Mindig szerettem a különböző kultúrákat, legfőbbképp a kultúrák találkozását. Nagyon fontos, hogy elfogadóak legyünk más kultúrákkal szemben, de az is, hogy tanuljunk egymástól. Elkeserít, mikor Magyarországról ismeretlenül is egy olyan képet alkotnak külföldiek, akik a saját országukból sosem mozdultak ki, vagy legfeljebb pár napra ellátogattak a fővárosba és mindenben ragaszkodtak a saját szokásaikhoz, kicsit sem voltak nyitottak új ételekre, vagy a kultúrára. S egy nagyon érdekes dolog történt velem az utazás alatt: mindig mindent úgy magyaráztam külföldi páromnak, hogy közben iszonyatosan büszke voltam a kultúrámra, szokásainkra, értékeinkre, nevezetességeinkre, a szülőhazámra. Külföldön élő magyarok: ne hagyjátok, hogy Magyarországon sosem járó külföldiek lenézően beszéljenek Veletek, mi több legyetek büszkék honnan származtok, vagy próbáljátok meggyőzni őket, hogy látogassanak el Magyarországra és ismerjék meg az igazi kultúrát, ételeket, értékeket- amik a fővároson túl kezdődnek.
Holland nemzetiségű párom először látogatott velem Magyarországra, amit sok tervezés előzött meg, hiszen egy hetes látogatásunk alatt szerettem volna a lehető legélménydúsabb mégis pihenésre is alkalmat adó nyaralást szervezni számára.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származom, a családom, rokonságom is kisvárosokban, falvakban él megyeszerte. Sokak talán legyintenének mégis mit lehet ott csinálni, de érdekesség, hogy Borsod megyébe rengeteg külföldi költözik (magas számban hollandok), s nem csak az alacsonyabb lakhatási költségek, hanem a természet szépségei miatt is. Hegyek, völgyek, folyók, tiszta levegő, alacsony népességű falvak, megfizethető árak és vendégszeretet, így jellemezném pár szóban élményeinket.
Az ország északi/keleti/déli részébe látogatóknak érdemes kihasználni a debreceni repülőtérre landolás lehetőségét. Kicsi reptér, perceken belül elhagyható (távozáskor becsekkolható), és sokkal közelebb van, mint Budapest, aki ténylegesen ezekben a régiókban tervezi eltölteni a szabadságát.
Természetesen szüleimnél szálltunk meg, ez is egy előnye a más országban élő családtagoknak – kvázi ingyen potyázó nyaralás, hiszen szállásra hírből sincs gondod. Lehet számodra születési helyed unalmas, de gondolj bele milyen élmény egy külföldi számára, aki még sosem járt közép/kelet- Európában. Érkezésünket egy kiadós igazi magyar ebéd követte (gulyásleves és palacsinta) majd biciklire pattantunk és körbevezettem őt kisvárosomon, Kazincbarcikán, ahol két nemzetközi vonatkozást fedezett fel: az egyik a Don Bosco Sportcsarnok révén maga Don Bosco (ő is Don Bosco iskolába járt Hollandiában), a másik pedig egy ital automata oldalán mosolygó Bruce Willis plakát volt. Sajnos következtetésként vontuk le (az egész hét folyamán, nem csak az első napon), hogy az utak minősége katasztrofális, a bicikliút sem ér a közelébe a holland bicikliutaknak. A panelházak java a szép festmények ellenére is rendkívül régies és pünkösd vasárnap lévén az egyetlen kikapcsolódási lehetőség a fagyizás volt, így minden fagyizó előtt kígyóztak a sorok, máskülönben a város elég kihalt volt. Este szalonnát sütöttünk, ami szintén új egy külföldinek, de érdemes kipróbálni, neki nagyon ízlett.
Igazi magyar húsleves
El sem hinné a kedves olvasó, hogy második napunk túrájának első állomásánál rögtön hollandokba botlottunk (benyomásom szerint nem turisták voltak, hanem a környéken letelepedettek), mint említettem sok külföldit vonz a környék szép természeti adottsága. Hová máshová is vitt utunk, mint az Aggteleki Cseppkőbarlangba, ahol rengeteg külföldi látogató tette meg velünk együtt az egy órás túrát ebben a csodálatos, föld alatti természeti képződményben. A nap további részét a környékbeli rokonok látogatásával töltöttük, elsőosztályú ellátásban részesülvén. Talán a legtöbben el sem hiszik, de nem minden Nyugat-Európai országban természetes a bőséges és laktató étkezés, a terülj-terülj asztalkám pedig pláne nem. Megtekintettük a bódvalenkei freskófalut, keresztszüleim méhészetét, a tornanádaskai kastélyparkot s természetesen a szívemhez legközelebb álló kisfalut, nagyszüleim faluját, Komjátit. Ez az a pont, ahol egy külföldi az igazi magyarországi életet láthatja, ami Budapesten túl kezdődik.
Méhészkedés, Tornanádaska
A keddi napon a Lillafüredi Palotaszállóba látogattunk, ahol a wellnessezés és a Hámori-tóra néző teraszon elfogyasztott ebéd után megtekintettük a vízesést. Számomra Lillafüred mindig egy hegyekben-völgyekben elterülő kis ékszerdoboz volt, főleg nyáron csodaszép. A kastély pedig visszarepít kicsit az időben, a történelemben.
