óváros, tengerpart közelsége miatt, illetve második napi úticélunk vasúttal lesz megközelíthető.

Bari repülőterére érve sajnálattal konstatáltam, hogy amelyik buszt kinéztem az sajnos éppen az orrunk előtt ment el, azonban a Ferrotramviaria vonat/metró (még mindig nem tudom eldönteni, hogy melyiknek nevezik) egyik járatával közvetlenül Bari Centrale-ban voltunk 20 perc alatt. A jegy 5 euró volt egy útra.

Innen 5 perc volt az előre már lefoglalt hotelünk, amelyről azt olvastam, hogy túl zajos a vasútállomás miatt, de zárt ablaknál egyáltalán nem volt zavaró este sem 1-2 vonat, amely éppen elhaladt ott. Délután az egyik szabadstrand felé vettük az irányt, amiről szintén nem olvastam jókat – nem tiszta, nincsen büfé stb. De próba szerencse, mindent ki kell próbálni!

Körülbelül 25-26 fok lehetett a hőmérséklet (szeptember utolsó hétvégéje) talán egy picit hideg volt a víz, de sokan voltak a homokos parton, napozott, fürdőzött mindenki. Nem volt kristálytiszta a víz, de összevetve például korábbi utazásaim közül Paralia-val, ami az utóbbi időkben a magyarok talán egyik legkedveltebb nyaraló helye volt – ahhoz képest tisztának mondanám a vizet is és a strandot is. Amikor elindultunk vissza a szállásunkra, akkorra mindenki feléledt a délutáni sziesztából, kinyitottak a boltok, megtelt élettel a város.

Kora este felkerekedtünk és felfedeztük az óváros kis utcáit, amely nagyon hangulatos. Benéztünk a templomokba, sétáltunk, nézelődtünk. Az egyik nevezetes templomban Szent Miklós ereklyéit lehet megtekinteni. Majd vacsoráztunk – mi mást, mint pizzát és tésztát.

A következő nap a Lecce felé tartó vonattal fél órás út volt, míg megérkeztünk Polignano A Mare-ba, a csodás kis városba, a csodás kis öböllel. Itt a térképre sem volt szükségem, hiszen mindenki egy irányba tartott, mindenkinek egy volt a célja: látni ezt a csodát! Kötelező fényképek után és miután megnéztük minden szögből a partra indultunk, ahol letelepedtünk a sziklák tövében.

Ekkor még több hely volt, délutánra teljesen benépesült a strand – turisták és helyiek egyaránt töltötték itt napjukat. Előkerült a búvár szett: halak, rákok megfigyelése, úszkálás a kristálytiszta vízben, csodálatos kilátással. Itt köves volt a part, ha legközelebb mennék, biztosan vinnék valamilyen úszó szandit vagy cipőt.

Ebédre Panzerottit ettünk, ajókás és marha húsos ízesítésben, amely egy „töltött lángos”- szerű étel, de mégis különbözik a hazánkban ismert lángos tésztától. Egy utolsó pillantás még az öbölre, ahol időközben már egy esküvő készülődött, közben olasz dallamokra táncoló olaszok rózsával a szájukban már táncolva készülődtek az estére. A városban mindenki a “Volare” című slágert énekli, vagy dúdolja.

Délután visszatértünk Bariba, ahol ismét sétáltunk, megnéztük a várat, vacsoráztunk, vásároltunk és az olasz fagyi sem maradhatott ki!

Az idő rövidsége miatt Monopoli, Lecce nem fért bele, de azt egy másik utazás alkalmával szeretném felfedezni, hiszen gyönyörű az egész régió mindemellett az idő szeptemberben is kedvező, így nem csak a nyári szezonban lehet látogatni. Hátránya: sokkal nehezebb visszajönni a 10-15 fokos Magyarországra.

Tippem az ide utazóknak, amit én sem tudtam volna, ha egy utazós csoportban nem olvasom:  vonatra szállás előtt a peronon lévő automatában kell érvényesíteni a jegyet, másképp megbüntetik az utazót.

Az ember társas lény. Ez valamelyest klisé, de ebből következik, hogy általában az utazásai során is párban vagy csoportosan vág neki egy-egy útnak, kalandnak. Mindig is játszottam a gondolattal, vajon milyen lehet egyedül utazni: csak én és az útikönyvem – ami jelen esetben a telefonom volt, mert az idő rövidsége miatt nem sikerült útikönyvet beszerezni. Előre kell bocsájtanom, hogy rendkívül jól éreztem magam egynapos kirándulásom során London belvárosában, amely nem volt számomra teljesen új, hiszen 5 évvel ezelőtt már jártam ott egy csoportos látogatás során. Azonban azt kell mondjam, az élmény teljesen más volt, még akkor is, ha csak egy napot töltöttem ott, egyedül.

Több órás keresgélés, hezitálás után – vajon hogyan jussak be London Lutonból a központba, úgy döntöttem a Luton Airport Parkway vasútállomás felé veszem az irányt és egész napos jegyet vásárolok, amellyel akármikor használhatok: nemcsak a vasutat, hanem a metróhálózatot is 1-6 zónán belül. Ez mindösszesen 36 fontba került, de fedezte az egész napos utazásomat. Körülbelül 35 percet vett igénybe, hogy bejussak St. Pancras állomásra, ahol átsétálva a zebrán (persze mindig rossz irányba néztem először) bele is vetettem magam a látnivalók sokaságába.

Az út túloldalán a King’s Cross-t vettem célba, ahol gyermekkorom kedvencét kerestem meg: a 9 ¾ vágányt. Itt 10 fontért képet készíthetünk, mintha éppen nekifutnánk, hogy átjussunk a vágányhoz. A Harry Potter boltban is nézelődtem, ahol pálcák sokaságát, vagy éppenséggel láthatatlan köpenyt is vásárolhatnak a turisták tömegei. Ha lehetőség van, a délelőtti órákban érdemes oda látogatni, főleg, hogyha képet is szeretnénk készíteni, hiszen délután már egészen nagy a tömeg.

A King’s Cross-on metróra szálltam és a Hyde Park széléig utaztam, onnan a Buckingham Palace-ig sétáltam. Ekkora már kisütött a nap is, innen kezdtem meg sétámat a St. James parkon keresztül, ahol mókusok szaladtak a lábam alatt, az emberek pihentek, második reggelijüket fogyasztották.

Majd a Trafalgar teret néztem meg és a Big Ben és a Parlament irányába tartottam, érintve a Downing Streetet. A Big Ben és a Trafalgar tér egy része is felújítás alatt áll, de így is gyönyörű volt. Több Brexit ellenes tüntetőt lehetett látni az utcákon.

A nagy séta kör után újra metróra szálltam és a Tower-ig utaztam, ami körül sétát tettem és megcsodáltam a Tower Bridge-t, amin át is sétáltam.

Ekkor jutott eszembe az ötlet, hogy imádom a Bridget Jones filmeket és még soha nem kerestem rá, hol is forgatták pontosan, pedig milyen jó lenne látni, főleg, ha útba esik. Mindemellett nagyrészét ezeknek a látványosságokat már láttam, ideje volt felfedezni valamilyen új részét is London ezen részének. Ekkor körülbelül már dél volt, rengeteg időm volt még. Szerencsémre nem messze, a London Bridge közelében, séta távolságra volt a ház a Borough Market közvetlen közelében, ahol éppen az ebédidő végett sok ember vásárolt, kóstolt, ebédelt. Többek között én is úgy döntöttem itt fogok ebédelni, valamelyik étteremben. A Leon éttermet választottam, amely tulajdonképpen gyorsétterem jellegű és kifejezetten tetszett a környezettudatos szemlélete.

Szerettem volna kárpótolni, ami pár évvel ezelőtt kimaradt a Picadilly Circus-t, de egyúttal szerettem volna megnézni a karácsonyi vásárt is, amely a legkorábban nyitott meg idén, mindezt összekötni az Oxford Streeten való lézengéssel, nézelődéssel. Így először a Selfridges-be mentem, ahol a legfelső emeleten már karácsonyi díszeket és ajándékokat lehetett kapni. Elsőre furcsának tűnt, de nagyon jó hangulata volt, mindemellett azóta már Magyarországon is láttam már karácsonyi díszeket, ajándékokat. Közben rátaláltam egy Disney boltra is, ahol elég sok időt töltöttem a sok aranyos dolog között. Nem mellékesen már itt is jelen voltak a karácsonyfadíszek. Aztán folytatva utam a Picadilly felé benéztem minden féle-fajta boltba, ami felkeltette az érdeklődésemet. Persze az ajándékvásárlás sem maradhatott ki, aztán a Picadilly Circus végre! Ekkor már nagyon elfáradtam, az emberek is egyre többen lettek az utcákon a metrókon, így a Hyde Parkba és a Baker Street-re már nem látogattam el, de talán legközelebb!

Úgy gondolom így is rengeteg minden fért bele egy napba és amit szerettem volna újra látni, azt megnéztem. Még egy pillantás a 9 és ¾-vágányra, ahol már 5 órára szintén feltorlódtak az emberek és indulás a csúcsforgalomban vissza Lutonba. Talán ezzel, hogy egyedül jártam be Londont kicsit jobban megtudtam figyelni egyes dolgokat, belelátni valamelyest az emberek hétköznapjaiba. Saját időbeosztást tudtam követni, oda mentem, ahová kedvem volt. Sokan mások is utaznak egyedül, most azután miután kipróbáltam csak megerősíteni tudom azt, hogy szuper dolog!

Az európai kontinens legnyugatibb országáról sokan talán mindössze nagyon keveset tudnak, hisz Belgium egy aprócska ország, mely a legtöbb turistának mindössze „csak útba esik” Angliába, Hollandiába vagy épp Franciaországba igyekezvén. Belgium az utóbbi jó pár évben a megannyi európai uniós intézményéről, valamint a sajnálatos terrortámadásáról vált ismertebbé a köztudatban, annak ellenére, hogy az ország egy parányi kulturális, kulináris, természeti gyöngyszem az európai hatalmak ölelésében.

Dél- hollandiai lakosként Belgium számomra a „hétvégi kiruccanás”, mely autóval és vonattal egyaránt fél óra- órán belül elérhető. Érdekességképpen említeném, hogy rengeteg holland és belga használja ki a szomszédjában rejlő előnyöket és ingázik nap mint nap jobb, kedvezőbb munkalehetőség reményében. A hollandok a belgák vendégei, ha tankolásról van szó, hisz déli szomszédaink sokkal kedvezőbben kínálják az üzemanyagot. A lakásáraik is kedvezőbbek, így megannyi holland költözik át belga területre, míg a belgák a hollandiai magasabb bérekkel kecsegtetve ingáznak dél-hollandiai munkahelyeikre. A legnagyobb előny, amiért mindez megvalósulhat a közös nyelvben rejlik, hiszen az észak- belga Flamand-régióban beszélt nyelv szintén a holland.

A nyár egyik utolsó napsütéses péntekét választottam Flandria fővárosának, Antwerpennek a meglátogatására, hiszen bredai lakhelyemtől mindössze 34 percnyi vonatútra található a város. A jegyár sajnos borsos, hiszen határon átívelő utakra sajnos kedvezményt nem tudtam igénybe venni, így az oda-vissza útért 29,80 eurót fizettem. A magasabb jegyár ellenében viszont szupergyors, tiszta, pontos és kulturált szolgáltatást kapunk. A kalauzok – engem teljesen ledöbbentően- folyékonyan beszélnek angolul, hollandul és franciául is, a vonatokon pedig teljesen megszokott a kávét, üdítőt, édességet árusító mozgó-eladók látványa. Autóval körülményesebb a közlekedés és a parkolás is nemhogy csak nehézkes, de korlátozott is bizonyos autók esetében (low emission zone).

A vasútállomás a város centrumában található, rendkívül látványos és karbantartott, igazi klasszikus több száz éves pályaudvar, ahol a legtöbb turista már megáll néhány fotó erejéig. A pályaudvarról kilépve rögvest a sokakat csalogató állatkert bejáratánál találjuk magunkat, mely rendkívül vonzó a központi elhelyezkedése miatt. Főleg kisgyermekeseknek, természetimádóknak lehet akár egész napos program a látogatás. Jómagam nagy állatrajongó vagyok, de mivel az egész várost szerettem volna látni elsősorban, úgy döntöttem, e látogatáskor inkább a várost veszem szemügyre, majd következő látogatásomkor az egész napot az állatkert látogatására szánom. A belépőjegy nem olcsó, teljes áron 28 euro egy felnőtt jegy (online, elővételben 26.50 euro), míg a gyermek 21.50 euro, 12- 17 éves korig 24 euro, 18-25 évig pedig diákigazolvánnyal 25.50 euro.

