Az ember társas lény. Ez valamelyest klisé, de ebből következik, hogy általában az utazásai során is párban vagy csoportosan vág neki egy-egy útnak, kalandnak. Mindig is játszottam a gondolattal, vajon milyen lehet egyedül utazni: csak én és az útikönyvem – ami jelen esetben a telefonom volt, mert az idő rövidsége miatt nem sikerült útikönyvet beszerezni. Előre kell bocsájtanom, hogy rendkívül jól éreztem magam egynapos kirándulásom során London belvárosában, amely nem volt számomra teljesen új, hiszen 5 évvel ezelőtt már jártam ott egy csoportos látogatás során. Azonban azt kell mondjam, az élmény teljesen más volt, még akkor is, ha csak egy napot töltöttem ott, egyedül.
Több órás keresgélés, hezitálás után – vajon hogyan jussak be London Lutonból a központba, úgy döntöttem a Luton Airport Parkway vasútállomás felé veszem az irányt és egész napos jegyet vásárolok, amellyel akármikor használhatok: nemcsak a vasutat, hanem a metróhálózatot is 1-6 zónán belül. Ez mindösszesen 36 fontba került, de fedezte az egész napos utazásomat. Körülbelül 35 percet vett igénybe, hogy bejussak St. Pancras állomásra, ahol átsétálva a zebrán (persze mindig rossz irányba néztem először) bele is vetettem magam a látnivalók sokaságába.
Az út túloldalán a King’s Cross-t vettem célba, ahol gyermekkorom kedvencét kerestem meg: a 9 ¾ vágányt. Itt 10 fontért képet készíthetünk, mintha éppen nekifutnánk, hogy átjussunk a vágányhoz. A Harry Potter boltban is nézelődtem, ahol pálcák sokaságát, vagy éppenséggel láthatatlan köpenyt is vásárolhatnak a turisták tömegei. Ha lehetőség van, a délelőtti órákban érdemes oda látogatni, főleg, hogyha képet is szeretnénk készíteni, hiszen délután már egészen nagy a tömeg.
A King’s Cross-on metróra szálltam és a Hyde Park széléig utaztam, onnan a Buckingham Palace-ig sétáltam. Ekkora már kisütött a nap is, innen kezdtem meg sétámat a St. James parkon keresztül, ahol mókusok szaladtak a lábam alatt, az emberek pihentek, második reggelijüket fogyasztották.
Majd a Trafalgar teret néztem meg és a Big Ben és a Parlament irányába tartottam, érintve a Downing Streetet. A Big Ben és a Trafalgar tér egy része is felújítás alatt áll, de így is gyönyörű volt. Több Brexit ellenes tüntetőt lehetett látni az utcákon.
A nagy séta kör után újra metróra szálltam és a Tower-ig utaztam, ami körül sétát tettem és megcsodáltam a Tower Bridge-t, amin át is sétáltam.
Ekkor jutott eszembe az ötlet, hogy imádom a Bridget Jones filmeket és még soha nem kerestem rá, hol is forgatták pontosan, pedig milyen jó lenne látni, főleg, ha útba esik. Mindemellett nagyrészét ezeknek a látványosságokat már láttam, ideje volt felfedezni valamilyen új részét is London ezen részének. Ekkor körülbelül már dél volt, rengeteg időm volt még. Szerencsémre nem messze, a London Bridge közelében, séta távolságra volt a ház a Borough Market közvetlen közelében, ahol éppen az ebédidő végett sok ember vásárolt, kóstolt, ebédelt. Többek között én is úgy döntöttem itt fogok ebédelni, valamelyik étteremben. A Leon éttermet választottam, amely tulajdonképpen gyorsétterem jellegű és kifejezetten tetszett a környezettudatos szemlélete.
Szerettem volna kárpótolni, ami pár évvel ezelőtt kimaradt a Picadilly Circus-t, de egyúttal szerettem volna megnézni a karácsonyi vásárt is, amely a legkorábban nyitott meg idén, mindezt összekötni az Oxford Streeten való lézengéssel, nézelődéssel. Így először a Selfridges-be mentem, ahol a legfelső emeleten már karácsonyi díszeket és ajándékokat lehetett kapni. Elsőre furcsának tűnt, de nagyon jó hangulata volt, mindemellett azóta már Magyarországon is láttam már karácsonyi díszeket, ajándékokat. Közben rátaláltam egy Disney boltra is, ahol elég sok időt töltöttem a sok aranyos dolog között. Nem mellékesen már itt is jelen voltak a karácsonyfadíszek. Aztán folytatva utam a Picadilly felé benéztem minden féle-fajta boltba, ami felkeltette az érdeklődésemet. Persze az ajándékvásárlás sem maradhatott ki, aztán a Picadilly Circus végre! Ekkor már nagyon elfáradtam, az emberek is egyre többen lettek az utcákon a metrókon, így a Hyde Parkba és a Baker Street-re már nem látogattam el, de talán legközelebb!
Úgy gondolom így is rengeteg minden fért bele egy napba és amit szerettem volna újra látni, azt megnéztem. Még egy pillantás a 9 és ¾-vágányra, ahol már 5 órára szintén feltorlódtak az emberek és indulás a csúcsforgalomban vissza Lutonba. Talán ezzel, hogy egyedül jártam be Londont kicsit jobban megtudtam figyelni egyes dolgokat, belelátni valamelyest az emberek hétköznapjaiba. Saját időbeosztást tudtam követni, oda mentem, ahová kedvem volt. Sokan mások is utaznak egyedül, most azután miután kipróbáltam csak megerősíteni tudom azt, hogy szuper dolog!
