Cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan!
Háztartásom és személyes környezetem apró, de mégis bolygónk jövőjét befolyásoló környezetbarát megoldásai.
A minap szembe jött velem egy cikk, amelynek önmagában a címe fogott meg, hiszen még sosem láttam ezt a szót: „klímaszorongás”. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki egyre jobban aggódik (sokszor sajnos inkább csak „rinyál”) a 45 fokos nyarak és fenék-befagyasztóan hideg vagy szokatlan meleg telek miatt, de mindig felmerül bennem, a panaszkodók tesznek-e valamit a klímaváltozás elképesztően gyors megfékezése érdekében? Meglepődőm, amikor a válasz így hangzik: „nem te fogod egyedül megmenteni a bolygót”.
Kérem szépen, nem is célom, sőt tisztában vagyok azzal, hogy egy porszem vagyok a világ gyáróriásai, a több milliárd káros anyagot kibocsátó autói mellett, de pont a „nem én fogom egyedül” – kifogás vezet megállíthatatlanul oda, ahová tartunk – vagy már talán el is jutottunk.
Nem vagyok sem klímaaktivista, nem kötözöm magam fához, még csak nem is járok tüntetni és különösebbképpen nem olvasok, vagy nézek ehhez kapcsolódó dokumentumfilmeket és aggódom magam halálra, vagy éppen a trendi nyelvezettel élve „klímaszorongom”. Viszont engem is kiborít, hogy nyáron a tetőtéri szobámban 48 fokot mértem (Hollandiában, ahol nyáron amúgy sem kéne gatyarohasztóan melegnek lennie) és esett hó tavaly március közepén is. Nyáron vagy lesül rólunk a nadrág, vagy másnap már olyan hidegfront áll be, hogy néha az őszi csizmák és dzsekik is előkerülnek, jelenleg pedig majdcsak novembert írunk és a minap pólóban kertészkedtem odakint.
Lehet panaszkodni, lehet szidni az időjárás édesanyját, de a tétlenség sehová sem vezet, jobban mondva vezet: még extrémebb időjáráshoz.
Hollandiában eleve ez a kérdés elég szigorúan kezelt, mindent (ismétlem minden különböző materiált) külön gyűjtünk és semmi kihívás nincs benne, minden „kellék” adott hozzá.
Családi házban élünk – a társasházakról ekképpen nem tudok érdemben nyilatkozni- és három óriási szemétgyűjtő edényünk van a kertben. Műanyag, papír és kerti hulladék, lebomló, ételmaradék stb. gyűjtésére szolgáló. A papírost havonta egyszer, a műanyagost és zöldhulladékosat kéthetente, ez utóbbit nyáron heti rendszerességgel ürítik. Nem vagyok a híve mindent telefonos applikáción követni, de mivel néha ünnepnap vagy éppen a nyári szezon beálltakor a szállítás idejében változás következik be, az értesítés legegyszerűbb módja az applikáció. A kukák házszámmal felcímkézettek, tehát aki dugig pakolja a papírost műanyaggal, számíthat egy figyelmeztetésre. Az egyéb háztartási hulladékokat egy negyedik edénybe gyűjtjük, ami ha megtelik, az utcán kihelyezett konténerbe dobható, mely egy minden háztartás részére kibocsátott kártyával működik, használatonként két eurós költségvonzattal. Lehet szájat húzni, hogy ez persze jó nagy lehúzás, de lássuk be, működik: szelektáld a szemetedet a lehető legaprólékosabban, lassabban telik meg a háztartási hulladékos és kevesebbszer kell kidobni. Persze mindig csúszhat hiba a gépezetbe, amikor valami hirtelen bebüdösödik és kénytelen- kellettlen muszáj vagy kidobni és leperkálni a két eurot. A zöldhulladékos szemetesbe egyébként kapható környezetbarát papír zacskó, Isten ments egyenesen a kukába kaparni az esetleges maradékot, ami beleragad, tapad és főként nyáron előszeretettel tanyáznak rajta a különböző bogarak.
A PET-palackok zöme a boltokban visszaváltható, a betétdíjuk 25 cent. Számold ki, ha már veszel hat darab ásványvizet, csak a betétdíj 1,5 euro lesz (kb. 450 forint), természetes visszavinni a palackokat. Megjegyzem a fél literes üvegeken nincs betétdíj és vissza sem válthatóak. A sörösüvegek betétdíja pedig 10 cent. Az egyéb, háztartásban felhalmozott üvegeket pedig általában a bevásárlóközpontok környékén kialakított konténerekbe lehet bedobni, külön választva a színes és normál, átlátszó üvegeket. A textíliáknak szintén külön konténer áll rendelkezésre.
Ezúton említeném meg a textíliák felhasználásának, újrahasznosításának egyéb módjait. Jómagam is az egyik vezető divatcégnek dolgozom és cégünk a leadott textíliákért cserébe ajándékkuponokat ad, melyek vásárláskor felhasználhatóak. A még használható ruhaneműeket másodkézből értékesítik, a rossz állapotúakat pedig lebontják és újrahasznosítják. Én személy szerint a ruháimat eladakozom, hiszen a legtöbbnek még nagyon sokan örülnek, szimplán csak kihíztam őket, vagy vettem másikat és úgysem hordom.