Számomra Antwerpen elsőre egy nyüzsgő bevásárló város benyomását keltette, hiszen a fő utcákon végigsétálva egymást érték a világszínvonalon ismert luxus- és divatmárkák üzletei, tekintet vonzó kirakatai, illetve a vásárlástól megfáradtak részére megszámlálhatatlan éttermek uralták a sétálóutcákat.

Nem bevásárlás szándékával érkeztem, hanem Antwerpen kulturális örökségét szerettem volna jobban megismerni, így első utam a méltán ismert művész, Peter Paul Rubens festő egykori otthonába vezetett. Nem vagyok kifejezetten festmény rajongó, főleg nem, ha órákon át több száz képet kellene végignézni, de maga a reneszánsz stílusban épült épület a hozzá tartozó barokk kerttel szemet gyönyörködtető és visszarepít pár évszázadot a történelemben. A múzeumként működő épület mindent megtesz a látogatók kényelme érdekében, a belépődíj megváltásakor (8 euro a teljes árú), az érdeklődők díjmentesen helyezhetik el kabátjaikat, táskáikat egy zárt szekrényben, így teljesen átadhatják magukat a festményekben és házban való gyönyörködésnek. Több nyelvre lefordított útmutató informálja a turistákat, a legtöbb festmény, műtárgy történetét ismertetve. A ház kissé labirintus szerű volt számomra, nem egyszer tévedtem el, a teremőrök útbaigazítása segített végül a helyes utat megtalálni. Pénteken délelőtt a hely szerencsére nem volt zsúfolt és kényelmesen végigjárhattam, tanulmányozhattam a házat. Legjobban a szinte minden helyiségben fellelhető míves kandallók tetszettek, valamint a lélegzetelállító kert nyújtotta a legjobb élményt.

Rubenshuis – kultúra és művészet minden mennyiségben

Sétámat folytattam a történelmi épületek között meghúzódó kis utcácskákban, s a Hendrik Conscience könyvtár Nottebohm szobáját szerettem volna megtekinteni, de hiába tájékozódtam előre, a helyszínen azt a tájékoztatást kaptam, hogy sajnos a Nottebohm szoba csak korlátozott időpontokban látogatható. Az állatkerteken és kerteken kívül, a könyvtárak tudnak igazán ámulatba ejteni, óriási csalódás volt, hogy ki kellett hagynom a Nottebohm Hall megtekintését.

Pár percnyi sétával elértem a Grote Markt-ot, a piacteret, reneszánsz stílusú Guildhalls-ával (Gildehuizen – céh-házak, központjai a 16. és 17. században működő céheknek), a városháza, mely épp renováció alatt állt, a tér középpontjában Silvius Brabo szobrával, aki egy mítosz nyomán él az antwerpeniek tudatában és emlékére állították a szobrot. A mítosz szerint Brabo egyszer megölt egy óriást, aki a Scheldt folyón való áthaladás fejében pénzt kért az emberektől, különben levágta a kezüket és a folyóba hajította. Bosszúból Brabo levágta az óriás kezét és bedobta a folyóba. A tér ékszere a megannyi műemlék ház, kávéra- üdítőre vágyó turistákat csalogató kávézóival.

Grote Markt

Frissítőként hatott rám a Scheldt folyó menti séta, ahol sokan a padokon, pokrócokon ücsörögve próbálták kiélvezni a nyár utolsó napsütéses napjainak egyikét. A központba visszavezető úton betértem egy áruházba, ahol elsőként a belga csokoládé különlegességek sora felé vágtáztam. Belgiumban remek program az édességmanufaktúrák kirakataiban bámészkodni, de véleményem szerint az egyszerű élelmiszerboltok sokkal észszerűbb áron kínálják a belga csokikülönlegességeket. Személyes kedvencem a Galler, 70 grammos kiszerelésben, megannyi különböző ízesítéssel. Csokiimádók részére minden bizonnyal ez az egyszerűnek kis tűnő szelet pár harapással elmajszolható, számomra napokba telik, míg cikkenként elfogyasztom. Rendkívül nehéz és laktató csokoládé, a külseje rendkívül elegáns, ajándéknak különleges, az ára élelmiszerboltokban körülbelül 1.80 euro per szelet.

Nem elhanyagolandók a belga sörkülönlegességek sem, de erről brüsszeli úti beszámolómban szeretnék részletesebben kitérni. Elég annyi, hogy a belga sörök csúnyán képesek megtréfálni azt, aki nem ismeri őket. Rendkívüli módon itatják magukat, az ártatlan sörkedvelő eleinte semmit sem érez, aztán elég néhány deciliteres elkortyolgatása és felállni sem egykönnyű.

Utolsóként egy ínycsiklandozó ebédre ültem be az egyik olasz étterembe. Eleinte választani sem könnyen tudtam a megannyi étkezde közül, végül az olasz nyert, hisz imádom az itáliai ételeket. Egyébként szinte minden étterem kínálatában elsők között szerepet a „mosselen”, a kagyló, melyet eleinte bevallom én is viszolyogva néztem, majd egyszer egy vendéglátás során megkósoltam és azóta is imádom (persze nem főételként, hanem elcsipegetni étkezés előtt, leves és főétel között).

Igazi olasz Belgiumban

Az olasz étteremben rendkívül kedves kiszolgálás fogadott és könnyed, finom ételek. Előételként bagett szeletek, kruidenboter (fokhagymás vaj) és olívabogyó várt, majd tradícionális krémes paradicsom levest és spagetti carbonarát ettem, majd a végén két óriási gombóc fagylaltot. Egy kétfogásos menü üdítővel 20,80 euróba került, amit átlagosnak mondható. Mikor éttermet választok természetesen vagy előzetesen tájékozódom az interneten, ez esetben az éttermek elé nagy betűkkel kiírt ajánlatok alapján vetettem gyorsan számot az árakról és így választottam egy középkategóriásat.

Késő délután fáradtan, de feltöltődve indultam a vonatállomásra és érkeztem haza fél óra múltán Bredába. Antwerpent egy rendkívül barátságos belga városkának tartom, ahol élményekkel teli napot lehet eltölteni, hódolva a kultúrának és a kulináris élvezeteknek egyaránt. Nem egy tipikus úticél, hiszen Magyarországról a repülővel kirándulók általában egy napos úticélul Brüsszelt választják, számomra a város közelsége volt a döntő érv, amiért átrándultam Antwerpenbe. Személy szerint mindig le vagyok nyűgözve a belga városok, falvak által, valamiért mindig azt az érzést keltik bennem, hogy most kicsit elszabadultam, kizökkentem a hétköznapi életemből és csatangolhatok, barangolhatok, nézelődhetek, jókat ehetek, finom édességekkel térhetek haza egy relaxáló nap után. Aki esetleg hosszabb időre érkezik Belgiumba, vagy átutazóban útba tudja ejteni Antwerpent, vagy akár Hollandiában üdül és van egy szabad napja, amikor szeretné megismerni a szomszédos Belgiumot is, szívből ajánlom számára e kedves és barátságos várost, mely visszarepít kicsit az időben.

Tinédzser korom óta rendszeresen szívemen viselem nehezebb körülmények között élők sorsát, hiszen nem mindenkinek adatik meg az a jólét, ami nekem megadatott. Másrészről pedig, elég egy pillanat ahhoz, hogy a legtehetősebb is földönfutóvá váljék, elég egy szörnyű baleset, egy maradandó egészségkárosodás, munkaképtelenség. Sajnos hazánkban a becsületesen, életüket végig dolgozók sem örvendenek nagy megbecsülésnek, illetve a pályakezdők vagy akár hosszú évek óta rengeteg tapasztalattal rendelkezők sem gyakran kapnak munkájukhoz méltó fizetséget. Ilyen és ehhez hasonló körülmények között sajnos nem nehéz utcára kerülni és ha sokaknak fedél is van a fejük felett, a bérleti díj, rezsi, kötelező kiadások után rengeteg embernek alig marad élelmiszerre.

Millió és egy történetet tudnék mesélni, sajnos a közeli ismeretségi körömben is rengetegen vannak, akik, habár próbálják titkolni, igencsak nehezen boldogulnak, annak dacára, hogy szorgos, dolgos munkaerők, sokan elismert pozícióban dolgoznak, mégis az évekkel ezelőtt „bedőlt lakáshitelek”, vagy az évek óta szinte semmit sem növekvő bérek, ellenben rohamosan növekvő árú szolgáltatások és árucikkek végett rendkívül nehezen tudják a napi betevőre valót összespórolni.

Magamról sem szégyellem azt, hogy pont ezen okok miatt döntöttem két évvel ezelőtt arról, hogy elhagyom a hazámat és Hollandiában próbálok szerencsét. Kitűnővel végzett jogászként nettó kilencvenhatezer forintos fizetésből tengődve annyit sem engedhettem meg magamnak, hogy Budapesten társbérletben éljek, így a Szüleimhez költöztem Borsod megyébe és semmilyen jövőképet nem láttam magam előtt. Ha a Szüleim nem támogatnak legalább annyival, hogy Náluk élhessek, egész könnyen én is az ingyenkonyhán sorban állók között találtam volna magamat. És ez nem vicc.

Visszakanyarodva az eredeti témához: magyarországi éveim alatt is aktívan segítettem, gyűjtöttem, támogattam, toboroztam, megannyi karácsonyi gyűjtés szervezője voltam, de legfőbbképp individuálisan, egy-egy szegényebb családot, gyerekeket próbáltam felkarolni. A feleslegessé váló, de jó állapotú ruhákat, ágyneműket a hajléktalan szállókra szállítottam, gyerkőcöket hívtunk meg Húgommal ebédelni (akik sajnos saját bevallásuk szerint sem látnak gyakran meleg ételt) és szerény lehetőségeimhez mértem próbáltam mindig másokon segíteni.

Már javában Hollandiában éltem, mikor Húgom, aki Egerben tanult az egyetemen akkortájt, egyre többet mesélt egy néniről, akit sokáig tényleg csak „a néninek” hívtunk, aki a Bazilika vagy az egyik templom előtt üldögél, és sokszor elegyednek beszédbe. A néni egyre jobban megnyílt Húgom előtt, aki idővel mindig szívesen vitt neki némi élelmiszert, adott neki némi aprót. Idővel már nap mint nap kérdezgettem Húgomat, „és ma találkoztál vele? Mit mesélt?”, és elég sok mindent megtudtunk róla. Például azt, hogy betegsége miatt elveszítette munkáját és mivel nem tudta az otthonát fenntartani utcára került. Azóta mókuskerék az élete, hiszen betegen képtelen munkát vállalni, de munka nélkül nem tud méltó lakhatáshoz jutni. Érthető módon a hajléktalan szállókat elutasítja (amivel teljesen egyetértek, adományozásaim során jó párszor megfordultam ezen intézmények udvarában és már az is pont elég volt.). Próbál segédkezni a Bazilika tisztántartásában és a gyógyszereiről is van, aki gondoskodik így. Józan életmódot élő, mélyen vallásos néni, aki egy lépcsőházban húzza meg magát, a régi lakhelyén, ahol a volt szomszédjai kialakították részére a babakocsi tárolót és próbálnak a körülményekhez képest méltóbb fedelet biztosítani a néni számára.

Mikor 2018 februárjában hazalátogattam, rengeteg tartós élelmiszert, szalámit, kenőmájast, joghurtot, zöldséget, gyümölcsöt, kekszet, vajat, sajtot, tisztasági szereket, zsebkendőt vásároltam és indultunk családostól Eger irányába. Némi készpénzt is elhelyeztem egy borítékba, viszont amikor a Bazilikához értünk, megdermedtem és képtelen voltam belépni. Sírni kezdtem és azt hajtogattam én erre nem vagyok képes és bevallom, megfutamodtam. Húgom természetesen átadta a csomagot és a néni nagyon hálás volt. Szégyelltem magamat, hiszen ezzel azt vetítem az irányába, hogy adni adok, de nem találkozom személyesen vele. Lelkiekben rendkívül megviselt ez az egész, sajnos akkoriban valamilyen oknál fogva azon kaptam magamat, hogy folyamatosan azon agyalom, hogyan tudnék még jobban segíteni és tehetetlen vagyok.

Húgom részéről folytatódott a rendszeres beszélgetés, némi adományozás, majd 2018 nyarán ismét hazalátogattam, és ismét Eger felé vettük utunkat megpakolt szatyrokkal. Rettentően féltem, igazából a saját érzelmeimtől, nehogy elsírjam magam és tegyem még nehezebbé az amúgy is nehéz szituációt, de legnagyobb meglepetésemre óriási pozitív csalódás ért. A néni annyira jókedvű és vidám volt – a körülmények ellenére-, hogy esélytelen volt elpityeregni magamat, vagy szomorúnak lennem. Sokan megirigyelhetnék a pozitív hozzáállását és azt a szeretetet, hálát, ami belőle árad. Jót beszélgettünk a Bazilikában, és megkönnyebbült, örömmel telt szívvel távoztunk.

