20200115 230304211 iOS scaled

Bobesz Menni Amerika #1 – Sarasota

Az utazás

2019 január 13.-án lehetőségem adódott Amerikába utazni, ami már régi vágyam volt. Azt hozzá kell tennem, hogy még soha nem repültem előtte életemben, így több szempontból valami újba vágtam bele. A gépem hajnalban indult Ferihegyről Frankfurtba, majd onnan Tampára. Egy jóbarátommal utaztam, ő segített eligazodni a reptéren, a biztonsági ellenőrzésen és természetesen Amerikában is. Amíg a gépünkre vártunk, a biztonsági ellenőrzést követően, megreggeliztünk. Nem sokkal ezután felszálltunk a gépre, majd elemelkedtünk a földtől. Utazásunkhoz a Lufthansa légitársaságot választottuk. Budapest és Frankfurt között is szolgáltak fel ételt és italt, pedig csak 1 óra és 30 perc volt a repülési idő.

Édes péksütemény

Frankfurtba érve átmentünk az érkező oldalból az indulóra és ott vártuk a következő gépünket. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon nem szeretek várakozni. Már az az 1-2 óra is soknak tűnt nekem, amit a frankfurti reptéren töltöttük, ám a neheze csak ezután jött. Felszálltunk a gépre, majd kezdetét vette a kb. 11 órás repülés. Frankfurtba egy Airbus A320-assal érkeztünk, onnan egy Airbus A340-essel repültünk tovább. Felszállás után nem sokkal sós perecet és egy flakon vizet kaptunk.

Sós perec és egy flakon víz

Hiába néztem filmet, hallgattam zenét, játszottam és beszélgettem a barátommal, számomra mégis lassan telt az idő. A hosszú utak sajnos nem nekem valóak, de a történetem végére azért majd kiderül, hogy megérte.

Ebéd a repülőn.

A megérkezés

Az első, amit észrevettem az utashídhoz gurulás közben, hogy mindenki rövidnadrágban van, miközben én a télből érkeztem ide. Már a repülőgépből való kilépéskor megcsapott a meleg és a pára, ami Floridát jellemzi. Nem mondom, nem volt kellemes érzés, azonban 1-2 nap alatt sikerült akklimatizálódnom. Ekkor már olyan 18 órája lehettem ébren, a gépen sajnos nem sikerült aludnom. Azonban egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. A vámon való áthaladásunk nem ment zökkenőmentesen, figyelmetlenségünk miatt bevittek minket kihallgatni. Végül azonban semmi nem történt, elmagyaráztuk a történteket, így beengedtek minket az országba. Viszont ez újabb két óránkba került.

Ezután tudtunk csak telefonon szólni, hogy jöhetnek értünk. Sarasotába tartottunk és a fuvarunk is onnan jött, ami kb. 1 óra kocsival Tampától. Szóval ismét 1 óra várakozás. Az épületen kívül várakoztunk, így nem élvezhettem a klíma nyújtotta előnyöket, azonban talán ez is segített ahhoz, hogy minél hamarabb elviselhetőbbé váljon számomra az ottani klíma.

Izzadtan a reptér előtt

Egy Escalede-el folytattuk utunkat. Áthajtottunk Sarasota legmagasabb pontján a Sunshine Skyway Bridge-en. Bár már sötét volt amikor áthajtottunk, de még így is lenyűgöző látványban volt részem. Ugyan ezt az utat visszafelé azonban már nappal tettük meg, de erről majd később. Még a szállásunk előtt betértünk megvacsorázni a The Parrot-ba. Hawaii sörrel (Kona – Big wave) koccintva üdvözölt Amerikában jóbarátom és unokatestvére. Vacsorára csirkés Quesadilla-t rendeltem. Mivel kellemes volt ekkora már a levegő, így a külső részen foglaltunk helyet. A tévéken amerikai foci ment, valamint élő zene szórakoztatta a betérőket.

Csirkés Quesadilla és a Big wave

A vacsorát követően folytattuk utunkat a szállásunk felé. Miután megérkeztünk elmondták a legfontosabb tudnivalókat, amikre szükségem lehet az éjszaka “túléléséhez”. Az első és legfontosabb, hogy Amerikában nem szokás kínálgatni a vendéget, ha megéhezem vagy megszomjazom, csak nyúljak be a hűtőbe és vegyem ki amire szükségem van, tegyek úgy mintha az a sajátom lenne. Majd megmutatták, hogyan ágyaznak meg Amerikában. Bár szerintem ezt némiképp félreértettem, és gondolom ez leginkább csak Floridára jellemző.

