A világ jelenlegi állapota rendkívül bizonytalan, a jövőkép kifürkészhetetlennek tűnő és törékeny képet fest elénk. Minden nap az életünket veszélyeztető, mégis könnyedén mellettünk elsikló hírekkel kell számolnunk. A kollektív emberi állapot home-office szindrómától és kótyagos tehetetlenségtől szenved. Amíg legtöbben otthonaik puha börtönének száműzetésében élnek, akadnak olyan egyedek, akik a kialakult armageddon-állapot közepette vonatra pattannak és életet változtatnak.
Az effajta emigráció rendkívül sok kérdést vethet fel, legfőképpen azt, hogy ez mégis hogyan lehetséges a jelenlegi körülmények között?
Jelen cikk és írásos beszámoló célja azt taglalni, hogy miként képzelhető el az ország-váltás, az új munka és egy külföldi élet felépítése a koronavírus idején. A cikk egy neutrális álláspontot foglalva politikai és vírus-helyzetügyi témában, csupán tájékoztató és elbeszélő jelleggel tárja fel olvasói előtt az életmód váltás és a nehézségek áthidalásáról szóló információkat.
A költözés kiszámíthatatlan menete
Mielőtt egy nagyobb útra köteleznénk el magunkat, érdemes előzetesen tájékozódni az adott ország/hely vírushelyzetéről és a határátlépéssel kapcsolatos szabályokról. A Magyar Konzuli Szolgálat oldalán naprakész információkat találhatunk. A legfontosabb ezután az utazás módjának felderítése. Mivel jelenleg a nemzetközi busztársaságok, mint pl. a Flixbus nem áll rendelkezésünkre (ez természetesen bármikor változhat), az autós utazás mellett egyetlen közlekedési módot vehetünk igénybe: a vonatozást.
Miután mindenfelől megfelelően tájékozódtunk és egy kisebb kézzel írott regényt állítottunk össze az információkról, a buborék kipukkasztása következik. Ugyanis a kapott információkra sajnos nem támaszkodhatunk 100%-ban, mivel a pandémiás helyzet miatt minden képlékeny és akár óránként is változhat.
Így volt ez persze a “kötelező” PCR teszttel és a személyes iratok ellenőrzésével is a határokon. Az ellenőrzés művelete ugyanis nem történt meg. A szomszédos országok hatósági alkalmazottjai komor arckifejezéssel végigpásztázták a vonatot, azok utasait, és az FFP2-es maszk használatát javasolták. De a maszk viselésen kívül semmi sem volt kötelező. A személyi igazolvány/útlevél és a negatív COVID teszt érintetlen maradt a táska mélyén. Ahogy a titokzatos jövő vonata tovább robogott a szlovák határon, megérkeztünk Pozsonyba ahol a terv szerint utunk megszakításra került volna sor egy órácskára, és kényelmesen időnk akadt volna az átszállásra a lengyelországi vonatra.
Ez a kijelentés talán ideális állapotokban békeidőkben alkalmazható lenne, de ne felejtsük el, hogy a szerző az Apokalipszis közepét választotta utazásának végrehajtására. A pozsonyi villámlátogatás alkalmával nemhogy a lengyelországi végállomás nem tűnt fel az információs táblák kijelzőjén, de még csak valami arra hasonló betűvel kezdődő kiírás sem villant fel a közelben.
A következő jelenet egy segítőkész szlovák jegypénztáros hölgy és a cikk szerzője között zajlott le:
– Hi! Could you please tell me from which platform should I get onto the train to Poland?
– Hello! – érkezett a válasz a mosolygós szőke kék szemektől.
– Yes, thank you! Goodbye! English, no.
A párbeszéd mosolyok és vad integetések között végződött, ezután egy másik kasszás lány zavarodottan, reszkető kezekkel forgatta a Lengyelországba szóló jegyemet az ujjai között. Egy bő tizenöt perc zaklatottság után több szlovák munkatárs is összegyűlt a jegyem felett, de csupán a fejüket vakarták. Végül elküldtek az egyes vágányra és a határozottság legkisebb jelét sem mutatva hajtogatták, hogy “Poland, Poland”. Felbátorodva, mint Zsákos Bilbó uraság úticélként belőttem az egyes vágányt, ahol hirtelen ismerős hangokra lettem figyelmes.