Nem is volt kérdés, hogy karácsonyi látogatásomkor ismét meglátogatjuk és sokáig gondolkodtam, hogyan is tudnék jelentősebben segíteni, ne csak a szokásos élelmiszer csomaggal és némi készpénzzel. Elméláztam, hogyan gyűjthetnék neki, de úgy, hogy nem kéregetve, hanem hogy én is adok cserébe valamit. Így hát gyöngy angyalkák fűzésébe kezdtem!

Éjt nappallá téve fűztem és jártam a boltokat alapanyagokért, amiket egyszerűen csak az ismerőseim között a közösségi oldalamon hirdettem meg a sztorit is mellé körítve. Senkire sem erőltettem, önként kerestek kollégák, barátok.  Hollandiában és Magyarországon (de volt megrendelés Thaiföldről is!) összesen huszonnégy darab kelt el, ezzel 25.000 Forint gyűlt össze a néni részére. Másfél héttel a karácsonyi látogatás előtt Húgom megbeszélte a nénivel az időpontot, aki csak arról tudott, hogy szeretnénk egy finom ebédre meghívni őt. Nagyon meghatódott, mikor meglátott minket, csak azt hajtogatta, nem hitte volna, hogy tényleg jövünk. Rémes időjárás volt akkoriban, Egertől busszal körülbelül 1 óra 40 percnyi távra lakunk, a hegyekben óriási volt a hó, a fagy.

Először átadtuk neki az élelmiszereket, amit a Bazilika egyik zugában tárolhat. Nagy örömünkre az egyik kedvenc éttermünk a szokásostól eltérően csöndes volt. A vendéglőben a készételek a pultnál voltak kirakva, láthatta a néni a választékot és majdcsak sírva fakadt, mikor mondtuk, hogy bármit választhat, aznap a mi vendégünk. Megható volt látni egy tányér palócleves és egy adag zöldséges csirke tésztával milyen óriási örömet okozott. Meg persze a kóla, amiből nem mert újabb adagot kérni, de ahányszor kínáltam, mindig mondta „ha lehetne kérek még”. Mikor kávéval kínáltam, felcsillant ismét a szeme „van itt kávé is?”. Persze, „rendben, két cukorral és egy tejjel kérném”.

Órákon át beszélgettünk. Nem akartam tolakodó lenni, én kevésbé ismertem, Húgom több időt tud vele tölteni. Nosztalgiázott a gyerekkoráról, és mesélt a nehéz körülményeiről is. Úgy fogalmazott, „árván maradtam” – meghaltak a hozzátartozói is már. Mesélt a lakhatási körülményeiről, s arról, hogy a lába beteg, nehezen mozog, így nem tud dolgozni, a leszázalékolásához szükséges iratokat sem adják meg neki, mondván nem elég beteg. Megleptem még egy meleg takaróval, zoknikkal, kézkrémmel, és ő is kapott egy angyalkát. Azt mondta ez lesz a remény angyalkája. Aztán átadtuk neki a pénzt egy borítékban. Illedelmesen nem nézte meg, de biztosan nem hitte el, hogy egy jelentősebb összeg lapul belül, csak azt mondogatta nem tudja, „hogy lesznek” az elkövetkező hetek, nagyon nincs pénze. Mondtam mosolyogva, hogy nyugodjon meg, biztosan kitart ez az összeg egy darabig és jutni fog mindennap meleg ételre, pékárura. Húgomnak pár hete elmondta, nagy vágya végre fodrászhoz elmenni, ebből az összegből arra is fog jutni. Aztán sétálni mentünk, forralt bort ittunk és a néni végig mosolygott. Boldog volt. Boldog volt, mert észrevettük Őt, aki mellett folyamatosan csak tovasétálnak az emberek, boldog volt, mert egy szép délutánt töltöttünk vele. És amit mindig mondogat, a legnagyobb öröm az, hogy mindezt szívből tesszük és nem kötelességből.

Óriási álmom vált nekem is valóra: legyőztem a félelmemet, hiszen folyton attól féltem elsírom magam és ezzel még jobban megbántom az illetőt. Végig én is mosolyogtam, mert tudtam, hogy valaki életébe fényt hoztunk, reményt, szeretetet, és ezt szívből tettük. Hála a Jóistennek megtehetjük és meg is tesszük és talán még nekünk nagyobb örömet okoz, amit teszünk. Azonnal küldtem a fotókat és a rövid történetet azoknak, akik ehhez hozzájárultak, az Ő napjukba is csaltunk némi örömet.

A nénivel legutóbb idén nyáron találkoztunk, a már lassan „hagyományosnak” mondható ebédünkön. Mondanom sem kell, hogy remek órákat töltöttünk együtt, a kedvenc vendéglőnkben levesezve, másodikozva, kávézva, kólázva, cseverészve, ölelkezve, meghatódva.

Sajnos már Húgom elköltözött Egerből, így a nénit rendkívül ritkán tudjuk látogatni. Én sosem kéregetek, főleg pénzt nem, de aki esetleg Egerben él, vagy odalátogat és szívesen segítené a nénit némi ennivalóval, tartós élelmiszerrel, akár egy csésze kávéval, esetleg épkézláb ötlete van, hogyan lehetne kilábalni ebből a szituációból, örömmel veszem a megkeresést és bővebb információval is tudok szolgálni.

Sokan és sokféleképpen vélekednek Hollandiáról, erről a kis területű, de mégis jelentős befolyással bíró országról. Egyeseknek a csodálatos tulipánföldek, a száz évek óta szüntelenül működő malmok, az ínycsiklandozó sajtok jutnak eszükbe, míg másokat a végtelen és féktelen lazaságra emlékezteti, hisz a legális füvezés és a kirakatban magukat áruló hölgyek, turisták millióit vonzza az országba évente. Mindemellett említésre méltó Hollandia virágzó gazdasága, a kormányzatnak és a lakosoknak a külföldieket befogadó szándéka, nem utolsósorban a megszámlálhatatlan nemzetközi intézmény, mely szintén eme kis, de rendkívül fejlett és mérföldekkel más országok előtt haladó nemzet színterén találta meg székhelyét.

Hazánkból is rengetegen érkeztek és folyamatosan is érkeznek Hollandiába – köztük jómagam is. Ki a jobb élet  reményével, mások tanulni, esetleg egy konkrét munkahelyen kaptak állást, akad olyan is, akit a szerelem hoz ide és van, akit „kalandvágy”. Személyem is ez utóbbiak csoportját gyarapítja.

Az ország óriási előnye, hogy az angol nyelv már-már hivatalos nyelvévé vált és rengeteg diák választja célpontjául a világ minden tájáról a magas oktatási színvonalú és egyébként teljesen korrekt tandíjat kérő egyetemeket, hiszen az oktatás a holland mellett angol nyelven is folyik. A munkahelyek szinte mindegyike a holland mellett az angol nyelv ismeretét is megköveteli, de játszi könnyedséggel találni az ország minden pontjában kizárólag angol nyelvtudással betölthető állásokat.

Szegényebb országokból érkező munkavállalók számára Hollandia egyfajta Kánaán, hiszen aki beéri már egy egyszerűbb, zömmel betanított munkával, már sokszorosát keresheti meg az otthoni bérének és a mindennapi kiadások között sincs óriási különbség. Rengetegen választják az országot néhány évre célpontul, akik szeretnének egy kicsit anyagilag helyrebillenni, esetleg rövidebb idő alatt nagyobb értékű pénzt megkeresni, majd néhány esztendő elteltével hazaköltözni.

Természetesen többen érkeznek a hosszabb távú letelepedés reményében, esetleg már meglévő munkahelyre. Hollandiában szinte kivétel nélkül, minden nemzetközi cég valamilyen formában fellelhető, így nem ritka, hogy „cégen belül” történik az átjárás. Hágában továbbá rengeteg nemzetközi, valamint Európai Uniós intézmény megtalálható, ahová hazánkban magasabb tanulmányokkal rendelkezők is bátran jelentkezhetnek és jelenleg is dolgoznak (Európai Rendőrség, Nemzetközi Büntető Bíróság, Nemzetközi Bíróság stb.). Nem a legegyszerűbb, de egyáltalán nem lehetetlen akár irodai munkát kapni, ahol rendkívül versenyképzés fizetés és óriási szakmai tapasztalat szerezhető. A holland nyelv elsajátítása pedig szinte minden kaput megnyit. Egy jó végzettséggel, amik közül legkeresettebbek a mérnökök, IT szakemberek, logisztikai szakértők, pedig a határ a csillagos ég.

A hosszabb-rövidebb időre telepedettek részére az ország hasonló otthonná válhat, mint egykori hazájuk. A szociális szféra rendkívül jól működő, a kezdeti lakhatási nehézségek (tömegszállások, drágábban bérelt szobák, lakások) után, az állam mindenki számára egyenlő esélyekkel hozzáférhető lakhatási lehetőséget biztosít, „lakáslottó”, ahol évi néhány euro befizetése ellenében vagy a regisztrációtól eltelt idő, vagy pedig a szerencse és gyorsaság befolyásolja, ki kap rendkívül jó állapotban lévő társas- vagy akár családi házat. A kórházak állapota kiváló, minden modern igénynek megfelel, a hivatalos ügyintézés tapasztalataim szerint hagy kívánnivalót maga után, de megfelelően működik. Hasonlóan minden intézményben, szervnél kommunikálhatunk angolul, akár a telefonos ügyintézés során is.

Természetesen nem csak a letelepedetteket vegyük górcső alá, hanem a turistákat is, hiszen szép számmal érkeznek az országba hosszabb- rövidebb időre kirándulók. Az ország földrajzi méretének köszönhetően és a rendkívül jó infrastruktúra miatt, játszi könnyedséggel felfedezhető akár az egész ország. A legkedveltebb célpont természetesen Amszterdam, valamint a világszinten ismert és elismert kulturális emlékművek, látnivalók. Eindhoven repterére fillérekből eljuthatunk budapesti vagy debreceni indulással, s a reptérről közvetlenül busszal utazhatunk a vasútállomásra, ahonnét nagy gyakorisággal indulnak a vonatok az ország különböző részeire. A menetidő a jó állapotú és komfortos vonatoknak köszönhetően rövid, jó az összeköttetés kisebb falvakkal, ahová buszjáratok közlekednek.

Látnivalók közül nagy népszerűségnek örvend a már említett főváros, ahol maga a belváros a kulturális örökség része sajátos alakú házaival, a megannyi csatorna, mely hemzseg a kishajóktól, a Királyi palota, a Madam Tussauds viaszmúzeum, a vörös lámpás negyed, vagy éppen Anna Frank háza.

Szintén attraktív a Kinderdijk-i malomrendszer, mely bejárható biciklivel, csónakkal vagy akár gyalogosan is, betekintést enged a malmok és egykori lakóik életébe, interaktív programokkal tarkítva.

A tengerpart szerelmeseire vár Scheveningen (Hága) vagy Vlissingen (Zeeland), utóbbi részen egyfajta bébi-medúza invázióval, rákokkal, kagylókkal.

A tavaszi szezon világhírű szenzációja Keukenhof, az ország nyugati részén, mely hónapokon át tulipánok és virágkülönlegességek millióival várja látogatóit.

Hosszabb utazást igényel, de garantált az élmény az északi Giethoornban, melyet méltán neveznek „észak Velencéjének”, hiszen a faluban gyakorlatilag nem található gyalogút csak csatornák. Bérelt csónakon vagy szervezett kiránduláson bejárható a falu, ahol garantáltan a száj tátva marad a csatornák fölött átívelő kis hidak, a vízen megközelíthető házikók és a tökéletesre nyírt és örökösen zöldellő gyep látványától.

Az ország megannyi nagyvárosa büszkélkedik történelmi belvárossal, csodaszép csatornákkal, melyek csónakkal bejárhatóak, a vonatról vagy akár autózás közben garantáltan mezők mellett haladhatunk el, melyekenn helyes tehenek vagy birkák legelésznek, amerikai filmekbe röpítenek a „semmi” közepén álló farmházak vagy a gombaszámra növekvő fáradhatatlanul dolgozó szélművek.

Turistaként ideérkezve talán elsőre drágának találhatjuk az országot, de talán a legtöbb tekintetben úgy vélem nem sokkal drágább, mint Magyarország, természetesen ehhez kell némi tapasztalat mit és hol érdemes vásárolni. A közlekedés összehasonlítva meglehetősen borsos, de maga a vasúttársaság rengeteg kedvezményt, vonatúttal kombinált programokat kínál, melyek rögtön filléres ajánlatnak tűnhetnek.

