Egész nyáron pedzegettem milyen jó lenne Bariba menni. Csupán csak 1 óra 10 perc a repülőút – maximum másfél óra, mindemellett láthatólag nincs messze a repülőtér a várostól, tengerpartja van, sétatávolságra van minden a városban és hogyha a Google-ba beütjük, akkor egy gyönyörű öbölről láthatunk képeket. (Történetesen Polignano A Mare-ról – későbbiekben írok róla)
Mindenképpen megnyerő!
Utazásunk előtt egy héttel kezdtem el szállást keresni, gondoltam mind hiába, az összes Booking.com-on látható szállás már foglalt volt, Airbnb-t pedig még nem mertem soha foglalni – pedig az óvárosban több olyan a kis utcácskákról nyíló Airbnb-s szállást hirdetnek, amit már csak a hangulata miatt jó lenne egyszer kipróbálni! Pár óra keresgélés után rátaláltam a vasútállomás mellett egy hotelra, ami látszólag teltházas volt, de a honlapján még tudtam foglalni 2 éjszakát 2 főre, reggelivel (ahol isteni volt a croissant). Azért a vasútállomás környékét választottam, mert tudtam, hogy praktikus lesz a közelben lenni: az óváros, tengerpart közelsége miatt, illetve második napi úticélunk vasúttal lesz megközelíthető.
Bari repülőterére érve sajnálattal konstatáltam, hogy amelyik buszt kinéztem az sajnos éppen az orrunk előtt ment el, azonban a Ferrotramviaria vonat/metró (még mindig nem tudom eldönteni, hogy melyiknek nevezik) egyik járatával közvetlenül Bari Centrale-ban voltunk 20 perc alatt. A jegy 5 euró volt egy útra.
Innen 5 perc volt az előre már lefoglalt hotelünk, amelyről azt olvastam, hogy túl zajos a vasútállomás miatt, de zárt ablaknál egyáltalán nem volt zavaró este sem 1-2 vonat, amely éppen elhaladt ott. Délután az egyik szabadstrand felé vettük az irányt, amiről szintén nem olvastam jókat – nem tiszta, nincsen büfé stb. De próba szerencse, mindent ki kell próbálni!
Körülbelül 25-26 fok lehetett a hőmérséklet (szeptember utolsó hétvégéje) talán egy picit hideg volt a víz, de sokan voltak a homokos parton, napozott, fürdőzött mindenki. Nem volt kristálytiszta a víz, de összevetve például korábbi utazásaim közül Paralia-val, ami az utóbbi időkben a magyarok talán egyik legkedveltebb nyaraló helye volt – ahhoz képest tisztának mondanám a vizet is és a strandot is. Amikor elindultunk vissza a szállásunkra, akkorra mindenki feléledt a délutáni sziesztából, kinyitottak a boltok, megtelt élettel a város.
Kora este felkerekedtünk és felfedeztük az óváros kis utcáit, amely nagyon hangulatos. Benéztünk a templomokba, sétáltunk, nézelődtünk. Az egyik nevezetes templomban Szent Miklós ereklyéit lehet megtekinteni. Majd vacsoráztunk – mi mást, mint pizzát és tésztát.
A következő nap a Lecce felé tartó vonattal fél órás út volt, míg megérkeztünk Polignano A Mare-ba, a csodás kis városba, a csodás kis öböllel. Itt a térképre sem volt szükségem, hiszen mindenki egy irányba tartott, mindenkinek egy volt a célja: látni ezt a csodát! Kötelező fényképek után és miután megnéztük minden szögből a partra indultunk, ahol letelepedtünk a sziklák tövében.
Ekkor még több hely volt, délutánra teljesen benépesült a strand – turisták és helyiek egyaránt töltötték itt napjukat. Előkerült a búvár szett: halak, rákok megfigyelése, úszkálás a kristálytiszta vízben, csodálatos kilátással. Itt köves volt a part, ha legközelebb mennék, biztosan vinnék valamilyen úszó szandit vagy cipőt.
Ebédre Panzerottit ettünk, ajókás és marha húsos ízesítésben, amely egy „töltött lángos”- szerű étel, de mégis különbözik a hazánkban ismert lángos tésztától. Egy utolsó pillantás még az öbölre, ahol időközben már egy esküvő készülődött, közben olasz dallamokra táncoló olaszok rózsával a szájukban már táncolva készülődtek az estére. A városban mindenki a “Volare” című slágert énekli, vagy dúdolja.
Délután visszatértünk Bariba, ahol ismét sétáltunk, megnéztük a várat, vacsoráztunk, vásároltunk és az olasz fagyi sem maradhatott ki!
Az idő rövidsége miatt Monopoli, Lecce nem fért bele, de azt egy másik utazás alkalmával szeretném felfedezni, hiszen gyönyörű az egész régió mindemellett az idő szeptemberben is kedvező, így nem csak a nyári szezonban lehet látogatni. Hátránya: sokkal nehezebb visszajönni a 10-15 fokos Magyarországra.
Tippem az ide utazóknak, amit én sem tudtam volna, ha egy utazós csoportban nem olvasom: vonatra szállás előtt a peronon lévő automatában kell érvényesíteni a jegyet, másképp megbüntetik az utazót. 🙂
