Vigyázat, cselekményleírást tartalmazhat!
“Előfordul, hogy egy lánybúcsú rosszul sikerül. Halálosan rosszul…” – idézet a könyv borítójáról
Ruth Warne Sötét erdő közepén című könyvét egy internetes könyvcsoportban láttam először. Újabban szokásommá vált a csoportban az eladó könyveket böngészni s listára írni, ha valami megtetszik. Így kaptam meg karácsonyra a Sötét erdő közepén című könyvet, mely elolvasását épp a napokban fejeztem be.
A könyv egyébként árban középkategóriás, 2990 Forintért szerezhető be újonnan, a GABO könyvkiadó gondozásában jelent meg. Számomra a könyv kötése elég furcsa, alig tudtam nyitva tartani olvasás közben, de az izgalmas sztori ezért kárpótolt.
Maga a történet rendkívül lebilincselő, körülbelül három-négy este alatt elolvastam. Nagyon szeretek olvasni, de ezer éve nem kötött le annyira egy sztori sem, hogy éjszakába nyúlóan olvassam, mint a Sötét erdő közepén-t. Az is különlegessége, hogy bennem (főleg este olvasva a sötét szobában kislámpa fényénél), egy ponton eléggé félelmet keltett, ami szintén nagyon régen esett meg velem.
A cselekmény hamar izgalmassá válik, bár a vége felé kezd az egyébként remekül induló sztori átesni egy kicsit a ló túloldalára.
Néhány kritika fogalmazódott meg bennem: simán kikerülhető lett volna ez a néhány realitástól igen távol álló dolog, némi “életkor módosítással”. Mondom is, ezt hogy értem. Ami végig rettentően irritált, hogy ez a könyv is azok közé tartozik, amit, ha valaki elolvas, hajlamos lúzernek érezni magát, hiszen a könyv képes azt a benyomást kelteni, amit az amerikai filmek, sorozatok legjava: huszonhat évesen mindenki jólmenő, jólkereső, saját házzal, befutott karrierrel, éppen világraszóló lakodalomra készülve. Mivel jól tudom, hogy a valóság igen ritkán működik így, ezért nem vágott földhöz, inkább rendkívüli módon bosszantott, hogy egy jó könyvet ennyire el lehet szúrni ilyen bakikkal… Ha mindez mondjuk a harmincas éveikben történik, már rögtön hihetőbb lett volna.
Példának okáért: a főhősnő huszonkét évesen adta ki élete első könyvét és hellyel közzel simán megél huszonhat évesen Londonból könyvei kiadásából. Azért lássuk be, főleg jelen korunkban ennek az esélye igencsak csekély. Továbbá a további főszereplők, akik kivétel nélkül jólmenő, jólkereső, jólélő, karrierjüket befutott emberek, de egyikük sem érte el még a harmincat! Ezt kár is kommentálni.
Az egész sztori alapja egyébként, hogy a főhőslány tíz éve nem tudja kiheverni tinédzserkori szerelmét, akivel egyébként, ha jól számoltam mindössze pár hónapot járt… Igen, kiemeli: valóban ez nonszensznek tűnhet a legtöbb ember számára, bár tudom, nem szabad egy kalap alá venni az embereket. Ahány ember, annyiféle érzelmi világ, de számomra annyira bugyuta volt, hogy valaki huszonhat évesen (állítólag befutott könyvíróként) egy pár hónapos kapcsolatot gyászol tizenöt éves korából. Sajnos ezek a “bakik” elég sokat húztak a szememben a könyv értékelésén, hiszen egy huszárvágással komolyabbá válhatott volna a történet, ha a szereplők egy kicsit “felnőttebbek” és ez a “nagy szerelem” egy komolyabb életszakaszban talál rá s mondjuk pár év kapcsolat elgyászolása áll a háttérben.
A főszereplő lány karaktere is eléggé furcsa, a látszólag totálisan introvertált, aki a lakásából sem szívesen lép ki és anno egy napról a másra tizenévesen egy pár hónapos kapcsolat szakítása után maga mögött hagyott csapot-papot, a lánybúcsún simán felszippant egy csík kokaint… Forogtam én is egyetemi körökben éveken keresztül, s kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott a csoporttársaim viselkedésének, hajlamainak megfigyelése. S amit levontam belőle: ilyen nebáncsvirág, száz százalékban a világ elől elbujdokló lánykák, a tipikus “jó lányok”, akik egy pár hónapos tizenéves szerelem miatt végigdepizik a húszas éveiket – az ilyen lányok nem szippantanak csak úgy holmi kokainokat lánybúcsúkon (látszólag gyakorlott mozdulatokkal), amiről alig várják, hogy egyébként hazamenjenek.
Nem állítom, hogy nem létezik ilyen személyiség, de a könyvben – egy egyébként leleményes sztorit felépítve, az olvasót folyamatos olvasásra kényszerítő cselekménysorozathoz képest, ez a fent említett néhány “baki” szerintem sokat ront a könyv értékelésén.
Egyébként ajánlom a könyvet, rengeteg krimit olvasok és a Sötét erdő közepén-t meglepően jó könyvnek tartom.
Moly.hu értékelés: 81% (238 szavazat) Sötét erdő közepén · Ruth Ware · Könyv · Moly
Saját értékelésem: 5/4
Borítókép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-erdo-fak-sziluett-23547/
