09

Wat eten wij? Avagy holland étkezési szokások egy holland-magyar konyhából

Napra pontosan két éve érkeztem meg tulipánföldre, ahol egészen idén augusztusig egy idős, holland házaspártól béreltem szobát, s minden este együtt vacsoráztunk. Lassan két hónapja pedig együtt élünk a holland párommal, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az érdeklődőkkel megosszam mindazon tapasztalatokat, pozitív és negatív élményeket, kihívásokat, melyekkel étkezés terén szembe kellett néznem és egyben talán kicsit ki is kupáltak és önállóbbá tettek.

Le kell szögezzem, abszolúte tehetségtelen háziasszony vagyok, ami a főzést illeti. A házunk tisztaság szempontjából kifogástalan, de a több századik nekifutás után is, még mindig az ételek legjava a kukában landol, siránkozva az elpocsékolt alapanyagokon, a kárba veszett időn és pénzen, és legfőbbképp azon, hogy ki kell ötöljek valamit, mit is együnk, ha a vacsorát képtelen voltam ehetőre elkészíteni.

Magyarországon kisgyermekkoromtól hozzászoktam a menzákhoz és természetesen szüleim, nagyszüleim, keresztszüleim finom főztjéhez. Sokak negatív élményeivel ellentétben, én rendkívül szerencsés voltam, hiszen óvodától át egészen az első munkahelyemig, olyan menzákon étkezhettem, ahol istenien főztek és mai napig összefut a számban a nyál, ha ezekre az ételekre gondolkodok. Odahaza szinte minden óvodából, iskolából, kórházból lehet hordani a „kihordós menüt”, kisebb falvakban az idősebbek részére házhoz is szállítják, a városok is hemzsegnek a napi menüt 1000-1400 Forintért árusító éttermektől. Rengeteg idő és pénz megtakarítás, főleg az abszolút tehetségteleneknek, akik nem tudnak főzni és ahogy egy barátom mondaná „Kinga, Te inkább keményen dolgozol a pénzért, hogy utána hazaúton csak felvehesd a megfőzött ebédet/vacsorát egy kantinban”. Ez így igaz.

Nem véletlenül estem pánikba, mikor arra adtam a fejemet, hogy Hollandiába költözzem (Hollandiáról szóló sorozatom első részét lásd: Hollandia – a sajtok, malmok, tulipánok hazája, a laza erkölcsök és legális fű országa, vagy virágzó gazdasággal rendelkező nyugati hatalom?).

Mit is fogok enni, hogy fogok túlélni, hiszen Hollandiában hírből sem divat a napi menü. A sors ajándéka volt, mikor olyan kiadó szobát találtam egy idős házaspárnál, akik ők maguk ajánlották, hogy főznek rám. Ők már tíz éve adnak ki diákoknak, fiataloknak szobát és a legegyszerűbb számukra is, egy kicsivel többet főzni minden este és együtt étkezni. (Ez természetesen mesebelinek hangzik, de azért adódtak elég komoly nehézségek a minden este együtt étkezésből, ennek egy teljes cikket szentelnék.) A majd két éven át, minden este együtt elköltött vacsorák egy igazi holland konyhában, valamint jelenleg pedig egy holland társsal együtt élve, úgy vélem némi rálátást adtak ahhoz, hogy megosszam személyes tapasztalataimat, melyek a holland étkezési szokásokat illetik.

Két dolgot emelnék ki elöljáróban, ami merőben eltér az otthon megszokottaktól. Az egyik az, hogy itt a főétkezés a vacsora, a második pedig az, hogy a „holland konyha” kifejezéskor véletlenül se olyat képzeljünk el, mint mikor azt mondjuk „a magyar konyha”. Érdekes ez utóbbi, hiszen két hete utaztam repülővel Magyarországra és a reptéren a Duty Free shopban bolyongva egy recepteskönyvre lettem figyelmes holland konyha címmel, angolul. Egy leves és három főétel és némi desszert, édesség receptje volt benne, mely rendes alapanyagokból, időigényesen készülő, holland sajátosság, a fennmaradó oldalakat csak a gyorsételek uralták. Ezért nem értem sosem, hogy beugratós kérdés-e, mi a kedvenc holland ételem. Hozzátenném, Hollandia olyannyira a világ legkülönbözőbb tájairól érkezők országává vált, hogy én úgy fogalmaznék helyesen a „hollandiai” konyha és nem a „holland konyha”, hiszen a mindennapokban egy átlag otthonban elkészített vacsorában jószerivel fellelhető valamely más ország alapanyaga, fűszere, ízvilága.

