Az európai kontinens legnyugatibb országáról sokan talán mindössze nagyon keveset tudnak, hisz Belgium egy aprócska ország, mely a legtöbb turistának mindössze „csak útba esik” Angliába, Hollandiába vagy épp Franciaországba igyekezvén. Belgium az utóbbi jó pár évben a megannyi európai uniós intézményéről, valamint a sajnálatos terrortámadásáról vált ismertebbé a köztudatban, annak ellenére, hogy az ország egy parányi kulturális, kulináris, természeti gyöngyszem az európai hatalmak ölelésében.
Dél- hollandiai lakosként Belgium számomra a „hétvégi kiruccanás”, mely autóval és vonattal egyaránt fél óra- órán belül elérhető. Érdekességképpen említeném, hogy rengeteg holland és belga használja ki a szomszédjában rejlő előnyöket és ingázik nap mint nap jobb, kedvezőbb munkalehetőség reményében. A hollandok a belgák vendégei, ha tankolásról van szó, hisz déli szomszédaink sokkal kedvezőbben kínálják az üzemanyagot. A lakásáraik is kedvezőbbek, így megannyi holland költözik át belga területre, míg a belgák a hollandiai magasabb bérekkel kecsegtetve ingáznak dél-hollandiai munkahelyeikre. A legnagyobb előny, amiért mindez megvalósulhat a közös nyelvben rejlik, hiszen az észak- belga Flamand-régióban beszélt nyelv szintén a holland.
A nyár egyik utolsó napsütéses péntekét választottam Flandria fővárosának, Antwerpennek a meglátogatására, hiszen bredai lakhelyemtől mindössze 34 percnyi vonatútra található a város. A jegyár sajnos borsos, hiszen határon átívelő utakra sajnos kedvezményt nem tudtam igénybe venni, így az oda-vissza útért 29,80 eurót fizettem. A magasabb jegyár ellenében viszont szupergyors, tiszta, pontos és kulturált szolgáltatást kapunk. A kalauzok – engem teljesen ledöbbentően- folyékonyan beszélnek angolul, hollandul és franciául is, a vonatokon pedig teljesen megszokott a kávét, üdítőt, édességet árusító mozgó-eladók látványa. Autóval körülményesebb a közlekedés és a parkolás is nemhogy csak nehézkes, de korlátozott is bizonyos autók esetében (low emission zone).
A vasútállomás a város centrumában található, rendkívül látványos és karbantartott, igazi klasszikus több száz éves pályaudvar, ahol a legtöbb turista már megáll néhány fotó erejéig. A pályaudvarról kilépve rögvest a sokakat csalogató állatkert bejáratánál találjuk magunkat, mely rendkívül vonzó a központi elhelyezkedése miatt. Főleg kisgyermekeseknek, természetimádóknak lehet akár egész napos program a látogatás. Jómagam nagy állatrajongó vagyok, de mivel az egész várost szerettem volna látni elsősorban, úgy döntöttem, e látogatáskor inkább a várost veszem szemügyre, majd következő látogatásomkor az egész napot az állatkert látogatására szánom. A belépőjegy nem olcsó, teljes áron 28 euro egy felnőtt jegy (online, elővételben 26.50 euro), míg a gyermek 21.50 euro, 12- 17 éves korig 24 euro, 18-25 évig pedig diákigazolvánnyal 25.50 euro.
Számomra Antwerpen elsőre egy nyüzsgő bevásárló város benyomását keltette, hiszen a fő utcákon végigsétálva egymást érték a világszínvonalon ismert luxus- és divatmárkák üzletei, tekintet vonzó kirakatai, illetve a vásárlástól megfáradtak részére megszámlálhatatlan éttermek uralták a sétálóutcákat.
Nem bevásárlás szándékával érkeztem, hanem Antwerpen kulturális örökségét szerettem volna jobban megismerni, így első utam a méltán ismert művész, Peter Paul Rubens festő egykori otthonába vezetett. Nem vagyok kifejezetten festmény rajongó, főleg nem, ha órákon át több száz képet kellene végignézni, de maga a reneszánsz stílusban épült épület a hozzá tartozó barokk kerttel szemet gyönyörködtető és visszarepít pár évszázadot a történelemben. A múzeumként működő épület mindent megtesz a látogatók kényelme érdekében, a belépődíj megváltásakor (8 euro a teljes árú), az érdeklődők díjmentesen helyezhetik el kabátjaikat, táskáikat egy zárt szekrényben, így teljesen átadhatják magukat a festményekben és házban való gyönyörködésnek. Több nyelvre lefordított útmutató informálja a turistákat, a legtöbb festmény, műtárgy történetét ismertetve. A ház kissé labirintus szerű volt számomra, nem egyszer tévedtem el, a teremőrök útbaigazítása segített végül a helyes utat megtalálni. Pénteken délelőtt a hely szerencsére nem volt zsúfolt és kényelmesen végigjárhattam, tanulmányozhattam a házat. Legjobban a szinte minden helyiségben fellelhető míves kandallók tetszettek, valamint a lélegzetelállító kert nyújtotta a legjobb élményt.