– Andris te tudod, hogy mi van? Mi az, hogy “no Poland”? Most akkor nem megy vonat, vagy mi?
Megkönnyebbült sóhajjal, hasonlóan zavarodott magyar társasággal és négy óra vonatozás után egyszer csak egy újabb hang szólalt meg:
– Welcome to the Czech Republic! May I have your tickets please?
Egy pillanat erejéig a csodálkozás szöget ütött a fejembe. Csehországban kötöttem ki, de ámulatom gyorsan szertefoszlott amint érkezett az információ, miszerint ennél és ennél a cseh falunál kell leszállni a lengyelországi utasoknak. A remény halvány fénye lassan izzani kezdett a mellkasomban cseh barátainkat figyelve, ahogyan végig cipelték a bőröndömet a pályaudvaron és egészen az új ülésemig kísértek.
A határon túl
Lengyelország színes múlttal és a mai napig elevenen élő tradíciókkal és kultúrával rendelkező fejlett európai ország. Fejlettsége, tisztasága és modernizált környezete magáért beszél. Infrastruktúrája Magyarországhoz hasonló, ám sok dologban jóval előrébb járó ország mint kis hazánk. Amire külföldiként érdemes felkészülni az a lengyel vendégszeretet határozott velejárója: az alkohol. Nyilván ez egy edzettebb magyar embernek nem jelenthet problémát, sőt inkább erősítheti az otthonosság érzetét.
Érdemes felkészülten érkezni az országba és arra számítani, hogy az ügyintézésben használható információk megszerzésében és a bürokrácia gépezetében való eligazodásban teljesen magunkra maradunk. A “senki nem tud semmit” erős jelenléte itt is megmutatkozik, ami a hivatali gépezetet és adminisztrációt jelenti.
A kelet-európai káosz itt is képes magát erőnek erejével megmutatni, ami elől valljuk be, csak a szerencsés egyedek menekülhetnek meg épségben. Ha mégis komolyra fordulnának a dolgok, akkor érdemes tudni, hogy mindig számíthatunk segítségre. Kiigazodni a legális tartózkodás és munkavégzéshez szükséges teendőkkel kapcsolatban először is sok sikert, másodszor pedig érdemes a következő linkeken tájékozódni:
Koronavírus helyzet Lengyelországban
A május 15-i kormányrendelet szerint az utcán történő maszkviselés már nem lesz már kötelező. A kültéri éttermek és mozik is kinyitnak, de természetesen még nem fogadhatnak vendégeket a teljes kapacitásuk szerint. A szokásos szabályok mellett érdemes megemlíteni, hogy a lengyel mentalitás jóval rugalmasabb, ami a vírusfertőzéssel kapcsolatos félelmet jelenti. Kijárási tilalom vagy szigorú korlátozások sosem kerültek bevezetésre Lengyelországban, ugyanis a nép egészen egyszerűen nem működött volna együtt a megszorításokkal.
Egy új kezdet
Az országba érkezve rögtön az a benyomás érhet bennünket, hogy mind infrastruktúra, és modernizáció terén Lengyelország sokkal előrébb tart, mint hazánk. A közterületek és utcák tisztán tartására nagy energiát fordítanak, ezzel is növelve a városok szépségét. Itt érdemes megemlíteni a híres történelmi központot Krakkó szívében, amin végig sétálva különös érzés foghat el bennünket.
A templomok, bástyák és a Királyi kastély láttán bekúszik a hajdan idők szelleme az ember bőre alá. A történelem régmúltját saját bőrünkön megtapasztalni egy igazán különleges élmény. Sok szempontot figyelembe véve általánosságban ki lehet jelenteni Lengyelországról, hogy egy fejlett, befogadó és biztonságos környezetet kínáló nemzet. Alkalmas az újrakezdéshez, friss lehetőségekhez, tiszta laphoz és egy új élet felépítéséhez.
További információról és megfigyelésekről a határon túli beszámolók következő részeiben olvashatunk majd.
