A Barbie című óriási hírveréssel beharangozott film, július 19-én debütált a holland mozikban (Magyarországon július 20-án) és jómagam is kíváncsi voltam mit alkothatott a Warner Bros.
Cselekményleírást tartalmazhat a cikk közepétől!
A Warner Bros számomra a piac minden idők legigényesebb filmjeit jelentette (Harry Potter, Gyűrűk ura stb.), akik többet tudtak alkotni az egyszer-megnézős-futószalagon-gyártott filmeknél. Így hát ténylegesen nagy reményeket fűztem a mozilátogatáshoz, amitől igencsak távolmaradtam a Netflix és Disney+ térhódítása óta (tehát a 2019-es Oroszlánkirály film óta), de bevallom fogalmam nem volt mire számítsak a szekrény aljáról előtúrt rózsaszín ruhákba öltözött nézőközönségen kívül. Ténylegesen nem tudtam elképzelni mégis miről szólhat a film, így hát két nappal az egyik esti vetítés előtt lefoglaltam a jegyemet egy holland város városszéli mozijába az utolsó sor közepére, gondolván, rosszul nem szórakozhatok.
Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. (Még olvashatod, nem jön cselekményleírás).
Moziélményként hozzá kell tegyem, hogy itt Hollandiában pont annak a totális ellentétje valósul meg LMBTQ téren, mint odahaza. Amíg odahaza fóliázzák a témába vágó könyveket, addig itt a képedbe tolják a film előtti reklámban a Meki (McDonalds) új lokális reklámját, amiben két lány csókolózik. Nekem amúgy ezzel az égegyadta világon semmi bajom nem lenne, ha nem ez folyna a csapból is. Engem kifejezetten zavarnak a nyilvánosan cuppogó párok (teljesen hidegen hagy a cuppogók neme), de az életemnek egy olyan órája sincs (talán kivéve amikor alszom), amikor valamilyen formában nem tolják a képembe valamilyen formában ezt a jellegű propagandát, mert itt ténylegesen most már minden csak erről szól. Szerintem ezek az élet totálisan normális dolgai és ténylegesen az kezd idegesítővé válni, hogy egy órám sem telik el, hogy valami ilyesmi jellegűt ne lássak, halljak, olvassak, tapasztaljak stb. Egyébként a Meki reklámjától csak még jobban rájöttem, hogy e moziban árult nachosnak semmi köze sincs az otthoni isteni finom Cinema City-s nachoshoz és ebben a moziban sajnos megtöltős-igazi-mozis-üdítő sem volt. Tehát a moziélményem már az elején sérült.
A reklámokban is csalódnom kellett, hiszen régen jobbnál jobb filmeket reklámoztak a film előtti negyedórában, jelenleg kizárólag vásárláshoz kapcsolódó reklámokat vetítettek. Mire a film végre valahára elkezdődött, a nachosomnak a felénél jártam és bevallom az egyetlen, amit vártam az Aqua Barbie Girl című száma sem csendült fel.
Cselekményleírás jöhet!
A film alapvetően egy számomra kicsit érdekesen kezdődik – hiszen évtizedekkel ezelőtti kislányokat mutat be valahol a puszta közepén, akik unalmas babákkal játszottak, kiemelve, hogy minden kislány akkor anyaszerepben érezhette magát – s már akkor kezdődött a túltolt feminizmus, hiszen arra helyeződött a hangsúly, hogy a lányok csak anyák lehettek akkoriban a babáikkal játszva. Na ekkor levágtam miről fog szólni az egész film, de még reménykedtem az ellenkezőjében.
Majd felvillant az igazi rózsaszín plasztik Barbieland és Barbie (igen, gondolkodj jól, ismerheted ezt a színésznőt, na de honnan is? Bingó, Ő volt a Wall Street farkasának felesége a filmben). Egy erőltetett dal közben bemutatja a tökéletes Barbie életét, a Barbie szomszédjait, megjelenik egyszer Ken is és a film első fél órája arról szólt, hogy a Barbie-k, akik a női nem megtestesítői, bármik lehetnek az életben: pilóták, ügyvédek, orvosok, sőt a fekete Barbie is lehet elnök. Nagyon szép, ha egy filmnek van mondandója, sőt én abszolúte a női egyenjogúság elvét vallom, követem, terjesztem, de ez a film szerintem kicsit sok volt. Na de még hol van a vége…
A film sztorija egyébként az eszmék terjesztésén túl az, hogy eltűnjön a tökéletes Barbie imázsa bemutatván azt, hogy Barbie egy esti mulatozás után – mikor is az elmúlás gondolata eszébe jutott- “lapos talppal” ébred fel (hiszen eddig mindig magassarkúban járt, úgy állt a lábfeje is). Ekkor összeomlik és elmegy megkeresni a “Fura Barbie-t”, aki szembesíti a valósággal: fel kell kutatnia azt, aki vele játszott/hozzá kötődik és aki valamiért a múlandóság gondolatával játszott, hiszen ez okozta azt, hogy Barbie a tökéletes, minden gondtól mentes életét elveszítette. Elindul a való világba Kennel és mindenféle galibába kavarodva eltöltenek egy kis időt a valóságban, ahol Ken teljesen megváltozik és visszamegy Barbieland-be (magára hagyva Barbie-t), amit átalakít Kenland-dé. Közben a Barbie gyártója, a Mattel tudomására jut, hogy a játékok kijutottak a játékvilágból és küldetésüknek tekintik, hogy visszacsomagolják őket a dobozukba (így visszajuttatva őket Barbieland-be), de Barbie ez elől elmenekül. Menekvés közben találkozik egy idős hölggyel, akiről kiderül, hogy Ruth Handler, a Barbie baba megálmodója.
A sztori itt még a felénél sem tart, de ekkor már úgy éreztem, ez a történet eléggé erőltetett és gagyi – nem tudok rá diplomatikusabb szót kitalálni. Barbie megtalálja a már felnőtt személyt, akihez “kötődik” és aki múlandósággal játszó gondolata elindította az egész kalamajkát Barbie életében. Együtt visszamennek Barbieland-be, ami közben Kenland-dé változott és a többi Barbie (minden lány Barbie) teljes mértékben a Ken-ek (minden fiú Ken) befolyása alá került. A Barbie-k szolgálják a Ken babákat, elvesztették azt, amiben hittek: a függetlenségüket, az önállóságukat. Hosszas folyamat (óráknak tűnő cselekmények sorozata) után a Barbie-k persze visszanyerik önállóságukat. Megegyeznek a Ken-ekkel, hogy egyik sem alárendeltje a másiknak. Fokozva a függetlenséget Barbie elutasítja Ken-t, mondván ő önálló, független, boldog nő.
A rendezés, a díszlet, a ruhák egyébként nagyon igényesek, tényleg igazi színes, vidám, minden kislány gyermekkori Barbie babáját és annak díszleteit juttatja eszünkbe. A sztori jól kezdődött, szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle. Egyszer megéri megnézni, de készülj fel, mert nem rövid film. Az is pozitív, hogy az évtizedeken át támadott tökéletes nő Barbie imázsát próbálják megdönteni, ezt mi más is prezentálhatná jobban, minthogy Barbie a film végén Birkenstock lapos papucsba bújik és feladja a tökéletes és gondtalan életét. A film egyenjogúság eszméjének terjesztése egyébként példaértékű, de mint említettem, szerintem kicsit túlzásba estek vele, de ez szerény véleményem.
Összességében 10-ből 6-ra értékelném a filmet.
Kiemelt kép: https://www.themoviedb.org/movie/346698-barbie/