Lillafüred
Szerdán természetesen ellátogattunk Budapestre, bár a nap legjava – be kell valljam- az utazásról szólt. Borsod megye egyébként még nincs is olyan elérhetetlen távolságba Budapesttől, de így is az út három és fél órába telt (csak oda!). Érdemes egy 24 órás BKV jegyet beszerezni, hiszen 2500 forintért korlátlanul tömegközlekedhetünk a fővárosban. Remek időjárást fogtunk ki és sikerült – ha futtában is-, minden főbb nevezetességet megmutassak külföldi vendégemnek. Nálam a legfontosabb látnivalók az alábbiak voltak: Hősök tere, Vajdahunyad vára/ Városliget, Zoo Cafe (ez nem számomra volt a legfontosabb, de párom mindenképpen szerette volna kipróbálni milyen is lehet- erről később), Erzsébet híd, Molnár kürtőskalácsos, Vigadó tér, Dunapart, Cipők a Dunaparton, Parlament, Széll Kálmán térről a Budai várba, Mátyás templom, Halászbástya, Budai vár udvara, gyalog le a Clark Ádám térre, Lánchíd, kései ebéd a Nyugati környékén.
A Zoo Cafe-nak hadd áldozzak egy bekezdést. Nem szeretném promótálni a helyet, mert nincs ínyemre az állatok egész napos simogatása, s számomra az sem világos, hogy hogy nem zárta még be ezt a helyet a “Köjál”, hiszen miközben eszel-iszol a kisállatok szaladgálnak az asztalodon, akik elég gyakran oda is pipilnek/kakkantanak (ez tény). Ettől a rejtélyből eltekintve, rendkívül sokan látogatják a helyet, főleg külföldiek. Ami engem az állatok agyonsimogatásán kívül zavar, hogy a rendelhető ételek rendkívül gagyik, megkérik rendesen az árát, de tényleg nagyon amatőr étkeket kapsz cserébe. Például a melegszendvics, ami véleményem szerint gagyibban néz ki, mint amit odahaza futtában csinálsz magadnak, vagy a limonádé 2400 forintért, amiben semmi íz sincs. Az emberek nyilván azért rendelnek, hogy a kávézó létezni tudjon, s bőven kapnak kisállatot simogatni, fotózni, de ennyire az ételek, italok minőségét (főleg ennyi pénzért) nem kellene lehúzni. A fényviszonyok egyébként rémesek (legalábbis, ahol mi ültünk), nem készültek jobb minőségű fotók rólunk.
Zoo Café, Cipők a Dunaparton
Budapesten egyébként nem szabad bedőlni a turistacsalogató túlározott éttermeknek, ha igazán magyarosat akarsz enni, ajánlom a Lecsó Éttermet, ha pedig “magyaros törököt”, akkor a Lecsó-val szembeni Szeráj éttermet, óriási adag meleg étel jó árban. Sose röstelld a maradékot hazavinni, hiszen kb. három kisebb adagnyi ételt adnak és kérésre szépen becsomagolják.
Szeráj étterem
Ezek voltak a hetünk főbb programjai, a többi nap inkább a pihenésről szólt. Természetesen újdonságként hat egy külföldinek, ha elviszed egy nagyobb üzletbe (például itt Hollandiában hírből sincsenek olyan óriási boltok, mint a Tesco vagy az Auchan) és hidd el külföldi vendégeknek még ez is újdonság lehet (akkor is ha egyébként “gazdagabb” országból jönnek). A hét folyamán próbált édesanyám igazi magyaros ételeket főzni, mindegyik sikert aratott, hiszen egyszerű, mégis tápláló ételek voltak (sárgaborsó főzelék, zöldbab leves, tejfölös paprikás csirke stb.), de egy nap vettünk lángost is, az nr. 1 kedvenc volt. Mielőtt kifelejtem, játszottunk a “Gazdálkodj okosan” régi, eredeti verziójával, amit úgy konferáltam fel, hogy a “szocialista Monopoly”, mire párom közölte “hát nem igazán, mert abba minél több vagyonod kell legyen, ebben meg gazdálkodni kell”.
Gazdálkodj okosan
A nyelvi akadályokról is hadd szóljak néhány szót, hiszen hazánkban sajnálatos módon alacsony az idegennyelvet beszélők száma. Szerencsére napról napra kevesebbet kellett tolmácsolnom, hiszen édesanyám önszorgalomból fejleszti angol szókincsét és a legfontosabb dolgokban ki tudta fejezni magát. Meglepődnél, de édesapám ősrégi némettudása is előjött, s sok német szó/kifejezés rendkívül hasonló a hollandhoz. Párom is vette a fáradtságot, hogy néhány fontosabb szót, kifejezést megtanuljon magyarul, s az első napok feszültsége után magabiztosan utasította vissza az ötpercenként rátukmált ételeket magyar nyelven.
Mindig szerettem a különböző kultúrákat, legfőbbképp a kultúrák találkozását. Nagyon fontos, hogy elfogadóak legyünk más kultúrákkal szemben, de az is, hogy tanuljunk egymástól. Elkeserít, mikor Magyarországról ismeretlenül is egy olyan képet alkotnak külföldiek, akik a saját országukból sosem mozdultak ki, vagy legfeljebb pár napra ellátogattak a fővárosba és mindenben ragaszkodtak a saját szokásaikhoz, kicsit sem voltak nyitottak új ételekre, vagy a kultúrára. S egy nagyon érdekes dolog történt velem az utazás alatt: mindig mindent úgy magyaráztam páromnak, hogy közben iszonyatosan büszke voltam a kultúrámra, szokásainkra, értékeinkre, nevezetességeinkre, a szülőhazámra. Külföldön élő magyarok: ne hagyjátok, hogy Magyarországon sosem járó külföldiek lenézően beszéljenek Veletek, mi több legyetek büszkék honnan származtok, vagy próbáljátok meggyőzni őket, hogy látogassanak el Magyarországra és ismerjék meg az igazi kultúrát, ételeket, értékeket- amik a fővároson túl kezdődnek.