A reggeli annál a pontnál nehézségekbe ütközik, legalábbis számomra, hogy a boltok relatíve későn nyitnak (8 óra), és a munkavégzés is a legtöbb helyen 8-9 óra köré datálható. Odahaza megszokhattam, hogy ha reggel fél 7-kor is indultam dolgozni akár a fővárosban, akár kisvárosban a pékségek már javában nyitva voltak és frissen vásárolhattam meg a pékárumat. Személy szerint szendvicset vagy péksüteményt eszek reggelire, amit előző nap be kell szerezzek. A kenyér az, amit odahaza „papírkenyérnek” nevezünk, fél kiló körülbelül 80 cent – 1 euro közé esik, viszont, ha vasárnap beszerzem egészen péntekig rendkívül puha, így nem kell minden nap boltba mennem. A zsömlével viszont más a helyzet, akárhányszor vásároltam, másnap még ehető volt, de a rákövetkező napra már kőkemény. Vajkrém, szalámi, sajt, zöldség – bár véleményem szerint a sajtok ára borsosabb, annak ellenére, hogy a sajt hazájában élünk, a zöldségeket jobb szeretem zöldségestől beszerezni, jobb minőségű és olcsóbb, a szalámiról, sonkáról pedig elég annyi, hogy két – három tálca Pick szalámit mindig hozok, hozatok otthonról. Párom ellenben borzong a „kenyérre vaj és felvágott és sajt” egyvelegétől, ő vagy baconos tojást eszik, vagy zabot tejben. A pékáruk választéka nem olyan széles az üzletekben, a pékségek véleményem szerint drágák (egy pizzás szelet 2 euro körül), de a szupermarketek zöme rendelkezik valamilyen örökös akcióval, például négy fánk, négy croissant, vagy ezek kombinációja 90 centért. Sláger a „frikandelbroodje” – mint a virslis táska odahaza és az „appelflap” – iszonyat édes, cukros, almás táska.

01
A nemzet színe a narancssárga – édesség a király napjára

Az ebéd szintén szerény háztartásunkban rendkívül más, mi szinte sosem ülünk le hétvégente együtt ebédelni, hiszen én magam igénylek valamiféle melegételt, de a párom sosem eszik meleget ebédre. Hétköznap a munkahelyi menzán eszem, ami inkább egy snackbár, rendkívül magas áron, szinte csak fagyasztóból kiolvasztott ételek kínálatával. Egy kis csészényi zacskós levesből főzött leves 85cent-1,20euro, sültkrumpli valamilyen kiolvasztott snack-kel 2,85 euro, szendvicsek körülbelül 2 euro, kibbeling (halfalatkák) 2,50-3 euro körül, lumpia (ázsiai tekercs különböző töltelékkel), pizza szelet, saláta, tészta, muffin 1,35euro, üdítő 85 cent. Nem laktató és abszolúte nem egészséges, mégis rengeteg bevételt termelnek a munkahelyi étkezdék.

Hétvégén ebédre igyekszem mindig egy csésze meleg levest enni, illetve általában salátát, bagettet eszem. Ezúton említeném meg a szupermarketek előkészített – mikrózós étel kínálatát. Rendkívül népszerű Hollandiában, széleskörben elterjedt, megfizethető és változatos. A lazacos és cézár saláta személyes kedvencem, ezeket mikrózni sem kell, minden hozzávaló belecsomagolva, ízlésesen (bár nem környezetbarát módon) elszeparálva egymástól, és csak össze kell kutyulni. Az ára körülbelül 3-5euro körül mozog. Rettentő sok olyan étel is kapható, melyet csak 5-8 percre a mikróba kell tenni és máris fogyasztható. Eleinte fenntartással voltam az irányukba, de meglepődtem, mikor igazi, frissen készült íze volt még a húsoknak is. Párom banános palacsintát készít rendszeresen magának ebédre, vagy salátát, de sokszor sajnos szimplán átugorja az ebédet, letudja egy croissanttal, mondván „nem rég ettem kiadósat reggelire”.

02
Cézár saláta édesburgonyával, szupermarketek kínálata

Napközben rengeteg gyümölcsöt fogyasztok, elterjedt, hogy a munkahelyeken gyümölcsöt raknak ki a dolgozóknak és bárki vehet belőle. Mindkét munkahelyemen (pedig az első egy raktár volt) óriási gyümölcskosarakról gondoskodtak a cégek. A szupermarketek általában 1+1 gratis-ként árulják a gyümölcsöket (dobozonként), legjobban egyébként tényleg így éri meg vásárolni, mert a gyümölcs abszolúte nem olcsó, de a banán például olcsóbb, mint Magyarországon, egész évben 1euro- 1,10euro kilója. Ahogy említettem, jobban preferálom a zöldségeseket, ahol igazából előre elkészített 8-10 féle saláta is vásárolhat, annyit pakolsz a dobozodba, amennyit szeretnél. Kedvenc ajánlatom, amikor áfonyát, málnát, ribizlit kínálnak három kisebb dobozkával 5 euroért.