Az étkezés számomra – magyar konyhán felnőve – rendkívül összevissza, a sült krumpli és a mikrózós ételek, vagy a nagyon sebtében pár perc alatt elkészített vacsora, melyek egy átlag holland étkezését jelentik. Turistaként garantáltan kóstoljuk meg a „stroopwafelt”, mely egy iszonyatosan édes holland ostyaalapú édesség. (De az étkezés kérdésére a későbbiekben egy teljes cikket szeretnék szánni.)

Az utazás szerelmesei részére Hollandia elhelyezkedése rendkívüli, hiszen a szomszédban található Belgium valamint Németország, továbbá Franciaország és Nagy-Britannia is gyorsan elérhető. A közlekedés az országhatárt elhagyva is kiváló, gyorsan elérhető Antwerpen, vagy akár a belga főváros is. Hollandiában rengeteg utazási társaság szervez egy-két-több napos kirándulásokat Párizsba, Londonba, Berlinbe, karácsony idején különböző németországi városok vásáraira, amik rendkívül jól szervezettek, eseménydúsak és meglepően keveset kérnek értük.

Reményeim szerint némi ízelítőt adhattam eme kis, de annál kedvesebb országról, melyben immáron két éve élek. A személyes tapasztalatimat, az „én történetemet” jelen cikkben kihagytam, ezt a cikket egyfajta bevezetőnek szántam. A következő napokban, hetekben szeretnék egy-egy önálló cikket szentelni a holland étkezés, ételek témakörének, valamint írnék egy részletes turista mit-hogyan érdemes és mi-mennyibe kerül cikket is, harmadrészt pedig az esetleges letelepedési-munkavállalási szándékkal érkezőknek, arra az esetre, ha valaki kedvet kapna Hollandiába szerencsét próbálni.

Vajon mi legyen a hétvégi program? – merülhet fel bennünk a kérdés, vagy hová menjünk, ha csak a hétvégéink szabadak a nyáron, de mégsem szeretnénk órákat zötykölődni a forró vonaton, hogy eljussunk a Balatonra, hogy este – a zsúfolt és teli szállások végett hazainduljunk a strandolás után. A válasz Milánó – persze nem egy strandolós program – de aktív pihenésnek tökéletes és másnap marad időnk felkészülni a következő hétre.

Tökéletes, egyszerű, egynapos nyári, vagy akár téli úticélunk Milánó lehet, ahová az utóbbi években könnyedén és nagyon gyorsan juthatunk el kedvező áron repülővel. Így tettük ezt mi is, a reggel 6 óra után induló géppel már 8 órakor Milano Malpensa repterén voltunk. Egyetlen „hátrány”, hogy a reptér 50 km-re található a belvárostól – egyes társaságok Milano Bergamo repterére érkeznek és onnan indulnak. Azonban ez nem szegi kedvét az 1 óra 20 percet a repülőgépen töltő, a korai keléssel járó fáradalmakat kipihenő utasnak, hiszen a terminálból kilépve rögtön transzfer járatokkal, buszokkal találja szembe magát, így a bejutás nagyon egyszerű. Automatát sem kell keresgélni, a buszra felszállva – vagy a felszállás előtt megválthatjuk akár oda-vissza jegyünket is, amely nincs időhöz kötve, tehát a városból visszafelé kényelmesen bármikor elindulhatunk a reptérre. Már itthon kinéztem a Terravision járatait, a jeggyel együtt menetrendet is kaptunk, így kinéztük melyik busz lenne számunkra a legideálisabb. Oda-vissza jelenleg 16 €-ba kerül a felnőtt jegy.

Csütörtöki napon reggel fél9 körül 1 órát vett igénybe, hogy megérkezzünk a központi vasútállomáshoz, ahol mérlegelve a repülőgépen már feltérképezett útvonalunkat úgy döntöttünk, hogy metróra szállunk. A metró jegyek érvényesítéstől kezdve 7€-ba kerültek 24 órára, így kényelmesen el tudtunk jutni városon belül bárhova a 3 metróvonal segítségével.

Mit is nézhetne meg először a turista Milánóban, mint a Dómot. Utunk először ide vezetett. Talán a rámenős árusok rontották el a csodálatos összképet. Egy képet sem lehetett úgy készíteni, hogy ne szerettek volna valamit ránk sózni. Szó mi szó, elkészültek a képek, következő lépés: jussunk be valahogyan a dóm belsejébe. A dóm jobb oldalán a múzeum részén kellett jegyet váltanunk, azonban az sorszámhúzással működött, körülbelül 45-en várakoztak előttünk, de hamar sorra kerültünk. A kártyás fizetésnél azonban még hamarabb kézhez kaphatjuk jegyünket. Utólag átgondolva, online is megvehettem volna a jegyeket, de előre nem tudtam melyik típusút szeretnénk majd igénybe venni, mire lesz időnk, mihez lesz kedvünk. Például: a dóm tetejére látogatás – lépcsőn vagy liften, archeológiai rész megtekintése stb.

A dómba eltakart lábakkal lehet csak belépni és szigorúan tiltott a kóla bevitele. A gyönyörű dómban érdemes volt elidőzni, gyönyörű képeket készíteni, a pillérek és ablakok lenyűgöző látványt nyújtanak. Személy szerint szeretem ilyenkor elővenni útikönyvemet és elolvasni, amit az adott látnivalóról, belsejéről tudni érdemes. Mint minden látnivalónál audioguide bérelhető.  

A dómtól balra indultunk tovább, az impozáns II. Viktor Emanuele galéria felé, ahol érdemes végig sétálni és szétnézni a szebbnél szebb kirakatok között. Így jutunk el Leonardo Da Vinci szobrához és a milánói Scala épületéhez, ahol a múzeumba és ritkán az Opera épületébe is be lehet lépni.

Innen célirányosan a Santa Maria delle Grazie kolostorba mentünk, ahol megpróbáltuk a lehetetlent – belépőjegyet szerezni, ha már online nem sikerült. Sajnos itt sem ment és még mindig cseng a fülemben egy barátom régi tapasztalata: hónapokkal, hetekkel előtte meg kell venni. Így legközelebb előrelátóbb leszek és hónapokkal – igen hónapokkal előtte megveszem a jegyet, hogy láthassuk Az Utolsó Vacsora festményt. Számomra érdekes volt, hogy itt már nem volt annyi turista, nem voltak tömegek, amitől már rosszul érezte magát az ember a központban. Majd az ezután következő Sforza-vár környékén sem, ami nagyon elnyerte tetszésemet. A múzeum részre legközelebb tervezek bemenni, mert egy egész délutánt igénybe vevő program. A vár és az azt körülvevő park rész kiváló volt, hogy az árnyékban hűsöljünk hátunk mögött a diadalívvel.

A nagy páratartalom és a meleg ennyit tett lehetővé ez alkalommal. Talán így leírva kevésnek tűnik, de nagyon gyorsan eltelt az idő. A látnivalók után jöhetett az igazi olasz ebéd, olasz fagyi és még egy utolsó séta a bevásárló utcán, nézelődés. Olasz tészták beszerzése az otthoni főzőcskéhez – hátha sikerült nekem is hasonlót alkotni.

Személy szerint jobban szeretem saját magam a térképemmel, útikönyvemmel felfedezni a városokat, mint vezetett sétán részt venni. Azonban erre is van lehetőség, ha valaki nincsen „felfedező” kedvében. Hop on – Hop Off buszok, 22 eurótól elérhetőek. Több dolog is kimaradt idő hiányában, mint például a Villa Reale vagy a Brera képtár. Futball rajongóknak kötelező a San Siro meglátogatása. De aki vásárolni érkezne a városba, vagy környékére akár ezt buszos utakkal is megteheti különböző vásárló falvakban.

Mindenképpen érdemesnek tartom, hogy legközelebb is ellátogassak Milánóba és a belső tereket, kiállításokat is végigjárjam. Mindemellett legközelebb Torinó, Verona, Como-i tó, Garda- tó egy-egy utazás alkalmával szuper 1-2 napos látogatások lennének, Milánóba való érkezéssel. Úgy gondolom szuper egy napos program volt, városnézéssel, fotózással, evéssel, sétával és sok-sok napsütéssel.

Törökország – Ankara – Culinary Cabaret, avagy a Kebabon túl

Február második hetét interkulturális cserén töltöttem Törökországban, Ankarában. Félve indultam el, felpakoltam mindenféle gyógyszerrel és kicsit tartottam az ételektől, amelyeket majd kóstolni fogunk, de ezen kívül nyitott voltam bármire. Elvégre idegen kultúra, idegen ország, idegen ételek és alapanyagok.

Előre kell bocsájtanom, hogy a cikk után olvasója garantáltan éhes lesz és semmilyen felelősséget nem vállalok, ha utána a konyhába indul az illető.

Nagyon sokféle ételt kóstoltunk és soha nem volt ugyanaz a menü. A szervezők próbáltak minket minél jobban megismertetni a török ételekkel.
Kezdjük az indulással. Oda is és vissza is mindkét Turkish Airlines járaton kaptunk standard mealt, amely illeszkedett a török szokásokhoz. Ez szendvics volt melegen (fetás-paradicsomos) vagy egy saláta csirkével, és valamilyen édesség – mandulás süti jammel, illetve csoki mousse.

Érkezésünk után még nem volt hivatalos vacsora, hiszen több országból érkeztünk és több időpontban ezért a szervezők rendeltek nekünk Lahmachun-t, azaz török pizzát. Azt kell mondjam, igazán nehéz étel és kifejezetten tetszett, hogy nekünk kellett „összekirakózni”. Adott egy nagyon vékony pita tészta szerűség, amelyen már a marhahúsos feltét rajta van. Erre jön rá egy csípős szósz és a saláta, amelyre a citrom levét kell facsarni és feltekerni. A török önkéntesek fogták a fejüket, amikor egyikünk-másikunk wrap-nak tekerte fel. Jellemző még és streetfood-ként szintén pizzaként kezelik a Pide-t. Ebből húsos és nem húsos változat is van, mi a sajtosat próbáltuk ki.

Lahmachun step by stepKasarli Pide Menü

Első esti vacsoránk egy gyönyörű helyen volt, ahol török estet tartottak nekünk, voltak táncosok és mi is táncot tanultunk. Történetesen a hely neve Estergon Palace volt, és a törökök elmondása szerint a magyar esztergomi vár mintájára építették 5 éve. Őszintén a levesekre nem mindig jöttem rá, hogy miből készült, de a krémlevesek voltak a jellemzők. Itt bárányt ettünk fahéjas rizzsel, amelyben fenyőmagok is voltak. A desszert pedig egy szirupos nagyon cukros édesség volt.         Az utcákon nagyon sokszor láthattunk árusokat, akik perecre hasonlító szezámmagos ropogtatnivalót árulnak, aminek a neve Simit, ezt sokszor Ayran-ba (joghurtos ital) mártogatva eszik, vagy mellé isszák.

Második este szintén török különlegességeket vacsoráztunk: gözlemét, amely tulajdonképpen krumplilángos, valamilyen töltelékkel – ez lehet többféle, de mi zöldségeset próbáltunk, mellé „nyers húsgolyó” néven Köfte-t kóstoltunk. De a nem húsos változatát, ami kuszkuszból készült. Majd jöhetett a várva várt Baklava, annak is a pisztácia nélküli változata, telis tele sziruppal. Az utazás végén magam is hoztam haza az eredeti baklavából, amelyeket fillérekért árulnak. Baklava

Érdemes szót ejteni a teáról. Eddig ez volt az első olyan ország, ahol hangsúlyosabb volt a tea, mint a kávé, így végre élvezhettem azt, hogy bárhová mentünk teázhattam. A törökök reggel-délben-este teáznak, nem számít az idő és az sem, hogy igazán erős fekete teát isznak. Nem mellesleg nagyon aranyos tulipános pohárból, amelyből én is beszereztem egy készletet. Persze a kávé is jellemző náluk és a zaccból való jóslás! De én igazán élveztem, hogy bárhol voltam teázhattam. Bár néha a törökök akkor is kiakadtak, amikor citromot raktam bele és mézet.

Egyik este vendégül látott minket az Ankara Trade Office, így ott (IS) jókat ettünk. Először egy sütőtökös dióval leszórt édességet (mai napig rejtély, de úgy gondoljuk, ez az édesség volt és nem az előétel), Börek-et, ami tulajdonképpen „rakott” túrós tészta lenne, de készíthető más töltelékkel is, majd bárányt ettünk bulgurral és salátával. A zöldségsaláta mindig része volt az étkezéseknek

Börek – Bulgur báránnyal (a bárány a köret alatt) – Sütőtökös desszert/előétel

Ami nagyon jellemző a török étkezésre és konyhára, hogy nagyon sok leveles tésztát, péksüteményt, piskótát esznek. Én feldobtam a reggelinél a piskótát egy kis jammel:

Ta-Da!