Rubenshuis – kultúra és művészet minden mennyiségben
Sétámat folytattam a történelmi épületek között meghúzódó kis utcácskákban, s a Hendrik Conscience könyvtár Nottebohm szobáját szerettem volna megtekinteni, de hiába tájékozódtam előre, a helyszínen azt a tájékoztatást kaptam, hogy sajnos a Nottebohm szoba csak korlátozott időpontokban látogatható. Az állatkerteken és kerteken kívül, a könyvtárak tudnak igazán ámulatba ejteni, óriási csalódás volt, hogy ki kellett hagynom a Nottebohm Hall megtekintését.
Pár percnyi sétával elértem a Grote Markt-ot, a piacteret, reneszánsz stílusú Guildhalls-ával (Gildehuizen – céh-házak, központjai a 16. és 17. században működő céheknek), a városháza, mely épp renováció alatt állt, a tér középpontjában Silvius Brabo szobrával, aki egy mítosz nyomán él az antwerpeniek tudatában és emlékére állították a szobrot. A mítosz szerint Brabo egyszer megölt egy óriást, aki a Scheldt folyón való áthaladás fejében pénzt kért az emberektől, különben levágta a kezüket és a folyóba hajította. Bosszúból Brabo levágta az óriás kezét és bedobta a folyóba. A tér ékszere a megannyi műemlék ház, kávéra- üdítőre vágyó turistákat csalogató kávézóival.
Grote Markt
Frissítőként hatott rám a Scheldt folyó menti séta, ahol sokan a padokon, pokrócokon ücsörögve próbálták kiélvezni a nyár utolsó napsütéses napjainak egyikét. A központba visszavezető úton betértem egy áruházba, ahol elsőként a belga csokoládé különlegességek sora felé vágtáztam. Belgiumban remek program az édességmanufaktúrák kirakataiban bámészkodni, de véleményem szerint az egyszerű élelmiszerboltok sokkal észszerűbb áron kínálják a belga csokikülönlegességeket. Személyes kedvencem a Galler, 70 grammos kiszerelésben, megannyi különböző ízesítéssel. Csokiimádók részére minden bizonnyal ez az egyszerűnek kis tűnő szelet pár harapással elmajszolható, számomra napokba telik, míg cikkenként elfogyasztom. Rendkívül nehéz és laktató csokoládé, a külseje rendkívül elegáns, ajándéknak különleges, az ára élelmiszerboltokban körülbelül 1.80 euro per szelet.
Nem elhanyagolandók a belga sörkülönlegességek sem, de erről brüsszeli úti beszámolómban szeretnék részletesebben kitérni. Elég annyi, hogy a belga sörök csúnyán képesek megtréfálni azt, aki nem ismeri őket. Rendkívüli módon itatják magukat, az ártatlan sörkedvelő eleinte semmit sem érez, aztán elég néhány deciliteres elkortyolgatása és felállni sem egykönnyű.
Utolsóként egy ínycsiklandozó ebédre ültem be az egyik olasz étterembe. Eleinte választani sem könnyen tudtam a megannyi étkezde közül, végül az olasz nyert, hisz imádom az itáliai ételeket. Egyébként szinte minden étterem kínálatában elsők között szerepet a „mosselen”, a kagyló, melyet eleinte bevallom én is viszolyogva néztem, majd egyszer egy vendéglátás során megkósoltam és azóta is imádom (persze nem főételként, hanem elcsipegetni étkezés előtt, leves és főétel között).
Igazi olasz Belgiumban
Az olasz étteremben rendkívül kedves kiszolgálás fogadott és könnyed, finom ételek. Előételként bagett szeletek, kruidenboter (fokhagymás vaj) és olívabogyó várt, majd tradícionális krémes paradicsom levest és spagetti carbonarát ettem, majd a végén két óriási gombóc fagylaltot. Egy kétfogásos menü üdítővel 20,80 euróba került, amit átlagosnak mondható. Mikor éttermet választok természetesen vagy előzetesen tájékozódom az interneten, ez esetben az éttermek elé nagy betűkkel kiírt ajánlatok alapján vetettem gyorsan számot az árakról és így választottam egy középkategóriásat.
Késő délután fáradtan, de feltöltődve indultam a vonatállomásra és érkeztem haza fél óra múltán Bredába. Antwerpent egy rendkívül barátságos belga városkának tartom, ahol élményekkel teli napot lehet eltölteni, hódolva a kultúrának és a kulináris élvezeteknek egyaránt. Nem egy tipikus úticél, hiszen Magyarországról a repülővel kirándulók általában egy napos úticélul Brüsszelt választják, számomra a város közelsége volt a döntő érv, amiért átrándultam Antwerpenbe. Személy szerint mindig le vagyok nyűgözve a belga városok, falvak által, valamiért mindig azt az érzést keltik bennem, hogy most kicsit elszabadultam, kizökkentem a hétköznapi életemből és csatangolhatok, barangolhatok, nézelődhetek, jókat ehetek, finom édességekkel térhetek haza egy relaxáló nap után. Aki esetleg hosszabb időre érkezik Belgiumba, vagy átutazóban útba tudja ejteni Antwerpent, vagy akár Hollandiában üdül és van egy szabad napja, amikor szeretné megismerni a szomszédos Belgiumot is, szívből ajánlom számára e kedves és barátságos várost, mely visszarepít kicsit az időben.