03
Kedvelt édességek – Mona puding némi gyümölccsel
04
Tiramisu

Ahogy említettem, majd két évig éltem együtt egy holland házaspárral, akik minden este főztek és együtt vacsoráztunk. Rendkívül kis adagokat főznek – de nagyon igényes alapanyagokból. Itt említeném meg a „boerschappent”, ami lényegében a legfrissebb termékeket jelenti egyenesen a farmról. Különböző boxok rendelhetőek, attól függ az ára, hány személyre rendeled, például olyan box, mely elegendő három vacsora elkészítésére, benne zöldségek, gyümölcsök, húsok, tejtermék, joghurt, hal, mellékelt receptekkel, két személyre elegendő alapanyagokkal 34 euro. Ami egyáltalán nem számít soknak, ha azt nézzük három étkezésre elég. Van boltjuk is, rendszeres látogatójuk vagyok, hiszen a gyömölcsjoghurt ízén észrevehető, hogy friss tejből készült mindenféle tartósító nélkül.

Sokszor a „néniék” (akikkel éltem) vacsoraként valamilyen levest tálaltak, amit személy szerint nagyon kevésnek tartottam, mert némelyik rendkívül nem volt tápláló. Holland sajátosság egyébként az wortel erwtensoep (répás borsóleves), ami elsőre rémes ízű, aztán rendkívül ízletes. (Húgom is imádta.) Párom abszolúte nem leveses, ellenben az egyetlen, amit ízleteset tudok főzni, a krémlevesek (brokkoli, borsó stb.).

A legtöbb ételnek nem tudom a nevét, mikor Édesanyám kérdezte, mit főzött a néni, azt válaszoltam, fogalmam sincs, de finom volt és próbáltam az összetevőit elmondani. A néni relatíve kevés időt töltött a konyhában, mindent szinte félig előkészítve vett és szinte mindent a sütőben sütött, mégis ízletes ételeket készített (csak keveset…) Olyan zöldségeket próbáltam ki, amiket még sosem ettem odahaza, például cikória, spárga, spenót. Nagy hangsúly került arra, hogy ne mindennap hús legyen, szinte minden ételhez készült a párolt karfiol, brokkoli, zöldbab, valamilyen tejjel, vízzel felfőzhető porból készült mártással (isteniek). Ősszel, télen a kedvencem: egy réteg krumplipüré, egy réteg párolt piros káposzta, egy réteg dió, krumplipüré újra és a tetejére sajt, sütőben sütve. Hasonló ételek kombinálva sütőtök krémmel. Holland sajátosság a stamppot, hutspot (egytálételek „kolbásszal”), illetve sokszor ettünk sajtfondüt (lényegében sajtok olvasztva, bagettel). Nagy kedvencem és nagyon könnyű (még nekem is sikerült) a kaliforniai paprika töltve darált hússal, olvasztott sajttal a tetején. Halak közül népszerű a lazac, sütőben sütve körettel, vagy aprítva tésztával, például spenóttal és fenyőmaggal. Elterjedt a satésaus (földimogyoró szósz) csirkével, a rizottó, portobello (óriási gombafejek töltve), a kagyló. Ez utóbbit rendkívüli fenntartással fogadtam eleinte, aztán megkedveltem. Bár inkább előételnek tálalnám, mintsem főételnek. Illetve a palacsinta (bolti, csak fel kell melegíteni), aminek köze sincs az igazi magyar palacsintához, és a néniék egyszerre ették lekvárral és baconnel.

05
A „néniék” konyhájában – majd két évig étkeztem velük.
06
Kagyló- sokan émelyegnek tőle, de rendkívül ínycsiklandozó falat

Napi menüt irtó ritkán találni, főleg egyébként a nagyobb városokban magyarok főznek és szállítják 9-11 euro per menüért, de itt Bredában is találtam hozzánk közel egy isteni éttermet – így élek túl. A hely szépsége, hogy hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak, aki rendkívül kedvesek, az étel bőséges és isteni, leves és második 5 euroért, minden nap változatos, és az egyetlen közeg, ahol magabiztosan merek hollandul beszélni (beszéddel próbálkozni), mert nem nevetnek ki (mint sok helyen tették, amiért kezdő vagyok), hanem rendkívül nagyra becsülik a próbálkozásaimat.

