Vajon mi legyen a hétvégi program? – merülhet fel bennünk a kérdés, vagy hová menjünk, ha csak a hétvégéink szabadak a nyáron, de mégsem szeretnénk órákat zötykölődni a forró vonaton, hogy eljussunk a Balatonra, hogy este – a zsúfolt és teli szállások végett hazainduljunk a strandolás után. A válasz Milánó – persze nem egy strandolós program – de aktív pihenésnek tökéletes és másnap marad időnk felkészülni a következő hétre.
Tökéletes, egyszerű, egynapos nyári, vagy akár téli úticélunk Milánó lehet, ahová az utóbbi években könnyedén és nagyon gyorsan juthatunk el kedvező áron repülővel. Így tettük ezt mi is, a reggel 6 óra után induló géppel már 8 órakor Milano Malpensa repterén voltunk. Egyetlen „hátrány”, hogy a reptér 50 km-re található a belvárostól – egyes társaságok Milano Bergamo repterére érkeznek és onnan indulnak. Azonban ez nem szegi kedvét az 1 óra 20 percet a repülőgépen töltő, a korai keléssel járó fáradalmakat kipihenő utasnak, hiszen a terminálból kilépve rögtön transzfer járatokkal, buszokkal találja szembe magát, így a bejutás nagyon egyszerű. Automatát sem kell keresgélni, a buszra felszállva – vagy a felszállás előtt megválthatjuk akár oda-vissza jegyünket is, amely nincs időhöz kötve, tehát a városból visszafelé kényelmesen bármikor elindulhatunk a reptérre. Már itthon kinéztem a Terravision járatait, a jeggyel együtt menetrendet is kaptunk, így kinéztük melyik busz lenne számunkra a legideálisabb. Oda-vissza jelenleg 16 €-ba kerül a felnőtt jegy.
Csütörtöki napon reggel fél9 körül 1 órát vett igénybe, hogy megérkezzünk a központi vasútállomáshoz, ahol mérlegelve a repülőgépen már feltérképezett útvonalunkat úgy döntöttünk, hogy metróra szállunk. A metró jegyek érvényesítéstől kezdve 7€-ba kerültek 24 órára, így kényelmesen el tudtunk jutni városon belül bárhova a 3 metróvonal segítségével.
Mit is nézhetne meg először a turista Milánóban, mint a Dómot. Utunk először ide vezetett. Talán a rámenős árusok rontották el a csodálatos összképet. Egy képet sem lehetett úgy készíteni, hogy ne szerettek volna valamit ránk sózni. Szó mi szó, elkészültek a képek, következő lépés: jussunk be valahogyan a dóm belsejébe. A dóm jobb oldalán a múzeum részén kellett jegyet váltanunk, azonban az sorszámhúzással működött, körülbelül 45-en várakoztak előttünk, de hamar sorra kerültünk. A kártyás fizetésnél azonban még hamarabb kézhez kaphatjuk jegyünket. Utólag átgondolva, online is megvehettem volna a jegyeket, de előre nem tudtam melyik típusút szeretnénk majd igénybe venni, mire lesz időnk, mihez lesz kedvünk. Például: a dóm tetejére látogatás – lépcsőn vagy liften, archeológiai rész megtekintése stb.
A dómba eltakart lábakkal lehet csak belépni és szigorúan tiltott a kóla bevitele. A gyönyörű dómban érdemes volt elidőzni, gyönyörű képeket készíteni, a pillérek és ablakok lenyűgöző látványt nyújtanak. Személy szerint szeretem ilyenkor elővenni útikönyvemet és elolvasni, amit az adott látnivalóról, belsejéről tudni érdemes. Mint minden látnivalónál audioguide bérelhető.
A dómtól balra indultunk tovább, az impozáns II. Viktor Emanuele galéria felé, ahol érdemes végig sétálni és szétnézni a szebbnél szebb kirakatok között. Így jutunk el Leonardo Da Vinci szobrához és a milánói Scala épületéhez, ahol a múzeumba és ritkán az Opera épületébe is be lehet lépni.
Innen célirányosan a Santa Maria delle Grazie kolostorba mentünk, ahol megpróbáltuk a lehetetlent – belépőjegyet szerezni, ha már online nem sikerült. Sajnos itt sem ment és még mindig cseng a fülemben egy barátom régi tapasztalata: hónapokkal, hetekkel előtte meg kell venni. Így legközelebb előrelátóbb leszek és hónapokkal – igen hónapokkal előtte megveszem a jegyet, hogy láthassuk Az Utolsó Vacsora festményt. Számomra érdekes volt, hogy itt már nem volt annyi turista, nem voltak tömegek, amitől már rosszul érezte magát az ember a központban. Majd az ezután következő Sforza-vár környékén sem, ami nagyon elnyerte tetszésemet. A múzeum részre legközelebb tervezek bemenni, mert egy egész délutánt igénybe vevő program. A vár és az azt körülvevő park rész kiváló volt, hogy az árnyékban hűsöljünk hátunk mögött a diadalívvel.
A nagy páratartalom és a meleg ennyit tett lehetővé ez alkalommal. Talán így leírva kevésnek tűnik, de nagyon gyorsan eltelt az idő. A látnivalók után jöhetett az igazi olasz ebéd, olasz fagyi és még egy utolsó séta a bevásárló utcán, nézelődés. Olasz tészták beszerzése az otthoni főzőcskéhez – hátha sikerült nekem is hasonlót alkotni.
Személy szerint jobban szeretem saját magam a térképemmel, útikönyvemmel felfedezni a városokat, mint vezetett sétán részt venni. Azonban erre is van lehetőség, ha valaki nincsen „felfedező” kedvében. Hop on – Hop Off buszok, 22 eurótól elérhetőek. Több dolog is kimaradt idő hiányában, mint például a Villa Reale vagy a Brera képtár. Futball rajongóknak kötelező a San Siro meglátogatása. De aki vásárolni érkezne a városba, vagy környékére akár ezt buszos utakkal is megteheti különböző vásárló falvakban.
Mindenképpen érdemesnek tartom, hogy legközelebb is ellátogassak Milánóba és a belső tereket, kiállításokat is végigjárjam. Mindemellett legközelebb Torinó, Verona, Como-i tó, Garda- tó egy-egy utazás alkalmával szuper 1-2 napos látogatások lennének, Milánóba való érkezéssel. Úgy gondolom szuper egy napos program volt, városnézéssel, fotózással, evéssel, sétával és sok-sok napsütéssel.
Leonardo Da Vinci szobra a Piazza della Scala-n 