Pénteken az ételeinkben nem volt hús. Az ebéd jellemzően tésztasaláta, krumplisaláta volt pitával, illetve paradicsomos kuszkusz és persze mellé pita. Este bab saláta, bab pörkölt (?) mai napig kérdőjeles, hogy mi volt és hogyan illett hozzá a rizs. Egyébként finom volt!

+ puding

Ha Törökország, akkor édesség, és ha hisszük ha nem, de a baklaván kívül is van ám édesség! (de még mennyi!)

Egy nagyon aranyos és Willy Wonka boltjához hasonló édesség boltban is jártunk, ahol nagyon kedvesen megkóstoltattak velünk mindenféle édességet. Ami nagyon népszerű és nem csak egyféle édesség, hanem több édességre is mondják az a Lokum. Egyrészt létezik az egyik fajtája, amely színes kis kockák, cukorból és keményítőből. Személy szerint láttam cukormentes változatát is és felmerült bennem, hogy akkor az miből is készült?  Mindemellett van olyan, amelyik fehér és valamilyen töltelékkel töltött és kókuszreszelék a külseje. Ebből volt nutellás, diós és mindenféle, amit csak el lehet képzelni. Ami nem tradicionális édesség volt és nagyon megszerettem: a boltokban lehetett kapni brownie-s muffinokat, illetve csokikrémmel-nutellával töltött kekszeket.

Ollóval vágták karikákra a Lokumot 

Utolsó napunkon kebab tálat rendeltünk (mert rájöttünk, hogy egy hét alatt még nem is ettünk kebabot) amelyen minden féle finomság volt, saslikok, kebab, padlizsányos saslik, zöldségek, pita, ez remek befejezése volt a török utunknak. Erről persze már nem is készült kép, mert nagyon jól nézett ki és mindenki egyszerre esett neki

Mindegyik ételt imádtam és próbáltam minél több mindent megkóstolni, amit csak lehet, és sosem csalódtam, mert minden szuperül volt elkészítve és tetszett mindennek az ízvilága. Ha egyet kellene kiemelni mi ízlett a legjobban, nagyon nehéz lenne a választás. De talán személyes kedvencemmé a Börek vált és úgy vélem egyszer majd megpróbálom majd itthon is elkészíteni.

2018.02.18-án voltam először (és egyelőre egyetlen egyszer) barlangászni. A Mátyás-hegyi barlangban voltunk. Egy kolléganőm vett rá, és egy cseppet sem bántam meg. Bár szeretnék minél hamarabb újra nekivágni, de sajnos ez még nem jött össze újra. Mielőtt belekezdek két dolgot érdemes tudni. Kissé klausztrofóbiás vagyok, másrészt, nem épp ideális öltözetben jelentem meg. De igazából, mindezek csak egy-egy plusz élményt adtak az egészhez. Valamint annyit még hozzá tennék, hogy az egészre úgy tekintettem, mint amikor gyerekkoromban cseppkőbarlangban voltam, állva végig lehet menni. De hogy ez honnan jött, ne kérdezd. Elindultam, egy farmerban, pólóban, és volt nálam egy polár pulóver, a lábamon meg egy újonnan vett túracipő.

Utólag, mint kiderült két nagy hibát követtem el. A barlangba (a vezetőnket idézve) vehetsz bármilyen drága és komoly túra cipőt vagy bakancsot, semmit sem ér, ide gumicsizma kel. Na igen, rengeteg helyen megcsúsztam, ehhez azért az is hozzá tett, hogy nem a talpam közepével léptem, de ezt a végére kezdtem megtanulni. Valamint nem vittem váltó ruhát, hát igen, amilyen mocskosan kijöttem és még arról nem is beszéltem, hogy bele estem egy tóba, na de erről majd később. Végül is kaptam egy nadrágot kölcsön, felülre meg felvettem a kabátomat, és hazavittek kocsival.

A barlang elején volt kialakítva egy kis rész egy paddal, ahol át lehetett öltözni, mivel sokan voltak ott így akikkel én mentem kint a szabadban, a hóban tették ezt meg. Beljebb volt egy létra, amin le kellett ereszkedni. Az első meglepetés ekkor jött. Hisz egyből kúszni kellett. A kolléganőm ment előttem, amint beértünk egy terembe, egyből megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondtam neki, hogy igen, de nem egészen erre számítottam, és hogy emlékszik-e, hogy említettem, nem szeretem a szűk helyeket. Mondta, hogy igen, de nem lesz gond. Aki vezetett minket, nagyobb volt nálam, így ez némi megnyugvást jelentett, hogy ahol ő átfér ott nekem is át kel. Persze azért kellett idő, mire megszoktam a helyzetet.

Az első teremben, konkrétan némi pánik tört rám. Majdnem mondtam, hogy én nem bírom tovább szeretnék kimenni. Azonban erőt vettem magamon és tovább mentem. És milyen jól tettem. Egy maradandó élménytől fosztottam volna meg magam, ha nem így teszek. Ahogy egyre beljebb és beljebb mentünk, úgy szűkültek a járatok is.

Egyszer beértünk egy terembe, ahol volt az úgynevezett avatófal. Lényegében fel kellett mászni egy falon, és a fenti mélyedésbe befeszíteni magad, amiddel csak tudta, és tapsolni a kezeiddel és a lábaiddal egyszerre. Meglepő, de ez a cipőm ellenére sikerült nekem.

Végig élveztem az egészet, számomra kissé megterhelő volt (hisz nem vagyok edzésben), de még így is élveztem. Ahogy beljebb mentünk egyre szűkültek a járatok, amiken keresztül eljuthattunk egyik teremből a másikban. Közben voltak még feladatok, de én azokat már nem igazán tudtam teljesítani, mindenhol le-le csúszott a cipőm. Volt, ahol a vezetőnk mondta is, hogy inkább ne próbáljam meg, mert ebben a cipőben ez kész korcsolyapája. Végig emlegettek egy tavat, ahova szerettek volna lejutni. Oda nem visznek el mindenkit, ahogy kivettem a szavaikból, plusz kétséges volt, hogy eltudnék-e oda jutni mert az a terület még vizesebb.

Végül eljutottunk oda, még én is. De előtte még megkellett birkózni egy úgynevezett szifonnal. Amiben természetesen, amikor mentünk állt a víz. Volt egy szűkebb száraz(abb) járat is, de kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy én oda beleférek, így inkább mentem a vezetőnk után. Hason kúszva kellett átmászni, a 10 fokos vízben. Ekkor még óvatosan, figyelve arra, minél kevésbé legyek vizes, tettem meg ezt a rövid szakaszt. Ezt úgy ahogy sikerült is teljesítenem. Végül elértünk a tóhoz. Csodálatos látvány volt. Be is másztunk a peremén, hogy készülhessen egy közös fotó. És itt jöttek a gondok. Bejutni még bejutottam. El is készült a közös fotó. Már mindenki lejött a peremről, mögöttem már csak a túravezetőnk volt, amikor is megcsúsztam és beleestem a tóba. Pontosan nem tudom, hogy mennyit is csúszhattam, azt tudom, hogy a tó vize nem volt mély, én nyakig vizes lettem. Mondanom sem kel, a ruhám teljesen átázott, a víz akár csak a barlang 10 fokos volt. Bár én nem éreztem hidegnem, igazából jól esett a felhevült testemnek. Később mondták is, hogy szoktak barlangi tavakban fürdeni ők is, de nem teljes öltözetben. Végül is a barlangból kiérve el-el sütöttek egy két poént, mint pld, milyen szép volt a tó amíg fel nem kavartam az iszapot benne stb.

Innentől kezdve azon voltak, hogy én minél hamarabb kijussak, mert, ha elkezdek fázni, csökkenni a teljesítőképességem, a mentés pedig igencsak nehézséges egy barlangban. A csapat két részre bomlott, bár ez eleve igy volt tervezve, mert a tapasztaltak kifele menet elmentek gyakorolni egy nehezebb útvonalon. Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk.

Az egyik szűk átjáróban kifele menet kissé megtorpantam. Úgy éreztem, hogy a vállam beakadt és nem tudok tovább menni. Előttem a vezetőnk, mögöttem a többiek. Mögöttem mondták, hogy szép lassan és nyugodtan, ha gondolom hátrébb mennek és menjek én is kissé hátrébb próbáljam meg újra. Próbálkoztam de nem igazán jött össze. Szerintem itt egy újabb kisebb pánik törhetett rám, de ezt ott nem éreztem. A vezetőnk elől végül már azt mondta, hogy „ne vicceljen már kolléga, befele is sikerült, kifele is fog”, ösztönzésnek tökéletes volt. Erőt vettem magamon és valahogy sikerült úgy elforgatnom a vállamat, hogy átjutottam.

Ezután nem sokkal beértünk egy terembe, ahol megbeszéltük a találkozót. Azt hittük a többiek már odaértek, de úgy tűnt mi voltunk a gyorsabbak. Egy ideig vártunk, majd volt a közelben egy másik terem, a vezetőnk a többieknek felajánlotta, hogy nézzenek be oda amíg bevárjuk a másik csapatot, sem ő sem én nem fértünk be oda, mert a bejárat feltöltődött iszappal. A termet állatkertnek hívták, ha jól emlékszem. Azt mondták régen tele bolt agyak állatfigurákkal. Amíg, ők odabent voltak, nekem azt tanácsolták járkálja, mozgassam meg a végtagjaimat, nehogy elkezdjek kihűlni a vizes ruhában.

A többiek kijöttek a teremből, de még ekkor sem ért oda a másik csapat. Az egyik nagyon fontos a barlangászók között, hogy senkit sem hagyunk hátra, de mivel vizes ruhában voltam bent a vezetőnk úgy döntött, hogy egy cetlit hagynak hátra, amin felírták mikor jöttünk el onnan, miért, és hogy mikor jönnek vissza utánuk nézni. Majd elindultunk kis. Szembe jött velünk egy másik csapat, őket tájékoztatták, hogy a csapat másik fele nem ért a megadott helyre a megbeszélt időre, és hogy miattam kénytelenek vagyunk kimenni. Ha látják őket, akkor mondják meg nekik. De végül mikor elértük a legkülső termet, hallottunk valami hangot, ami, mint kiderült a csapat második fele volt. Bevártuk őket, és együtt mentünk ki.

Kicsit kalandosabbra sikerült, mint terveztem, de nem bánom. A társaság is tetszett, meg az egész, és hogy picit feszegethettem a határaimat, főleg a klausztrofóbia területén.

[put_wpgm id=1]

A Kopaszi gát az utóbbi években igen felkapott hely lett. Köszönhetően annak, hogy sok remek étterem kávézó és bár nyitott ki a felújítás után. Az egyik ilyen étterem a Veranda.

Elhelyezkedés

Az étterem sétányon, ez az étterem a második a sorban, a VakVarjú után. És a harmadik épület a bejárattól.

Térkép

Maga a hely

Az étterem fiatalos és modern, az épület belesimul a Kopaszi gát modern környezetébe. Bent és a teraszon rengeteg asztal között lehet választani. A legjobb szerény véleményem szerint, ha az öbölre néző teraszra tud kiülni az ember.

Ételek, italok és desszertek

Ételek

Maga a konyha olasz, így megtalálhatóak pizzák, tészták, levesek és olasz ihletésű főételek is. Külön kiemelném, hogy van a gyerek menü és pizza is!

Italok

Ha megszomjaznánk, akkor 13 féle limonádéval, 4 féle jeges teával, 7 féle szörppel, 27 féle koktéllal, 32 féle borkülönlegességgel, 11 féle sörrel, ill. üdítőkkel tudjuk csillapítani azt.

Lehet látni, hogy választékból nincs hiány és a minőséggel sincs probléma., minden frissen készül a látványkonyhán. Talán csak desszert választék, ami kicsi, elférne még pár fajta az étlapon, viszont ezek mind nagyon finomak!

Kiszolgálás és árak

A kiszolgálás, maga gyors volt, a pincérek nagyon udvariasok és segítőkészek.

No igen, az árak, előre leszögezem nem olcsó hely, viszont cserébe nagyon kellemes, elegáns a környezet és nagyon finomak az ételek, italok.

Összegzés, véleményem

Nyugodt szívvel tudom ajánlani a helyet, eddig még nem csalódtam benne. Szerintem a legjobb baráti társasággal elmenni és egy jó vacsora közben beszélgetni egy kellemes környeztben, amit a Veranda nyújtani tud

Facebook
Weboldal
TripAdvisor

A Patyi pincesor ékköve a C’est La Vie Café, egy kis vállalkozás, ami 2014-ben kezdte meg működését.