07
Napi menü 5 euróért (levessel)
08

Ha magyaroshoz hasonló ízekre vágynék, irány a lengyel bolt, rengeteg terméket árulnak, ami odahaza is kapható (más névvel), nagyon jó áron (kedvencem a Kubu és a Topjoy üdítők). A szupermarketekben vásárlás közben ingyen ihatsz kávét, de a bankokban is. A műanyag üvegek betétdíja 25 cent, a sörösüvegeké 10 cent, az újra hasznosításra elég nagy a motiváltság (számold át, körülbelül minden üveg után 75 forint a betétdíj, egy zsugor ásványvíz után 450 forint, természetes visszavinni az üvegeket).

Idehaza általában csak hétvégén eszünk együtt, mert párom délután dolgozik. Hétköznap esténként elbiciklizem az említett étterembe a kihordós menümért, hétvégén pedig párom főzi a vacsorát. Szerencsés vagyok, mert szeret főzni, de relatíve könnyen készíthető ételek kerülnek az asztalunkra. Például előre pácolt csirke, fagyasztott röszti, vagy épp egy karika camembert fűszerezve és a sütőben megsütve. Ma lazac lesz, szósszal és bulgurral.

09
Az all you can eat étterem előnye, hogy minden finomságot megkóstolhatsz, nem kell egy óriási adagot rendelj és rettegj, ha nem ízlik

Nagy divat étterembe járni, melyek hétvégente szinte tömve vannak. Az árak magyar pénztárcával drágábbak számomra, de itteni keresettel jobban elérhetőek. Persze mindig megfontolva és ésszel, nem a legdrágább éttermekbe járva. Közkedvelt az „all you can eat” étterem, sokat járunk barátnőkkel, körülbelül 3 órára 35-40 euroért ehetsz, ihatsz, nassolhatsz. Személy szerint nem kedvelem annyira, mert nyilván a pénzedért mindent meg akarsz kóstolni, ha már befizetted, de hamar eltelít és a sok össze-vissza ételtől nekem mindig csak fáj a hasam. Egyébként mindenki megtalálhatja kedvencét, a levesektől, a tengeri herkentyűkön, tésztákon, frissensülteken, salátákon át, a vattacukorig, fehér csoki szökőkútig, fagylaltig. Személyes kedvencem a bredai Food Hall, ahol tizenhat nemzetközi konyha ízeit próbálhatod ki, tegnap például hamburgert ettem sült krumplival 14 euroért, előzőleg pedig a mexikóiban nachos tálat mindössze 7,5 euroért.

10
All you can eat
11
Amennyi csak beléd fér

A legkülönfélébb helyeken is kaphatsz finom ételeket, imádom a Hema boltot, ami egyben drogéria, ruhabolt, ajándékbolt, ételbolt és étterem. Kissé bizarr, amikor a ruhák között sétálok a kolbászszagban, de az étterme isteni, gyorsétel, de lakható és finom, például a 4,5-5 euros bolognai tészta vagy az 5 euros hamburger sültkrumplival vagy a mustáros kolbász zsemlében.

12
Sült kolbász pirított hagymával, zsemlében

13
Csirkeszaté krumplival

Étkezési szokásainkról szóló beszámolómnak lassan a végére érek, úgy vélem egy kissé hosszasan ecseteltem és így sem tudtam a legmélyebb betekintést adni a hétköznapjainkba. Összességében elmondható, hogy az árak magyarországi árakkal összevetve nem sokkal borsosabbak, hiszen odahaza is, ha látogatásaimkor ellátogatom egy-két szupermarketbe már-már felháborítanak az árak, főleg annak a tudatában, hogy mennyi egy átlag hazai kereset és miből kell kigazdálkodni azokat a hozzávalókat, amelyek legtöbb esetben nem a legjobb minőségűek. Itt egyáltalán nem „cikis” a boltok saját márkás termékeit venni, mert minőségben teljesen elfogadhatóak. Ami rendkívül hiányzik, az a szélesebb választék a kihordós napi menükből, az igazi cukrászdák és otthoni pékáruk, a Pick szalámi, a francia drazsé, a Nógrádi ropogós, a Big pep chips, a 3bit, a Pilóta, a Győri édes, néhány tésztaféle, a tarhonya, a karika alakú babapiskóta, a sóska, a TV paprika és a rendes munkahelyi menzák. Egyebekben teljesen elégedett vagyok a kínálattal, a változatos és finom éttermekkel, a felfedezett kantinban a kihordós vacsora menüvel, párom finom főztjeivel és nem utolsósorban, hogy minden ezen finomságokat megengedhetjük magunknak és nem kell a legolcsóbb, legrosszabb minőségű alapanyagokat vásárolnunk, és mindennap friss, változatos étel kerülhet az asztalunkra.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

 

 

 

 

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.        

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

In order to use this website we use the following technically required cookies
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Összes tiltása
Összes engedélyezése