Hollandiában rendkívül elterjedtek interneten az ingyenes ruházati csoportok. Rengetegen ajánlják fel megunt, kinőtt, jó állapotú ruháikat, és egyáltalán nem „ciki” jelentkezni értük. Magyarországon legtöbbször hajléktalan szállóknak ajánlottam fel, illetve Édesanyám munkahelyének, ahol fogyatékossággal élő személyek élnek. Rengetegen sosem engedhetnek meg maguknak semmiféle új ruhát. A textilipar ontja magából az olcsóbbnál olcsóbb, de sajnos zömmel rossz minőségű ruhákat, s még ezek a ruhaneműk is sokaknak luxuscikkek, elérhetetlenek. Számomra mindig óriási öröm a keveset használt, jó állapotú ruháimat másoknak odaadni, s látni az arcukon az örömöt.
Tulipánföldön szintén nagyon elterjedtek az adományboltok. Személy szerint szinte minden hétvégén benézek. Az adományboltok előtti kihelyezett konténerbe bármilyen jó állapotú ruha, kellék, játék, háztartási cikk, könyv, de akár bútor is leadható (a bútor értelemszerűen személyesen). Az adományboltok fillérekért kínálják cikkeiket és a bevételt karitatív célra fordítják. Mivel árusítás előtt a termékeket szortírozzák, így természetesen agyonhasznált, szakadt ruha, nem működő elektronikai eszköz nem kerül a polcokra. A könyveim zömét innen szerzem be, karácsonyra mindenféle dekorációt, illetve rengeteget kézműveskedem, a kézműves kellékeimet szintén, ha kertészkedem, a cserepeimet éppúgy innen vásárolom. Szombaton a reggeli tízes nyitás előtt már-már kisebb tömeg várja, hogy beszabadulhasson és megvehesse fillérekért a legtöbbször még címkés, vagy egyszer használt termékeket. Nem csak magunkat tesszük boldoggá, hogy centekért vásároltunk szuper dolgokat, hanem a karitatív szervezetet és a bolygónkat is, hogy nem a boltok új kínálatából választottunk.
Házunk táján rengeteg rendkívül apró cselekedettel nem csak a közüzemi számlánkat, hanem a környezetünket is pozitívan tudjuk befolyásolni. Rendkívül természetes- fény párti vagyok és folyamatosan baktatok párom után, aki előszeretettel húzza be a sötétítőt és kapcsolja fel a villanyt – akkor is, ha odakint hétágra süt a nap. Szintén rendszeres vitatéma nálunk a szárítógép használata. Huszonnégy évesen láttam először szárítógépet és az első használat után leszögeztem, nekem erre nincs szükségem. Az egyik új hálóingem konkrétan összement, az öblítő finom illata elillant, sok ruhámat károsította és részemről felesleges energiapazarlás. Noha őszi, tavaszi, fűtés nélküli időben rendkívül nehezen száradnak a ruhák, szerintem a Föld lakosságának legjava nem használ szárítógépet, mégis túléli és egy napon megszáradnak a ruhái, akkor is, ha néha az eltart egy-két napig. Hasonlóan vélekedem a fűtésről: napjainkban szerencsére a legtöbb radiátor állítható, a nem használt szobákban, a hallban például mi teljesen levesszük a fűtést, illetve alacsonyabbra állítjuk akkor is, ha nem tartózkodunk idehaza. A tévét, laptopot kikapcsolom, ha nem használom és a telefontöltőmet sem hagyom bedugva, ha már levettem a telefonomat a töltésről. A válltáskámban és az autómban mindig van egy textilszatyor, ritkán fordul elő, hogy a boltban kell vásároljak egy újabbat, hisz anélkül is van épp idehaza „egy szatyornyi szatyrunk”. A vizet jobb szeretem nem feleslegesen folyatni és az étterembe a kihordós menümhöz is hordom a műanyagdobozokat.
Közlekedés terén mentségemre legyen szólva, hogy Hollandiában a tömegközlekedés számomra feleannyira sem egyszerű, mint odahaza volt. Természetesen az otthoni rendkívül gyakori járatok, buszok, vonatok, megfizethetőbb jegyárak ellenére a közlekedési eszközök régiek, veszélyesek, ósdik, de valahogy mindig jobban meg tudtam közelíteni odahaza a munkahelyemet, iskoláimat stb. Talán ennek az is az indoka, hogy itt rengetegen használnak biciklit és autót a mindennapokban, egy-két autó családonként természetes és biciklivel száguldozni is. Egyébként nagyon szívesen járnék busszal, vonattal dolgozni, de ami jelenleg 25 perc autóval háztól házig, az csak a házunktól a bredai vonatállomásig lenne ennyi idő és onnan még a vonat és újra busz.
Röviden ezeket a gondolataimat szerettem volna az érdeklődőkkel megosztani. Természetesen ezek az apróságok a saját életkörülményeinkre levetítve működnek, hiszen rengetegen élnek olyan családi házakban, ahol a fűtés fával, szénnel megoldott, rengetegen nélkülöznek és azzal tüzelnek, amivel csak tudnak és csak az jár a fejükben, hogy ne fagyjanak meg. Úgy vélem, akinek a körülmények adottak, szelektálja a hulladékot, figyeljen picit jobban a közvetlen környezetére, ne dőljön be az olcsón, tömegével árult termékeknek, hiszen míg van igény rá, a gyártók még jobban fogják ontani magukból termékeiket. Ha pedig mégis vásárolunk, hisz néha muszáj, cserébe adjuk le a rászorulók részére ruháinkat, háztartási kellékeinket, ezzel is megelőzve a pazarlást és segítséget nyújtva azoknak, akiknek sajnos nem telik rá.