Elhelyezkedés

A kávézó, a nevéből kitalálható, de erősen francia jellegű ? (köszi Csabi ezt mi is kitaláltuk). Pátyon található, a Biatorbágyra vezető út mentén, az egyik boros pincéből lett kialakítva. Van egy hangulatos kis terasza, amit tavasztól őszig lehet igénybe venni. Parkolás egyszerű, mivel van saját parkolója (már ha találsz szabad helyet).

Térkép

Kínálatról

Mint írtam korábban, francia konyha specialitásait kóstolhatja meg itt a vendég. Vannak szendvicsek, francia sütemények, alkoholos és nem alkoholos italok és természetesen kávék. Ill. ezen felül van szezonális kínálat, mi amikor voltunk, akkor éppen a levendula köré épülő ínyencségeket kóstolhattunk.

Kiszolgálás

A kiszolgálás kifogástalan, szerintem ennél többet nem is kell elmondani róla, menj el tapasztald meg!

Árak

A kávézó árai, a véleményem szerint és Budapesti kávézó árakhoz viszonyítva is átlagos. Viszont, vegyük azt észre, hogy a környezet jobb (nem valahol a városban vagy plázában vagy), a kiszolgálás tökéletes és a kínálat egyedülálló, akkor azt mondom sokkal jobban jár az ember (még akkor is ha ki kell jutni a városból).

Összegzés, Elérhetőségek

Eddig kétszer voltam a C’est La Vie Café- ban, mindkét alkalommal, remek élményben volt részem, így bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani a helyet, látogassátok meg bátran!

Facebook
Weboldal
TripAdvisor

Igen, végre ma sikerült befejeznem az 5 részes olasz utamról készült cikksorozatot. Már korábban kellett volna sajnos Na de csapjunk is a lovak közé.

Hazaút

A hazaút elég kacifántosra sikeredett, az első géppel repültünk át Velencébe, hogy megnézzük a várost. Maga a repülő út nem volt több egy óránál, így sok időnk maradt a délutáni indulásig a városnézésre.

A gépről leszállva, átvettük a csomagjainkat és felszálltunk a buszjáratra, ami bevitt minket Velencébe (mi a Treviso reptéren szálltunk le). 45 perc buszút után a Piazzale Roma-n egy csomagmegőrzőbe leadtuk a poggyászunk és így vágtunk neki a városnak!

Nem tudom mikor érdemes ide ellátogatni, de az első szembetűnő dolog az volt, hogy iszonyatosan nagy a páratartalom, így az egyébként se alacsony hőmérséklet még többnek tűnt. A második dolog, hogy mennyi ember érkezik a városba, már korán reggel. A harmadik az a csatorna szag a kis utcákban. Sajnos ezek az élmények számomra lerombolták azokat a képeket, amiket filmekből és fotókból láttam a városról.

Na de ezeken a negatívumokon sikerült túllépni és elindultunk a kis utcácskákon a nevezetességek felé. Itt az egyik utcában sikerült betévednünk egy helyiek által kedvelt helyre (hála az égnek), így nem fizettünk túl sokat a reggeliért. Sajnos itt már minden turista áron van, olcsón nehéz bármit is megúszni.

Reggeli után folytattuk az utunkat a Szent Márk térre, hátha tudok jó képeket lőni a térről. Hát itt tévedtem, sajnos azt a mennyiségű turistát én sose fogom eltüntetni a képről, mint amennyivel a téren találkoztunk, így ez a tervem nem sikerült. Gyakorlatilag semmit nem sikerült rendesen lefotózni egyszerűen nem fértem oda, így maradtunk a telefonnál. A tér gyönyörű, teljesen olyan, mint a képeken és a filmeken, egyszer érdemes ellátogatni ide. A térről elindulva lehet rápillantani a sóhajok hidjára, magára a hídra is fel lehet menni, de ahhoz sorba kellett volna állni a dózse palotánál és jegyet kellett volna venni, ezt mi kihagytuk, mivel nem aludtunk semmit se és meleg is volt inkább úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a reptérre és ott próbálunk pihenni, úgy is más irányba indulunk vissza és látunk más érdekességeket.

Jól tettük, hogy más utón indultunk vissza, ugyanis a sikátorok és kis csatornák hálózata szerintem sokkal érdekesebb, mint maga a turista látványosságok. Itt például bepillantást nyerhettünk, hogy a szemét szállítást, hogy oldják meg, tudom apró hülyeség, de számomra érdekes volt, hogy kézi kocsikkal gyűjtik össze ezt. Vagy azt megláthattuk, hogy a helyiek, a csónakokkal, hogy parkolnak.

Vissza fele eljutottunk a Ponte di Rialto-ig, ezt az egy dolgot nem szerettem volna kihagyni, szerintem az egyik legszebb ilyen jellegű híd, amit csak építhetett az emberiség és szerettem volna legalább egyszer átsétálni rajta. Többet sajnos nem tudok elmondani, majd a cikk alján megtalálható lesz a galéria, ahova, minden képet feltöltök!

Dél és 1 óra között értünk vissza a reptérre, ahol átöltöztünk (mert nem maradt száraz ruhadarabunk) és megpróbáltunk pihenni a gép indulásáig.

Számomra Velence nagy csalódás volt, szépek az épületek, de ez a tömérdek turista egyszerűen elrontja az összképet. Vissza nem hiszem, hogy visszamegyek. Viszont egyszer mindenképpen látni kell!

Tippek és gondolatok

Majdnem minden utazással foglalkozó cikk, videó stb. legfontosabb tippnek azt adja, hogy jó előre nézz mindennek utána. Hát mi is ezt tudnánk javasolni, hogy ne járj úgy, mint mi Capri-n.

A második javaslatunk az lenne, főleg, ha Olaszország az úticél, akkor válassz olyan szállást, ami távolabb van a látni kívánt várostól, de megbízható környéken.

A harmadik tippünk, hogy kalkuláld bele az autó bérlést, nagyobb távolságot tudsz megtenni, több mindent tudsz látni, sajnos nekünk a Vezúv és Pompeji kimaradt, de ezt legközlőbb be fogjuk pótolni.

A negyedik tippünk, hogy térj le a megszokott turista utakról, társalogj a helyiekkel, sokkal jobb élményben lesz részed.

És végül az ötödik tipp és gondolat, hogy ha belefér, ne fapados géppel repülj, akkora nagy ráfizetés volt nekünk, hogy egymás mellé üljünk, hogy elgondolkodtatott, hogy legközelebb Európán belül is rendes légitársasággal utazzak!

Zárószó

Köszönöm, hogy végig olvastad mind az 5 cikkemet, remélem tetszett. Ha még utazni fogok / fogunk arról készülni fog hasonló cikksorozat. Ha tetszett kérlek Like-olj, oszd meg a Facebookon!

Régebbi részek:

1.rész
2. rész
3. rész
4. rész

Galéria

Elöljáróban elnézést szeretnék kérni mindeniktől, ennek a cikknek már előbb meg kellett volna születnie. Viszont nem szerettem volna csak úgy összecsapni. Na de ebből a siránkozásból elég is lesz, csapjunk a lovak közé! Szóval akkor Lido di Licola, egy hosszú homokos part Nápolytól 15km-re nyugatra. Nagyon szép és hangulatos partszakasz, többnyire csak a helyiek használják, túristát nem nagyon lehet látni (rajtunk kívül még egy litván pár volt a környéken. Ők is mint mi “budget” utazáson voltak.

A partszakaszon több különálló strand is található ezeket az utca felől kő kerítés szegélyezi, ill egymástól nád vagy drót kerítés választja el, de nincs elzárva a tenger a partvonal mentén át lehet sétálni az egyik strandról a másikra. Mi a Lido Smeraldo-ra mentünk (a szállásadónk ajánlotta). Itt €7-t fizettünk a napozó ágyakért és a napernyőért (higyjétek el megérte a pénzt!!!), gyakorlatilag ez volt a belépő a strandra, természetesen ha nem kérsz napágyat és ernyőt akkor is bemehetsz (legfeljebb gyorsan le fogsz égni). Itt meg kell hogy említsem, azt hogy szabad strand is volt a környéken viszont ott nem volt se büfé se napágy se semmi, csak a homokos part és a végtelen mennyiségű szemét és építési törmelék. Kicsit kiábrándító volt hogy szép strand – szép strand – sitt hely – szép strand… De ez a környékre is igaz, annak a teleknek, aminek nincs gazdája, az le van robbanva.

Lido Smeraldo

Mint feljebb írtam, ez egy fizetős strand volt, de a környék legszebbje (szerintem). A strandon volt 1 épület és 3 büfékocsi, az épületet az utolsó nap nyitották ki egy középkorú úriembernek (ő róla majd később). A büfé a következő képpen nézett ki. Az első volt az étterem, igen étterem, ugyanis full felszerelt séffel rendelkező étteremként funkcionált, itt tenger gyümölcseit lehetett megkóstolni. A második volt a drink bár, itt koktéloktól kezdve üdítőn át kávéig mindent lehetett fogyasztani. A harmadik büfé volt az effektív gyorsbüfé hamburgerekkel és panninikkel.

Mi az étteremben ebédeltünk kagylós tésztát, ami meglepő volt, hogy bár nem kértünk, kaptunk előételnek polip salátát és ezen felül jattal együtt nem fizettünk többet €35-nál. Sokkal több szokott lenni egy ilyen ebéd ha a tengerparton fogyasztod. Az ételek nagyon fínomak voltak, tényleg első osztályú friss alapanyagokból készültek

A parton kicsit kivételes helyzetben voltunk, mivel nem sok túrista fordul meg itt, így elég feltűnőek voltunk a helyieknek.

Visszatérve a középkorú úriemberre, ő egy helyi üzletember (maffiozó) volt, kiemelten foglalkozott vele az egész strand. Elég érdekes élmény volt.

Hétköznap és hétvégén a parton

Szerencsések voltunk, ugyanis hét közben tudtunk lemenni a partra, így tényleg csak a faluban élő emberek jártak, le a vízhez. Viszont lementünk a partra az egyik szombaton, amikor is egy hatalmas bulival találkoztunk. A part hírtelen tele lett emberekkel, élő zenével, programokkal, teljesen átalakult az egész élet érzés. Sokkal több parti árus is járta a köreiket a parton, mint hét közben. Nagyon jól éreztük magunkat, a tömeg ellenére. Viszont hétvégén a napágy és napernyő bérlet ára megemelkedett, ha jól emlékszem €10 – ra.

Három napot töltöttünk el a strandon. Utolsó nap már készültünk a haza útra, ahol még benéztünk Velencébe. De erről majd a következő cikkben mesélek. Nem ígérem, hogy jövő héten, ez a cikk is késett és rövidebb is lett mint terveztem. De el fog készülni az utolsó cikk is!

Tudom, tudom be kellene fejeznem már az olasz utazásról készült cikkeket, sajnos még félkésznek érzem az utolsó kettő részt, így nem szeretném még megjelentetni. De dolgozom rajtuk, amikor időm engedi. Na de nem rég jutottam el a Dolcissima Budapest cukrászdába. A hely rögtön elvarázsolt és vissza is repített a nyári élményekhez.

Az üzlet a Frankel Leó út 21 szám alatt található, a Margit híd és a Szent Lukács furdő között. Belépve az ajtón már maga a hely varázsa megfog, tényleg olyan mintha Nápolyban sétáltunk volna be egy kávézóba. Világos vidám belterű, tudom túl sokszor írom le de itt jót jelent, olasz hangulatú cukrászda. A kiszolgálás elsőosztályú, nem futószallagon “darálják” a vendégeket, mint a magyar cukrászdák többségében. A kínálat főként olasz süteményekből, kávékból áll, de lehet fogyasztani szendvicseket, üdítőket de ezen kívül lehet vásárolni oliva olajat és egyéb olasz termékeket is.

Nem kell említeni a sütemények frissen készülnek, érdekeség, hogy bal oldalt a konyhába betekintést enged a cukrászok világába egy hatalmas ablak. Ez most nem lesz mély elemzés a helyről, mi csak süteményt vásároltunk, nem ültünk be sajnos (majd legközelebb). De össszegezve, én csak ajánlani tudom mindenkinek a helyet, aki szereti az olasz életérzést. A cikk alján megtaláljátok a hely online elérhetőségeit. Ha tehetitek látogassatok el egyszer ide, megéri!

Instagram

Facebook

Weboldal

Térkép

“Otthonom nyitva áll a nap, a szél és a tenger hangjai elött – mint egy görög templom – és fény, fény, fény mindenütt!” -Axel Munthe

Nem is kezdhetnénk a beszámolót Capriról jobb idézettel, mint ahogy Axel Munthe fogalmaz az otthonáról. Ugyanis ez a két dolog az író életét egybeforrta, olyannyira, hogy a szigete található meg a Villa San Michele, ami egykor az otthona volt, mára már az életét bemutató múzeumként funkcionál. Na de ne rohanjunk ennyire előre.

