Campania, Olaszország 2. rész Szállás és Nápoly

Folytatom az olaszországi kaland leírását. Az előző cikket ott hagytam abba, hogy otthagytuk Bergamo-t. A repülőút kb. 45 – 60 perc volt, körülbelül 23:00-kor szállt le a gép Nápolyban. Érdekes egy leszállás volt, mivel a reptér szinte a város közepén található, a gép ablakaiból tökéletesen kivehető volt a város látképe, kvázi a nagy toronyházak között szálltunk le. És nagyjából 20 perc alatt már a reptéri transzfer-en is voltunk.

Szállás

A szállásunk Licolában a La Pinéde szállodában volt 40 percre Nápolytól, közel a Licola strandhoz (ez egy nagyon hosszú és homokos partszakasz). Nem béreltünk autót, nem kalkuláltunk vele az út elején, mivel mindenhol azt olvastuk, hogy a tömegközlekedéssel minden elérhető. Ez így is van, de van egy hatalmas DE a történetben. A szállás maga egy olyan helyen van, ami láthatóan megéllt jobb időket is, az út mentén bezárt hotelek és éttermek sorakoznak. Úgy tudtunk csak bejutni a városba, hogy felszállunk egy távolsági buszra megyünk vele 3 megállót és leszállunk a vonat állomáson, ahonnét 20 perc alatt bent is vagyunk Nápoly szívében. Na már most itt jelentkezett egy apróbb probléma, a busz maga nem jött a menetrendnek megfelelően (ezt a Moovit alkalmazásban tudtam követni). Ha meg jött a busz, akkor meg nem fért fel rá senki, így számunkra maradt egy olyan opció, amit a szállásadónk ajánlott, hogy ők kivisznek az állomásra meg jönnek is értünk (itt leszögezném, hogy kétszer megjártuk gyalog az állomást, nem lehetetlen viszont +35 és 45 fokban nem ajánlom senkinek se). Viszont a vonat pontosan közlekedett és még olcsó is volt €2,20 volt egy útra, tiszta és klímatizált volt.

Visszatérve a szállásunkhoz. Egy nagyon helyes egy szintes kvázi motelben szálltunk meg. A személyzet nagyon kedves és segítőkész volt végig. A hotel tulajdonosa intézte a reptéri transzfert, ez utanként €50 volt (taxival kb €60 – €80 lett volna utanként). Itt azért megjegyzem, legközelebb fogunk bérelni autót, bele fogjuk kalkulálni, nem azért mert drága volt így, egyszerűen csak könnyebb ha nem kell másra várni.

Nápoly

Összesen 8 napot töltöttünk Olaszországban, ebből 2 és fél napot Nápolyban. Ezalatt az idő alatt sikerült minél több helyre eljutni. Mint írtam vonattal mentünk be. A vonat a Montesanto vonatállomásra érkezett meg, innen indult fel a hegyre a Funiculare (sikló) és innen pár perc séta a Via Toledo és az Umberto Galeria ill. a kikötő. Azért írtam, hogy pár perc séta, mert mi inkább mindenhova gyalog mentünk, a városon belül már jó a tömegközlekedés (van 4 metro vonal is), de így sikerült átélnünk a dél-olasz életérzést.

Nápoly maga egy nyüsgő dél-olasz metropolisz, a városban majdnem 1 millio ember él, viszont az agglomerációval (mivel nemrég átalakította az olasz kormány a közigazgatási területeket és létrehozta a Metropolitan city közigazgatási egységet) együtt már több mint 3 millió a lakosság száma. Hogy mit érdemes megnézni és kipróbálni? Az éttermeket, a piacot (ezt érdemes korán felkeresni, nagy szerencsénkre az állomástól sétálva ezt nem tévesztettük el), a Szt. Elmo erődöt, a Tojás erőd, az Umberto galériát, a főteret és a kikötőt.

Éttermek

Az éttermek kiválasztásában nem nagyon lehet tévedni. Mind egytől egyig friss alapanyagokból dolgozik és a végeredmény az valami isteni. Azt tudni kell Nápolyról, hogy a világ pizza fővárosa, így az éttermek nagy része az pizzeria. Mi az indulás előtt felírtunk pár helyet, ill. megjelöltük TripAdvisor-on, hogy majd ide elmegyünk. Viszont nagyon nagyon nagyon fontos, mielött a kinézett étterembe elindulnál nézd meg Google Térképekben, hogy éppen mennyire telített az étterem. Járhatsz úgy ahogy mi is, hogy a kinézett étterem előtt 1,5km-es sor kígyózik.

