Minden év adventi időszakában izgatottan várjuk azt a napot, amikor Egerben találkozunk egy hajléktalan nénivel, akit évek óta nemcsak karácsonyra megajándékozunk.
Az aggodalom egyre fokozódik, mert az időpontot, a helyszínt a bazilika telefonján üzenjük meg neki és bízunk benne, hogy az üzenet el is jut hozzá! (Eddig sikerült!)
Gondolatban felkészülünk már előre, mire is lenne szüksége: tartós élelmiszer, meleg ruha, gyümölcs. Ezek a kézzel fogható adományok, de tudjuk a meghitt beszélgetést nem pótolja semmi.
Szombat reggelre minden készen állt a találkozásra. Még pénzadományt is sikerült borítékba tenni egy kedves budapesti ügyvéd ismerős jóvoltából. A szakadó eső ellenére útra keltem. Izgalmam tovább fokozódott az utazás közepette. Mi lesz ha…
Megérkezvén igencsak meglepődtem, mert az általam megadott helyszínre érve (Bazilika előtt) egy kerítés fogadott. Idegesen forgattam a fejem jobbra-balra, az eső ömlött és csodák csodájára a néni ott állt a zuhogó esőben és felkiáltott: „Tényleg érdemes volt várnom, a plébános úr igazat mondott!” Bementük egy oldalajtón a bazilikába és közösen hálagyertyát gyújtottunk. Elmondta, hogy igazából nem is engem várt, hiszen eddig a két lányom látogatta.
Sétálni szerettünk volna, de az eső tovább esett, így beültünk egy kávézóba, ahol a meleg kávét kortyolgatva mesélni kezdett. Csendesen elbeszélgettünk, majd kívánságára elkísértem egy sétára. Szerette volna megmutatni a karácsonyt váró várost. Érseki Palota kertje, a Dobó tér, körhinta, a Betlehemi istálló. Sok ismerőse köszöntötte, érdeklődtek egészségéről. Nem szerettem volna, hogy átázva megfázzon, így ismét visszatértünk az étterembe, ahol folytattuk a beszélgetést. Közben elkészült az ebéd, amit közösen kiválasztottunk és fogyasztottuk. Nem győzött hálálkodni, hogy az ünnepekre bőségesen el lesz látva élelmiszerrel, ruhával, pénzzel.
Búcsúzásképpen egy kézzel készített angyalkát adtam a kezébe. Félútig elkísért, majd mindketten utunkra indultunk ki-ki a saját gondolatával. Számtalan lehetőség van jótékony ajándékozásra. A legtöbb, amit tehetünk, ha szűkebb vagy tágabb környezetünkben észrevesszük a rászorulókat és önzetlenül segítünk nekik (nemcsak decemberben).
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert, ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Ron Cristian
Sok mindent elveszítünk életünk során, de azt sosem, amit szeretettel másoknak adtunk. Valaki szívében otthonra találni a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk.
Robert Lawson
Várakozzással teli szép adventet kívánok mindenkinek!
A cikket írta: Szabadosné Marika