Kezdjük az egészet a legelején. Capri gyönyörű, elképesztően szép, mi csak 1 napot tudtunk eltölteni a szigeten (nem egészen 8 órát). Egy hatalmas tipp, bérelj lakást vagy szobát 2 napra és korán reggel vagy késő délután járd be a szigetet, ilyenkor még nincs sok turista, könnyen el lehet jutni A-ból B-be.

Megközelítés

A szigetre rendszeres hajójárat indul Nápolyból. Két járat létezik, az egyik a gyorsabb, ez kb. 45 perc, a másik lassabb, ez kb. 1 – 1,5 óra. Mi a gyors járattal mentünk árban annyit jelentett, hogy oda vissza €22,20 fizettünk. Az út kényelmes volt, inkább hasonlított egy repülőn történő utazásra, a hajó egy zárt, légkondicionált katamarán volt. Mi a 8 órási hajóval mentünk, ami kb. 8:45 és 9:00 között ért be Marina Grande kikötőbe, Caprira.

Közlekedés

Azt tudni kell, hogy a szigeten nem lehet autót bérelni, csak robogót. Mi kaptunk egy tippet, hogy „a kikötőben egy öreg bácsitól” lehet a legolcsóbban robogót bérelni. Ez igaz is viszont az összes többi kölcsönzőt is a bácsi a fiaival üzemelteti, így teljesen mindegy, hogy melyik kölcsönzőt választjátok. Itt egyébként egész kedvezményes áron lehet 1 napra robogóhoz jutni. Itt meg kell jegyezni egy kis széljegyzetben, hogy én annak ajánlom a robogó kölcsönzést, akinek van bátorsága. Egy dolog az, hogy az olaszok úgy vezetnek, ahogy, de ehhez lehet alkalmazkodni, viszont itt a látnivalókat szűk, egy sávos szakadékokkal szegélyezett, többnyire szerpentines utak kötik össze. Én nem éreztem magamban a Jedi-t ehhez, így maradunk a tömegközlekedésnél.

Így a kikötőből, a már jól ismert funicolare-al jutottunk fel a felső városba, itt egy út €3,20 volt. Majd a felső városrészben felszálltunk a menetrend szerinti kis buszokra, ha jól emlékszem itt is egy út €2 és €3 között mozgott, tehát tömeg közlekedés annyira nem is vészes a szigeten.

A harmadik közlekedés eszköz, amit, lehet választani a szárazföldön az a taxi. Általában egy kabrióvá alakított autó, ami enyhén túl van árazva (legalábbis a kiírás szerint), már nem emlékszem pontosan de amit mi olyan €10 euroból megtettünk utat, azt €50 – €100 között ajánlotta a taxi (igaz ez kényelmesebb, mint a busz), a taxinál ajánlatos alkudni a sofőrrel egyébként.

A kikötőben még lehet hajót, csónakot is bérelni, ill. a sziget körül hajókázni is, de erről majd később írok.

Látnivalók

Egy nap kevés, hogy mindent láss, maximum, ha nagyon rohansz, de akkor nem nagyon tudsz odafigyelni, milyen szép is a sziget. Így mi előre elterveztük, hogy mit fogunk megnézni. Ahogy már írtam, így mi a kikötőből előszőr a felső városrészbe mentünk, itt találhatóak az éttermek, boltok nagy része, az árakat itt nem írom, mert itt nem fogsz költeni. Innen tovább busszal mentünk Anacapri irányába, ez kb 2 km-re, magasabban fekvő település. Innen indul az első látnivalónk, a libegő. Hát nekem ez egy hatalmas élmény volt, ugyanis tériszonyom van, de ha már eljöttem ide, akkor erőt veszek magamon. És igen megérte, valami elképesztő látványban volt részünk. Az oda-vissza út fejenként €11 került, de lehet kérni csak oda utat. Maga a felvonó 300m-ről visz fel Capri legmagasabb pontjára, az 589m magas Monte Solaro-ra. Itt gyönyörű kilátás tárul elénk az egész tengerre, sajnos itt nem voltam a legjobb állapotban és nem sikerült sok képet készíteni. Emelett a hegytetőn van egy étterem és kávézó, ahol mi ittunk egy-egy Créma Fredda-t (az előző okok miatt erre nem emlékszem, hogy mennyi volt ? ). Itt eltöltöttünk kis időt majd visszaindultunk Anacapri-ra.

Itt a Villa San Michele felé vettük az irányt. Végig sétáltunk egy bevásárló utcán, igen itt is van Capri a túrizmusról szól. Na de a villáról, egy híres svád orvos/író otthona volt, itt élt a háború után és itt írta meg  San Michele regénye c. könyvét. Egyébként maga az épület Tiberius római császár villájának helyén épült. Belépőt kell fizetni, ami magába foglalja a múzeum és a kert kőrbe járását. Maga a múzeum annyira nem hozott lázba se engem se a barátnőmet, viszont a kert és a környezet nagyon inspiráló és gyönyörű. Igazából nem tudom rendesen átadni írásban milyen az élmény, remélhetőleg a galériában látható képekkel együtt át fog jönni, ha nem akkor mindenképpen el kell ide egyszer jutni!

Még el tudtunk volna tölteni itt több időt is, viszont mennünk kellett tovább, még ebédelnünk kellett és utána hajóval ki kellett menni a Grotta Azzura-hoz. Ill. még tervbe voltak véve a római romok is. Szóval magunk mögött hagytuk a villát és visszamentünk Capri városába.

Grotta Azura

Na itt lesz az egész út legfelháborítóbb része, de ezt majd kifejtem. Maga a Grotta Azura, vagyis a kék barlang a sziget oldalában lévő barlang hasadék, amit a tenger vájt ki a puha mészkőből. A különleges jelenség, ami miatt rengetegen látogatnak ide, az a azúrkék fény, ami a barlang bejáratán keresztül szűrődik be és festi meg a barlang alját, ami pazar látvány, de szerintem annyit amennyit kifizettünk érte nem ért meg. Na és itt jön a pici rage. Előszőr is, ki kell jutni a barlanghoz, ezt két módon tehetőd meg, van egy lépcső, ahol le lehet sétálni a sziklaoldalon és van, amit mi választottunk a hajó. Na már most a kikötőben ki volt írva, hogy hajóút a barlanghoz, rövid vagy hosszú út (a hosszú úton körbe visznek a sziget körül). Mi a rövid utat választottuk, mert gondoltuk az elég lesz itt fizettünk fejenként €35 -t. Fel is szálltunk a hajóra, ami 10 – 15 perc alatt ki is vitt minket a barlanghoz. Na itt jött még a fekete leves, mert itt még fizess ki €8 a kis csónak bérletre plusz €3 belépőt fejenként, ja ha még nem fizettél volna eleget adj borravalót a csónakosnak (mert különben be se visz) és ha kevés borravalót adsz akkor csak bevisz meg kihoz egyből. Szóval az egész barlangos mutatvány 5 perc volt ezért fizettünk kb €95, nem mondom, hogy nem szép meg nem kell védeni a környezetét a barlangnak, de láthatólag nem arra fordítják ezt a bevételt, hogy bármit is megóvjanak, plusz tele volt a barlang bejárata és legalább 30 percet vártunk a szabad csónakra, egyszóval ez az egész a túrisíták lehúzásáról szól. Sajnos ezt nagyon benéztük, ha ezzel a tudással mennénk akkor biztos csak a lépcsőt választjuk a kis csónakokkal. Ez után a kaland után beültünk egy hűvös helyre, mivel bő 45 percet töltöttünk a tengeren.

Éttermek, fogyasztás, boltok

Még nem esett szó az éttermekről a szigeten. Már a hajóból kiszállva, a kikötő mentén lehet látni az egymás mellett sorakozó éttermeket, ill. fent Capri városa és Anacapri városa is tele van éttermekkel. Mi 3 helyen fogyasztottunk, az egyik a hegyen lévő kávézőban,itt a Créma Fredda nagyon finom volt és nem fizettünk túl sokat érte olyan €5-t fejenként (ennél drágább az átlag). A másik, inkább egy helyi kis konyha volt, mivel nem ételre akartuk költeni a pénzünket, hanem az élményekre így akadtunk rá a Capri Pasta-ra. Itt elég nagy a választék, viszonylag olcsó (már Capri mércével mérve) és jó is, bár Olaszországban nehéz rossz éttermet találni. Szóval én egy pannini-t barátnőm meg sült tésztát evett, összesen €15 volt az ebéd és jól laktunk vele, itt nem tudtunk leülni, úgyhogy az ebédet az utcán fogyasztottuk el. Mint már írtam feljebb, a kék barlang után, betértünk egy part menti kávézó / étterembe, ez volt a Caffe Augusto. Itt ittunk 1-1 hideg limonádét és végre ki tudtuk próbálni az édes Cannolo, ami rendkívül finom volt, csokis tésztába egy mascarpone-s vaníliás töltelék volt betöltve, ez egy piciz drágább hely volt, mint amivel számoltunk.

A boltokról még nem esett szó, igazából nem nagyon vásároltunk csak néhány apróságot, mivel nagyon drága minden a szigeten. Amit érdemes itt venni, az a Limoncello és a különböző parfümök és illatszerek (de csak a helyi termékek). De a kerámiák és az órák (igen Capri híres az óra manufaktúrairól) elképesztően drágák. Plusz a kerámiák többségét nem tudod berakni a poggyászba, bár erre a megoldás, hogy minden boltra ki van írva „We ship around the world”, vagyis bárhova elpostázzák a vásárolt terméket (ezt akár itthon is átvehetnék az üzletek).

Összegzés, gondolatok

Egészében véve, nekem nagyon tetszett a sziget, a gyönyörű természeti képződmények a látnivalók. Ha tehetem biztos megyek vissza, mert maradt mit megnézni a szigetből. Viszont itt jön néhány gondolat, az biztos, hogy hatalmas a kontraszt Nápoly és Capri között. Előszőr is itt érezhetően sokkal több a turista, nem kevéssel, hanem sokkal. Így legközelebb biztos 1-2 napra bérelni fogunk itt legalább egy szobát és kora reggel, délután és este fogjuk meglátogatni a nevezetességeket. Másik gondolat a szigettel kapcsolatban, hogy itt érezhetően sokkal rugalmatlanabbak a helyiek, mondjuk valamilyen szinten érthető, mivel itt futószalagon kell kiszolgálni a turistákat, nem viccelek, ha azt mondom, több angolt, kínait és egyéb beszédet hallottunk a szigeten, mint olaszt. Talán emiatt van, hogy számomra annyira nem volt pozitív az élmény, szemben Nápollyal, ahol ennyire ez nem volt érezhető. Összegezve, maga a sziget gyönyörű megéri elmenni, viszont oda kell figyelni mit, hol és hogyan néz meg az ember.

Szokásomhoz híven, a következő rész jövőhéten várható, addig is itt van egy kis galéria válogatott képekből.

Folytatom az olaszországi kaland leírását. Az előző cikket ott hagytam abba, hogy otthagytuk Bergamo-t. A repülőút kb. 45 – 60 perc volt, körülbelül 23:00-kor szállt le a gép Nápolyban. Érdekes egy leszállás volt, mivel a reptér szinte a város közepén található, a gép ablakaiból tökéletesen kivehető volt a város látképe, kvázi a nagy toronyházak között szálltunk le. És nagyjából 20 perc alatt már a reptéri transzfer-en is voltunk.

Szállás

A szállásunk Licolában a La Pinéde szállodában volt 40 percre Nápolytól, közel a Licola strandhoz (ez egy nagyon hosszú és homokos partszakasz). Nem béreltünk autót, nem kalkuláltunk vele az út elején, mivel mindenhol azt olvastuk, hogy a tömegközlekedéssel minden elérhető. Ez így is van, de van egy hatalmas DE a történetben. A szállás maga egy olyan helyen van, ami láthatóan megéllt jobb időket is, az út mentén bezárt hotelek és éttermek sorakoznak. Úgy tudtunk csak bejutni a városba, hogy felszállunk egy távolsági buszra megyünk vele 3 megállót és leszállunk a vonat állomáson, ahonnét 20 perc alatt bent is vagyunk Nápoly szívében. Na már most itt jelentkezett egy apróbb probléma, a busz maga nem jött a menetrendnek megfelelően (ezt a Moovit alkalmazásban tudtam követni). Ha meg jött a busz, akkor meg nem fért fel rá senki, így számunkra maradt egy olyan opció, amit a szállásadónk ajánlott, hogy ők kivisznek az állomásra meg jönnek is értünk (itt leszögezném, hogy kétszer megjártuk gyalog az állomást, nem lehetetlen viszont +35 és 45 fokban nem ajánlom senkinek se). Viszont a vonat pontosan közlekedett és még olcsó is volt €2,20 volt egy útra, tiszta és klímatizált volt.