Amit mi ki is próbáltunk az a Trianon da Ciro, itt ettünk két Margharita pizzát, mindkettőt bivaly mozzarellával kértük. Amit kaptunk az meglepett minket, ugyanis itt a standard pizza méret az a 40 – 45 cm-es pizza. Maga a pizza isteni volt, én még nem ettem ilyen finomat, friss paradicsommal és friss bazsalikommal készítették el. Ittunk mellé 1-1 ásványvizet, tudni érdemes, hogy vízet szolgálnak fel ingyen az éttermekben, külön meg szokták kérdezni hogy Aqua vagy Aqua minerale, ez az üveges ásványvíz. Itt összesen a két pizzáért és a két vízért fizettünk ha jól emlékeszem €40 vagy €60.

Másik étterem, ahova másnap ültünk be az a Pizzaioli Veraci. Ez egy kisebb étterem, közel az Umberto galériához, a via Toledo-ról nyíló kis utcában. Itt én szintén egy Margharita pizzát rendeltem, barátnőm meg egy Gnocchi-t rendelt magának paradicsom mártással. Ezek mellé még elfogyasztottunk 1-1 remek helyi Peroni sört. Itt a kiszolgálóknak egy hatalmas csillagos ötös jár, a pincér az utcáról kísért fel az asztalig és végig úgy éreztük mintha különleges személyek lennénk (bár az olaszokról ez elmondható, hogy nagyon jó házigazdák). Itt körülbelül €25 – €45 fizettünk.

Külön megemlíteném még, hogy itt a szervízdíj nincs rászámolva a számlára, így külön kell mindenhol borravalót adni. És hozzáteszem Olaszországban ha nem ad az ember, az nagy tiszteletlenségnek számít.

Látnivalók

Mint írtam, mi 2 napot töltöttünk el Nápolyban sétálva, ez idő alatt sikerült bejárnunk a város nagy részét (legalábbis szerintem). Első nap a kikőtőbe mentünk, megnézni a hajó menetrendet és azért, hogy eljussunk a Tojás várba (Castel dell’Ovo). Maga a vár a Beverello mólótól kb. 20 – 30 perc sétára található. Végig a tengerpart mellett a szálloda sor mellett. Séta közben elhaladtunk még a Nápolyi királyi palota mellett, ide nem jutottunk be végül, csak kívülről csodáltuk meg az épületet. Visszatérve a tojás várhoz, a vár maga egy föld nyúlvány végén található, magas várfallal rendelkezik. Tervezésést tekintve csillag erőd. Nagy meglepetésünkre, ingyenesen látogatható az egész vár. A kastély tetejéről pazar kilátás nyílik az öbölre és a városra is.

Innen tovább vezetett az utunk a Piazza del Plebiscito felé. Ez egy nagy tér, egyik oldalról a Királyi palota (most könyvtár) másik oldalról a San Francesco di Paola bazilika határolja. Sajnos a Bazilikába nem tudtunk bemenni, mivel épp esküvő volt benne és elég gyorsan kitessékelt minket egy bácsi. Innen még sétáltunk pár utcában és amint már írtam megkóstoltuk az igazi nápolyi pizzát.

Második nap, Montesanto állomásról indult a sikló, ami felvitt minket a Sant’Elmo Erődhöz. Nagyjából 10 perces út elején láttuk a város az út második felében azonban már a hegy belsejében ment a felvonó (a jegy a felvonóra kb €2,20 volt egy útra). Ez a vár a közelmúltig még katonai támaszpontként üzemelt, néhol még lehet látni a nyomát a modern védelmi eszközök helyének. Itt már kellett belépőt fizetni, nem volt olcsó, sajnos azonban már nem emlékszem mennyit fizettünk (ha nagyon tippelnem kéne fejenként volt €10). Viszont a vár tetejéről a látvány bámulatos, nem csak az öböl látképe de a mögötte elterülő város is fenséges látványt nyújt.

A várból vissza mentünk a Montesanto állomásra, majd végig sétáltunk a Toledo utcán (kvázi a helyi Váci utca) és elmentünk megnéztük az Umberto galériát. A neve kicsit becsapós, itt nem képeket mutatnak be, gyakorlatilag ez egy nagy fedett udvar, olyan mint nálunk a Párizsi udvar volt. Gyönyörű márvány padlóval és hatalmas üveg kupolával. 

A séták során természetesen még érintettünk sok érdekes és szép kicsi templomot, nagy részük zárva volt. Ezen kívül Nápoly leganogybb látványossága a szük sikátoros felépítés a házak és maga az egész dél-olasz életérzés. Sajnos csak két napot tudtunk eltölteni a városban, mivel még meg szerettük volna nézni Capri szigetét is és nem lenne nyaralás a nyaralás, ha nem töltöttünk volna időt egy gyönyörű tengerparton. 

A cikk jövőhéten folytatódik Capri-val az álmok szigetével. Addig is feltöltöttem pár képet ebbe a galériába Nápolyról.