Leegyszerűsítve: van egy gumis lepedő, illetve egy hagyományos, de ez utóbbinak olyan a mintája, mint a párnahuzatnak. A gumis-lepedőt egyértelműen a matracra helyezzük, a párnára felhúzzuk a huzatot. Ezután az egész ágyat leterítjük a második lepedővel (kint azt nem lepedőnek hívják) majd erre tesszük rá az ágytakarót. Ezután a párnákról visszahajtjuk az ágytakarót és végeztünk is. Azaz nincs az itthon ismert takaró és a hozzá tartozó ágyneműhuzat.

A beágyazott ágy

Az első nap

Jetlag miatt keleti parti idő szerint korán keltem, itthon viszont már javában zajlott az élet, így eltudtam intézni a legfontosabb telefonokat minden reggel. Reggel vettem észre, hogy az ablakom előtt pálmafák vannak.

Pálmafák az ablakom előtt

Első utunk a Sprouts-ba vezetett, itt vettünk magunknak reggelinek valót, plusz egy-két fontosabb élelmiszert. Ez egy bio bolt, és ami meglepő az ilyen üzletekkel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem drágább, mint bármelyik másik élelmiszer bolt, sőt vannak termékek, amik az ilyen helyeken még olcsóbbak is. Mindezt egészen addig nem tudtam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam.

Sprouts előtt

A polcok telis-tele szebbnél szebb zöldségekkel és gyümölcsökkel. A hűtőpultok rengeteg féle-fajta felvágottal, sajttal, humusszal, tejtermékkel stb. Az eladók és az árufeltöltők kedvesek és segítőkészek, de igazából egész Sarasotára ez jellemző. Az egyik árufeltöltő amint meglátta, hogy csak kóválygok az üzletben (épp feltérképeztem), egyből megszólított, hogy segíthet-e. Mindezt úgy, hogy a vállán egy nehéz rekesz volt és még csak le sem tette.

Zöldségek a Sporutsban

Egy kiadós reggelit követően körbevezettek a szállásunkhoz tartozó területen. Lényegében egy kerítéssel körbezárt lakóközösségről van szó. Megmutatták az edzőtermet, a teniszpályát, a medencét, a grillsütőket, valamint azt a termet, mely tartalmazott egy bárpultot és egy zongorát is, ahova bármelyik ott lakó bulikat szervezhet. A medence két szélén található 1-1 aligátor fogó bot a végén hurokkal, ugyanis előfordulhat, hogy az ember egy aligátort talál épp benne. Az összegyűjtött aligátorokat a közeli Myakka River State Park-ba szállítják.

Medence

Ezt követően elindultunk beszerezni két, az amerikaiak számára igencsak nélkülözhetetlen dolgot, fejenként 1-1 karton Coca Cola-t, valamint alkoholt, ami a mi esetünkben különböző kézműves söröket jelentett. Nagy általánosítás, de nekem azt mondták Amerikában mindenki iszik (legalább esténként 1-2 sört), kiváltképp, ha hétvége van, akkor azonban a tömény is fogy rendesen. Amint betértünk egy italboltba egyből megértettem miért nem elegendő annyit mondani, hogy hozz nekem egy IPA-t. Végeláthatatlan sorok megannyi alkoholos itallal, fogyasztásukhoz, illetve a koktélok elkészítéséhez szükséges kiegészítőkkel, valamint egy szivarszobával. Feltették nekem, hogy mit szeretnék megkóstolni, belőlem meg csak annyi jött elő, hogy nem tudom.

Természetesen az alkoholos italok a csomagtartóba kerültek, hiszen itt nem lehet, még zárt állapotban sem az utastérben, mert az ráutaló magatartás és büntetnek érte. A napunkat különböző üzletek látogatásával folytattuk, voltunk bútorboltban, háztartási boltban, ruhaüzletben, elektronikai szaküzletben, könyvesboltban stb. Ami meglepett, hogy szinte minden üzletben van minden, de némi folyadék és élelmiszer a legtöbben megtalálható. Igen még a bútorboltokban is. Nem éhezhet vagy szomjazhat az ember.

Innentől egyébként abbahagyom az időrendbeli elmesélést, mert szerintem kevésbé fontos, hogy mely élményem melyik napról származik. A cikksorozat következő részeiben, mesélek majd, a közlekedésről, ételekről, a mindennapokról és még pár, általam fontosnak, vagy épp számomra meglepő dologról.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

 

 

 

 

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.        

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

In order to use this website we use the following technically required cookies
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Összes tiltása
Összes engedélyezése