Visszatérve a szállásunkhoz. Egy nagyon helyes egy szintes kvázi motelben szálltunk meg. A személyzet nagyon kedves és segítőkész volt végig. A hotel tulajdonosa intézte a reptéri transzfert, ez utanként €50 volt (taxival kb €60 – €80 lett volna utanként). Itt azért megjegyzem, legközelebb fogunk bérelni autót, bele fogjuk kalkulálni, nem azért mert drága volt így, egyszerűen csak könnyebb ha nem kell másra várni.

Nápoly

Összesen 8 napot töltöttünk Olaszországban, ebből 2 és fél napot Nápolyban. Ezalatt az idő alatt sikerült minél több helyre eljutni. Mint írtam vonattal mentünk be. A vonat a Montesanto vonatállomásra érkezett meg, innen indult fel a hegyre a Funiculare (sikló) és innen pár perc séta a Via Toledo és az Umberto Galeria ill. a kikötő. Azért írtam, hogy pár perc séta, mert mi inkább mindenhova gyalog mentünk, a városon belül már jó a tömegközlekedés (van 4 metro vonal is), de így sikerült átélnünk a dél-olasz életérzést.

Nápoly maga egy nyüsgő dél-olasz metropolisz, a városban majdnem 1 millio ember él, viszont az agglomerációval (mivel nemrég átalakította az olasz kormány a közigazgatási területeket és létrehozta a Metropolitan city közigazgatási egységet) együtt már több mint 3 millió a lakosság száma. Hogy mit érdemes megnézni és kipróbálni? Az éttermeket, a piacot (ezt érdemes korán felkeresni, nagy szerencsénkre az állomástól sétálva ezt nem tévesztettük el), a Szt. Elmo erődöt, a Tojás erőd, az Umberto galériát, a főteret és a kikötőt.

Éttermek

Az éttermek kiválasztásában nem nagyon lehet tévedni. Mind egytől egyig friss alapanyagokból dolgozik és a végeredmény az valami isteni. Azt tudni kell Nápolyról, hogy a világ pizza fővárosa, így az éttermek nagy része az pizzeria. Mi az indulás előtt felírtunk pár helyet, ill. megjelöltük TripAdvisor-on, hogy majd ide elmegyünk. Viszont nagyon nagyon nagyon fontos, mielött a kinézett étterembe elindulnál nézd meg Google Térképekben, hogy éppen mennyire telített az étterem. Járhatsz úgy ahogy mi is, hogy a kinézett étterem előtt 1,5km-es sor kígyózik.

Amit mi ki is próbáltunk az a Trianon da Ciro, itt ettünk két Margharita pizzát, mindkettőt bivaly mozzarellával kértük. Amit kaptunk az meglepett minket, ugyanis itt a standard pizza méret az a 40 – 45 cm-es pizza. Maga a pizza isteni volt, én még nem ettem ilyen finomat, friss paradicsommal és friss bazsalikommal készítették el. Ittunk mellé 1-1 ásványvizet, tudni érdemes, hogy vízet szolgálnak fel ingyen az éttermekben, külön meg szokták kérdezni hogy Aqua vagy Aqua minerale, ez az üveges ásványvíz. Itt összesen a két pizzáért és a két vízért fizettünk ha jól emlékeszem €40 vagy €60.

Másik étterem, ahova másnap ültünk be az a Pizzaioli Veraci. Ez egy kisebb étterem, közel az Umberto galériához, a via Toledo-ról nyíló kis utcában. Itt én szintén egy Margharita pizzát rendeltem, barátnőm meg egy Gnocchi-t rendelt magának paradicsom mártással. Ezek mellé még elfogyasztottunk 1-1 remek helyi Peroni sört. Itt a kiszolgálóknak egy hatalmas csillagos ötös jár, a pincér az utcáról kísért fel az asztalig és végig úgy éreztük mintha különleges személyek lennénk (bár az olaszokról ez elmondható, hogy nagyon jó házigazdák). Itt körülbelül €25 – €45 fizettünk.

Külön megemlíteném még, hogy itt a szervízdíj nincs rászámolva a számlára, így külön kell mindenhol borravalót adni. És hozzáteszem Olaszországban ha nem ad az ember, az nagy tiszteletlenségnek számít.

Látnivalók

Mint írtam, mi 2 napot töltöttünk el Nápolyban sétálva, ez idő alatt sikerült bejárnunk a város nagy részét (legalábbis szerintem). Első nap a kikőtőbe mentünk, megnézni a hajó menetrendet és azért, hogy eljussunk a Tojás várba (Castel dell’Ovo). Maga a vár a Beverello mólótól kb. 20 – 30 perc sétára található. Végig a tengerpart mellett a szálloda sor mellett. Séta közben elhaladtunk még a Nápolyi királyi palota mellett, ide nem jutottunk be végül, csak kívülről csodáltuk meg az épületet. Visszatérve a tojás várhoz, a vár maga egy föld nyúlvány végén található, magas várfallal rendelkezik. Tervezésést tekintve csillag erőd. Nagy meglepetésünkre, ingyenesen látogatható az egész vár. A kastély tetejéről pazar kilátás nyílik az öbölre és a városra is.

Innen tovább vezetett az utunk a Piazza del Plebiscito felé. Ez egy nagy tér, egyik oldalról a Királyi palota (most könyvtár) másik oldalról a San Francesco di Paola bazilika határolja. Sajnos a Bazilikába nem tudtunk bemenni, mivel épp esküvő volt benne és elég gyorsan kitessékelt minket egy bácsi. Innen még sétáltunk pár utcában és amint már írtam megkóstoltuk az igazi nápolyi pizzát.

Második nap, Montesanto állomásról indult a sikló, ami felvitt minket a Sant’Elmo Erődhöz. Nagyjából 10 perces út elején láttuk a város az út második felében azonban már a hegy belsejében ment a felvonó (a jegy a felvonóra kb €2,20 volt egy útra). Ez a vár a közelmúltig még katonai támaszpontként üzemelt, néhol még lehet látni a nyomát a modern védelmi eszközök helyének. Itt már kellett belépőt fizetni, nem volt olcsó, sajnos azonban már nem emlékszem mennyit fizettünk (ha nagyon tippelnem kéne fejenként volt €10). Viszont a vár tetejéről a látvány bámulatos, nem csak az öböl látképe de a mögötte elterülő város is fenséges látványt nyújt.

A várból vissza mentünk a Montesanto állomásra, majd végig sétáltunk a Toledo utcán (kvázi a helyi Váci utca) és elmentünk megnéztük az Umberto galériát. A neve kicsit becsapós, itt nem képeket mutatnak be, gyakorlatilag ez egy nagy fedett udvar, olyan mint nálunk a Párizsi udvar volt. Gyönyörű márvány padlóval és hatalmas üveg kupolával. 

A séták során természetesen még érintettünk sok érdekes és szép kicsi templomot, nagy részük zárva volt. Ezen kívül Nápoly leganogybb látványossága a szük sikátoros felépítés a házak és maga az egész dél-olasz életérzés. Sajnos csak két napot tudtunk eltölteni a városban, mivel még meg szerettük volna nézni Capri szigetét is és nem lenne nyaralás a nyaralás, ha nem töltöttünk volna időt egy gyönyörű tengerparton. 

A cikk jövőhéten folytatódik Capri-val az álmok szigetével. Addig is feltöltöttem pár képet ebbe a galériába Nápolyról.

“Nápolyt látni és meghalni” tartja a mondás és milyen igaz, Nápolyt egyszer mindenkinek látnia kell fel kell kerülnie a bakancslistára. Nekem is egy régi vágyam volt, hogy eljussak Olaszországba. Szerencsére ezen a nyáron sikerült is jó áron szállást és repülőjegyet vásárolni. Bár én többet nem szeretnék Ryanair-el repülni, egy katasztrófa az a társaság, de ez majd lehet meg fog jelenni egy podcast adás keretében.

Szóval Campania tartomány Olaszország egyik déli tartománya. Adminisztrációs központja Nápoly, az egyik legsűrűbben lakott város egész Olaszországban. Egyben ez a tartomány az egyik legszegényebb Olasz tartományok közé tartozik. A lakosság nagy része mezőgazdaságból és a turizmusból él (igen tudom, hogy a turizmus elég húzó ágazat, viszont Dél-Olaszországnak vannak problémái amit a mai napig nem sikerül megoldani). Itt található az egyik leghosszabb tengerpart szakasza az országnak, itt található a festői Capri szigete, itt található a Vezúv és Pompei eltemetett városa és a Sorrentoi öböl is.

Visszatérve a térség gazdaságára, fenntebb írtam, hogy az egyik húzó ágazat a mezőgazdaság. Annyira így van, hogy Olaszországi mogyoró termelés 50% a régióból érkezik ill. a paradicsom termelés igen jelentős része is. Itt található meg a térség egyik legforgalmasabb kereskedelmi kikötője is, ez Nápolyban található.

Közlekedés szempontjából a térség igen fejlett út és vasút hálózattal rendelkezik. Így busszal, autóval vagy vonattal igen gyorsan el lehet jutni A pontból a B-be, kivéve ha az autó úton kialakul egy torlódás vagy a régióban bekövetkezik egy áram kimaradás.

Na de vágjunk is bele az élményekbe, nem szeretném húzni az időt a száraz tényekkel. Az odaút, mi úgy mentünk, hogy Budapest – Bergamo, Bergamo – Nápoly, így volt időnk még megnézni Bergamo városát és belekóstolni egy kicsit Észak-Olaszországba. Pár órát töltöttünk el de az első hatalmas pozitív élmény, hogy a reptérről a belvárosba €1,20 -ért jutottunk el. A város maga ötvözete a modern városnak és a középkori zeg-zugos városnak. A középkori városrész az a Bergamo-hegy tetején terül el, a hegy lábánál már a modern várost láthatjuk (szerencsére a busz átvitt minket az új városon is). A rövid túra után a busz visszavitt minket a reptérre, ahol átrepültünk Nápolyba.

A cikk jövőhéten folytatódik a Nápolyi élményekről, addig is pár képet feltöltöttem Bergamo-ról.

Kis katalán életérzés Budapesten. Talán így lehetne jellemezni legjobban a Vicky Barcelona-t. Nagyon pörgős, fiatalos hely, tele vidám emberekkel. Fel kell készülni a tömegre előre, viszont remekül beosztották a rendelkezésükre álló teret, jól el lehet férni. Mi a “sátorban” kaptunk asztalt, azt hittük fázni fogunk, de szerencsére fűtött volt és nem úgy éreztük, hogy egy sátorban ülnénk.

Megközelítés, mi a Deák tér felől mentünk keresztül a Madách Imre téren, innen pont a Gozsdu udvar közepére kerül az ember, ahonnét jobbra kell fordulni és néhány méter séta után elér az étterembe. Volt foglalásunk, így könnyedén jutottunk asztalhoz (FONTOS: foglalj előre asztalt ha vacsorázni is szeretnél!). Az asztalnál megkaptuk az étlapot és az itallapot.

Előszőr beszéljünk az itallapról, többféle koktél közül lehet választani, mondhatjuk, hogy standard a koktélok árazása nem ért minket meglepetés. Külön van borlap különféle spanyol és katalán borokból, a borok ára 600Ft és 2000Ft között mozognak per pohár, drága de megéri! Mi egy száraz fehér bort ittunk ami valahol fél uton volt, nekem nagyon ízlett. Ezen kívül van még egy rövid ital – sör – üdítő lap, ezt nem nagyon néztük meg, nem emiatt mentünk igazából, minket a borok és az ételek érdekeltek.

Az étlap, szép nagy laminált papírlap, tele jobbnál jobb ételekkel. Nagy a választák az árak, szerintem nincsenek elszállva, egy ribeye steak 3000Ft volt. Én egy spanyol felvágott válogatást ettem kenyérrel és két féle szósszal utána egy tortilla-t (spanyol omlett burgonyával és hagymával), barátnőm egy salátát és hozzá sült burgonyát csípős szósszal. Minden frissen készül nagyon hozzáértő szakács kezéből és viszonylag gyorsan is szervírozzák az ételeket.

A felszolgálás kiváló, öt csillagos, a felszolgálók nagyon udvariasak, kedvesek és segítőkészek. Külön plusz pont az üzemeltetőknek, hogy a borokat spanyol pincérek hozzák ki, meg is lepődtünk.

Összességében nagyon jó hely, remek ételekkel és elő spanyol zenével. Fel kell készülni, hogy két főre 15000Ft – 20000Ft-ot otthagy az ember, főleg ha italt is fogyaszt. De szerintem megéri. Mi nagyon jól éreztük magunkat egy bő másfél órát töltöttünk a helyen. Így merem bátran ajánlani mindenkinek, hogy próbálja ki a Vicky Barcelona Tapas bárt!